A kastélylexikonban és az interneten ugyan majdnem minden kastély történetéről találunk információt, csakhogy engem éppen a jelenük, illetve a közelmúltjuk érdekel. Mi történt velük a privatizáció után? Erről sehol nem találtam adatokat, úgyhogy személyesen próbáltam meg utánajárni. Innen-onnan összeszedett információmorzsákból, illetve a helyiekkel folytatott beszélgetésekből igyekeztem rekonstruálni a sztorikat. Ezek hitelességét természetesen nem tudom százszázalékos biztonsággal garantálni, ráadásul gyorsan változhat mindenütt a helyzet, mégis jól reprezentálják a kastélyok elkeserítő, kilátástalannak tűnő helyzetét.
Romos, gazdátlan kastélyok
Ádánd
Ádánd Csapody-kastélyának utolsó nemesi tulajdonosa, az osztrák Satzger család a II. világháború alatt külföldre menekült. Üresen maradt kastélyukat napok alatt kifosztották, értékes berendezését széthordták. A háború után a kastélyt és birtokait államosították, majd itt kezdődött meg a mezőgazdasági szakmunkások képzése.
Az ősfás kastélypark helyén ekkor mezőgazdasági gépállomás és szocialista stílusú barakkházak épültek. 2007-ben megszűnt a Csapody-kastélyban működő Mezőgazdasági Szakiskola, és a kastély azóta üresen áll. Önkormányzati tulajdonban van, nem akadt még gazdája, állapota folyamatosan romlik. Egyetlen hasznosítási javaslatot találtam a neten: 2011-ben az Országos Roma Önkormányzat mezőgazdasági képzésnek is helyet adó oktatási központot akart itt kialakítani. Hogy miért nem került rá sor, nem lehet tudni.
Lengyeltóti
A lengyeltóti Zichy-kastélyt nem volt egyszerű megközelíteni. Amikor először jártam arra, 2014-ben, két mérgesen csaholó kutya nézett velem farkasszemet a kerítés túloldaláról. Annyit tudtam az épületről, hogy a második világháború után a marcali kórház pszichiátriai rendelőjeként működött, majd 2007-ben eladták a hozzá tartozó ősparkkal együtt.
Az elvadult kert mögött alig látszott valami az épületből. Két hatalmas tábla hirdette az autóbehajtó mellett, hogy itt borászat és pezsgőpincészet létesül 400-400 milliós európai uniós támogatásból. Másnap már szerencsével jártam, találkoztam ugyanis a portással, aki beengedett a kertbe, hogy megnézzem az elkeserítő állapotban lévő kastélyt.
Megtudtam tőle, hogy a kastély sokáig amolyan elfekvő volt, hét éve azonban olyan rossz állapotba került, hogy a betegeket átvitték Marcaliba. Állítólag egy offshore céges vállalkozó vette meg a kastélyt, majd eltűnt. Hogy hozzájutott-e a 800 millió forinthoz, az rejtély, de a találgatások szerint igen.
Egyetlen kapavágás sem történt, a kastély omladozik, a kert totál elvadult. Találtam egy 2010-es HVG-cikket a tulajdonos cégről. A felszámoló fizeti az őrt, az önkormányzat meg tanácstalan, mit kezdjen az épülettel.
Eltelt hét év, 2021 nyarán ismét arra jártam. Az őr és a kutyák már nem voltak sehol, a kastély tárva-nyitva állt. Amikor beléptem, kb. egymillió légy rebbent szét, úgyhogy elég kísérteties volt bejárni a szobákat. A mennyezeti díszek néhol még szépek, de ezeket leszámítva már semmi „kastélyos” nincs az épületben.
Kercseliget
Kercseliget Maár-kastélyát alig láttam az útról, a sűrű növényzet mögött csak azt tudtam kivenni, hogy igen romos állapotban van. A rendszerváltás után kultúrház, mozi volt itt, de néhány teremben óvoda, tsz-iroda, hentesbolt és még ki tudja, mi minden működött, amire épp szüksége volt a falunak.
Aztán jött a privatizáció, azóta egymást váltják a tulajdonosok. Volt, amelyik lendített egy kicsit az egyre romosabb épületen, például az egyik megcsinálta a tetőt, a másik meg az ereszcsatornát, de alapvetően egyik sem foglalkozott túl sokat a kastéllyal, amely egyre inkább pusztul.
Megkérdeztem a közelben egy hölgyet, hogy tudnám közelebbről, esetleg belülről is megnézni a kastélyt. Mint kiderült, nem lehetetlen bejutni a parkba, sőt az épület tárva-nyitva áll, de akkora dzsumbuj van, hogy ő nem mer átjönni, fél a kígyóktól. Szerencsémre ekkora előkerült a férje is, aki vállalta, hogy átkísér az elhagyatott házba. Mindenesetre a szandált magas szárú tornacipőre cseréltem, és a sortra hosszúnadrágot húztam (egy kastélyvadász csomagtartójából sosem hiányoznak a pótruhák).
Kígyó persze nem volt, csalán viszont annál több, úgyhogy nem volt felesleges az óvatosság. Kísérőm megmutatta, hol volt az étellift, hol állt régen a színpad, sőt a pincébe is lemerészkedtünk. Régen állítólag 200 méteres alagút vezetett innen a falu másik kastélyához, amely szintén áll még, ráadásul jó állapotban. Viszont mivel magántulajdonban van, nem látogatható.
Bárdudvarnok
Bárdudvarnok őrizetlen Goszthony-kastélyát csak az nem tudja megnézni, aki nem tud átlépni egy combközépig érő kerítésen. Láthatóan mások is belógtak előttem, mert a kastélyban nyilvánvaló volt a rongálás. Csoda, hogy a régi kandallót még nem szedték szét, de hogy ne maradjon épen, legalább festékkel elcsúfították.
Somogysárd
Somogysárd Somssich-kastélya a 18. század közepén épült barokk stílusban. A háború után, 1953-tól méntelep működött itt, a falubeliek elmondása szerint akkoriban nagyon vigyáztak a kastélyra és a körülötte levő gazdasági épületekre. Mind a méntelep, mind a kastély 1993-ban a belügyminisztérium tulajdonába került, itt képezték a lovas rendőröket egészen 2007-ig.
Ebben az időszakban a kastély állapota siralmassá vált, a lovak pedig egyszer csak eltűntek. A falubeliek csak találgatni tudnak, mi lett a sorsuk. A rendőrség visszaadta a kastélyt a helyi önkormányzatnak, mondván, nem tudja tovább finanszírozni az évi 150-200 milliós veszteséget. Azóta a kastély szigorúan védett, nem látogatható.
Amikor 2015-ben először ott jártam, épp a tető szigetelésén dolgoztak. Igyekeznek menteni, ami menthető, és folyamatosan pályáznak, hogy minél szebben fel tudják újítani az épületet. A parkban már sokat haladtak a munkálatokkal, az elburjánzott növényzetet sikerült kiirtani, ismét láthatók a pompás ősfák. A helyiek minden erejükkel azon vannak, hogy megmentsék a kastélyt, amely a rendőrök megjelenése előtt munkahelyet és büszkeséget jelentett nekik.
2019-ben, második látogatásom során már kész lett a tető, szépen virított a lerobbant épület tetején. Az ősfás park is csodálatos, folyamatosan kaszálják, rendben tartják. Sajnos maga az épület azonban pusztul, most már nem is engedtek be, mondván, életveszélyes.
Mike
Mike romos Somssich-kastélyának nem tudtam a közelébe menni, a felirat szerint ugyanis kutyával őrzik a területet. Láthatóan valaki kísérletet tett a beázás megelőzésére, de a tetőn a fólia már szanaszét szakadt. Egy falubeli úgy tudja, a háború után tsz-irodák voltak itt, majd 1999 óta belga tulajdonosa van a kastélynak.
Böhönye
Amikor először jártam Böhönyén, a közelébe se jutottam a Festetics-kastélynak – kertjét ugyanis totál benőtte a gaz. Máskor a térdig vagy combközépig érő növényzetben még simán besétálok, de itt áthatolhatatlannak tűnt a kert. A közelben lakó úr nem is javasolta, hogy megpróbálkozzak, mert ő úgy tudja, fedetlen kutak és beomlott pincék jelentenek életveszélyt.
Másodjára, 2021 nyarán azonban sima ügy volt bejutni a kertbe, igaz, a kastélyt zárva találtam. Az utolsó internetes infók szerint a kastély magántulajdonban van, de gazdája nem törődik vele.
Lad
Lad romos, de még így is csodaszép Hoyos-kastélya egykor iskola volt. A privatizáció során megvásárolta egy vállalkozó, aki a vételár fejében új iskolát építtetett a falunak. Úgy tűnt, ezután csődbe ment, legalábbis a kastély felújítása már elmaradt. A falubeliek úgy tudják, árulja a kastélyt, de ahogy romlik az állapota, egyre esélytelenebb vevőt találni rá.
Kéthely
Kéthely Hunyady-kastélyánál egy morózus munkást és egy valamivel barátságosabb hölgyet találtam. Kis kuncsorgás után a hölgy beengedett a kertbe néhány fotót készíteni, bár a munkás meglehetősen mérgesen közölte, hogy „majd estére fent lesznek a fotók az interneten”.
A barokk stílusban épült kastély értelmi fogyatékosok szociális otthona volt. Az épület folyamatosan romló állaga miatt a betegeket úgy másfél évtizede átköltöztették más házakba. A kastély fővárosi tulajdon, egy budapesti ingatlankezelő cég biztosítja az állagmegóvást, bár ahogy elnéztem, csak a legszükségesebb munkákat végzik el.
A hölgy azt is elmondta, hogy a régi parketták egy része még megvan, de szerinte már használhatatlanok. A lépcső szép korlátait rég elvitték, mint ahogy minden más mozdítható tárgyat. A kastélynak mindenképp magyar tulajdonost szeretnének, hogy ne idegenek kezére játsszák az értékeket. Ez az érvelés kicsit gyengének tűnt az omladozó, félig kiégett tetejű kastély árnyékában.
Szőlősgyörök
Szőlősgyörök ad otthont az 1820 körül épült Jankovich-kastélynak, amely az utolsó információ szerint gyermekotthon volt, aztán sokáig eladó tábla volt a kerítésen. Én aránylag jó állapotban, de kihaltan találtam. Egy falubeli szerint már vagy húsz éve csak állagmegóvást végeznek rajta és nincs semmi terv, mi legyen vele.
Nagyberki
Nagyberkin 1760-as években épült a Vigyázó-kastély. A háború után a kastélyban hosszú ideig általános iskola működött. 1980-ban a Somogy Megyei Levéltár kihelyezett anyaga került ide, és ekkor újították fel az épület. Sajnos már évek óta nincs funkciója, úgyhogy szép lassan ez a kastély is pusztulásnak indul…
Gyugy
A 19. század első felében épült klasszicista Kacskovics-kastélyt Kacskovics Ignácz építtette, de 1865-ben részben átépítették. 1949-ben államosították, a helyi állami gazdaságé lett, miközben a helyiek minden mozdíthatót elhordtak belőle. A régi gazdasági épületekkel, parkkal övezett kastély magántulajdonban van, 1993-ban egy német házaspár vásárolta meg (a feleség német, az úr, Weisswange Zoltán magyar származású, de Németországban élt).
Ő az egyik renovált melléképületben, a volt istállóban lakik. Sajnos felesége egy éve elhunyt, azóta egyedül, illetve két kutyájával él a romos kastély szomszédságában. Kedvesen fogadott, szívesen mesélt az épületről, magáról. Elmondta, hogy tudomása szerint a rendszerváltáskor már a 4. TSZ-elnök volt a kastély élén, ő eladta egy angol úrnak, tőle vásárolták meg ők a feleségével 10.5 millió forintért. Ez most kevésnek tűnik, de akkoriban három csodás lakóházat is vehettek volna ebből a pénzből. Mint megtudtam, a Balatonnál nyaraltak és egy ingatlanügynök segítségével olyan épületet kerestek, ahol egyre bővülő festménygyűjteményüket kiállíthatnák és ahol művész barátaiknak kiállítást szervezhetnének. Eredetileg egy malomra gondoltak, de amikor meglátták ezt a kastélyt, első látásra szerelem volt. Pedig még ennél is romosabb volt, alig látszott ki a gazból.
Azóta kicserélték a tetőt, ami az állagmegóvás első, legfontosabb lépése. Egy beomlott sarkot újraépítettek, a kertet rendbe hozták, de még rengeteg munka van hátra: a kastélybelső lakhatatlan, nagyon romos állapotban van. Az úrnak nincs családja és kétséges, lesz-e ereje, energiája és anyagi fedezete folytatni a munkálatokat – mindenesetre én drukkolok neki…
Somogytarnóca
Somogytarnóca kastélya volt talán az összes közül a leginkább szívbe markoló élmény. A romjaiban is csodálatos Széchenyi-kastély előtt egy idős úr üldögélt a kertben, egyik cigarettát a másik után szívta, és bámulta az omladozó épületet. Megszólítottam, mit tud a kastély történetéről, ki a tulajdonos, mik a tervek vele.
A kastély a Széchenyi családé volt, mesélte, a háború után pedig szokás szerint államosították. Jó pár éve egyik tulajdonos váltja a másikat, de egyik sem foglalkozik a kastéllyal, maximum annyit tesznek meg, hogy lekaszáltatják a füvet a parkban. Még arra is idegeneket hoznak, panaszolta, akik négyzetméterenként hét forintot kérnek, pedig mi itt a faluban ötért megcsinálnánk, csak lenne munka.
Hasznosítási tervekről nem hallott, csak keserűen legyintett: „Biztos pénzmosásnak vették meg.” Körbevezetett az épületben, tudta, hova szabad lépni, és hova nem, ami hasznos volt, mert sok helyen beomlott már a födém. Aztán sétáltunk egyet a kertben, ahol minden egyes fának tudta a történetét.
Régen ő is itt dolgozott erdészként, sőt a fiatal vállalkozók érkezése után továbbra is karbantartotta a parkot. Ágakat nyesett, fákat ültetett, sövényt nyírt. Nem fizetett neki senki egy fillért sem, de nem bírta elnézni a park pusztulását. Pár éve már nem bírja a munkát, úgyhogy csak kijár ide, és szomorúan nézi, ahogy évtizedek munkája tönkremegy.
A kastély legszebb része az egykori lépcsőház volt, ami még madárürüléken átgázolva, romosan is elragadó. Alkalmi idegenvezetőm elmondta, ifjú házaspárok gyakran jártak ide esküvői fotókat készíteni. Régen csodálatos bálok voltak itt, pezsgett az élet. Kérdeztem, a mai fiataloknak nem hiányzik-e egy hasonló közösségi hely. Járnak ők ide – felelte keserűen – de csak huligánkodni, rongálni.
Barcs
A Barcs külterületén található Kremsier kastély igazi nekem való romos, romantikus hely. Kicsit talán túlságosan is, mert annyira benőtte a növényzet, hogy nem lehet odamenni a falaihoz – ahhoz hozni kellene egy kaszát és nyírni egy csapást a derékig érő gazban. Nem könnyű rátalálni, mert kiesik a városól. A belvárosból Pécs felé indulva a Klapka utcán kell jobbra fordulni és ott áthajtani a vasúti síneken. Csakhamar néhány szegényes ház tűnik fel, és mögöttük felsejlik a kastély teteje. Két ház közt van egy keskeny ösvény, ami a rom közelébe vezet, bár én kicsit féltem, mert a házaknál voltak kutyák. Szerencsére nem lett semmi baj.
Babócsa
Babócsa 1820 körül, klasszicista stílusban épült Somssich-kastélya üresen, pusztulófélben áll, ablakában eladó felirattal.
Nemrég bezárt be…
Pusztakovácsi
Pusztakovácsi Márffy-kastélya úgy 15 éve volt felújítva, de elég ütött-kopott már. Utoljára egyszerű szálláshelyként, amolyan kulcsos házként működött.
Somogygeszti
Somogygeszti Jankovich-Besán-kastélya 2015-ben még látogatható volt. Első látásra igazán szemet gyönyörködtetőnek találtam – szépen felújítva, egy zöldellő kert végében áll, a kert másik végén pedig hűs úszómedence. A magántulajdonban levő kastély szállodaként üzemelt, Gesztenye Kastélyhotel néven.
Sajnos a belső kialakítás már nem volt olyan fényűző, mint azt az első benyomás alapján gondoltam volna: a mosdóban régi, talán 70-es évekbeli csempe meglehetősen lehangoló volt, ráadásul a falakról zord kitömött állatfejek bámultak rám.
2019-ben már nem tudtam bejutni a kertbe és meglehetősen egyértelmű volt, hogy gazdátlan a hely. Egy közelben lakó néni ácsorgott a postást várva a kiskapuban, őt szólítottam le, mit tud. Eléggé beletrafáltam, ki legyen az informátorom, mert a néni konyhásként dolgozott korábban a hotelben, így képben volt annak történetével. A korábbi tulajdonos, egy Ausztráliában élő magyar sajnos elhunyt és a kastélyt a lánya örökölte. Ő az USA-ba ment férjhez, így ott élt és eleinte megpróbálta távvezérléssel üzemeltetni a hotelt. 2015 őszén, nem sokkal a látogatásom után robbant nála a türelmetlenség, amikor megtudta, a hotel vezetősége még el se kezdett készülni a kiemelt szilveszteri szezonra. Elege lett, bezárta a hotelt és elkezdte árulni. 2018-ban vásárolta meg Selmeczi Vilmos, a polányi Babérligetet üzemelő üzletember és megtartva a vendéglátó vonalat szintén hotelként üzemelteti majd.
Berzence
Berzence szép, barokk stílusú Festetics-kastélya néhány évvel ezelőttig szociális otthon volt, most üresen találtam. Egy falubeli azt mondta, a betegeket szétköltöztették a településen, bár én ezt elképzelni nem tudom, elég nagy intézményről van szó. Mindenesetre most üres az épület, valószínű új funkciót keresnek neki, ez még elég jó állapotban van, csak nem hagyják tönkre menni.
Ötvöskónyi
Szintén pár éve költöztek ki a betegek Ötvöskónyi Chernel kastélyából. Itt az 50-as évektől kezdve tüdőgyógyintézet működött, majd az 1987-es felújítást követően a nagyatádi kórház pszichiátriai osztályának rehabilitációs részlege költözött ide. 2015 nyarán kellett elhagyni a betegeknek az egyre romosabb épületet, azóta üresen, kihasználatlanul áll.
Vése
Vése Hencz-kastélyát 2015-ös első látogatáson során épp felújították, egy tucatnyi munkás sürgölődött az épület körül. Egyikük szerint önkormányzati tulajdonban van, egy másik szerint osztrák magántulajdonban, így nem lettem okosabb. Bent már új járólapokat és vadonatúj ajtókat is láttam (amíg ki nem zavartak).
2019-ben bizakodva érkeztem a faluba, hogy bizonyára egy szépen elkészült épületet látok majd. Valóban jobban nézett már ki, de nagy volt a csalódottság, hogy mintha megszakadtak volna a munkálatok – vagy a pénz, vagy a lelkesedés fogyott el. Hogy belül milyen, azt nem tudtam meg, mert nem volt senki a környéken.
Közintézmények
Iskolák, kórházak
Vannak azok, amelyek az államosítás óta iskolaként, kórházként, szociális otthonként működnek. Ezek története nem különösebben érdekes, de az épületek között van néhány igen mutatós. Az iskolák közül a somogyvári Széchenyi-kastély és az iharosberényi Inkey-kastély a legszebb a megyében.
Szintén iskola Toponár egykori Festetics-kastélya, Hetes egykori Somssich-kastélya, Zákányfalu egykori Széchenyi-kastélya, Inke településen az Inkey-kúria, Somogyzsitfa Véssey-kastélya, valamint Balatonszemes Hunyady-kastélya.
Öreglakon az egykori Jankovich-kastély ma gyermekotthonként működik. Osztopán Tallián-kastélya 1910 körül épült eklektikus stílusban, és egész jó állapotban maradt fent. Jelenleg óvoda és általános iskola működik benne, a parkjába bármikor be lehet sétálni, és nyitvatartási időben akár az épületben is körülnézhetünk.
A kórházak között három kedvencem van: a Mosdóson található, lovagvárakat utánzó, tornyocskás Pallavicini-kastély, a segesdi, eredeti lambériát, falépcsőt és kandallót őrző Széchenyi-kastély, valamint a szabási Tallián-kastély, amelyben szenvedélybetegeket kezelnek.
Tab Welsersheim-kastélya a XIX. század első felében, klasszicista stílusban épült, jelenleg a Dr Takács Imre Szociális Otthon. A kastély épületét a lakókra tekintettel nem lehet látogatni, de a kertbe előzetes engedéllyel be lehet sétálni. Patalom Gyulai-Gaál-kastélyát teljesen átépítették, jelenleg idősek otthona, Büssü Pongrácz-kúriája könyvtár.
Marcali neobarokk Széchenyi-kastélya jelenleg a városi kórháznak ad otthont, szép állapotban van, csodás parkkal övezve.
Bolhás 1830 körül építtetett klasszicista Tallián-kúriája kultúrházként üzemel, a nagyobb falusi rendezvényeket szokták itt tartani, ezért kívül-belül nagyjából karbantartják, de azért látszik rajta némi beázás és omló vakolat.
Kastélyosdombó Dráva Kastélyában rászorult családok kaphatnak ideiglenes elhelyezést. Az épület a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet gondozásában van. Ahogy a tornácon ülő gyerekek elmesélték, „ahhoz, hogy itt lakhassanak, jól kell viselkedni, például segíteni kell a ház körüli állatok nevelésében és egyéb munkákban, különben el kell költözni”.
Somogyfajsz – természetvédő központ
Somogyfajsz Kund-kastélyának udvarán vidáman csevegő társaságba botlottam. Amikor a tulajdonos felől érdeklődtem, a folyosó egyik sarkában megbúvó szoba felé mutattak. Ott találtam a Somogy Természetvédelmi Szervezet vezetőjét, aki a kastély és az itt zajló aktív élet lelke.
A Kund-kastély 1872-ben készült el a középnemesi Kund család rezidenciájaként. Az államosítás után zoknigyár működött benne, a Magyar Néphadsereget látták el az itt elkészült alsóneművel. A hadsereg összezsugorodása után már nem volt annyi zoknira szükség, így a gyár tönkrement.
A természetvédelmi szervezet azonban fantáziát látott a kastélyban. Külföldi adományokból, pályázati forrásokból, illetve saját gazdálkodásból kitermelt bevételekből 1989-ben megvásárolták és felújították az épületet. Honlapjuk szerint ez volt Magyarországon az első eset, hogy egy civil szervezet természetvédelmi céllal vásárolt területet az országban.
A további vásárlásokkal együtt (Nagyberek, Boronka, Mike, Csokonyavisonta) ma már 800 hektárt tudhatnak magukénak a megyében. Igen változatos tevékenységeket folytatnak a vidraparktól a lovas kocsikázáson át a legelők műveléséig vagy a szarvasmarha-tenyésztésig.
Mégis minden megmozdulásuk egy irányba mutat: „Fenn kell tartanunk azokat a hagyományos gazdálkodási, területkezelési módokat, amelyek évszázadokon át biztosították az ökológiai értékek fennmaradásának feltételeit. Meg kell őriznünk a halászat, a pásztorkodás, a tradicionális magyar háziállatfajok tartásának hagyományait, kulturális örökségét. Fontos feladatunknak tekintjük területeink természeti és kulturális értékeinek bemutatását.”
A kastély jelenleg látogatói és információs központként üzemel, jellemzően természetszerető, természet iránt érdeklődő családok, baráti társaságok, valamint jógatáborok, ezoterikus és művészeti összejövetelek számára biztosít helyet.
Nem látogatható, magántulajdonban levő kastélyok
Kisgyalán
Bár a kastélylexikon említést tesz egy Festetics-kastélyról Fonón, és egy másikról Kisgyalánon, egyik településen sem találtam kastélyt. Az ott lakók viszont útba igazítottak a két falu közti, Kisgyalánhoz tartozó Gázlópusztára, ahol valóban áll egy. Sajnos a sorompó, dühös kutya és tetovált őr hármasa elriasztott a további felfedezéstől, így semmit nem sikerült megpillantani az épületből. Magántulajdonban van (falubeliek szerint németeké), felújításra vár, egy internetes légi felvétel szerint gyönyörű épület lehet
Nágocs
Nágocs Zichy-kastélya 1714-ben barokk stílusban épült, majd 1830-tól klasszicista stílusban átépíttették, s emelettel bővítették. A kastélynak értékes könyvtára is volt, amely 1945 után eltűnt. Az épület volt iskola, tsz-iroda, orvosi rendelő, gyermekotthon is. Az utolsó fellelhető információ szerint Zichy László, a Nágocsi Zichy Kastély Kft ügyvezetője felelős a felújításért. A kastély továbbra is állami tulajdonban maradt, de gróf Zichy László vállalkozóként 60 évre vagyonkezelői jogot kapott családja régi kastélyára, azaz saját pénzen rendbe hozhatja, ezért cserébe addig lakhat benne. A 70-es éveiben járó arisztokrata saját vagyonából kísérli meg a felújítást.
Először 2015-ben jártam a területen, amikor a lenti fotó készült. Most 2019-ben ismét besétáltam a kertbe, és első blikkre azt hittem, itt bizony semmi nem változott.
Aztán gondoltam, megkerülöm az épületet, hátha akad valahol egy nyitva felejtett ajtó, amin be tudok menni kicsit körülnézni. Volt nagy meglepetés, amikor a a hátsó traktusban egyrészt feltűnt, hogy vadonatúj a tető, másrészt két autót láttam parkolni és az egyikből épp csomagokat pakolt ki egy úr. Bár az autó, és az úr öltözete is szerény volt, egyből éreztem, hogy a tulajdonoshoz van szerencsém. Így is volt. Bemutatkoztam és megkértem, meséljen egy kicsit magáról és a kastélyról. Sajnos nem sok ideje volt, de felvázolta kalandos életútját, aztán megmutatta a kastélybelsőt is. A lehangoló külső után volt nagy meglepetés, amikor kiderült, belül sokkal jobb állapotban van az épület. Néhány szoba frissen burkolva, új szaniterekkel már várja a vendégeket. Elsősorban oktatási központnak szánják az épületet, így nem is törekednek nívós szállodai szintre, inkább csak 2-3 csillagos színvonalra. A kastély egyik részében kiállítóteret is létrehoznak majd, amely a törökök elleni küzdelemre koncentrál, hiszen a családnak főleg ebben volt kiemelkedő szerepe. Zichy úr nem kap semmiféle állami támogatást, pályázati pénzt, csak a saját lelkesedése (vagy ahogy ő fogalmaz: makacssága) hajtja. Ebben segítségére van felesége, családja, no és Marci cica, aki végig kísért minket a túra során.
Nagybajom
Nagybajomra érkezvén többeket megszólítottam a kastély után érdeklődve, de mindenki másfelé mutogatott. Mint utólag kiderült, ennek az volt az oka, hogy három régi kastély is van a településen. Ebből kettő nem látogatható, de szépen rendbe hozott magántulajdon, egy pedig, a Sárközy-kúria múzeumként üzemel, előzetes bejelentkezés alapján látogatható.
Mernye
Mernye közepén magasodik az 1905-ben emelt Piarista-kastély, amely a térség oktatási és gazdasági központja volt. A háború után iskolaként működött, a rendszerváltás után magánkézbe került. 2015-ös első látogatásom alkalmával semmit se sikerült kiderítenem róla. 2019-ben sokkal szerencsésebb voltam. Megszólítottam a szomszéd telken egy férfit, Dr. Nagy Istvánt, aki pont annak a cégnek a vezetője (Delta-3N), amely tíz éve megvásárolta az épületet.
Csak kicsit kellett könyörögni és már ment is a kulcsért, hogy belülről is meg tudjam nézni az épületet. Mint megtudtam, a cég mérnöki szolgáltatásokkal foglalkozik és tevékenységük fontos része az oktatás – erre a célra kerestek kastélyt és több megtekintése után esett a választás Mernyére. Állami támogatást nem kértek, nem kaptak, kizárólag a cég által termelt nyereségből tudnak karbantartó és fejlesztő munkákat végezni az épületen. Bár kívülről még kicsit siralmas az állapota, a földszinten már jó állapotúak a termek, voltak is már itt rendezvények. Az oktatásra érkezőket nem itt, hanem a szomszéd telken, a melléképületekben kialakított vendégházban tudják elszállásolni. Volt olyan terv is még a vásárlás idején, hogy hotelt alakítsanak ki a szállodában, el is készültek a tervek, de közbejött a gazdasági válság, így akkora kiadást nem mertek bevállalni.
Az ajtók nem azért kopottak, mert még festésre várnak, hanem a tulajdonos lánya kérte, maradjon ilyen, mint ahogy az ő ötlete volt a befőttesüvegekből készített lámpa is. Egy apuka pedig nyilván nem tud nemet mondani a lányának:-) Szerintem is illik az épülethez. Az emeleten még sok munka van hátra, de úgy láttam, a tulajdonos kis lépésekkel, de folyamatosan, eltökélten halad a kastély rendbetételével. Öröm ilyet látni, hogy nem pénzek elsíbolásáról, hanem értékteremtésről van végre szó.
Kőröshegy
Kőröshegy késői barokk Széchenyi-kastélya 1780 körül épült. 1945 után államosították, lakásokat és irodákat alakítottak ki benne. A földszint néhány szobájában a Széchenyi családhoz tartozó lakók is éltek, de 1956-ban ők is elhagyták az országot. A rendszerváltás után évekig üresen, elhanyagoltan állt. Az épületet 2000-ben egy magánszemély megvásárolta és egyben elhatározta, hogy az eredeti állapot visszaállításával méltó emléket állít Széchenyi Zsigmondnak. Szép, gondozott, felújított kastély, de életnek semmi jelét nem láttam. Megszólítottam egy falubelit, ő is csak csóválta a fejét, hogy soha nem látja a tulajdonost. Jönnek viszont rendszeresen a kertészek, akik nagyon szép karban tartják a kertet. Hozzátette, hogy a felújítás során úgy 6-7 éve sikerült bejutnia az épületbe és gyönyörű a kastélybelső, szép festményekkel és kandallókkal. Jó lenne egyszer meglátni.
Szőlőskislak
Szőlőskislak korábban önálló község volt, ma már Balatonboglár része. Ebben a városrészben áll a Ágoston-Madách-Gaál-kastély, mely főúri tulajdonosai után 1930-tól Gaál Franciska otthonául szolgált. Az államosítást követően a Balatonboglári Állami Gazdaság tulajdonába került, és a kastélyban bormúzeumot és termék bemutató helyet hoztak létre. Néhány éve magántulajdonba került, gyönyörűen felújították, de nem látogatható.
Amikor a környéken a kastélyt keresve megszólítottam egy ötvenes hölgyet, ő nemcsak az utat mutatta meg, de mesélt is egy kicsit arról az időkről, amikor ő felszolgálóként ott dolgozott. Elmondta, rengeteg csoportot hoztak a kastélyba, volt, hogy még éjfél után is dolgoztak, nem győzték mosogatni a poharakat. Ezzel együtt imádta a munkáját, nagy szeretettel emlékszik azokra az időkre, csak azt sajnálja, hogy nem tudja megnézni, hogy alakították át az épületet – nagyon kíváncsi lenne rá. Mivel minden nap arra megy bicajjal, állandóan sóvárogva pillant be a kerítésen, és felidézi magában azokat a boldog, szép időket, amikor állandóan nyüzsgött az élet a kastélyban. Mesélte, hétvégén néha a gyerekeiket is bevitték az ott dolgozók, hogy amikor akadt egy szabad percük, a teraszról csodálják a szőlőültetvényekre nyíló panorámát.
Szentgáloskér
Szentgáloskéren a volt Kladnik-kastély magántulajdonban van. Az utca felől alig látszott belőle valami, de azt sikerült kivennem, hogy a kert remek állapotban van.
Kisasszond
Kisasszond Sárközy-kúriáját mintha skatulyából húzták volna ki. Tökéletesen felújítva, karbantartva magasodott a domboldalra vezető út végében. Épp kijött valaki a kertből, úgyhogy gyorsan le is csaptam a lehetőségre, hogy megtudjam, kié a ház. Mint kiderült, 1992 óta Róna Péter közgazdászé, aki az év nagy részében Angliában él, de időnként itt is megfordul.
Itt, az egyik tölgyfa árnyékában írta Csokonai Vitéz Mihály A Magánossághoz című versét, amikor a kúriában vendégeskedett. Öröm nekem, hogy lakhelyedbe szálltam,/ Hogy itt Kisasszondon reád találtam,/ E helybe andalogni jó,/ E hely poétának való.
Az államosítás után először cselédlakásokat alakítottak ki az épületben, majd a kastély a kaposvári villamossági gyár üdülőjeként működött. A privatizáció során aztán értékesítették a lelakott épületet. Róna Péter tehenészetet, sajtüzemet hozott itt létre, az úr, akivel beszélgettem, a sajtkészítésért felelős. Az épületről szép légi fotót lehet látni a Wikipédián.
Baté
Baté Gaál-kastélya az egyik legszebb a megyében. A kastélyt 1796-ban Gyulai-Gaál Kristóf, Somogy megye főispánja építtette, a II. világháború előtt múzeumi műtárgyak raktárépülete volt. 2011-ben egy műkedvelő német házaspár vásárolta meg, és most pompásan felújítva áll. Bár az internetes információ szerint apartmanokat alakítanak itt ki, az ott levő úr szerint (aki a felújító cég képviselője) egyelőre csak magáncélokra használják. Három hatalmas csaholó kutya mellett egy elbűvölő fajmacska vigyázza a nyugalmat.
Vízvár
Vízvár Festetics kastélya nem a faluban, hanem annak határában van, a vasútállomástól kell egy úton bemenni az erdő felé. Jelenleg szépen felújított vadászház, de sajnos nem tudtam közeli fotót készíteni, mert a tulajdonos nem volt otthon, csak barátságtalanul csaholó kutyái.
Kastélyszállók, múzeumok
Visz
Visz a Jankovich-kastélyszállóról nevezetes, amely néhány éve kimagaslóan jó konyhát vitt, fénye azonban az utóbbi időben már megkopott. Amikor a kiváló német séf, Erik Schröter dolgozott itt, én is elköltöttem egy vacsorát az étterembe, ami valóban nagyszerű volt. Néhány éve a nyár közepén jártam ott, de egy vendég sem volt a hotelben, és mivel vacsorafoglalás sem volt, délután ötkor már épp ment haza a személyzet. Szomorú, hogy egy ilyen pompás, kicsi hotel se tud megtelni élettel, még a főszezonban sem.
Somogybabod
Somogybabod Inkey-kastélya viszonylag jó állapotban van, a 90-es évek közepén újították fel. Elvileg vadászházként üzemel, de üresen találtam.
Balatonkeresztúr
Balatonkeresztúr Festetics kastélya a 18. század húszas éveiben épült, utoljára turistaszállóként üzemelt. Felújítása nemrég történt meg, és ismét szállásként született újjá: itt nyílt meg a Bél Mátyás Látogatóközpont és Vendégház. A látogatóközpont funkción még lehetne csiszolni, és egy vasárnap délután jártam ott, akkor nem volt nyitva a nagyközönség előtt – mivel a vendégház telt házzal üzemelt, nem volt szolgálatban recepciós.
Fonyód
A fonyódi Boros-kastély épülete és a hozzá tartozó 30 hektáros birtok egykoron Zichy gróf és családja tulajdonában volt, amelyet a nemesi család nyári rezidenciaként használt. A háború után szolgálati lakások, irodák kaptak itt helyet. A városban élő Boros család már korábban is kacérkodott a vendéglátással, volt ugyanis itt egy éttermük.
Másfél évtizede vásárolták meg a kastélyt, melyet nagyon szépen rendbe hoztak. A négy saroktorony eredetileg nem volt része az épületnek, azokat a felújítás során húzták fel. Az előtérben két fantasztikus régi szekrény áll, állítólag Kossuth Lajos bútorai voltak, a tulajdonosok árverésen vásárolták őket.
A régi kastélyból csak a falépcső maradt meg. A szobák berendezése amolyan 70-es éveket idéző retró. Ha itt aludnék, biztos a négy toronyszoba egyikét választanám, mert nagyon hangulatosak. A kastély télen-nyáron jó kihasználtsággal üzemel megfizethető árfekvése és a mindössze négy kilométerre fekvő, gyógyvízéről ismert Csisztapuszta miatt.
Gyakran tartanak itt esküvőket, legénybúcsúkat is, nemcsak azért, mert szép a környezet, hanem mert a kastély a város szélén fekszik, így akkor sem zavarnak senkit, ha kicsit hangosabbra sikerül a mulatozás.
Felsőmocsolád
Felsőmocsoládon gyönyörűen felújították az egykori Kacskovics-Bánó-kastélyt. A 19. század elején épült kastély a háború után volt iskola, óvoda, tsz-iroda és lakás is, majd jelenlegi tulajdonosa – Mocsai Lajos kézilabdaedző és felesége, a Bánó-leszármazott Mocsai Virginia – szép kastélyszállót alakított ki benne.
Épp esküvőt tartottak, amikor ott jártam, ezért a szobákba nem tudtam benézni, de a gyönyörű állapotban lévő közös helyiségeket és a kertet megcsodálhattam. Kevés eredeti rész maradt meg a régi a kastélyból – mindössze kis falfestményrészlet, illetve a kápolna.
Ahogy a szórólapján fogalmaz: „Családunk felmenői 200 éven keresztül laktak ebben a házban. Ha Angliában lennénk, minden bútordarabhoz és sarokhoz lenne egy történetünk. Nekünk nincs, de a megmaradt puszta falak, a feltáruló faldíszítések, az előbukkanó kőkeretek és a génjeinkben hordozott történelem megalkotta bennünk azt a képzelt világot, amelyből származunk.”
Kaposújlak
Kaposújlak 1831-ben, klasszicista stílusban épült Somssich-kastélyában az államosítás után tsz-iroda, csendőrlaktanya, valamint a helyi állattenyésztő telep szolgálati lakásai működtek. Az 1997-es privatizáció során vásárolta meg a jelenlegi tulajdonos, egy kaposvári magánember.
Eredetileg szállodának szánta az épületet, de családi okok miatt később mégsem kívánt az épülettel foglalkozni, inkább bérlőt keresett. Az első üzemeltetők bentlakásos idősek otthonát terveztek itt kialakítani, ennek megfelelően rendezték be a szobákat, de végül megbukott a tervük, műemléki előírások miatt ugyanis nem szerelhettek liftet az épületbe.
Végül az eredeti terveknek megfelelően mégis 12 szobás szálloda lett a kastélyból, bár jelenleg étterem nincs, inkább egyben adják ki önellátó baráti társaságoknak. Jó tudni, hogy széljárástól függően elég erős tud lenni a közeli állattenyésztő telepről érkező szag. Ha valakit nem zavar se ez, sem pedig a lift hiánya és a szocreál berendezés, kedvező áron tud igazi történelmi kastélyban aludni.
Várda
Várda egykori Somssich-Matolay-kúriája nem szerepel a kastélylexikonban, így építésének történetéről nem sikerült sokat megtudnom. A háború után kultúrház, iskola, orvosi rendelő és ifjúsági klub működött itt, sőt a tanács is itt kapott helyet, karbantartásra, felújításra mégsem jutott pénz.
A hely különlegessége, hogy élete utolsó évtizedében itt élt és dolgozott Szász Endre világhírű festőművész, aki feleségével 1988-ban vásárolta meg az akkor igen lepusztult állapotban levő épületet. A művész már több kastélyt megnézett, amikor egy munka Kaposvárra szólította. Egyből beleszeretett a kúriába, főleg a parkjába, amely nem volt kezelhetetlenül nagy, de bőven álltak rajta csodálatos ősfák. „Nincs már időm kivárni, hogy száz éves fák nőjenek a kertemben” – mondta feleségének, és megkötötték az adásvételt. A felújítás három évig tartott, a házaspár 1991-ben költözött be a kúria hátsó, északi részébe, ahol műtermet is kialakítottak.
A másik szárnyat további 4-5 évig újítgatták fel. Házukban és kertjükben pezsgő társadalmi élet zajlott, nyaranta képzőművészeti táborokat tartottak. Miután a festő 2003-ban meghalt, a kúria nyolc évig zárva volt a nagyközönség előtt.
2011 óta a hagyatékot kezelő özvegy, Szászné Hajdú Katalin és a Szász Endre Életművét Gondozó Közhasznú Egyesület képviselői előzetes bejelentkezés alapján – belépődíj ellenében – bárkit szívesen látnak, hogy megmutassák a házat, annak régi bútorokból és tárgyakból álló nagyszerű gyűjteményét, a művész kedvelt oldtimer autóit, és természetesen Szász Endre alkotásait, műtermét. Katalin maga is itt él a ház magánlakrészében.
Bár Szász Endre nevét elsősorban a porcelántárgyakról ismerjük, de itt helyet kaptak üvegtárgyai, szőnyegei és festményei is. Sőt, mivel a művész egy ideig könyvillusztrátorként kereste kenyerét, néhány, az ő tollrajzaival és rézkarcaival díszített könyvet is láthatunk. Az alkotások a teljes életműből kínálnak ízelítőt, a marosvásárhelyi gimnáziumi évektől a budapesti főiskolás korszakon át az amerikai-kanadai esztendőkig, majd a hazatérés utáni évekig. A művészt szoros barátság fűzte Kányádi Sándorhoz, a folyosó falán a Kossuth-díjas költő Szász Endréhez írt verse is olvasható, míg a műteremben láthatjuk Szász Endrének a barátjáról készült festményét.
A bútorok közt is vannak csemegék, mint például rögtön a fogadótérben egy hatalmas, 17. századi diófaberakásos tölgyfaszekrény, amely hajdan egy püspöki palota díszének készült. Nem lehetett könnyű Várdára szállítani Németországból, ahonnan darabokban érkezett. Másfél mázsás koronáját nyolcan emelték a helyére. Már ebben az első szemünk elé kerülő bútorban sokáig el lehet gyönyörködni, ajtaját többek közt a tizenkét apostol faragott szobra díszíti.
Katalin a hagyaték őrzésén és a látogatók fogadásán kívül azzal is ápolja férje emlékét, hogy a csak tervekben szereplő ékszereket és ruhákat most ő valósítja meg. A kúria meglátogatása során a szépen karbantartott kertben is gyönyörködhetünk, ahol még mindig állnak azok az ősfák, amelybe Szász Endre anno beleszeretett.
Kutas-Kozmapuszta
A Kutast és Segesdet összekötő út mellett, Kutas-Kozmapusztán található a fényűző módon felújított Hertelendy-kastély, amely sokaknak az S.O.S. Szerelem film néhány jelenetéből lehet ismerős. A kastélyt az 1920-as évek elején építtette Hertelendy Andor és családja, majd az államosítás után a Kutasi Állami Gazdaság tulajdonába került.
Az állami gazdaság ugyan igyekezett megőrizni a kastély szerkezeti épségét, de mivel gazdasági tevékenységekre használták az épületet, a kastélybelső igencsak lepusztult. Itt szállásolták el az almaszedő építőtáborokban részt vevő iskolásokat is.
1990-ben az állami gazdaság tönkrement, 1990-97-ig a ház üresen állt. A privatizáció során felajánlották ugyan a Hertelendy család leszármazottainak, de nekik nem volt elegendő pénzük a kastély megvételére és felújítására, így nem éltek ezzel a lehetőséggel.
1997-ben került a kastély magántulajdonba, amikor Hagyánek László vásárolta meg, aki elkezdte az állagmegóvási munkákat, és megmentette az épületet a pusztulástól. A tulajdonos eredetileg a gazdag almaültetvény miatt vette meg a birtokot, de feldolgozóüzem híján az nem volt nyereséges.
2000-ben új erőre kapott az épület, mint felújított háromcsillagos vadászkastély, de 2004-ben ismét tulajdonosváltás következett. Egy svájci tulajdonos fedezte fel a tizennégy szobás létesítményben és a hozzátartozó hatszobás vadászházban rejlő lehetőséget, és a hatalmas építkezés után életre kelt a Hertelendyek korábbi családi birtoka a 220 hektárnyi területen. A beruházás során a korábban el nem készült szárnyat is felépítették, így a kastélyépület elnyerte az eredetileg megálmodott szimmetrikus alakját.
A szálloda a hazai viszonylatban legmagasabb szintű szolgáltatásokon túl diszkréciót és exkluzivitást nyújt az igényes elit részére. A célközönséget azok a vendégek jelentik, akiknek eddig külföldre kellett utazni, amikor el akartak vonulni a világ zajától, a médiától, a nyilvánosságtól.
Érdekes volt hallgatni, hogy az újgazdagok, akik friss szerzeményeikkel fel akarnak vágni, nem érzik itt jól magukat. Hiába állnak be ugyanis vadonatúj luxusautóikkal minél feltűnőbb módon a parkolóba, a gazdagságot természetesnek tekintő vendégkör nem vesz róluk tudomást. Éppenséggel lehet, hogy ők meg magánrepülőgéppel érkeztek csak azért, hogy itt költsenek el egy kényelemes reggelit:-)
A park egyik fájának érdekessége, hogy két ódon tárgyat is rejt: egy, a fák ágai közé szorult katonai bakancsot, valamint egy régi, rozsdás bicajkereket – hogy ezek hogyan kerültek ide, rejtély.
Alsóbogát
Alsóbogáton két felújított kastély is van, kezdjük a nagyobbikkal. Az impozáns Festetics-kastély még felújítás alatt van, de a hozzá tartozó magtár és a gazdasági épület már elkészült. Épp arra járt a kastély ifjú tulajdonosnője, aki nagyon kedvesen fogadott, és már hozta is a kulcsot, hogy megmutassa az épületet. Mint elmondta, családjuk több kastélyt is birtokolt a megyében, de sajnos egyiket sem kapták vissza, és az értük kapott kárpótlási jegyekből se tudtak vásárolni közülük. Azt végül földekre fordították, de nem tudták feladni a vágyat, hogy ismét legyen a családban kastély – így amikor ez eladó lett, összerakták a családi vagyont, és megvették. A telek oldalsó részén álló melléképületek pedig már teljesen felújítva, vendégházként üzemelnek.
A kedvencem a megyében az alsóbogáti kiskastély. Ezt 1760 körül Vrancsics Pál és felesége, Festetics Katalin építtette. Az épületben az 1948-as államosítás után szükséglakások voltak, majd az 1950-es évek közepétől az állami gazdaságé lett.
1990-ben egy magánszemély tulajdonába került, aki nem törődött az állagával, a kastély állapota nagyon leromlott. 2008 elején vásárolta meg Nagyházi Csaba, a két éve elhunyt neves műkereskedő és felesége, Soóky Marietta. Főként az épület fekvésébe szerettek bele: nem esik távol a lakott településtől, de nincs a nyüzsgés közepén. Fontos szempont volt, hogy nagy birtok tartozik hozzá, és a házhoz aszfaltút vezet.
Nagyházi Csaba az egyik szoba sarkában freskórészletet vélt felfedezni. Óvatosan nekilátott a festékrétegek lekaparásának (nyolc volt belőle). Rajta kívül nem sokan hittek a sikerben, mivel a freskóknak semmilyen írásos nyoma nem volt. Hónapokon keresztül milliméterről milliméterre haladt a munka, miközben egy közbeeső rétegen 19. századi, kevésbé izgalmas festésmintákat is találtak.
A feltárás során kiderült, hogy a 16 szobából kilenc hihetetlen szép freskókkal van tele. A legnagyobb teremben, a szalon mennyezetén szignót is találtak: Dorfmeister Istvántól 1771-ből. A freskók különlegessége, hogy Dorfmeister főleg templomokban alkotott, ilyen komplett kastélydekorációja nem sok lehet, ha van még egyáltalán.
A sors különleges ajándéka, hogy egy ilyen értékes festményekkel teli kastély éppen egy képzőművészet iránt szenvedélyesen érdeklődő tulajdonoshoz került. Más talán rá sem talált volna a képekre, hanem rákent volna a falra egy kilencedik festékréteget.
A helyreállítást 2012-ben ICOMOS, 2013-ban Europa Nostra díjjal ismerték el. Az özvegy, Marietta még ma is a kastélyban lakik (amikor éppen nem a budapesti galériában dolgozik), és belépő ellenében szívesen fogad látogatókat. A bevételen túl Mariettának van még egy célja azzal, hogy a kastélyt látogathatóvá tette: szeretne példát, ötletet adni azoknak, akiknek lehetőségük van egy kastély megmentésére.
Ez ugyanis nem annyira elérhetetlen, mint elsőre gondolnánk. Pár tízmillióért már vannak eladó kastélyépületek, melyeket 70-100 millió forintból gyönyörűen fel lehet újítani. Ez nem több némely budapesti luxuslakás áránál, ráadásul nemcsak a saját kényelmünket szolgálja, hanem fontos értékmentés is.
A fenti példák azt mutatják, hogy még a pusztulófélben levő kastélyokat is meg lehet menteni az utókornak, csak hozzáértő, elszánt tulajdonosok kellenek hozzá, hiszen némi összefogással akár kastélyturizmust is lehetne építeni ezekre a fantasztikus kincsekre.
Somogy megyei írások a blogon
Somogy megye kastélyai – a romostól a pompásig
Utószó
Hasznosak voltak a fentiek? Szívesen olvasol ilyen útleírásokat, tippeket? Ha igen, és nem lenne ellenedre valamivel viszonozni a blogba fektetett munkámat, könnyen megteheted úgy, hogy neked ne kerüljön semmibe! Ha itt a weblap jobb sávjában (mobilos verzióban a lap alján) levő booking.com kockában keresel szállást, azaz itt ütöd be, hova és mikor utaznál, a rendszer ugyanoda navigál, mintha közvetlenül írtad volna be az adatokat ezen a lapon. A szállás neked ugyanannyiba kerül majd, booking-on a genius kedvezményed is megmarad, de a rendszer érzékeli, hogy tőlem indult a foglalás, így kapok egy pici jutalékot. Minden nap több órát töltök gép előtt, hogy ilyen ingyenes tartalmat írjak nektek és nem állnak mögöttem szponzorok, azaz ez amolyan lelkes „közszolgálat”:-). A számodra költségmentes támogatásod nekem további utakat tesz lehetővé és ígérem, azokról is hasznos beszámolók készülnek majd!:-)