Már többször megfordultam Romániában, de a délnyugati része még hátravolt az országnak. Ezúttal ezt a részt jártam körbe, felkeresve épített műemlékeket és természeti szépségeket.
Segesvár
Segesvárra elsősorban Petőfi miatt mentem. Ha már nemrég felkerestem szülőházát Kiskőrösön, és ott voltam, ahol megismerte a feleségét Nagykárolyban, gondoltam, lerovom a tiszteletem ott is, ahol feltehetőleg elvesztette életét.
Bár az óváros elég kicsi, annyira elbűvölő, hogy teljesen odáig voltam érte, különösen azért, mert bármerre néztem, rengeteg cica volt mindenütt. Mintha megérkeztem volna a paradicsomba:-)
Itt is, mint annyi más helyen, rengeteg a virág és a park – úgy látszik, itt nem a térkő ural mindent… A vár egy kedves kis parkjában bukkantam rá a Petőfi-szoborra.
Átautóztam az alig 10 percre levő Albestibe is, ahol egy Petőfi Sándor múzeum is helyet kapott, de sajnos ez hétfő lévén zárva volt. Egy román néni az utcában annyira kedves volt, hogy vagy negyedórán keresztül próbálta minden módon elérni Józsit, akinél a kulcs van, de sajnos kudarcot vallott. Így is nagyon értékeltem, hogy minden követ megmozgatott:-)
Berethalom
Ezután pár erődtemplom következett, ezek mind egy UNESCO világörökségi tétel részei. Berethalom (Biertan) volt az első, Erdély egyik legszebb, legnagyobb erődtemploma, ahol nemcsak maga a templom festői, de az ide vezető régi, kőből faragott árkádok is.
Nagybaromlak
Következett Nagybaromlak (Valea Viilor), amely kevésbé impozáns, de útba esett, így itt is megálltam.
Nagyszeben
Egy nagyváros volt az újabb megálló, Nagyszeben, ahol csak a szépen rendbe tett belvárosban jártam egyet. Sokat nem mertem időzni, mert ahol sikerült leparkolnom, nem működött a parkolóóra, és nem tudhattam, ez elég indok lesz-e a bliccelésre.
Doborka
Két újabb erődtemplom felé vettem az irányt, de ezekben nem volt szerencsém. Doborka temploma láthatóan elhagyatottan áll egy dombtetőn, míg Kelnek valószínűleg működik, csak senki nem volt ott, hogy kinyissa…
Szászsebes
Hasonló gondban voltam Szászsebesen is – hiába mentem akkor, amikor elvileg nyitva van a templom, csak kívülről tudtam megnézni.
Gyulafehérvár
Minden normális turista a vár és a templomok miatt érkezik Gyulafehérvárra…
… csak én voltam az, akit a helyi buszmegálló izgatott, ami olyan, mint egy Wes Anderson filmkocka!
Verespatak
Egy hosszabb vezetés után Verespatakra érkeztem, ahol meg is szálltam egy tündéri kis vendégházban. Másnap reggel már nyitáskor ott álltam a világörökségként is jegyzett egykori római bánya kapujában. Amikor megtudtam, hogy idegenvezetés csak románul van, akkor elment a kedvem attól, hogy a brutál hideg sötét alagútban fagyoskodjak, így csak a kertben kiállított régi bányagépeket néztem meg.
I Giardini di Zoe
Romániában teljesen egyedülálló az a különleges energiájú, arisztokratikus kert, amelyet egy olasz üzletember hozott létre, alig néhány kilométerre Dévától. A hatalmas parkban több száz díszfa és díszcserje, szökőkutak, festői ösvények, színpompás virágok és éneklő madarak közt lehet sétálni. Fantasztikusan elegáns az egész kert, ami különösen annak tudatában meglepő, hogy egy teljesen amatőr kertész hozta létre. Az olasz Giovanni Salvatelli minden formális oktatás vagy tájépítész támogatás nélkül mindössze fantáziájára támaszkodva álmodta meg a kertet, melyet első unokája, Zoe iránti határtalan szeretete inspirált. „I Giardini di Zoe” néven találjátok meg, és bár kicsit eldugott, a google map ismeri, de sok turista nem, így nincs tömeg:-)
Déva
Dévából is dolgavégezetlenül indultam tovább, ugyanis a várhoz vezető felvonót épp felújítják. Nem láttam, gyalog meg lehet-e egyáltalán közelíteni, de nem is volt kedvem hegyet mászni a durva hőségben.
Vajdahunyad
Inkább továbbindultam Vajdahunyad (Hunedoara) vára felé, amely annak is ismerős, aki soha nem járt itt, hiszen erről mintázták a Városligeti tónál álló vár Hősök tere felőli homlokzatát.
Bár kívülről igen fotogén, belül azért nem akkora nagy szám, különösen most, hogy az egész egy építkezési terület, mert épp felújítják.
Alun
Bár jellemzően azokról a helyekről szoktam beszámolni, ahova el is jutok, most kivételt teszek – hátha valaki más szerencsésebb lesz és nem kell a cél előtt visszafordulni. Alun egy elhagyatott falu, ahol a fő tevékenység a márványbányászat volt. Az itt kitermelt márványból építették a Nép Házát, amely jelenleg a román parlamentnek ad helyet. De ami igazán érdekes, hogy a ma már elhagyott falu házainak talapzata is márványból épült, plusz az ide vezető út utolsó szakasza is – hiszen ez volt kéznél:)
Sajnos azonban a márványúthoz egy földúton kell eljutni és mivel előző éjjel nagy vihar volt, a kis autómnak ez elég durva kihívást jelentett. Az utolsó pár kilométerig legyűrtük az akadályokat, de amikor már tényleg csak öt kilométer volt hátra, az út hirtelen még rosszabb lett és azt már nem mertem bevállalni. Se forgalom, se térerő, ha itt lerobbanok, annyi. Megfordult a fejemben, hogy ennyit gyalog is megtehetek, de lógott az eső lába, és féltem, úgy felázik a földút, hogy nem jutok vissza az aszfaltos autóútra- úgyhogy visszafordultam.
Sarmizegetusa Regia
Kicsit szorongva indultam a következő állomás, Várhely (Sarmizegetusa Regia) felé, ugyanis azt olvastam, ide is egy rettenetes erdei út vezet. Egyre nagyobb megkönnyebbüléssel konstatáltam, hogy folyamatosan aszfalt volt alattam, egészen a kapuig. Pár éve készülhetett el az út, de láthatóan nem ment még híre, mert látogató alig volt. Pedig ez az erdő mélyén megbúvó világörökség igazi csodahely volt.
Másfél évszázadon át volt itt a dák „főváros”, majd az i.e. első században a rómaiak lerombolták. Évszázadokon keresztül elhagyatottan bújt meg az erdőben, csak régészek jártak kíváncsian ide. A kontinens egyik legmisztikusabb régészeti lelőhelyét csak nemrégiben kezdték felfedezni a turisták, de amikor ott jártam, mindössze egy családdal osztoztam rajta – aztán amikor ők elindultak, az enyém volt az egész terület.
Sokszor panaszkodik mindenki, hogy a tömegturizmus korában már csak távoli, eldugott szigeteken lehet egyedül az ember. Nos, nem így van – aki keres, talál, még itt a szomszédban is lehet ilyen igazi kincsekre bukkanni!
Santamaria Orlea
Santamaria Orlea nem szerepelt az eredeti útitervemben, de amikor azt átküldtem egy román cimborámnak, ő írta bele. A 13. században épült református templom az egyik legrégebbi templom az országban, de az igazi értéke a falakon levő csodás festmények.
Bolii-barlang
A Bolii-barlangot az emberek már az őskorban is használták, területén ősi ékszereket és agyagedényeket találtak, amelyek a paleolitikumból származnak. Nevének eredete az 1400-as évek elejére nyúlik vissza – először 1404-ben Zsigmond király egyik adományozási okiratában szerepel, mely szerint ezt a földet Bolia vajda kapta.
A Bolii-barlangnak nemcsak hatalmas, tátongó bejáratát lehet megnézni, de sétálni is lehet benne, ugyanis egy patak folyik keresztül rajta. A barlang rendkívüli akusztikával rendelkezik, ezért sok koncertet tartanak itt.
Az alagút alakú barlangot a Jupâneasa és a Galbina folyók áramló vize vájta ki, hossza 455 méter hosszúra nyúlik. Különlegessége, hogy a termeket neonszínű fényekkel világítják meg.
A közelben egy látványos szurdok is található, a Véka-szoros (Cheile Banitei), de itt a festői kanyonba a patak vizében kell begázolni. Az elmúlt napok esőzései miatt a hőmérséklet lezuhant 15 fokra, így ez most nem volt annyira vonzó – de ha valaki kánikulában jár erre, akkor kihagyhatatlan, a barlangtól csak pár perc autóval!
Transalpina
Bár az autósok és motorosok körében elsősorban a Transzfogarasi út legendás, legalább olyan szép a 148 km hosszú Transalpina, az ország leghosszabb panorámaútja.
2017-es körutamon az elsőn hajtottam végig, most pedig ez utóbbin – bár kis híján múlt, hogy nem hagytam ki a programból. Aznap ugyanis szürke, ködös, barátságtalan időre ébredtem és erősen vacilláltam, hogy ma már a városban is ilyen ronda az idő, majd semmit sem látok a hegyekben. De aztán csak nekivágtam, hajtott a kíváncsiság, és titkon reménykedtem a csodában.
Az első szakaszon a hegyek és a ködfoltok jelentették csak a látványosságot, de aztán kiragyogott a nap és a legkedvencebb fényeim voltak: aranyló késő délután sötétkék haragos éggel, a legjobb kombináció egy fotósnak:-) Az út erősen kanyarog, de tökéletes az aszfalt, úgyhogy hajrá, bárki végig tud hajtani rajta!
Az út Szászsebes és Novaci közt húzódik, legszebb pontja az Urdele hágó, ahol most még júliusban is hófoltok vannak. Turista nincs sok, csacsik annál inkább, de ezt egyáltalán nem bántam:-))
Horezu
Az utolsó román világörökség mellé is kitettem a pipát, amely a Horezu kolostor volt, ahol meglepő módon szintén alig van látogató. Ez a komplexum a 18. században jelentős kulturális központ volt, az itt megalapított festőiskola az egész Balkán festészetére hatást gyakorolt.
Herkulesfürdő
Volt két gyors megálló még útközben, Constantin Brancusi szoborparkja Zsilvásárhelyen (Tárgu Jiu), illetve a Tismana kolostor. Előbbinél sietnem kellett, mert csak mobillal lehetett parkolni, és én nem töltöttem le az applikációt, utóbbit pedig épp felújítják, így itt se készült fotó.
Herkulesfürdőn viszont mindenképp meg akartam nézni a régi fürdőt, de itt se voltam 100% boldog. Ez ugyanis régóta szerepelt az urbex bakancslistámon, de nem tudtam bejutni. Találtam ugyan egy ablakot, aminek simán átfértem volna a rácsán, az azonban olyan magasan volt, hogy féltem, nem fogok tudni kimászni… Így bár háromszor is körbejártam, nincs-e más bejutási lehetőség, végül feladtam és csak kívülről készült fotó…
Vaskapu
Annál többet kattogott a gép a Vaskapu-szorosban, ahol épp napnyugta idején voltam. Egyszer majd érdemes lenne visszajönni hajóval is, végig a Dunán, Bécstől vagy Budapestről indulva!
Ochiul Beiului tó
Hazafelé útba ejtettem egy fantasztikus nemzeti parkot, ahol számos túraútvonal és vízesés található. Sajnos a legszebb, a Bigar-vízesés 2021-ben összeomlott, így ezt kihagytam és inkább a káprázatosan szép Ochiul Beiului tóhoz indultam.
Az erdő mélyén megbújó Ochiul Beiului tó annyira tiszta, hogy láthatóak benne az úszkáló halak. Sokak szerint ez Románia legszebb tava, a Cheile Nerei-Beusnita Természeti Parkban. A 3,6 méter mély tó érdekessége, hogy a tavat állandóan vízzel tápláló forrásnak köszönhetően vize még télen, rendkívül alacsony hőmérsékleten sem fagy be.
Ha egy tó ennyire mesebeli, nem csoda, hogy számos legenda fűződik hozzá. Az egyik egy tragikusan végződő szerelmi történet, miszerint a környéken élő híres bej fia beleszeretett egy pásztor lányába. A bej nem értett egyet szerelmükkel, ezért úgy döntött, hogy megöli a fiatal lányt. A bej fia bánatában annyi könnyet hullatott, hogy megtöltötte ezt a tavat, amely ma az ő nevét viseli, és az ő szemének színét viseli.
Egy másik legenda szerint Szentivánéj ünnepén tündérek gyűlnek össze a tó körül, ahol egész éjjel táncolnak és fürdenek. Kár, hogy nem akkor jártam erre:-)
Mint ahogy a többi felkeresett helyen se, itt se volt tömeg, ami bizonyára annai is köszönhető, hogy a tóhoz csak gyalogosan, az erdőn keresztül lehet eljutni.
További írások az országról:
2013:
Erdély – öt nap, rengeteg látványosság
2017:
Hagyományos erdélyi mesterségek őrzői
Székelyföld legszebb középkori templomai
2018:
Ady és a szecesszió – Nagyvárad látnivalói
2022:
Iasi (Jászvásár) és a bukovinai kolostorok
2023:
Nagykároly – ahol megismerte szerelmét Petőfi Sándor
Segesvártól Temesvárig – a Vaskapu és környéke
Utószó
Hasznosak voltak a fentiek? Szívesen olvasol ilyen útleírásokat, tippeket? Ha igen, és nem lenne ellenedre valamivel viszonozni a blogba fektetett munkámat, könnyen megteheted úgy, hogy neked ne kerüljön semmibe! Ha itt a weblap jobb sávjában (mobilos verzióban a lap alján) levő booking.com kockában keresel szállást, azaz itt ütöd be, hova és mikor utaznál, a rendszer ugyanoda navigál, mintha közvetlenül írtad volna be az adatokat ezen a lapon. A szállás neked ugyanannyiba kerül majd, booking-on a genius kedvezményed is megmarad, de a rendszer érzékeli, hogy tőlem indult a foglalás, így kapok egy pici jutalékot. Minden nap több órát töltök gép előtt, hogy ilyen ingyenes tartalmat írjak nektek és nem állnak mögöttem szponzorok, azaz ez amolyan lelkes „közszolgálat”:-). A számodra költségmentes támogatásod nekem további utakat tesz lehetővé és ígérem, azokról is hasznos beszámolók készülnek majd!:-)