Graz egy nagyon szerethető város. Egy világörökség vadásznak eleve kihagyhatatlan hely, hiszen az óvárosa cakumpakk felkerült az UNESCO listára, mint Közép-Eruópa legjobban megőrzött városmagja. De elsősorban nem ez, ami rabul ejti az utazó szívét. Talán úgy tudom legjobban megfogalmazni, hogy Graz egy tökéletes mix. Benne van mindaz, amit szeretünk Ausztriában – a patyolattiszta utcáktól a muskátlis ládákig -, de ugyanakkor nem annyira katonás, feszes, mint a keletebbre fekvő tartományok. A napsütötte városban hamisíthatatlan mediterrán ételérzésben lehet részünk, de látnivalókból és nagyszerű gasztronómiából sincs hiány.
Graz látnivalók
Stájerország fővárosa, Graz, alig négy óra autózás Budapesttől. Magában Grazban két teljes napom volt, ami tökéletes a város kényelmes felfedezéséhez – de érdemes még néhány napot hozzácsapni, hogy a Graz környéki látnivalókra is jusson idő.
Első nap: a Várhegy és a Belváros
Egy várossal mindig jó valami magaslati pontról kezdeni az ismerkedést, úgyhogy mindenekelőtt felkapaszkodtam a Schlossbergre.
Schlossberg
A hegy tetején levő kilátóteraszról térképszerűen rajzolódnak ki az óváros szűk utcácskái, a barokk templomtornyok, a patinás háztetők. 260 lépcső vezet a hegytetőre, ezeket osztrák utászok és orosz hadifoglyok építették 1914-1918 között.
A kényelmesebbek, idősek választhatják a kis hegyi vasutat és a kabinos felvonót is – előbbi Európában a legmeredekebb, utóbbi pedig üvegfalu, úgyhogy lehet szörnyülködni benne, milyen meredek csúszda kanyarog le mellette. Mert bizony lefelé még egy módja van, hogy visszatérjünk a városba, a gyerekek és vagány felnőttek a csúszdát is választhatják.A várhegyre vezető lépcsősoron évente futóversenyt is rendeznek, de össze kell kapni magát a látogatónak, ha meg akarja dönteni az 1 perc 46 másodperces rekordot.
Magában a várhegyben barlangvasút is van gyerekeknek, de arról nem tudok személyesen beszámolni:-). Ez a 6.3 kilométeres tárnarendszer egyik alagútjában kanyarog, melyet a második világháborúban óvóhelyként építettek ki.
A város fölé emelt erődöt az évszázadok során annyira megerősítették, hogy sem a törökök, sem Napóleon csapatai nem tudták bevenni, ezért a világ legerősebb erődjeként vonult be a Guiness rekordok könyvébe. Végül maguk a graziak rombolták le, amikor Napóleon elfoglalta Bécset és a főváros lerombolásával fenyegetőzött. Csak az Óratorony és a Harangtorony maradt belőle, így inkább csak a panoráma miatt érdemes felcaplatni.
A bájos, kis virágos park közepén álló óratorony Graz jelképe. Három harang szól benne: az óra harang, a tűzharang és a lélekharang. Graz legöregebb, 1382-ben öntött harangja az órákat üti. A tűzharangot akkor használták, amikor a városban tűz ütött ki. A lélekharangot kivégzésekkor, majd később kijárási tilalom jelzésére kongatták.
Hauptplatz
A nagyrészt sétálóutcákból álló kompakt Óváros a gótikus emlékektől a reneszánsz és barokk épületeken át a meghökkentően modern építményekig az építészet történelmének szinte minden korszakából ízelítőt ad.
A mindig nyüzsgő Hauptplatz a város szíve, ahol ma már csak gyalogos- és villamosforgalom van (utóbbiak miatt óvatosan haladjunk, hiszen autók hiányában könnyű elbámészkodni). A háromszög alakú teret elegáns 17-18. századi polgárházak határolják, melyek közül a legnagyobb az 1893-ban átadott Városháza. A főtér körüli pompás homlokzatú polgárházakból talán a Sporgasse sarkán álló, virág ornamentikájú stukkókkal dekorált Luegghaus a legszebb, melynek földszintjén a Swarovski kristálybolt nyitott üzletet.
A tér közepén álló, 1878-ban épült díszkút a stájerek által igen tisztelt, a tartomány fellendítéséért rendkívül sokat tett János főhercegnek állít emléket. 
A főtértől a folyó felé sétálva a Murgasse-n hamarosan elérjük a Kastner & Öhler luxusáruházat. Ide akkor is érdemes betérni, ha épp nem akarsz venni semmit. A hatszintes patinás nagyáruház önmagában is különleges látványosság, ráadásul a Skywalk névre keresztelt tetőterasza ingyenesen látogatható.
Hasznosnak találod ezt a bejegyzést? Ha igen, támogathatod a munkámat úgy, hogy neked ne kerüljön semmibe! Ha a most tervezett utazáshoz vagy bármikor a jövőben szállást keresel, akkor ERRŐL A LINKRŐL NYISD KI A BOOKING-OT. A szállás neked ugyanannyiba kerül majd, a genius kedvezményed is megmarad. A rendszer érzékeli, hogy tőlem indult a foglalás, így kapok egy pici jutalékot.
Ha pedig jegyeket vennél a getyourguide-on, ERRŐL A LINKRŐL INDULJ . Köszönöm!:-)
Herrengasse
A Hauptplatz-ot Graz hagyományos főutcája, a Herrengasse a köti össze a délre fekvő Jakominiplatz-cal. Az impozáns, főleg reneszánsz és barokk kori polgárházak földszintjét elegáns üzletek, kávézók, cukrászdák foglalják el, miközben előttük a járdán folyamatosan árad a tömeg. Érdemes a belső udvarokba is bekukkantani, mivel némelyik ház fantasztikus kincseket rejt.
Csodálatos például a Generali-Hof (a 9. sz. ház udvara) vagy az utca legfeltűnőbb épületének, az ún. Festett Háznak (Gemaltes Haus), az udvara. Ez utóbbi ház a város egyik kedvenc fotótémája, hiszen a teljes homlokzatot beborító színes, görög és római mitológiájú freskók csak úgy vonzzák a kamerákat.
A Festett Házzal szemben találjuk a tartományi parlament székhelyét, a reneszánsz stílusú Landhaus-t és a déli oldalához hozzáépített világhírű, középkori fegyvergyűjteményt a Zeughaus-t. Ez a maga harmincezer kiállított tárgyával nemcsak a világ legnagyobb történelmi fegyvergyűjteménye, de az egyetlen, ami az eredeti középkori formájában maradt fenn. Graz a török harcok idején az első védvonalban helyezkedett el, a stratégia helyen fekvő városra hárult a mögötte lévő fenyegetett tartományok védelme. A fegyvertár szolgált arra, hogy egy esetleges támadás idején, az épület kedvező fekvéséből adódóan könnyen és gyorsan fel lehessen fegyverezni a lakosságot.
A Herrengasse 13 alatt egy különleges kis ajándékboltot is találunk, ez a Fachl. Már a csodás udvar miatt is érdemes ide betérni, de az üzlet igazi kincsesbánya. Minden egyes portéka – a finomságoktól a pénztárcákig – stájer kézműves termék, egyenesen a termelőktől.
Sporgasse
A Hauptplatz-ról kelet felé tartó kissé emelkedő Sporgasse az egyik leghangulatosabb óvárosi utcácska, amin bizonyára minden látogató gyakran megfordul majd. A Sporgasse és a Hofgasse sarkán, a 22. sz. házból közelíthető meg a város egyik legrégibb belső udvara, a Német Lovagrend gót árkádos udvara. A Hofgasse egyik gyöngyszeme az Edegger-Tax udvari pékség lenyűgöző, aranyozott kétfejű sassal koronázott, fából faragott portálja. Továbbhaladva a hegy felé a Hofgassán elérjük a Dómot, majd a Burgtort.
A Sporgasse 34 alatt egy nagyszerű plakátboltot találtam, hatalmas választékkal. Ha valaki szereti az ilyesmit, akkor feltétlenül térjen be a Les editions ARTFABRIEK üzletébe!
Burg
Megkerestem a Burg épületében található dupla csigalépcsőt is, amely valódi kuriózum. Az 1499-ben épült, kőből faragott, késő gótikus lépcsősor két ága külön csavarodik fel, minden szinten pár lépcsőfok erejéig egyesül, aztán megint különválik. Este fél nyolcra értem oda, és ez kiváló időzítésnek bizonyult (pedig véletlen volt). Még épp kapott szép természetes fényt a lépcsőház, de rajtam kívül egy lélek nem volt – ilyenkor már minden turista vacsorázik vagy legalábbis ahhoz készülődik – így nyugodtan fotózhattam. Csak azon izgultam egy picit, nehogy rám zárják az épületet.
A Burggassén továbbhaladva egy kortárs épület vonja magára a figyelmet – ez az Argos, a világhírű építész Zaha Hadid tervei alapján. Az épületben 30-75 m2-es lakásokat lehet bérelni, szállodai szolgáltatásokkal.
A közelben található a Chic Ethic – Fair Trade Shop, finom csokikkal és teákkal, valamint egyedi táskákkal, ruhákkal, ékszerekkel vagy épp függőágyakkal. „Egy igazán szép termékre nem csak ránézni jó, de az méltósággal készül” – tartja a bolt a mottója, és a szemlélet minden árucikken tetten érhető. A termékeket szigorú minőségi és etikai kritériumok alapján válogatják össze, messzemenőkig figyelembe véve az etikus kereskedelem alapelveit.
Második nap: a folyó túlpartján Lend és Gries negyedek
Míg az első nap a klasszikus építészeti remekekről szólt a második nap nem annyira a szemnek, mint a szívnek kedves. Ez a városrész régen igencsak lepukkant volt. Itt húzódott a Bécset Trieszttel összekötő út, a maga járulékos intézményeivel: kocsmákkal és bordélyházakkal. Egy-két évtizede aztán minden megváltozott, és ma tele van ez a környék – főleg annak főutcája, a Mariahilferstrasse trendi kávézókkal, kézműves boltokkal, és szociálisan érzékeny projektekkel.
Kunsthaus
Átsétáltam folyón átívelő hídon a Kunsthausba, mely a változások katalizátora volt és a mai napig a környék legszembeötlőbb épülete. Nem tudom, mihez hasonlítsam, valahol a sündisznó és az amőba közt van az alakja, de az biztos, hogy már a várból nézelődve is mindenki figyelmét magára vonja.
Grazban már régóta terveztek egy ilyen funkciójú épületet, aztán amikor kiderült, hogy megkapták az Európa kulturális fővárosa címet 2003-ra, akkor belehúztak. A győztes pályázók az organikus építészet hívei, fontos volt számukra az íves formák használata és hogy az épület illeszkedjen a környezetbe. Eszük ágában nem volt lebontani a kijelölt telken álló két történelmi épületet, hanem szépen közé illesztették az újat.
Apropó, Graz nemcsak az Európa kulturális fővárosa címet gyűjtötte be, hanem egyike az UNESCO City of Design-ként kiemelt 40 városának. Közülük nem sok van, amely egyúttal UNESCO világörökség is, de Graz ilyen – és például Budapest is:-))
A Kunsthaus beceneve a „Friendly Alien” – a kék gömböc, ami kivirít a várból nézve a narancs tetők közül, de mégis kedves, mert szépen besimult a régi házak közé. Időszakos kiállításoknak ad otthont, a mostani nem volt valami nagy durranás, de maga az épület nagyon tetszett.
A Kunsthaus kész áldás volt a Mura folyó jobb oldalán élőknek. Addig minden pozitív a másik oldalon volt: az opera, a történelmi városmag, az UNESCO terület, az egyetem. A város bal oldalán élők a világ minden kincséért nem jöttek volna át a Mura folyó jobb partjára, a Lend városrészbe.
Lend
Ezt a munkásokkal, a vöröslámpás-negyeddel azonosították, de a Kunsthaus menő épülete gyökeresen megváltoztatta ezt a beidegződést. Mondhatnánk igazi motorja, katalizátora volt az újjászületésnek. Új üzletek, művészek, fesztiválok ütöttek itt tanyát és felvirágzott az egész környék.
Beindult a világ minden részén ilyenkor szokásos dzsentrifikáció is, a kreatív fiatalok megvásárolták a lepusztult olcsó házakat, ezzel valamelyest felverve az árakat és lakbéreket. Ma már kifejezetten menő a Lendbe beszélni meg egy kávézást, vacsorát. A Lend főutcájában, a Mariahilferstrassén működik a szintén egyre trendibb termelői piac is, ahol főleg a szombat forgalmas, de a hét többi napján is van választék. A kiskereskedői lánc kizárásával maguk a termelők adják el portékáikat, például zöldségeket, gyümölcsöket, kolbászokat, halakat és virágot.
Rögtön átérve a hídon, a bal oldalon egy zöld portálos üzletet találunk — ez a Samen Köller, a város legrégebben működő boltja, ahol a mai ajándéktárgyak mellett még mindig a tradicionális portékára, a virágmagokra szakosodnak.
A negyedben szociális boltok is sorra nyílnak, ahol csupa olyan holmit árulnak, amiket munkanélküliek készítenek, sőt, közösségi kertészkedés is folyik. Nagyon szimpatikus volt a Pane kenyérbolt, ahova egy neves pékségből (Martin Auer) érkeznek az előző nap el nem adott kenyerek. A már nem teljesen friss, de még nyugodtan fogyasztható pékárut itt egy kedves hölgy árulja, akinek a város volt polgármestere, a kifogástalan eleganciájú és modorú úr, Alfred Stingl segít be. És nemcsak az nagyszerű ebben, hogy nem dobják ki a kenyeret, hanem az is, hogy a bevétel jótékony célokra megy.
Izgalmas még a retro fodrászat is, ami igazi időutazás a 70-es évekbe! (Die Haarschneiderei, Mariahilferstraße 28)
Nagyon hangulatos az olasz étterem, a Capperi!, melynek a Mariahilferstraße felöli oldalán olasz termékeket árusító bolt van, a folyó felé eső részén pedig étterem, hangulatos kerthelyiséggel.
A Paul & Bohne hangulatos boltjában kíváncsi voltam, mi az a „lassú jegeskávé”, úgyhogy azt kértem ki. A kávés jégkockákat kókusztejben szolgálják fel, így nem tudjuk azt gyorsan felhörpinteni, hanem kicsit gyakorolhatjuk a „slow drink” műfaját.
Egy szó, mint száz: ha unod a boltok és kávézók nemzetközi láncolatainak unalomig ismert, mindenhol egyforma egységeit, akkor irány a Lend városrész, mert itt minden egyedi, karakteres és hangulatos!
Gries
Lend szomszédságában, attól délre fekszik Gries kerülete, ami még nem annyira színes és felkapott, mint északi szomszédja, de egy kis sétát szintén megér. Az első, ami feltűnt, hogy mennyi nemzetiségnek van itt valami boltja – a romántól a pakisztániig mindenki megtalálja a kedvenc portékáját vagy fogását. Ha nem tudod eldönteni, este bureket, kebabot vagy thai curry-t ennél, akkor gyere ide és itt néhány házblokkon belül mindent megtalálsz.
Egy nagyon cuki intézmény az Omas Teekanne teázó imádnivaló retro berendezéssel, házi süteményekkel és finom teákkal. Van kis ajándékbolt is, sőt, időnként workshopokat is tartanak.
A városrész kulturális központja, a környék átalakulásának katalizátora a Rotor, igazi multikulturális hely. Be lehet ülni csak egy kávéra, de vannak kiállítások, koncertek, különféle rendezvények is.
Murinsel
Átsétáltam a közelben levő hídszerű kávézóhoz is (Murinsel), és magamban azon morfondíroztam, milyen jók is az ilyen különleges dolgok egy városban – Budapesten is lehetne pár hasonló. Van ám magyar vonatkozása is az építménynek, ugyanis a középen levő sziget vázát Vépen készítették. A kávézónak helyet adó sziget nincs rögzítve a folyómederhez, hanem 5 métert tud fel-alá mozogni a vízállástól függően – ha valaki nagyon érzékeny az ilyesmire, akár tengeribetegnek is érezheti magát. Gyakorlatilag a két gyalogos híd tartja, melyeket át megközelíthető a folyó két partjáról. A mesterséges sziget Vito Acconci, New York-i művész tervei alapján 2003-ban készült el, amikor Graz volt Európa kulturális fővárosa.
Érdemes este is visszatérni, mert akkor mutatja csak meg az igazán izgalmas arcát – különböző fényekkel megvilágítva.
Folyópart
A Főtérről a Kunsthaushoz vezető híd tövében, még az óváros oldalán bújik meg a Citybeach, egy kis strandhangulatot idéző szabadtéri szórakozóhely, májustól augusztusig zenés programokkal. A parton egyébként is lehet sétálgatni, de fürdésre nem alkalmas az erős sodrású folyó. A vállalkozó szelleműek ugyanakkor kipróbálhatják a raftingot – nem sok belvárosban nyílik ilyenre lehetőség!
Grazban nagyon szerencsém volt az időjárással, végig verőfényes napsütés volt. Talán ezért is éreztem úgy, hogy nem is Ausztriában, hanem egy mediterrán országban vagyok. Mindenki mosolygott és vidáman cikáztak a bicajosok. Ráadásul a teraszok dugig voltak kávézó, borozgató helyiekkel. Meg is említettem a vezetőmnek, aki nevetve mondta, hogy nem én vagyok az első, aki ezt megjegyzi. Ő se érti, néha olyan, mintha itt senki nem dolgozna. Mindenesetre nekem nagyon szimpatikus lett a város.
Graz szállás
Grazban ezúttal a Hotel Gollnerben laktam, ami pompás helyen volt, a Jakominiplatztól egy villamosmegállóra. Ez azt jelentette, hogy ingyen tudtam villamosozni a főtérre, vagy akár a folyó túloldalára a Kunsthaushoz. Nem mintha sokat villamosoztam volna, hiszen az itt felsorolt látnivalók egyikéhez sem kell 15-20 percnél többet gyalogolni. A hotelnek zárt parkolója is van, így biztonságban tudhattam az autóm – egyébként nem könnyű a parkolási helyzet a városban. A hotel fekvése abból a szempontból is előnyös, hogy alig egy saroknyira fekszik a legnagyobb termelői piactól és mindig hangulatos ilyen helyeken kezdeni a reggelt. A szoba csendes, a személyzet rendkívül kedves, a recepciós segéd, a nyolc hónapos Luna pedig imádnivaló volt!
Két évvel ezelőtti látogatásom során a Wiesler Hotelben aludtam, ez a Lend városrészben egy jó kis funky hely sok jópofa geggel. A szobához jár egy látcső, amivel akár a folyó túlpartján lakókat is kukkolhattam. De helyes a cetli a tükrön is, miszerint „Rád férne egy borotválkozás, drágám” – utalva a hotelben működő borbélyüzletre. A recepción jógamatracot lehet kölcsönözni, a szobákban pedig egy futócipő formájú kartonlapon ismertetik a legjobb futóútvonalakat. Mindig tanul az ember:-). A reggeli is fenomenális volt – na meg az étterem is, ahol felszolgálták.
Graz gasztro
Graz nem véletlenül érdemelt ki az „Ausztria kulináris fővárosa” címet. A tradicionális stájer ételektől a fine dining-on át a vegetáriánus és nemzetközi fogásokig mindent fellelhetünk. De nem csak széles körű a kínálat, de azt minden pénztárcához passzolóan megtalálni.
Hogy a legegyszerűbbel kezdjem, egy nagyszerű termelői piac működik közvetlenül az opera mögött, a Kaiser-Josef-Platz-on, vasárnap kivételével minden nap. A zöldségeket és gyümölcsöket, a kenyeret, valamint a hagyományos stájer termékeket, például a tökmagot és tökmagolajat vagy épp a tűzbabot (kafer bohne) közvetlenül a régi termelőitől vásárolhatjuk meg.
Nem messze az Kaiser-Josef-Platz-tól van egy kifejezetten a környék specialitásaira szakosodott bolt is, a Stadtbauernladen, azaz a helyi kereskedelmi kamara saját üzlete.
Ettem hagyományos osztrák fogásokat, modern ázsiai konyhát, választékban nem volt hiány. A sok kóstolt fogás közül talán a tafelspitz volt a legemlékezetesebb, a Der Steirer étteremben.
Megszámlálhatatlan gombóc tökmagolajfagylaltot ettem, nem tudtam abbahagyni a kóstolását az Eis Greisslernél. Itt akadt még egy magyar vonatkozás: a szenvedélyem tárgyává vált fagyizó utcája, a Sporgasse régen Strata Hungarica volt, ugyanis erre vezetett az út Magyarországra.
Graz, a fenntartható város
Ahogy láthatjátok, sok dolgot lehet szeretni Grazban, de ehhez hozzájön még egy szempont, ami manapság egyre fontosabb: a fenntarthatóság.
Mi mindenre gondolok? Az ingyenes belvárosi villamosra, a bicajok nagy számára, vagy például arra, hogy több vendéglátóhelyen is szívesen megtöltik ivóvízzel a kulacsunkat (ezeket „Refill Austria” matrica jelöli az ajtajukon).
A Salzburgban és Bécsben is működő projekt mögött a Das Gramm üzlet áll, melynek apró, de nagyon népszerű csomagolásmentes boltja a Mur folyó partján áll. Megsúgom, itt egy eurós, amolyan olasz stílusú, pultnál felhörpintős eszpresszót is kapni!
De a fenntartható gyakorlatokhoz tartozik az etikus boltok sokasága vagy épp a jótékony célú üzletek, projektek népszerűsége is.
Praktikus információk
Mivel Graz csak négy óra Budapesttől, akár egy hétvégi kirándulásnak is tökéletes. De legyen inkább hosszú hétvége:-)
A grazi turistainformációs iroda a város közepén, a Herrengasse 16. alatt található. Minden nap nyitva van, ingyenes térképet és magyar nyelvű információs füzetet is lehet itt találni. Két brossúrát ajánlok jó szívvel, ezek szerintem elegendőek a város megismeréséhez: a kötelező látnivalókat nagyszerűen összefoglalja és sétaútvonalakba rendezi a „Graz látnivalók” füzet, amely megvan magyarul is, a helyiek eldugottabb kedvenceit pedig be lehet cserkészni a „Graz – made by locals for young travellers” térképes kalauzával.
Az óvárosban közlekedő villamosok a Főtér, valamint a Jakominiplatz közt, valamint onnan plusz egy megállónyit minden irányba ingyenesek, hogy senki ne bosszankodjon a gépkocsiforgalom hiánya miatt.
A Várhegyre felvivő kisvasútra és liftre kombinált jegyet is lehet venni. A legcélszerűbb lifttel felmenni, végignézni a látnivalókat és kisvasúttal ereszkedni vissza a városba.
A Glockenspielplatzon az órajáték 11, 15 és 18 órakor kezdődik.
Ha több múzeumot szeretnél megnézni, megéri vásárolni egy 24 órás múzeumi belépőt (Joanneums-24h-Karte), ez ugyanis csak 15 euróba kerül, és a város összes múzeumába érvényes. Ha a Fegyvertáron kívül a Kunsthaus vagy az Eggenberg kastély is belefér a programba, már megéri.
A MÁV-nak van 38 euróért retúr kirándulójegye Grazba – elég kedvező ár és zöld megoldás!
Egy szó, mint száz…
Összességében nagyszerűen éreztem magam Grazban, ahova már harmadszor tértem vissza. Bár általában igyekszem új helyeket felfedezni, néhány város hangulata úgy magával ragad, hogy szívesen térek vissza, és Graz is ezek közé tartozik. Nincs messze, megunhatatlan és mindig találok ott új látnivalókat. Hiába volt ez már a harmadik látogatás, még mindig volt néhány dolog, ami nem fért bele az időmbe, például a botanikus kert vagy a Schell Collection, ami egy remek kulcsgyűjtemény – úgyhogy jöhetek majd vissza!:-)
Graz elég nagy ahhoz, hogy sok programot kínáljon, de ugyanakkor elég kicsi, hogy akár gyalog is felfedezhető, bejárható legyen. Csodálatos az építészet, pezsgő a kulturális élet és tele van a város kreatív energiával. Nem botlunk annyi turistába, mint Bécsben vagy Salzburgban, hanem elvegyülhetünk a helyiek közt a megannyi hangulatos kávézóban, termelői piacon vagy az éttermek teraszain.
Ma, amikor a környezetvédelem és a fenntarthatóság szempontjai azt is meghatározzák, hova induljon nyaralni az ember, fontos elmondani, hogy Graz ebben is remekel. A belvárosban csak gyalog vagy az ingyenes villamossal lehet közlekedni, tele van a város termelői piacokkal és fair trade boltokkal, no és bárhova betérhetünk, hogy megtöltsük a vizes palackunkat – nem néznek ki sehonnan. Szóval szép, izgalmas, vibráló, zöld és trendi – tökéletes kis város egy hosszú hétvégére!
Grazba a helyi turisztikai hivatal meghívására érkeztem, de a programom összeállításához és a blogbejegyzés megírásához teljesen szabad kezet kaptam.
Ha szívesen olvasol más osztrák régiókról is, itt összegyűjtöttem az összes ausztriai írásomat: