Ha csak egy kirándulásra jut idő Lisszabonból, a portugál királyok nyári rezidenciája, Sintra a legjobb választás. A kisváros méreteihez képest meglepően sok nevezetességet tartogat: kastélyokat, romantikus kerteket, várakat, de elbűvölő maga a belváros is.
A portugál uralkodók és tehetős polgárok évszázadokon keresztül építettek itt, a hűvös hegyekben a pompás palotákat, melyek közül még sok magántulajdonban van – de szerencsére a legizgalmasabbakat megnyitották a látogatók előtt.
Lisszabonból Sintrába
Lisszabon Rossio állomásából indulnak a vonatok Sintrába. A vonatok félóránként indulnak, a menetidő körülbelül 40 perc. Vannak közvetlen vonatok, de olyan is, amelyről át kell szállni, a menetrendet a vasúttársaság honlapján lehet ellenőrizni. A retúr jegy 4.50 euró (2×2.25 euró), de ha van Lisszabon kártya, az erre a járatra is érvényes.
Közlekedés Sintrában
Sintrába megérkezve több lehetőség is van, merre induljon az ember, de a látogatók túlnyomó része egyből megveszi a 434-es buszjáratra az 6.9 eurós napijegyet, és azzal járja körbe a város legfőbb nevezetességeit: a főtér közepén levő királyi palotát (Palácio Nacional de Sintra), a mór várat, valamint a Pena palotát. A kifejezetten erre a turistakörútra szakosodott busz elég gyakran jár, bár még így is előfordult, hogy nem fért fel rá az összes várakozó utas, de maximum a másodikra igen. Annak alapján, hogy ez egy sima december eleji hétvége volt, nyáron elég tumultus lehet a városban.
Mivel a Sintra vasútállomás úgy másfél kilométer a városközponttól, sok turista tanácstalanul nézelődik, egyáltalán merre induljon. Ezt kihasználva sokan igyekezek utasokat szerezni drágább hop-on-hop-off buszokra is. Teljesen felesleges azokért fizetni, kivéve ha speciálisan olyan helyre akarunk menni, ahova csak azok visznek el (például a kontinens nyugati csücskéba, a Cabo de Roca pontra).
Mivel én már ezeket a kiemelt látnivalókat bejártam, először a másik népszerű buszra váltottam jegyet, a 435-re. Ez a távolabbi kastélyokhoz, a Regaleira palotához, majd a Monserrate palotához megy. Biztos akartam lenni abban, hogy ez a kettő beleférjen az időmbe, mielőtt a már korábban is felkeresett palotákhoz megyek.
Regaleira palota
A Regaleira nem is annyira magáról a palotáról nevezetes, inkább a zegzugos kertjéről, ami tényleg nagyon romantikus (lenne, ha nem hangoskodnának és szelfiznének turisták százai). Szökőkutak, kőpadok, sötét alagutak, kanyargó ösvények, tornyok kuszasága egy elvarázsolt, misztikus kertben. A látogatók sajnos tényleg szinte elviselhetetlenek voltak, mindenki hangoskodott és izgatottan rendezte az ismerőseit csoportképekbe. Megfigyeltem, hogy csak a képekre koncentrálnak, magát a látványosságot nem is nézik, és gyanús volt, hogy ha tíz perccel később megkérdezném, egy szökőkút vagy elefánt előtt fotózkodtak-e, vajon tudnának-e válaszolni…
A palota kertjében a legkülönlegesebb látnivaló a két kút (Poco Imperfeito, Poco Iniciatico), melyek mélyére spirális lépcsősoron lehet leereszkedni. A Poco Iniciatico olyan, mintha egy tornyot fordítva állítottak volna fel – 27 méter mélyről felnézve beleborzongtam a sokféle szimbólumba, mennyi titkot rejthet ez a hely.
Monserrate palota
Innen pár perc busszal a Monserrate palota, ahova számomra ismeretlen okból az előző helyen megfordult turistáknak csak a töredéke utazott tovább, úgyhogy itt végre kellemesen nyugodt körülmények közt lehetett megcsodálni a bájos kis épületet és az azt körülölelő nagyszerű parkot.
Még egy, a fentieknél is kevésbé látogatott kolostort néztem ki magamnak, a kapucinusokét, ahova viszont egyáltalán nem jár busz. Otthon úgy terveztem, hogy majd stoppolok, vagy akár gyalogolok, hiszen a Monserratetól csak egy szűk óra. Végül nem így lett, mert akárkit kérdeztem, totál megrökönyödve nézett rám, hogy gyalog nekivágjak, autóst pedig egyáltalán nem találtam, aki arra menne.
Úgyhogy feladtam, majd utolsó nap úgyis jövök nagyjából errefelé autóval, maximum akkor majd elkanyarodok oda, ha belefér. Így viszont volt még egy pár órám, úgyhogy akkor én is bekapcsolódtam a megszokott turistakörbe, a három ismertebb palotát felölelő útvonalba.
Ehhez először vissza kellett buszozni a központba, de nem jött a menetrend szerint esedékes 435 busz- Úgyhogy stoppoltam egy autót (mindig csak olyanba szállok be, amiben ül már legalább egy nő). Egy helyi idegenvezetőként dolgozó német fickó vett fel, aki egy német házaspárt vitt körbe privát autóval. Ez nyilvánvalóan a legkényelmesebb (csak ugyebár a legdrágább) megoldás.
Királyi palota
A belvárosban aztán bekukkantottam a kívül szerényebb, de belül annál pompásabb királyi palotába. Csodás festett és csempézett termei vannak, melyek közül talán a Sala dos Cisnes (Hattyúk terme) és a Sala das Pégas (Szarkák terme) a legszebbek. Bent arra is fény derült, miért csúcsosodik a hófehér palotán két hatalmas kémény. Azok nemcsak dísznek vannak, hanem egy óriási konyha felett magasodnak.
Pena palota
Utána megváltottam az öt eurós jegyet a 434-re turistabuszra. A városközpont után a következő megálló a mór vár lett volna, de ezt kihagytam. Inkább még a Pena palotát zsúfoltam bele a napomba. Ez – részben a folyamatosan hömpölygő tömeg miatt – belül ugyan nem volt különösebben nagy hatással rám, de jópofák a színes tornyocskái.
Kapucinusok egykori kolostora
Egy későbbi nap, amikor volt már bérelt autóm, további helyekre is eljutottam.
A kapucinusok egykori kolostora kísértetiesen kihalt, romos épületkomplexum, hatalmas sziklatömbök között bújik meg az erdőben. Nem is tudom, akkor volt-e félelmetesebb, amikor azt hittem, egyedül vagyok, vagy amikor az egyik félhomályos cellában megláttam egy csendben ücsörgő látogatót. Mikor túljutottam a sokkon, beszélgettünk egy kicsit. A környéken lakó fiatalember gyakran kijár ide elvonulni, meditálni.
Queluz-palota
A másik hely, a Queluz-palota rózsaszín és világoskék babaszínekben pompázó hatalmas kastélya szintén kihalt volt. A legcsodálatosabb nagyteremben sem volt egy árva látogató sem. Ilyenkor érzi az ember, milyen jó dolog holt szezonban utazgatni.
Sintra sütemény specialitás
Sintrában édesség-specialitások is vannak, ezek legalább olyan fontosak, mint a várak.
Az egyik a travesseiro, ami mandulás krémmel töltött ropogós tésztájú batyu. Ezt a Piriquita-Antiga Fábrica de Queijadas nevű cukrászdában készítik talán a legjobban, nem messze a főtértől.
A másik helyi finomság a queijada, kis édes kerek süti, melynek elkészítéséhez a vaj helyett friss sajtot használnak. Fő lelőhelye a Fabrica das Verdadeiras aprócska cukrászda, nem messze a vasútállomástól.
Mennyibe kerül egy egynapos kirándulás Sintrában?
Ha csak a könnyebben, autó nélkül is elérhető nevezetességeket nézzük, akkor 60 euró körül lesz a napi költés.
• Retúr vonatjegy €4.50 (2x€2.25)
• Palácio Nacional de Sintra jegy €10.00
• Palácio da Pena teljes jegy €14.00
• Palácio da Pena csak külső részekre szóló jegy €7.50
• Castelo dos Mouros €8.00
• 434-es turistabusz €6.90 (egy kör)
• ebéd €12-€20
A sorozat összes írása (kattints a linkre)
Belém – Szent Jeromos kolostor, Pastéis de Belém, XL Factory
Sintra – Regaleira palota, Monserrate palota, Királyi palota, Pena palota, kapucinusok kolostora, Queluz-palota
Algarve – Faro, Tavira, Vila Real de Santo Antónió, Silves, Lagos, Vila do Bispo, Sagres, Cabo de Sao Vicente, Monchique
Évora, Monsaraz, Marvao, Monsanto – megalitikus emlékek, Serpa, Mértola, Vila Vicosa, Elvas, Évora, Monsaraz, Marvao és Monsanto
Tomar, Fatima, Coimbra, Alcobaca, Batalha és Óbidos -Tomar, Fatima, Coimbra, Alcobaca, Batalha, Óbidos és Cabo de Roca