Mi minden emeli a hangulatot ünnepváráskor? Havas hegyek, forró csoki, karácsonyi piacok, finom falatok… Svájc már korábban is elvarázsolt mind a nyári, mind pedig a téli időszakban, amikor körbeutaztam a panorámaablakos vonatokkal, így örömmel fogadtam el a meghívást, hogy ismét térjek vissza.
Genf
A Swissair járatával indultam Zürichbe, 9.40-kor, ami tökéletes volt: nem kellett túlságosan korán kelni, de már 11.20-kor megérkeztem, így volt egy hasznos délutánom. Igaz, ezt most nem városnézéssel töltöttem, hanem már indultam is tovább, ezúttal ugyanis a nap végállomása Genf volt.
Ne kövessétek el azt a hibát, amit én, hogy siettem, ezért csillagászati áron vásároltam helyi SIM kártyát a reptéren (korlátlan adatforgalom egy hétre 50 svájci frankért). Jóval kedvezőbben elérhető az e-SIM az Airaló applikációban, ahol például 2 GB 15 napra mindössze 8 dollár vagy 3 GB 30 napra 10 dollár. Az applikáció letöltésekor használd az EVA2765 kódot és kapsz 3 dollár kedvezményt az első vásárláskor:-) Letöltési link: https://ref.airalo.com/anQx
Genf városáról bizonyára nemcsak nekem jut elsőként az az eszembe, hogy mennyi nemzetközi szervezetnek van itt központja. Sokan látogatható székházzal, múzeummal is rendelkeznek, mint például a Vöröskereszt (ICRC) vagy a CERN.
Ezúttal azonban nem a múzeumok voltak a látogatásunk középpontjában, hanem két, ízig-vérig autentikus svájci program: csokoládé-készítés és egy órás workshop.
Csokoládékészítés
Kezdjük a történettel, vagy miért törnek szét a genfiek egy csokis üstöt decemberben?
A történet jó 420 évre nyúlik vissza, amikor a savoyaiak megtámadták Genfet. Amikor a katonák megérkeztek, a város polgárai a maguk módján igyekeztek megállítani az ellenséget. Egy többgyerekes anyuka lekapta a tűzhelyről az üstöt, és az ellenség nyakába zúdította a forró levest (ez az üstből öntögetés csata idején valahonnan nekünk is ismerős:-)
Azóta minden év decemberének második hetében Genf a forradalom hangjaitól elevenedik meg. Az óváros macskaköves utcáin bőgő- és dobzenekarok vonulnak fel, a titkos átjárókat lángoló fáklyák világítják meg. De a legkülönösebb hagyomány a csokolédéüstök készítése, amely 1880-as évekre nyúlik vissza. Ekkor kezdtek a genfi csokoládékészítők ilyen katlanokat gyártani és ezekben a leveszöldségeket marcipánból faragták ki.
December 12-én hagyomány, hogy a családok elkészítenek vagy vásárolnak egy ilyen csokoládé katlant és azt szertartásosan összetörik. Méghozzá úgy, hogy az egy háztartásban élők közül a legfiatalabb és a legidősebb összekulcsolja a kezét és ökleikkel közösen sújtanak le az üstre, miközben azt kiáltják: „Így pusztultak el a Köztársaság ellenségei!”.
Néhány genfi csokoládéboltban bárki elkészítheti a csokolédéüstöt, nincs is ebben az időszakban ennél autentikusabb genfi program!
Mi a La Bonbonnière csokoládéboltban veselkedtünk neki a csokikatlannak, pár igen vidám órát töltöttünk ott. A karácsony tulajdonképpen nemcsak a forralt borról és az ajándékokról szól, de a szeretetről is – és nemzetközi újságírócsapatunk arra is jó példa volt, hogy a világ különböző pontjairól származó emberek igenis könnyedén szót tudnak érteni. Ahogy beszélgettem az ausztrál, indiai, dán vagy épp lengyel kollégával, kirajzolódott, amit az utazásaim során már sokszor megtapasztaltam: bár kisebb dolgokban különbözünk, alapvetően örömeink, gondjaink, félelmeink hasonlóak és egyikünk se érti, miért kellene haragban lennünk egymással…
A műhelyben nemcsak csokiüstöt lehet készíteni, de bonbonokat is. A mi workshopunk két órát tartott, egy ilyen körülbelül 100 svájci frankba kerül – de vannak rövidebb és hosszabb foglalkozások is. A programokat részletesen a bolt weblapján találjátok meg.
Órás workshop
Délután is kézműves foglalkozásra voltunk hivatalosak, ezúttal a precíz svájci órák készítésébe kaptunk egy kis bepillantást. Az Initium kis üzletében ékszereket és órákat lehet készíteni, itt is számos workshopot tartanak. Mi egy olyan programon vettünk részt, ahol egy óra belsejét szedtük szét, majd raktuk újra össze – nagy büszkeség volt, amikor a munkánk végeztével megindult a kis szerkezet.
A háromórás workshop nem olcsó mulatság, 350 frankba kerül – de még mindig jóval kedvezőbb áron van, mint a 2490-3490 frankba kerülő félnapos vagy egész napos program, aminek a végén saját órájukkal távozhatnak a résztvevők. A különböző foglalkozások leírását és árát a bolt weblapján lehet megtalálni.
Karácsonyi piac
A fő adventi piac a Genfi tó partján található, a Quai du Mont-Blanc sétányon. Elsősorban streetfood bódék találhatóak itt, és ha igazán téli fogást akarsz kóstolni, akkor irány a fondüs házikó, a tunkolós sajtok többféle ízesítésben kaphatóak itt.
Szállás és gasztronómia
A szállásunk Genfben a négycsillagos Adina Apartment Hotelben volt, amit különösen hosszabb időre érkezőknek jó szívvel ajánlok. Minden szobához tartozik ugyanis kis konyhasarok és mosógép is, így tényleg olyan, mint egy kis otthon. Kényelmes hotel és bár előtte jár a villamos, a szobám mégis csendes volt.
Az éttermek közül többet is kipróbáltunk.
A Balila étterem a Hôtel Longemalle épületében remek libanoni fogásokat kínál, itt már az isteni előételekkel jóllaktunk, amikor megérkeztek a húsok és halak főfogásként.
A csodálatos art deco Kiosque Des Bastions tökéletes választás volt az épp megindult hóesésben. A remek fogásokat kóstolva gyönyörködhettünk a hatalmas panorámaablakokon át a hóval borított fákban, a körülöttünk levő park valóban varázslatos hangulatot teremtett.
Bern
Második megállónk Bern volt, melynek óvárosa szerepel az UNESCO világörökség listáján is. Az első számú nevezetesség a városban az óratorony, főleg annak kedves órajátéka. Minden egész órában kedves figurák vonulnak fel az asztronómiai óra mellett, ilyenkor felfelé bámuló turisták akadályozzák a forgalmat a torony előtt, őrületbe kergetve a buszvezetőket:-) Mi szokatlanabb módját választottuk az órajáték megcsodálásának: felmásztunk a toronyba és onnan figyeltük a szerkezetet (na meg lent álló turistákat:-) Az órát 1530-ban helyezték el a torony keleti oldalán, és azóta is szép pontosan jár – de hát mi másra számítanánk Svájcban?
A toronyórát – akárcsak a régi karórákat – nagyjából naponta egyszer fel kell húzni és a városban van 5 emberke, akik ezért felváltva felelősek. Nem egy nehéz munkakör (naponta pár perc), de annál nagyobb felelősséggel jár! A kilátás is pazar a toronyból, különösen télen, amikor finom hótakaró borítja az óváros kedves házikóit.
Az óránként felvonuló figurák közt megtalálható a város jelképe a medve is. És hogy miért pont medve? A város alapítója, V. Berthold zähringeni herceg 1191-ben elhatározta, arról az állatról nevezi el új lakhelyét, amelyet vadászata során először elejt. Kész szerencse, hogy ez egy erőt sugárzó, mutatós állat lett, nem pedig egy kis csúf (példát nem is mondok, mert nem akarok senkit megbántani:-)
És hogy miért nem Zürich vagy Genf lett Svájc fővárosa, amikor azok jóval nagyobbak? Azon praktikus okból esett Bernre a választás, mert az ország (sőt, állítólag Európa) közepén helyezkedik el.
Bern egyik leghíresebb lakosa Albert Einstein volt, aki 1903 és 1905 között élt a városban, és itt született meg a relativitás elmélete. Egykori lakóháza ma múzeum, melyet jó szívvel ajánlok felkeresni, az életéről sok érdekességet hallottunk itt.
Karácsonyi piac
Az adventi időszakban a Münsterplatz a karácsonyi vásárok központja. Elsősorban szép kézműves termékeket árusítanak, de természetesen akadnak finomságok és forralt bor is. Egy másik, jóval nagyobb és élénkebb piac a pályaudvar közelében nyílt meg, itt azonban inkább csak ételek és italok kaphatók.
Szállás és gasztronómia
A szállásunk a Best Western Plus Hotel Bern volt, amely mindössze pár lépés a központtól. A vasútállomás is könnyen elérhető innen gyalog, akár csomaggal is (vagy két villamosmegálló).
Kihagyhatatlan fogás Svájcban a rösti, ami egy kicsit a mi tócsninkra hasonlít, ez is reszelt krumpliból készül. Mi egy igazán autentikus helyen, a Röschtigrabe étteremben kóstoltuk meg – nem mondom, hogy diétás fogás, de hogy télen igazi „comfort food”, az biztos.
Egy másik alkalommal a Toi et Moi étteremben vacsoráztunk – ez közvetlenül a pályaudvar mellett található étterem, friss, szezonális fogásokkal.
Bázel
A három várost (Genf, Bern és Bázel) felölelő téli körutunk során egyértelműen az utolsó megálló, Bázel lett a kedvencem. A három ország határán fekvő város tényleg a határon fekszik, egyes villamosok át is hajtanak Németországba vagy Franciaországba. Bár itt töltöttük a legtöbb időt, még lett volna mit felfedezni, annyi érdekesség van itt – legyenek azok világklasszis múzeumok, díjnyertes modern épületek és számos egyéb különlegesség.
Múzeumok
A lenyűgöző gyűjteményt felmutató Kunstmuseumban főleg a francia impresszionisták festményei fogtak meg. A múzeummal szemben egy bájos keskeny házra lettem figyelmes, ez lett a városban a kedvenc épületem:-)
Érdemes rászánni a mintegy 20 perces utazást a külvárosba, a Beyeler Foundation épületébe, ahol az állandó kiállítás mellett izgalmas időszaki tárlatokat tartanak.
A belváros egyik kedves látványossága a Tinguely-szökőkút, amely az elbontott régi színház helyén kapott helyet és a művész felhasznált különböző vasszerkezeteket, melyekre a bontás során tett szert.
Neki egy saját múzeuma is van a Rajna túloldalán – ezt a városrészt egyébként Kis Bázelnek hívják:-)
Hajózás, úszás, bájos részletek
És ha már a város két feléről van szó, mindenképp érdemes megjegyezni, hogy a két part közt nemcsak hidakon lehet átkelni, de kompokkal is. Ezek a folyó erős sodrását kihasználva, drótkötélhez rögzítve közlekednek. Sőt, a helyiek maguk is amolyan tömegközlekedésként használják a folyót. Igazi bázeli nevezetesség az a nagy méretű zsák („wickelfish”), amibe belepakolják a ruháikat, táskájukat, majd annak nyakát párszor lecsavarva és összecsatolva egy vízhatlan párnát kapnak – erre ráfekszenek és munka után egyszerűen hazalebegnek a vízen.
De nem csak a „híres” látnivalók az érdekesek, hanem az a sokféle meglepetés, amelybe lépten-nyomon belebotlik az ember. Régi, már-már elfeledett korokból itt maradt házak, az egykor tucatnál is több vízimalom utolsó megmaradt példánya, graffitik, mívesen festett házfalak és meghökkentő köztéri szobrok.
Nagy kedvencem volt a PAX biztosító székházában fellelt asztalka, amely tisztelgés az egykor itt állt városfal előtt. A kockás abroszos asztalon kenyér, szalámi és bor vár jelképesen arra, hátha egyszer visszatér a régi várostorony egykori őre egy uzsonnára.
De mosolyra fakasztott az egyik hídon álló kis kápolna is, amely most az adventi időszakban Mikulás sapkát kapott.
Igazi kuriózum az az ajtó az óváros utcáin, amelyhez egy érdekesség fűződik: a nagy kapu része a kisebb, nyitható ajtó, aminek van egy „hétköznapi”, egyszerű oldala, valamint egy ünnepi, díszesebb, amit tényleg meg is fordítanak minden hétvégére.
És persze feltétlenül fel kell keresni a városházát is, melynek csodálatos festményekkel festett udvarán decemberben egy karácsonyfa áll!
Karácsonyi piac
Bázelben a régi városrészben a Barfüsserplatz és a Münsterplatz ad helyet a karácsonyi piacoknak. Ezzel jóval színesebbek, látványosabbak és élénkebbek, mint amilyeneket korábban láttunk Genfben és Bernben. Van egy hangulatos kis piac a folyó túloldalán, a „Klein Basel” városrészben is, Rheingasse utcában – ez olyan, mint egy kis vidéki vurstli.
Ha már karácsony, kihagyhatatlan Johann Wanner boltja, amely évtizedek óta kínálja a legszebb karácsonyfadíszeket. A tulajdonos olyan neves vevőket szolgál ki, mint például az angol királyi család, de ő felelős a Vatikán fájának feldíszítésért is.
Szállás és gasztronómia
A bázeli bázisunk a Schweizerhof volt, a vasútállomás közvetlen közelében. Sok villamos indul innen, így bárhova percek alatt eljutottunk. A három hotelünk mindegyike kényelmes, tiszta volt, de ez a szálloda kiemelkedett a mezőnyből a reggeli büfével. A megszokott sajtokon, felvágottakon, tojásételeken túl ugyanis többféle egzotikus gyümölcsből választhattunk – én még ennyi fügét reggelire soha nem ettem:-)
Első itt töltött esténken a Löwenzorn étteremben vacsoráztunk, ahol hagyományos és modern fogások közül választhattunk – én maradtam a jól bevált rösztinél. A második este pedig a Klein Basel városrész Volkhaus sörözőjét próbáltuk ki, ahol a sok szabadtéri program után jól esett a sütőtökkrémleves és a főfogás után lecsúszott egy isteni citromos pite is.
A két korábbi svájci utam krónikáját itt olvashatjátok:
Winter Magic Tour – téli vonatkörút Svájcban
Körutazás Svájcban a legszebb panorámavonatokkal
(x) Az utazást a svájci turisztikai hivatal szervezte. Ha információra, tanácsadásra van szükségetek vagy foglalni szeretnétek, a hivatal munkatársai szívesen segítenek.