Vasi Hegyhát, Rábamente – Ezer apró csoda földje

Vasi-hegyhát

„Táncolni kell, uram, a zene majd csak megjön valahonnan…” Zorba, a görög mondása járt az eszemben, amikor egy kevéssé ismert vidéken, a Vasi hegyhát dimbes-dombos táján barangoltam három napon át. Sokszor látom több utazós fórumon, ahogy egyre csak panaszkodnak és türelmetlenkednek az emberek, hogy nem lehet külföldre menni. Nálam szerintem senki nem szeret jobban utazni a világon, de én úgy vagyok vele, elvesztegetett idő a múlton nosztalgiázni vagy a jövőn rágódni. A jelenben érdemes élni, és nem azt nézni, hova nem lehet menni, hiszen az adott helyzeten nem tudunk változtatni. Fordítsuk meg: utazzunk oda, ahova lehet, aztán az élmények meg megjönnek valahonnan!

Tény, hogy a Vasi Hegyhát – Rábamente régió nem tud felmutatni olyan világhírű látványosságokat, mint az Eiffel torony vagy a Grand Canyon. De aki keres, az talál és akárhogy töröm a fejem, nem tudnék jobb címet adni a környéket bemutató írásnak, mint ami annak a hivatalos mottója: Ezer apró csoda földje. Mert tényleg ilyen. Fogalmam nem volt, mit találok itt, mert nem tudom felidézni, hogy az Instagramon bármikor is szembe jött volna innen valami trendi látnivaló. De most azt kell mondjam, ez nem a régió hibája, hanem az Instagramé!

Vasi Hegyhát – hol járunk?

De hol is vagyunk? Vas megye déli részén, az Őrség szomszédságában, attól északkeletre. A híresebb szomszédhoz, az Őrséghez hasonlóak a falvak, a népszokások, a népi építészet, ami viszont eltér a Vasi Hegyhát részen, az a szőlőhegyek sokasága: a térség 23 települése közül 19 rendelkezik szőlőheggyel. Van két kisváros, Körmend és Vasvár, leginkább itt vannak éttermek, a szállásokból viszont inkább a kisebb vendégházak, panziók dominálnak. Pont azok, amikre szükségünk van ezekben az időkben!

Ha nem is messze földön híresek a látnivalók, de nagyon változatosak: természeti szépségek, kulturális és vallási emlékek, egyedi egészségmegőrző programok, népi hagyományok. Nézzük, mi mindent tudtam bejárni három nap alatt – nem sietve, komótosan.

Vasi hegyhát

Körmend, Dr. Batthyány-Strattman László Múzeum

Budapestről érkezve elsőként a térség Tourinform irodájába mentem, amely körmendi kastéllyal szemben található. A mellette levő cukrászda teraszán egy nagyon pihepuha bundájú szép cica illegette magát, úgyhogy a fogadtatással máris meg voltam elégedve.

Vas, Kormend

Felvértezve magam mindenféle információkkal átsétáltam a téren, és megkezdtem a túrát a múzeummal. Az épület külseje kicsit ütött-kopott, de még így is méltóságteljes. A fények tökéletesek voltak, alig vártam, hogy fotózhassak, de összeráncolt homlokkal mustrálgattam a két autót az épület előtt. Mint kiderült, mindkettő ottani alkalmazottaké volt, az egyiket sikerült is megkérni később, hogy álljon el, de a kék autó gazdája nem került elő. Innen is üzenem neki, hogy ha csak plusz három métert tudna még reggelente sétálni a munkahelyére és a jegyiroda elé parkolna, nem lenne benne az összes látogató fotójában! Irgum-burgum!:-)

Vas, Kormend

A múzeum két kiállítása közül az egyik a várossal, illetve a Batthyány-családdal foglalkozik. Itt nekem leginkább a különféle régi mesterségek, céhek bemutatása tetszett, egy-egy könyvkötő, mézeskalácsos, órás, kékfestő család története, néhány rájuk jellemező termék és szerszám bemutatásával.

De ennél is érdekesebb volt a másik állandó gyűjtemény, a cipőkiállítás. Nem tudom, van-e ehhez hasonló az országban, én még nem találkoztam ilyesmivel. Csak egyetlen teremről van szó, de jó ideig lekötött. És hogy miért pont itt? Szombathelyen 1899-ben alakult meg a Stricker Sándor és Fiai Bőrgyár, melynek több fióküzeme működött a környéken. Többek közt itt Körmenden is volt egy üzem, 1958 és 2002 közt, több tucat embernek biztosítva munkalehetőséget. De nem csak innen vannak cipők a tárlókban, hanem igazi relikviákkal is találkozni. Különlegesek a 19. századi, fémszállal hímzett estélyi cipők és papucsok, az egzotikus lábbelik, mint az indián mokaszin vagy a holland papucs vagy épp az előkelő, szorosra fűzött magas szárú csizmák.

Vas, Kormend

Van két igazi kuriózum is: az egyik Sissy fűzött, száras cipője, a másik pedig Jászai Mari bársonyhímzéses topánkája.

A hímzett topánkák nagyon menők, de a magasított török fürdőpapucs elég kihívás lenne egy világutazónak!:-)

Vas, Kormend

Nyitvatartás és árak: Múzeum Körmend.

Nádasd, Rotunda

Nádasdon 2003-ban találtak rá a templomkertben a 11. században épült, lakótoronnyal erődített körtemplom (rotunda) alapjaira. Ez a fajta építmény hazánkban teljesen egyedülálló, hasonlót csak Prágában és Krakkó mellett ismerünk. A feltáró régész, P. Hajmási Erika szerint a rotunda a Nádasdyak legkorábbi kiserődje és nemzetiségi temploma volt.

Nádasd, Rotunda

Szarvaskend, Sibrik-kastély

Szarvaskend Sibrik-kastélya utoljára iskolaként működött. Ma már csak egy kis részét hasznosítják az önkormányzat irodájaként, de pénz hiányában bármily elhanyagolt maga az épület, látszik, hogy szeretik: a park gondozott, az épület bejárata előtt pedig gyönyörű virágágyás díszeleg.

Szarvaskend, Sibrik-kastély

A portás kérésre szívesen beengedett és körbekalauzolt az épületben. Az egyik teremben amolyan helytörténeti kiállítást rendeztek be régi használati tárgyakból, a másikban – pedig tisztelegve az egykori iskola előtt – egy régi tantermet. Sajnos semmi nem maradt meg a kastély egykori berendezési tárgyai közül, még egy árva kandalló sem, de maga az épület még viszonylag jó állapotban van, nem lenne reménytelen a felújítása és hasznosítása.

Szarvaskend, Sibrik-kastély

Magyarszecsőd, Batthyány-kastély

Imádom a kastélyokat, és különösen a két végletet: a pompásan felújított, fényűző múzeumokat, hoteleket, valamint az elhagyatott, sokszor romos, kiürült épületeket. Utóbbiak bejárása, az urbex sokak hobbija, és ha nem is vagyok a legbátrabb belopózós fajta, ha alkalom adódik, én is szívesen bekukkantok ilyen helyekre. Már jó néhány ilyen kastélyba sikerült bejutnom, de mind közül ez a kedvencem Magyarszecsődön, ahol már kétszer is jártam.

Magyarszecsőd, Batthyány-kastély

De ha már itt voltam a környéken, harmadszor is megnéztem a különös falfestményekkel telepingált épületet. A kastély utoljára panzióként működött, majd azt egy hódmezővásárhelyi művész, bőrdíszműves, Szabó Edit kapta bérbe az önkormányzattól. Hozzá kötődnek ezek a színpompás alkotások, de már évek óta az enyészeté az épület.

Magyarszecsőd, Batthyány-kastély

Ha szeretsz kastélyokról olvasni, képeket nézni, itt találod meg az összeset Vas megyében: Italbolttól luxushotelig – kastélyok Vas megyében

Döröske, Mérleggyűjtemény

Mindig szeretek felfedezni különleges magángyűjteményeket, úgyhogy nagyon boldog voltam, hogy rábukkantam Döröskén Kolozár György abszolút egyedi mérlegkiállítására. Az egész történet 2015-ben kezdődött, amikor a városról és környékéről légi felvételek készültek egy kiadványhoz. Ezen tűnt fel Kolozár úrnak, hogy még megvan a régi mázsaház, ahol annak idején a jószágokat és terményeket mérték le, úgyhogy neki is állt, hogy megszervezze annak felújítását. Ahogy ott szorgoskodott, egyre-másra jöttek az érdeklődők, akikről kiderült, náluk is akad otthon régi mérleg. Csakhamar annyi gyűlt össze, hogy megtelt a régi kis házikó, így új elhelyezés után kellett nézni. Így került a kiállítás a mostani helyére, egy 120 éves ház pajtájába, példaértékű összefogás eredményeként. Összeadtak itt mindent: önkormányzati saját erőt, pályázati pénzt, egyesületi alapot és sok-sok adományozó anyagi és természetbeni hozzájárulását. Még a csillárok is stílusosak: az égők felfordított kofamérlegekbe kerültek.

Döröske, Mérleggyűjtemény

A kollekció pedig egyre bővül: egyrészt Kolozár úr szenvedélyes kutatómunkájának és vásárlásainak köszönhetően, másrészt pedig további ajándékok útján. A legrégebbi darab 1736-ból való, de láthattam 1806-os régi lattsúlyokat is. Akad itt baba, postai, gyógyszertári, laboratóriumi és sok más mérleg, sőt igazi egzotikus darabok is, például Indiából. Egy kissé eldugottabb helyen szégyenkeznek a legújabb darabok, néhány elektronikus mérleg, melyek pár év után már működésképtelenek, míg a több száz éves darabok a mai napig abszolút pontosan üzemelnek (#régenmindenjobbvolt).

Döröske, Mérleggyűjtemény

Mivel nincs itt állandó személyzet, célszerű előre bejelentkezni az alábbi telefonszámok valamelyikén. Kolozár úr vagy pedig a polgármester asszony (Dománé Tóth Erika) szívesen átjön és körbekalauzolja az érdeklődőket: +36-30-2264-754 vagy +36-70-5361-399. Ezúton is köszönöm szíves vendéglátásukat!

Petőmihályfai szőlőhegy

Lassan a végére értem az első napnak, úgyhogy naplementét nézni felkapaszkodtam egy szőlőhegyre. Petőmihályfa Vasvártól úgy 8 kilométerre terül el, és a szőlőhegyről gyönyörű kilátás nyílik a Vasi Hegyhát tájegységre.

Petőmihályfai szőlőhegy

Jeli Arborétum

A második nap reggelén a Jeli Arborétumban indult a nap. Bár ez a botanikus kert májusban a legnépszerűbb, a rododendron-virágzás idején, most ősszel is csodálatos. Ugyan októberben elvileg már zárva tart, előzetes bejelentkezésre csoportoknak kinyitnak és meg kell mondjam, nagyszerű idegenvezetést tartanak. Én általában fejvesztve menekülök mindenféle idegenvezetés elöl, de most utólag rájöttem, töredékét nem láttam és értettem volna annak, amit láttam, ha nincs velem az intézmény energikus és elhivatott fiatal vezetője, Ruborits Tamás. Egyszerre magyarázta és mutatta a szebbnél szebb fákat, amiket láttunk, meg sorolta lelkesen, mennyi újdonság van a kertben.

Jeli Arborétum

Csak az elmúlt másfél évben 15 ezer nárciszt, 300 magnóliát, 1200 hortenziát és egy sor japán cseresznyefát ültettek, kialakítottak egy őszi lomberdőt és megnyitották a lombkoronasétányt, ahol egy applikáció segítségével akár madárfüttyüket is hallhatunk. Ez utóbbit azonnal kipróbáltam és az volt a legjobb, hogy egy igazi madár válaszolt a telefonomnak:-) A 130 méter hosszú lombkoronasétány jó tíz métert emelkedik a talaj fölé, de még ennél is jobb a panoráma a közeli kilátóból – különösen most, amikor ezer színben pompázik az erdő.

Jeli Arborétum

Létrehoztak egy másfél kilométeres akadálymentesített ösvényt is, ahol nemcsak a kerekesszékesek, babakocsisok, de akár a vakok is biztonsággal közlekedhetnek Braille-írásos jelzéseket alapján. Na meg „Ha valaki lejön Budapestről körömcipőben, itt akkor is eltipeghet” – tette hozzá, ahogy haladtunk a kényelmes, sima úton.  Már a következő projekten jár az esze: a bambuszligetben alakítanak ki egy sétányt és egy japánkertet.

Jeli Arborétum

Nemcsak a falevelek pompáznak most, hanem a gombák is. Azt hittem, az élénkpiros, kalapos gomba csak mesekönyvekben létezik, és alig győztem fotózni, amikor elém kerültek „élőben”.

Az arborétumhoz az út túloldalán, az erdőben lehet leparkolni, amit Ruborits Tamás egyszerűen az ország legszebb parkolójának nevezett – de nem tudtam vele vitába szállni. További információk, nyitvatartás, elérhetőség: Jeli Varázskert.

Jeli Arborétum

Csehimindszent, Mindszenty-Múzeum

A térségben található Csehimindszent is, ahol 1892. március 29-én Mindszenty József bíboros, hercegprímás meglátta a napvilágot. Szülőházában húsz évvel ezelőttig leszármazottak laktak, majd 2000-ben a Mindszenty Alapítvány vásárolta meg az épületet. Tíz évig nem kezdett semmit vele, akkor a helyi önkormányzatnak sikerült átvenni a házat és kialakítani benne 2013-ra a mai múzeumot. Az első, utca felé néző szobában eredeti bútorok állnak, köztük a múzeum legféltettebb kincse, Mindszenty bíboros íróasztala.

A személyes tárgyak után a következő teremben az életúttal ismerkedhetünk meg, itt egy családi fotót mutatott meg a kedves tárlatvezetőm, Szabolcsné Ági. Egy régi fekete-fehér felvételen Mindszenty családjában egy kislány tűnik fel, a bíboros lánytestvérének kislánya – ő a település polgármesterének nagymamája.

Csehimindszent, Mindszenty-Múzeum

No, akkor legalább így biztosak lehetünk benne, hogy Csehimindszent szíven viseli ennek az emlékháznak a sorsát – állapítottam meg örömmel, mert mindig jó érzés, ha sikerül megmenteni múltunk egy kis darabkáját.  A további termekben fotók, emléktáblák láthatók, de az egész háznak magának is van valami nagyon jó, megnyugtató hangulata. Az udvaron pedig nagy építkezés zajlik: egy közösségi teret alakítanak ki, ahova gyerektáborokat, gyerekprogramokat szerveznek majd.

Programok, elérhetőség és bejelentkezés: az emlékház facebook lapján.

Vasvár, Feneketlen-tó

A múzeum után jöhetett ismét egy kirándulás, méghozzá a Vasvári Zöld út, ami egy vasvári nevezetességeket, természeti kincseket összekötő sétaút. A túra a Fürdő utcai parkolóból indul és első állomása, szerintem legszebb pontja a Feneketlen tó. Innen továbbhalad a Szentkúti Kápolnához, majd a Vasvári kilátóhoz és a városon keresztül tér vissza a parkolóba.

Vasvár, Feneketlen-tó

Vasvár, Múzeum

Vasváron az 1250-ben emelt épület az ország legrégebbi, ma is álló kolduló rendi (domonkos, ferences, ágostonos) kolostora, ahol a szerzetesek a rend alapításától kezdve egészen 1950-ig tevékenykedtek. Épp ezért a domonkos rend úgy döntött, itt rendezik be múzeumukat, amely az épület egyik felét foglalja el.

Vasvár, Múzeum

A gazdag levéltári, könyvtári anyag inkább kutatóknak érdekes, az érdeklődő turistáknak ennél izgalmasabb a múzeum másik része, amely a várostörténetet mutatja be. Ez volt ugyanis Magyarország első interaktív múzeuma, ahol számos replikát ma is meg lehet fogni, fel lehet próbálni. Nem vagyok nagy szelfibajnok, de a páncélhoz tartozó sisaknak még én se tudtam ellenállni!

Vasvár, Múzeum

A kedves kalauzom, Fodor Dávid szerint elsősorban a felsősök és a történelem iránt érdeklődő felnőttek élvezik a látogatást, de bárkit szeretettel látnak – ősztől tavaszig itt is csak bejelentkezés alapján.

Hegypásztor Pincék

Csodálatos, meghitt világba csöppentem, amikor letértem az útról az oszkói szőlőhegy, más néven Hegypásztor pincék felé.

A területen már az 1700-as évektől szőlőművelés zajlott, és akkor jelentek meg az első vert falu, zsúpfedeles présházak. No de miért pont Oszkó került fel a turisták térképére, ha errefelé majd minden faluban van szőlőhegy? A megkülönböztetett figyelem oka az, hogy itt 1985-ben megalakult a Hegypásztor Kör és ők példaértékűen mentették meg, újították fel a pincéket. A pincék életre keltésében nagy szerepet játszottak azok az egyetemista fiatalok is, akik rendszeresen itt táboroztak. A fiatalok a közösségi aratásokon is részt vettek, hiszen így tudtak az építkezéshez megfelelő mennyiségű és minőségű gabonához jutni. Az egyesület tagjai úgy kiművelték magukat zsúp-technikából, hogy azóta Szentendrétől az Őrségen át a cáki pincesorig számos helyen részt vettek felújításokban, de már külsősöknek is tartanak zsúpfedeles tanfolyamokat. A hegyen két nagyobb szállásépület is van: a Pásztorszállás (21 fős) és a Cserepesház (12 fős), és tudnak programokat, étkezést is nyújtani. És hogy mi tart össze már három évtizede egy egyesületet? A közösen végzett munka öröme:-)

Én ugyan most teljes nyugalomban láttam a vidéket, de nyáron nagy élet van itt. A programok közül a legizgalmasabb a Szőlőhegyi élménypince , ahol interaktív nyomozós játékot játszhatnak a csapatok. A feladat az, hogy Sobri Jancsika (a valós Sobri Jóska kitalált testvére) gaztettét kell megakadályozni, amit az oszkói gomba-bombával akar végrehajtani. És hogy mi az a gombabomba? Mindent nem árulok el – jelentkezzetek, játszatok és meglátjátok:-))

Hegypásztor Pincék

Olaszfa, Kneipp Vizesház

Már a második napom vége felé jártam, amikor még egy településre benéztem – és akkor még nem sejtettem, ott micsoda fogadtatás vár! De nézzük a történteket sorjában:-)

Olaszfa azért került be az úti programba, mert itt áll hazánk egyetlen Kneipp vizesháza. A micsodája? Kérdezhetitek. Talán nem mindenki hallott a Kneipp módszerről, úgyhogy egy kis gyorstalpaló. A Kneipp módszer Sebastian Kneipp német katolikus lelkészről kapta a nevét, aki mellékállásban természetgyógyászként is tevékenykedett. Ehhez az inspirációt saját gyógyíthatatlannak titulált tüdőbetegsége adta, amit egy kezébe került könyv alapján rövid hideg fürdőkkel sikeresen kikezelt. Hamarosan egyre többen jöttek hozzá vízkúrára, amit ő később táplálkozási és életmód-változtatási tanácsokkal egészített ki. Ahhoz képest, hogy mostanában lett trendi a környékbeli élelmiszerek fogyasztása, ő már 170 éve ezt tanácsolta. A hidroterápia forró és hideg vizes fürdőket, gőzfürdőket, meleg és hideg vizes borogatásokat, zuhanyozást, lábfürdőt foglalt magába, és ezt mindig sok mozgás és diéta kísérte.

Olaszfa egy osztrák-magyar pályázat keretében került képbe Kneipp témában, amikor burgenlandi partnerekkel közösen, 2013-ban egy tematikus Kneipp-sétautat alakítottak ki 13 település 18 helyszínén. A többi helyszínen tájékoztató táblák, mezítlábas ösvények, sétautak vagy épp napórák vannak, de itt Olaszfán egy vizesház is létesült, ahol télen-nyáron elvégezhetőek hidroterápiás kezelések.

Sok olyanról hallottam már, amikor egy település elnyert valami pályázatot, felépült valami, aztán az egész projekt behalt. De nem Olaszfán. Itt a Kneipp módszer további elemeiről se feledkeztek meg, úgyhogy a testi-lelki egészség megőrzése érdekében rendszeresen túrákat és előadásokat szerveznek. Van egy sószobájuk is, ahova szívesen járnak a gyerekek, de az idősek is, végülis itt is lehet trécselni:-) A sót – konkrétan két tonnát – egyenesen Parajdról szerezték be.

Olaszfa, Kneipp Vizesház

A vizesház szomszédságában áll a katolikus templom, Szent Miklós védőszentnek dedikálva. Kicsit meghökkentem, amikor beléptem a gyönyörűen felújított épületbe, mert nagynak tűnt a falu méretéhez képest – de mint megtudtam, ennek egyszerűen az az oka, hogy a település régen jóval több, 1200 lakost számlált. A város lelkes és nagyon kedves polgármestere mutatta meg az érdekességeket, többek közt ezt a mennyezeti freskót, melynek alkotója durcás lett, hogy nem szignózhatta a képet, ezért egyszerűen belefestette magát (ott áll kék munkásruhában).

Olaszfa, templom

Megnézhettem az orgonát is kívül-belül, melynek felújítására részben a helybéliek és innen elszármazottak adták össze az önrészhez hiányzó összeget. A legnagyobb síp szponzorációjáért komoly verseny alakult ki, a licit végül minden reményt túlszárnyalva 600 ezer forinton zárult. Az adományozók neve diszkréten a sípok hátoldalán van feltüntetve – normál körülmények közt nem látszik, de utókornak fennmarad:-)

Ahogy elnéztem, elhallgattam őket, már abból lejött, hogy az itt élők szeretik a településüket és tesznek is érte – nyilván nem véletlen az se, mi a polgármester kedvenc hashtagje: szeretetből építjük Olaszfát.

És nemcsak ők, de még padovai olaszok is beleszerettek a településbe. Olaszok Olaszfán? Bizony. A 258 házból 42-t vásároltak már meg a faluban Észak-Olaszországból érkezett lakók, akik úgy érzik, ez a táj Toscanára emlékezteti őket – az ottani nyári tömeg nélkül. Ezért tavasztól őszig itt töltik a nyarat és vidám olasz életérzéssel töltik meg a kis falut. Az első fecske egy ’56-ban elszármazott magyar volt, aki a 90-as évek közepén visszatért szülőföldjére, és ő cipelte ide a barátait, akik szintén beleszerettek a vidékbe. A többi már történelem.

Olaszfa, szőlőhegy

És még mindig nem volt vége a programnak, mert mindannyian kisbuszba ültünk és felhajtottunk a kilátóhoz. A gombák, mint valami élő Stonehenge, kör alakban terültek el egy nagy fa előtt. Gyönyörködtünk a naplementében, aztán vendéglátóim szóltak, hogy a hegyen található kis pavilonban helybéli finomságokból állítottak nekem össze egy kis kóstolót. Finom sajtokkal, házi pogácsával, frissen facsart almalével készültek, elmondani nem tudom, mennyire jól esett. Ezúton is köszönöm mindenkinek, aki részt vett ebben a meglepetésben!

Olaszfa, szőlőhegy

Vasvári Sánc

Az utolsó napomon egy erdőben kezdtem a napot. A Katonák útja egy ősi kereskedelmi és hadi út, amely a Rába és a Zala mocsaras völgyei között kiemelkedő Vasi-Hegyhát platóján mint természetes közlekedési csatornán vonult végig, és végső célja Észak-Itália volt. A múzeumban kalauzoló úr elmondása szerint minden bizonnyal ezen hozták be a pápai követek Magyarországra Szent István koronáját is.  Ennek az útnak a védelmére épült ki mintegy 8 kilométer hosszúságban a föld-fa szerkezetű Vasvári sánc a 10. század második felében. Ez egészen a 12. század közepéig használatban volt, funkcióját akkor vesztette el, amikor a nyugati határ mentén felépültek az első kővárak, melyek átvették a határvédelem szerepét. 2000-ben a sáncon létesített egyetlen átjárót, a Vaskaput rekonstruálták és a közelében egy tanösvényt alakítottak ki.

Vasvári Sánc

Akit érdekel a sánc története, a vasvartortenete blogon részletesebben is olvashat róla, de ha nem merülnél el a régészetben, már csak a romantikus erdei környezet miatt is érdemes felkeresned!

Vasvári Sánc

Hegyházszentpéter, Tájház

Rövid megálló Hegyházszentpéteren, ahol egy 1891-ben épült házban tájházat rendeztek be. A környéken valaha igen elterjedtek voltak az ehhez hasonló festett, faragott faoromzatú lakóházak, de ma már csak ez az egyetlen, eredeti helyén fennmaradt példány. Bár belül nem sikerült megnéznem, különösebben nem bántam, mert a tájház legszebb része, igazi ékessége úgyis a szíves, tulipános mintájú festett, faragott deszkaoromzat.

Hegyházszentpéter, Tájház

Alsóújlak, Őshonos Állatpark

A háromnapos kiruccanás utolsó állomása Alsóújlak volt, méghozzá az itt kialakított őshonos állatpark. Ez egyéni látogatóknak kevésbé érdekes, de ha egy osztály állatokat akar nézegetni, vagy egy baráti társaság mangalicakóstolót vagy épp disznóvágást szeretne rendezni, akkor keressétek Varga Károlyt a 36-30-490-1113 számon vagy a facebook lapjukon. Most épp nem történt semmi ilyen rendezvény, de azért körbesétáltam a területet és üdvözöltem a díszes állatseregletet: a mangalicamalackákat, a kecskéket és a csacsikat.

Alsóújlak, Őshonos Állatpark

Alsóújlak, Őshonos Állatpark

Szállás, gasztro

Ahogy említettem, a térségre nem a nagy csilivili hotelek, hanem inkább a vendégházak jellemzőek. Én is egy ilyen laktam, méghozzá egy igen különlegesben, a Csodaszarvas Tájparkban. Ez a Rábahídvég határában kialakított tanyavilág igazi slow-travel hely néhány vendégházzal, halastóval, kis kalandparkkal, őshonos állatokkal és remek konyhával. A vendégeket két tópari ház (6, illetve 9 fős), a tájház (kétszer 4 fős szobával) és a fogadóház (3, illetve 4 fős szobával várja). A reggeli finom házi termékekből áll és olyan kedvesek voltak, hogy miután jeleztem, hogy inzulinrezisztenciám van, sütöttek nekem teljes kiőrlésű kenyeret.

Vas, Csodaszarvas, reggeli

Hogy kinek a legjobb itt vendégeskedni? Nagyobb családoknak, gyerekcsoportoknak, de szokott lenni esküvő, csapatépítés, mindenféle rendezvény is. A finom reggeli alap, de megbeszélés alapján van lehetőség fél-, vagy akár teljes panziós étkezésre is. A 16 hektáron soha nincs tömeg, most így szezonon kívül különösen – első este én konkrétan egyedül voltam, mikor a személyzet elment, csak a bocik, csacsik és szárnyasok maradtak velem. Végre nem zümmögött egy TV a szomszéd szobában!:-)))

Csodaszarvas tájpark

Körmenden régi legendás hely a Berki-csárda, ahol már korábban is jártam, de most is betértem – házias, nagy adag, tájjellegű ételek, megbízható színvonal!

Epilógus

A harmadik nap délutánján autóztam hazafelé és úgy éreztem, mint akit feltettek egy mobiltöltőre. Sok érdekességet láttam, de ez önmagában nem magyarázná meg, miért éreztem magam olyan nyugodtnak, vidámnak, elégedettnek. Azt hiszem, nem elsősorban a látványosságok miatt, hanem azoknak az embereknek köszönhetően, akikkel az elmúlt napokban kapcsolatba kerültem. Flóra a Tourinform irodából, Rita és Robi Olaszfáról és a sok kedves kalauz, akik azonnal jöttek, amikor rájuk csörögtem. No és a sok idegen, akiket mindenféle útbaigazításért leszólítottam. Ahogy egyikük mondta: „Kicsi a falunk, de nagyon szeretjük megmutatni másoknak, mink van!”

Felidéztem magamban a térségben tett korábbi látogatásaimat és hasonló tapasztalataim voltak nyáron Szombathelyen is vagy épp Kőszegen. Úgy látom, itt az emberek értik és szeretik a munkájukat, azok legalábbis biztos, akikkel kapcsolatba kerültem. Annyira más ez a hozzáállás, mint amit a fővárosban megszoktam (tisztelet a kivételnek), ahol a banki ügyintézőtől a postás kisasszonyokig mindenki nyűgnek tekinti az ügyfelet. Jó volt azt érezni, hogy büszkék arra, amit mutatni tudnak, örülnek a látogatónak, szívélyesek az idegennel. Elhoztam magammal a képeket plusz ezt a szeretetet – és visszatérve az írásom elejére, ezért nem szenvedek attól, hogy nem tudok most külföldre utazni, mert épp eléggé feltöltenek az ilyen helyek!

Annyira jól éreztem magam a látogatás során, hogy visszatértem rendezvényre is. Ez a Hegyháti Tájoló, amikor két napon át a térség települései megmutatják magukat, kitárják ajtajaikat és szívüket a látogatók előtt. Egy rendkívül barátságos, szerethető kis fesztivál ez, ahol a résztvevők elsősorban a helyiek, de nagy szeretettel várnak „külsősöket” is:-) Séta a helyi pincék közt, kézműves foglalkozás gyerekeknek, bográcsozás, gitárkoncert, helyi finomságok kóstolása, meg csak úgy beszélgetés, együtt levés. Pont, amire leginkább szükségünk van… A rendezvények ingyenesek, a fogyasztás becsületkasszás, a vendéglátók pedig nagyon szívélyesek. Annyira jó volt fővárosiként kicsit lelassulni, beszélgetni mindenféle emberekkel, nézni a tájat- nem kérdés, hogy jövőre is ott leszek! Fotók a travellina facebook lapján, a jövő évi eseményért pedig Figyeljétek az időpontot ITT!

A Vas megyei sorozat írásai:

Italbolttól luxushotelig – kastélyok Vas megyében

Az Őrség látnivalói

Kőszeg látnivalók

Meglepetés a nyugati országrészben: Szombathely

Vasi Hegyhát, Rábamente – Ezer apró csoda földje

Több, mint wellness – Bükfürdő

Vas megye látnivalói – arborétumoktól a vasfüggönyig

Utószó

Hasznosak voltak a fentiek? Szívesen olvasol ilyen útleírásokat, tippeket? Ha igen, és nem lenne ellenedre valamivel viszonozni a blogba fektetett munkámat, könnyen megteheted úgy, hogy neked ne kerüljön semmibe! Ha itt a weblap jobb sávjában (mobilos verzióban a lap alján) levő booking.com kockában keresel szállást, azaz itt ütöd be, hova és mikor utaznál, a rendszer ugyanoda navigál, mintha közvetlenül írtad volna be az adatokat ezen a lapon. A szállás neked ugyanannyiba kerül majd, booking-on a genius kedvezményed is megmarad, de a rendszer érzékeli, hogy tőlem indult a foglalás, így kapok egy pici jutalékot. Minden nap több órát töltök gép előtt, hogy ilyen ingyenes tartalmat írjak nektek és nem állnak mögöttem szponzorok, azaz ez amolyan lelkes „közszolgálat”:-). A számodra költségmentes támogatásod nekem további utakat tesz lehetővé és ígérem, azokról is hasznos beszámolók készülnek majd!:-)