Kevés turista téved az ország legkeletibb csücskébe. Pedig nincs itt hiány romantikusan kanyargó folyókból, csodálatos kis templomokból, pompás kastélyokból, fontos irodalmi emlékekből és főként melegszívű vendéglátásból. Petőfi nyomában jártam Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében.
Szüleim egy apró szatmári faluból, Tunyogmatolcsról kerültek fel Budapestre. Bár én már a fővárosban születtem, a nyári szüneteket gyakran töltöttem a vidéki rokonoknál. Évtizedek után is élénken él bennem azoknak a nyaraknak az emléke. Furcsamód leginkább a fekete karéjú házi kenyér íze maradt meg bennem. A nagynéném friss tojással készített belőle bundás kenyeret, én pedig édes, lédús paradicsomot szedtem hozzá a kertből.
De emlékezetesek a tyúkok és disznók az udvaron, az almafák a nagy kertben és a sötét, szinte kemény szilvalekvár, amellyel a derelyét és a tarkedlit ízesítettük. És persze lenyűgözött a Szamos is. Egyszerre volt csábító és félelmetes, hiszen sok hasznot hajtott, ugyanakkor vészt is jelentett a környéken lakók számára.
Tunyogmatolcs – ahol végre megtudtam, mitől kurta a kocsma
Ahogy egyik nagynénitől a másikig sétáltunk a Tunyogra vezető híd mellett, mindig elmesélték nekem a kis falu legfőbb büszkeségét, miszerint Petőfi Sándor 1847-es szatmári útja során itt írta a Falu végén kurta kocsma című versét. Pontos helységmegjelölés nincs a versben, ezért egy darabig több község is magáénak vallotta a költeményt.
Tunyogmatolcs mellett Csenger és Fülpösdaróc is amellett kardoskodott, hogy a költő náluk kapott ihletet a vers megírására. Az irodalomtörténeti kutatások végül Tunyogmatolcsot hozták ki győztesként, ugyanis a kocsma itt valóban a falu végén volt, az akkor még élő folyón átvezető komp lejárójával szemben.
Pár napig most ismét az egyik nagynéninél vendégeskedtem. Valamelyik este betoppant hozzánk a szomszéd Béla bácsi, vagyis Somogyi Béla, akitől újabb részleteket tudtam meg Petőfi egykori látogatásáról. A történetet szájhagyomány útján örökítik tovább a falubeliek generációról generációra, mert azt ugye mondanom sem kell, hogy máig ez a falu legnagyobb büszkesége.
Az egyik legenda szerint Petőfi Sándor Luby Zsigmonddal járt errefelé, a birtokos ugyanis éppen akkor építtetett magának Fülpösdarócon új kastélyt. Luby családi birtokáról, Nagyarról a matolcsi révvel lehetett eljutni Fülpösdarócra, és a kompra várva betértek a kocsmába.
Fennmaradt olyan verzió is, hogy Petőfi magányosan és gyalog jött Matolcs felé. Útközben valaki felvette a szekerére, majd együtt betértek a kocsmába, ahol a fiatalembert a helybéliek meghívták egy áldomásra. Mivel közben beesteledett, Petőfi éjszakára is a faluban maradt, méghozzá a helyi nótárius vendégeként. Ő három évvel később a Hölgyfutár című lapban látta viszont a költeményt, amelyet az ismeretlen a látogatás estéjén mutatott neki, és ekkor jött rá, hogy a híres költő volt a vendége.
Béla bácsinak mind az egykori kocsmáról, mind az 1850-ös Hölgyfutár híres számáról van fotója, mivel a helyismereti kör vezetőjeként szenvedélyesen gyűjti a faluhoz kapcsolódó dokumentumokat. Végre azt is megtudtam, mitől volt kurta a kocsma. Az időszakosan, általában ősztől tavaszig működő falusi kocsmákat nevezték így akkoriban.
Arról is megoszlanak a vélemények, ki lehetett az uraság, akit a mulatozók gyakran megzavartak. Van, aki szerint a kocsma közelében, a matolcsi oldalon élő Dávid István küldhette át szolgáit, mások szerint a Szamos tunyogi oldalán lakó Kölcsey Mihály szerepel a versben. (Matolcs és Tunyog akkor még két külön falu volt.)
A romos állapotba került matolcsi kurta kocsmát 1945-ben bontották le. Petőfi állítólag bicskával belevéste a nevét az egyik gerendába, ezt aztán be is építették valamelyik szomszédos házba vagy csűrbe. Az elmúlt években emléktábla jelölte az egykori kocsma helyét a folyó partján, amely ma már Holt-Szamos néven ismert, mivel a folyószabályozások során átvágták a folyó medrét. 2015 nyarán viszont látogatóközpontot nyitottak a kocsma helyén, ahol akár le is ülhettem a Petőfit ábrázoló bábu mellé.
Ezt egy 300 millió forint értékű beruházás része lett, amely öt Holt-Szamos menti településen (Fülpösdarócon, Géberjénben, Győrteleken, Ököritófülpösön és Tunyogmatolcson) „Szatmári élménytér” néven valósult meg. Sokat szerint jobb lett volna a fotókról ismert eredeti épületet rekonstruálni, ők ezért „elkúrta kocsma” néven hívják a megvalósult fejlesztést.
Szatmárcseke – Kölcsey sírja a csónakos temetőben
Petőfi az 1846-os Szatmár megyei utazása során Szatmárcsekébe is elzarándokolt, hogy Kölcsey Ferenc sírját felkeresse – így tettem én is. Első utamon, 2015-ben épp halottak napján érkeztem, úgyhogy a legszebb formájában találtam a különleges, csónakos-fejfás református temetőt. A Himnusz költőjének síremléke a temető legmagasabb pontján áll.
Kölcsey Ferenc 1815-ben került ide, az öröklött birtokra, 23 évig lakott a községben, és itt hunyt el 1838-ban. Életművének nagy részét itt alkotta, a Himnusz is itt született 1823-ban. A mai napig csak a Kölcsey család síremléke van márványból, a többi elhunytra tölgyfából faragott, másfél-két méter magas fejfa emlékeztet. Illetve akad néhány, egész pontosan 28 sírkő is, de ezek mind 1973 előtt készültek – akkor lett ugyanis védett a temető és azóta ilyeneket itt nem állíthatnak fel. Ezt már Korpás Istvántól, azaz Pista bácsitól tudtam meg, aki az itt található 1270 fejfából 680-at maga faragott.
Amikor Pista bácsi 1969-ben leszerelt a katonaságtól, a helyi termelőszövetkezetben helyezkedett el ácsként. Az akkori fejfafaragó épp betegeskedett, amikor érkezett egy megrendelés, így a faragási munkával a fiatal ácsot bízták meg. A próbamunka olyan jól sikerült, hogy elődje soha többé nem is faragott már ezután fejfát, Pista bácsi vette át a stafétabotot. Már elég idős a munkához, de szerencsére besegít az unokaöccse és két asztalos – de rájuk még csak a fejfa elkészítését bízza, a feliratok vésése még az ő feladata.
Munkásságáért megválasztották a Magyar Kultúra Lovagrendjébe. Ha azt gondolja, ezzel sok pénz jár, bizony téved – mondja mosolyogva. Én fizetek évi 10 ezer forint tagdíjat – teszi hozzá. De Pista bácsi nem bánja ezt az összeget, mert nagyon büszke arra, hogy amikor évente kétszer találkoznak a díjazottak, csodálatos társaságban lehet. Csillogó szemmel mesél arról, milyen különleges érzés tegeződve beszélgetni (mert náluk, a lovagok közt így szokás) olyan ismert emberekkel, mint Jókai Anna vagy épp Kányádi Sándor.
A legrégebbi fejfa 1880-ból származik. Mindegyik hasonló: tölgyfából készültek, egyszerűek, életkor és társadalmi hovatartozás megkülönböztetése nélkül, és valamennyi kelet-nyugat tájolású (hallottak szeme napkeletre néz).
Eredetükről számtalan elképzelés kering. Egy verzió szerint a csekeiek a halászatból éltek, ezért úgy vélték, a másvilágon is szükségük lehet csónakra. Mások szerint azért temetkeztek így, mert a falut körülvevő vizek áradásakor a halottakat csak ladikkal lehetett a temetőbe vinni.
Bár a közkeletű nézet az, hogy fejfák csónakokra hajaznak, Pista bácsinak külön elmélete van – őt ugyanis a fekete alakok fejkendős nénikre emlékeztetik.
A temetőbe csak reformátusok temetkezhetnek, és csak azok, akik nem szeretnének kőből készült sírt (nekik egy másik temetőben van erre lehetőség). Egyetlen katolikus halottnak készült csak itt fejfa, méghozzá tiszteletből – Lakatos József tanárnak és Kölcsey-kutatónak, aki kijárta, hogy a temető védett műemlék legyen.
Minden év január 22 előtti vasárnap ünnepséget rendeznek a temetőben, ekkor adják át a Kölcsey-emlékplaketteket – a díjazottak névsora meglehetősen vegyes, Mádl Ferenc köztársasági elnöktől Bereményi Géza íróig.
Szatmárcsekén az egykori Kölcsey kúria helyén álló Művelődési Ház épületének két termében 1965-ben rendezték be a költő életútját bemutató, személyes relikviákat is felvonultató emlékkiállítást.
Nagyar – Ott, hol a kis Túr siet beléje
Nagyarra szenvedélyes kastélyvadászként elsősorban a Luby-kastély miatt látogattam el, de ha már ott voltam, felkerestem azt a fát, amelynek árnyékában a legenda szerint Petőfi A Tiszánál című verset írta. Az egykori ártéri tölgyes erdőből megmaradt Petőfi-fa 1961 óta védett, de sajnos az időjárás nem kímélte. Többször villám sújtott bele, vihar tépázta, aztán 1995-ben nagyrészt le is égett. Ma már csak a csonkja van meg, az viszont egy szépen kialakított parkban áll.
A fa kétszáz évesnél is öregebb, úgyhogy akár tényleg ülhetett alatta Petőfi Sándor. A szóban forgó vers viszont, amelyet az itteni élmények ihlettek, valószínűleg nem a tölgy árnyékában született, hanem már a fővárosban, ott van ugyanis keltezve. Mindenesetre, ahogy a matolcsiak szeretettel ápolják a kurta kocsma emlékét, ugyanígy a nagyariak is csodálatosan rendben tartják a fa környékét, és őrzik a költőhöz kapcsolódó történeteket.
Petőfi a szatmárcsekei Kende Lajosnál vendégeskedett, és Nagyarba az ő unokatestvéréhez, Luby Zsigmondhoz látogattak el. Vele Petőfi annyira jól megtalálta a közös hangot, hogy ezután többször is visszatért látogatóba, és szoros barátságuk egészen a költő haláláig megmaradt.
Szerettem volna felkeresni azt a helyet „hol a kis Túr siet beléje”, mivel azt olvastam, az egykori torkolatnál emléktábla áll. Ilyet ugyan nem találtam, de torkolatot igen, miután a falubeliek elmagyarázták, merre kell mennem. A kastéllyal szemben állva, annak jobb oldalán vezet egy út, azon kell elindulni. Amikor ez belefut egy T-kereszteződésbe, ott jobbra kell tartani, majd végigvezetni a töltéssel párhuzamosan egészen a gátőr házáig. Ezt elhagyva hamarosan fel lehet hajtani a töltésre és azon visszafelé indulva úgy 600 méter után látható egy rámpa. Ezen kell jobbra lesétálni és úgy 50 métert átvágni a gazos ösvényen a folyóig.
Túristvándi és Tarpa – Vízimalom és szárazmalom
Akárcsak a Szamost, a Túrt is szabályozták, hogy megszelídítsék a medrét. Bár a térképet elnézve, így is maradt benne épp elég kanyar. És ha már emlegettük a Túrt, valamint a környékbeli nemes családokat, ne maradjon ki a több száz éves, máig működőképes túristvándi vízimalom se, amely régebben a Kölcsey, később a Kende család tulajdonában volt.
A vízimalmok csak a közelmúltban mentek ki a divatból, sokáig biztos megélhetést jelentettek. A kevés fennmaradt hírnök egyike áll Túristvándin, ami ráadásul még működőképes, bár 1952-ben nyugdíjazták, ma már csak bemutatókat tart. Európában egyedülálló ez az 1752-ban létesített malom, ugyanis három kerekével egyidőben képes őrölni különféle finomságú lisztet – kapacitása egy óra alatt 2 mázsa.
A vízimalommal szemben található épületben volt régen egy országos hírű, 19. századi vas és öntött vaskályha gyűjtemény, de sajnos az épület olyan veszélyes állapotban volt már, hogy le kellett bontani. A kályhákat a tulajdonosa raktárban tartja és reméli, egyszer még ki tudja állítani valahol.
Tarpán áll Észak-Tiszántúl egyetlen megmaradt szárazmalma, ahol lovak húzták valamikor körbe-körbe a hatalmas fa fogaskereket. A 19. század közepén fából épített szerkezet hatalmas járószínből és kicsi malomházból áll, tetejét zsindely fedi. A település igen gazdag népi építészetben: a Kossuth, Árpád és Rákóczi utcákon számos 19-20. századi módos gazdaházat találunk.
Kocsord – Atombunker a hátsó kertben
Az interneten bukkantam rá egy különös kocsordi nevezetességre. A helyi Fogarassy Árpád 1985. augusztus 1-jén atombunkert kezdett építeni saját kertjében. A munkában segítsége nem nagyon akadt, így csak saját erejére támaszkodhatott. Ugyan a katonai atombunkereket a föld alá szokták építeni, Árpád betonmonstruma a felszínen magasodik, mivel Kocsord a Kraszna-Szamos közén fekszik, ahol esősebb időszakokban magas a talajvízszint. Az építményt 1990-ig építgette, akkor viszont elfogyott minden pénze, így befejeznie a mai napig nem sikerült. A bunker úgy áll, ahogy akkor abbamaradt. A betonépítmény fala két méter vastag, az alap a küszöbnél egy méter, felfelé három méter. A bunker tetejét nem sikerült Árpádnak a tervek szerint befejeznie, valamint az ajtó is hiányzik. Úgy tervezte, hogy még másfél méter beton lesz az építmény tetején, majd pedig két méteres földréteget próbál ráhúzni, piramis alakban. De a tetőből egyelőre csak a koszorúba kötött drótok állnak ki, meg 30 centinként 23 szál vasúti sín, amelyeket beépített a bunker szerkezetébe. Az utcáról mindebből alig látszik valami, de egy internetes felvételnek köszönhetően Árpád és a bunkere Kocsord kuriózumává vált. Ahogy elnéztem, a tulajdonos nemcsak a bunkert hagyta abba, de el is költözött, a ház utcai kapuja ugyanis több lánccal le van lakatolva, úgy tűnik, jó régóta. (Hunyadi u. 1.)
Mátészalka – Ahol New Yorkkal azonos időben gyulladt ki a villany
Ha nem készülök erre az utazásra, nem is tudom meg (pedig milyen érdekes), hogy 1888-ban Magyarországon először – és New Yorkkal azonos időben – Mátészalkán, a mai Kossuth utca 16. szám alatt Szalkai (Schwartz) Pál háza előtt gyulladt ki a villany, és ez a lakóház volt az első villamosított ingatlan az országban. Az áramot a Schwartz Mór által alapított malomból kiindulva faoszlopokon vezették el a házhoz, és a vezetékeken néhány szénszálas izzót is felszereltek.
Az viszont nem eldöntött, hogy a közcélú világítás terén mely városé az elsőbbség. Vannak feljegyzések, hogy a mátészalkaiak 1882-ben villamosgépet vásároltak a malomnak, de arról is vannak adatok, hogy ugyanebben az évben Budapesten a Nemzeti Színházban villamos izzók szórják a fényt.
Itt helyben mindenesetre a Kossuth és a Rákóczi utcák sarkán áll az a vasoszlop, mely az 1888-as villamosítás kezdetét hirdeti. Nemrég pedig a Szalkai-házat is felújították, és a világítástörténeti kiállítás mellett többek közt Curtis-emlékszobát is berendeztek itt. Merthogy a villany mellett még a híres színészre is büszke a város – a világhírű színész édesapja, Schwartz Manó ugyanis Mátészalkán élt. Tony Curtis (Bernard Schwartz néven) már New Yorkban született 1925. június 3-án, és a ház megnyitójára, 2021 júniusában lánya, Jamie Lee Curtis is a városba érkezett.
A kései szecessziós Péchy-ház korábban főispáni lakás volt, ma a Szatmári múzeumnak ad otthont. Szekér- és kocsigyűjteménye páratlan Közép-Európában, de megéri felkeresni ezt az épületet már csak a szépségéért is.
A múzeum és a Szalkai-Schwartz ház közelében még egy pompás épület áll: a régi zsinagóga, ahol időnként kiállításokat rendeznek be. Az 1857-ben épült csodálatos épület külső felújítása nemrég fejeződött be, aminek költségéhez Tony Curtis is hozzájárult. A belső tér rekonstrukciója még hátra van, de bevallom, nekem gyengéim az ilyen romosan is szép épületbelsők, úgyhogy örülök, hogy ebben az állapotban is láttam. A zsinagóga nincs mindig nyitva, a kulcsot a Szatmári múzeumból lehet elkérni.
És bár a lenti épület nem turistalátványosság, szerintem a piros pöttyök láttán minden magyar szíve megdobban:-))
Vállaj – Cifra csűrök falva
Vállaj a 18. század közepén katolikus sváb telepesekkel népesült be, akiktől a népi, ún. cifra csűrök sokasága ered. A 20. század elején a faluban tűzvész pusztított és a csűrök nagy része is elégett. Az új csűröket szinte kivétel nélkül az udvar végében, az utcafronttal párhuzamos oromfallal építették. A tűz védelmére az oromfal téglából készült, amit gyakran festéssel díszítettek.
Nagygéc – félmilliárdos „fejlesztés” a semmi közepén
Én mindig annyira örülök, ha egy romos kastély vagy templom megmenekül, hogy nem kapirgálom, mégis mennyibe került. De azért van, ami még nekem is szemet szúr.
Nagygéc egykor önálló falu volt, amely az 1970-es nagy árvíz során elnéptelenedett, így ma már a 3 km-re fekvő Csengersima része. Az árvíz évében 706 lakosa volt. A pusztító árt követően újjáépítését árvízvédelmi okokból nem engedélyezték, a területre történő beköltözést pedig adminisztratív eszközökkel korlátozták – így ma már az égvilágon senki nem lakik itt.
A területen áll Szatmár legrégebbi fennmaradt temploma. Az évszázadok során nem volt része rombolásban, inkább csak hozzátettek, bővítettek, így alakult ki a mai végeredmény. A templom két részből áll: a hajó még az Árpád-korból, a szentély Mátyás király korából való. A templomot a 15. század második felében késő gótikus stílusban kibővítették: a hajóját meghosszabbították és szentéllyel bővítették. Az 1970. évi árvíz óta üresen álló, funkcióját vesztett, elhagyott épületet 2014-15-ben újították fel a Megmaradás Temploma terv keretében.
Ez eddig még örvendetes is, de a templom felújítása mellett egy egész emlékparkot alakítottak ki, rajta látogatóközponttal, kilátótoronnyal, őrtűz-oszloppal, valamint a „Megmaradás ház” nevű építménnyel (bármi is legyen az). A látogatóközpontban 4D mozi is van, egyszerre kilenc (!) látogató tapasztalhatja meg a 4D élményét – ez „természetesen” így pár évvel az átadás után már nem üzemel, technikai gondok miatt. Van ezen túl 200 emlékoszlop, melyre települések ezrei küldhettek üzeneteket – egészen szürreális, ahogy vegyesen olvashatóak magvas gondolatok híres költőktől, íróktól, a Bibliából vagy épp Bródy Jánostól és Gobbi Hildától.
Minderre 562 millió forint támogatást kapott Csenger önkormányzata – kár, hogy ez egész létesítményt mindkét látogatásom során (2015 és 2022) teljesen kihaltan találtam, pedig mindkétszer hétvégén voltam. Az építkezés idejét leszámítva ebből a rengeteg pénzből nem teremtettek munkahelyeket – bár első látogatásom során még volt a területen egy mackónadrágos őr, legutóbb már az se. Arról nem is beszélve, hogy vajmi kevesen tudnak erről az egész emlékparkról, de ha tudnának róla se lenne könnyű oda tömegközlekedéssel eljutni.
Szatmári strand-mustra
Bár Szatmárról nem a strandolás az első, ami eszembe jut, kánikulában itt is akad lehetőség a csobbanásra. A legbájosabb Tivadaron a homokos folyópart, vagy ahogy itt hívják, a palaj.
Egy ismerős ajánlotta a Nagybukó pihenőhelyet, így ezt is felkerestem. Tiszacsécséről Tiszakóród felé autózva egy hídon hajtottam át, ott rögtön balra letérve lehet eljutni a Nagybukóhoz. Ha valaki szereti a világvégi kempingeket, az itt jó helyen van.
Hasonlóan bájos és abszolút nem zsúfolt a Kisbukó Sonkád közelében, itt sátrak helyett jó pár faház áll, ez is egy mennyország a retró kedvelőinek.
Különleges templomok
A lelkész festette ki – Kocsord
Kocsord magyaros-szecessziós unitárius templomát 1939-ben építették fel a református közösséget elhagyó hívek adományaiból. Az építést Kereki Gábor első lelkész vezette és saját kezűleg festette a mennyezet 104 kazettáját, melynek mindegyike más és más mintájú – de a későbbi lelkészek is kivették részüket a templom szépítéséből. Színes, vidám mintájával az egyik kedvencem lett.
Legnagyobb gótikus templomunk – Nyírbátor
A nyírbátori egykor katolikus, ma református templom Magyarország legnagyobb gótikus temploma, amely fél évezred alatt szinte semmit sem változott, így eredeti szépségében láthatjuk fantasztikus hálóboltozatát és csúcsíves ablakait. De nemcsak a templom kimagasló jelentőségű, hanem a mellette álló harangtorony is, hiszen ez a legnagyobb és egyik legöregebb harangláb hazánkban.
Ritka freskók – Nagyar
Nagyarra nemcsak a kastély és a Petőfi-fa miatt érdemes ellátogatni, de a református templomban is ritka faliképeket, díszes szószékkoronát találunk.
A Zsigmond király idején épített gótikus katolikus kápolnát a 16. századtól a református hitre áttért lakosság használta. A falakat lemeszelték, az épületet az évszázadok során többször renoválták, majd a 19. században jelentős átalakításokat végeztek rajta.
A középkori templom már csak nyomokban lelhető fel benne. A szentélyt elbontották, a belső diadalívet és a külső támfalakat megszüntették, a hajótestet kétszeresére növelték, majd az épülethez tornyot is építettek. Az 1990-es évek belső falfeltárása során derült ki, hogy a meszelés a környéken egyedülinek tekinthető, páratlan reneszánsz freskókat takar. Sajnos a 19. századi átalakítás és az új ablakok vágása a 10 képből álló, Krisztus szenvedéstörténetét bemutató festménysorozat nagy részét tönkretette. A képekből kettő, a jeruzsálemi bevonulás és az utolsó vacsora, ha töredékesen is, de újra látható.
Fontos zarándokhely – Máriapócs
Máriapócs a görög katolikusok egyik leghíresebb búcsújáró helye. A várost körüllengő hírnév 1696-ra nyúlik vissza, mikor az itteni Szűz Mária kegykép először könnyezett. Már ez is csodaszámba ment, de az még inkább különös, hogy bár a kép költözött, a csoda itt maradt. Ezt a képet ugyanis a következő évben Bécsbe vitték, ahol a jelenség nem ismétlődött meg. Ugyanakkor a képről készült másolat visszakerült Máriapócsra, ahol az 1715-ben, majd 1905-ben ismét könnyezett. A csodákat megerősítették, a kegyképnek csodás bazilika épült, ahova még II. János Pál pápa is ellátogatott.
A kegytemplom és a hozzá kapcsolódó kolostorépület külseje alapján akár azt is gondolhattam volna, római katolikus templomot látok, de a pompás ikonosztáz a templom belsejében világossá tette, hogy görög katolikus kegyhelyről van szó.
A főbejárat előtt hatalmas teret alakítottak ki, ami átlagos hétköznapokon kellemes, csendes pihenőhelyül szolgál, de a vasárnapi misék és a búcsúk alkalmával megtelik hívőkkel.
Balkány – magányos óriásfenyő a pusztában
A magányos óriás Balkány határában, Csiffytanyán magasodik – a tájidegen hatalmas fenyő egymaga uralja a síkságból kiemelkedő nyírségi homokdombot. Monumentális megjelenése rendíthetetlen nyugalmat és bölcsességet áraszt, az ember tényleg kénytelen itt megállni, lelassítani, megpihenni és elámulni a természet varázslatán.
A fa egykoron a Jármy-kastély parkjában állt, valószínűleg az 1860-as években ültette a balkányi Finta József. Az impozáns díszkert fái közül egyedüliként élte túl a másfél évszázad küzdelmeit. 1968-ban villámcsapás érte, melynek következtében kettéhasadt és elvesztette koronája felét. Ekkor a helybéliek összefogtak és közösen álltak neki, hogy megmentsék, hiszen számukra ez a fenyőmatuzsálem mindig is több volt, mint csupán egy magas fa. A megcsonkult fenyő kettévált törzsét vaspántokkal kapcsolták össze, és később boldogan látták, hogy a súlyosan sérült fa élni akart, új koronát épített magának.
A fát 1989-ben a Természetvédelmi Hivatal nyilvánította védetté. 2015-ben ezrek szurkoltak érte, amikor az Év Fája országos versenyben csak pár száz szavazattal maradt le a későbbi győztestől, a bátaszéki molyhos tölgytől, amely ezután az európai versengést is megnyerte. A balkányiak ekkor megvigasztalódtak, hogy egy ilyen komoly „ellenfél” volt egyedül, amely az ő fájuk elé került.
A fa jelenlegi magassága 28 méter, törzsének kerülete pedig 585 cm – úgyhogy ha át akarjátok ölelni, ne egyedül menjetek, mint én:-)
Egyéb érdekességek a megyéből
Kisvárda
Kisvárdán a négy saroktornyos vár a 16. században alakult ki, jelenleg múzeum és színház. Per pillanat fel van állványozva, kíváncsi vagyok, a funkció változik-e vagy megmarad.
Szabolcsveresmart
Szabolcsveresmart közelében egy különleges szálláshelyet találni a Rétközi-tó partján: ez a Hobbit Lak, vagy más néven Bucka Lak. A Bucka-Lakban kilenc szoba található, melyek 1-4 fő elszállásolására alkalmasak, hangulatuk miatt leginkább gyerekes családoknak, iskolás csoportoknak ajánlom.
Barabás
Közvetlenül az ukrán határ mentén fekszik Barabás, de annyira, hogy ahogy autóztam, egyszer csak határőrök fordítottak vissza. A település határában egy elhagyott kőbánya az érdekesség a Tipet-hegy (Kaszonyi-hegy) oldalában. A neten találtam olyan képet, amin itt egy kis bányató is látszik, de erre most sehogy se bukkantam rá – lehet, hogy az aszályban kiszáradt.
Fülesd
Fülesd félszáz lelket sem számlál, de büszke múltjára. A két fő utca által közrezárt területen az elnéptelenedett portákat közös erővel felújították, sőt egykori gazdasági épületeiket is melléjük állították. Így az élő falu közepén egy amolyan kis skanzen alakult ki. A házikók nincsenek nyitva, de bizonyára akad valaki a faluban, aki tudja, kinél van a kulcs.
Tiszacsécse
Tiszacsécsén áll a Móricz Zsigmond emlékház. A kis előtérből jobbra és balra nyílik két helyiség. A nagyobbikban, a tisztaszobában kaptak helyet a korabeli bútorok, a kisebbikben pedig fotók, iratok, könyvek láthatóak a vitrinekben. A 35 fokos kánikulában kifejezetten frissítő volt az alacsony, hűvös házikó, legszívesebben éjszakára is itt maradtam volna.
Penyige
Penyige elsősorban a szilvalekvárról nevezetes, és bár ennek a főút két oldalán két (valószínűleg versenytárs) házat is szenteltek, szerencse kell, hogy valamelyiket a kíváncsi turista nyitva találja. Nekem nem sikerült.
Nagykálló
Az izraelita temetőben található a bölcsességével és jóságával ismerté lett Taub Izsák Ezekiel (1751-1821) csodarabbi sírja, amely a hasonló hazai kegyhelyek legismertebbje. A csodarabbi személyét legendák övezték, sírjánál a közelmúltban egy kiállítótérrel, rendezvényteremmel, valamint információs pulttal ellátott zarándokházat alakítottak ki. A sír őrzője Blajer Gábor, akinek már nagyapjának nagyapja is ezt a feladatot látta el (a rabbiról és a Blajer-családról ITT olvashattok)
Biri
Biri különlegessége a falu határán túl egy gyógyító sztúpa, amit egy magánszemély emelt. Kíváncsi lettem volna a történetére, de sajnos nem találtam senkit otthon – talán majd egy másik alkalommal.
Szabolcs-Szatmár-Bereg az a hely, ahol igazán kibontakozhat a slow travel. Itt nem lehet gyorsan kitenni a pipát a nevezetességek mellé és lapozni egyet az útikönyvben. Ráérős, komótos nénik és bácsik nyitják ki az ajtókat, akik szívesen mesélnek és élmény őket hallgatni. Nehéz sorsú, szegény, de szeretettel teli vidék ez, kevesek által ismert csodálatos helyekkel – épp ideje, hogy végre többen is tudjanak a vidékről, remélem, meghoztam a kedvetek:-)
További írások a megyéről:
Nyíregyháza látnivalók – a belváros és a Sóstó
Középkori templomok útja – festett mennyezetek, mosolygó szentek
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye kastélyai