Amikor megemlítettem barátoknak, hogy az Antarktiszról hazaérve az első utam Zalaegerszegre vezet, kicsit sajnálkozva mondták, hogy az bizonyára nem lesz akkora kaland. Nekem azonban van egy olyan szerencsés tulajdonságom, hogy mindenhova ugyanolyan kíváncsisággal indulok el – legyen az a világ egy távoli csücske vagy épp egy hazai kistelepülés. Ráadásul az országban a két kedvenc régióm a két ellentétes „csücsök”: a szüleim származása miatt Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, valamint a pont ellentétes pólus, Vas és Zala vidéke. Utóbbi térségben többször is megfordultam az elmúlt években és mindig szép élményekkel, új barátságokkal tértem haza.
Mindszentyneum
Így bizony az életem legszuperebb útja után is a megszokott kellemes izgalommal írtam be a GPS-be, hogy irány Zalaegerszeg, ahol a nemrég megnyílt Mindszenty József Látogatóközpontot, a Mindszentyneumot kerestem fel.
Már az épületet meglátva nyilvánvaló lett számomra, hogy itt egy ízig-vérig kortárs intézmény fogadja majd a látogatókat, de az ajtón belépve esett le igazán az állam, hogy mennyire friss és modern helyre érkeztem. Bevallom, az első fél órában el se jutottam a kiállításokig, mert fel-alá rohangáltam a négy emeletnyi lépcsőházban, hogy minden létező szögben le tudjam fotózni. Nem kell nagy jósnak lenni ahhoz, hogy az Instagramon hamarosan visszaköszönnek majd ezek a lépcsőfokok, mert magukban is rendkívül látványosak, no és szelfizésre is tökéletesen alkalmasak:-)
A fotózás mellett meg-megsimogattam a lépcsőkorlátot is, imádom a szép fabútorokat, fából készült tárgyakat, és itt gyönyörűen kivitelezett munkával találkoztam (lám, ha akar, tud a magyar építőipar!).
Kigyönyörködtem magam minden apró részletben, vettem egy nagy levegőt és beléptem az első kiállítótérbe.
Téglától templomig
A ruhatárnak is helyet adó pinceszinten a térség középkori emlékeiből állítottak össze egy anyagot, ami szinte véletlenül került ide: a középkori téglaégető kemencéket ugyanis az építkezést megelőző feltárás során pont itt találták meg a régészek. Ha már így alakult, akkor elvetették az eredeti gondolatot, miszerint időszaki kiállítások váltogassák egymást ezekben a termekben és állandó anyagként a „Téglától templomig” tárlat kapott itt helyet.
No de erről nem is írnék többet, inkább a látogatóközpont két fő tárlatára térnék rá. Az első emeleten Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek életútját mutatják be, a második emeleten pedig az egyház és az állam 1945 és 1989 közötti viszonyát.
Mindszenty József életútja
Először is érdemes tisztázni, miért kapott ilyen jelentős emlékhelyet itt Mindszenty József. A későbbi esztergomi érsek pályája kezdetén teljes negyedszázadot töltött Zalaegerszegen és nemcsak plébánosként szolgált, de igen sokat tett is a városért. Az energikus, erős akaratú egyházi vezető templomot épített a ferenceseknek, idősotthont, katolikus kultúrházat, az elesetteknek lakótelepet emeltetett. Már régóta megfogant a gondolat a városvezetők fejében, hogy érdemes lenne Mindszenty életútjának egy átfogó tárlatot szentelni, és ez valósult meg 2022 októberében.
Az első terembe belépve rögtön szembeötlik, hogy a terem két oldalát más színekkel, más módszerekkel rendezték be.
A jobb oldali falon a szürke árnyalataiban játszó táblákon történeti áttekintést kapunk, míg a bal oldalon Mindszenty József életével, személyiségével ismerkedhetünk. Ez a kettősség az összes termet végigkíséri, azaz Mindszenty József életútja mellett folyamatosan láthatunk egy köztörténeti hátteret is. Ugyancsak állandó elemei a kiállításnak a művészi installációk (Bukta Norbert alkotásai), melyek minden teremben hangsúlyos szerepet kapnak.
Hol máshol is kezdhetnénk az életutat, mint a gyerekkorral. Ahogy az az egész kiállításra jellemző, nincs emészthetetlenül sok tárgyi emlék, csak néhány emblematikus tárgy, fotó, jó érzékkel kiválogatva. Itt például az akkor még Pehm József (aki később vette fel a Mindszenty nevet) ifjúságát mélyen szeretett édesanyjának kendője és imakönyve idézi fel a gimnáziumi érettségi tablóképe mellett.
Az első installációval is itt találkozunk: a szülői ház kertjének földjéből készült jelképes keresztelőkúttal.
A főpapi tevékenységet bemutató teremből egy bíborpalástot emelnék ki, melyet Rómában kifejezetten a kiállítás számára készítettek el. Mindszenty József ugyanis bíbornoki kinevezése után nem készíttetett magának új palástot, elengedőnek találta korábbi, lila színű püspöki öltözetét.
Fotók, magyar és külföldi filmhíradók idézik meg ezt a kort, majd egy templomi üvegablakot és körmeneti virágszőnyeget idéző fényinstalláción keresztül érjük el a kiállítás leglátványosabb részét: a két emeletet összekötő címtemplomot.
Itt emelkedik az aranyló fényfüggöny közepén a máriaremetei kegytemplom előtt álló életnagyságú Mindszenty-szobor hófehér gipszmintája, miközben a hangszóróból a letartóztatott bíboros utolsó szó jogán elmondott beszédének részlete szól.
Innen a tárgyalást megelevenítő terembe jutunk, ahol fotók, kisfilmek idézik fel a bírósági színjátékot. Mindszenty József 1956-os kiszabadulása után nem sokáig élvezhette a szabadságot, az orosz csapatok közeledésének hírére az amerikai követségre menekült. A néhány naposnak hitt menedékből közel 15 év kényszertartózkodás lett – az itt töltött időt íróasztala (ami oltárként is szolgált) idézi meg.
Csak 1971-ben hagyta el a követséget és egyúttal az országot is. Először Rómába, majd Bécsbe utazott. Lelkipásztori körutakat tartva több alkalommal felkereste a távoli országokban élő magyar „oázisokat”. A tárgyi emlékek közül ebből a korból az amerikai városvezetőktől kapott díszkulcs-gyűjtemény a legérdekesebb, New York-hoz is akad egy szép aranykulcs a gyűjteményben.
Mindszenty gyakran idézett gondolatára, miszerint „Mindenki egy magyar falevél egy közös magyar fáról” rímel az itt látható művészi installáció, a mennyezeti áttört mintájú lugas.
Televíziós felvételek, fotók mutatják be Mindszenty József temetését és újratemetését is, majd a kiállítás utolsó tere – egy jelképes sírkápolna, ismét a szüli ház kertjéből származó földdel – hív elcsendesedésre.
Egyházüldözés a kommunizmus alatt
Egy szinttel feljebb a „(F)EGYHÁZ” című tárlat az egyház és állam viszonyát mutatja be 1945 és 1989 között. Míg a Rákosi korszak erőszakosabban, addig a Kádár-korszak inkább megfigyelésekkel, megfélemlítéssel üldözte az egyházi vezetőket, híveket.
Itt is egy idővonallal, történeti áttekintéssel indul a tárlat, de más formában: minden év egy-egy tablót kapott, ahol hírek, fotók és filmhíradó részletek mutatják be a legfontosabb történéseket.
Ha valaki inkább élőszóban ismerkedne a korszak eseményeivel, az beállhat két harang formájú vetítő alá. Az egyikből történészekkel, a másikból elhurcoltakkal készült interjúkat hallgathatunk – azaz objektív véleményeket és szubjektív visszaemlékezéseket.
A kiállítás második terében, egy időutazásként berendezett raktárszerű helyiségben korabeli szatirikus hetilapokba lapozhatunk, manipulatív kisfilmeket nézhetünk, illetve régi rádiókon propagandabeszédeket hallgathatunk.
Egy látszólag könnyedebb rész következik mosolygós gyerekfotókkal, vidám kempingrészlettel. A betiltott egyházi jellegű cserkésztáborok helyett más típusú, például indiántábornak álcázott nyaralásokat szerveztek a gyerekeknek és fiatal híveknek – de hamar kiderül, hogy a folyamatos megfigyelések miatt gyakran ezek a nyári táborok sem voltak veszélytelenek, az idilli fotók sokszor a táborvezetők letartóztatásához vezettek.
És ha már szóba kerültek a megfigyelések, lehallgatások, átlépve a következő térbe egy K-lakást láthatunk. Ezek a teljesen átlagosnak tűnő bérházi lakások a belügyminisztérium tulajdonában voltak, de (egy eldugott szekrénykéből elő is vehető) szigorú leltári lista gondoskodott arról, hogy átlagosnak látszanak. Itt találkoztak az operatív tisztek a beépített ügynökökkel, itt hallgatták meg a jelentéseket és adtak további utasításokat. Csak zárójelben jegyzem meg, még középiskolás koromban rólam is készült akta az „ellenzéki” tevékenységem miatt, jó pár éve sikerült megtalálnom a levéltárban.
A hatalom nem végzett félmunkát: magukról a megfigyelőkről is készültek tanulmányok, kartotékok – ezek már a következő szobában láthatóak, ahol néhány aktába bele is olvashatunk vagy telefonon belehallgathatunk.
A legdrámaibb teremben folytatódik a kiállítás, a tárgyalóhelyiségben, ahol belehelyezkedhetünk mindkét fél szerepébe. A bírói pulpituson elhelyezett interaktív eszközökön beleolvashatunk három kiemelt koncepciós per teljes iratanyagába, míg a vádlottak padjára ülve belehallgathatunk az elítéltek visszaemlékezéseibe.
Továbbsétálva fotóalbumok közt találjuk magunkat. Ezek érzékeltetik, hogyan lettek az egyházi esküvőkből polgári szertartások, a keresztelőkből névadók, a karácsony helyett fenyőünnepek vagy épp a cserkészekből úttörők.
Ismét egy meglehetősen zord hangulatú helyiségbe érünk, ahol kettétört oszlopok szimbolizálnak megtört életutakat, egy-egy fogdába zárt elítélt személyes tárgyainak bemutatásával.
Egyikük, Lénárd Ödön piarista szerzetes cigarettapapírosra írt verseket a cellájában – ezek másolataiból a kiállítás végén a látogató el is vihet egyet emlékbe magával.
Kávézó, ajándékbolt
A két fő tárlaton kívül a második emeleten időszaki kiállításoknak alakítottak ki bemutatóhelyet, a földszinten pedig kávézó, rendezvényterem és ajándékbolt várja a látogatókat.
Utóbbi egy múzeumi ajándékbolt és egy egyházi kegytárgybolt ötvözete, itt ugyanis az összes ajándéktárgy – a könyvektől kezdve a hűtőmágnesen és a dobókockán át a csokoládéig – vallásos tartalommal, üzenettel bír.
Mindszenty-út
Aki szeretne még jobban elmélyülni Mindszenty zalaegerszegi emlékeiben, végigjárhatja a Mindszenty-utat is, ami a Mindszentyneumtól indul. Ezt nemcsak a turisták kedvéért, hanem a helyi lakosokat is megcélozva alakították ki, emlékeztetve őket arra, mennyi mindent tett Mindszenty József a városért.
Rögtön a szomszédban áll a Göcseji Múzeum, melynek alapítását az akkor alplébánosként tevékenykedő Mindszenty József karolta fel.
Innen pár lépés a Mária Magdolna-plébániatemplom, melynek alapkövét 1747-ben tették le Padányi Biró Márton frissen kinevezett, energikus veszprémi püspök kezdeményezésére. Az ő alakjával nemrég találkozhattak figyelmesebb olvasóim, hiszen 2021. november elején részletesebben is írtam róla a Sümegi Püspöki Palota átadásának kapcsán.
A Sümegi Püspöki Palota – bepillantás egy izgalmas korszakba
Ebben a gazdagon díszített plébániatemplomban szolgált Mindszenty József plébános is zalaegerszegi évtizedeiben.
Ugyancsak őrzi az emlékét a Kazinczy-tér túloldalán fekvő Mária Magdolna Plébánia is, ahol 1919-től 1944-ig, plébánosi kinevezésétől a veszprémi püspöki székbe kerüléséig élt. És így tovább, több mint tucatnyi intézményt lehet végigjárni egészen az Erdődy-Széchenyi-Hüvös kastélyig. A tájékozódást az alábbi térkép segíti: Mindszenty-körút
Sőt, ha valaki belelendült, akkor irány Csehimindszent, ez a bájos vasháti település, ahol 1892. március 29-én Mindszenty József bíboros, hercegprímás meglátta a napvilágot.
Vasi Hegyhát, Rábamente – Ezer apró csoda földje
Záró gondolatok
Nekem mindkét tárlatban, azaz mindkét szinten nagyon tetszett, hogy bár sok az információ, sehol sem éreztem zsúfoltnak, emészthetetlennek az anyagot. Ha valaki jobban el akar mélyülni ebben a korszakban, megvan rá a lehetősége, de akinek csak egy-két órája van a látogatásra, az is kap egy átfogó képet.
Bevallom, a régi, poros tárlókhoz szokott „old-school” múzeumlátogatóként meglehetősen szkeptikus vagyok a multimédiás eszközökkel kapcsolatban. Egyrészt elfogadom, hogy a fiatalokat csak így lehet megszólítani és ez a trendi, de kis túlzással a gyakorlatban eddig kétfajta eszközzel találkoztam: amit még nem üzemeltek be és ami már elromlott. Itt egyre nagyobb meglepetéssel figyeltem, hogy minden kütyü működött, aminek a friss nyitás mellett az is magyarázata lehet, hogy nincs semmi túlgondolva: azaz nincsenek nagyon bonyolult megoldások, csak fel kell emelni egy telefonkagylót, lapozni kell egy kijelzőn vagy megnyomni egy rádiógombot. Pont annyi az IT megoldás, amennyi érdekesebbé teszi a látogatást, de mind olyan, amivel minden korosztály könnyedén megbirkózik.
Apropó, korosztály. A kiállítás anyaga meglehetősen komoly, elsősorban a korszak történelme iránt érdeklődőknek ajánlott, nem javasolnám kisgyerekes családoknak. Persze megoldható nekik is, ha a gyerekeket a nagyszülőkkel a belépő nélkül látogatható kávéházban hagyják:-)
Nem vagyok történész, így nem tudom, és nem is feladatom megítélni Mindszenty József összetett személyiségét, életútját. Az én hivatásom tudósítani érdekes látnivalókról, és ez a látogatóközpont feltétlenül megér egy látogatást – e nagyívű tárlatban mindenki beleáshatja magát a részletekbe és megalkothatja saját véleményét.
Egy dolog biztos: ez nem egy könnyed program, még ha sikerült is elkerülni, hogy túlságosan nyomasztó legyen. Inkább elgondolkodtatónak nevezném, így kifejezetten jól esett a hazavezető bő kétórás út a sztrádán, hogy még emésszem magamban a látottakat.
Látogatói információ
A látogatóközpont szerdától vasárnapig 9-17 óra közt van nyitva. Időszaki kiállításokról, jegyárakról, programokról a weblapon lehet tájékozódni.
(x) Szponzorált tartalom. Az együttműködés a szerzői szöveget nem befolyásolta.