Nincs könnyű helyzetben nálunk a kastélyokat szerető utazóblogger: nem elég, hogy az országban sok száz kastély áll, azok folyamatosan változnak, így egyetlen látogatással nem lehet kitenni melléjük a pipát. Így van ez Majkon is, ahol az egykori kamalduli remeteségben, később Eszterházy-kastélyban már harmadszor jártam, de egy-két év múlva esedékes lesz visszatérni…
Első alkalommal még nyolc éve, 2013-ban fordultam meg Majkon, amikor is a levendulavirágzás hozott el erre a vidékre. A remeteség cellái közt ugyanis akkoriban pompás levendulamező virított és hétvégente még egy apró piac is üzemelt a bejárat előtt.
A cellaházak szomszédságában levő kolostorépületet ekkor még nem lehetett látogatni, ugyanis már megkezdődtek a felújítási munkálatok. Mindig figyeltem a híreket, mikor nyit meg, és amint lehetett, beneveztem egy idegenvezetésre a szépen felújított központi épületbe. Aztán a 2020-as nagy karanténunalomban sorra vettem a közeli kedvenc látnivalókat, úgyhogy útba ejtettem ismét ezt a környéket, de még mindig lesz miért visszatérni, hiszen most meg a cellák és a park felújítása zajlik.
Na de kezdjük az elején: kik is azok a kamalduliak és hogyan lett a remeteségből kastély?
A kamalduli rend
A kamalduliak az egyik legmisztikusabb, legrejtőzködőbb szerzetesrend, akiket fehér ruhájuk miatt fehér barátoknak is neveztek. A bencések szigorított rendje 1010-ban alakult és évi néhány naptól eltekintve (karácsonykor és húsvétkor) teljes némaságban éltek.
A rendet Szent Romuald alapította, aki egy olasz nemesi családból származott. Húsz éves koráig vidáman élte a jómódú ifjak aranyéletét, amikor is az apja egy birtokvitában a szeme láttára ölte meg egy rokonukat. Az elkeseredett fiú eredetileg 40 napra vonult egy kolostorba vezeklés céljából, de ebből a tervből életre szóló szerzetesség lett. Sőt, mivel úgy vélte, a szerzetesség sem elég tiszta életforma számára, egyre inkább a remeteség felé fordult. Több évtizedes útkeresés és számos szerzetes- és remeterenddel való ismerkedés után Szent Romuald 1012-ben megalapította a kamalduli szerzetesek rendjét a toszkán hegyek közt fekvő Arezzo közelében, egy Malduli nevű gazda birtokán. Innen származik a rend neve is: „in loco qui dicitur Campo Malduli”.
Az elkövetkező évszázadokban számos helyen alakult kamalduli közösség: Lengyelországban, Amerikában, Tanzániában, és az egykori Magyarország négy településén is. Ebből kettő, Nyitra és Vöröskolostor a mai Szlovákiában, Lánzsér pedig Burgenlandban volt, a negyedik pedig Majkon.
A majki remeteség
A remeteségnek helyet adó birtok először 1727-ben került az Esterházy-családhoz, és néhány év múlva ők hívták meg Majkra a némasági fogadalmat tett kamalduli barátokat. Esterházy József, a környék ura nem csak 1200 holdas területet adományozott a létesítendő kolostornak, de fuvarosokat és mestereket is fogadtatott, valamint bányáiból köveket és márványt juttatott az építéshez.
Az épületegyüttes terveit Franz Anton Pilgram neves osztrák építőmester készítette, az alapokat 1753-ban tették le. Az 1770-ben befejeződött építkezés során az eredetileg tervezett húsz remetelakból csak tizenhét készült el. A terület központjában emelkedett a Nepomuki Szent Jánosról elnevezett templom, melynek csak a tornya és hajójának egy kis része maradt fenn.
A házak az Esterházyak és a velük kapcsolatban álló más magyar arisztokrata családok (például Cziráky, Lengyeltóthy, Falussy és Erdődy) adományaiból épültek, ahogyan azt a homlokzatokon elhelyezett címerek jelzik. Az építtető családok mindössze annyit kértek cserébe, hogy a remeték az imáik közt az ő lelkük üdvéért is könyörögjenek.
A szabályos rendben sorakozó kis házak egy utcát alkotnak, ami visszaadja a kamalduliak zárt életének, de együvé tartozásának hangulatát is. A cellák a többi remetelakhoz képest tágasak és célszerű térbeosztásúak voltak. Hálószoba, a munkavégzéshez szolgáló műhely, élelmiszerek és egyéb anyagok tárolására alkalmas kamra, valamint a hitélet gyakorlásához szükséges, oltárral ellátott, freskókkal díszített miniatűr kápolna állt egy-egy remete rendelkezésére. Minden házhoz kis kert tartozott, melyeket kőkerítés választott el egymástól, hogy a szomszédok ne láthassák egymást. A remeték élete kertjük művelésével, a termékek feldolgozásával, néhányuknak asztalos- és egyéb munkákkal, no és persze elmélkedéssel, valamint lelki önvizsgálattal telt. A termények egy részét a remeteség területén található gyógyszertárban dolgozták fel. Ennek emlékeként régi gyógyszertári berendezés is helyet kapott a kiállításon.
A cellák, azaz a klauzúra mellett az épületegyüttes másik fő része az U-alakú főépület (foresteria), ahol a közös helyiségek voltak: refektórium, könyvtár, gyógyszertár, betegszobák, gazdasági helyiségek, vendégszobák. A rend önfenntartó volt, a földművelésből és jótékonysági adományokból élt. A gazdálkodást a némasági fogadalmat tett, de fel nem szentelt laikus barátok, a fráterek végezték, akik halászattal, földműveléssel foglalkoztak, ők tartották a kapcsolatot a külvilággal is. Szintén ők voltak azok, akik beadták az élelmet a remetéknek, de csak egy fogadóablakon, azaz a remeték ennyi időre sem törték meg elvonultságukat.
A szerzetesi élet alig 12 évet, csak 1782-ig működhetett. II. József 1782. január 12-én adta ki rendeletét, amelyben feloszlatta mindazokat a rendeket, amelyek nem végeztek valamiféle „hasznos”, azaz oktató vagy betegápoló tevékenységet. A szerzetesek plébániákon nyertek elhelyezést, néhányuk más kolostorokba vonult. A tárgyak egy részét elárverezték vagy állami tulajdonba vették, másik részét széthordták. A templom egyes részeit 1785-től lebontották, elemeit az oroszlányi evangélikus templom építésénél használták fel.
Kolostorból gyár, majd kastély
A birtok a kincstár tulajdonába került, majd 1806-ban az Eszterházy család Zólyomi ágából származó gróf Eszterházy Károly vásárolta meg. Az épületeket bérbe adta, többek közt egy ideig posztómanufaktúra is működött az egykori kolostorban, míg a cellaházakban a munkások laktak.
1856-ban gróf Eszterházy Miklós Móric örökölte az uradalmat, aki a főépületet vadászkastéllyá alakíttatta át. A család csak időnként tartózkodott itt, ugyanis jellemzően a csákvári kastélyukban laktak. Az átalakítás során megmentették a kamalduliak idejéből fennmaradt mennyezeti stukkókat és freskókat, amelyek ma is láthatóak.
A kastélyt övező területet ritka és értékes fakülönlegességek telepítésével angolparkká varázsolták.
Az ő fia Eszterházy Móric 1925-ben, apja halála után vette át a birtokok irányítását. Az ő ideje alatt került a kolostorudvarra a szép, velencei márvány kútkáva, amit apósától, Károlyi Gyulától kapott nászajándékba.
A vadászkastély 1945-ig a család tulajdonában maradt, ekkor katonai kórház, majd munkásszálló lett. 1960-1964 közt a Magyar Írónők alkotóműhelye, majd az 1964-től mezőgazdasági szakmunkásképző működött a falak között.
Az Esterházy családból az egyik fiú a háború, másik a háború utáni paralízisjárvány áldozata lett, a családfő, Esterházy Móric gróf, és egyetlen lánya, Mónika Bécsbe távozott. A grófné és testvére azonban maradt: Esterházy Móricné, született gróf Károlyi Margit és Emma testvére egészen 1973-ig lakták a 13-as cellaépületet, kétkezi munkájukkal, konkrétan facsemeték ültetésével keresve meg a megélhetésükhöz szükséges pénzt az oroszlányi parképítő vállalatnál. Károlyi Margit grófnő életéről Esterházy Péter „Harmonia Caelestis” művében is olvashatunk, ő volt ugyanis az író nagymamája, így Esterházy Péter gyerekként gyakran járt Majkpusztán.
A többi cellaépület is lakott volt a 70-as évekig, a grófi családot kiszolgáló személyzet és családjaik laktak itt.
A 70-80-as évek bányaművelése komoly károkat okozott az épületeken, soknak megroggyant a fala. A cellaházakat cégek újították fel, és cserébe ezeket üdülőként hasznosíthatták. 2001-ben átkerült a terület a műemlék-felügyelet gondnoksága alá, ekkortól látogatható a kívülállók számára. A cellák egy része múzeumként működött, a többiben pedig négy- vagy hatszemélyes szállás volt, a 21. századi igényeknek megfelelően konyhával, hideg-meleg vízzel komfortosítva. No azért ne gondoljunk teljes luxusra: a hely szelleméhez illően nem volt bennük tévé vagy rádió, de még wifi sem. Nyaranta vasárnaponként gyógynövénypiacot is tartottak itt a remeteségben, illetve a környéken termelt friss és szárított növényekből. 2017-ben aztán bezárt az egész terület és megkezdődött az ismételt, minden eddiginél alaposabb felújítás.
Gyakorlati tudnivalók
Az egykori kolostor, később Esterházy-kastély három évig tartó felújítás után 2015 szeptemberében nyílt meg. Jelenleg a Nemzeti Kastélyprogram és Nemzeti Várprogram keretében a munkálatok második üteme zajlik. Ez a bemutatótérként szolgáló cellák, valamint a kert rekonstrukciójára terjed ki, és várhatóan év végéig tart. A későbbi jövő tervei közt szerepel egy harmadik ütem is, amikor a nem kiállítótérként működő 10 cellában szálláshelyeket alakítanak majd ki.
A földszinti termeket vezetett séta keretében lehet megnézni. A nagyszerű idegenvezetés során sok érdekesség elhangzik a remeteség történetéről, az itt zajló életről. A legpompásabb az a díszterem, a refektórium, ahol évente kétszer – karácsonykor és húsvétkor – a szerzetesek találkozhattak rokonaikkal, ismerőseikkel és erre a két alkalomra a némasági fogadalmukat is feloldották. Még a második látogatásom során is nehezen szakadtam el innen, olyan gyönyörű a terem a mennyezeti díszekkel és Vogel Gergely freskóival. Érdekesség, hogy nem csak a remeték étkeztek itt, de a szakmunkástanulók is, azaz a terem mindvégig megtartotta étkező funkcióját.
Szép a szomszédos vadászterem is, ahol eredeti a fal- és padlóburkolat, a kandalló, valamint a cserépkályha.
A kastélyból csak ennyi maradt, a remeték idejéből még kevesebb: mindössze az emeletre vezető régi falépcső.
Az idegenvezetés után már önállóan fel lehet sétálni az épület második szintjére, ahol három kiállítás is várja az érdeklődőket. Az első egy nagyon részletes helytörténeti gyűjtemény, ahol órákat is eltölthet az, aki szeretné beleásni magát Majk, az alapítók, a remeték és a remeteség történetébe. A második kiállítás egy egyháztörténeti tárlat, itt gyűjtötték össze azokat a gyertyatartókat, oltárképeket, miseruhákat és könyveket, melyeket a sikerült az elhordott kincsekből visszaszerezni. Végül a folyosón van egy fotókiállítás is a krakkói Bielanyn található kamalduli kolostor lakóinak életéről. Világszerte a kamalduli rendnek jelenleg kilenc kolostora van, ebből kettő Lengyelországban. Neves lengyel fotóművészek töltöttek el itt három hónapot, hogy minél hitelesebb fotókat készíthessenek.
Ki lehet menni az épület udvarára is megcsodálni a szép díszkutat. Itt négy barátságos négylábú, puha tappancsú idegenvezető kíséri a látogatókat, köztük Móric, akit a birtok egykori uráról neveztek el. A fotókon is ott akartak lenni, és bár máskor rendet teszek, őket természetesen nem zavartam el:-)
Az épületegyüttes hétfő kivételével minden nap 10-18 óra közt van nyitva. Az idegenvezetések óránként indulnak, az utolsó 17 órakor, nagyobb csoportoknak érdemes bejelentkezni. A fejlesztés további szakaszában megnyílik majd az autóút melletti látogatóközpont is, később itt lesz a parkoló, az információ és jegyiroda, valamint a kávézó is.
Bővebb információ a Kamalduli Remeteség weblapján.
Igazi csemege egy látogatás a majki remeteségben, hiszen egész Európában ez az egyetlen a maga nemében, amely kívülállók számára is látogatható, ráadásul a pusztítások és átalakítások ellenére a remeteség épületei és környezete szinte eredeti egységben, jelentős átépítések nélkül maradt fenn. Ha egy tanácsot még elfogadtok, szánjatok rá elég időt – nem érdemes végigrohanni, már csak azért sem, mert a remeték élete épp a szemlélődésről szólt. Így nem csak egy szép épületet, pár érdekes kiállítást kaptok majd a naptól, hanem egy kis lelassulást és lelki feltöltődést is.
További látnivalók a környéken
Egy majki látogatást össze lehet kötni néhány környékbeli látnivaló felkeresésével – a túrázóknak elsősorban a gánti kőfejtőt, míg a múzeumok és régi ipari emlékek kedvelőinek az egyik kedvenc hazai múzeumomat, az oroszlányi Bányamúzeumot ajánlom. Ez utóbbi igazi kuriózum abban a tekintetben, hogy az egykor itt dolgozó bányászok az idegenvezetők, így nem tudtok olyan kérdezni tőlük, amire ne tudnák a választ. További ötletekért, inspirációért a megyében álljon itt néhány írás:
Végre megnyílt a tatai Esterházy-kastély, amit eddig sose láttunk
Kilenc csodás kirándulás Komárom-Esztergom megyében
Komárom-Esztergom megye látnivalói: a veterán autóktól az úszó skanzenig
Tavak, túrák, tanösvények: Tata, a vizek városa
Kastélyok Komárom-Esztergom megyében
Esztergom látnivalók – a bazilika és más érdességek
A cikk a műemléki fejlesztést lebonyolító NÖF Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft.-vel együttműködésben született. Az együttműködés a szerzői szöveget nem befolyásolta.