A japán Alpok: Takayama, Shirakawago, Gujo-Hachiman

Shirakawago

Hida, az ország középső, hegyvidékes része, bővelkedik nagyszerű látnivalókban és szuper szállásokban. Nem véletlen, hogy nagyon népszerű kirándulócélpont, bár jórészt a belföldi turisták körében. No de miért érdemes nekünk is felkeresni?

Japán alpok térkép

Takayama

Takayama pontosan az ország közepén fekszik, és egy fantasztikusan hangulatos városka. Egy olyan ősi település, ahol a régi mesterségeket, elsősorban a sake-készítést a mai napig űzik. A tudást generációkról generációkra adják át a családok az óváros 18. századi házaiban. Közöttük remekül elférnek az új típusú vállalkozások is: fiatal divattervezők, új-hullámos kávézók, turistáknak cukiságokat áruló ajándékboltok. Érdekes múzeumok, színpompás fesztiválok és ínyenc reggeli piacok egészítik ki a látnivalók sorát. Ó, és mindez a fenséges japán Alpok ölelésében:-)

Takayama

Takayama

Takayama

Takayama

Takayama

Két különleges múzeumot látogattam meg. Az egyik a Takayama Showa-kan volt, egy nosztalgia-gyűjtemény. A kollekcióban az égvilágon minden megtalálható, gomboktól filmposztereken és fényképezőgépeken át motorkerékpárig, nagyszerűen visszaadva az 50-es évek hangulatát. Még a Japánban oly népszerű pacsinkó gépeknek is van itt néhány korai példánya, az egyiken végre én is kipróbáltam, milyen a kis ezüstgolyókkal játszani.

Takayama múzeum

A másik izgalmas múzeum a Yoshijma történelmi épület, ahova mindenkinek kötelező elmenni, akit kicsit is érdekel az építészet. Hihetetlen gyönyörű lakóház, minden egyes szobában megállva ámulva néztem körbe a térben. Egyszerűen lenyűgöző, ahogy átlátni a szomszédos szobákba, a sok kis zárt kertbe. Mivel gyakorlatilag nincsenek bútorok és dísztárgyak, semmi nem veszi el a figyelmet a térrendezéstől. Zseniális.

Takayama múzeum

Takayama múzeum

Takayama múzeum

Mindkét múzeum az óvárosban van, ahol különösen három utca őrizte meg a régi korok hangulatát: Ichino-machi, Nino-machi és Sanno-machi.

Van még egy rakás érdekes múzeum, például az, ahol a fesztiválokon használt hatalmas, gazdagon díszített mobil szentélyeket lehet megnézni. De van népművészeti és képzőművészeti múzeum is, de én inkább az utcákon sétálgattam. Ha valaki nem jut el Shirakawagoba, ahova én másnap utaztam, a Takayamától pár percnyi buszozásra levő skanzenben (Hida Folk Village) tudja megnézni az ősi szalmatetős házakat.

Reggeli piacból kettő is van: a Jinya-mae Asa-ichi (az egykori kormányzói épület, a Takayama-jinya előtt) és a nagyobb, hangulatosabb Miya-gawa Asa-ichi (a folyó keleti partján, a Kaji-bashi és a Yayoi-bashi közt). Legszívesebben mindkét piac teljes kínálatát felnyaláboltam volna, annyira ízlettek a kitett kóstolók és annyira cukik voltak a turistáknak készített szuvenírek.

Közlekedés, szállás

Takayama olyan pici, hogy minden itt felsorolt látnivaló gyalog is megközelíthető, semmi nincs több mint 15 perc sétára a vasútállomástól.

A vasútállomással szemben van egy turistainformációs iroda, ahol szuper ingyenes térképet lehet felvenni a látnivalók listájával.

A szállásom a K’s Hostelben volt, három perc séta az állomástól, egyágyas, saját fürdős szobában. Itt nincs reggeli, de van közös konyha és ingyen tea, kávé. Az airbnb-n és a bookingon is lehet foglalni, barátságos, megfizethető hely.

Takayamában több gasztronómiai specialitás is van. A leghíresebb a Hida marha, ami a környező hegyekben legelő, különlegesen jó minőségű hús – sokak szerint legalább olyan jó, mint a Kobe. A Hida marhát nemcsak sütve fogyasztják, de nyersen vagy éppen, csak hogy pindurkát pirítva is, sushiként.

Takayama Hida marha

Ugyancsak elterjedt a sűrű, édes miso-szószon sütött zöldség vagy épp marhahús. Egy magnólialevelet kennek meg a szósszal, arra jön a zöldség vagy husi, és sokszor az asztalnál gyújtanak alá.

A Suzuya például jó étterem kipróbálni az édes miso szószon sütött Hida marhát. Finom volt a fogás, és nagyon helyesek a felszolgálók (magyarul mondták, hogy „köszönöm”:-)

Takayama Hida marha

Sok érdekes zöldséget is termesztenek a hegyekben, ezeket általában savanyítják. És persze itt is van speciális tészta, a Hida-ramen.

Streetfood kategóriában is van különlegesség, méghozzá a szójaszószos rizsgolyók (midarashi dango).

Takayama rizsgolyók

Shirakawago

Aki egyszer is látott már fotót Shirakawagoról, nem könnyen veri ki a fejéből és egész biztos, hogy felteszi a bakancslistájára. Az Alpok ölelésében levő falvacskában az átlagnál sokkal több hó esik, ezért egy egyedi építészeti stílus fejlődött ki. A mintegy 200 éves házak nagyon tartós cédrusfából épültek, tetejüket pedig szokatlanul meredekre tervezték, hogy a hó jobban lecsússzon. A tető szigetélését vastag szalmaréteg biztosítja. Hogy ez ne száradjon ki, és a rágcsálók, bogarak se tegyenek benne kárt, folyamatosan füstölik. A ház alsó szintjén égett éjjel-nappal a tűz, melynek füstje a rácsos padlóknak köszönhetően a legfelső szintig is eljutott.

Shirakawago

Ez a „gassho-zukuri” építészet a világörökségi listára is felkerült. A „gassho” jelentése ima, ugyanis a tető alakzata az ima során tapsoló kezekre emlékeztet.

Shirakawago

A sokszor 200-250 éves, mára már füsttől megfeketedett gerendák a környező hegyekben található cédrusokból készültek. A tető stabilitásának érdekében speciális, a hó súlya alatt már meghajlott vörösfenyő törzseket is kerestek.

Shirawakago

Mindezt szalma és bambusz egészíti ki, vasszögekből egyet sem találni a házban. Mivel nagyon alaposan válogatták az építkezésekhez megfelelő faanyagot, a házak sokszor 20-30 évig épültek.

Shirakawago

A szalmatető nem tart örökké, azt, valamint a szalmából és vékony gallyakból készített köteleket úgy 30-40 évente cserélik. Ilyenkor a felújításra kijelölt házon dolgozik a falu apraja-nagyja, azaz ez mindig közösségi tevékenység. A 10 x 12 méter kiterjedésű, egy méter vastag tetőt a legnagyobb család sem tudná egyedül szétszedni és friss szalmával újrarakni, egyszerűen szükség van egymás segítésére.

Shirakawago

Shirakawago

A padlásokon minden család selyemhernyót tenyésztett, a pincékben pedig sokan puskaport gyártottak, illetve néhány család sake előállítással is foglalkozott.

Gassho házak többféle méretben épültek, a legnagyobbakban 30-50 családtag is lakott. Érdekesség, hogy a falu egy részén (de nem mindenhol) volt olyan szokás, hogy a családból csak a legidősebb fiú házasodhatott, az összes többi testvérnek otthon kellett maradni, hogy segítsenek a szülőknek. A lánygyerekek nyugodtan szülhettek gyereket, de nem költözhettek össze a gyerek apjával.

Shirakawago

Shirakawago

Mára 114 ilyen ház maradt fent, elsősorban a Shirakawago régió Ogimachi részén. Úgy 20 közülük vendégházként üzemel.

Ha valaki kedvet kapott volna, hogy vegyen egy ilyen házat, le kell csillapítanom a lelkesedését. Az itt lakók nagyon erős kis közösséget képeznek, csak itt született vagy ide házasodott ember költözhet a házakba, külföldieknek semmi szín alatt nem adják el.

Közlekedés, szállás

Shirakawagoba nehéz szezonon kívül érkezni. Tavasszal a cseresznyevirágzás vonz ide tömegeket, nyáron a szabadságok, ősszel a színes faleveket, télen pedig a varázslatos hótakaró. Mivel viszonylag kevés a szállás, feltétlenül érdemes előre foglalni.

A világörökségi részben csak hagyományos ryokan és minshuku szállások vannak, mind étkezéssel (vacsora és reggeli) együtt. A település éttermei ugyanis kizárólag ebédidőben vannak nyitva. A folyó túlpartján, a település „modernebb” részén van néhány hagyományos vendégház is.

A látogatók zöme csak pár órára jön ide Takayamából vagy Kanazawábból, lefotóz egy-két házat meg a tájat, aztán megy tovább. Ezért pont reggel és késő este hangulatos a falu, mindenképp érdemes itt aludni.

Egy éjszakára 10.000 jen körül van egy szoba, reggelivel és vacsorával. Télen valamivel drágább, mert felszámolnak fűtési felárat (kis elektromos ventilátorokat használnak a szobákban, mivel nincs kiépítve komolyabb fűtési rendszer). Foglalni elég nehézkes, mert weblapjuk, emailjük nincs, csak telefonszámuk, de általában csak japánul beszélnek. A legjobb a falu turistahivatalának írni, ők segítenek.

Shirakawago

Én a Magoemon vendégházban laktam, ahol a mai napig megvan a közös helyiségben a tűzhely (ezt „szívnek” hívják, hiszen ez a háza életető szíve). A 300 éves házban hat szoba van, három a falura, három pedig hátrafelé, a folyóra néz. A vacsora és a reggeli mindig közös, előbbit este hatkor, utóbbit reggel fél nyolckor tálalják és a vendégek körben ülve közösen fogyasztják el. Mindkét étkezés fantasztikusan finom volt. A vendégházak mindig saját termelésű rizst és zöldségeket szolgálnak fel.

Shirakawago

Shirakawago

Vonatállomás nincs itt, csak busszal lehet jönni. Takayamából a Nohi busztársaság indít ide járatokat, a jegyet előre is meg lehet venni neten. Egy útra a két város közt 2.470 jen a jegy ára, menetidő 50 perc.

Ha valaki nem tud itt aludni (de ha itt tud, akkor is, ebédre:-) feltétlen ajánlom az Irori éttermet, ahol nagyon jó áron van egy menü. Ebben a Hida-marhán kívül megtalálható a régió összes specialitása az édes miso szósz, a savanyított hegyi zöldségek, kis soba tésztás leves, tofu, plusz kis sült hal a folyóból.

Gujo-Hachiman

Minden utazáson van egy-két város, amibe beleszeretek, de Japánban eddig kb. mind olyan volt. Gujo-Hachiman se kivétel, egyből elvarázsolt. Három folyó is találkozik itt, van egy csinos kis vár, sok hangulatos szentély. De amiért idejöttem, az egy igazi japán különlegesség: itt találták fel ugyanis a műanyag ételmaketteket.

Gujo-Hachiman

Élethű ételmakettekkel szerte Japánban kismillió étteremben találkozni, és ez a kis városka, ahol az ötlet megszületett. A legenda szerint Takizo Iwasaki a tatamira csöppent gyertyaviasz formáját nézegetve találta ki, hogy ételeket lehet így formázni. Készített a feleségének egy omlettet ketchuppal, aki alig tudta megmondani, hogy nem valódi. A makett olyan sikeres lett, hogy 1932-ben bekerült egy oszakai áruházba és ezzel egy új iparág született – amely ma már 90 millió dolláros éves forgalmat bonyolít.

Gujo Hachiman

A mai napig itt, Gujoban készül a makettek 80 százaléka és néhány műhely meg is látogatható.

Gujo-Hachiman

Gujo-Hachiman

Én az állomáshoz és hotelemhez legközelebbit választottam, ez a Shokuhin Sample Kobo. Nemcsak bekukucskálhatunk a műhelybe, de ki is próbálhatjuk, hogyan készül az ilyesmi. Én egy kis édességes kosárkát készítettem (900 jen), de lehet tempurát és jégkrémet is (12000 jen). Azt ugye mondanom sem kell, hogy az épület fele ajándékbolt, ahol minden elképzelhető kaja megtalálható hűtőmágnes, kulcstartó és ezer más formában.

Gujo-Hachiman

Gujo-Hachiman

Gujo-Hachiman

Gujo-Hachiman

Ételmaketteket a városban több helyen is lehet vásárolni. Mintha nem lett volna elég eddig azon kínlódni, hogy semmilyen ételen nem értem a feliratokat, most még az is dilemma volt, egyáltalán ehető-e vagy műanyag.

Közlekedés, szállás

Gujoba nem jár vonat, így Shirakawagoból busszal érkeztem.  Egy járat van csak egy nap, a menetrend a Gifu busztársaság honlapján található, a jegy ára pedig 2.470 jen. Innen Oszakába utaztam tovább Gifu városáig busszal (1540 jen), onnan pedig vonattal (6480 jen).

A buszállomás mellett találtam egy jó kis hotelt, ez a Yoshidaya Ryokan. Bár a százéves fogadóban csodálatos hagyományos szobák is vannak, én most egy „normál” hotelszobában laktam. Egyrészt jól esett rendes asztalnál ülve dolgozni sok kuporgás után, másrészt ez jóval kedvezőbb áron volt (6500 jen saját fürdőszobával, reggelivel). A gyönyörű, kertre néző japán szobák vacsorával együtt 15-18 ezer jen között vannak éjszakánként, fejenként.

A recepción két nagyon helyes srác dolgozott, egyik norvég, másik japán, pillanatok alatt összehaverkodtunk – úgyhogy ott hagytak csapot-papot, és körbesétálták velem a várost, hogy megmutassák:-)

Gujo-Hachiman

A szállodához egy étterem is tartozik, ahol megkóstoltam a helyi specialitást, az angolnát. Isteni finom volt, mint ahogy a hagyományos japán reggeli is.

Gujo-Hachiman

Gujo-Hachiman