Egy szervizút alig jelölt házában gyönyörű veteránautó-gyűjteményre bukkantam, a bányászmúzeumban ma is hivatásuknak elő bányászok voltak kalauzaim, a lezárt apátsági romok közé beengedett a különös gondnok, a komáromi erőd falai között pedig úgy éreztem magam, mint egy szabadulós játék helyszínén. Komárom-Esztergom megyét nemcsak a közismert látnivalók miatt érdemes felkeresni.
Tatabánya – a turulon túl
Tatabánya elsősorban a turulemlékműről ismert, de nekem két másik látnivaló lopta be magát a szívembe. Egy szervizút alig jelölt házában (Kossuth Lajos u. 10.) bukkantam rá egy imádnivaló magángyűjteményre, Marczis Béla veterán autóira. Nem valami pompás épületet kell keresni, az ajtó olyan, mintha csak egy lakásé lenne, szerény felirattal. A nyitva tartás meglehetősen limitált, szerdán 10-14, szombaton és vasárnap 10-17 óra között látogathatjuk a gyűjteményt. Ha nincs nyitva az ajtó, a szomszéd házba kell becsengetni, ott van a kulcs. De az a biztos, ha előre egyeztetünk, telefon: 30-300-6452
Marczis Béla 200 autójából és 25 motorjából csak 20 fér el a kopottas kiállítóteremben. Ezek a 60-70 éves, gyönyörű járgányok megérdemelnének valami szebb, szellősebb teret, hogy jobban körbejárhatóak, megcsodálhatóak legyenek. Több veterán autó szerepelt már filmforgatásokon, a gyűjtemény egyik kincse pedig Latabár Kálmán autója. Minden autóról megtudhatjuk, mikor és hol készült, mennyi ideig volt forgalomban. A legrégebbi kocsi egy 1935-ben gyártott Fiat 1500 favázas szerkezettel.
Tatabánya másik rejtett kincse az 1988-ban megnyitott ipari skanzen. Nemcsak régi ipari gépeket és járműveket találunk itt, de a skanzen az ipari munkások élet- és munkakörülményeit is igyekszik hitelesen bemutatni. A területen két régi kolóniaházat alakítottak ki. Az egyik épületben szoba-konyhás, 35 négyzetméteres, korhűen berendezett lakásokat találunk, míg a másikban, az úgynevezett Mesterségek Házában a helyi ipartelepeket jellemző kisipari műhelyek kaptak helyet.
Van itt továbbá egy régi iskolaépület két korhű (egy 1920-30-as, illetve egy 1960-70-es évekbeli) osztályteremmel. Ez utóbbiban számos emlék visszaköszönt rám az általános iskolai éveimből, bár elég furcsa érzés volt, hogy a gyerekkorom már múzeumba való történelem. Akár be is ülhetünk a szűk padokba, a fogasokon pedig ott lógnak a kék nejlon iskolaköpenyek. A víztoronytól nem messze található a lepukkant, igazi retró hangulatú öltöző- és fürdőépület, ahol az extrém indusztriális hangszereiről, hangot adó gépeiről ismert Lois Viktor Hangfürdő c. állandó kiállítása kapott helyet. De van itt egykori cipészet és fodrászüzlet, csillék és aknák, ásványok és szobrok. Szerintem az égvilágon mindenki talál itt valami érdekeset magának. Nyitvatartás április 1. és október 27. közti időszakban, szerdától vasárnapig, 10 és 18 óra között.
2013-ban költözött vadonatúj, modern épületbe a Tatabányai Múzeum, ahol a város történetét bemutató állandó kiállítás mellett időszaki tárlatokat is rendeznek.
A város jelenleg romos állapotban levő, de elbűvölő épülete az 1924-ben épült, Tulipános Ház (vagy Cifra Palota) néven ismert volt tiszti kaszinó, melynek felújítási munkálatai pár éve megkezdődtek, és lassan már a finishez érnek. A tervek szerint a földszinten kap helyet az eredeti kaszinó funkciót felidéző „zeneszalon” és „játékszoba”. De további helyiségeket alakítanak ki, ahol klubrendezvényeket, tematikus estéket, zenei programokat, konferenciákat rendezhetnek. Az alagsorban interaktív játszóházat, nagyméretű bányászati terepasztalt, és három dimenziós bemutatót alakítanak ki, ahol a bányászat történetével ismerkedhetnek meg a látogatók. A már nyilvánosságra került fotók alapján gyönyörű lesz!
Oroszlány: bánya és remeteség
A majki remeteség lakói egy viszonylag kevéssé ismert szerzetesrend, a némasági fogadalommal élő kamalduliak voltak. A fallal körülvett területen a templom körül épültek ki a cellák szigorú rendben, szimmetrikusan elhelyezve.
A megyében nagy kedvencem lett az Oroszlányi Bányászati Múzeum. Két végtelenül kedves úr mutatta meg a régi bányászati járműveket, eszközöket, tárnákat. Mindketten évtizedekig ott dolgoztak. Egyikük nem is áll a múzeum alkalmazásában, csak annyira megszokta, hogy bejár a telepre, hogy állandóan itt barkácsol valamit. Ő rendezett be egy komplett szobát a múzeumban régi fényképekkel, iratokkal, szerszámokkal, és látogatásomkor épp egy vadonatúj mozdonyt festegetett, amelyet szintén ő fabrikált. Ez a kis mozdony húzza majd a csilléket, amelyekbe beleülhetnek a gyerekek, és amelyeket eddig kézzel vonszoltak.
Egykori kollégája mutatta meg a tárnát, magyarázta el mindenről, hogyan működik. Mindkettőjükön látszott, hogy ez volt az életük, nagyon szerették a munkahelyüket, és a legszívesebben a mai napig dolgoznának. Sajnos azonban már jó pár éve megszűnt itt a termelés. A viszonylag jó fizetés mellett a nagyszerű gárda és a jó hangulat miatt gondolnak nosztalgiával egykori munkájukra, dacára annak, hogy a bányászat meglehetősen veszélyes és egészségtelen szakma.
Az egykori irodákban régi fotókon és dísztárgyakon elevenednek meg a bányászélet hétköznapjai: a bányászzenekar, a sportolók, a bányászcsapatok emlékei, felidézve egy eltűnőben lévő szakma és egy sajátos közösség egyedi világát. Mivel a múzeum minden alkalmazottja vájár volt korábban, egyszerűen nem tudunk olyan kérdést feltenni az egykori üzemmel vagy az itt zajló munkával kapcsolatban, amelyre ne tudnának válaszolni. Én még ilyen lelkes és kedves “teremőrökkel” az életemben nem találkoztam – már csak miattuk is érdemes elmenni!
Nyitvatartás: március 1-től október 30-ig, szerdától vasárnapig 10 és 18 óra között. Hétfő szünnap, kedden előzetes bejelentkezés alapján tudnak csoportokat fogadni.
Szent hely a Gerecse lankái közt: Péliföldszentkereszt
Péliföldszentkereszt (Bajót) országosan ismert búcsújáróhely. Barkóczy Ferenc hercegprímás építtetett itt kolostort az 1760-as években a nazarénusoknak. 1913 novemberétől a kegyhelyet az Olaszországban 1901-1913 között működő, Szt. Istvánról nevezett Magyar Szalézi Intézet vette át. 1932 körül manzárdos főiskolát (Don Bosco Ház), majd 1943-ban egyemeletes, tágas zarándokházat építettek mellette. 1950-ben a szalézi rendet feloszlatták, az épületeket államosították. Vájárképző iskola és internátus működött itt 1950-1981 között, majd az emeletes zarándokház fogház lett, gondozottjai a szénbányában dolgoztak. A manzárdos teológiaépület a helyi TSZ vadászháza lett. 1992-ben a szalézi rend visszakapta az elkobzott rendházat és a hozzá tartozó létesítményeket. A településen a XIII. századi templom mellett egy igen szép kálvária is található.
Kísérteties monostor
Komárom a római idők óta fontos stratégiai és kereskedelmi központ a vízi és szárazföldi közlekedési utak kapcsolódása miatt. A Duna két partján összefüggő rendszert alkotó komáromi erődrendszernek a szlovák oldalon öt, a magyar oldalon pedig három tagja van, melyek közül én a Monostori erődöt látogattam meg, amely Közép Európa legnagyobb újkori erődje. Az 1850–1871 között épült erődöt I. Ferenc osztrák császár és magyar király eredetileg a birodalom legnagyobb erődjének szánta: a negyvenezer négyzetméteres erőd 14 épületének 640 helysége szükség esetén 200 ezer fős hadsereg befogadására lett volna képes. A hatalmas komplexum építésén mintegy 2 ezer kőműves és 10 ezer segédmunkás dolgozott, a szükséges kőanyagot a süttői, tardosi és dunaalmási bányák biztosították. Az erődrendszer a 20. századra elvesztette stratégiai jelentőségét. A Monostori erődöt 1945-ig a királyi honvédség, majd 1991-ig az egykori szovjet haderő használta. Az épületkomplexum helyreállítása a szovjetek távozása után lőszer- és robbanóanyag-mentesítéssel kezdődött meg, a hasznosítását pedig 2000-től egy közhasznú társaság végzi.
A kapunál ácsorogva és a hatalmas kiterjedésű területet bámulva kicsit bizonytalan voltam, érdemes-e egyáltalán kifizetni a belépőt, hiszen a belső tér semmi különös látnivalót, múzeumot nem ígért, a csepergő esőben pedig nem tűnt vonzónak a földsáncokkal védett, csupasz falak közti sétálgatás. De aztán csak bementem és rég nem esett le az állam úgy, mint ezekben a termekben. Az üres termek végeláthatatlan sorában a málló falaknak valami egészen megkapó, különös hangulata volt. Szerencsére nem is nagyon voltak más látogatók, így kedvemre bóklászhattam a csendben. Eleinte csak beittam az egész komplexum hangulatát, aztán kattogott a fényképezőgép és közben az agyam is, mennyi mindenre alkalmas lenne ez a hely: esküvői fotózásokra, divatbemutatókra, modern festmények kiállítóhelyeként, vagy a ma oly divatos kiszabadulós játékok megrendezésére – kész kincsesbánya.
Komárom felbecsülhetetlen értékű római romokat is rejt, ezek azonban egyelőre nem látogathatóak – feltárásukról ebben a cikkben olvashatunk.
Ősember és ősi templom
Vértesszőlős nevét hallva – gondolom -, mindenkinek Samu neve ugrik be, Európa legidősebb ősembere: 1965 nyarán körülbelül 350 ezer éves ősembernek nyakszirtcsontja került elő napvilágra ezen a környéken. A Samunak elkeresztelt előember átmenetet képez a még csak fölegyenesedő és a már értelmes ősember között. A takarosan rendben tartott Őskőkori előembertelep nevű bemutatóhelyen Samu csontmaradványai, használati tárgyai, valamint konzervált lábnyoma látható. A régészeti feltárás izgalmairól remek kis összefoglalót lehet olvasni a wikipedia őstelepről szóló cikkében.
Dömösön a román stílusú templom és kolostor együttest a XII. sz. első felében építették, valószínűleg a török időkben pusztult el. Az altemplomot az 1970-es évek régészeti kutatásai tárták fel, és 1989-ben állították helyre. A fölötte állt templomnak csak az alapfalai maradtak meg. Csak május 1 és szeptember 30 között látogatható, szerdától vasárnapig, 9-17 óra között. A jegyárus hölgy egyben idegenvezető is, szívesen elmeséli a templom történetét.
Úszó skanzenek
Sok olyan gyöngyszemet találtam a megyében, amelyről korábban még csak nem is hallottam. Ilyen volt például az úszó skanzen Neszmélyben. A Szent Ilona-öböl nyugodt vizén, varázslatos természeti környezetben néhány régi hajó horgonyoz, közülük a legöregebb az 1869-es építésű, lapátkerekes Zoltán. A letűnt idők gőzhajóit a Zoltán Gőzös Közhasznú Alapítvány tartja fenn.
A Neszmély hajó gőzgépét mozgás közben is megtekinthetik a látogatók, és a kormányállásában felépített interaktív szimulátorral a hajóvezetés élményét is ki lehet próbálni. A kis park bejáratánál, a szárazföldön találjuk a legfiatalabb hajót, a Vöcsök szárnyashajót, amely 1975-ben épült a Szovjetunióban, és két évvel később került Magyarországra, a MAHART kötelékébe. Én még a szezon elején, ráadásul hétköznap jártam arra, akkor csak néhány kismama játszott a gyerkőcökkel a vízparti játszótéren. Hétvégeken bizonyára nagyobb itt az élet, amikor a büfé is teljes gőzzel üzemel.
Egy másik hajótemetőre is rábukkantam, méghozzá Pilismaróton, lent, a Duna-parton. Az öreg, rozsdásodó matuzsálemek békésen nyugszanak a csendes öbölben, bár nekem kicsit belesajdult a szívem, hogy csak így hagyjuk őket tönkremenni.
Rádiómúzeum – megható utazás a múltba
Tardos legkedvesebb nevezetessége egy rádiómúzeum.
Gazdája, Tarnóczy András már hatévesen lelkesedett a rádiókért. Szétszedett egyet, hogy megtalálja a benne beszélő embert. 1947-ben, 11 évesen építette első detektoros rádióját, majd tíz évre rá megépítette az Orion 820A saját gyártású verzióját. Ez sajnos már nincs meg, a gyűjteményben azonban még látható – sőt hallható! – egy 1949-ben épített detektoros rádió.
Nem volt kérdés, hogy műszaki képesítést szerez, és ezen a vonalon helyezkedik el. Néhány évig a telefongyárban dolgozott bemérőként, majd 27 évet műszergazdaként húzott le a Vilatinál. 1991-es nyugdíjazása után elkezdett rádiókat gyűjteni és restaurálni. A szenvedélyes rádiós ugyanis nem elégedett meg azzal, hogy szólásra bírja a rádiókat, hanem kívül-belül restaurálta az öreg masinákat, hogy eredeti állapotukban pompázhassanak.
Még az asztalosmesterségben is elmerült, hogy saját maga tudja rendbe hozni kollekciója egyre gyarapodó darabjait. A gyönyörű famunkák mellett a tulajdonos óvó szeretetét tükrözi minden apró részlet, például, ahogy feleségével gondosan kiválasztják az egyes rádiók hangszórójának eredeti szövetéhez leginkább illő anyagot.
A gyűjteményt először 2001-ben láthatták az érdeklődők, amikor Tarnóczy úr a tardosi művelődési ház könyvtárában egy kéthetes kiállításra kapott lehetőséget. Ezután a barátok és ismerősök unszolására, no meg a helyi önkormányzat támogatásával megnyitotta az állandó kiállítást. Szűkös anyagi lehetősei miatt nem vásárolt külön kiállítóteret, hanem a saját családi házuk két szobáját áldozták fel erre a célra. Azóta is leginkább adományok útján bővül a gyűjtemény, vásárlásra nagyon ritkán tud sort keríteni.
Jelenleg összesen 113 db régi rádiója van, és ami a legjobb: mindegyik meg is szólaltatható. Úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek, ahogy lelkesen figyeltem, hogyan kelnek életre a színes lámpák a régi rádiókon. Nem csak hallgatni, de nézni is öröm őket.
A legkorábbi szerkezet egy tölcséres hangszóró 1925-ből, de a két világháború közötti időszakból több érdekesség is a gyűjtemény részét képezi. Vannak természetesen igazi ritkaságok is, mint például az Orion 177AG 1941-ből, melyből a tulajdonos tudomása szerint csak két darab található Magyarországon.
A tardosi múzeumban is akad egy hifitorony-kezdemény, a lemezjátszóval és szalagos magnóval kombinált rádió, a Terta 528K, amely még egy bárszekrényt is tartalmaz. Ebből a szerkezetből nem készült sok, de nem is átlagos polgári otthonokba szánták: az ára körülbelül egy betanított munkás egyéves átlagkeresetének felelt meg. Jellemzően nem is otthonokban, hanem minisztériumokban, megyei tanácsoknál, katonai parancsnokságokon volt fellelhető.
Miközben elmerültünk egy régi lemez hallgatásában, a tulajdonos elmesélte, hogy nemrég egy nyugdíjas csoport tért be hozzá, egy idősotthon lakói. Miután feltett néhány régi lemezt, egyszer csak azt látta, hogy páran táncra perdültek. Könnybe lábadt szemmel tette hozzá, hogy már csak ezért is megérte létrehozni ezt a kiállítást, hogy szegény időseknek, akiknek már kevés élmény jut, tudott néhány boldog órát szerezni. Elérzékenyülését látva én is pityeregni kezdtem, úgyhogy ott hüppögtünk mindketten a régi dalokat hallgatva…
Majki remeteség
A megye kimagaslóan szép látnivalója a majki remeteség, és ez olyan érdekes, fontos nevezetesség, hogy külön írást érdemet:
Majki remeteség – 12 év némaság, 250 év emlékezet
A blogon található írások Komárom-Esztergom megyéről
Kilenc csodás kirándulás Komárom-Esztergom megyében
Komárom-Esztergom megye látnivalói: a veterán autóktól az úszó skanzenig
Tavak, túrák, tanösvények: Tata, a vizek városa
Kastélyok Komárom-Esztergom megyében
Esztergom látnivalók – a bazilika és más érdességek
Utószó
Hasznosak voltak a fentiek? Szívesen olvasol ilyen útleírásokat, tippeket? Ha igen, és nem lenne ellenedre valamivel viszonozni a blogba fektetett munkámat, könnyen megteheted úgy, hogy neked ne kerüljön semmibe! Ha itt a weblap jobb sávjában (mobilos verzióban a lap alján) levő booking.com kockában keresel szállást, azaz itt ütöd be, hova és mikor utaznál, a rendszer ugyanoda navigál, mintha közvetlenül írtad volna be az adatokat ezen a lapon. A szállás neked ugyanannyiba kerül majd, booking-on a genius kedvezményed is megmarad, de a rendszer érzékeli, hogy tőlem indult a foglalás, így kapok egy pici jutalékot. Minden nap több órát töltök gép előtt, hogy ilyen ingyenes tartalmat írjak nektek és nem állnak mögöttem szponzorok, azaz ez amolyan lelkes „közszolgálat”:-). A számodra költségmentes támogatásod nekem további utakat tesz lehetővé és ígérem, azokról is hasznos beszámolók készülnek majd!:-)