Egyszer már nagyon régen, talán 20 éve jártam már Portóban, amikor még a multinál dolgozva kevés szabadsággal kellett gazdálkodnom, és egy hét alatt végignyargaltam az egész országon. Nagyon bejött Portugália, úgyhogy néhány éve visszatértem Lisszabonba és akkor szép komótosan, alaposan felfedeztem az ország déli kétharmadát.
Az északi részt, Portóval a középpontban, meghagytam egy másik utazásra, ennek jött most el az ideje. Közben egyébként menthetetlenül beleszerettem a portugál szigetekbe is, Madeira és az Azori-szigetek egyaránt elvarázsolt – Madeira konkrétan a legkedvencebb helyem lett egész Európában.
Porto látnivalók
Jó volt most újra itt lenni és fel-alá lépcsőzni a dombokra épült városban, no meg újra élvezni ezt a pompás kilátást a város jelképére, a Dom Luís hídra.
Meglepett ugyanakkor, hogy október elején is még nagyon sok turista volt itt – nem jött be a szokásos taktikám, hogy felkapott európai helyekre nem nyáron, hanem tavasszal vagy ősszel megyek. A „Harry Potter” könyvesboltként elhíresült Livreria Lello előtt hosszan kígyózott a sor, ide 5 eurós belépőt kell váltani, lehetőleg előre, online (ez az összeg levásárolható).A belépő meghatározott időre szól – érdemes késő délutánra venni, mert a reggeli órák a legforgalmasabbak!
Szerencsére sikerült bejutnom záróra után néhány turistamentes fotóra:-)
A könyvesbolthoz közel, a tér túloldalán magasodik a Clérigos-torony (Torrre dos Clérigos), oda se sikerült egy lendülettel bejutnom, csak egy bő órányival későbbi időpontra kaptam belépőt.
Ugyancsak várakozni kellett a fantasztikusan fényűző Tőzsdepalotánál (Palácio da Bolsa), ahol meghatározott időpontokban indulnak csak túrák, ez egyénileg nem látogatható.
A sok egy-másfél órás várakozás eléggé megtöri a városnézés lendületét, kitervelt útvonalát, és el nem tudom képzelni, nyáron mi lehet itt. Ráadásul a belváros jelentős részén hatalmas építkezések folynak, így a google maps ajánlotta buszútvonalak sem voltak valósak. Legjobban akkor éreztem magam, amikor hagytam a fenébe a látnivalókat és csak úgy csatangoltam az utcákon:-)
Az egyetlen igazán jó kajás helyet egy kieső helyen, a szállodám közelében találtam meg. A Casa de Musica, közkedvelt közösségi központ közelében található a Mercado Bom Sucesso, ami kicsit a lisszaboni Time Out Market-re hajaz, de annál jóval megfizethetőbb, és több itt a helyi, mint a turista.
A gasztro vonalról jut eszembe, van itt egy McDonald’s (a Praça da Liberdade téren), ami egy különlegesen szép épületben kapott helyet. Felveszi a versenyt a mi Nyugati pályaudvarnál levő egységünkkel is!
Az Igreja do Carmo külső falán van a város legnagyobb kék csempés mozaikja, így szerencsére itt se jegy nincs, se várakozás (csak a templombelső látogatásáért kell fizetni).
A kedvenc azulejos lelőhelyem a pályaudvar volt, ez is szabadon látogatható.
Nem túl ismert program a külvárosi szardínia-üzem (Conservas Pinhais) látogatása, így itt szerencsére nem volt tömeg. A másfél órás túravezetés elmeséli a több mint 100 éves gyár történetét, a konzervkészítés folyamatát és a végén kóstolás is van. Hétköznap lett volna igazán jó a látogatás, amikor nyüzsög az egész üzem a munkásnőktől (a száznál is több hölgyre alig néhány férfi munkás jut) mondhatnám, sokan vannak olyankor, mint a heringek:-)
Nekem sajnos úgy jött ki a lépés, hogy vasárnap tudtam elmenni, ilyenkor azzal kompenzálják a látogatókat az üres termek látványáért, hogy oda lehet ülni a futószalag mellé és kipróbálni a konzervkészítést. A csomagolás nem is olyan egyszerű, mint gondolná az ember, az én próbadarabom legalábbis gyalázatos lett. De a kóstolásban utolérhetetlen voltam!:-)
Portótól délre, a tengerparton
Mielőtt elindultam volna északra, tettem egy rövidke kitérőt délre. Két, egymáshoz közeli bűbájos városkát kerestem fel, ezek könnyen megközelíthetőek akár egynapos kirándulás keretében is. Aveiro a színes csónakokról, míg Praia de Costa Nova a csíkos házacskáiról nevezetes.
Ki szeretne ilyenben nyaralni egyszer? Én már hozzájuk is öltöztem!
516 Arouca – a világ legmagasabb gyalogos függőhídja
Innen egy lendülettel megindultam északkelet felé Arouca irányába, ahol nemrég még a világ leghosszabb gyalogos függőhídja ívelt át a Paiva folyó felett. Vagyis hát még mindig ott van, de az utóbbi hónapokban ketten is lehagyták – jelenleg Csehországban van a csúcstartó, amely 721 méter hosszú. Az itteni „csak” 516 méter, de egyáltalán nem kell szégyenkeznie, ugyanis ha nem is a leghosszabb, de még mindig a legmagasabb. Csak csoportosan lehet rámenni, a vezetett séták másfél óránként indulnak, és előre kell ezekre interneten jegyet váltani.
A híd közelében fut egy 7 km hosszú túraösvény is (Paiva footpath), amely nagyrészt ilyen pallókon halad, erre és a hídra kombinált jegyet is lehet váltani. A jegyen feltüntetett időpont a hídra vonatkozik, nekem ez egyáltalán nem volt egyértelmű és másoknak sem – mindenki összevissza érkezett. Addig nincs baj, míg befér az ember a következő induló csoportba, maximum akkor, ha az tele van, mert akkor sokat kell várni.
Duoro-völgy
A következő nap a Duoro-völgy volt a program. Megálltam röviden Lamego városkában megnézni az Igreja de Nossa Senhora dos Remédioshoz vezető fantasztikus lépcsősort, amely kék csempés képekkel, szobrokkal, urnákkal, szökőkutakkal tarkítva vezet fel a 18. századi templomhoz.
A völgyben aztán elámultam a panorámán, szerencsére van sok hely, ahol ki lehet állni fotózni a forgalomból. Még így október elején, a déli semmilyen fényben is szép volt, milyen gyönyörű lehet teljes pompájában, az őszi levelekkel késő délután vagy kora reggel.
Eredetileg több kilátót is kinéztem, de végül csak Casal de Loivos kilátóhoz hajtottam fel, ennyi épp elég volt a szerpentinekből.
Vila Real és Amarante
Útba ejtettem egy pompás palotát is, a Casa de Mateus egy romantikus palota Vila Real városka mellett. Nem is az épület az érdekes, hanem a gondosan kialakított kert, na és a klasszikus kép, ahogy a palota tükröződik a kis mesterséges tó vizén.
Kora este futottam be Amarante városkába, amit elég hamar meg lehet nézni, hiszen leginkább a folyón átvezető Sao Goncalo híd érdekes itt, illetve ennek környékén a vízen futó színes bérelhető vízibiciklik és csónakok.
Guimaraes
Guimaraes az UNESCO világörökségi listáján is szerepel, úgyhogy újabb pipát tehettem ki a gyűjteményembe. A védett övezet az óváros, ahol a vár és a palota is található. Ezek különösebben nem nyűgöztek le, szerintem a hely erőssége inkább a régi terek hangulata. Annyira hangulatos kiülni valamelyik kávézó elé a térre és egy süti meg kávé mellett bámulni az embereket. Nem állítom, hogy itt nagyítóval se találni turistákat, de sokkal kevesebb van, mint Portóban, a tér vendéglátóhelyein is vegyültek a helyiekkel, így az árak nem is voltak annyira elszállva.
Jó tudni: a vár mellett van egy hatalmas ingyenes parkoló!
Braga
Braga fő látnivalója nem is Bragaban van, hanem a központtól öt kilométerre. A Bom Jesus do Monte egy neves zarándokhely. A méltóságteljes neoklasszikus templom egy hegytetőn áll, és bejáratához egy egészen extravagáns barokk lépcsősor vezet fel. Azulejos ugyan nem díszíti, de számos szobor, szökőkút, kápolna igen, érdemes végigjárni.
Soajo
Az utolsó megállóm még északabbra és már szinte a spanyol határ mellett volt. Itt néhány településen, például Soajoban különleges magtárak állnak.
Részben a tömeg és a káosz is közrejátszott abban, hogy Portó most kevésbé fogott meg, mint első látogatásom során és egyértelműen úgy érzem, számomra Lisszabon „portugálabb”. Ott több volt a csempés ház, a portugál süti, a fado bár, a villamos – minden, ami számomra Portugáliát jelenti. Arról nem is beszélve, ott nagyon sok kedves kis helyi éttermet, kifőzdét találtam, Portóban pedig mintha semmi megfizethető, helyiek által is kedvelt hely se lett volna. Legalábbis a belvárosban.
A korábbi, Portugália déli részébe tett utazásom bejegyzései:
Belém – Szent Jeromos kolostor, Pastéis de Belém, XL Factory
Sintra – Regaleira palota, Monserrate palota, Királyi palota, Pena palota, kapucinusok kolostora, Queluz-palota
Algarve – Faro, Tavira, Vila Real de Santo Antónió, Silves, Lagos, Vila do Bispo, Sagres, Cabo de Sao Vicente, Monchique
Évora, Monsaraz, Marvao, Monsanto – megalitikus emlékek, Serpa, Mértola, Vila Vicosa, Elvas, Évora, Monsaraz, Marvao és Monsanto
Tomar, Fatima, Coimbra, Alcobaca, Batalha és Óbidos -Tomar, Fatima, Coimbra, Alcobaca, Batalha, Óbidos és Cabo de Roca
Olvass a szigetekről is!
Utószó
Hasznosak voltak a fentiek? Szívesen olvasol ilyen útleírásokat, tippeket? Ha igen, és nem lenne ellenedre valamivel viszonozni a blogba fektetett munkámat, könnyen megteheted úgy, hogy neked ne kerüljön semmibe! Ha itt a weblap jobb sávjában (mobilos verzióban a lap alján) levő booking.com kockában keresel szállást, azaz itt ütöd be, hova és mikor utaznál, a rendszer ugyanoda navigál, mintha közvetlenül írtad volna be az adatokat ezen a lapon. A szállás neked ugyanannyiba kerül majd, booking-on a genius kedvezményed is megmarad, de a rendszer érzékeli, hogy tőlem indult a foglalás, így kapok egy pici jutalékot. Minden nap több órát töltök gép előtt, hogy ilyen ingyenes tartalmat írjak nektek és nem állnak mögöttem szponzorok, azaz ez amolyan lelkes “közszolgálat”:-). A számodra költségmentes támogatásod nekem további utakat tesz lehetővé és ígérem, azokról is hasznos beszámolók készülnek majd!:-)