Kyushu sziget Japán négy fő szigete (Hokkaido, Honshu, Shikoku és Kyushu) közül a legdélebbi és sokak szerint a legszebb.
Az aktív vulkáni hegycsúcsok, buja erdők és festői tengerpartok között elragadó fürdővárosok találhatóak, szerintem ez utóbbiak adják a sziget fő vonzerejét, hangulatát. Repülővel érkeztem ide, méghozzá Fukuoka városába, de ott egyből felvettem egy bérelt autót és indultam a sziget nyugati részére. Az autót a Times Car Rental-nál béreltem, jó fejek voltak és letétet se kellett fizetnem. Elég combosak itt az úthasználati díjak, például a mintegy 150 kilométerre több mint 3000 jen (7.400 forint) volt, mire Beppuba értem. Útközben volt két rövid megállóm, mielőtt elértem Bepput, a neves fürdővárost.
Hetsumiya
Először Hetsumiya templománál álltam meg, amely egy csoportos világörökség része. Ez az UNESCO helyszín az „Okinosima sziget és kapcsolódó helyszínek Munakata térségbe”. Mivel a fő komponens, Okinosima szigete szigorúan elzárt a látogatók előtt, csak a két hozzá kötődő templom látogatható.
Béka-templom
Az előbbinél jóval érdekesebb és egyedibb volt a békatemplom, Nyoirinji, ahol rengeteg (kb. 5000) békaszobor van mindenféle méretben és formában.
A békák gyűjtése mintegy 25 évvel ezelőtt kezdődött, amikor a főpap visszatért Kínából. A „kaeru” szójáték inspirálta, amely japánul a visszatérést és a békát is jelenti, így a főpap egy kis jáde békafigurát hozott magával. Mivel Nyoirinjit szórakoztató, látogatókat vonzó hellyé akarta tenni, elkezdett békaszobrokat gyűjteni. Az ici-picitől a hatalmasig a kert minden pontján békák hűsölnek. Néhány békának üzenete is van, mint például a békapárnak, akik azt mondják: „Jó szórakozást házaspárként”.
Beppu
Jártam már egy-két fürdővárosban itthon és külföldön is, de Beppuhoz még csak hasonlót se láttam sehol – az egész város fortyog, füstölög, azaz a források gőze városszerte látható. Bizonyára vannak más érdekességek is itt, múzeumok és szentélyek, de én képtelen voltam elszakadni a forrásoktól, ami azért érdekes, mert eddig soha az életben nem érdekelt a wellness. Itt azonban annyira más, mint teszem azt egy hazai wellness-szállóban – egyrészt rendkívül változatosak, izgalmasak a fürdőlehetőségek, másrészt sokszor nem négy falat bámul az ember a vízben ücsörögve, hanem hegyeket, kerteket, sziklákat.
A napi 100 millió liter forró vizet kipumpáló forrásokból kétféle van a városban: az egyik a jigoku (a szó legszorosabb értelmében vett forró víz, szó szerinti fordításban „pokol”), a másik pedig a fürdésre is alkalmas víz az onsenekben (fürdőkben).
Beppu Kannawa városrészét évszázadokkal ezelőtt úgy írták le, mint a gázrobbanások, a bugyborékoló sár és a gőzölgő vizek elátkozott földjét. A feltörő forrásokat a régmúlt idők lakói féltek megközelíteni. A legenda szerint egy Ippen Shonin nevű buddhista szerzetes imával csendesítette le ezeket, és megengedte az embereknek, hogy élvezzék Beppu termálvizeit.
A jigoku lelőhelyekből többet is találni városszerte. Ha valakinek nincs autója, akkor buszokkal is közlekedhet, mert ezeket „pokoltúrák” kötik össze.
A nyolc „pokol” mindegyike más és más, kombinált jegyet is lehet vásárolni felkeresésükre. A kombinált jegy (2000 jen) hét belépőt tartalmaz, azaz egy (a Yama Jigoku, azaz Hegy Pokol) kivételével mindet. A megállókat úgy kell elképzelni, hogy van egy forrás, amely létrehoz egy különös színű tavat – ez lehet bíborvörös, kék, szürke –, ami körül egy kész Disneyland van sétányokkal, padokkal, szelfilehetőségekkel és monumentális ajándékboltokkal. A pokol-források egyikében sem lehet fürdeni, hiszen ahhoz túlságosan forró (90 fok feletti) a feltörő víz, azonban néhányban lehetőség van lábfürdőre a kicsit lehűtött vízben.
Az ajándékboltokban az adott forrás vízéből készített gyógykenőcsök, testápolók, egyéb kencék is kaphatók, illetve vannak a forrás gőze felett elkészített fogások (főtt tojás, kukorica, stb.) is.
A leglátványosabb „poklok”
Chinoike Jigoku („vérvörös pokol”): vörös pigmentje olyan, mintha a forró forrás magából a pokolból bukkant volna elő. Itt vas-oxidot, magnézium-oxidot és hasonló anyagokat tartalmazó, felhevített vörösiszap tör elő a víz alatti mélyből, és ez színezi a tavat élénkvörösre.
Umijigoku („kék pokol”): bár ez is a „pokoltúra” egyik megállója, itt inkább a mennyország jutott az eszembe, a kobaltkék szín ugyanis káprázatos megjelenést kölcsönöz a víznek. A víz kék színének oka a természetesen előforduló magas vas-szulfát-tartalom.
De még mielőtt a vörös tóhoz értem volna, egy gyönyörű tó mellett sétáltam el, melynek felszínén trópusi virágok nyíltak. Hogy kerülnek ezek ide? A tavat az onsen vize melegíti fel. Az Onibasu (tüskés tavirózsa) nevű növények átmérője akár 1,5-2 méteres is lehet.
No de egy fürdővárosban mégis csak a fürdők a legizgalmasabbak, nézzük ezeket!
A legérdekesebb onsenek
A város nem kevesebb, mint nyolc különböző forrással büszkélkedhet, melyek a Beppu Onsen, Kannawa Onsen, Myoban Onsen, Kankaiji Onsen, Hamawaki Onsen, Kamegawa Onsen, Horita Onsen és Shibaseki Onsen. Mindegyiket számos nyilvános fürdő és fürdőzési lehetőséggel rendelkező ryokan hasznosítja.
A források együttesen több forró forrásvizet termelnek, mint bármely más onsen-üdülőhely az országban! De Bepput nemcsak a termálvíz bősége különbözteti meg a többi onsen-üdülőhelytől, hanem az is, hogy a fürdőtípusok széles skáláját lehet itt kipróbálni. A hagyományos melegvizes fürdők mellett Beppu homokfürdőket is kínál, ahol a fürdőzőket természetes módon felmelegített homokba temetik, gőzfürdőket, amelyeket egy forró forrás gőze melegít, és iszapfürdőket, amelyek lényegében iszapos melegvizes fürdők.
Hyotan Onsen
A legnagyobb fürdő, amelyhez szerencsém volt. Több beltéri medence, köztük kőből és fából kialakítottak, plusz gőzfürdő és többféle szauna. A kertben hangulatos külső medence sziklákkal, vízeséssel. Bent az egyik nagymedencében vállmasszázsra is alkalmas „vízesések” sora.
Takegawara Onsen
Míg a többi fürdő viszonylag egyszerű épületben kapott helyet, itt minta egy régi palotába léptem volna be. Az 1879-ben alapított első épületnek bambuszból készült a teteje, amelyet később cseréppel építettek át, és innen származik a Takegawara (bambuszcserép) elnevezés. Az 1938-ban épült jelenlegi épület, amelynek elején kínai luxus nyeregtető található, ma a Beppu Hot Spring szimbóluma. Magas mennyezetű előcsarnoka, ahol a fürdőzés után le lehet ülni és pihenni, a Showa-korszak kezdeteit idézi.
Itt próbáltam ki a híres homokfürdőt, melynek során egy jukatát felvéve a hátamra feküdtem, majd egy gondozó egészen a nyakamig betakart a termálforrások által felmelegített meleg homokkal. Egy negyedórán át tartott a kezelés, csak az fejem volt kint a homokból, amely csodálatosan átmelegített.
Myoban Onsen
Mivel az a fürdő magasan a város felett van, abban reménykedtem, hogy szép panoráma nyílik a medencéből a városra – ami így is lenne, ha nem lenne ott kerítés, ami eltakarja. A közös fürdőnek bár izgalmas a színe, annyira nem izgalmas, mert csak egyetlen medence van. Annál érdekesebbek a kibérelhető faházak privát kis fürdővel, ezekért 2000 jent kérnek egy órára.
Kannawa Mushiyu
Még a gőzfürdő volt hátra, de ezt is kipróbáltam, mert nem akármilyen gőzfürdőről van szó, hanem amikor egy pajtában szalmán fekszik az ember.
A fürdőt 1276-ban Ippen Shonin alapította, az ő faszobra áll ma a recepció előtt áll. Amikor az onszenbe járó emberek egy bizonyos testrészt szeretnének meggyógyítani, akkor vizet öntenek a szobornak arra a részére.
Az átöltözés után egy meglepően alacsony, egy méteres faajtón kellett belépnem egy kőből készült szobába, melynek termálgőzzel felmelegített padlóját gyógynövények borították. A növény fajtája Acorus gramineus, magyarul törpe kálmos. Csak 8 percet lehet bent tölteni, de azalatt is rendesen megizzad az ember.
Ha valakinek nincs ideje a teljes onszenre, akkor kipróbálhatja a lábfürdőt, amely közvetlenül a gőzfürdő mellett található (ide nincs belépőjegy, bárki odaülhet). Ez is a gőzt hasznosítja, és hasonló lazító hatása van, mint a teljes gőzfürdőnek.
A fürdőtől pár lépés távolságra egy kis építményre bukkantam – itt is voltak gőzzel működő lábfürdők, valamint forró vizes lábfürdő is. Utóbbi mellett még kerekesszékeseknek is kialakítottak helyet, igazán figyelmesek!
Jigoku Mushi Kobo
Egy forró gőzre épülő városban adja magát, hogy az ebéd is így készüljön! Erre a legjobb hely a Jigoku Mushi Kobo, ahol a vendégek megvásárolják az alapanyagokat, és maguk teszik be párolni a forró gőzbe. Nagyon népszerű hely, úgyhogy időnként várakozni kell. Nekem 40 perc volt, mire megkaptam az alapanyagokat, és további 15 perc a „főzés”, úgyhogy rá kell szánni az időt erre az élményre.
Szállás
A szállásom az AMANEK Beppu YULA-RE hotelben volt három éjszakára, amit egyszerűen imádtam. Új, modern hotel, de tele japán elemekkel.
A jukatát választani lehet négyféle színből, szuper volt a közös fürdő és bámulatos a tetőn a szabadtéri medence. Nagyon gazdag volt a reggeli is, degeszre ettem magam mindhárom nap.
Kurokawa Onsen
Míg Beppu egy nagyváros az izgalmas onsen lehetőségeivel, az az előnye is megvan, hogy sok szállás és étterem van, üzletek, szórakozási lehetőségek. Egy teljesen más karakterű fürdőváros Kurokawa Onsen, inkább az elvonulni, csendre vágyóknak, romantikát keresőknek ajánlom – sokak szerint ez Japán egyik legszebb fürdőtelepülése. Sokan egész nap fürdőről fürdőre járnak és egyáltalán nem ciki, ha ezt jukatában teszik.
A mintegy 30 fürdő egy kis patakparton sorakozik, némelyik csak nyilvános fürdő, de a legtöbb szállás is. Elképesztően hangulatosak és békések, általában erdőben, vízparton, annyira értenek ehhez a japánok… A turistainformációs irodában lehet venni „onsen-hopping” bérletet 1200 jenért, ezzel bármely három fürdő látogatható (a belépők egyesével 500-600 jen körül lennének). A törülközőért mindenhol pluszban kell fizetni, nálam meg épp nem volt, úgyhogy vettem azt is a turistairodában potom 200 jenért.
A három választottam:
Yamamizuki
Egy benti medence és egy külső, utóbbi erdőben, patakparton, pillangók közt – elképesztően festői és nyugis. A kertben elbűvölő faházak vannak, de csak szállóvendégeknek. Két főre egy szoba reggelivel, vacsorával 100 ezer forint körül van.
Sanga Ryokan
Kicsit kiesik a fősodrásból, de ettől még romantikusabb, teljesen az erdő közepén van. Az egyetlen mind közül, ahol a külső medencénél nincsenek zuhanyzók – ezt ugyanis főleg a szállóvendégek szokták használni, akik tudnak tisztálkodni előtte „otthon”. Beugró vendégeknek csak egyetlen, külső medence van, de az nagyon vadregényes (szállóvendégeknek több is rendelkezésre áll). A weblapon megnéztem, az árak két főre 45 ezer forinttól kezdődnek (reggelivel és vacsorával)
Okyakuya Ryokan
Végül a város legrégebbi fürdőjét kerestem fel, ami maga a történelem, hiszen három évszázada alapították. Itt volt talán legkevésbé látványos a külső és belső medence, de érezhető volt a tradíció, az odafigyelés.
Aso hegy
A következő nap az Aso hegyre hajtottam fel, ahol a kráterhez vezető út fizetős (800 jen). Egyetlen fotót sikerült kattintani, aztán rögtön ködbe borult a hegytető, így nem is maradtam sokáig.
Takachiho szurdok
A sziget látványos szurdokát több irányból is meg lehet nézni. Ráérősebbek bérelhetnek csónakot és végigcsoroghatnak a patakon. Én a sietősebb verziót választottam, felülről szemlélni a kanyont.
Kumamato
Kumamoto elsősorban a váráról (Kumamoto-jo) nevezetes, de nekem valahogy nem jönnek be ezek a japán várak, ez is erősen csalódás volt.
Annál inkább tetszett a kettes számú látnivaló, a Suizenji-jojuen, a japánkert. Bár kicsit furcsa volt, hogy körbe látszódtak a nagy modern épületek, de azért minden volt a japánkertben, ami kell: hidak, tavak, díszpontyok, teaház (ahol előírásszerűen rendeltem is zöld teát kis sütivel), sőt, még egy mini-Fuji is helyet kapott a kertben.
Yutoku Inari szentély
Nagaszaki felé autózva tartottam egy megállót, mert fotókról nagyon tetszett ez szentély – piros fából faragott kapuval, épületekkel és hidakkal. Bár már záróra után értem oda és így magába a templomba nem mehettem be, az elragadó komplexumot így is bejárhattam. Ez a szentély a kiotói Fushimi Inari-szentély (ahol a rengeteg vörös kapu van) és az Aichi prefektúrában található Toyokawa Inari-szentély mellett Japán három legnagyobb, Inarinak szentelt szentélyének egyike. A sintó egyik legnépszerűbb istensége, Inari a rizzsel, a jóléttel és a rókákkal kapcsolatos.
Nagaszaki
Nagaszaki neve az itt történt atomrobbantással vonult be a történelembe, így látogatásomat természetesen az erre emlékező múzeummal és emlékművel kezdtem. Mindig megrendülök, amikor belegondolok, milyen kicsin múlik is az élet és hogy milyen hálás lehetek, hogy jókor és jó helyre születtem…
Az viszont reményt keltő és pozitív, hogy itt mennyire nem állt meg az élet – sőt. Nagaszaki egy lüktető nagyváros, tele érdekességekkel. A város például két világörökségnek is otthont ad. Az egyik a Glover-kert, amely a „Meidzsi-kor ipari műemlékei” világörökség része. Ez nemcsak ipari létesítményeket tartalmaz, hanem ahhoz kapcsolódó más jellegű helyszíneket is, mint például ez a kert, melyet Thomas Glover skót kereskedőnek építettek. Több épület mellett itt áll a Glover Residence, amely a Japánban fennmaradt legrégebbi nyugati stílusú ház, bár inkább nyugati és japán keveredésnek mondanám. A park azért is elég egyedi, mert van egy 30-40 perces kijelölt út, amin végigjárható és az emelkedőkön a látogatókat mozgólépcsők segítik – ilyet se láttam még!
A másik UNESCO hely az Oura templom, amely a 12 tételes „Nagaszaki régió kriptokeresztély helyszínei” egyik eleme – ezek mind a keresztényüldözés idején épültek. Világörökség vadászoknak jó hír, hogy ez közvetlen a Glover-kert mellett van, így egy szuszra végigjárható a kettő.
Dazaifu
Fukuoka felé visszaindulva egy rövid időre megálltam Dazaifuban, ahol a sziget legpompásabb sintó temploma van: a Tenman-gú. Egy költő-tudóst temettek itt el, és bár külföldi turisták mutatóban sincsenek, a japánoknak fontos zarándokhely. Hatalmas a komplexum: templomok, kertek, piros fahidak, famatuzsálemek, szobrok és persze ajándékboltok, éttermek.
Fukuoka
Visszatértem Fukuokába, ahonnan indultam, hogy a sziget legnagyobb városát is bejárjam. Megnéztem az ország legnagyobb, fából készült ülő Buddha-szobrát, de fotózni nem szabad, úgyhogy ezt maximum az interneten lehet visszanézni. De ezen kívül amolyan pihenőnapot tartottam, csak lófráltam a városban, elég tömény volt a hét, és még sok kaland van hátra:-)
Utószó
Hasznosak voltak a fentiek? Szívesen olvasol ilyen útleírásokat, tippeket? Ha igen, és nem lenne ellenedre valamivel viszonozni a blogba fektetett munkámat, könnyen megteheted úgy, hogy neked ne kerüljön semmibe! Ha itt a weblap jobb sávjában (mobilos verzióban a lap alján) levő booking.com kockában keresel szállást, azaz itt ütöd be, hova és mikor utaznál, a rendszer ugyanoda navigál, mintha közvetlenül írtad volna be az adatokat ezen a lapon. A szállás neked ugyanannyiba kerül majd, booking-on a genius kedvezményed is megmarad, de a rendszer érzékeli, hogy tőlem indult a foglalás, így kapok egy pici jutalékot. Minden nap több órát töltök gép előtt, hogy ilyen ingyenes tartalmat írjak nektek és nem állnak mögöttem szponzorok, azaz ez amolyan lelkes „közszolgálat”:-). A számodra költségmentes támogatásod nekem további utakat tesz lehetővé és ígérem, azokról is hasznos beszámolók készülnek majd!:-)