Szenvedélyes kastélyvadászként már korábban is megfordultam Tállyán, de akkor szinte semmit nem láttam a Mailloth-kastélyból, ugyanis magas kőfalak mögött bújt meg. Olvastam ugyan az interneten, hogy rendezvények idején megnyitják, de sajnos akkor épp nem zajlott semmilyen esemény, így nem is jutottam be, hogy megnézzem.
Mailloth-kastély, Tállya
Annál nagyobb volt most az öröm, hogy Tállyára visszatérve szélesre nyitott kertkaput találtam. A magas kőfal is eltűnt, csak egy jelképes, szinte csak térdig érő kerítés veszi körbe a hatalmas telket. De még az az alacsony kőfal se állta az utam, mert a szép kovácsoltvas kapu tárva-nyitva csalogatott be az udvarra. Ennek közepén áll a nemrég felújított hófehér kastélyépület, bár továbbra sincs minden nap nyitva, hiszen jelenleg is elsősorban rendezvényhelyszínként üzemel.
Na de mit tudtunk egyáltalán a kastély múltjáról? Ehhez kicsit érdemes beleásni magunkat Tállya történetébe, ahova a tatárjárás után francia telepeseket telepítettek. Még a település neve is francia eredetű, az a „taille” (vágás, irtás) szóból ered. A középkorban már egy vár is állt itt, amely minden bizonnyal a tokaji borút kereskedelmét szolgálta.
Tállyán a Rákóczi-család az 1650-es években egy kúriát építtetett, részben az általuk lebontatott vár köveiből. A kúria nem szolgált állandó lakóhelyül, de gyakran jártak ide vadászni az urak, hiszen a Zemplén mindig is bővelkedett vadakban.
A kúria mellett felhúzott kastély építésének évét nem tudjuk biztosan, de valamikor 1705-17015 közt épülhetett. Akkor már a Rákóczi-család elvesztette birtokait a Rákóczi-szabadságharc bukása nyomán, és a település több nemesi család fennhatósága alá került. Köztük volt a francia gyökerekkel rendelkező Mailloth-család is, akik a kastély első, és egyúttal a 2. világháborúig utolsó, lakói voltak, azaz ez az épület több generáción keresztül egyetlen családhoz tartozott. A Mailloth-család mezőgazdasággal, borkészítéssel és kereskedelemmel foglalkozott, kezdetekben nagyon sikeresen, majd az első világháborút követően egyre több nehézséggel szembenézve. Az utolsó itt élő nemes, báró Mailloth Nándor az első világháború után vette át a gazdaságot, de mivel akkor a család elvesztette felvidéki birtokait, igen nehéz helyzetbe került.
Kedves és lelkes kalauzom, Nándor egy anekdotát is elmesélt az 1922 után politikussá vált báróról. Eszerint a 15 éves karrierje során mindössze egyszer szólalt fel a parlamentben, és akkor ezeket a szavait jegyezték le: „Kérem urak, csukjuk be az ablakot, mert nagy a huzat”. Valószínű, hogy politikusi pályájának motivációja nem valamiféle nagyívű reformok véghezvitele volt, hanem hogy visszaszerezhesse felvidéki birtokait.
A báró megnősült ugyan, de nem született utóda. Felesége egyszer csak bejelentette, hogy meglátogatja rokonait Felvidéken, de onnan soha nem tért vissza. A báró a gazdasági nyomás és az eltűnt feleség okán nagyon megroppant lelkileg, és a 30-as években megmérgezte magát.
A kastély ettől kezdve egészen az 1980-as évekig iskolaként üzemelt, a földszinten tanári lakások, az emeleten pedig tantermek kaptak helyet. A 80-as években a kastély már meglehetősen lepusztult volt, így az oktatási intézmény átköltözött a telken felépített korszerűbb épületbe. A kastélyt 2010-ben felújították, majd ezután rendezvényeknek adott helyet.
A maga 50 ezer forintos napi bérleti díjával idén nyáron az ország egyik legolcsóbb rendezvényes helyszínének számított, ahol a puritán berendezés gyakran nem probléma, hanem inkább előny volt. A dekoratőrök ugyanis így szinte szabad játékteret kapnak, és kedvükre alakíthatják a belső teret.
Az eredetileg földszintes kastélyt később egyemeletesre bővítették, jelenleg a padlástér is hasznos terület, sőt, a belső tér leglátványosabb része. Itt, az üvegtető alatt tartják a vacsorákat a rendezvények során, jellemzően 120-140 főnek, de akár 200-an is elférnek.
A kastély mellett rendelkezésre áll a szépen rendbe tett kert is, ahol szabadtéri programokat is lehet rendezni.
A kastélyban időnként kiállításokat, tárlatokat is tartanak. Az állandó dekorációként látható festmények és kerámiák hazai és határon túli magyar művészek alkotásai, akik az itt tartott alkotótáborok vendégeiként egy-egy hátrahagyott művel köszönték meg a település vendégszeretetét.
Korábban pompás kastélypark is tartozott az épülethez, amelyben helyet kapott egy gazdag füvészkert és teniszpálya is. Most ennek egy részét az új iskola foglalja el, de a közelmúlt felújítása során közvetlenül a kastély mellett egy hangulatos macskaköves, pados részt alakítottak ki. Ez bizony jól jön például a Kerekdomb-fesztivál során, amikor az egész faluban áll az utcabál, és a kastélykertben a kulturális és gyerekprogramok mellett felvonulnak a streetfood truck-ok és a kézműves sörök árusítói is. A be nem épített részeket pedig cserjékkel, facsemetékkel és virágokkal ültették be, így a kastély és kastélykert ismét szép, egységes képet alkot.
Ha már itt jártam, megnéztem a szomszédban álló kúriát is. Ez az épület is a halál torkából jött vissza, a 2. világháború után ugyanis nagyon durván lelakták. Több család is beköltözött ide önkényesen, a híres Rákóczi-pincerendszerhez tartozó pincéit szénraktárnak használták, egyes szobákba pedig az ablakokhoz kiépített rámpák segítségével az állataikat csalogatták be. A 80-as évekre a beázások, beomlások már annyira lakhatatlanná tették az épületet, hogy mindenkit ki kellett költöztetni. De további két évtized telt el, mire az önkormányzat 2002-ben végre felkarolta az épületet.
Ahogy megindultunk a kúria felé, az emeletre vezető lépcsősor kicsit ismerősnek tűnt. Mint kiderült, nem véletlen, ugyanis a kúria építésze ugyanaz, aki a sárospataki várat is építette. Az itt levő lépcsősor 12 fokkal rövidebb változata a sárospataki várudvaron látható híres lépcsőnek, amely a Lórántffy-szárnyhoz vezet.
A szobák nagyon hangulatosak, és megállapítottam, itt valószínűleg a legnagyobb kánikulában sincs szükség légkondicionálásra, ugyanis rendkívül vastagok az eredeti falak. A 10 szobát kellemes társalgók és étkezők teszik még lakályosabbá, kisebb rendezvényekre ez az intézmény is kiváló.
Rákóczi-kastély, Tolcsva
Egy másik kastély is megújult a környéken, és ez pont az imént említett Lórántffy Zsuzsannához is kötődik. Nem tudjuk pontosan, mikor épült Tolcsván a Rákóczi-kastély, nem maradtak fent írásos emlékek róla. Az azonban bizonyos, hogy a település birtokosa a 17. század második évtizedétől a Rákóczi-család volt, és a család nagy építkezései I. Rákóczi György és Lórántffy Zsuzsanna idején történtek. Joggal feltételezhetjük, hogy a 17. század jellegzetes korabarokk stílusában épült udvarház is az ő fennhatóságuk alatt keletkezett.
A kastély a királyi birtoklás időszakában kapta a ma is használatos Királyudvar elnevezést. Falai között volt a tolcsvai császári-királyi szőlőbirtokok adminisztratív központja és a szőlőtelep vezetőjének lakhelye.
A kastély mögött több ezer hektoliter bor tárolására alkalmas pincerendszer húzódik meg. Az egykori kastélyudvart és kertet övező kőfalból csak kis részek maradtak fenn, és az elmúlt több mint fél évszázadban a régi telekre új lakó- és gazdasági épületek kerültek.
A második világháború után a kastélyt államosították, a Tokajhegyaljai Állami Gazdaság Borkombinát kapta meg. Műemléki helyreállítása 1960-ban történt meg, majd itt helyezték el a borkombinát Bormúzeumát, mely a tolcsvai szőlészet, borászat tárgyi és szellemi emlékeit őrizte.
A közelmúltban ezt az épületet is felújították és egy kiállítást alakítottak ki benne, amely a felsővadászi herceg Rákóczi családot mutatja be.
A Rákóczi család a 15. században szakadt két ágra, ekkortól datálódik a nemesi ág, valamint a felsővadászi előnevet felvett fejedelmi ág. A család rendkívül gyorsan emelkedett fel a legnagyobbak közé hazánkban, de meglepően hamar el is tűntek a történelem süllyesztőjében. A 17. század elején bukkantak fel Felső-Magyarország tekintélyes családjai között, és a 18. század első évtizede végén, amikor a Rákóczi- szabadságharc leverése után a száműzetésbe kényszerült II. Rákóczi Ferenc elhagyta az országot, véget ért a Rákócziak szereplése a magyar történelem színpadán. Az alig száz év alatt a családból öten viselték az erdélyi fejedelmi címet, azaz mindvégig meghatározói voltak a korszak politikájának.
A kiállításon a család birtokrendszerét és családfáját ismerhetjük meg, valamint hangszóróból meghallgathatjuk a legfontosabb Rákócziak történetét. A tárlatot a földszint egyik termében rendezték be, míg egy másik teremben egy szalongarnitúra kapott helyet. A jövőben tovább szépül majd a kastély, a következő lépés a park rendbetétele, valamint az emeleti szobákban szálláshelyek kialakítása lesz.
A kastélynak nincs állandó nyitvatartása, üzemeltetését bejelentkezéssel, kulcsos rendszerben szervezik meg, az érdeklődők a Grand Tokaj Zrt. portáját keressék fel.
Ha hozzám hasonlóan te is szereted a kastélyokat, ezeket az írásokat is a figyelmedbe ajánlom:
Kastélyok Borsod-Abaúj-Zemplénben
Tokaj és térsége – látnivalók a borpincéken túl
Edelényi kastély – ahol nagyszerűen megfér együtt a történelem és a modern
Vendégségben egy grófi családnál: Károlyi-kastély, Füzérradvány
A bejegyzés az online marketingkampány részeként a “Tokaj-Hegyaljai történelmi borvidék kultúrtáj világörökségi helyszíneinek fejlesztése” GINOP-7.1.6-16-2017-00005 projekt keretében készült. A projekt a Széchenyi 2020 program keretében valósult meg. Az együttműködés a szerzői szöveget nem befolyásolta.
