Minden kastélyban van valami érdekes, de hogy mi, azt előre nehéz feltérképezni, akármennyire is utánaolvas az ember. Mindig ott, a helyszínen derül ki, hogy mi fogja meg a látogatót – az épület, annak berendezése, a kastély vagy épp az azt alapító család szövevényes története.
Edelény felé autózva azt előre tudtam, hogy egy hatalmas épületet találok majd egy szépen gondozott parkban, hiszen a L’Huillier–Coburg-kastély az ország egyik legnagyobb kastélya. Végigsétáltam a sétányokon, aztán a kastély szobáin, ahol szokatlan módon alig találni bútorokat. A szépen megmentett, restaurált falfestményekkel díszített szobák után aztán egyre másra jöttek a meglepetések: kortárs kiállítás, térképgyűjtemény, hangulatos régi moziplakátok, sőt, egy melléképületben az 1950-as és 60-as éveket megidéző tárgyak és több száz mobiltelefon. Azt hiszem, Edelényben pont ezt szerettem meg, hogy nem veszi túlságosan komolyan magát. Nem erőlködik azon, hogy többet mutasson a múltjából, mint ami kézenfekvő, inkább teret ad változatos időszaki kiállításoknak, hogy a látogatót komplex élménnyel várja.
A kastély építése
Az 1716-30 között épült együttest a lotharingiai Jean-François L’Huillier építtette a Bódva-folyó által körülölelt kis szigetre. Hogy kerül egy francia nemes pont Edelénybe? Katonai karrierje során Jean-François L’Huillier számos csatában részt vett a törökök ellen, és az edelényi birtokot, valamint a magyar bárói rangot katonai szolgálataiért kapta.
Jean-François L’Huillier báró már nem tudta örömét lelni a környék legnívósabb kastélyában, mert az építkezés befejezését megelőzően meghalt. Egyetlen fiúgyermeke is elesett egy kisebb csatában, így a kastély díszítése a báró özvegyére maradt. A kastélyt a báró leánya, Mária Terézia örökölte, aki apja egyik katonatársához, Forgách Ferenc Xavér grófhoz ment feleségül. Fiú örökösük nekik sem volt, két lányuk közül az idősebb, Ludmilla örökölte a birtokot.
Ludmilla és fia, Ferenc („a kis Ferus”), valamint Ludmilla második férje, Esterházy István hozta el a kastély második aranykorát. A legjelentősebb átalakítás az emeleti hét szobát díszítő faliképek elkészíttetése volt. A rokokó díszítőfestést Lieb Ferenc végezte el, és ez a legteljesebben fennmaradt világi falkép-együtteseink közé tartozik.
A hanyatlás időszaka
Ferenc úrfi nem nősült meg, gyermeke se született, így halála után a kastély a kincstárra szállt. 1831-ben a német eredetű, a Szász–Coburg–Gotha família vásárolta meg az edelényi birtokot. Ekkortól kezdve nem volt nemesi lakója a kastélynak. Mivel az új tulajdonosok nem Edelényben laktak, a kastélyt különféle hivataloknak adták ki. 1928-ban aztán az Igazságügyi Minisztérium vált új tulajdonosává, nyugati szárnyában börtönt alakítottak ki, más részeit bíróság és egy bányatársaság bérelte. Ez utóbbi tevékenysége sok rombolással járt, például a kastély kápolnáját födémmel kettéosztották, hogy helyén lakásokat alakíthassanak ki, valamint a régi tölgyfa lépcsőket kő fokokra cserélték.1945 után már járásbíróság, ügyészség, napközi, öregek otthona, ügyvédi munkaközösség is volt itt, illetve lakásokat is kialakítottak benne, parkjában sportpályát létesítettek.
Az 1990-es évekre már üresen állt az épület, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, pusztulása rohamosan felgyorsult. Nagyratörő tervek, reményteli befektetők jöttek-mentek, de végül senki nem vásárolta meg az épületet, míg aztán 2001-ben a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága vette át a felügyeletet. A 2000-es években még csak állagvédelmi munkálatokat hajtottak végre, majd 2009-2014 közt teljesen felújították az épületet.
Érkezés a kastélyba
A kastélylátogatáshoz mindenekelőtt egy kis hídon kell átsétálnunk a szigetre, hogy aztán a parkon keresztül közelíthessük meg a fenséges épületet. Az egykor csodás kertet az 50-es években beáldozták sportpályákra, de ma már ismét visszakapta a természet. A történelem viharait szerencsére túlélte számos famatuzsálem, például a hátsó kertben álló több száz éves kocsányos tölgy – bárcsak tudna mesélni, hiszen végignézhette a kastély egykori lakóinak életét.
Már itt is érdemes figyelni, ugyanis a park számos védett madárnak ad otthont. Megfordul itt a szajkó, a fakopáncs, a jégmadár, a nagy kócsag, valamint a vörös vércse. Benézett már a parkba őzike is, a Bódva patakban pedig időnként felbukkan a mocsári teknős. Ha felnéztek a kastélytetőre, ott fészkel Ludmilla és István, a bő tíz éve visszajáró gólyapár, akik figyelemmel kísérhették az egész felújítást. Őket akár otthonról is lehet figyelni, mert saját webkamerájuk van:) És ha már számba vesszük a házikedvenceket, feltétlen említsük meg Hosszút, a tíz éves tacskókeveréket, aki engem lustaságával és hízelgésével inkább egy cicára emlékeztetett.
A kastélyhoz érve egyszerre varázsolt el és okozott fejfájást, milyen hatalmas az épület – olyan nagy, hogy alig fért bele a fényképezőgépem keresőjébe. Most sajnáltam, hogy nincs drónom, mert azzal tudtam volna igazán jól bemutatni.
Programok a látogatás során
Maga a kastélylátogatás egy filmvetítéssel indul és ha rám hallgattok, ezt ne hagyjátok ki. Egyáltalán nem egy unalmas kastélytörténeti ismertető, már csak azért sem, mert ez nehéz feladat lenne: arról is csak találgatások vannak, ki tervezte. Ehelyett a film kiragad egy kis korszakot, méghozzá azt, amikor a kastély féltett kincsei, a falfestmények készültek és ezt a kort adja vissza kosztümös szereplőkkel. Azt a pár hónapot kísérhetjük nyomon, amikor Lieb Ferenc megkapja a megbízást a munkára, és ez nemcsak a kastélynak áldás, de a szegény festő is vissza tudja fizetni adósságát.
A fiatal úrfi, Ferus, eleinte nem bízik az alig ismert művészben, de a munkája meggyőzi és már-már barátok lesznek. Az ember bele se gondol, milyen fejfájást okozhatott egy festőnek abban az időben, amikor a megbízó hanyagul odavetette, hogy fesse meg a kontinenseket az azokra jellemző állatokkal. Lieb Ferenc még nem tudta végiggörgetni az instát, hogy is néz ki egy elefánt vagy egy teve, és érdemes megkeresni a termekben, hogy képzelte el ezeket – nem mindig jött igazán össze. Egész más úgy nekivágni a kastélynak, ha az ember látta ezt a filmet, mert már ismerősként köszönti a freskókat és keresi a filmben szereplő részleteket.
A festmények már csak azért is érdekesek, mert nem bibliai jeleneteket vagy egyéb elvont dolgokat ábrázolnak, hanem teljesen hétköznapi jeleneteket, például vadászatot, mezőgazdasági munkákat. Érdekesség, hogy ez utóbbi teljesen másképp festett volna, ha a freskók egy évvel később készülnek, ugyanis pont a következő évben, 1770-ben találták fel a gőzgépet, ami forradalmasította az addig kézi erővel végzett munkálatokat.
A falfestésen kívül a kályhák érdemelnek még különös figyelmet, ugyanis van hat eredeti cserépkályha, gondosan felújítva. Sőt, az egyik teremben feltárul egy kis ajtó, ahol bekukucskálhatunk arra a szűk folyosóra, ahova a szolgák bekúsztak, hogy befűthessék a kályhákat – ilyet se láttam még más kastélyban.
A gyönyörűen kifestett kisebb szobák mellett egészen más stílust képvisel a díszterem, ahol kályha sincs, ami máshol télen a kellemesnek csak jóindulattal mondható 15 fokot biztosította. Ezért ez a nagyobb terem csak nyáron volt használatban, manapság viszont remekül megfelel rendezvények lebonyolítására.
A kastély izgalmas kis tárgyai közül egy apró cetlinél csillant még fel a szemem: ezt 1921-ben egy palackba rejtve hagyta a falban egy kőműves, üzenve a kollégának, aki majd elbontja a munkáját. Szerencsére nem bontás, hanem 2010-ben a felújítás közben került elő, így a cetli most egy vitrinben tekinthető meg.
Az egyik teremben egy családfára lettem figyelmes, de ez nem egy szokványos ábrázolás, ugyanis nem a kastély egykori urának családját ábrázolja. Azt mutatja be, hogy a szolgálók közül ki kinek „riportolt” modern szóval, azaz az istállómestertől a cselédekig nyomon tudjuk követni a hierarchiát.
A történelmi kastélylátogatás nagyjából itt véget ér, de még csak most kezdődnek a különleges gyűjtemények. Ezekről most csak címszavakban számolok be, hogy azért maradjon meglepetés is a látogatónak. A főépületben kapott helyett a térképgyűjtemény, a Nyolcak avantgárd festőcsoport alkotásaiból egy tárlat, Csernus Tibor művei és egykori műtermének berendezése, valamint válogatás a 30-as és 40-es évek filmplakátjaiból. Érdemes átsétálni a kastély melléképületébe is (ahol a jegyiroda is található). Itt ugyanis további kuriózumok várnak a látogatókra: „Népszuper” címmel egy kiállítás a 2. világháborút követő korszak tárgyaiból, valamint 530 (!) mobiltelefon, ahol lehet nosztalgiázni, kinek melyik volt az első telefonkészüléke.
Látogatói információk
A kastély hétfő kivételével minden nap nyitva tart, április 1 és október 31 között 10-18 óra közt, november 1-től március 31-ig pedig 10-17 óra közt. A tárlatvezetések óránként indulnak, a csodás festett termek (az állandó kiállítás) csak annak keretében látogathatóak. Pontos nyitvatartási információk és jegyárak a honlapon érhetőek el.
A kastélylátogatással, időszaki tárlatokkal és a parkban tett sétával remekül el lehet tölteni itt jó pár órát, amit még ki lehet egészíteni sütizéssel, kávézással is.
Látnivalók a környéken
Kastélyok Borsod-Abaúj-Zemplénben
Zemplén: kötelező programok és csemege látnivalók
Tokaj és térsége – látnivalók a borpincéken túl
A cikk a műemléki fejlesztést lebonyolító NÖF Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft.-vel együttműködésben született. Az együttműködés a szerzői szöveget nem befolyásolta.