Egy teljes hetet szántam Kiotóra, de ennél többet is könnyen eltöltöttem volna itt. A város 17 nevezetessége szerepel a világörökségi listán, és ez csak a látnivalók krémje. Bár sokan azt gondolhatják, unalmas tucatszámra nézni templomokat, itt nem az – annyira más jellegű mindegyik… Megmutatom!
Első nap: Északnyugat-Kiotó
Imamiya-jinja szentély
A szállásomhoz legközelebb eső látnivalókkal kezdtem, köztük is az Imamiya-jinja sintó szentéllyel. A leglátványosabb a piros főkapu, de szép az egész terület, és egyáltalán nem zsúfolt!
Koto-in templom
A tervezés során látott fotók alapján nagy várakozással indultam a Koto-in templomba, mert különösen megkapónak ígérkezett mohás kertjeivel és hatalmas bambuszligetével. Sajnos épp felújítás alatt áll, így nem engednek be látogatókat, hoppon maradtam. Na de ahogy mondani szokták, lesz miért visszajönni!
Daitokuji templom
Már vagy félórája szerencsétlenkedtem a google maps-szel, hol a túróban van a keresett templom, amikor kiderült, már rég ott vagyok:-) Ez a Daitokuji ugyanis szinte egy városrész, olyan sok épülete van. Zen templomok, sétaösvények, kertek összessége, melynek nagy része nem látogatható. De a templomok közt szabadon lehet sétálni, és sok kimonót viselő hölgyet lehet látni:-)
Kinkakuji templom
Kiotó egyik jelképe a csodálatos aranypavilon, amely ennek megfelelően rengeteg látogatót vonz. Az iskoláscsoportok és kínai turisták gyűrűjében araszolva lehet eljutni a jegypénztártól a tóhoz, ott azonban eláll az ember szava. Hatalmas szerencsém volt, hogy csodálatos napsütésben láttam a templomot, amely így büszkén tükröződött a tó vízében.
Ryoanji templom
A város másik ikonikus jelképe a Ryoanji templom sziklakertje – éles váltás a csillogó Aranypavilon után. Én mondtam, hogy nem lehet megunni Kiotó látnivalóit, annyira más mind!:-)
A Zen-buddhizmus tanítása szerint a megvilágosodáshoz vezető út az elmélkedés, a meditáció. A vízesésekkel, színpompás fákkal tarkított azonban nem alkalmasak erre, hiszen szépségükkel elvonják figyelmünket önmagunkról, a gondolatainkról. A Zen-buddhista kertek éppen ezért kopárak: épphogy csak egy-két éles vonalú szikla díszíti őket.
A Ryoanji kertjében 15, gondosan elhelyezett kődarab található egy fallal körbezárt területen. A 30×10 méteres kertet 3 oldalról falak veszik körül, a negyedik oldalon egy fából készült tornác húzódik végig a kert mentén – itt ülnek a látogatók, szemlélődők (és szelfizők). A sziklacsoportokat körülvevő fehér fövenyt naponta gereblyézik, volt alkalmam nekem is látni a gondos munkát.
Második nap: kirándulás a matcha tea hazájába és a vörös szentélykapuk sorfalához
Uji
A két ősi főváros, Kiotó és Nara közt fekvő Uji a matcha tea hazája. A környék talaja igencsak kedvező magas minőségű tea termelésére. Az egész város matchatea termékekkel van tele – leginkább édességeket kapni, de van matcha ízű ramen, sült tésztabatyu, és fagyi is.
A városkának egy sokak által látogatott temploma is van, de nekem az nem volt nagy élmény. Sokkal inkább érdekesnek találtam a pályaudvarról az oda vezető utat, a sok hangulatos ház és bolt közt.
Fushimi-Inari Taisha
Amikor 15 éve először jártam Japánban, még zöldfülű utazóként csoporttal, és mentem, amerre vittek, igencsak lógott az orrom, hogy Kiotóban nem volt benne a programban a vörös kapuk sorfala, a Fushimi Inari. No de legalább volt miért visszajönni:-) Nem volt kérdés, hogy most sorra kerítem, bár kicsit tartottam tőle, hogy csalódás lesz, mert mindenki azt mondta, elviselhetetlen a tömeg. Általában azt tanácsolják, érdemes korán menni, de tartottam tőle, hogy mivel mindenki erre játszik, pont reggel lesz legnagyobb tömeg. Meg hát utálok nagyon korán kelni:-) Úgyhogy én inkább késő délután mentem, amikor még van azért fény, de a csoportok már rég elindultak, hogy átöltözzenek a vacsorához. Az is kezemre játszott, hogy eleredt az eső, így egyre kevesebben lettünk, a végén már komplett szakaszokon egyedül kószálhattam. És így volt az igazi:-)
A sűrű erdőben kanyargó, több ezer kapuból (torii) álló alagút egy elvarázsolt világ. Inari a rizs istene, és mivel a rizsnek kiemelt jelentősége van Japánban, nagyon sok szentélyt építettek neki – de ez mind közül a legjelentősebb. A kapukon felirat jelzi az adományozók nevét és a felállítás évszámát. Ha kedvet kaptál hozzá, hogy Te is hozzátegyél a csodálatos piros kapukhoz, annak felállítási költsége mérettől függően 400.000 és 1.000.000 jen között van:-)
Hasznosnak találod ezt a bejegyzést? Ha igen, támogathatod a munkámat úgy, hogy neked ne kerüljön semmibe! Ha a most tervezett utazáshoz vagy bármikor a jövőben szállást keresel, akkor ERRŐL A LINKRŐL NYISD KI A BOOKING-OT. A szállás neked ugyanannyiba kerül majd, a genius kedvezményed is megmarad. A rendszer érzékeli, hogy tőlem indult a foglalás, így kapok egy pici jutalékot.
Ha pedig jegyeket vennél a getyourguide-on, a bejegyzésben ajánlott programok fotóira kattintva vagy ERRŐL A LINKRŐL INDULJ. Köszönöm!:-)
A három legnépszerűbb kirándulás Kiotóban a getyourguide-on – foglald le a fotóra kattintva:
Harmadik nap: Ninnaji és Taozin templomok
Ninnaji templom
A Ninnaji templom, mint sok más templom Japánban, számos épületből áll, de itt egyedi módon ezeket összekötötték és a termeket körülölelő verandákon járhatjuk körbe őket. Teljesen lenyűgözött, ahogy a termek nyitott ablakain át ráláthattam a többi épületre, a csodálatos kertekre vagy épp a komplexum hátsó részében magasodó ötemeletes pagodára. Viszonylag nyugodt hely, kevés látogatóval!
Taizoin templom
A közeli zsúfolt templomok közt kész felüdülés a Taiozin nyugalma. Itt konkrétan teljesen egyedül voltam egy vasárnap délelőtt, aminek az oka lehetett, hogy aznap délután érkezett egy tájfun, így sokan otthon ültek (az én napom is azért lett rövid, délben ugyanis leállt a tömegközlekedés). Egész más magányosan gyönyörködni a kertekben, mint zsibongó kínaiak gyűrűjében… A templom érdekessége, hogy itt többféle kert is van, sziklakert és hagyományos japánkert. Arra is figyeltek, hogy mind cseresznyevirágzáskor, mind ősszel virágba boruljon a kert.
Negyedik nap: Séta a bambuszligetben
A piros kapuk mellett a bambuszliget Kiotó legnépszerűbb szelfizős helye. Én nem értem, mi történt az emberiséggel, de nagyjából senkit nem láttam az ott töltött egy óra alatt, aki a bambuszokban gyönyörködött volna, ellenben rengeteget tudtak pepecselni a legjobb önarckép beállításokkal. Na, de nem is itt indult a napom, nézzük sorjában.
Előrebocsátom, hogy szerintem ez volt a legváltozatosabb, legnyugodtabb, „legkiotósabb” nap az egész héten. Csodás környék, szerencsére minimális számú turistával.
Otagi Nenbutsuji templom
A szállásról ebbe az ősi templomba buszoztam el reggel. Konkrétan a bejárat előtt áll meg a busz, úgyhogy a közlekedés nem lehet magyarázat, hogy oly kevesen látogatnak el erre a környékre. Innen sétáltam le a turistákról nyüzsgő bambuszligetbe. Úgy voltam vele, olyan korán nem akarok kelni, hogy megelőzzem a tömeget, és ha már úgyis mindegy, akkor legalább ne hegynek fel, hanem lefelé vezessen napközben az utam:-)
Az Otagi Nenbutsuji templom lett talán a kedvencem az összes kiotói templom közül, bár elég éles a verseny.
A templomkomplexum gyakorlatilag telis-tele van Rakan szobrokkal. Nézőponttól függően ezek Kawaii (kedves) vagy Kowai (félelemetes) alkotások, de szerintem inkább az előbbi. Bár a mohával egyre inkább benőtt szobrok nagyon réginek tűnnek, egyáltalán nem azok.
A templom ősét még a Higashiyama városrészben építették 770-ben. Egy közeli folyó áradása teljesen elmosta, ekkor északkelet-Kiotóban építették újra. Az idők folyamán egyre romlott az állapota, csak két épület és a kapu maradt fent. 1922-ben, hogy mentsék, ami menthető, átköltöztették a templomot jelenlegi helyére, de a pechsorozat itt is folytatódott: 1950-ben egy hatalmas tájfun szinte teljesen lerombolta.
1955-ben aztán végre rámosolygott a szerencse a templomra egy új pap személyében. Ő nem csak a renoválást vezényelte le, de mivel szeretett maga is szobrokat faragni, megkérte a látogatókat, faragjanak a vezetésével ők is szobrokat. Mivel minden egyes Rakan szobor más-más alkotó munkája, mind egyedi és különleges.
Van, amelyiknél teniszütő van, egy másiknál kazettás magnó, ketten szakés pohárral koccintanak. A mintegy 1200 szobor 1981 és 1991 közt készült el, de mintha évszázadok óta itt állnának. Fantasztikus, hogy mindez amatőr önkéntesek munkája! Sajnos a mester már nem él, így újabb szobrok nem készülnek, de a templom él és virágzik!
A templomtól dél felé sétálva egy nagyon különleges városrészen haladunk át. Ez a Saga, ősi, elegáns, csendes utcákkal. Még a boltok kínálata is más, sokkal magasabb színvonalú (ennek megfelelőek az árak is).
Adashino Nenbutsuji templom
Ahogy haladunk tovább, elérünk egy újabb templomot. Az Adashino Nenbutsuji környéke temetkezési hely volt, és minden egyes temetéskor állítottak itt egy kis Buddha szobrot. Ma ezekből több száz áll a pagoda körül.
De nem is ez itt a fő attrakció, hanem egy „titkos” bambuszkert a templomkert végében.
Bár kisebb, de pontosan olyan gyönyörű, mint a híres Arashiyama, csak épp turisták nélkül.
Gioji templom
Folytatva dél felé a sétát az évszázados épületek közt ismét elérünk egy templomot. Ennek aprócska kertje megint teljesen más, mint a többi – igazi mohakert!
Bambuszliget
És akkor elérkeztünk a híres bambuszligethez, amely a valóságban egészen más, mint az Instagramon. Ott végtelen hosszúnak és kihaltnak tűnik, valójában azonban egy kilométer hosszú és százmilllió kínai szállja meg. Mindenki figyelmeztetett, hogy csalódás lesz, de saját szememmel akartam látni – hogy tényleg az. Maximum a kanyarokban lehet fotózni, ahol kifogható pár percig, hogy ne látszódjon semmi, de ott se igazi a kép a magas sövénykerítés miatt. De legalább nincs belépő!
Tenryu-ji templom
A bambuszsétány alsó végénél nyílik ez a templom, amely nekem adott újat az eddig látottakhoz képest, úgyhogy szerintem ezt az 500 jenes belépőt meg lehet spórolni.
Ötödik nap: Higashiyama
Shisendo templom
Ma bizonyosság vált, ami eddig is nagyjából sejthető volt: annál jobban élvezek egy templomlátogatást, minél kevesebben vannak.
Ma reggel a Shisendo templomnál kezdtem, amire egy Instagram kép alapján figyeltem fel. Vagy egy jó félórát egyedül voltam, addig a boldogan csendes ücsörgés mellett játszhattam szelfikkel:-), de utána is csak egy csendes háromfős francia család jött, nem sok vizet zavartak. Később betódult egy nagyobb kínai társaság, akik olyan hangosan beszélgettek, hogy kénytelen voltam rájuk szólni, hogy mégiscsak egy templomban vagyunk. Máshol is idegesítő a hangoskodás, de ezekben a halál nyugodt, szemlélődésre és meditálásra teremtett japán kertekben különösen. De ezt a kis közjátékot leszámítva varázslatos másfél órát töltöttem a nagy testvéreihez képest aprócska templomban.
A megkapó kertet Jozan Ishikawa hozta létre, aki tudós és kertészmérnök volt. Szamurájcsaládba született, és egy sógun személyi szolgálatában volt. Idős, beteg édesanyjával élt, és amikor a mama meghalt, 59 évesen Kiotóba költözött, és remeteként álmodta meg a Shisendot. Itt is halt meg 1672-ben, 90 éves korában, ahol utolsó éveiben tanítványai ápolták.
A kert csodálatos május végén, amikor virágba borulnak az azélea bokrok, valamint november második felében is, amikor a juharfák levelei vöröslenek a kertben. De nekem sem volt okom panaszra!:-)
Ginkakuji templom
A város egyik legfontosabb temploma, ennek megfelelő látogatószámmal. Bár a templom neve azt jelenti, Ezüstpavilon, az itt nyugalomba vonult sógun végül soha nem fedte be a villáját ezüsttel. Halála után a villa templomként szolgált tovább. A kert hatalmas, és felvezet egészen a hegyoldalba, ahonnan remek kilátás nyílik a városra.
Itt is, mint minden más híres japán templomban, egymást érték az iskoláscsoportok. Mindig mindenütt ott vannak, lehet, hogy másból sem áll itt a tanítás, mint templomlátogatásokból. Nekem legalábbis úgy tűnik:-)
Filozófusok útja
A Ginkakuji templomból a Nanzenji felé fél órás sétaút vezet, méghozzá egy csatorna partján. Ez a Filozófusok útja, bokrokkal, fákkal, virágokkal övezett forgalommentes ösvény. Nevét egy 20. századi filozófustól kapta, aki a legenda szerint napi sétája során itt mindig meditált. Az egész japán utazás alatt itt láttam a legtöbb macskát!:-)
Nanzenji templom
Szép termek, szép kert és viszonylag kevés látogató:-)
Kodaiji templom
Az 1605-ben alapított elegáns templomhoz neves tervező álmodta meg a kerteket. Az egyik sziklakert, a másik tavakkal, fákkal tarkított. Fel lehet sétálni az egykori teaházakhoz is. Onnan visszafelé tartva, váratlan meglepetés volt egy mini-bambuszliget, ahol csodák csodájára sikerült elkapnom pár percet, hogy nem jött senki.
Gion
Gion a város híres gésanegyede, amely még a mai napig megőrizte a régi karakterét. Bár az utcákon egy rakás tábla tiltja a fotózást, láthatóan ez a kínai párok fotós Mekkája. Kimonóban parádézva százszámra készítik a képeket a meglepően türelmes férjek, megörökítve csábosan félrebillentett fejeket, és lehetetlenül természetellenes pózokat. Jól szórakoztam, na.
A városrész eredetileg teljesen ártatlan teaházakból áll a közeli Yasaka templom látogatóinak kiszolgálásra. Csak a 18. század közepére fajult odáig a helyzet, hogy a teaházak mást kezdtek jelenteni.
A mai napig kora este érdemes ide látogatni (nappal és a teljes sötétedés beálltával halottak az utcák). A 17. századi lakóházak és éttermek előtt világító lámpások tényleg romantikussá varázsolják itt a késő délután és naplemente óráit.
Hatodik nap: belváros
A Manga Múzeummal akartam kezdeni a napot, de ezt jól benéztem, mert kivételesen ez szerdán tart zárva, pont amikor felkerekedtem. Úgyhogy ez kimaradt, de akadt azért elég program:-)
Nishiki Piac
Na, végre egy nekem való piac, ahova nem kell hajnalban kelni! A Nishikibe elég 10-11 körül érkezni, mert itt akkor indul be az élet. 9 előtt ki se nyitnak az üzletek. Ebből már sejteni lehet, hogy ez a legkevésbé helyi piac, legalábbis a tokiói és oszakai társához képest, jóval turistásabb. Arra mindenesetre jó, hogy megkóstoljuk a helyi specialistást, a fürjtojással töltött polipot. És akkor osztrigák vannak, amekkorákat életemben nem láttam!
Kenninji templom
Az 1202-ben alapított Kenninji a város legrégebbi Zen-temploma. Itt szinte csak én nem voltam kimonóba bújva, láthatóan a kínai pároknak a Gion mellett ez a másik kedvenc fotózkodó helyük. A kismillió képkattintás mellett feltűnő volt, ahogy az elmélkedésre szánt sziklakert mellett ücsörögve mindenki a mobilját bújta. Persze igazságtalan vagyok, lehet, hogy valóban meditáltak – azon, hogy a facebookra vagy instagramra töltsék fel a ZENfiet.
A nagy és csodásan gereblyézett sziklakert mellett nem szabad kihagyni a Hodo csarnok mennyezetfestményét, a mérges sárkányokkal.
Ponto-cho
Keskeny, csak gyalog járható utcácska, megannyi étteremmel. Kicsit olyan, mint Tokióban a Memory Lane, de azért jóval turistásabb (kevesebbnek tűnt nekem a helyi látogató) és nem nyitottak az éttermek, mint ott, hanem zártak. De ez is csak este él, nappal szinte kár idejönni. Azon csodálkoztam kicsit, hogy ahhoz képest, hogy Gionban mennyi szelfiturista volt, itt egyáltalán nem mászkáltak fel-alá kimonóban bohóckodó kínaiak. Úgy látszik, van nekik egy lista, hova kell menni. Mondjuk nagyon nem hiányoztak.
Teramachi és Shinkyogoku bevásárló árkádsorok
Két népszerű fedett árkádsor kismillió üzlettel. Ha nem is vásárol semmit az ember, szórakoztató itt mászkálni – hol máshol látni például ennyi cicás zoknit?:-)
Shinkyogoku a gagyibb, olcsóbb szuvenírek lelőhelye, míg a Teramachi elegánsabb, kifinomultabb árucikkeké.
Új felfedezések 2023-ban
Az első utazás után öt évvel visszatértem Kiotóba és néhány új helyet is felfedeztem.
Garden Museum Hiei
Kiotó felett a hegytetőn egy varázslatos kertet álmodtak meg, amely a provence-i tájak hangulatát idézi fel. Egyik oldalon a városra nyílik csodás panoráma innen, a másik oldalon pedig a gyönyörű kék Biwa-tóra.
A Garden Museum Hiei területét 100.000 virággal ültették be, melyek 1500 fajtát képviselnek, biztosítva az, hogy a látogatókat minden évszakban buja táj várja. Imádtam azt is, hogy nem volt manikűrözve a táj, hagyták kicsit elvadulni, így sokféle pillangó is él itt.
A virágok közt 12 impresszionista remekmű kerámiacsempéből készült reprodukcióit állították ki, többek közt Monet, Renoir és Cézanne munkáit. Gyakran egy-az-egyben elevenítették meg ezeket a képeket, máskor épp csak utalnak rájuk bizonyos virággal vagy épp kis fahíddal.
A kert elég közel van a belvároshoz ahhoz, hogy a leleményesebb utazók eljussanak ide (vonattal és kétféle felvonóval), de csak annyira, hogy a távolság a sok turistacsoportot távol tartsa. Ha valami japán élményre vágysz egy kis „fúziós” csavarral és a külföldiek helyett inkább a helyi látogatókkal vegyülnél, akkor ez egy remek hely erre a célra:-)
Nyan-Nyan-Ji
A Nyan-Nyan-Ji a macskák szent helye, ahol a bársonytalpúak tiszteletére emeltek egy shinto és egy buddhista szentélyt. Sajnos a fő szerzetes épp pihenőnapját tartotta, így nem találkoztunk vele, de az egyik kis alattvalójával igen. Az ajándékboltban is csupa macskás holmi van, nagy akaraterőre volt szükség, hogy ne vásároljam fel az egész árukészletet.
Kibune folyó partja
A Kibune folyó partján élelmes éttermesek teraszokat emeltek a víz felé. A legtöbb helyen komplett ebédet szolgálnak fel nem kevés pénzért, de ki lehet fogni olyat is, ahol elég csak egy teát fogyasztani. Nagyon hangulatos hely és itt szinte csak japánokkal találkozni.
Maiko-söröző
Egy este a geikokkal (a gésák kiotói megfelelőjével) nem olcsó mulatság, de van egy megfizethető alternatíva: a maiko-söröző Kiotóban. Itt a vendégek az asztaloknál fogyasztják az italokat, míg az asztalok közt két geiko és két maiko (geiko-tanuló) sétál és beszélget a vendégekkel. Nagyon különleges élmény, szerintem kihagyhatatlan Kiotóban!
Szállás
Egész héten egy saját kis házikóban laktam, ez volt Muraszaki Ház. Nagyszerű volt, hogy nem kellett minden nap ki-be pakolászni, és abszolút úgy éreztem, helybéliként élek. A házat honfitársunk, Renáta és párja üzemelteti, és az airbnb-n lehet foglalni. A földszinten étkezős konyha és fürdőszoba van, az emelten két hálószoba (egyik japán, másik nyugati stílusban). Igazi hagyományos ház rizspapíros tolóajtókkal, régi konyhabútorral, de ugyanakkor TV-vel, légkondival, mosógéppel és wifivel. A régi és új világ remek ötvözete.
Renátával ugyan nem sikerült találkozni, de napi szinten kapcsolatban voltunk. Kaptam egy remek leírást, hogy találom meg a lakást, hogy jutok be, és mik a legfontosabb tudnivalók. De a hét során is egyfolytában bombáztam szegényt a kérdéseimmel (most végre én voltam a másik oldalon, airbnb házigazdaként engem szoktak!:-), és mindig jött gyorsan a válasz. Jó volt ez a kis köldökzsinór, ha elakadtam valamiben.
A legközelebbi, Kita-oji metrómegálló úgy 15 perc gyalog, de van még közelebb sok buszmegálló is. A főpályaudvar metróval és busszal is átszállás nélkül elérhető. Nagy élelmiszerbolt egy percnyire található, plusz a környéken zöldséges, pékség, mosoda, minden van. Igazi békés, barátságos, családias környék, a boltokban harmadik nap már megismertek. Ahogy sétáltam a buszmegállók felé, hol egy kis szentélybe kukkantottam be, hol a játszótérről hallottam a gyerekek csivitelését. És nekem is volt olyan kis szobrocskám a házak előtt, mint a többi helybélinek!:-)
A Daitokuji templom gyakorlatilag a sarkon található, de gyalog elérhető akár a Arany pavilon is. Negyedórányira van a város legrégebbi fürdője, de buszokkal a legtávolabbi látnivalóhoz is úgy 40-50 perc alatt el lehet jutni. Igazi nyugodt otthon egy nagyvárosban!
2023-ban is Renátánál laktam, de a másik vendégházában, ezt ITT találod.
Renáta szuper érdekes sétákat is vezet, érdeklődj a Kiotói Mindennapok blogon!
Gasztronómia
Annyit mentem, hogy nem volt időm speciálisan jó kajákat keresni. De két helyet azért ajánlok. A Nishiki piac alap friss halat enni. A főpályaudvarral szemben levő épület alagsorában pedig van a Porta nevű kajaközpont, egy rakás étteremmel. Itt például szuper okonomiyakit ettem a Machiya nevű helyen.
Közlekedés
A buszjegy távolságtól függetlenül 230 jen, a metrójegy ára távolságfüggő. Bár a JR Pass érvényes bizonyos buszokra, senki nem tudja, azok mikor és merre járnak, a turistainformációban is csak a vállukat vonogatták. Szinte biztos, hogy megéri napijegyet venni. Az egész napos buszjegy 600 jen, ugyanannyi az egész napos metró. Ha buszt és metrót is tervez valaki használni, akkor a kombinált jegy 900 jen. Én abszolút jól elvoltam csak a buszokkal, eljutottam velük mindenhova, úgyhogy napijegyekkel éltem (kivéve az Uji és Fushimi Inari kirándulást, amikor csak a vonatállomásra és haza vettem egy-egy buszjegyet a főpályaudvarig és onnan vonattal utaztam).
Összességében imádtam Kiotót, de mégis úgy éreztem, meglepő volt az itt töltött egy hét. Gyakorlatilag minden, amit nagyon vártam, a bambuszerdőtől a híres templomokig, kicsit csalódás volt a tömeg miatt. Ugyanakkor azok a helyek, melyek kevésbé ismertek, sokkal inkább megérintettek, mint vártam, így alapvetően mégis pozitív lett a mérleg. Az is nagyon tetszett a városban, hogy ezerszer inkább megőrizte a régi Japán hangulatát, mint Tokió vagy Oszaka – gyakorlatilag (ahogy mondani szokták) nem lehet egy kavicsot eldobni úgy, hogy az ne érintsen egy szentélyt. Vannak nagy bevásárlóközpontok, de nincs az a rengeteg fényreklám, mint máshol, nagyváros, de mégis visszafogott, elegáns, hangulatos. Majd ezer évig volt az ország fővárosa és szerintem a nagyvárosok közül itt lehet leginkább megérezni a régi Japánt. Egy körútból kihagyhatatlan és hagyjatok elég időt rá!