Egy hetet töltöttem a Duna-delta vidékén, és csak ámultam meg bámultam, mennyire gyönyörű. Ráadásul nem csak szép, hanem sok szempontból különleges is. Bevallom, nem tudtam korábban, mennyi érdekességet tartogat az a vidék. Újdonság volt számomra, hogy a Galápagos-szigetek és a nagy ausztrál korallzátony után a Duna-delta a világ harmadik legjelentősebb ökoszisztémája, mint ahogy azt sem tudtam, hogy a folyamatos hordaléklerakódás Európa legfiatalabb földterületeit hozza itt létre. Ismeretlen volt előttem, hogy milyen sok régészeti kincset rejt ez a vidék, valamint az is, mennyire sokszínű nemzetiségek lakják apró, színes falvait.
De most akkor mindent elmesélek:-)
2018. július 22: Bukarest
A román fővárosban találkozott tíz fős blogger csapatunk, akiket a világ különböző tájairól hívtak meg. Volt köztünk többek közt amerikai, Fülöp-szigeteki, holland és lengyel, plusz a szervezők felkértek egy tévéstábot és két fotóst is, hogy kísérjenek el minket az utazásra. A cél az volt, hogy mindenki a saját eszközével (blog, instagram, youtube, stb.) vigye hírét a csodás Duna-delta vidékének. Az Intercontinental szálló tetején adott fogadáson ismerkedünk össze, és kíváncsian vártuk, milyen kalandok várnak ránk.
2018. július 23. Constanza érintésével a szállásra, ami az Enisala Safari Village
A kisbuszunkkal nekivágtunk és jó háromórás vezetés után értük el Constanzát. A kétezer éves kikötőváros építészete meglehetősen vegyes – volt itt török minarettől szecessziós házakon és ortodox templomokon át szovjet kockaházakig minden.
A város híres-hírhedt épülete a ma már elhagyatott, régi kaszinó, ahova korábban még bemerészkedhettek bátor urbex kalandorok, de most kordon és őr vigyáz arra, hogy senki ne lépjen be. Ez kicsit szomorú volt, de az jó hír, hogy összejött már a pénz a felújításra.
Agigea városkában fogyasztottuk el az ebédet (Pescăria lui Matei), ahol az előétel és a főfogás is rengeteg hal volt. Reménykedtünk, hogy a desszert nem az lesz, és nem is csalódtunk – egészen pompás házi süteményeket kaptunk.
További egyórás út után Histria román erődjébe jutottunk, az ország legrégebbi városába. A régészeti terület ódon falakat, templomoszlopokat, római fürdőket foglal magában, pompás kilátással a tengerre.
Még megálltunk röviden Babadag mecsetjében, majd elértük a szállásunkat, ahol öt éjszakát töltöttünk. Az Enisala Safari Village régi parasztházakból áll, kékre pingált ablakkeretekkel, illatos levendulamezővel. Fantasztikus adottságai vannak, de bevallom, két dolgot hiányoltunk: a mosolygós vendéglátást és a házi kosztot. Itt fogyasztottuk el a reggeliket és vacsorákat, de ezek meglehetősen egyhangúra sikeredtek. A vidéki szállások erőssége általában a frissen sült kenyér, a helyben készített lekvár és sajt, a kerti paradicsom… na, ezek itt hiányoztak. A panoráma viszont fenséges volt, mint ahogy a nyugalom is (leszámítva a hajnali ébresztőt biztosító kakasokat).
2018. július 24: Lipován falvak, történelmi emlékhelyek, borkóstoló és cukrászüzem-látogatás
A Razim tó partján fekvő Sarichioi halászfaluban kezdtük a napot, gyönyörű tiszta időben. A halászok épp akkor tértek vissza a hajnali útjukról, kikötötték a csónakokat, rendezgették a hálókat.
Orosz ortodox lipovánok élnek errefelé, akik jó két évszázada emigráltak Oroszországból. Ellenállva az ortodox egyház reformjainak, ők továbbra is ragaszkodnak vallási hagyományaikhoz. Nem hajlandóak levágni szakállukat, illetve az előírt három helyett két ujjal vetnek keresztet. Ezek a külsőségek épp elegek voltak ahhoz, hogy az orosz kormány és egyház üldözze őket, így Moldovában és a Duna-delta vidékén telepedtek le.
A kis faluban lakik Alex is, az egész utazás megálmodója és szervezője, akinek családja nagyon meleg vendéglátásban részesített minket. Elmesélték az épp felújítás alatt levő nagy családi házuk történetét, és megkínáltak minket házi borral, palacsintával.
Haladtunk tovább.
Meglehetősen sűrű délutánunk volt, de sok az érdekesség a környéken. A legszebb a Celic-Dere kolostor volt, melyet két lipován szervezetes alapított 1841.ben. Bár korábban férfiak és nők vegyesen éltek itt, a férfi szerzetesek továbbálltak a közeli Saon kolostorba, úgyhogy ma már csak mintegy 80 női szerzetes él a meglehetősen szépen kialakított, kertes házakban.
Megálltunk az ország legrégebbi templománál is, az i.e. 4 században épült Niculitel bazilikánál, melyet csak 1971-ben fedeztek fel a falubeliek egy földmunka során. Ma már illő épületet kapott a ritka jó állapotban fennmaradt régi emlék.
Kései ebédünket egy borkóstolóval kötöttük össze a Macin pincészetben, amely a román királyi család hivatalos szállítója. Hatalmas hordókban tárolják itt a borokat, melyekhez még fel kell nőnöm:-)
Még egy nagyszerű cukrászüzembe (Fabrica Angelo) is betértünk, ahol nemcsak viccesen tudtunk beöltözni tetőtől-talpig védőöltözetbe, de degeszre is ehettük magunkat frissen készült sütikkel.
2018. július 26. A Duna-delta középső ága
A Duna több ágra bomlik, mielőtt eléri a tengert, ezek közül három jelentősebb van. Mindháromba Tulcea városából lehet hajókirándulásokra menni, ez a mi kis falunktól úgy 40 perc távolságra van. Ha valakinek nincs autója, célszerű itt bérelni szobát Tulceában, vagy bármelyik olyan faluban, amely innen tömegközlekedéssel könnyen elérhető.
Az északi ágon nem lehet hajózni, az ugyanis a határ Ukrajnával, úgyhogy ha valaki a vízbe merészkedik, az határsértésnek minősül.
Ma a középső nagy ágon haladtunk végig, motoros hajókkal. Bár napfelkeltére igyekeztünk, és ezért hajnali fél négykor keltünk, sajnos a napocska nem bújt elő. Az ébredő természet így is gyönyörű volt, a környező erdőkkel, megannyi madárral. A legvarázslatosabb akkor volt, amikor megállt a hajó és nem zúgott a motor. Úgyhogy akinek ideje engedi, inkább kajakot béreljen, szerintem úgy még fantasztikusabb az egész, hiszen jobban lehet hallani a madarak csicsergését és a nád zúgását.
Ebédelni Sulina falvacskában álltunk meg, az ország legkeletibb településén. A kék kerítések és ablakkeretek világát egyáltalán nem zavarja meg semmilyen modern épület, itt nagyon vigyáznak a faluképre. Az ég egyre haragosabbra váltott, és hatalmas vihar zúdult ránk. Bár bőrig áztunk, senki nem bánta – mivel csupa fotósból állt csapatunk, mindannyian ujjongva fogadtunk a remek képeket:-)
Este hazatérve hullafáradtak voltunk a hajnali ébresztő után, de még összeszedtük a maradék erőnket és felmentünk naplementét nézni a szállásunk melletti erődhöz. A hegyetetőn magasodó pompás várat a 13. század végén építették a Fekete-tengeri kereskedelemből meggazdagodott genovai kereskedők.
2016. július 27. A Duna-delta déli ága
Ma reggeli után Murighiol kikötőjébe hajtottunk és hajókba ültünk, hogy ezúttal a Duna-delta déli ágát fedezzük fel. A deltának ez a tája világszerte elismert madármegfigyelő hely, ahol számos faj rak fészket vagy fordul meg vándorlása közben. A legszebbek talán a pelikánok voltak, melyek időnként csapatostól repültek a fejünk felett. De láttuk kopasz sast, flamingót és bíbiceket is. Ahol a földterület véget ér, egy kis vadonatúj sziget fejlődött: a Sacalin sziget Európa legfiatalabb földterülete, és még a mai napig változik, hiszen a Duna folyamatosan szállítja a hordalékát a vidékre.
Sfantu Gheorghe (Szent György) falucskában ebédeltünk, ahol az eddig megszokott kék helyett inkább a zöld volt az uralkodó szín.
Helyi vezetőnk különös frizurája a régi kozák hagyományokat idézi. Ez a „khokhol”, amikor is a fejet szinte kopaszra nyírják, de a fejtetőn meghagynak egy tincset hosszan nőni.
2018. július 27. Tulcea
Már csavarogtunk mindenfele, de még saját kis falunkban még nem is néztünk körül – na, de ma reggel arra is sor került. Enisalában van egy tájház, ahol bemutatják a hagyományos bútorokat, életformát. Nekem persze a legnagyobb öröm az volt, hogy a kertben lakik egy fiatal cicamama négy apró csemetével:-)
Ezután a térség központjában, Tulceában találkoztunk a térség turizmusárt felelős szakemberekkel. Bevallom, nekem ez az egyik ok volt, hogy egyáltalán eljöttem az utazásra. Nem különösebben szeretem a csoportos utakat, de annyi szimpatikus vonása volt ennek a sajtóútnak. Kezdjük azzal, hogy nem 2-3 nap volt, mint az ilyen bemutató utak többsége, hanem egy teljes hét. Vonzó volt az is, hogy nagyon jó kollégákkal tudok találkozni, ismerkedni, kapcsolatokat építeni. Tetszett a profizmus, hogy nem előző este szóltak, hogy indulunk, hanem egy évvel előtte (!) kiválogatták a csapat tagjait és megkezdték a szervezőmunkát. És végül jó érzés volt, hogy kíváncsiak a véleményükre. Ha már összetrombitáltak tíz komoly utazót, megkérdeztek minket, legközelebb mit csináljanak másképp hasonló utak szervezése során, szerintünk mivel, kinek, hogyan reklámozzák a térségét, mi tetszett és mi nem, mire figyeljenek, stb. És mi szívesen segítettünk:-)
2018. július 28. Jurilovca (lipován falu), Orgame (régészeti lelőhely) és Gura Portitei (stand)
Ma egy bűbájos falut látogattunk meg, talán a legszebbet az egész vidéken. Jurilovca lakói szorgalmasan dolgozó lipovánok, és nagy odafigyeléssel tartják rendben régi házaikat. Néhány közülük vendégházként üzemel és itt aztán fantasztikus ebédet ettünk.
A bőséges lakoma után kicsit nehezen tápászkodtunk fel, de még felkeresünk egy i.e. 7 században épült görög erődöt, aminek eredeti neve Orgame, de melyet a rómaiak később Argamumra kereszteltek át. Hatalmas területen fekszik az ásatási terület, fantasztikus panorámával a tengerre.
Már csak egy kis lazítás volt hátra. Gura Portitei szigetére csak hajóval lehet átmenni strandolni, de a transzfert és a napernyőbérletet leszámítva nem kell semmiért fizetni. A tenger tiszta, kellemes, jót lehet pancsolni, az étteremben pedig remek a vacsora. És wifi is van, lehet dolgozni!:-)
Két meglepetés is ért minket: egy néptánccsoport perdült ki az étterem teraszára, amíg épp ott voltunk, aztán amikor visszahajóztunk a kikötőbe, egy lámpásfesztiválba csöppentünk.
Ezzel véget ért a Duna-delta programja, búcsút vettünk a vidéktől…
2018. július 29. Vissza Bukarestbe
Visszabuszoztunk Bukarestbe, ahol még egy éjszakát töltöttük az Intercontinental Hotelben. Délután volt még egy kis idő, akkor gyorsan elszaladtam a hoteltől alig 10 perc sétára található gyönyörű könyvesboltba, a Carturesti Caruselbe.
Még sok-sok fotó: ITT
2018. július 30. Parlament Palota, naplementés repülés Nagyváradra
Mivel csak este indultam haza, volt egy szabadnapom a városban. Mi más lehetett volna a program, mint Bukarest leghíresebb, leghírhedtebb épülete a Parlament hatalmas tömbje, amely az amerikai Pentagon után a világ második legnagyobb épülete. A 13 év alatt, 700 építész csapatmunkájával elkészült palota Ceaușescu rémuralmának emléke.
Néhány adat a képek mellé: a 270 méter hosszú, 245 méter széles, 66 ezer négyzetméter hasznos területű épület a föld felett 86 méterre magasodik ki, és 92 méterre nyúlik le a felszín alatt. Építéséhez 1 millió köbméter márványt, 5500 tonna cementet, 7 ezer tonna acélt, 20 ezer tonna homokot, 200 ezer köbméter üveget, 220 ezer négyzetméter szőnyeget és 2800 díszes csillárt használtak. Elképesztően stabil. Az idegenvezető szerint, ha földrengés van (és itt viszonylag gyakran előfordul), akkor ez a létező legjobb bunker.
Erkélyéről 1990-ben Michael Jackson így köszöntette az egybegyűlteket: „Hello Budapest”! Ezzel elindított egy trendet, mert utána ugyanezt a hibát követte el Ozzy Osbourne, Metallica, Lenny Kravitz, Whitesnake és Iron Maiden is. Úgyhogy igazodva a hagyományokhoz, én is kiálltam az erkélyre és így üdvözöltem alattam a várost:-))
Még sok-sok fotó: ITT
Délután aztán privát ötórás városnézésre vitt egy kolléga, Románia vezető utazóbloggere, Cezar. Megmutatta az egykori karavánszerájokat, eldugott kis templomokat, belső udvarokat, legendás hoteleket. Mindenről nagyon élvezetesen mesélt, lehet, hogy pályát kellene módosítania, bár bloggernek is elsőrangú:-)
Este festői naplementében repültem Nagyváradra. Bár csak 45 perc volt az út, folyamatosan kattogtattam a gépem, olyan parádés volt a látvány.
2018. július 31. Haza:-(
Már csak a hazautazás volt hátra. Mivel előző este későn érkeztem Nagyváradra, ott aludtam, és inkább másnap reggel, frissen vezettem haza Budapestre.Egyébként is nagyon szeretem Nagyváradot, jó volt itt is megállni egy kicsit. A Snoozz kávézóban reggeliztem, nagyon cuki hely, tökéletes kávéval és remek bagellel!
Volt idő az hazafele tartó úton visszapörgetni az élményeket és elmerengeni a látottakon. Meglepő, mennyire keveset tudunk a Duna-deltáról, és ahhoz képest, hogy ilyen fantasztikus hely van a közelünkben, milyen kevesen látogatjuk. Az egész régió évente 10 ezer turistát vonz, de már vannak vendégházak, éttermek, hajókirándulások. Van már infrastruktúra, de nincs tömeg – ez a létező legideálisabb időszak utazni. Nem is akarnak a szakemberek túl sok látogatót, nem gondolkodnak buszos csoportokban, több nagy Dunán lecsorgó hajóban, tömegturizmusban. Inkább a minőségi, lassú utazókat preferálják, akiknek van kedvük, idejük és igényük alaposan megismerni a környéket.
Logisztika:
Budapestről érdemes repülővel érkezni Bukarestbe – van közvetlenül Wizzair vagy Tarom, illetve Nagyváradról Blue Air. Ha tömegközlekedéssel tervezitek felfedezni a vidéket, célszerű Tulceába tenni a bázist. Itt több 3-4 csillagos hotel is van, például a Delta Hotel vagy az Esplanada Hotel, de vannak kisebb panziók és magánszállások is. Az árlista másik végén a rendkívül menő és elegáns (na meg drága) Green Village található. Hajót például a Select Toursnál lehet bérelni, de bármelyik szálláson megoldják, ha kirándulni szeretnétek.
Jurilovcában vannak a legbarátságosabb magánszállások, melyeket nagyon-nagyon ajánlok, a két kedvenc a Laguna Razim-Sinoe vagy a Sailors.
Mi Enisala faluban laktunk, az Enisala Safari Village nevű helyen, aminek fantasztikus a fekvése, de a háziak nem voltak a helyzet magaslatán. Sarichoi falu is jó ötlet, mert onnan közvetlenül indulnak a hajók.
Ha autóval tervezitek bejárni a vidéket, akkor a legmegbízhatóbb helyi autókölcsönző az Autonom. Ha nem akartok bíbelődni egyéni szervezéssel, van egy helyi iroda, amelyik a reptéri transzfertől a szálláson át a hajóbérlésig mindent elintéz: az Explore Dobrogea. Nyilván így húzósabb lesz az út ára, de akinek megéri, így kényelmesen megold mindent. Egy mintaútvonal ITT található.
Ha szeretnétek kisfilmeket nézni a környékről, van pár fent a youtube-on: ITT, ITT és ITT.
Egyszóval: amennyiben szeretitek a háborítatlan természetet, a hajózást, a madármegfigyelést, a színes kis falvakat, a sok finom halat – nagyon jó szívvel ajánlom ezt a vidéket!
#ExploreDobrogea egy sajtóutazás volt az Eventur Group & Explore Dobrogea Travel Agency szervezésében. Fő partnerek: Transmeteorit SRL, The Management Association of the Danube Delta Tourism Destination & Tulcea County Council. Logisztikai partnerek: Blue Air, Black Cab, InterContinental Bucharest, Enisala Safari Village, Art&Craft, Select Tours Danube Delta, the Dobrogean Wine Cellar, the Fishery of Matei, Visit Jurilovca, Green Village Resort, Delta Hotel (Tulcea) és Gura Portiței (the holiday village).
További írások az országról:
2013:
Erdély – öt nap, rengeteg látványosság
2017:
Hagyományos erdélyi mesterségek őrzői
Székelyföld legszebb középkori templomai
2018:
Ady és a szecesszió – Nagyvárad látnivalói
2022:
Iasi (Jászvásár) és a bukovinai kolostorok
2023:
Nagykároly – ahol megismerte szerelmét Petőfi Sándor
Segesvártól Temesvárig – a Vaskapu és környéke
Utószó
Hasznosak voltak a fentiek? Szívesen olvasol ilyen útleírásokat, tippeket? Ha igen, és nem lenne ellenedre valamivel viszonozni a blogba fektetett munkámat, könnyen megteheted úgy, hogy neked ne kerüljön semmibe! Ha itt a weblap jobb sávjában (mobilos verzióban a lap alján) levő booking.com kockában keresel szállást, azaz itt ütöd be, hova és mikor utaznál, a rendszer ugyanoda navigál, mintha közvetlenül írtad volna be az adatokat ezen a lapon. A szállás neked ugyanannyiba kerül majd, booking-on a genius kedvezményed is megmarad, de a rendszer érzékeli, hogy tőlem indult a foglalás, így kapok egy pici jutalékot. Minden nap több órát töltök gép előtt, hogy ilyen ingyenes tartalmat írjak nektek és nem állnak mögöttem szponzorok, azaz ez amolyan lelkes „közszolgálat”:-). A számodra költségmentes támogatásod nekem további utakat tesz lehetővé és ígérem, azokról is hasznos beszámolók készülnek majd!:-)