Ha csak egy hete van valakinek Japánra, talán a Kansai régió a legjobb választás.
Itt van ugyanis a nyüzsgő Oszaka, a csodás templomokkal és kertekkel teli Kiotó, a legnagyobb Buddha-szobornak helyet adó Nara, a világhírű marháról híres Kobe, valamint a spirituális Koyasan régió.
Mindennek a központja Oszaka, ahol a nemzetközi repülőtér is fekszik. Bár van néhány amolyan kötelezőnek tűnő látnivaló a városban, mint például a kilátók vagy az oszakai vár, nagyon nem veszít sokat, aki sutba dobja az útikönyvet és csak úgy nekivág felfedezni a várost.
Tájékozódás
A városközpont két magja az Osaka Station és a Namba Station – előbbi nappal, utóbbi inkább éjszaka nyüzsög. Érdemes a szállást a kettő közül valamelyik közelében foglalni. Az Osaka Station előnye, hogy innen lehet indulni a Nara, Kobe, stb. felé tartó vonatokkal egynapos kirándulásokra, Namba környékén viszont sokkal több az étterem és a buli.
Sehol Oszakában nem kell olyan romantikus szép városképet várni, mint a jóval megkapóbb hegyvidéki vagy folyóparti kisvárosokban. Oszaka sokkal inkább a fényreklámokról, élettel teli piacokról, fantasztikus streetfoodról szól.
Osaka Station környéke
Az Umeda Sky Building az egyik népszerű kilátó, épp zárva volt látogatásom idején a pár nappal korábbi tájfun miatt. Alagsorában viszont vidáman üzemelt az éttermek tárháza (Takimi Koji), melynek hangulata régi utcát idéz.
A közelben rengeteg hatalmas bevásárlóközpont van. Az egyikben több tucat masszázsfotel sorakozott egymás mellett. Gondolom, kipróbálásra voltak ott, de ahogy elnéztem, sokan használták ezeket ebédidőben egy kis szunyókálásra.
Namba Station környéke
A Namba megálló környékén egymást érik az érdekes bevásárlóhelyek. Itt van mindenekelőtt a város fő piaca, a Kuromon Ichiba, ami több házblokknyi fedett árkádrendszer. A fő termékek a hal, a zöldség, de van sok snack is. Az a jó benne, hogy a helyiek és a turisták egyaránt megtalálják itt, amit keresnek – előbbiek az otthoni főzéshez szükséges alapanyagokat, utóbbiak a készételeket, szuveníreket.
Innen alig pár perc séta a Doguyasuji piac, ahol minden megtalálható, amire egy japán étteremben szükség van. Például WC feliratok – ami inkább a helyi szakmának izgi, nem a látogatóknak. Mivel ide elsősorban helybéliek járnak, az árak kedvezőbbek, mint a kifejezetten turistákra szakosodott üzletekben. Van itt minden – kismillió kézzel készült edényke, tálka, ezerféle kés, textiláru és persze cukiságok, mint például műanyag ételmakettek. De lehet venni olyan függönyszerűségeket (noren) is, amelyek Japánban az ajtókon lógnak, vagy épp lámpásokat és szerencsét hozó integető macskát. Csak nem szabad elfelejteni, hogy ezek otthoni környezetben másképp mutatnak…
A Don Quijote egy többemeletes szupermarket, bevásárlóközpont ahol minden elképzelhető cuccot árulnak, a sampontól a designer táskákig. Érdemes végigböngészni a Kitkat kínálatot, ilyen a világon sehol máshol nincs – sakes, boros, sajttortás, matchateás és ezerféle más ízben.
A Namba Stationtől pár perc gyaloglásra van a Dotombori, a bevásárló- és szórakozónegyed, ahol főleg éjjel van nagy nyüzsgés. Legendás fényreklámjai – például a futó ember, Glico vagy épp a hatalmas, csápjait mozgató rák – előtt tucatszámra készülnek a szelfik.
A dzsumbuj közepén váratlanul egy idilli kis templomra lehet lelni. Ez a Hozen-ji, melynek szent szobrát vastag moharéteg fedi. Nem véletlen, ugyanis itt az a szokás, hogy a hívők rálöttyintenek pár merőkanálnyi vizet a szent kútból, ez ugyanis a legenda szerint szerencsét hoz. Én is adtam neki, sose lehet tudni!
A Dotombori folyó felett ívelő hidak egyikén átsétálva, és néhány utcát északra tartva lehet elérni az Amerika Mura negyedet. Sok, elsősorban fiatalokat célzó butik, bár van erre, de érdemes figyelni a villanyoszlopokat is! Olcsó szálláslehetőség is akad bőven erre, kapszulahotelek (pl. Asahi Plaza) vagy internet kávézók.
Egyéb látnivalók
Harukas Épület
Az Umeda mellett a másik nagy kilátó a 2014-ben épült Harukas, a metró Tennoji megállójánál. 300 méteres magasságával ez Japán legmagasabb épülete, bár kilátóból van már magasabb is (például a Tokyo Sky Tree, ami 634 méter és a Tokyo Tower, ami 333). Az 59. és 60. emeleteket foglalja el a kilátó, alatta pedig a 38-57 emeleteken a Marriott szálloda üzemel. A kilátó zárt, csak üvegablakon túlról lehet élvezni a panorámát. Ezt nem szoktam szeretni, de itt mégis nagyon jól éreztem magam, alig tudtam elszakadni a látványtól. Még a mosdó is lélegzetelállító!
Hirakata T-Site
A városközponttól kissé távolabb találni egy csodálatos, mondhatnám instagramra született könyvesboltot. A Hirakata T-Site-hoz a Yodoyabashi Stationról a Keihan nevű vasút visz ki (330 jen egy útra). A hat emelet magasságú könyvespolcok láttán egyszerűen elállt a szavam. Csak álltam megbabonázva, mielőtt elkezdtem kattintgatni képeket. És nemcsak könyvek vannak itt, de egy komplett mini-pláza: szuper butikok, éttermek, Starbucks (na jó, ehelyett lehetne valami más). Az ötödik emelet teljesen a gyerekeknek lett szentelve. A könyvespolcok az ő méretükben, aranyos, olvasásra termett zugokkal. De van játszóház, az étteremben pedig gyerekmenü is. Nagyszerű esőprogram itt tölteni egy fél napot!
Kyobashi
Ez a környék engem a 80-as évek New Yorkjára emlékeztetett, mármint nem kinézetre, hanem érzésre. Amikor úgy érzed, hogy 90%, hogy nem lesz baj, de azért nem vagy benne biztos, és ez ad egy jó kis izgalmat a városnézésnek.
Kevés látogató van erre, a helyiek közül sem a jómódú réteg. De én pont ezért jöttem ide, mert meg akartam nézni, milyen egy love hotel, és itt találtam is:-) Mint ahogy mangakávézót, fedett árkádos bevásárlóutcákat, és érdekes arcokat.
Praktikus
Szállás
Az első éjszakát a Marriott szállodában töltöttem, muszáj volt kipróbálnom, milyen egy ilyen felhőkarcolóban lakni. Hát fantasztikus! Azóta vágytam ide, mióta láttam az interneten itt készült fotót napfelkelte idején. Igazi hősként én is korán felkeltem, de a nap nem, úgyhogy hoppon maradtam, de azért nem voltam nagyon csalódott, az élmény így is fantasztikus volt. Egyszerűen megunhatatlan volt a látvány az 50. emeleten levő szobám hatalmas ablakából. Alig tudtam abbahagyni a mozizást, és pontban a határidő lejártakor, 12.00-kor csekkoltam ki:-) Csak addig hagytam el az ablak előtti kanapét, amíg lementem reggelizni, de szerencsére ott is kedvemre bámulhattam a várost.
Szintén egy éjszakára kipróbáltam a másik végletet, egy kapszulahotelt is. Igaz, ennek egy „luxus” változatát, mert a fapadost, ami tényleg olyan, mintha kb. egy koporsóba feküdne be az ember, nem volt kedvem bevállalni. A First Cabin láncnak több olyan hotele van, ahol a kapszulakoncepciót továbbgondolták, méghozzá a légitársaságoknál megszokott első osztályt véve alapul. Az ágy itt nagyobb, és van hely a csomagnak is. Ellentétben a normál kapszulákkal, ahol tényleg csak egy matrac van, és minden cuccot csomagmegőrzőben kell hagyni. Minden kapszulahotelre igaz, hogy ablakokra ne számítsunk, minden zaj áthallatszik, és a mosdók közösek. De a tisztaság tökéletes, van angolul beszélő személyzet, wifi, csomagmegőrzés, mosási lehetőség.
A maradék négy éjszakát pedig egy airbnb szálláson töltöttem, egy apró, de minden kényelemmel felszerelt kis lakásban. Ezt „Nearby Osaka – Umeda Station No 9” néven találhatjátok meg az oszakai listán. Szerencsére az épület legfelső, 9. emeletén volt, így abszolút belvárosiként (10 perc séta az Osaka Station-től) is csendesnek bizonyult, remekül aludtam.
Gasztronómia
Oszaka minden mércével igazi foodie-paradicsom, még New Yorkhoz vagy Tokióhoz viszonyítva is. Nem véletlen, hogy a helyiek Japán konyhájának (Tenka no Daidokoro) becézik. Nem annyira éttermekben bővelkedik, mint inkább utcai árusokban, és mintha egész nap a város összes lakosa ezek előtt állna sorban.
A városnak számos specialitása van, nézzük sorjában.
Az okonomiyaki vastag, sós palacsinta reszelt káposztával és a vendég által választott hús-, zöldségféleséggel vagy tengeri herkentyűvel töltve. Forró vaslapon sütik ki, sokszor a vendégek szeme előtt, és sós Worcestershire-szerű szósszal öntik nyakon. Dekorációként majonézzel locsolgatják meg, végül bonitopelyhet szórnak rá.
Van olyan változata is, amelyben nem káposzta, hanem sült szobatészta (yakisoba) van, mint a lenti fotón is. Ekkor már modanyaki a tisztességes neve:-)
A takoyaki darált vagy apróra vágott tintahallal, pácolt gyömbérrel és zöldhagymával töltött tésztagolyó, amit szintén szósszal, majonézzel és bonitopehellyel fejeznek be. Speciális takoyaki tepsiben sütik ki.
A kushikatsu a yakitori rántott változata, azaz valamilyen hús, tengeri herkentyű vagy zöldségdarabkák pálcikára tűzve és kirántva. Mártogatós szósszal árulják, nagyszerű sörkorcsolya. Az éttermekben külön felhívják a figyelmet arra, hogy tilos a dupla mártogatás (double dipping). Csak akkor szabad belemártani a falatot a közös szójaszószba, amikor még nem harapott bele az ember, utána már nem. Ha kell még szósz, adnak kis káposztaleveleket erre a célra, azzal lehet tunkolni.
A kaiten-sushi a ma már otthon is ismert futószalagos sushiétterem, amit itt, Oszakában találtak ki az 1950-as években. Ezt nem próbáltam ki, mert nekem a sushi csak úgy működik, ha a sushi-séf a kezembe adja a nagyon friss portékát:-)
Végezetül egy megfizethető Michelin csillagos éttermet is tudok ajánlani, ez a Chugokusai S.Sawada. Én nyitásra, az ebédidő kezdetére mentem oda, és akkor még sor sem volt, simán be lehetett jutni.
Közlekedés
Kiváló a tömegközlekedés, metróval és busszal bárhova gyorsan el lehet jutni.
Ha Nara, Kobe, Himeji is belefér a programba, érdemes ezeket egymás utáni napra tervezni, és megvenni a 3 napos Kansai Pass-t. Ez előre neten vásárolva 5300 jen, helyszínen 5500, és pár száz jennel olcsóbb, mintha egyesével venné az ember a jegyeket. Ráadásul a városon belül is érvényes a JR vonalakra, úgyhogy annyival is beljebb vagyunk.