Rutinos kastélyvadászként ritkán érnek nagy meglepetések, hiszen már annyi mindent láttam. Gazos kertekben rejtőző romhalmazokat, iskolaként és kórházként működő egykori palotákat, csillogó kastélyszállókat, csivitelő turistákkal teli múzeumokat. A péceli Ráday-kastély mégis meglepetésként ért, két szempontból is.
Egyrészt azért, mert ahhoz képest, hogy milyen kincseket rejt, szinte alig ismert, itt készült fotók nem jönnek szembe a közösségi oldalak fotóin. Imádom azt az érzést, amikor úgy érzem, én „fedezek fel” valamit. Na jó, nem tűzhetem ki a magyar zászlót, de akkor is úgy éreztem, hogy erről nekem még nem mesélt senki, de nekem meg kell majd ezt az olvasóimnak mutatni.
A másik érdekessége, hogy kétféle látogatónak is izgalmas célpont lehet. Egyrészt azoknak, akik szeretik a vezetett sétákat a múzeumokká alakított szép kastélyokban, de azoknak is, akiket vonzanak a még nem rekonstruált, ódon falak – avagy nyitvatartás és belépőjegy ide vagy oda, van egy kis urbex feeling-je is a látogatásnak.
No de nézzük, kik építették ezt a kastélyt, egyáltalán hol is járunk!
A Ráday család
A legtöbb kastélynál nincs óriási jelentősége, hogy ki volt az építtető, mármint abból a szempontból, hogy a megbízó személyisége ritkán tükröződik vissza magán az épületen. De Pécelen nagyon is fontos, hogy kicsit megismerjük, kik voltak a palota lakói, mert annak díszítésére és szerepére óriási hatással voltak.
Ráday Pál (1677-1733) II. Rákóczi Ferenc diplomatája, kancellárja volt.
A művelt, több nyelven beszélő, kiváló szónok diplomatát a fejedelem több királyi udvarhoz küldte követként, részt vett több béketárgyaláson. De a mi szempontunkból életének két mozzanata igazán fontos. Az egyik az, hogy házasságot kötött Kajali Klárával, a Nógrád megyei főjegyző lányával, így hozományként került birtokába a péceli uradalom. A másik izgalmas az életútjában pedig az, hogy ő vetette meg a fia által később híressé vált Ráday Könyvtár alapját néhány száz kötettel.
Fia, Ráday Gedeon (1713-1792) apja nyomdokába lépve szintén részt vett a közéletben, miközben szívesen foglalkozott tudományokkal és könyvgyűjtéssel. Érdekelte mindenféle tudomány, régi és új művek, de ami igazán egyedivé tette, hogy az európai kollekció mellett külön figyelmet szentelt a magyar művelődéstörténetnek. Felvásárolt régi magyar könyveket, képeket, nyomtatványokat, kéziratokat, sőt, érméket is. A könyvtár teljes anyaga 6500 mű volt mintegy 12000-15000 kötetben, felölelve valamennyi tudományágat.
A család mindenképp egyben akarta tartani a gyűjteményt Ráday Gedeon halála után, hiszen ez volt az elhunyt kívánsága is, így azt így is hirdették meg eladásra. A Dunamelléki Református Egyházkerület vásárolta meg és helyezte el a mai Ráday utcában (ami később erről a gyűjteményről kapta a nevét).
Ráday Gedeon unokája, Ráday Pál (1768-1827) egyike volt azoknak, akik előmozdították és létrehozták a pesti magyar színésztársaságot 1790-ben (ebben a nyelvújítás vezéralakja, Kazinczy Ferenc volt segítségére). Az ő fia, Ráday Gedeon (1806–1873) – úgy látszik, a Pálok és Gedeonok váltogatták egymást a családban:-) -, a Nemzeti Színház főigazgatója lett és olyan költők, írók barátja volt, mint Vörösmarty Mihály vagy Fáy András.
Számomra rendkívül szimpatikus volt a Ráday család életútja. Sok tanulás, a haza szolgálata, semmi urizálás, inkább a művészetek és művészek pártolása.
A kastély története
A kastély helyén először egy kisebb kúria volt, amit Ráday Pál épített. Ezt bővítette később barokk kastéllyá fiuk, Ráday Gedeon 1755 és 1774 között. Az átalakítással a gödöllői Grassalkovich-kastély építőmesterét, Mayerhoffer Andrást, valamint fiát, Mayerhoffer Jánost bízta meg, így nem véletlen, ha Pécelen visszaköszönnek a gödöllői stílusjegyek. Álljon itt a többi mester neve is: a kőfaragásokat Antonio Conti, az asztalosmunkát Cancini András végezték.
A kastély tetőszerkezete 1825-ben leégett, akkor megsérült több mennyezeti freskó is. 1872-ben a Ráday család anyagi gondjai miatt elárvereztette a kastélyt, ekkor került az a Kelecsényi család birtokába. A II. világháború végére leromlott állapotú kastélyt az 1950-es években államosították. A kastély eredeti bútorai, valamint kép- és éremgyűjteménye szétszóródott. Az 1950-es években átalakított kastélyban 1998-ig a MÁV Kórház egyik kihelyezett részlege működött. A gyógyintézet kiköltözése után az épület a Műemlékek Nemzeti Gondnokságának kezelésébe került, és gyakorlatilag azonnal megkezdődött védelme, rekonstrukciója, miközben látogatókat is fogad.
A kastély termei – földszint
Az épület legnagyobb kincsei a termeit díszítő freskók, amelyek nagy részét Scherwitz Mátyás készítette 1766 és 1771 között. A földszinti helyiségek közül a legcsodálatosabb a nagykönyvtár, melyet négy vörösmárvány oszlop tart és oszt kilenc részre.
A freskók különböző tudományokhoz kapcsolódó görög-római mitológiai alakokat ábrázolnak. A képek szélén kis puttók ülnek, s kezükben a kastély könyvgyűjteményének egy-egy stilizált darabját tartják (ezért is írtam korábban, hogy az építtetők személye itt igencsak rányomta a bélyeget a kastély díszítésére).
Ha kigyönyörködtétek magatokat a freskókban, és lejjebb tudjátok hajtani a nyakatokat, akkor nézzétek meg a sarokban álló cserépkályhát is, ugyanis ez is egy ritka darab: én legalábbis még nem sok alakos kályhával találkoztam. A ritka kályha ücsörgő alakja Mózest ábrázolja. Érdekes itt a kastélyalapító portréja is, melyen feltűnt, hogy meglehetősen szokatlan módon hálósipka van rajta. Ennek történetét Kazinczy egyik írásában találjuk meg: Ráday a rajzolónak díszmagyarba öltözött ugyan, amit nagyon ritkán hordott, de egy idő után a díszsüveget hálósipkára cserélte, mondván, hogy úgy maradjon az utókorra, ahogy élt a mindennapokban: fázós, nyilván kopasz feje miatt állandóan hordott hálósipkában.
A földszinten található még egy barokk konyha is, illetve itt alakítottak ki egy kávézót is. Egy kastélylátogatáshoz szinte kötelezően hozzátartozik egy kis bóklászás a kertben, aztán ráérősen meginni egy csésze kávét, úgyhogy jól jön ez itt.
Na de előbb irány fel az emeletre a méltóságteljes, elegáns lépcsőházban.
A kastély termei – emelet
Ha felérünk, szemben máris ott a kastély ékessége, a díszterem, melynek láttán egész biztos mindenkinek kicsit földbe gyökerezik a lába. A tágas, napsütötte terem falaira itt is lenyűgöző faliképek kerültek. De nem ám csak úgy találomra, hanem Ráday Gedeon egyik kedvenc könyvéből saját maga válogatta ki a mintául szolgáló rézmetszeteket, Bernard Picart és Philipp von Gunst alkotásait. A freskók Ovidius Átváltozásainak tizenöt erkölcsi intelmét ábrázolják, melyeket a kastély ura tanulságokat tartalmazó feliratokkal látott el.
A mennyezet sajnos üres – ide is meseszép freskót készítettek, egy Phaeton képet, de az az 1825-ös tűzvészben megsemmisült, csak egy rajzon tekinthető meg.
A díszterem szinte kínálja magát esküvők, kamarakoncertek megrendezésére, annyira jó hangulata van.
Innen háttal a lépcsőháznak balra indulva a királyi hálószobába jutunk. Egykor a Habsburg uralkodóház 18. századi tagjainak 34 arcképe függött itt, de ezekből napjainkra egyetlen kép sem maradt fenn. Eredetiek viszont a falképek és éremképek, utóbbiak Ráday Gedeon éremgyűjteményének néhány darabját örökítik meg.
Az innen nyíló királyi szalon vagy más néven biliárdszoba freskói a tűzvészben és a kastély kórházzá átalakítása közben szinte teljesen elpusztultak, de ne siessünk, mert ez a helyiség is tartogat kuriózumokat. A boltozat alapvakolatán látható a hajdani freskó vörös és fekete színű előrajza, amely festészettechnikai szempontból egyedülállónak számít hazánkban. Ebbe a szobába költözött be a kórházigazgató, és sajnos ezt a kort hirdetik az innen-onnan kiálló csövek, befalazott ablakok, folyosóra nyitott kis méretű ajtók.
Visszasétálva a Díszterembe a másik irányban is van néhány terem, melyek közül az egyik a Kelecsényi-családnak állít emléket. A kastély öröklő család lánya, Kelecsényi Izabella meglehetősen öntörvényű nő volt, aki három alkalommal ment férjhez. Neki is, a fiának is voltak zűrös ügyei, és a konfliktus odáig fajult, hogy a fia, Adorján elmegyógyintézetbe csukatta az anyját. De neki is volt humorérzéke: még mielőtt ez megtörtént, végrendeletében kizárta a gyerekeit az öröklési rendből és úgy rendelkezett, a kastélyból legyen tébolyda. Sőt, azt is hozzátette, hogy itt „netáni elmebetegségük esetén Kamionkai Szemző Adorján és gyermekei teljesen ingyen ellátást kapjanak életük végéig”. Ebből végül semmi nem lett, mert közbejött a háború és az addig úgyis elhanyagolt kastély államosították.
A kastély oldalszárnyai közül a Herkules szoba a legnevezetesebb, melynek falait Herkules tizenkét tettének történetét ábrázoló falképsorozat díszíti, de ennek teljes feltárása még folyamatban van.
Ha a látvány nem is annyira izgalmas, mint a díszteremben, a szoba története annál inkább. A Ráday-család ugyanis nemzedékeken át segítette a művészeket tanácsokkal, de anyagiakkal is.
Megfordult itt vendégként számos neves személy, például Kazinczy Ferenc, Vörösmarty Mihály, Szemere Pál és Kölcsey Ferenc is.
Itt töltötte mézesheteit Jókai Mór és Laborfalvi Róza 1848-ban, miután gyakorlatilag menekülniük kellett Jókai Mór anyukája elöl, aki nem nézte jó szemmel a házasságot.
Gyakorlati tudnivalók
A kastély hétfő kivételével minden nap 8 és 16 óra közt nyitva van a turisták számára. A termeket idegenvezetéssel lehet látogatni, ezek óránként (9.15 és 15.15 közt minden egész óra után 15 perccel) indulnak.
További látnivalók a környéken
Ha belejöttetek a szép kastélyok felkeresésébe, innen nincs messze Gödöllő sem. További ötletek túrázáshoz, kastélyokhoz és számos egyéb programhoz az alábbi írásokban:
Kirándulóhelyek Budapest környékén
Pest megyei kastélyok – romhalmaztól palotáig
Pest megye – látnivalók esős napokra
Különleges magángyűjtemények, szecessziós paloták – Cegléd és környéke
Gödöllő: élménydús hétvége királyi díszletek közt
A cikk a műemléki fejlesztést lebonyolító NÖF Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft.-vel együttműködésben született. Az együttműködés a szerzői szöveget nem befolyásolta.