A várak mindig nagyszerű kirándulóhelyek, és milyen praktikus, ha egyből a kéktúra útvonala mellett fekszenek, mint például a siroki vár. Ráadásul ez nem akármilyen vár, hanem olyan, ahova kísértetek is járnak:-)
A legenda szerint Kompolthy Gizella középkori várúrnő apja halála után visszavonultan élt a siroki várban. Bánatában úgy döntött, soha többé nem akar boldog lenni, de persze ez nem így megy, hogy ezt csak úgy elhatározza valaki. Gizella szívét egy daliás vitéz rabolta el, aki hetedmagával kért tőle szállást. A várúrnő szerelme viszonzásra talált, ám a többieket is elvarázsolta szépsége, ezért harcba kezdtek kegyeiért. Gizella választottja az utolsó kardvívásban elesett, ezért Gizella bosszúból leszúrta a győztest, majd a mélybe ugrott a vár bástyájáról. Azóta időről időre látni vélik az arra járók Gizella, a vörös démon szellemét, ahogy napnyugta után megjelenik a vár romjain.
Merre járunk?
No de kezdjük az elején, hol is járunk.
Sirok a Bükk és Mátra találkozásánál található kis község, ahol kiszélesedik a Tarna völgye – innen kapta szláv eredetű nevét a falu is, ugyanis Sirok jelentése széles. A térség gyakorlatilag az ősidők óta lakott terület volt. A vár elődjét, egy erődítményt még a honfoglalás után építették a 296 m magasan fekvő, vulkáni riolittufa sziklahegyre. Arról én is hamar meggyőződtem, milyen puha kőzetből épült, mert a kazamatarendszerben a mennyezethez érve azonnal éreztem az omladékos anyagot a fejem fölött.
Emiatt egyébként magas az omlásveszély is, nem véletlenül van lezárva a vár körül vezető sétány, nem tanácsos a veszélyt jelző feliratot figyelmen kívül hagyva azon sétálni.
A vár története
A tatárjárás után a Bodon család építette fel a várat, majd azt Károly Róbert királyi várrá nyilvánította. Várnaggyá Kompolthy Imrét nevezte ki, őt követően számos család birtokolta. A gyakori tulajdonosváltás ellenére a vár folyamatosan épült-szépült, megerősítették a várőrséget, és benépesült a környék. A váralapítás után megalakult a falu is, Sirok-alja néven.
Mátyás király egy birtokvitában személyesen erősítette meg Országh Mihály nádor jogát 1475-ben a várra. Ettől fogva egy évszázadon keresztül az Országh család birtokában maradt a siroki vár. A vár fénykora az 1500-as évek közepére, Országh Kristóf idejére tehető, akinek Sirok kedvenc tartózkodási helye volt. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy ifjú feleségét, Zrínyi Ilonát is idehozta. Ekkor zajlottak a legnagyobb fejlesztések és ebben az időben nőtt meg a vár katonai jelentősége. 1561-ben a felsővár korszerűsítése mellett a védelmének erősítésére az alsó-várat is kiépítették, és ennek során a kor legkorszerűbb építészeti eszközeit használták. Itáliai mintára felépült a három bástya, az őrséget pedig 100 jól felszerelt lovaskatonával egészítették ki. Így már Sirok is beépülhetett a végvári rendszerbe, mint Eger legerősebb elővára.
Ha valaki úgy gondolja, milyen kényelmes lehetett egy várúr élete, elég messze jár az igazságtól. A várak elsősorban praktikus, védelmi célokat szolgáltak és nem hasonlítottak a pompás palotákhoz. Nem volt semmi luxus, sőt, fűtés sem: a dermesztő hideget árasztó falak, padlózat ellen télen szalmával védekeztek. A szobák berendezése abban a korban igen szegényes volt, mindössze egy ágy, egy lóca, egy asztal, néhány szék, és értékek tárolására ládák voltak a helyiségekben. A bútorok helyett inkább szövetekre, szőnyegekre költöttek, amiket a falak borítására és az ágyak díszítésére használtak.
A törökök és a hanyatlás
Országh Kristóf halálával (1567) kihalt a család férfiága, s így Sirok jelentősége lassanként csökkent. 1596-ban Eger eleste után Sirok is török kézre került, és ők birtokolták egészen 90 évig. A törökök megerősítették az alsó várat, új bástyákat húztak, és felmagasították a falakat. Az építkezésekhez a köveket a környékbeli lakatlan házakból és templomból hordták fel, melyeknek a nyomait a külső falon ma is láthatjuk.
1687-ben a török őrség – akárcsak majdnem száz évvel korábban a magyar – szintén harc nélkül hagyta el a várat, amelyet a rendbe hozatal után császári őrség szállt meg. A Rákóczi Szabadságharcban hadi szerepet nem játszott, ennek ellenére a császári erők 1713-ban berobbantották, majd elhagyták. A vár ettől kezdve pusztult, az osztrák vezetésnek nem állt érdekében rendbetételét finanszírozni. A háború előtt utolsó tulajdonosa Károlyi György volt, de nála is már csak lakhatatlan romként volt nyilvántartva.
Újjászületés, felújítás
1945-ben a vár állami tulajdonba került, de felújítására sokáig nem jutott pénz. A 60-as és 70-es években csak kutatások, feltárások és a törmelékek tisztogatása zajlott a területen. Az omladozó falak először 1996-ban kaptak erősítést, majd 2002-ben kiépült a várhoz vezető út. 2010 és 2012 közt az alsóvár összes falát megerősítették, kiállítóteret és kilátóteraszokat alakítottak ki, valamint elkészült a felvonóhíd.
A vár felépítése
Ma már az alsóvár és a felsővár is látogatható, de nagyon izgalmas a kazamatarendszer is, szerintem ez utóbbi teszi a várat igazán vadregényessé. Az alsóvár udvarán állították fel a fából készült kiállítótermet. Itt elsősorban a török időszak mindennapjait ismerhetjük meg, sőt, korabeli ruhákat is kipróbálhatunk.
Az alsóvárban a vár ivókútja, ciszternája is látható, melynek mélyéről a legenda szerint menekülő járat vezetett ki a várból. A feltárás még nem jutott el eddig, úgyhogy az igazságra még kell várnunk.
Egy sziklába vájt gyalogos átjárón juthatunk a felső várba is, amelynek közepén egykoron a mindenkori földesúr lakhelye, a lakótorony volt. Innen pazar kilátás nyílik az alattunk fekvő településre, a Tarna-völgyre és tiszta időben akár a Mátrára is.
Barát és Apáca sziklák, Törökasztal
Fent bámészkodva különös sziklaképződményeken akadt meg a szemem, és hamar kiderült, ezek a Barát és Apáca sziklák, melyek könnyű sétával megközelíthetőek. És ha már egy legendával kezdtem, azzal is fejezem be, ugyanis a sziklákhoz is kapcsolódik egy mese.
A különleges formájú sziklák a monda szerint szerelmi boldogtalanságtól kővé dermedt párt rejtenek magukban. A legenda azt tartja, egy barát és egy apáca egymásba szerettek, de a tiltott szerelmük napvilágot látott. Büntetésül kővé váltak, s itt kell állniuk az idők végezetéig, hogy a tettükért járó büntetés intő példát mutasson a többi, hasonló eretnek gondolatokkal játszó ember számára.
A település weblapján egy másik regével is találkozunk:
„Réges-régen Tündérország királya volt Darnó király, akinek birodalma csupa jóság és szépség volt. Egyetlen leányát, a szépséges Tarnát óvó szeretettel nevelte. Egyetlen kikötése volt, halandó emberrel nem találkozhat, mert feleségét is halandó szerette el. Történt egyszer, hogy Tündérország szomszédságában háború dúlt, és új szomszédokat kapott Darnó király. Szépséges leánya Tarna kíváncsi volt, miféle népek érkeztek, ezért egy szép napon szarvassá változott és kimerészkedett Tündérországból. Egy kis erdő közelében deli vitézt pillantott meg, aki jóságosan pillantott a szarvasra. Bodony vitéz nyomban üldözőbe is vette a szarvast, ám Tündérország határában Tarna visszaváltozott csodaszép leánnyá. Meglepve tapasztalta, hogy az ifjú vitéz jóságosan és tisztelettudóan közelít feléje. Egy szempillantás alatt egymásba szerettek, ám ekkor mennydörgéssel megjelent Darnó király és keresztüllőtte íjával a szerelmesek szívét. Az öreg Darnó király később aztán mélyen megbánta tettét, Tündérország szomorú hely lett, a tündérek elköltöztek, csak az öreg Darnó király maradt ott, aki egyfolytában azt mondogatja „sírok, sírok”… hát így lett e hely neve Sirok.”
Eszem ágában nincs lerombolni ezeket a mítoszokat, ezért csak halkan jegyzem meg, hogy esetleg az is szerepet kaphatott a sziklák kialakulásában, hogy a vulkáni tevékenységből megmaradt riolittufa jobban ellenállt az eróziónak, mint a körülötte lévő puhább kőzetek. Az viszont biztos, hogy a sziklaalakzatok mellől visszanézve csodás kilátás nyílik a várra, csak ne délután 1-2 körül legyetek itt, mint én, amikor pont ellenfényben volt minden. De sebaj, egy percre se csüggedtem, kihasználtam, hogy hétköznap lévén egyedül voltam itt, és a mindig nálam levő állvány segítségével nekiálltam a kötelező blogger-tevékenységnek, a szelfik készítésének!
Ha még egy picit továbbsétálunk, eljutunk a Törökasztal elnevezésű lapos sziklához, és innen már a Barát és Apáca sziklákat is belekomponálhatjuk a képbe. A Törökasztal is egy legendás szikla: csúcsát egykor lefaragták, vízszintesre kialakított felületébe pedig kisebb-nagyobb medencéket, tál alakú mélyedéseket, csatornákat, lyukakat véstek. Egyes feltételezések szerint pogány áldozóoltár lehetett.
Praktikus információk
A siroki várhegy tövében található egy parkoló, ahonnan kissé meredek úton úgy 20 perc alatt lehet felsétálni a nyeregben fekvő rétig. Itt elolvashatjuk a tájékoztató táblákat, amíg kifújjuk magunkat, majd két irányba indulhatunk. A balra tartó meredek macskaköves út a várhoz visz, a jobbra tartó erdei sétány pedig a szemközti csúcsra, a Barát és Apáca sziklákhoz, valamint a Törökasztalhoz.
A vár egész évben, minden nap (nemzeti ünnepeken is) nyitva van. Április 1-től október 31-ig 10-18 óra közt, november 1. és március 31. között pedig 9-16 óra közt fogadják a látogatókat. Időnként rendezvényeket is tartanak, melyek közt van ottalvós is (szabadban, hálózsákban, ez rögtön felkeltette a kíváncsiságomat), érdemes figyelni a honlapjukat.
További látnivalók a környéken
Heves megye látnivalói – a poroszlói ökocentrumtól a rendőrruha múzeumig
A varázstoronytól a törökfürdőig – Eger látnivalói
A falu, amelyik okosan kitalálta magát: Noszvaj
A cikk a műemléki fejlesztést lebonyolító NÖF Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft.-vel együttműködésben született. Az együttműködés a szerzői szöveget nem befolyásolta.