Komlódtótfalun a Becsky-kúria az egyik legkülönlegesebb helyszín a kastélyprogramban felújított épületek sorában, ugyanis itt nem egy arisztokrata főnemesi család, hanem a jómódú vármegyei köznemesség életformáját, életterét ismerhetjük meg.
A mindössze 110 fős település Szabolcs-Szatmár-Bereg megye keleti szélén helyezkedik el, mindössze másfél kilométerre a román határtól.
A kúria története
Komlódtótfalu históriája ötszáz éven át a Becsky család történetével fonódott össze. A település hajdan két község volt: Komlód, illetve Dombó, ez utóbbiból később Tótfalu lett. Ezt követően a két település eggyé vált, majd a 15. századtól a Becsky család birtoka lett – akiknek nemcsak itt, hanem a környéken is voltak földjeik. Sőt, további udvarházakat is építettek a környéken – Nagypeleskén, Kispeleskén, Tasnádszántón és Nagygécen.
A család a komlódtótfalui kúriát az 1800-as évek első évtizedeiben építtette, klasszicizáló késő barokk stílusban. Akkoriban minden uradalom úgy építkezett, hogy amit csak lehetett, házilag állítottak elő. Így itt is helyben készültek el a téglák, és az uradalmi erdőkből származtak a felhasznált faanyagok. Az ablaküvegek a legközelebbi üveghutából, Erdődről érkeztek. Mindössze a vasanyagokat vásárolták máshonnan, amelyért készpénzzel vagy terménnyel, esetleg élő állatokkal fizettek.
A kúria és a földbirtok 1860-ban házasság révén került a Kossuth-családhoz: 1900 körül Kossuth István lakott a kúriában, a későbbiekben két Kossuth lány lakta 1950-ig. Az államosítást követően a kúriát a helyi termelőszövetkezet raktárként használta.
Az 1990-es évek elején az addigra már romos épület tetején leégett a zsindelytető. A csupasz födém végképp azt jelentette, az épületnek lassan vége. Azonban egy nap lelkes műemlékvédők vetődtek a faluba, és látván a barokk épület romjait, célul tűzték ki, hogy megmentik a csinos kis kúriát az enyészettől. Egyesületet hoztak létre, táborokat szerveztek, majd hamarosan új tető került a épületre.
Néhány éve jártam először a faluban, akkor láttam ebben az állapotban: kész tetővel, de még felújításra váróan.
A félig kész ingatlan ezután falusi események színhelye volt. Hatalmas előrelépést jelentett, amikor bekerült az épület a Nemzeti Kastélyprogram és a Nemzeti Várprogramba. A beruházás révén nem csak az épület teljes külső homlokzata újult meg, hanem nyolc belső helyisége és pincéje, a kastélypark és a hátsó kert, az épületet övező kerítés is, valamint korszerűsítésre kerültek a közművek.
Lebontották a kúriához utólag hozzáépített teraszt a hátsó fronton és visszaállították ott az eredetileg is meglevő erkélyt. Kialakítottak egy új fogadóépület is, itt kapott helyet a jegyiroda, a kis ajándékbolt, a kávézó és a mosdó.
A kúrai leírása
A környezetéből látványosan kiemelkedő Becsky–Kossuth-kúria harmonikus arányaival, manzárd tetejével, portikuszával, és díszítőelemeivel megkapó példája egy jómódú, Szamos mentén élő földbirtokos család otthonának.
A magasföldszintes épület bejárata portikusszal védett, innen vezet a bejárat az ovális fogadótérbe. Ebből nyílnak három irányba is a tágas helyiségek, valamint a két sarokban a fűtésre szolgáló zárt folyosók.
A főépület körül egykor tágas udvar volt, jobbra és balra gazdasági melléképületek álltak, amelyeket kiterjedt kert övezett. Leírások hiányában azt pontosan nem tudjuk, hol helyezkedtek ezek a melléképületek, viszont azt tudjuk, mi minden állt itt. Volt egy különálló konyha, amely biztonsági okokból jellemzően külön épületben kapott helyet, hiszen ebben szinte folyamatosan égett a tűz. Álltak itt istállók, csűr, góré, magtár, sőt, szárazmalom is. Ugyancsak megtalálható volt a birtokon egy kocsma is, amely a kocsiszínnel együtt a Szamos partjára települt.
Miről szól a tárlat?
A kúria nemcsak a földesúr és családjának otthona, de egykor egy nyüzsgő birtok központja, a vármegyei társasági élet jeles színtere is volt.
A Régi históriák a tekintetes urakról című tematikus kiállításban korabeli műtárgyak, valamint különböző infografikák és interaktív eszközök segítségével ismerhetjük meg az egykori építkezés egyes folyamatait, továbbá a vidéki köznemesi réteg hétköznapjait és ünnepeit.
A kúria udvarán álló rajzos-fotós információs táblákról a majorságban folyó munkáról, az udvarház és az uradalmi cselédek mindennapjairól, valamint az ott élő állatokról kapunk ismertetőt.
A kiállítás termei
A bejárat az ovális fogadótérbe vezet, ahol rögtön van egy kis érdekesség. Két irányba indulnak innen a fűtőfolyosók, és az egyikbe be is kukkanthatunk. Apropó, fűtés. A kúriában két restaurált, eredeti kályha van, a többi pedig korabeli. Két kőkeretes kandallót is láthatunk a termekben: az egyik megmaradt épen, a másikat annak alapján állították helyre.
A következő teremben az építkezésről olvashatunk. Annak idején téglát a jobbágyok vetették, a fát is ők hordták be az erdőkből – az építkezéshez csak akkor fogtak hozzá a mester irányításával, amikor már minden építőanyag rendelkezésre állt a birtokon. A jól előkészített munkának köszönhetően néhány hónap alatt, tavasztól őszig elkészült az épület.
Az ezt követő terem a köznemesi földesúr szobáját idézi meg, itt a korra jellemző tárgyak kaptak helyet. Nem lehetett elképzelni egy nemesi kúriát például kártyapakli vagy pipa nélkül, és feltétlen állt a szobában egy komód a kiterjedt levelezés számára. Az itt látható korabeli komód az Iparművészeti Múzeum féltett darabja, ahonnan kölcsön kapta a kúria.
Érdekesség, hogy az 1800-as években egy-egy családtag halálakor a halotti beszédet, sőt, sokszor egy költeményt is megírattak erre szakosodott emberekkel, és sokszor a verseket ki is nyomtatták emlékbe. Ezekből is megmaradt néhány, például amely az utolsó itt élő Becsky halálakor, 1835-ben készült.
Továbblépve a takarítás és a tisztálkodás témakörét eleveníti fel a tárlat – itt csodálkozva láttam, hogy a dézsába anno egy vászonlepedőt tettek, hogy fa ne sértse fel a bőrüket.
A legnagyobb terem az erkélyes díszterem, amely időnként ravatalozóként is funkcionált, ez ugyanis mindig jelentős esemény volt a család életében. Az itt található ülőgarnitúra a Kossuth-család tulajdona volt, egy örököstől került eredeti helyére vissza. Szintén az utolsó örökösöktől származnak a falon levő gobelinek: a két idős Kossuth hölgy ezeket gondozójuknak adta emlékbe, tőle került elő a kúria berendezésekor.
A tervek szerint ez a díszterem különféle rendezvényeknek ad majd otthont, akár esküvőre is ki lehet bérelni.
Az ebédlőben almárium áll, ami nemcsak dísze volt az étkezőnek, hanem valóban értékes tárgyak őrzőhelye. Ekkor jelentek meg például a porcelántárgyak, amelyek akkor még annyira drágák voltak, hogy a nemesek is csak néhányat szereztek be. Szintén ekkoriban terjedt el a kávézás, valamint a forró csokoládé fogyasztása, mely célokra mázas bögréket rendszeresítettek.
Az utolsó terem egy irodalmi műnek állít emléket. A Becskyek kedvelték a mulatozást és bőkezű vendéglátók hírében álltak. Gvadányi József generális és költő 1765 és 1768 között a nagypeleskei Becsky György és a nagygéci Becsky Gábor családjával közösen múlatta az időt. Az itt szerzett élményeiből írta meg 1790-ben „Egy falusi nótárius budai utazása” című költeményét. Ez akkora sikert aratott, hogy 1838-ban színpadra is átdolgozták, amelynek eredményeként a peleskei nótárius alakjából megszületett a világtól elzárkózó, korlátolt magyar nemes alakja. Így ez a vers a Becsky-családnak örömöt nem, inkább szégyent és keserűséget okozott. Az idők folyamán nemcsak színházi darab, de film, képregény, sőt, karikatúra is készült a történetből.
Komlódtótfalu egyedisége tehát abban áll, hogy itt pillanthatunk be leginkább abba, hogyan élhettek elődeink kétszáz évvel ezelőtt a hazánkban oly jellemző vidéki, köznemesi kúriákban. Bár a fővárostól igen messze esik, a környéken annyi más izgalmas látnivaló van, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét is érdemes felvenni a bakancslistára!
(x) Szponzorált tartalom. Az együttműködés a szerzői szöveget nem befolyásolta.
Olvasd el az összes bejegyzést Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéről:
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye kastélyai
Középkori templomok útja – festett mennyezetek, mosolygó szentek
A kurta kocsmától az óriásfenyőig – Szabolcs-Szatmár-Bereg látnivalói
Nyíregyháza látnivalók – a belváros és a Sóstó