Vannak városok, amelyek benne vannak a köztudatban, mint kellemes kirándulóhelyek, és ezért ezeket hétvégente tömegek keresik fel – ilyen Visegrád, Esztergom, Eger vagy Pécs, hogy csak néhányat említsek. Ugyanakkor vannak amolyan rejtett gyöngyszemek, melyekről csak az tudja, milyen izgalmasak, akik ott élnek vagy már ellátogattak oda. Én azért is szeretem a tíz éve tartó nagy országjáró projektem, mert sokszor érnek meglepetések, amikor rácsodálkozom kevésbé ismert helyeken, mennyi szépséget tartogatnak. A tavalyi év nagy meglepetése Szombathely volt, idén pedig Nyíregyháza emelkedett ki a sorból.
Gondoltam, lesz pár szép régi épület és sok unalmas monstrum a szocialista évtizedekből. Tulajdonképpen nem tévedtem nagyot (legalábbis csak ha a belvárost nézzük a Sóstó nélkül), de ez a furcsa egyveleg itt mégis nagyon szerethető. Ennek szerintem két titka van: rengeteg a zöldfelület mind városon belül, mind pedig a várost körülölelő erdőkben, valamint nagyon szerethetőek a kedves, lelkes helybéliek, akik mindent megtesznek a városukért.
A látnivalókat alapvetően két részre lehet osztani – a belváros épített örökségére, valamint Sóstó országosan is ismert nevezetességeire.
Kezdem is az utóbbi területtel, ahol a legnépszerűbb érdekességek csoportosulnak.
Állatkert
Szerintem Nyíregyháza nevéről mindenkinek az Állatkert ugrik be, mint első számú nevezetesség, és ez nem meglepő – egészen parádés, amit bő két évtized alatt felépített az ország keleti szélén néhány rátermett szakember.
Imádom az állatokat. Visszatekintve bő három évtized utazásaira, a kimagasló élmények azok, amikor sikerült találkoznom természetes lakóhelyükön izgalmas állatokkal. Felejthetetlen élmény volt a gorillák közt sétálni Ruandában vagy épp szabadon kóricáló medvék közt Alaszkában. Ilyenkor mindig azt mondogatom, hogy nem is megyek többet állatkertbe, mert a fogságban élő állatok látványa nem is igazi élmény – de most beszélgetve a nyíregyházi állatkert munkatársaival kicsit át kellett írni magamban ezt a sarkos véleményt.
Nyíregyházán nem is csak az imádott állatok miatt volt érdekes az állatkert, hanem mert annyira meghatott az ott dolgozók elhivatottsága, lelkesedése. Idegenvezetőnk, Zsuzsa első pillantásra egy határozott, kemény lány. De ez a kép apró darabokra tört, amikor elmesélte, hogy a 2013-ban született kis orangután kölyök nemrég elkerült Dániába. Bár nagyon akarta tartani magát, Zsuzsa többször is elpityeredett, hiszen végigkísérte, ahogy a világ egyik legveszélyeztetettebb fajához tartozó Guru és Sabatini kölke, Rutika felcseperedett.
Az állatkert itt ugyanis nemcsak a látogatók szórakozását szolgálja, de kutatási, oktatási célokat is, valamint nagyon fontos feladata a fajmentés. Jelenleg az állatkertben 500 fajhoz tartozó 5000 állat él, és ebből 112 faj vesz részt tenyészprogramban. Sajnos egyre több faj kerül veszélyeztetett helyzetbe és vannak már olyanok is (például a szibériai tigris), melyekből több példány él állatkertben, mint szabadon. Az állatkertek így „Noé bárkájaként” is üzemelnek, igyekezve megóvni a fajokat és hacsak tudják, szaporítani az egyedeket.
A nemzetközi szinten is komoly szaktekintélynek számító állatkerti igazgató, Gajdos László több elismerést is bezsebelt, például 2022-ben a legjobb európai állatkert elismerést harmadszor is elhozta intézményének. Zsuzsa és több kolléga szerint is állandóan a fejlesztéseken töri a fejét. A kollégáknak amennyire csak lehet, szabad kezet ad, hogy ők is motiváltak legyenek és szárnyalhassanak. Az is szimpatikus volt, hogy több nyugdíjast is foglalkoztatnak. Jobbak, mint a diákmunkások – mondta Zsuzsa. Nem bámulják egész nap a mobilt, udvariasak a vendégekkel, szívesen beszélgetnek velük és boldogok, hogy hasznossá tehetik magukat.
Zsuzsa tavasztól őszig, a szezonban szívesen tart élménytúrákat a késő délutáni órákban. Ez amolyan fizetéskiegészítés neki munkaidő után, hogy élhessen szenvedélyének. A világon már több mint 300 állatkertet keresett fel a 22 év alatt, mióta itt dolgozik. A tapasztalatokat mind hazahozza, így ha őt támogatod, akkor közvetve az itt élő állatoknak is jót teszel!
És hogy milyen érdekességeket tudtunk meg? Például azt, hogy a banán nem fa, hanem fű. Vagy azt, hogy az állatoknál az egyik legnagyobb veszély az unalom, ezért megdolgoztatják őket, hogy eleséghez jussanak. A kifutókban és ketrecekben látható háztartási szemét nem azért van ott, mert hanyag a személyzet, hanem papírgurigákba, dobozokba dugdossák az élelmet. Szakszóval ezt környezetgazdagításnak hívják és célja az, hogy az állatok gyakorolják a természetes viselkedésformát – hiszen a természetben sem rakja senki eléjük tálcán az ételt. Megtudtunk azt is, hogy ez elefántkaka nem büdös, ellenben nagyon jó trágya, így időnként kapható az ajándékboltban is.
Nemcsak Zsuzsa, de az igazgató út is rendszeresen járja a világot ötletekért, és aztán hazaérve azonnal nekiveselkedik, hogy megvalósítsa, ami megtetszett neki. Így lett Nyíregyházán kisvasút az állatkertben, vagy például szálloda, mindjárt három is.
Mint minden közintézményt, őket is keményen érinti a közüzemi díjak emelkedése. Sőt, keményebben, hiszen ők nem tehetik meg, mint mondjuk ez mozi, hogy lezárják a villanyt és a fűtést, és bezárnak télire. Ráadásul a takarmányárak is elszálltak, pedig itt abból is rengeteg kell – csak a 8 elefánt napi 150 kilogrammot fogyaszt el. Télre így bezár a három hotelből kettő, az állatokat pedig átcsoportosítják aszerint, kinek mennyi meleg kell. Annyira megdolgoztak a sikerért, az állatokért, nagyon szorítok értük, hogy ne legyen gond.
Sóstói Múzeumfalu
A Sóstói Múzeumfalu Magyarország legnagyobb regionális szabadtéri néprajzi múzeuma, amely egy 19. századi faluba repít vissza. Míg az ország legnagyobb ilyen intézménye, a szentendrei skanzen több időszakot és tájegységet ölel fel, a Sóstói Múzeumfalu kifejezetten a Nyírség építkezését és kultúráját mutatja be.
Bekukkantottunk az iskolába, a szatócsboltba, régi kovácsműhelybe, a fényképész stúdiójába, a szegényebb parasztok és a kisnemesek otthonába. Áll itt a térségben jellemző festett mennyezetű templomokból is egy gyönyörű minta, a kisdobronyi református templom hű mása. Idegenvezetőnk egy tanárnőnek öltözött hölgy volt, kísérőink pedig korabeli népviseletben csatlakoztak hozzánk és kínáltak a séta végén valami elképesztően finom házi süteményt.
Még egy tündéri cicához is szerencsém volt, Mircihez, aki jó vendéglátóként hagyta, hogy simogassam, sőt az ölembe is kuporodott.
Késő tavasztól nyár végéig minden nap tartanak kézműves foglalkozásokat, és gyakoriak a rendezvények, fesztiválok is. Utóbbiakból a főszezon túl is jut, ilyen például ősszel a szüretelő fesztivál vagy a Márton-napok. Bár a kézműves foglalkozások ősztől tavaszig szünetelnek és ilyenkor a házikók is zárva tartanak, maga a terület ilyenkor is látogatható nagyon kedvezményes áru sétálójeggyel.
Aquarius élményfürdő
Ugyancsak a Sóstó városrészben áll az Aquarius élményfürdő, ahova gyógyászati kezelésre és pihenős wellness napokra is járnak a vendégek. Maga a Fürdőgyógyászat a legmodernebb a maga nemében az országban, ahol a balneoterápiás és fizikoterápiás kezelések teljes palettája elérhető. Bár ahogy elnéztem a medencéből nyíló panorámát, szerintem a vendégek egy része már attól meggyógyul!:-)
Wellness szálló elég sok van az országban, de szerintem párját ritkítja, hogy itt a közvetlen közelben ilyen változatos programlehetőségek vannak.
Csodás villaépületek
Sóstótól a város felé vezető út őrzi leginkább a város századfordulós hangulatát. A 19. és 20. század fordulóján a város legtehetősebb polgárai építkeztek itt, és bár több csodás épületet lebontottak, néhány még ma is látható.
Ilyen például a tóparton álló, 1912-ben épült Krúdy Vigadó, amely egy ideig szállodaként üzemelt. Sajnos úgy tűnik, egy ideje zárva tart és felújításra vár – remélem, hamarosan pozitív irányba dől el a sorsa, mert gyönyörű épület és remek helyen van.
Kifogástalan állapotban van ugyanakkor a Bencs-villa, melyet a város egykori polgármestere, Bencs Kálmán építtetett. Az eklektikus stílusú épület kis kiállítással és kávézóval várja látogatókat. Még így „kihaltan” is nagyon hangulatos volt, el tudom képzelni, milyen nagyszerű lehet itt egy színházi előadás vagy kamarakoncert.
Sétaútvonalak
Az állatkert és a skanzen mellett nagy sétákra is lehet indulni, csodálatos a természet, főleg így ősszel. Egyik reggel körbesétáltam magát a tavat, egy hétköznap kora reggel nem voltak még turisták, csak kutyasétáltatók és horgászok. A természetben mindig megnyugszik az ember, a víz közelsége pedig különösen kikapcsol. A tóparton játszótér is van, pihenőpadok és csónakház, bár most októberben már pihentek a ladikok.
Áll itt egy zenélő szökőkút is, ami most se nem zenélt, se nem szökött, már téli álmát alussza – de nyáron biztos látványos. Ugyancsak lemaradtam a finom fagyiról a régi víztorony aljában, de legalább lesz miért visszatérnem egyszer nyáron.
A városközpont felé indulva megálltam még járni egyet az erdőben is, ahol játszótér, szabadtéri kondipark és sétaösvény is van. Utóbbin a táblákon meglepő módon nem amolyan tanösvényekre jellemző oktató anyag van, hanem több részletben egy novella. Krúdy Gyula nagyon szerette Sóstót, és a „Nyíregyházi Beduinok” című novellájában örökítette meg, hogy a 19. század végén a Sóstói erdő volt a Kneipp-túrázás helye a helyiek számára, akik mezítláb sétáltak az árnyas fák alatt.
Nyíregyházán a városszélen is akad még egy remek pihenőhely, a Bujtosi-tó. Ez alig másfél kilométerre van a városközponttól, azaz ide gyalog is könnyedén ki lehet sétálni, mégis olyan, mintha vidéken lenne az ember. Egy kicsit kevésbé idilli, mint a Sóstó, hiszen a tópartról látszanak a nagy házak és odahallatszik egy kicsit a zaj is, de azért remek hely kutyasétáltatásra, horgászásra, sőt a tó körül kialakított rekortán pályán kocogni is lehet. Arról nem is beszélve, hogy ez amolyan Instagram-mennyország: van Nyíregyháza felirat, kecses kis híd, és a tóra benyúló stég is, azaz végtelenek a lehetőségek a szelfizésre!
És ezzel lassan be is értem a városba, jöhetett az ott levő érdekességek felfedezése.
A belvárosi séta útvonalához ezúttal nem kellett feltalálnom a spanyolviaszt. Máskor kiírogatom a látnivalókat, aztán nagy gondosan megtervezem a legjobb útvonalat, de most segítségemre volt egy kész sétaleírás a Nyíregyházi Turisztikai Iroda weblapján. No, például ilyenre gondolok, amikor lelkes helybéliekről beszélek – nem sok olyan turisztikai hivatallal találkoztam az országjárás során, ahol ennyi odaadó szakmabeli van, mint itt.
Kossuth tér
Ahogy a leírás javasolta, a Kossuth téren kezdtem a sétát, ahol a napsütötte Városháza áll. Homlokzatán, az erkély két oldalán egy-egy Justitia-szobrot fedeztem fel. Ezeket az alkotásokat még 1871-ben helyezték itt el, amikor a Városháza épületében székelt egy darabig az országos hatáskörű Bíróság.
A Városháza előtt, a tér díszburkolatában kör alakú mozaikokat helyeztek el, melyek a Naprendszert jelképezik.
A térre néz a Korona szálló hatalmas világoskék tömbje, valamint az 1912-ben épült Takarékpalota.
Ugyancsak itt magasodik a római katolikus templom nemrég felújított két tornya. Egyikbe fel is lehet kapaszkodni, amit természetesen nem hagytam ki, így a fenti épületeket felülről is meg tudtam csodálni. A templombelső is „megér egy misét”, különösen Róth Miksa műhelyében készült színes üvegablakok miatt.
Egy kis meglepetés is várt a templomban, ugyanis a Nyíregyházi Turisztikai Iroda munkatársai elhozták ide a népszerű VR szemüvegeket. Ezeket felvéve az 1904-es Nyíregyházán nézhettem körbe – meglehetősen élethű módon, körbe-körbe sétálgatva a téren. A VR szemüveg jellemzően a turisztikai irodában érhető el, illetve nyaranta heti néhány alkalommal garantált ingyenes vezetett sétán.
Kálvin tér
Ha már a templomoknál tartottam, átsétáltam a közeli Luther térre, ahol az ország második legnagyobb evangélikus temploma áll. Nemrég jártam a legnagyobban is, Békéscsabán, még friss az emlék:-)
Ezt a templomot az 1750-es évek közepén betelepített tirpákok kezdték építeni. Bár a „tirpákok” ma leginkább pejoratív értelmű szó, az valójában egyszerűen az evangélikus vallású, tót ajkú telepesek gyűjtőneve volt. De hogy kerültek ők ide? Egy picit vissza kell tekinteni az időben, a 16. századra, amikor a török hódítás és az ország három részre szakadása következtében a Nyírség határterületté vált. Az állandó határvillongások, portyázások következtében Nyíregyháza lakossága nagyon megcsappant. Károlyi Ferenc gróf szembesült azzal, hogy a birtokain nincs elég munkaerő. Így jött az ötlet, hogy behozzon földműves tótokat, szabad vallásgyakorlást, adómentességet és területet ígérve nekik.
A letelepedő szlovákok be is váltották a hozzájuk fűzött reményeket. Rövid időn belül felvirágoztatták a grófi család birtokait, Nyíregyháza erős mezővárossá fejlődött. Ugyanakkor a tótok a többi nemzetiségtől elkülönülve kerestek lakhelyet maguknak. Jellemzően a várost körülvevő területeket vették művelés alá, és ott is telepedtek le, úgynevezett bokortanyáikban. Nyíregyháza körül még mai is található 60-70 bokortanya, mint például a Rókabokor vagy a Mandalabokor. Sokáig ezek nagyon elmaradott körülmények közt tengődtek, de ma már közművesítettek és bekapcsolódtak a tömegközlekedésbe.
Elgondolkodtató, hogy míg országszerte egyre inkább kihalófélben van a tanyarendszer, itt Nyíregyháza környékén gyakorlatilag minden, a levéltári iratokban és korabeli térképeket szereplő bokortanya fennmaradt. Vannak, akik életvitelszerűen ott élnek és dolgoznak, mezőgazdasági termeléssel foglalkozva. Másoknak viszont a belvárosban van a munkahelye és csak a nyugalom, csend miatt vettek itt házat, és inkább minden nap ingáznak.
Szabadság tér
Sétáltam tovább a Szabadság tér felé, ahol a Váci Mihály Kulturális Központ áll, illetve mellette egy speciális játszótér: itt ugyanis kerekesszékesekre is gondoltak, nekik is áll egy hinta.
Emögött a Kodály Zoltán Általános Iskola modern épülete áll, amely a világhírű gyermek énekkar, a Cantemus Kórus otthona is. Sokan nem is tudják, hogy a Kodály-módszer nemcsak hazánkban kincs, de nagy becsben tartják Amerikában, Kanadában és Japánban is. A sok díjat elnyert nyíregyházi kórus, a Cantemus is a Kodály-módszer szerint tanul és európai fellépései mellett rendszeresen turnézik Japánban.
Hősök tere
Sajnos nem láthattam meg a Hősök terén álló Megyeházát, ezt ugyanis tatarozzák (így végül is nem „sajnos”, hanem „szerencsére”, mert mindig jó hír, ha egy épület megújul). Megnéztem viszont a téren nemrég felállított trianoni emlékművet, amely szakítva a hagyománnyal nem egy Nagy-Magyarország ábrázolás, hanem az összetartozást jelképező életfa. Nekem nagyon tetszett, hogy ezt a témát választották, hiszen így nem annyira a búslakodáson, hanem pozitív üzeneten, az összetartáson van a hangsúly.
Árválkodik a téren egy magányos villamoskocsi is, mementóként annak az időszaknak, amikor a belvárost villamosjárat kötötte össze a Sóstóval. A nyíregyházi villamos 1911 és 1969 közt szolgálta a város lakosságát, de később a síneket felszedték és az útvonalon buszjáratot indítottak.
Bessenyei tér, Benczúr tér
Elindultam a kulturális negyed felé, ahol az eddigieknél is több zöldterület és köztéri szobor fogadott – ezekben valóban bővelkedik a város! A téren áll a Móricz Zsigmond színház, amely főszervezője a minden év augusztusában megtartott VIDOR fesztiválnak.
Ettől pár lépés a Jósa András Múzeum, amely jellemzően a város első számú múzeuma, de most épp bezárták alapos felújítás miatt. Az elmúlt időszakban olyan jelentős időszaki kiállításoknak adott helyet, melyek a szomszédos megyékből, sőt, Szlovákiából és Ukrajnából is vonzottak látogatókat.
Ugyancsak a közelben van a Kállay Gyűjtemény az elegáns Kállay házban. Három állandó kiállítást rendeztek be a három földszinti teremben, ezek a rendjelgyűjtemény, a Kállay család története és a máltai terem. Az emeleten időszakos kiállítások váltakoznak, illetve található itt egy gazdag könyvtár is.
A terek által közrefogott parkban áll a helyiek egyik kedvenc szobra is, Kisfaludy Stróbl Zsigmond alkotása, a Vénusz születése. Ennek eredetije az 1929-es világkiállításra készült el, ahol aranyérmet kapott, majd Santa Barbarába került. A nagy sikert követően több másolat is készült róla, ez az egyik – a nyíregyháziak szerint természetesen a legszebb!
Nekem nagyon tetszett a város szülöttének, Váci Mihálynak a szobra is, aki mintha épp felpattant volna, hogy kitárt karjaival üdvözöljön.
Piacok
Bennfentes olvasóim írták, hogy nem teljes egy nyíregyházi látogatás, ha nem nézek ki szombat reggel a Búza téri piacra, illetve az onnan úgy két kilométerre fekvő hatalmas „KGST piacra”. Meg is fogadtam a tanácsukat és imádtam mindkét piac hangulatát. Főleg a KGST piac tetszett, ahol a művirágtól kezdve a köszörűig az égvilágon minden kapható. A terület nagyságát jól érzékelteti, hogy egy idő múlva aggódva morfondíroztam azon, hogy 145 ország sikeres meghódítása után itt fogok eltévedni – de végül csak visszajutottam az autómhoz.
Gasztronómia
Na de nemcsak nézelődni kell egy turistának, hanem kóstolni is!
A skanzenben lakó Mircin kívül legszívesebben a szállodai reggeli büfépultján álló szilvalekváros bödönt hoztam volna magammal – a szatmári 100% gyümölcs szilvalekvárnak ugyanis nincs párja! Én ugyan inzulinrezisztensként igyekszem kerülni minden cukrosat, még gyümölcsből is óvatosan fogyasztok, de ez a lekvár felidézi a gyerekkoromat. Szüleim ugyanis Szabolcs-Szatmárból származnak, így nálunk gyakran volt szilvalekváros derelye, hájas süti és gombóc is – semmilyen más lekvárt nem szeretek és nem is eszek meg, de ennek soha nem tudok ellenállni!
Ugyancsak megyei specialitás a töltött káposzta, illetve ugyan készítenek ilyet máshol is, de sehol se olyan finoman, mint itt!
A reggelinket és vacsoránkat a szállodában fogyasztottuk el, de két ebéd erejéig sikerült két éttermet kipróbálni. A Hedonist Restaurant a kulturális negyed szívében van, közel a színházhoz és a Kállay-házhoz. Az állandó étlap mellett hétköznaponként kedvezményes áron kétfogásos menüt is kínálnak, szemet gyönyörködtető, kellemes hangulatú éttermükben. A másik ebédet a Sóstó mellett költöttük el, a Colorado Steakhouseban. Nagyon szeretik a helyiek is, ugyanis a hagyományos fogásoktól a pizzáig sokféle fogást tudnak elkészíteni. Így ha egy nagyobb család, baráti társaság jön ebédelni, vacsorázni, minden megtalálja a kedvére valót. Mindkét éttermet jó szívvel ajánlom!
És végül van valami, ami nem a megyére, csak a városra jellemző – kívülállók általában nem értik, mi ebben a jó, de a helyiek rajonganak érte: ez a gyros kifliben, igazi nyíregyházikum, ami muszáj mindenkinek kipróbálni.
Összességében remekül éreztem magam! Bár csak bő két napot töltöttem a városban, látszik, hogy milyen sokszínű programom volt, még úgy is, hogy szezonon kívül utaztam. Jó szívvel ajánlom ezt a várost egy hosszú hétvégére, de akár egy egy-két hetes nyaralásra is, hiszen megannyi látnivaló van az egész megyében, melyekről a blogon beszámoltam.
A kurta kocsmától az óriásfenyőig – Szabolcs-Szatmár-Bereg látnivalói
Középkori templomok útja – festett mennyezetek, mosolygó szentek
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye kastélyai
Nyíregyházára a Nyíregyházi Turisztikai Iroda meghívására érkeztem, amelyet ezúton is köszönök. Az együttműködés a szerzői szöveget nem befolyásolta.