2000 fotó, 7 kilométernyi tárlat és egy rózsaillatú, tradicionális osztrák fürdőváros, mint szabadtéri múzeum – Európa legnagyobb fotófesztiválja a szomszédunkba költözött! A világ legjobb fotósainak nagyméretű képei ingyenesen látogathatóak 3.5 hónapon keresztül, július 14 és október 26 között, Baden bei Wienben. Csodálatos, megindító, elgondolkodtató képek, ráadásul különleges környezetben, többek közt Ausztria legnagyobb rózsakertjében.
De nézzük, hogyan is kezdődött…
Jacques Rocher, az Yves Rocher alapítvány elnöke, 2004-ben egy hatalmas szabadtéri kiállítást álmodott meg szülővárosában, La Gacillyben. A természetvédelem elkötelezettjeként az ember és a környezet kapcsolatát állította a kiállítás fókuszába, és segítőivel a világ legjobb fotósainak ilyen irányú képeiből válogattak ki kétezret. A teljesen új megközelítésű tárlatnak a városka utcái, parkjai adtak teret, és az óriási, időnként akár 70 m2-es képek közt sétálva a városlakók és turisták sokkal erőteljesebben szembesültek a fotók által felvetett problémákkal. Az első kiállítás elsöprő sikerén felbuzdulva a rendezvény rendszeres lett, azaz 15 éve minden nyáron képekkel „rendezik be” a francia kisvárost. A közönség pedig töretlenül lelkesedik a képekért – ma már az évi 400.000 látogatóval ez Európa messze legnagyobb fotófesztiválja.
A fotókat mindig két prioritás alapján válogatják. Az egyik fókusz egy ország vagy kontinens, a képek másik csoportja pedig egy-egy környezeti problémát jár körbe. Első látogatásom alkalmával, 2018-ban a kiemelt kontinens Afrika volt, a fő téma pedig az állatok és emberek kapcsolata. Idén Badenben a Szovjetunió egykori tagállamai, illetve az újjászületés kerültek a fókuszba.
Az osztrák kisváros, Baden bei Wien 2018-ban rendezte meg első ízben a fesztivált, mégpedig úgy, hogy a 2017-es anyagot hozták át négy hónapra. Így nekünk, magyaroknak is sokkal elérhetőbbé vált a fesztivál, hiszen Baden bei Wien alig háromórás autóútra fekszik Budapesttől és vonattal is könnyen, egy átszállással elérhető. A nyugati határvidéken lakók vagy épp ott nyaralók, Győrből, Szombathelyről vagy Sopronból akár egy egynapos kirándulás keretében is megnézhetik az egészen rendkívüli, ráadásul ingyenes tárlatot.
De hogyan került egy francia kiállítás a sógorokhoz?
Az ötletgazda Lois Lammerhuber, aki osztrák fotósként több projekten is együtt dolgozott Jacques Rocher alapítványával. A két úr összebarátkozott, így Lammerhuber úr meghívást kapott a nyári fotókiállításra. Ahogy rótta a városka utcáit, hirtelen bevillant neki, milyen jól mutatnának ezek a fotók Badenben. Szinte látta maga előtt, melyik képsorozatot hova helyezné el saját városában. A gondolatot igyekezett kiverni a fejéből, hiszen ez mégse egy szuvenír, amit beletesz az ember a bőröndjébe, hogy hazavigye, hanem egy helyhez kötött fesztivál.
De az ötlet nem hagyta nyugodni.
A kiállítás megnyitóján odaült barátja mellé és csak annyit mondott: La Gacilly Badenben. A francia fesztiválelnök visszakérdezett. Baden? Az hol van? Lammerhuber úr elővette a mobilját és megmutatott néhány fotót a városról. Mr. Rochernek tetszettek a képek a virágokkal teleszórt parkokról, így pár hét múlva már el is látogatott Badenbe. Ahogy meglátta a várost, azonnal igent mondott, de még meg kellett győzni a város élére frissen kinevezett polgármestert, Stefan Szirucseket is. Úgyhogy Lammerhuber úr őt is felkereste és ismét előkerült a telefon, meg annak keresője. Ezúttal La Gacillyről mutatott fotókat a polgármesternek, akire szintén átragadt a lelkesedés. A városban mindig is prioritás volt a környezetvédelem, hiszen a fürdőkúrára érkezett vendégeknek igyekeznek egészséges környezetet biztosítani. A parkokban egyáltalán nem használnak semmiféle vegyszert és saját szememmel láttam, ahogy a városka marketingvezetője az utcán meglátva egy ott árválkodó parkolójegyet azonnal lehajolt, hogy felvegye. Nem volt nehéz meggyőzni egy ilyen városvezetést arról, hogy milyen nagyszerű otthont adnának egy környezettel foglalkozó fesztiválnak – úgyhogy az elvi megállapodás hamar megszületett.
Amikor Lammerhuber úr kivitte francia kollégáját a reptérre és hazament, hirtelen rászakadt a felelősség súlya. „Mit tettem?” – kérdezte ijedten, de aztán megnyugtatta magát. Már máskor is szervezett kiállítást, és igyekezett úgy tekinteni a projektre, mint már rutin munkára. Annyi a különbség, hogy ez nem egy művész, hanem 36 galériája.
A 850 ezer eurós költség egyharmadát a város, másik egyharmadát a tartomány, a harmadik részét pedig szponzorok állták.
Csillogó szemekkel mesélte, ma ő a világ legboldogabb embere. Bár hónapok kemény munkája van mögötte, olyan hálálkodó leveket, üzeneteket kap, hogy naponta többször könnyek szöknek a szemébe. „A világ legjobb fotósainak segítségével mutathatom meg, milyen jó is lehetne a világ” – lelkendezett. A kiállításon rácsodálkoznak az emberek olyan népekre, melyektől esetleg féltek, de hatalmas siker volt az is, hogy a megnyitó egy örömünnep lett. Bár ingyen volt a bárki számára a rendezvényen a bor, a több ezer vendégből senki nem lett részeg, viszont együtt mulattak a sok országból érkezett vendégek afrikai zenészek dalaira, afrikai fogásokat kóstolgatva. Igazi multikulti este volt, pont, ahogy élnünk kellene – tette hozzá.
A fesztivál ereje abban rejlik, hogy a gondosan kiválogatott, nagyon magas minőségű fotók megállítják, elgondolkodtatják a látogatókat. Sokszor kérdéseket vetnek fel, máskor válaszokat, felráznak és megnyugtatnak, elszomorítanak és reményt adnak. Minden egyes kép nagyon erős, hiszen alkotóik a szakma legjobbjai, gyakran World Press Photo versenyeken győztes művészek. Ahogy nap, mint nap látjuk ezeket a képeket, közelebb érezzük magunkhoz a rajtuk ábrázolt embereket és problémákat. A kiállításnak pont ez a célja: a mai világban, amikor ijesztően eltávolodtunk a természettől, újra közelebb kell kerülni hozzá, hogy fenntartható módon, harmóniában élhessünk vele. Ugyanígy a föld lakóival is – ha eddig Afrikáról csak a szegénység jutott eszünkbe, egész más fényben fogjuk látni, ha végignézzük a fotókon rendkívül színes és izgalmas lakóit.
Hatalmas élmény volt, hogy két, World Press díjat kapott fotóssal is sikerült kicsit beszélgetnem.
Pascal Maitre francia fotós kedvenc témája Afrika. Fiatalként többször járt a fekete kontinensen és egyszerre nyűgözte le annak szépsége és problémái. A Világbank adatai szerint Afrikában 600 millió emberhez nem jut el az áram és képeivel azt igyekszik körüljárni, mégis miképp élnek anélkül az emberek. De természetesen kikérdeztem arról is, járt-e nálunk. Mosolyogva felelte, hogy igen, jó húsz éve képsorozatot készített a Dunáról. Nagy tisztelője a magyar fotográfiának, azonnal sorolta kedvenceit: André Kertész, Robert Capa, Martin Munkacsi.
Nigériából érkezett Akintude Akinleye, aki már gyerekkorában tudta, fotós akar lenni. Már kisiskolásként beállt segédnek egy fotóstúdióba, és mivel szegény családból származott, középiskolai és egyetemi tanulmányai alatt is végig inaskodott. Kulturális antropológia szakon végzett, ösztöndíjjal Kanadában szerzett mesterfokozatot, ahol majd doktorizni, illetve tanítani szeretne. A Reuters munkatársaként járja a világot, de a közeljövőben inkább saját projektekre igyekszik koncentrálni.
Újra és újra végignéztem a képeket és nagyon nehéz volt kedvencet választani. Nagyon szerettem a kissé ironikus fotókat a kutyákról és gazdáikról, vagy azokat az állatképeket, melyek az embereknél megszokott családi portrékra emlékeztető beállításokban ábrázolják a háziállatokat.
2018-ban kétségtelenül a tavon úszó galéria volt a leglátványosabb, ahol akár kis csónakkal is közelebb evezhettünk az alkotásokhoz. Ezt az installációt 2020-ban nem állították fel.
Az első túrámon végül az a sorozat volt a kedvencem, amelyen vidám színekbe öltözött urak pózoltak.
Egyetlen sorozat lógott ki a rengeteg kép közül – az, amely atomtámadásban sérült vagy más módon hátrányos sorsú, kirekesztett embereket ábrázolt. Ezeket nem is tették ki közterületre, hanem egy évek óta elhagyatott épületben lettek elhelyezve. Mint minden képnél, itt is illet a környezet a fotók témájához – a korábban szociális bérlakásként funkcionáló, de már elhagyatott épület erősítette az egyébként is fejbekólintó fotók hatását.
2020-ban, ahogy említettem, a fókusz az ex-szovjet köztársaságokra esik, így időnként szívet melengető, máskor elgondolkodtató, vagy épp megrázó fotókat találunk a nagy keleti szomszédoktól.
A rózsakertben hatalmas vásznak előtt ücsörögve pihenhetünk meg, élvezve a kert illatát.
A másik kiemelt téma az újjászületés, amely elsősorban a tengerek és erdők védelmét járja körbe – kifejezetten jól áll ezeknek a fotóknak, hogy nem egy múzeum falain, hanem a város parkjaiban láthatjuk őket.
A fesztivált minimum öt éven át fogják megrendezni, és remélhetőleg minél többször ott lesz a helyem!
A kiállításra Alsó-Ausztria turisztikai hivatalától kaptam meghívást, a bejegyzés velük együttműködve készült (a vélemény persze a sajátom:-)
Alsó-Ausztriáról szóló írások a blogon:
Baden bei Wien – ahol még él a Monarchia hangulata
Bécsi-erdő: várkastélyok, apátságok, gyógyfürdők varázslatos vidéke
La Gacilly-Baden bei Wien: Európa legnagyobb fotókiállítása a szomszédban
Bor, barokk, bicaj – a Melki Apátság és a Wachau
Ha szívesen olvasol más osztrák régiókról is, itt összegyűjtöttem az összes ausztriai írásomat:
Utószó
Hasznosak voltak a fentiek? Szívesen olvasol ilyen útleírásokat, tippeket? Ha igen, és nem lenne ellenedre valamivel viszonozni a blogba fektetett munkámat, könnyen megteheted úgy, hogy neked ne kerüljön semmibe! Ha itt a weblap jobb sávjában (mobilos verzióban a lap alján) levő booking.com kockában keresel szállást, azaz itt ütöd be, hova és mikor utaznál, a rendszer ugyanoda navigál, mintha közvetlenül írtad volna be az adatokat ezen a lapon. A szállás neked ugyanannyiba kerül majd, booking-on a genius kedvezményed is megmarad, de a rendszer érzékeli, hogy tőlem indult a foglalás, így kapok egy pici jutalékot. Minden nap több órát töltök gép előtt, hogy ilyen ingyenes tartalmat írjak nektek és nem állnak mögöttem szponzorok, azaz ez amolyan lelkes „közszolgálat”:-). A számodra költségmentes támogatásod nekem további utakat tesz lehetővé és ígérem, azokról is hasznos beszámolók készülnek majd!:-)