Irány a vidék! Miután felfedeztem Tokiót és környékét, nekivágtam az ország belsejének: elsőként irány Tomioka, Matsumoto és Kanazawa!
Amikor a fővárosban beszédbe elegyedtem bárkivel, legyen az japán vagy másik utazó, az első kérdések között volt mindig, merre megyek. Amíg Kamakurát és Nikkot emlegettem, mosolyogva bólogattak, de mihelyst odaértem, hogy Takasaki, felszaladt a szemöldökük és láttam a bizonytalanságot a tekintetükben. Az hol van? És minek mész oda?
Tomioka
Takasaki maga nem annyira érdekes, itt csak megszálltam. Igazándiból azért jöttem ide, mert innen indul egy kis privát vasútvonal Tomiokába, ahol egy világörökség van: a világ egykori legnagyobb selyemgyára. 1872-ben alapították és alig néhány évtizede zárt be. Kiváló állapotban van, úgyhogy azon kevés ipari létesítmények egyike, ahol betekinthetünk abba, milyenek voltak több száz éve a gyárak, munkásszállók, és kiegészítő létesítmények.
Eleinte nem volt könnyű munkaerőt toborozni. Egyszer ugyanis meglátták a helyiek, ahogy a francia építészek vörösbort ittak. Nem tudták, mi az, és elterjedt, hogy vér. Ezután a családok nem engedték a lányaikat ide. Csak akkor változott meg a hozzáállásuk, amikor a városi elöljáró – hogy elejét vegye a babonának – a saját lányát küldte ide dolgozni.
A telepen akkoriban igencsak előremutató módon kényelmes munkásszállást rendeztek be az itt dolgozó asszonyoknak, és biztosították az ingyenes orvosi ellátást is.
Rengeteg belföldi látogató van, számukra folyamatosan indulnak japán nyelven csoportos vezetések. De nekünk se kell búsulni, mert kiváló angol nyelvű audioguide van, amivel körbe lehet járni az épületeket. Az egyik szárnyat éppen renoválják, de amilyen jó fejek, ezt is meg lehet nézni, csak épp fel kell venni egy építkezéseken használatos sisakot. Teljesen felesleges, de jól mutat a szelfiken.
A gyár környékén rengeteg kis ajándéküzlet van. Árulnak többek között selymes szappant, amit ha sokáig habosít az ember a kezében, olyan kemény habja lesz, mint egy jól felvert tojásfehérjének. Fantasztikus. Kezet is mostam vele, jó puha, tiszta érzés volt utána.
Közlekedés, szállás
Takasakiban egy úgynevezett business hotelben laktam (Takasaki 1-2-3), amit elsősorban üzletemberek használnak. Apró, de praktikus szobák, közös fürdő, jó reggeli és pénzbedobós mosógépek, jól ki van találva. 5900 jen egy éjszaka reggelivel, saját fürdőszobával.
Tomiokába nem érvényes a JR Pass, ugyanis oda Takasakiból csak privát vasúttársaság megy (Joshin Dentetsu). A jegy egy útra 790 jen.
A térség kulináris büszkesége az okkirikomi udon, amit több helyen meg lehet kóstolni. Én a rendkívül kedves és bájos idős séfnél ettem az Ichinoya étteremben, Tomiokában (ez a kis vendéglátóhely praktikusan a vasútállomás és a gyár között van félúton).
Matsumoto
A következő megállóm Matsumoto volt, a fekete-fehér váráról híres városka. Az 1595-ben épített vár az ország legnagyobb fából készült vára és a négy nemzeti kincsként számon tartott vár egyike (a másik három Hikone, Himeji és Inuyama). A jegypénztár előtti kis pavilonban ingyenes angol idegenvezetést lehet foglalni. Külön felhívják a figyelmet, hogy az önkéntesek nem fogadnak el borravalót, de egy mosolynak örülnek:-)
Látogatásom napján hatalmas tömeg volt (bár lehet, hogy mindig), úgyhogy jó egy órát kellett várni arra, hogy bejussak a várba. Utólag azt mondom, felesleges volt a sorban állás (ülés, mert vannak padok odakészítve), ugyanis a várban nem nagyon van semmi, csak fel lehet mászni hét emelet magasra. A lépcsők egyre keskenyebbek és magasabbak, és sajnos sok olyan turista van, aki nem nagyon bírja (idősek, nyűgös kisgyerekek), így folyamatos a torlódás és várakozás. A csigalassúságú araszolás végén az ember feljut a legfelső szintre, ahol az ablakokon keresztül nem különösebben izgalmas panoráma nyílik a városra (csak meg kell keresni a lukakat a rácson, ahol lehet fotózni).
Lent, a folyóparton hatalmas élet volt, épp aznap volt ugyanis a kézműves sör és streetfood fesztivál. Ennél japánabb nem is lehetett volna a napom, ahogy elnéztem, miképp kóstolják a fiatalok a trendi söröket a több száz éves vár tövében.
A várnál jóval nagyobb élmény volt a Timepiece Museum néven futó órakiállítás. Nincs sok tárgy, de a kollekció minden egyes darabja hihetetlen érdekes. Egyből egy több ezer éves egyiptomi napórával indul az anyag, melyet követnek csodás japán egyedi órák, sok mozgó cukisággal felszerelt ingaóra, vasúti dolgozók stoppere, díszes állóórák és még sorolhatnám. Imádtam!
Közlekedés, szállás
Matsumotóban egy egyszerű ryokanban szálltam meg, a vasútállomástól félóra gyalogtávolságra, a folyó partján. Az emeletes főépületben volt kb. tíz japán stílusú szoba, egy különálló kis házban pedig a közös fürdő. Itt nem volt reggeli és bár jól nézett ki, aludni nem nagyon lehetett, mert az összes szobából áthallatszott minden zaj – beszélgetéstől gyereksíráson át lépészajokig. De a háziak nagyon kedvesek voltak, és nem semmi, milyen katonás rendbe tették a vendégek cipőit.
A város specialitása a soba, avagy a hajdinából készült tészta, amit esznek levesben forrón és hidegen szósszal is.
Kanazawa
Kanazawa ad otthont az ország egyik legszebb várának és egyik legfestőibb kertjének, úgyhogy máris két ok, hogy elvonatozzon ide az ember. De van még. Isteni jó a halpiac, amely bár nem akkora, mint híres tokiói testvére, a portéka ugyanolyan friss. És van egy hangulatos régi gésanegyed, ahol nappal nemigen találkozni gésákkal, de az atmoszféra nagyon megkapó.
Kanazawa fénykorában az ország leggazdagabb régiója volt. Az is hatalmas szerencse, hogy mivel itt nem voltak katonai célpontok megúszta a bombázásokat, így régi történelmi és kulturális műemlékei nagyszerűen fennmaradtak. Ma ezeket hipermodern épületek egészítik ki, mint rögtön a pályaudvar, ahova megérkezünk. Bár nekem csak egy napom volt itt, simán el lehet tölteni kettőt-hármat is.
Nézzük sorjában!
Vár
Az 1580-ban épült várnak csak egy része áll, ugyanis 1881-ben hatalmas tűzvész pusztította el a többi szárnyat. Ezzel együtt ez a kis „maradék” is jól mutat, különösen naplemente előtt.
Kenroku-en kert
A Kenroku-en kert Japán három legszebb kertjeinek egyike. Megvan itt minden, japán kerteknél kötelező esztétikai elem: tavak, kőhidak, lámpások, szökőkút, teaház, kis pavilonok, sziklák, különleges növények.
Látogatásom napján dugig volt, mert pont kifogtam egy munkaszüneti napot (Idősek felé tanúsított tisztelet napja). Alig tudtam normális fotókat kattintani, úgyhogy átfogó nagy kép nem is készült, inkább csak kisebbek, a részletekről.
Csodák csodájára viszont találtam egy üres kertecskét a vár túloldalán, ahol egy lélek sem volt. Ez a Gyokusen Inmaru Garden, úgyhogy ha valaki nyugira vágyik, ide jöjjön!
A kerttől délre található a 21. századi művészetek múzeuma. Ennek egy része, például az összes kültéri alkotás, ingyenesen látogatható, csak a benti termek közül kell néhányért fizetni.
DT Suzuki múzeum
Innen úgy 10 perc sétára áll a DT Suzuki múzeum. A gyűjtemény Daisetsu Teitaro Suzuki, neves buddhista filozófus életét, munkásságát mutatja be. Ha valakit ez egyáltalán nem érdekel, akkor is érdemes eljönnie ide, egyszerűen az épület és a belső kert szépsége miatt.
Omi-cho piac
Az Omi-cho piac különösen a délelőtti-déli órákban telik meg élettel. A halak itt is olyan frissek, mint Tokióban és a legnépszerűbb büfék előtt itt is hosszú sorok kanyarognak.
No de így legalább volt időm alaposan átgondolni, a kecses táncosnőt, az állóórát vagy a sífelvonó kabint rendeljem.
Higashi-chaga-gai
A folyó túlpartján, a Higashi-chaga-gai teázókról híres negyed, különösen este hangulatos. Kiotóval ellentétben itt jóval több a belföldi turista, mint a külföldi látogató. Gyakran látni kimonóba öltözött lányokat, és tőlük még inkább elragadó, múltat idéző lesz a környék.
Pályaudvar
Nem gyakran fordul elő, hogy egy pályaudvar is helyet kapjon a nevezetességek közt, de Kanazawában ez kívül-belül fantasztikus. Maga az épület is, leginkább gyönyörű kapujával.
De a benti üzletek kínálata is szédítő – egészen művészi bento ládikók, azaz elviteles ebédek/vacsorák kaphatóak itt.
Közlekedés, szállás
Kanazawában hatalmas királyság, hogy a JR Pass érvényes pár JR buszra, és azok pontosan a legfontosabb látnivalókat ejtik útba. Így a tömegközlekedésre nem kell költeni, a látnivalókba pedig nem vészes a belépő.
Szállás is akad mindenféle.
2023-ban egy elegáns hotelben töltöttem két éjszakát. A 2020-ban megnyílt Hyatt Centric Kanazawa közvetlenül a vasútállomás mellett fekszik, így nagyon könnyen megközelíthető, de szerencsére a vonatok zaja egyáltalán nem jut el a szobákba. A 14 emeletes épületben több mint 250 szoba van, plusz éttermek, rooftop bár és edzőterem. A hotel különlegessége a közös helyiségekben elhelyezett több mint 100 hagyományos és modern művészeti alkotás, így egy kicsit olyan, mintha egy múzeumban laknánk. Bár szuper japán stílusú hotelekben is lakni, több hétnyi utazás után itt üdítő volt Nespresso géppel, vasalódeszkával és a reggeli büfében finom sajtokkal találkozni.
2018-ban egy nagyon helyes minshukuban laktam (ez amolyan kissé fapadosabb ryokan). A Ginmatse Minshuku a teázós negyedben van, egy éjszaka hagyományos szobában közös fürdővel 3500 jen. Reggeli sajna nincs, de a tulajdonos hölgy egy tündér. Angolul ugyan nem tud, de nagyon boldogan mutogatta a magyarországi fotóit, amikor megtudta, honnan jöttem.
