Emlékszem, amikor kicsi voltam, apu gyakran beültetett minket anyuval hétvégén az égszínkék Trabantba és elmentünk kirándulni valahova – egy várhoz, egy kastélyhoz, egy tóhoz. Nem tudtuk, milyen lesz, hiszen nem jöttek még szembe az Interneten a fotók ezrei, de pont ez volt benne az érdekes, a felfedezés öröme.
Ma már egész másképp mennek a dolgok. Görgetjük az Instát, követjük az utazós csoportokat és fotók alapján indulunk el bárhova, hogy mi is el tudjuk készíteni ugyanazt a fotót. Szelfi a pipacsmezőn, sziluettes fotó a Szelim-barlangban, jégvarázs Dobogókőn. Nincs is ezzel baj, ilyen lett a világ, én se tudom kivonni magam az ilyen hatások alól, a fenti három példát kipipáltam jómagam is. Ez a trend azonban feladja a leckét azoknak a helyszíneknek, amelyek nem annyira fotogének, „csak” szimplán érdekesek.
Ezek a gondolatok cikáztak az agyamban Somogyvár felé, és volt időm elmerengeni az élet dolgain, mert bár szinte végig sztrádán lehet haladni, a fővárosból azért kell majd két óra ide eljutni. Kétszer is megfordultam itt, és mind a kétszer egyedül voltam, igaz, kihasználva a szabadúszó lét előnyeit, hétköznap kirándultam.
A kézenfekvő, sokak által ismert helyek mellett nekem mindig különös örömet okoz felkeresni ilyen kevésbé felkapott látványosságokat. Ezek kicsit visszahozzák ugyanis a gyerekkori kirándulások és az első külföldi utazások hangulatát, amikor nem egy ismert fotót keresek, hanem a sajátomat, egy történetet. Az pedig már csak külön bónusz, hogy ezeket veletek is megoszthatom:-)
No de nézzük, mit tud ez a Somogyvár, amiért érdekes kiruccanni ide!
Somogy szívében I. László király 1091-ben alapította meg a középkori Magyarország legnagyobb bencés monostorát, méghozzá Koppány vezér egykori birtokán: 997-ben innen indult végső csatájára a pogány vezér. A Várdomb aljában levő forrás legendája szerint Koppány legyőzése után itt mosta le kardját Szent István király.
I. László a szerzeteseket a dél-franciaországi Saint-Gilles-ből hívta be, ezért a monostor védőszentje Szent Egyed (Saint Gilles) lett. Az alapítóünnepségen a király és Saint Gilles pápai követ mellett számos egyházi főméltóság megjelent.
Sokáig tartotta magát az a legenda, hogy az alapító földi maradványait is itt helyezték először nyugalomba, de az utóbbi évek kutatásai ezt nem igazolják. Valami értékes ereklye bizonyára volt itt, hiszen négy évszázadon át özönlöttek ide a zarándokok szerte Európából. Még királyi látogató is érkezett, a lengyel uralkodó, III. (Ferdeszájú) Boleszláv személyében. Ennek megértéséhez azt is tudni kell, hogy Szent Egyed a bűnbánók védőszentje lett. A középkorban Isten büntetésének tartották, ha az uralkodónak nem született fiúgyermeke. A királyok Szent Egyedhez fohászkodtak, hogy ezt az átkot elkerüljék, a lengyel uralkodót is ez a küldetés hozta Somogyvárra.
Azt nem tudni pontosan, az alapítás után mennyi ideig tartott az építkezés, de az biztos, hogy 1106-ban már működött az apátság.
1204-ben az elhunyt somogyvári apát helyére Imre király új apátot jelölt ki, de a francia szerzetesek a pápához fordultak függetlenségük védelmében. A viszálykodás nagy tűzhöz vezetett, majd ezt követően újabb, nagyobb épületeket húztak fel. A román stílusú bazilikát gótikus elemekkel gazdagították, és ebben az időben épült a 200 oszlopos díszes kerengő, melynek egy kis darabkáját rekonstruálták a megtalált kődarabkák alapján. (Érdekesség, hogy az egykori kövek talán csak öt százaléka maradt fenn, de szerencsére majd minden elemből találtak egy kis mintát).
Az apátság a XV. század közepére elvesztette önállóságát és különleges státuszát, egyre inkább pusztult. A XVI. század elején már csak három szerzetes élt itt, és félő volt, hogy a kolostor végleg feledésbe merül. A késő középkori bencés reformok hozták el a lelkesedést, hogy az omladozó kolostort felújítsák, átépítsék. A második fénykor nem tartott sokáig, ugyanis hamarosan megérkeztek a törökök. A helyiek egy ideig végvárnak használták, de aztán elkezdték a köveit elhordani a Szigligeti vár építéséhez. A törökök később elfoglalták a területet, a templom és a kolostor rommá lett, Kupavárhegyet pedig szép lassan visszahódította a természet… Az egykor pompás kolostor évszázadokra feledésbe merült…
A környéken azonban fennmaradtak a hiedelmek, legendák, melyek Szent Istvánról és a pálosokról szóltak. Az első feltáró munkát az a Széchenyi Ferenc finanszírozta meg, aki adományaival az Országos Széchenyi Könyvtár és a Nemzeti Múzeum gyűjteményeit is megalapozta. A Széchenyi család tiszttartója, Harsányi Ferenc volt az első, akit komolyan érdekelt a terület múltja. Ezt követően Széchenyi Lajos gyermekeinek zenetanára, Mátray Gábor folytatta a kutatásokat, ő később a Nemzeti Múzeum könyvtárának őre lett. A két úr nemcsak a terepen kutakodott, de levéltárakban is, és bár nem tudjuk, melyiküket illeti az érdem Somogyvár felfedezéséért, minden bizonnyal közösen érték el a sikert. Később Rómer Flóris, a magyar régészettudomány és műemlékvédelem egyik megteremtőjének a figyelme is Somogyvár felé fordult, majd eljutottunk az 1970-es évekig, amikor megtörtént a helyreállítás.
1983-ban emlékhellyé, majd 2011-ben nemzeti emlékhellyé nyilvánították a területet. Ez utóbbiak a magyar történelem legfontosabb helyszínei, melyek némelyike egyben látványos építészeti műemlék (például a Budai Várnegyed vagy a Pannonhalmi Bencés Apátság), míg a többinek inkább a történelmi szerepük kiemelkedő (például Ópusztaszer vagy a Fiumei Úti Sírkert).
A somogyvári rommezőt 1991-ben nyitották meg a látogatók előtt, 2000-2003 közt épült a kilátó, majd 2016-ban adták át a látogatóközpontot.
A tízmillió foci- és járványszakértő országában biztos mindenkinek arról is határozott véleménye van, hogy jó ötlet volt-e így rekonstruálni a kerengő egy darabkáját, hiszen miért pont a műemlékvédelemhez ne értene mindenki IS.
Úgyhogy ennek eldöntését rátok bízom, de egy másik dilemma megoldására rámutatok. Első látogatásom során nem értettem, hogy került egy kilátó a területre, de amikor másodszor is erre vezetett az utam, jobban ráértem és felmásztam a tetejére.
Ekkor jöttem rá, hogy innen milyen jól áttekinthető az egész terület és most már azt nem értem, miért nincs kilátó minden rommező mellett!
A Szent László Nemzeti Emlékhely két részből áll. A rommezőn kívül egy látogatóközpontot is építettek, ahol nagyon sok információt megtudhatunk a monostor történetéről és annak feltárásáról, továbbá a Szent László kultuszról.
A két helyszínt kellemes erdei sétaútvonal köti össze, de parkoló is van mindkét részen, ha valaki kényelmesebb.
A belépőt mindkét helyszínen meg lehet váltani és az az egész komplexumra érvényes. Szerintem a látogatást célszerű a látogatóközpontban kezdeni, úgy jobban érthető, jobban életre kel lelki szemeink előtt a rommező. Arról nem is beszélve, itt a nagyobb parkolóban könnyebb letenni az autót, majd visszasétálva a romoktól lehet egyet kávézni a padokon.
Tipp: 1989 óta minden évben, a június 27-i László naphoz közeli hétvégén megrendezik Somogyváron a Kupavári Napokat, Szent László emlékére. Ilyenkor püspöki misét tartanak és sok zenés, táncos programot szerveznek, no és gyerekeknek is külön játékokkal készülnek.
A Szent László Nemzeti Emlékhely jó kis kirándulás lehet azoknak, akik a Balaton déli partján nyaralnak. De ha szívesebben bóklásznál itt nyugalomban, tömegmentesen, akkor érdemesebb az év többi részében látogatni ide, ugyanis a hétfői napok kivételével nyitva vannak egész évben.
Somogy megyei írások a blogon
Somogy megye kastélyai – a romostól a pompásig
A cikk a műemléki fejlesztést lebonyolító NÖF Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft.-vel együttműködésben született. Az együttműködés a szerzői szöveget nem befolyásolta.