Bor, barokk, bicaj – a Melki Apátság és a Wachau

A kanyargó Duna várakkal és templomokkal tarkított szakasza a művészváros Krems  és a Melki Apátság között Wachau néven ismert, ahol a bor, a barokk és a bicajozás játssza a főszerepet. Én most mégis télvíz idején, ráadásul autóval látogattam a környékre, így a bicaj és a bor rögtön kiesett. Kárpótolt viszont a csend, a nyugalom, valamint a családias karácsonyi vásárok sokasága.

A Melki Apátság

Az UNESCO világörökségként is nyilvántartott Wachau régió ékessége a Szent Benedek-rendi Melki Apátság (Stift Melk), amely kívül-belül lenyűgöző.  Az osztrák barokk legjelentősebb egyházi épülete, mondhatnánk, a legbarokkabb templom. Csak vezetéssel látogatható, minden nap (télen is) 11 és 14 órától.  A vezetett sétákat német és angol nyelven tartják (szerencsére külön csoportban, így nem kell tétlenül ácsorogni, amíg a másik nyelven zajlik a magyarázat). A legnagyobb élmény a könyvtár volt, ahol ugyan fotózni sajnos nem lehetett (mint egyébként sehol máshol az épületben), úgyhogy bemondásra kell elhinnetek nekem:-). A 100.000 kötetes könyvtár 12 teremből áll, melyek közül a két legnagyobbat látogattuk meg. A folyópart fölé drámaian emelkedő apátság és annak különleges könyvtára Umberto Eco „A rózsa neve” című művében is szerepel.

De érdekes maga a templom is, amely a színházak hatását is mutatja. Az oltár mögött olyan a fal, mintha függöny lógna Szent Péter és Szent Pál alakja mögött, a templomhajóban két oldalt pedig páholyok vannak.

A legnagyobb meglepetés azonban egy koporsó volt. A jozefinizmus korában feloszlatták a nem tanítással, gyógyítással vagy tudománnyal foglalkozó szerzetesrendeket, ugyanis azt tartották, a csak imádkozással foglalkozó papok nem jók semmire. A hasznosság hajszolása egészen furcsa dolgokat eredményezett, mint például az újrafelhasználható koporsót: ezt a sír fölé helyezték és a szertartás végeztével kinyílt alul egy csapóajtó, melyen keresztül szegény elhunyt belezuhant a sírba. Így a koporsót nem is temették el, jól jött a következő ügyfélnek. Szerencsére ez a módi nem lett népszerű, a múzeumban azonban bemutatják, hogy működött – és itt muszáj volt egy lesifotót készítenem:-)

A Melki Apátság nyitvatartásáról és belépő árakról ITT tudtok tájékozódni.

Spitz

Spitz érdekes kisváros, ugyanis 812 és 1504 között egy bajor enklávé volt osztrák környezetben. A várat és szőlőültetvényekben gazdag környékét a Niederaltaich apátság birtokolta. Egy régi borászatban kapott helyet a Hajózási Múzeum (Schifffahrtsmuseum), amely a dunai hajózás történetét mutatja be. Megtudtam például, hogy a gőzhajók csak 1830 körül jelentek meg a Dunán, addig lovak vontatták a hajókat – a kisebbeket csak néhány, de a nagyobbakat akár 60 is. Sőt, azt megelőzően, a római időkben rabszolgák húzták a partról a hajókat, melyeken a kormányosok igyekeztek tartani az irányt. A lóvontatta hajók Budapest és Regensburg közt 12-14 hét alatt tették meg az utat. Elég gyorsan amortizálódtak akkoriban a járművek, csak 4-5 évig bírták, aztán tüzelő lett belőlük.

Eleinte csak árut (vasat, fát, sót, bort és gyümölcsöt) szállítottak a folyón, az első utasszállító hajó 1696-ban jelent csak meg. Passau és Bécs közt közlekedett, átlagosan 6-7 napig tartott az út, de rossz időben akár 14-20 napig is elhúzódhatott. Népszerűségük azonban a mai napig töretlen – minden nap többet is láttam, leginkább idős amerikai vendégeket kiszolgáló Viking és hasonló folyami cruise hajókat.

Spitz arról is nevezetes, hogy itt működik az egyik komp, méghozzá egy 1948-ben épült példány, évtizedek óta változatlan technológiával. Nincs rajta motor, csak egy kábelen irányítva a sodrás segítségével jut át a túlpartra, Dürnsteinbe. Egy hasonló szerkentyű üzemel Weissenkirchenben is, és csak rájuk lehet hagyatkozni – Krems és Melk közt ugyanis nincs híd, csak ezzel a két komppal lehet átkelni a folyón. A régi időket idéző kompok annyira népszerűek, hogy nemcsak közlekedésre, de esküvői helyszínként (sőt, újabban temetésre) is szívesen igénybe veszik őket.

Weissenkirchen in der Wachau

Weissenkirchenben nincs különösebben híres látnivaló, de érdemes itt is megállni, egyszerűen a táj és a bájos városka miatt. A keskeny utcákon régi kereskedőházak sorakoznak, miközben a települést pedánsan sorakozó szőlősorok veszik körbe.

Dürnstein

Dürnstein festői vára magasan a város felett a sziklákra épült, jó időben népszerű kirándulóhely. Így télen inkább a kis óvárosban álló palota udvarára érdemes benézni, ahol természetesen adventi vásárt tartanak (maga a „palota” tulajdonképpen egy hotel, így nem látogatható).

Göttweig

A Göttweigi Apátság (Stift Göttweig) felé hajtva igen szutyok idő volt, alig lehetett látni a ködtől. De így is lehúzódtam készíteni egy fotót, mert még a szemerkélő esőben is megkapó volt a táj.

Az 1083-ban alapított apátság inkább távolról és kívülről érdekes, bent (a lépcsőházat leszámítva) kevésbé nyűgözött le. Különösen azt vettem zokon, hogy a mindig legjobban várt termet, a könyvtárat itt nem lehet meglátogatni (még az idegenvezetőm se járt ott, ugyanis csak a szerzetesek léphetnek be oda).

Ezzel együtt nem jöttem hiába, mert itt volt szerintem a legszínvonalasabb a karácsonyi vásár. Kedvencem az ajtó- és ablaktámasz macskakollekció volt, komoly önfegyelem kellett, hogy ne hozzak egy párat haza.

Az apátság télen-nyáron nyitva van, és nem kell idegenvezetéshez alkalmazkodni, egyedül is körbe lehet járni. Ezzel együtt lehet persze vezetést is kérni, csoportoknak akár magyar nyelven is.

Krems an der Donau

Egy néhány napos Wachau-környéki látogatás praktikus bázisa Krems, itt van ugyanis a legszélesebb kínálat szállásokból és éttermekből.

Ráadásul a viszonylag kicsi város (mindössze 24 ezren laknak itt) meglepően jelentős művészeti központ. Jelenleg a Műcsarnok (Kunsthalle Krems) a vezető múzeum, amely az egykori dohánygyár hatalmas csarnokában kapott helyett. Ez évente három szezonban két-két időszakos kiállításnak ad otthont, valamint az itt dolgozó kurátorok, szervezők nyaranta a Dominikanerkirchében is időszakos tárlatot rendeznek.

A Kunsthalle Krems épületével srégen a Karikaturmuseum áll, ezt elsősorban azoknak ajánlom, akik tudnak németül (a többieknek kevésbé izgalmas). És ez még mindig nem minden, mert a város igencsak élen jár vendégművészek fogadásában: az „artist in residence” program keretében évente 50 festőt, zenészt, építészt hívnak meg, hogy néhány hónapig a városban alkossanak. Létezik továbbá egy művészeti könyvtár is (Artothek Niederösterreich), ahonnan festményeket, szobrokat lehet lakásokba, munkahelyekre kikölcsönözni.

Bár egy ekkora városhoz képest már ez is szép teljesítmény, mindezt 2019 tavaszán egy új intézmény koronázza meg. Már javában épül ugyanis a Tartományi Galéria (Landesgalerie), amely Alsó-Ausztria legjelentősebb múzeuma lesz. A tartományból 60.000 műtárgy érkezik majd ide, a középkortól a barokkon át egészen napjainkig bemutatva az itt élő, alkotó művészeket. A legjelentősebb közülük Egon Schiele, aki élete kétharmadát Alsó-Ausztriában töltötte. A tervek szerint nem lesz külön tárlata, hanem a galéria három tematika köré szervezett kiállításainak (tájképek, önarcképek és művészeti gyűjtemény) mindegyikében helyet kap majd néhány festménye.

Grafenegg kastély

Bár ez kívül esik a Wachau régión, hazafele még belefért Grafenegg kastélya. A pompás palota nemcsak kívülről mutatós, de a szobák is talán a legszebbek az egész környéken. A kastélyt körülölelő parkban nyaranta zenei fesztivált rendeznek, december elején pedig – egyetlen hétvégére – megnyitják az egyébként téli álmot alvó épületet egy karácsonyi piac erejéig.

A vásárt immáron negyven éve rendezik meg a pazar termekben, a belső udvarokon, valamint a kertben felállított faházikókban. Koncertek és irodalmi estek is színesítik a programot, amely annyira népszerű, hogy a szokatlanul magas, 8 eurós belépti díj ellenére is dugig megtelt a hatalmas parkoló, és mindenhol hömpölygött a tömeg. A vásár kínálata a megszokott termékeken túl bőven tartogatott meglepetéseket. Nekem a parafából készített tolltartók és a régi floppy lemezek újrahasznosításával gyártott jegyzetfüzetek tetszettek leginkább.

Mivel most az árusok és vevők ellepték a termeket, azok díszítését nem tudtam rendesen megnézni, de az egyértelműen látszott, hogy ide érdemes lesz nyáron majd visszajönni! Advent időpont, jegyárak és tudnivalók a kastély weblapján.

Szállás

Keress szállásokat, hasonlítsd össze az árakat itt:

Booking.com

A régióban kipróbált éttermek

Klinglhuber fogadó, Krems – a negyedik generáció óta ugyanaz a család viszi ezt az étteremmel egybeépült fogadót. Jó időben a folyópartra néző teraszra is ki lehet ülni. Tradicionális ételek, helyi sörök és borok, hétköznap háromfogásos menü baráti áron.

Wellenspiel étterem, Krems- a kikötőhöz közel egy könnyed, bisztró jellegű étterem. Nagy ablakainak köszönhetően világos, vidám. Inkább ebédre vagy kávézni-sütizni ajánlom. A közeli hatalmas parkolóban néhány helyet fenntartanak az étterem vendégeinek.

Jell étterem, Krems – a város talán legjobb fogadója, igazi helyi intézmény az óváros főterén. Nagyon ízléses, de ugyanakkor barátságos hangulat, szuper fogások és tökéletes kiszolgálás.

Salzstadl, Krems – a fentieknél egyszerűbb büfé, kockás abroszos hely, szűkebb kínálattal. Ha egy gyors ebédre van szükség, arra pont jó.

Heurigen Graf, Unterloiben – hangulatos borozó, ahol vannak borhoz kínált egyszerű fogások is, leginkább húsokból és sajtokból összeállított hidegtálak és kencék.

Praktikus

Az adventek időpontjáról a tartomány turisztikai hivatalának weblapján lehet tájékozódni. Itt nem úgy van, mint Budapesten, hogy december elejétől január közepéig mindig mindenhol áll a bál, hanem jellemzően egyetlen hétvégén tartanak vásárt mindenütt (nem feltétlen ugyanazon a hétvégén, hanem hol itt, hol ott). Úgyhogy ha a vásárolgatás és forralt borozás a cél, aszerint kell megtervezni az utazást!

A folyó mellett nagyszerű bicajút is vezet (Donauradweg), amely az EuroVelo 6 része. Bicajbérlésre is van lehetőség, elsősorban a „Wachau kapu”-jának becézett Emmersdorfban.

Nyaranta sétahajó is közlekedik a folyón Krems és Melk között, a szezon áprilistól októberig tart. Ugyancsak szezonban jár a Wachau Railway, egy százéves vonat is. Akár kombinálni is lehet a kettőt, ugyanis kaphatóak „Boat and Train” jegyek rájuk.

Télen a látnivalók jelentős része zárva tart, de azért akad elég program néhány napra, és sehol nincs tömeg:-)

Minden vásárban és boltban jó nagy a választék a környék első számú gasztronómiai termékére, a sárgabarackra alapozott finomságokból – minden elképzelhető formában. Kapható sárgabarackos lekvár, pálinka, üdítő, csokoládé és még sorolhatnám – épp csak gombóc nem. Azért majd nyáron kell visszajönnöm:-) Lehetőleg július utolsó hétvégéjén, akkor egy egész fesztivált szentelnek neki!

Sok-sok információ Wachauról és az egész tartományról a turisztikai szervezet honlapján, magyarul is (!): Alsó-Ausztria Info

Az utazás az Alsó-Ausztria turisztikai hivatal támogatásával jött létre, ugyanakkor a leírtak – mint mindig – a saját véleményem tükrözik.