Első utazásom alkalmával, 20 éve azonnal megbabonázott Japán. Egy szűk kéthetes utazáson jártam ott, és a megszokott Tokió – Nikko – Kiotó – Hirosima útvonalat rohantuk végig. Bár más helyeken ennyi idő után kitettem a pipát az ország mellé, Japánban ez az idő csak arra volt elég, hogy rájöjjek: ide vissza kell jönni, sokkal több időre!
De miért is olyan fantasztikus Japán?
Akkor már több tucat országot bejártam, Japánban mégis úgy éreztem, ilyen kulturális sokk még soha nem ért. Egy Japán utazás felér egy bolygóközi úttal. Az országot járva a legmeghatározóbb élmény az élet minden terén jelen lévő kontraszt. A hipermodern irodaházak között évszázados templomok húzódnak meg. A hagyományos levesbárokkal szemben gyorséttermek állnak, a rohanó életformából kilépve a japánok zen kertekben ücsörögve bámulnak órákig néhány követ, és évekig képesek tanulni a teaszertartás fortélyait.
Japánban a helyi írásjelek miatt, illetve az utcanevek hiánya miatt igen könnyű eltévedni, de ha egy térkép felett tanakodtam, vagy akár csak egy kicsit is elveszettnek tűntem, pillanatok alatt érkezett a segítség. Ha a legközelebb álló, azonnal odasiető japán megértette a kérdésemet, akkor vagy elmutogatta, merre kell menni, vagy ha ez nem sikerült neki, akkor elkísért (akár arra vezetett az útja, akár nem). Amennyiben már a kérdést sem értette, akkor sem ment tovább, hanem kerített valakit, aki tudott angolul, és csak akkor sietett az útjára, ha biztos volt benne, hogy segítő kezekben vagyok.
Ezzel az egészen egyedülálló segítőkészséggel és közvetlenséggel szöges ellentétben áll az, hogy a japánokat – ott dolgozó magyar barátaim szerint – évek alatt is képtelenség kiismerni. Vezetőként dolgozó ismerősöm panaszkodott arra, hogy ha kiad egy utasítást, a japán beosztottak azonnal bólogatnak, akkor is, ha kivitelezhetetlennek találnak egy feladatot: konfliktusfóbiájuk ugyanis nem engedi az ellentmondást, és inkább reménykednek, hogy valahogy majd csak megoldódik a helyzet.
Japán évszázadokig elszigetelten élt a világtól. Ebben az időkapszulában számos „japanikum” külső zavaró hatások nélkül elképesztően tökéletesre fejlődött. Ilyen az ikebanától kezdve a híres konyhakéseken vagy Kabuki színházhoz át a vendéglátás csúcsáig, a ryokanig számos dolog.
Mennyire drága Japán?
Számos olyan felmérés létezik, amely a japán nagyvárosokat a világ legdrágábbjai közt hozza ki, ez azonban megtévesztő. Az ilyen összehasonlítások ugyanis olyan költségeket is számításba vesznek, amely turistaként nem merül fel (lakásbérleti díjak, iskola, közművek, ruházkodás, stb.). Utazóként más típusú kiadásokat kell figyelni, nézzük például a szállást. Egy hálótermi ágy (vagy ennek ottani megfelelője, egy „doboz” egy kapszulahotelben) 20-30 dollár közt van, egy nagyon egyszerű szállodai szoba 40-70 dollár közt. Ez ázsiai mércével nézve magas, de európai vagy észak-amerikai árakhoz viszonyítva nincs elszállva. Az étkezés költsége rendkívüli mértékben szóródik. Bár több száz dollárért egészen elképesztő vacsorákat lehet enni, Japánban kifejezetten jó színvonalúak az olcsó étkezdék is. Nincs az a vasútállomás, ahol ne lenne garantáltan friss, egészséges és finom leves vagy valami egyszerűbb ebéd néhány dollárért. Ugyancsak jól lehet járni esténként, mert az élelmiszerboltok gyakran jelentősen leáraznak egy rakás kaját.
A városok közti közlekedésben sokáig egyértelmű volt a vonatozás, azonban a vonatbérletek ára 2023 október elejétől jelentősen megdrágult. Mivel a belföldi repülőjáratok ára ugyanakkor meglehetősen baráti, ez is jó alternatíva lehet nagyobb távolságok megtételére.
Japán nagykövetség, beutazási feltételek
Van Budapesten japán nagykövetség, de az átlag utazónak nem szükséges felkeresnie. Maxium 90 napig tartó, turista célú látogatóként ugyanis nem szükséges vízum. Elég, ha az útlevél az utazás végéig érvényes (ellentétben sok országgal, ahol még utána 6 hónapig is jónak kell lenni).
Japán hálózati konnektor
Vinni kell átalakítót, mert nem olyan a konnektor, mint nálunk, hanem olyan, mint Észak-Amerikában. Budapesten a Conrad-nál van legnagyobb választék ilyen mütyürökből, de kint is meg lehet majd venni – ahol turista van, ott turistáknak szükséges cuccok is mindig vannak!:-)
Hasznosnak találod ezt a bejegyzést? Ha igen, támogathatod a munkámat úgy, hogy neked ne kerüljön semmibe! Ha a most tervezett utazáshoz vagy bármikor a jövőben szállást keresel, akkor ERRŐL A LINKRŐL NYISD KI A BOOKING-OT. A szállás neked ugyanannyiba kerül majd, a genius kedvezményed is megmarad. A rendszer érzékeli, hogy tőlem indult a foglalás, így kapok egy pici jutalékot.
Ha pedig jegyeket vennél a getyourguide-on, a bejegyzésben ajánlott programok fotóira kattintva vagy ERRŐL A LINKRŐL INDULJ. Köszönöm!:-)
Legnépszerűbb kirándulás Tokióból a getyourguide-on: a Mount Fuji! Elérhető vonattal, busszal és hajóval, foglald le itt:
Három program, amire mindenképp előre foglalj jegyet:
Japán pénznem
Japán hivatalos pénzneme a jen, jelenleg egy jen nagyjából 2.5 forint. Nem szükséges azzal vesződni, hogy indulás előtt kajtassunk fel ilyet, hanem célszerűbb dollárt vagy eurót vinni és ott váltani.
Néhol nem lehet kártyával fizetni, úgyhogy készpénzt is érdemes vinni. Olyan gond viszont soha nincs, hogy ne tudnának visszaadni nagy címletből. A hathetes utazás során egyszer sem nézett rám pénztáros fájdalmas tekintettel, hogy „kisebb nincs?”
Apropó, pénzváltó. Japánba még itt is olyan kedvesek az emberek. Egyszer origami madárkákat is kaptam a beváltott jen mellé, természetesen sok kedves mosoly kíséretében…
Japán időjárás, avagy mikor jó utazni?
Az átlagos havi hőmérséklet Tokióban nem tér el jelentősen a nálunk megszokottól, így az évszakok hasonlóak. Inkább arra kell figyelni, hogy a június és a szeptember a két legcsapadékosabb hónap. Az augusztus és a szeptember ráadásul a tájfunszezon csúcspontja is.
Látszólag tehát teljesen meghibbantam, hogy mindkét utazásom során pont a szeptembert választottam az utazásom időpontjának, de megvolt rá az okom. Télen rövidek a napok, a szabadtéri programokhoz hideg lehet lehet, nyáron meg nem ritka az extrém meleg. Marad a tavasz és az ősz. A tavaszt azért ejtettem ki, mert akkor van a cseresznyevirágzás. Ez ugyan bizonyára egy csoda, de mindenhol iszonyatos tömeg van, és jellemzően a hotelárak is magasabbak. Így esett a választás az őszre, és annak is az első felére. Bár az ősz második fele sokkal szebb a színes falevelek miatt, az megint egy kisebb rohamot generál, így sok helyen lépni nem lehet. Így minden hátránya ellenére azt sakkoztam ki, nekem a szeptember elejétől október közepéig tartó időszak a nyerő – és mindkét utam során ez be is jött.
Japán cseresznyevirágzás
Japánban a legszebb és legnépszerűbb időszak a tavasz, méghozzá a sakura, a cseresznyefák virágzásának ideje. Ekkor a cseresznyefák fehér, rózsaszín virágba borulnak és a japánok nem győzik csodálni a színes parkokat. Az apró szirmok az újjászületés körforgását, az élet új kezdetét szimbolizálják és a szépre egyébként is oly fogékony helybéliek ilyenkor órákig ücsörögnek egy-egy szép fa körül. Ez a hanami, avagy a sakura csodálata.
A sakura pontos ideje évről évre változik, egész pontosan nem is lehet megjósolni. A japán meteorológusok minden évben közzéteszik arra vonatkozó számításaikat, mikor borul fehér virágba a szigetország, de ők sem tévedhetetlenek. A virágzás a szigetcsoport déli részén, Okinawa szigetén kezdődik és fokozatosan halad észak felé. Egy-egy helyen csak kb. egy hétig tart a varázslat, de az országon úgy másfél hónapon át vonul át a virágzás – így tavasszal valahol biztos utol lehet érni:-) Az előrejelzéseket több weblapon, például ITT vagy ITT lehet nyomon követni.
Az egész sakura-vadászat legneuralgikusabb pontja az, hogy hónapokkal előre nem lehet pontosan tudni, mikor a legszebb a virágzás teszem azt Kiotó parkjaiban, de a szállásokat arra az időszakra jó előre le kell foglalni – így egy kicsit szerencsejátékosnak is kell lenni.
Közlekedés
Japan Rail Pass
Vonattal utazni hatalmas élmény Japánban. A kocsik kényelmesek, tágasak és tiszták – és a járatok mindig pontosak. A vonatok évente átlagosan 0.9 percet késnek, és ebben már benne vannak az országban nem ritka természeti katasztrófák hatásai is. Amikor befutnak a végállomásra, pár perc alatt kitakarítja őket a személyzet.
Sajnos a vonatbérletek ára 2023. október 1-től jelentősen emelkedett. Ezt a rossz hírt némileg kompenzálja, hogy ugyanakkor ettől a dátumtól kezdve a bérlet turisztikai nevezetességeknél is kedvezményre jogosít, ezek listája ITT található.
A JR pass 7, 14 és 21 egymás követő napon használható, két verziója van: a sztenderd és a zöld (első) osztály. Kizárólag külföldi turisták vásárolhatják meg, Japánon kívül. Minden vonatra érvényes, kivéve a magánüzemeltetésű járatokat, így nem használható a Nozomi és Mizuho vonalakon. Magyarországon a Japánspecialista forgalmazza a bérleteket, az aktuális árakat az ő honlapjukon lehet megtalálni. Vásárláskor még nem a bérletet kapja meg az ember, hanem egy arra szóló utalványt, amit Japánban kell beváltani magára a bérletre az utalvány kiállításától számított 90 napon belül. Erre a nagyobb vasútállomásokon van lehetőség, vagy a nemzetközi repülőtéren is az információs pultnál. De minden részletesen benne van az ismertetőben, amit az utalványhoz adnak!
A JR pass-t a getyourguide-on is megvásárolhatod:
Ha csak egy-két régióba utazol, akkor érdemes utánanézni a régiós bérleteknek, ezeket is megvásárolhatod előre a Japánspecialista irodájában – mint ahogy a Nozomi és Mizuho vonalakra szóló jegyet is, amennyiben van JR passod.
Ha csak egy nagyváros közvetlen környékén mozgunk, akkor érdemes regionális bérletekben gondolkodni. Ott van például a Kansai Thru Pass. Ha Oszakába repül valaki, ezzel felfedezheti Kiotót, Narát és Himejit, de jó a helyi buszokra is. Vannak olyan közlekedési bérletek is, amelyek a nevezetességekre is kedvezményes belépőt biztosítanak, például Tokióból Nikkóba kirándulva megéri Nikko Pass-t vásárolni.
Egyszóval először meg kell tervezni az utat, aztán a google maps segítségével kiírni az egyes vonatutazások jegyárait és megnézni, jobb-e inkább megvenni a bérletet. Enélkül sajnos senki nem tudja megválaszolni a kérdést, hogy megéri-e JR Pass-t venni.
Ha már megvan a bérlet, helyjegyet nem szükséges venni, anélkül is fel lehet szállni a vonatra. De ha úgy nyugodtabb valaki, van lehetőség arra, hogy ingyen foglaljunk helyet.
További tudnivalók a vonatokról
Haladó tipp. Ha nem vesz valaki JR Pass-t, egy jeggyel akkor is meg tud állni több olyan helyen, ami útba esik az induló és célállomás közt (amennyiben a kettő közt minimum 100 km van). Ez esetben az a trükk, hogy amikor egy közbeeső állomáson kiszáll valaki, nem szabad a jegyet betenni az automatába, mert az elnyeli. Csak fel kell mutatni az őrnek és (megpróbálni helyesen) kimondani azt a szót, hogy TOCHUGESHA (közbeeső megálló). Az őr lepecsételi a jegyet és amikor végeztünk a városnézéssel, ismét neki kell mutatni ugyanazt a jegyet, és lehet folytatni az utazást.
A vonatozásról és a pályaudvarokról egy kézikönyvet lehetne írni. Például ott vannak a kijelzőkön azok a rejtélyes háromszög és karika jelölések. Nem minden vonat egyforma ugyanis, és ahhoz, hogy pontosan ott tudjunk sorba állni, ahol majd nyílnak az ajtók, a peronon is fel van festve, hogy karika vagy háromszög típusú vonat jön:-)
Arra is figyelni kel, hogy ha befut egy vonat az állomásra, nem biztos, hogy minden kocsi ugyanoda tart:-) Simán lehet, hogy útközben kettészedik. Ha előre foglalunk helyet, akkor ezt figyelik a jegy kiadásánál, de ha nem, akkor résen kell lenni, hogy jó kocsiba szálljunk.
Amennyiben nagyon alacsony költségvetésű utazásról van szó, és lemond valaki a vonatélményről, kijöhet olcsóbban buszokkal is, főleg ha éjszakai járatokkal utazik és így spórol szálláson. Ezekre is vannak bérletek.
Metró, busz
Városon belül is leginkább sínen közlekedik mindenki – vonattal vagy metrón. Jó tudni, hogy a JR Pass-ok egyes metróvonalakra is érvényesek Tokióban. A metrójegy díjszabás sok mindentől függ: melyik vonalat használjuk, hány megállót utazunk és hogy melyik napszakban. Bliccelni nem lehet, elektromos kapuk vannak. Az elején az ember megveszi a jegyet és ha benézte, mégse ott száll le, a kapu nem engedi ki, amíg nem fizeti meg a különbözetet.
A metróban az a legnagyszerűbb, hogy könnyen áttekinthető. Hehe.
Valójában az a jó benne, hogy olyan pontosan jár ez is, mint a vonat. A google útvonaltervezője általában megadja, pontosan mikor érkezik a szerelvény és hányas vágányra. Én pluszban nagyon szeretem a kis dallamokat is, amit akkor játszanak, ha indul egy járat. Amit kevésbé szeretek, az az erős légkondi. Nem olyan durva, mint Amerikában, de jó, ha van kéznél egy kardigán. Amikor nagyon zsúfoltak a járatok, a reggeli csúcs idején, vannak női kocsik is, hogy ne kelljen pasikhoz kenődni. Viszont olyan tömeget a kocsiba tuszkoló alkalmazottat sehol nem láttam, amiket filmeket mutatnak – igaz, túlzottan zsúfolt kocsit sem, járnak szép gyakran.
Ha a vonat-, metró és buszvezetők látszólag hibbant módon viselkednek, azaz magukban motyognak és egyfolytában mutogatnak, ne ijedjünk meg – ezt itt így kell. Az előírt ellenőrző lépéseknek (hogy például jobbra és balra is körülnéztem) így adnak súlyt.
A buszjegyet a buszon kell venni, van a sofőr mellett egy szerkentyű, abba kell bedobni az aprót. Bár ki van írva, hogy nem váltanak pénzt, ha ad az ember egy ezrest, akkor is megoldják, van ugyanis sok buszon pénzváltó szerkentyű.
A metróállomásokon ki kell szaszerolni előre, mennyibe kerül az út az erre rendszeresített térképen és olyan tarifájú jegyet venni az automatából. Ott nagyon bírtam, hogy ha pl. 260 jen volt egy jegy és bedobtam egy 500 jenest, de nem akartam sok aprót cipelni, mert úgyis volt elég, akkor utánadobtam még hat tízjenes érmét és a gép három százjenest adott vissza. Okos.
Belföldi repülőjáratok
Nagyobb távolságok megtételére és a szigetek között szóba jönnek a repülőgépek is. Ki lehet fogni a gyorsvonatnál olcsóbb repjegyeket, gyakran pár tízezer forintért.
Mindig meghatódtam, hogy amikor indul egy repülő, akkor néhány dolgozó azt integetve búcsúztatja – erről egy kis videót is feltöltöttem a facebook oldalamra.
Autóbérlés
Míg az első és második utam során szinte lehetetlen volt az autóbérlés Japánban, 2023-ban már ez gond nélkül ment. 2020 március 1-től ugyanis kiadnak a magyar okmányirodákban az 1949-es Genfi Közúti Közlekedési Egyezmény szerint kiállított nemzetközi jogosítványt – és Japán csak ezt ismeri el. Ha nem szólunk, hogy Japánba utazunk, akkor automatikusan a másikat adják ki, a Bécsi Egyezmény szerinti kiállítottat, szóval mondani kell, hogy kifejezetten a Genfire van szükség. A két nemzetközi jogsi egyébként hasonlóan néz ki, csak más dátum díszeleg az elején. A magyar jogsit nem fogadják el, sokszor nem is nézik (azért legyen nálunk, mert elvileg a nemzetközi csak azzal együtt érvényes).
Japánban, akár Nagy-Britanniában, Ausztráliában, a közlekedés baloldali. A kormány is ellenkező oldalon van az autóban, amely a legtöbb esetben automata sebváltós. Több helyen is béreltem autót, mindenhol adtak hozzá díjmentesen, azaz felár nélkül navigációt. Ezt szerencsére mindig be lehetett állítani angol nyelvűre. Bár címek sokszor nincsenek, a navigációs rendszerek megtalálják a helyeket telefonszám alapján is.
Apropó, autók. Majdnem minden autó olyan itt, mint amit satuba tettek. Szerintem a helyhiány miatt, hiszen a beállók, garázsok is kicsik, mint a lakások.
Feltöltős közlekedési kártyák
Érdemes venni Suica vagy Pasmo kártyát, melyeket országosan lehet használni az összes metró, JR vonat, magánkézben lévő vonat és busz vonalon, plusz lehet velük fizetni boltokban és automatáknál. Gyakorlatilag ugyanazt tudják, csak annyi a különbség, hol lehet megvenni őket: Suica kártyát JR állomásokon, Pasmot pedig metróállomásokon, de mindkettő megvásárolható a repülőtereken. Mindkettő könnyen feltölthető erre külön kijelölt automatáknál. Fontos, hogy a kártyáknak van egy lejárata és ha rajta marad valamennyi pénz, az bukta – visszaváltani nem lehet.
Japán szállástípusok
Fantasztikusan színes a szálláskínálat, van az égvilágon minden olcsó hostelágyaktól nyugati és speciális japán hoteleken át templomszállásokig minden. Annyira gazdag a felhozatal, hogy erről egy külön bejegyzést írtam:
Japán szállás – a manga kávézótól a templomokig
Csomagszállítás
A japánok nem vacakolnak bőröndökkel, szörfdeszkákkal és más nagy, nehéz csomagokkal, amikor vonaton vagy repcsin utaznak – egyszerűen előreküldik azokat a szerteágazó csomagszállító hálózaton. Csomagfeladó pontok reptereken, vasútállomásokon, nagyobb bevásárlóközpontokban és szállásokon is megtalálhatóak, a díj 1500-2000 jen körül mozog. Én egyszerűen imádtam ezt, használtam többször is, nagyon megbízható!
Csomagmegőrzés
Minden jelentősebb vasútállomáson vannak pénzérmével működő csomagmegőrzők. Jellemzően a legkisebb szekrény 400, a legnagyobb 700 jen. Pénzváltó automaták is mindig vannak, úgyhogy nem kell izgulni, ha nincs érme.
Japán ételek, gasztronómia
Tokió gyakorlatilag olyan, mint egy hatalmas étterem több száz bejárattal. A kínálat változatosságánál csak a minőség a lenyűgözőbb. A japánok már-már mániákusan csak a legfrissebb, legjobb minőségű ételeket fogyasztják, itt teljességgel elképzelhetetlen akárcsak egyetlen fonnyadt salátalevél vagy lejárat utáni joghurt az üzletekben. A kiváló színvonal nem csak a luxuséttermekre, hanem a metróállomások egyszerű kifőzdéire vagy a szupermarketek dobozos ételeire is ugyanúgy jellemző. A vasúti restik mintha egy országos versenyben vennének részt, hol vannak frissebb, változatosabb fogások. Az automatákból is nyugodtan választhatunk bármit, mert garantáltan friss lesz.
Az olcsó leveskifőzdékben csak egyféle étel van, a tésztaleves, melyet állva kell fogyasztani, lehetőleg minél hangosabban szürcsölve. A vendégkör szinte kizárólag egyformának tűnő öltönyös hivatalnokokból áll. Nőket nem láttam, legfeljebb néhány vállalkozóbb szellemű turista színesítette a képet. Az árskála másik végén a hagyományos japán vacsora (kaiseki) egy többórás ünnep, ahol apró tálkákban művészien megkomponált kis ételkölteményeket szolgálnak fel, melyek mindegyike ízben, textúrában gondosan összeállított kis műremek.
Japánra az jellemző, hogy specializált éttermek működnek. Van ramen (sok japán tésztával készült leves), sushi, tempura (palacsintaszerű tésztában megmártott és olajban kisütött tengeri hal, garnélarák, vagy zöldségféle), tonkatsu (rántott hús), okonomijaki (a tócsni, palacsinta és pizza határán), és még sorolhatnám. Ezek soha nem fordulnak elő együtt egy helyen.
Az éttermekben ugyan nem tudjuk elolvasni az étlapot, de nagy segítség, hogy a fogások a kirakatban, műanyag verzióban, abszolút élethűen vannak prezentálva. Így legalább rá tudtam mutatni valamelyik szimpatikus ételre, amelyről legalább azt megállapíthattam, hogy leves vagy hús rizzsel. De hogy milyen hús, az maximum az ízlelés után derül ki. Vagy akkor se.
A szupermarketekben pár száz jenért már be lehet szerezni egy dobozka salátát és 2-3 kis nyárs húst – nekem ennyi elég volt egy főétkezésre és megúsztam ezer jen alatt. A három legjobb lánc erre a Lawson, a 7-11 és a Family Mart, rengeteg van belőlük.
A hagyományos japán étrend amúgy felettébb egészséges. Ennek legegyszerűbb bizonyítéka, hogy az országban alig találunk túlsúlyos embereket – természetesen a direkt felhizlalt szumóbirkózókon kívül. Ez azonban változni látszik, mivel egyre több a gyorsétterem, ráadásul rákaptak nagyon az édességekre.
A reformkonyha hívei hoppon maradnak az országban. Itt nagyon nehéz találni bármit, ami kicsit is eltér a megszokottól, például teljes kiőrlésű kenyeret. Azt se értik meg, ha másképp kér az ember egy fogást, például kevesebb rizzsel/tésztával és több zöldséggel. Csak úgy hajlandóak kihozni, ahogy megszokták.
A legnagyobb királyság viszont az, hogy 258 jenért lehet kapni egyes 7-11 üzletekben Michelin csillagos dobozos levest. Nem vicc. És annyira finom, hogy én vagy hatszor ettem. Csak azért nem többször, mert nincs mindenhol vadászni kell rá. (2018-ben sok ilyet ettem, 2023-ban azonban nem találtam sehol).
Japán éjszakai élet
Japánban a két rendkívül népszerű szórakozási forma a karaoke és a pacsinkó. A japán férfiak többsége munka után ivászattal fejezi be a napot. Mivel a japánok jó része nem bírja az italt, elég hamar berúgnak, és ilyenkor irány a karaokebár. Számunka talán különös, de a japánok nem azért isznak, mert különösebben szeretnék az alkoholt, hanem ez a legjobb módja annak, hogy megszabaduljanak a társadalmi kötöttségeiktől, és szabadon beszélgethessenek kollégáikkal.
A karaokés intézmények nem nagy, egyterű kocsmák, mint nálunk, hanem olyan klubok, ahol néhány fős szobák bérelhetők, és ezekbe csak a kisebb baráti vagy munkahelyi társaság tér be – nem énekelnek idegenek előtt. A karaokebárokban telefonkönyv vastagságú katalógusokból lehet válogatni, és magától értetődik a kiváló „szobaszerviz” is, azaz az ínyenc falatkák és remek italok széles választéka.
A másik sajátos és számunka még érthetetlenebb szórakozás a játéktermekben zajlik. Itt nem a máshol megszokott nyerőautomatákkal találkozunk, hanem kizárólag a speciális japán flipperszerűséggel, a pacsinkóval. A teremben a gépek végeláthatatlan sora, a fülsiketítő zajban pedig minden gép előtt bambán üldögélnek a japánok, és szorgalmasan tömködik az automatákba az apró acélgolyókat. A cél, hogy minél több acélgolyót nyerjenek, melyeket különböző ajándékokra lehet a helyszínen beváltani. Pénzre csak a pacsinkószalonokon kívül, áttételesen, veszteséggel lehet a nyereményt átváltani.
A pacsinkó valódi japán népbetegség, öregek és fiatalok egyaránt képesek naponta több órát eltölteni az automaták bűvkörében. Kiterjedésének érzékeltetésére megdöbbentő adat, hogy a japán pacsinkótermek éves árbevétele négyszer több, mint a világ kaszinóinak együttes árbevétele, vagy például az a tény, hogy a japán pacsinkóüzlet felülmúlja a japán autók világméretű eladásának árbevételét.
Wifi bérlés
A nemzetközi repülőtéren lehet vásárolni korlátlan adatforgalommal SIM kártyát, ami szerintem elengedhetetlen Japánban a fordításhoz, navigáláshoz. Én 2 db 30 naposat vettem egy Wi-Ho! nevű pultnál, darabja 6.980 jen volt. Nem volt olcsó, de tökéletesen működött egész idő alatt, életmentő volt, úgyhogy egy percre nem bántam meg.
Ezen kívül Japánban a wifi kütyü bérlése is elterjedt, amit számos helyen fel lehet venni, és nem is muszáj ugyanott adni le.
Mosás
Én még utazás közben az életben nem használtam mosógépet, mindig kilötykölöm este a pólókat, bugyikat a mosdóban, oszt kész. Itt ez azért nem működött, mert nem volt hova teregetni. Általában még a törülközőnek se volt egy rúd, nemhogy mosott ruhának. Jellemzően a tévére terítve szárítottam zuhanyzás után a törülközőt. Úgyhogy rászoktam, hogy hetente kimostam mindent mosodában. Szerencsére sok hotelben van mosógép, általában 300-400 jen egy mosás és 100 jen 30 perc szárítás (ebből kettő kell, hogy tökéletesen megszáradjon a ruha).
Egészség
Semmilyen oltás nem szükséges Japánba. A megszokott gyógyszereket, illetve amire úgy gondoljuk, szükség lehet, jó magunkkal vinni. A gyógyszertárak nem tartják a nálunk megszokott márkákat, és a japánul feliratozott dobozokon a sokszor csak japánul beszélő alkalmazottakkal nem könnyű kiigazodni.
Sokszor látni japánokat maszkkal a szájuk előtt. Ők nem attól félnek, hogy elkapnak valamit, hanem fordítva. Megfáztak és nem akarják továbbadni a bacilust.
Pakolás
Minden utazásra érvényes, de Japánra kiemelten, hogy minél kisebb csomaggal kell jönni! Itt jellemzően mindenki több városba utazik amolyan körutazásszerűen és az átszállásoknál percek vannak arra, hogy másik platformra rohanjunk – ilyenkor nem előnyös egy óriási bőrönd. Arról nem is beszélve, hogy a miniatűr szobákban nincs hova tenni a csomagot, nemhogy kipakolni – szekrényt mutatóba se nagyon láttam.
Fontos még észben tartani, hogy napközben valószínűleg többször is le kell venni a cipőt – ha belépünk egy templomba, lakásba, ryokanba, egyes éttermekbe. Lehetőleg ne a legbonyolultabb magasszárú fűzős cipőt pakold be.
Dohányzás
Utcán általában nem lehet dohányozni, de egyes hotelszobákban, éttermekben igen, itt aztán füstölnek is ezerrel, úgyhogy rém büdösek. Ha a szálláson nem figyelünk és ilyen szobát kapunk, ki lehet cseréltetni (ha van még másik szabad).
Néhol utcákon is láttam kijelölve dohányzósarkokat, ami elég vicces, mert a másfél méter magas üveglap nem igazán hatékony a füst elzárására.
Ajándék
Én legtöbbször pár zacskó piros paprikát viszek magammal, Nyugat-Európába vagy az USA-ba, ott mindig ismerik, szeretik. Japánnal úgy voltam, itt valószínű nem értenék, mi ez, és ráadásul itt ugye a szokásosnál fontosabb az illem, így nem akartam mellélőni. Körbekérdeztem itt élő ismerősöket, két tippet kaptam. Az egyik az, hogy legyen valami cukiság, mert az imádják. A másik pedig az, hogy vigyek valami ehetőt, mert olyan picik a lakások, hogy tárolni nem tudnak semmit.
Shopping
Japánban nem kell kifizetni a 10%-os ÁFA-t, ha az útlevéllel igazoljuk, hogy turisták vagyunk és a vásárlás összege meghaladja az 5.000 yent (45 dollár). Ezt ott vásárláskor rögtön levonják, és beragasztanak egy kis cetlit az útlevélbe, amit a reptéren kell leadni.
Rengeteg gyönyörű szuvenír van, kerámiák, kimonók, olcsó elektronikai cikkek és még sorolhatnám. Nekem plusz csábítás volt a ruhák esetén, hogy mindnek jó volt az ujja hossza (Magyarországon mindent viszek egyből igazítani a szabóhoz, mert hosszú). Kár, hogy az árcédulán az összeg forintban tetszett volna, nem pedig jenben, 2.5-ös szorzóval.
Onsen, sento
A japánok imádnak forró vizes medencében vagy kádban ücsörögni. Nagyon fejlett, és több mint ezer éves a fürdőkultúrájuk. A fürdőknek két változata van: az onsen és a sento. Na de mi a különbség?
Az onsen japánul két írásjelből áll: forró és forrás. Ezzel nagyjából meg is magyarázható, mi az. Onsen hivatalosan csak az a fürdő lehet, melynek hőmérséklete minimum 25 fokos és ásványi anyag tartalma 19 kritériumnak felel meg. A japánok egészen távolra is elutaznak, hogy egy adott vízforrást élvezhessenek. Népszerű források köré egész kis fürdővárosok települtek. Itt sok ryokanban megszállhatunk, de spórolósabbak napijegyet is vásárolhatnak a fürdőkbe (500-2.500 jen közt).
Míg az onsen amolyan wellness időtöltés, a sento a mindennapi higiéniát szolgálja. Sok apró japán lakásban nem volt rendes fürdőszoba, így a helyiek ilyenekbe jártak. A sento hosszú múltra tekint vissza úgy is, mint közösségi hely. Különösen a 60-as években volt ez elterjedt, azóta csökkent a sentok száma. A belépő 500 jen körül mozog és remek lehetőség kicsit elvegyülni a helyiek közt.
A legtöbb létesítményben külön fürdők vannak férfiak és nők részére, ezekben mindig minden ruhát le kell venni. Néhány fürdő mindkét nem előtt nyitva áll, itt fel vehetsz fürdőruhát.
A fürdőbe belépve először is kis kosarakba vagy zárható szekrényekbe pakolj el minden holmit és meztelenül, mezítláb lépj be a vizes helyiségbe. A nagy törülközőt is kint kell hagyni, csak egy picit szokás bevinni.
Bent egy fal mellett számos kis zuhanyzó van kialakítva, melyek előtt zsámoly van. A vendégek erre ülve alaposan lecsutakolják magukat szappannal, a kis törülközővel dörzsölve a testüket, sokan hajat is mosnak, majd leöblítik a habot és teljesen tisztán lépnek csak be a közös, forró vizes medencébe. Fontos, hogy előtte a hajat össze kell kötni és sokan a kis törülközőt a fejükre teszik, ezt sose szabad a medencébe mártani. A jellemzően forró vízben nem szabad úszni, pancsolni, és a fürdő területén nem szokás enni, inni, hangosan beszélgetni. Mielőtt visszamész az öltözőbe, a kis törülközővel törüld le magad, hogy ne csepegtesd össze vízzel az öltöző padlóját.
Ha kényelmetlenül érzed magad meztelenül mások előtt, kereshetsz bérelhető privát fürdőt is, ez sok intézményben van, természetesen felárért. Ez a lehetőség áll nyitva a tetovált vendégek előtt is, akik jellemzően nem látogathatják a közös fürdőt.
WC
Tudod, melyik helyiségre fektetik a legnagyobb hangsúlyt Japánban? A WC-re. Kis túlzással alig várom, hogy ki kelljen mennem mosdóba, mert ez itt szinte élményszámba megy. Igaz, hogy a kezelőpaneljük néha olyan bonyolult, hogy űrhajós vizsga kellene hozzá, de egy ideje angolul is jelölik a lehúzás gombot, úgy látszik, megszánták a külföldieket.
Van WC, amelynek magától nyílik a teteje és van olyan, amely gombnyomásra csobogó hangot vagy épp madárcsicsergést játszik, hogy ne halljon a szomszéd. A legtöbb helyen már csak öblítéses WC van, de néhol még akad pottyantós, ezt külön jelzik az ajtón. Mint ahogy azt is, hol szereltek fel kis ülést, ahova az anyukák vagy apukák betehetik a gyereket. Apropó, gyerkőcök. Nekik sok helyen irtó cuki mosdókat alakítottak ki apró WC-kel, piszoárokkal, mosdókagylókkal.
Némelyik WC egyben kézmosó is, azaz ahogy lehúzod a toalettet, a kis csapból elkezd a tetején folyni a víz. Amivel kezet mosol, az megy a tartályba és legközelebb azt használja öblítésre a WC.
Az ülőke gyakran fűthető is, természetesen állítható hőfokkal és a legtöbben van egyben bidé is, ahol gombnyomással eldönthetjük, hogy az alvázmosást elölről vagy hátulról kérjük. Nem ritka a fogas sem, vagy például a kis lerakó, teszem azt autókulcsnak, mobilnak. Szerencsére mindezt bárhol, bármikor élvezhetjük, mert rengeteg nyilvános WC-t találunk és mind ingyen van.
Japán érdekességek
Egy csomó helyen nem tűrik a tetoválást, például általában (pár kivételtől eltekintve) nem lehet bemenni közös fürdőbe (onsen) sem vele, illetve bizonyos éttermekbe is csak úgy, ha letakarjuk.
Tokióban az első ajtón kell felszállni a buszra és a hátsón leszállni. Kiotóban pont fordítva: hátul van a felszállás és elöl a leszállás. Tokióban és Kiotóban a metrón a mozgólépcső bal oldalán állnak az emberek, de Oszakában a jobb oldalon.
Az utcákon sokszor keresztben is át lehet menni a gyalogosoknak, a leghíresebb ilyen átkelő a Shibuya-crossing.
Mindig figyelni kell a csatorna-fedeleket is, ugyanis azok időnként már-már művészi kivitelezésűek.
A leves szürcsölése abszolút elfogadott, sőt, ezzel jelzik, hogy ízlik az étel.
Több mint ötmillió automata van az országban, így az soha nem fordulhat elő, hogy szomjas maradj. Italautomata kb. minden sarkon van, de gyakran automatából kell jegyet venni múzeumba, onsenbe vagy így rendelheted meg az ételt étteremben.
Ha furcsán felfújt ingeket látsz, akkor ne lepődj meg – nyáron nagy divatja van az USB-ről tölthető légkondicionált zubbonyoknak, amit főleg építőipari és útmunkások viselnek.
A szemétszelektálás itt művészet. Utcákon szinte sehol nincs kuka, mindenki hazaviszi a szemetet és precízen szelektálja. Tényleg nehéz helyet találni a szemét kidobására, leginkább szupermarketekben lehet megszabadulni tőle.
A japánok imádnak mindent, ami kawaii, azaz cuki, édes, puha.Ez nemcsak habos-fodros ruha és plüssmaci lehet, de van kawaii csomagolás vagy útjelző tábla is.
Nagy divatja van a pecsételéseknek is. Aki ír papír alapú naplót, díszítheti a bejegyzéseit színes pecsétekkel is!
Japán közbiztonság
Fantasztikus a közbiztonság. Míg gyakran a politikusok és nagyvállalkozások korrupciós botrányaitól harsog a média, a japán kisemberek becsületessége már-már ámulatba ejtő. Itt nem kell kikötözni a postahivatalban a tollat, és ha a szállodában felejtünk valamit (vagy akár ha szándékosan otthagyunk egy leszakadt fülű táskát), egész biztosan utánunk postázzák. Az étteremben nyugodtan az asztalnál hagyható a mobil, pénztárca, bármi, amíg elmegyünk a mosdóba, senki nem fogja elvinni. Engem az is meglepett, hogy az áruházakban nincs lopás elleni védekezés. Se csipogó, se biztonsági őr.
Az egyetlen, amire ügyelni kell, ha van kedvenc ernyőnk – az ugyanis amolyan „aki kapja, marja” alapon közkincs. Mindenki leteszi ott, ahol már nincs szüksége rá, és felkap egyet, ha nekiáll esni az eső. Apropó, ernyő: múzeumokban, boltokban kis nejlontasakok vannak kikészítve nekik, hogy ne csöpögtessük végig a termeken. Azon viszont tényleg dobtam egy hátast, amikor megjelent két szaki, és átnézték az ernyőket, üzemelnek-e rendesen.
Utcákon, nyilvános mosdókban mindig tisztaság van, a WC ráadásul mindig ingyenes is.
A buszsofőröktől kezdve a bolti eladókig minden szolgáltatóiparban dolgozó makulátlanul tiszta egyenruhát visel, végtelenül udvarias, tisztességes, becsületes. Az árut a legnagyobb gondossággal csomagolják be, és nem fordulhat elő, hogy nincs visszajáró vagy „elszámolják”.
Japánban egyetlen egyszer nem találkoztam türelmetlenséggel. Nem emelik fel a hangjukat és az autóvezetők soha nem dudálnak. Egyszer elbambultam egy út közepén, olyan kihalt volt a környék, és pont onnan lehetett a legjobb képet készíteni egy templomról. Aztán mégis jött egy autó, én nem hallottam meg, szépen leállt mögöttem. Nem tudom, mennyi időre, de amikor észrevettem és szabadkozni kezdtem, még ő kért hajlongva elnézést, hogy megzavart a fotózásban.
Érdekes ugyanakkor, milyen könnyen leblokkolnak. Ha nem tudnak angolul vagy nem tudják a választ, akkor rettentő kínosan érzik magukat, de csak azt hajtogatják, hogy „sorry, sorry”. Nem tudnak úgy aktivitizni, mutogatni, mint a világ többi részén az emberek, teljesen megbénulnak.
Iható az ivóvíz, úgyhogy jól jön egy kulacs, amit bárhol fel lehet tölteni.
Miben elmaradottak?
Míg Japán számos tekintetben a világ élvonalában van, néhány dologban meglepően maradi.
Nagyon kevesen beszélnek angolul, és akik igen, azoknak nagy része is fél megszólalni.
Bár nincs szemét az utcákon, rettentő sok felesleges szemetet termelnek – az egyesével csomagolt tojásoktól és fültisztító pálcikáktól a nejlonszatyrok túlzó használatáig.
Ahhoz képest, mennyire végtelenül előzékenyek, figyelmesek és segítőkészek, a tömegközlekedésben soha nem adják át a helyet időseknek vagy kisgyereket cipelő szülőknek.
Japán etikett
Illetlenség rizsbe függőlegesen beleszúrni a pálcikát. Amikor nem használjuk, a tányérunk mellett van erre szolgáló kis tartó evőpálcikáknak. És ha már kaja: nem szabad a szójaszószt a rizsre önteni. Meg kell fogni a rizs egy darabkáját a pálcikával és belemártani a szójaszószos kis tálkába.
Ha valaki meghív az otthonába, mindig le kell venni a cipőt és papucsot venni. Ugyanígy van a ryokanokban is, illetve sok templomban és szentélyben is. Mindig tudni fogjuk, mikor van így: ha az ajtó előtt cipők sorakoznak, akkor ez jel, hogy le kell venni a sajátunkat, és szinte biztos, hogy lesz bent papucs, amibe belebújhatunk. Ha olyan étteremben vacsorázunk, ahol tatamin kell ülni, akkor itt is le kell venni a cipőt, de nincs papucs. Ilyen helyekre ne lukas zokniban érkezzünk:-). Ha a WC előtt gumipapucsok sorakoznak, akkor le kell venni a benti papucsot és átvenni a vizes helyiségbe való papucsot. Csak aztán ne felejtsük visszaváltani őket:-) (külföldieknél gyakori hiba).
Tartsuk tiszteletben a sorban állás rituáléját. A japánok imádnak szép, egyes sorokba fejlődni vasútállomásokon, buszok előtt, de akár a liftre várva is. Ne tolakodjunk és vonat vagy busz esetén várjuk meg, míg az utolsó leszálló is elhagyja a járművet, mielőtt nekiindulunk, hogy felszállunk.
Soha nem szabad a fürdőkádba csobbanni zuhanyzás nélkül. Előbb tisztára kell sikálni magunkat a zuhany alatt, és csak azután jöhet az áztatás.
Nyilvános helyen nem szabad orrot fújni. Ők inkább szipognak, de mi, akik ehhez nem vagyunk szokva, próbáljunk valami rejtett zugot találni, ahol kifújhatjuk az orrunkat.
Ugyancsak illetlenség ujjal mutogatni.
Nem szokás egy kézzel adni semmit. Ha névjegykártyát cserél az ember valakivel, azt a kis lapocskát is két kézzel adja oda. Ha fizetésre kerül a sor, vagy két kézzel adjuk a pénzt, vagy tegyük a kassza melletti kis tálcába.
Bár minden japán állandóan a mobilját babrálja, arra nincs példa, hogy hangosan beszéljenek teszem azt a metrón. Nem illik.
Ugyanígy illetlen mozgó járművön enni, hacsak nem egy távolsági shikansenről van szó, ahol ez szinte kötelező. Az utcán sem esznek, maximum akkor, ha az automatából vesznek valamit. Ilyenkor azt is rögtön ott, azonnal elfogyasztják és a csomagolóanyagot vagy az ital üvegét az automata melletti szemetesbe dobják. Mivel útközben mászkálva senki nem termel szemetet, ezért nincsenek utcai szemetesek sem, csak a boltokban.
Ha többen ülnek egy asztalnál, senki nem tölt a saját poharába, hanem mindenki a másikéba – aztán majd valaki megtölti a mi poharunkat. Az üveget is két kézzel fogják.
Nincs borravaló. Ha otthagyunk pénzt az asztalon, utánunk rohannak, mert azt hiszik, ott felejtettük:-)
Japánban sokkal nagyobb tisztelete van az időseknek, mint nálunk. Illik őket előreengedni buszmegállóban, egy épületbe belépve, bárhol.
A szállodában gyakran adnak köntös (jukata), ennek mindig először a jobb oldali szárnyát hajtsuk magunkra, és utána a balt.
Bár senki nem fog ránk csúnyán nézni, ha turistaként nem követjük a szentélyek előírását, azért álljon itt, mi a szokás azok meglátogatásakor. A nagy, magas kapun (torii) belépve a tenyereket összeszorítva először meghajlanak, majd a kis medencéhez (temizuya) sétálnak. Itt a kis kikészített fakanalak segítségével előbb a bal, majd a jobb kezet mossák meg, ügyelve arra, hogy a víz ne csöpögjön vissza a medencébe. Ezután a bal tenyeret megtöltik vízzel, azzal kiöblítik a szájukat, majd ismét lelöttyintik egy kis vízzel a bal kezüket. Ezután a szentélyben általában adakoznak az erre szolgáló kis ládikába, és hogy a szent is tudja, hogy adományt kapott, a kötél meghúzásával megszólaltatják a gongot. Ezután imádkoznak, kettőt tapsolnak, meghajolnak és kihátrálnak a szentélyből. A kapuban illik ismét meghajolni.
Mi változott?
Húsz éve voltam először Japánban és pár dolog döbbenetesen megváltozott.
Hiába kerestem a szememmel az extravagánsan öltözött fiatal lányokat, még a Harakuju környékén se láttam őket – egyszerűen kiment a divatból az a fajta öltözködés, amit annyi fotón láttunk. Kifejezetten visszafogottan és elegánsan öltöznek a fiatal lányok, gyakorlatilag három színt hordanak csak: fekete, fehér és drapp. Nincsenek miniszoknyák és szűkített farmerek, sőt, farmereket szinte egyáltalán nem látni. Vádli közepéig érő szoknyák, és boka feletti hosszúságú, bő szárú nadrágok a menők.
Eltűntek a különleges automaták. Első látogatásom során kismillió volt, a virágostól az eldobható kameráson át a whiskysig, de most szinte csak üdítős automatákat láttam.
Szintén eltűntek a kis lógó bigyók. Első látogatásom idején mindenki táskáján és mobilján legalább 5-6 kis díszecske lógott, még férfiak esetén is. Ezek láthatóan teljesen kimentek a divatból.
Ha hosszú sort láttam és fiatalok voltak azok, biztos nem ramen vagy sushi étterem előtt sorakoztak, hanem valami palacsintázó vagy különleges üdítőt árusító bolt előtt. Határozottan úgy éreztem, több a kövér ember, a begyűrűzött egészségtelen kajáknak „köszönhetően”.
Jó hír, hogy sokkal több a mozgólépcső és a lift az állomásokon, így pár perces átszállásoknál nem kell bőröndökkel rohangálni fel-alá végtelen lépcsősorokon.
Hova menjek, ha kevés időm van?
Ha valakinek csak 7-10 napja van, adja magát Tokió és környéke (Nikko, Yokohama, Kamakura) vagy meg lehet érkezni Oszakába és onnan kirándulni (Kiotó, Nara, Himeji, Kobe, Horyu-ji). Aki nem bírja a tömeget, az ne ezekbe a nagyvárosokba jöjjön, hanem fel északra, Hokkaidoba, ha inkább a természetet kedveli, vagy le délre, Okinawa szigetére, ha inkább a strandot. De a legjobb, ha nem kevés idővel érkezünk Japánba, hanem sokkal. Nagyon sokkal:-)
2018 útiterv
Szeptember 3-9: Tokió
Szeptember 10-14: Yokohama, Kamakura, Fuji és Nikko
Szeptember 15-17: Tomioka, Matsumoto, Kanazawa
Szeptember 18-20: A japán Alpok (Takayama, Shirakawago, Gujo)
Szeptember 21-23: Oszaka
Szeptember 24-26: Oszaka környéke (Nara, Himeji, Kobe, Horyuji, Sakai)
Szeptember 27-október 3: Kiotó és környéke
Október 4-6: Matsue és környéke
Október 6-10: Kurashiki, Okayama és Hiroshima
Október 11-14: Koyasan és Kumano Kodo
2023 útiterv
Nagano
Japánban úgy érezhetjük magunkat, mint egy szerepjátékban. Elképzelhetjük, hogy a jövőben élünk. Megtapasztalhatjuk, milyen teljesen analfabétának lenni. Lavírozhatunk a számtalan kontraszt határán, amikor a hipermodern keveredik a régivel, az előremutató a feudálissal, az innováció a tradíciókkal. Egy biztos: Japánban utazgatva egy percig sem fogunk unatkozni, és nem lesz déjá vu élményünk, hogy ilyet már láttunk máshol. A legkülföldibb ország, ahol valaha megfordultam, és egy olyan hely, ahova akárhányszor érdemes visszatérni.