Hajszálpontos svájci óra, sajt, csoki, bicska, banktitok – mi jut eszetekbe először Svájcról? Mert nekem a hatalmas panorámaablakos vonatok. Nincs még egy ország, ahol maga a közlekedési eszköz lett volna a bakancslistán, de amikor elképzeltem egy svájci utazást, mindig az volt a lelki szemeim előtt, ahogy suhanok egy kényelmes vonaton a hatalmas hegyek közt. És most pont így történt:-) Íme, ilyen volt egy körutazás Svájcban a legszebb panorámavonatokkal:
Az utazás tervezése
Ahhoz képest, hogy mindig is vonatos körútról álmodtam, a svájci út tervezésének nagy részét a tipródás tette ki: mivel utazzak? A szöget az ütötte a fejembe, hogy több fórumon is olvastam, hogy a vonatok hatalmas ablakait nem lehet kinyitni és attól féltem, így majd rém frusztrált leszek, hogy nem tudok fotózni. Emiatt már-már azon voltam, hogy mégis autóval megyek, mert az adja az igazi szabadságot, hogy bárhol leállhassak elkattintani egy képet. Teljesen feleslegesen aggódtam ezen hetekig, úgyhogy ezt a részt megspórolom nektek, ugyanis minden pont fordítva volt, mint gondoltam. Bár a panorámaablakokat valóban nem lehet lehúzni, majdnem minden vonaton találtam módot arra, hogy ne üvegen keresztül kelljen fotózni. Volt olyan vonat, a Gotthard Panorama Express, ahol van egy dedikált fotó-kocsi lehúzható ablakokkal, a többin pedig általában találtam egy olyan ajtót, amin volt kis lehúzható rész – épp elég, hogy kidugjam rajta a kamerát. Ezzel szemben pont az autózás közben nem tudtam fotózni, a szerpentineken ugyanis alig van esély megállni. Úgyhogy a választás egyértelmű: Svájcban a vonatozás a nyerő!
Árak
Legyünk mihamarabb túl a nehezén, mondom a rossz hírt: Svájc nagyon drága. Szerencsére azért vannak menekülőutak.
Ha nem egyesével veszi az ember a vonatjegyeket, hanem bérletben, úgy olcsóbban meg lehet úszni. A 8 napos Swiss Travel Pass, amiről lesz később szó, csak első pillantásra drága 418 svájci frankért (kb. 140 ezer Ft). Ha azt nézzük, hogy csak a Glacier Express ára 152 CFH, akkor az egyharmada már meg is térült:-))
Az étkezést pedig nem muszáj mindig étteremben bonyolítani. Ha van konyha a szálláson (airbnb), lehet főzőcskézni, vagy szupermarketekben előre csomagolt vacsorákat venni. Ezek lelőhelye a nagyobb Coop és Migros áruházak, szerencsére szinte mindig van belőlük a pályaudvarok közelében. Ugyancsak jó intézmény hétköznapokon a déli ebédmenük rendszere, amikor is egész jó árakon ki lehet fogni éttermekben is finom meleg fogásokat. A probléma ezzel csak az, hogy amikor az ember leszáll a vonatról és van pár órája felfedezni a várost és környékét, nem nagyon jut idő sem ezek feltérképezésére, se rendes ültetett ebédre. Úgyhogy én az esetek nagy részében a szupermarketek meleg ételes polcairól kaptam le valamit, azt ebédeltem.
Vigyázni kell a mobilos adatforgalommal is. Az alapcsomagban levő mobilkeretet ugyanis csak az EU tagállamaiban, valamint az Európai Gazdasági Térséghez (EGT) tartozó Izlandon, Liechtensteinben és Norvégiában lehet használni – Svájcban nem. Én ezt saját káromon tanultam meg, mert elfelejtettem kikapcsolni a mobil adatot és amint földet ért a gép, már jött is az SMS, hogy elértem a saját magam által megadott limitem határát – még mielőtt egyáltalán megjött volna az a szokásos SMS, hogy Üdvözlünk Svájcban!
A svájciak
Röviden: mázlisták. Bővebben: gazdagok, egészségesek, jó kedélyűek, beszélnek egy rakás nyelvet, nem dolgozzák magukat halálra, sokat mozognak és még sorolhatnám. Gazdag, biztonságos és jól szervezett országban élnek, kiváló oktatást és egészségügyi ellátást kapnak, vigyáznak a környezetükre. Ami nekünk, látogatóknak is jó hír velük kapcsolatban: segítőkészek, barátságosak és a saját négy hivatalos nyelvük (francia, német, olasz és rétoromán) mellett még az angolt is beszéli szinte mindenki, úgyhogy könnyen szót lehet velük érteni. Nem kell soha félteni az értékeket, én ritka nagy biztonságban éreztem magam köztük.
Vonatbérletek
Mi kell egy vonatkörúthoz? Alapvetően vonatjegy és útvonal.
Az elsőt leginkább a svájci vasúttársaság (SBB) honlapján találjuk, ahol többféle bérlettel is találkozni. 3, 4, 8 vagy akár 15 napra is vásárolható korlátlan utazásra jogosító „pass”, amely nemcsak a vasútra, de buszokra, hajókra, városi tömegközlekedésre is érvényes, sőt, számos múzeumba és más látványosságba jogosít ingyenes vagy kedvezményes belépésre.
Mindenkinek érdemes pontosan kiszámolnia a saját útiterve alapján, mivel jár jobban, de nagy általánosságban ha már otthonról is vonattal utaztok Svájcig, akkor jobban megéri az Interrail, hiszen azt már a kiutazásra is igénybe vehető. Ha Svájcba repülővel érkeztek és csak az itteni, országon belüli utazáshoz kell vonatbérlet, akkor jobban megéri a svájci nemzeti bérlet (Swiss Travel Pass), mivel az több kedvezmény nyújt a hegyi, privát kisvasutakra és síelvonókra, lanovkákra (ingyenes utazásra vagy 25-50% kedvezményre jogosít). A Swiss Travel Pass továbbá korlátlan utazásra jogosít szinte minden buszon, villamoson és hajón az egész országban. Az alap változnál az érvényességi időben jelölt napok mindig egymást követőek, így egy ilyen bérlettel nem lehet (legalábbis nem éri meg) két éjszakát aludni valahol. Ha lassabban szeretnél utazni, akkor célszerűbb a Swiss Flexi Pass. Ennek érvényessége ugyanaz, mint a fentinek, de 3 és 8 napos verzióban kapható, és te határozhatod meg, hogy egy hónapon belül melyik 3 vagy 8 nap legyen az. Nyilván a 8 napos Flexi Pass drágább, mint a 8 napos alap változat – sajnos.
Létezik egy Half-Fare Card is, amit a helyiek előszeretettel szoktak megvenni. Ha ezt a kártyát megvásárolod, minden vonaton féláron tudsz jegyet venni, illetve kedvezményeket kapsz helyi buszokon és villamosokon is. Ha sok sífelvonót tervezel használni, akkor lehet, hogy ezzel jössz ki jobban, ugyanis 50% kedvezményre jogosít a 25% helyett. Egyéves és egyhónapos változatban kapható – az utóbbi már akkor is megéri, ha 3-4 felvonóba beülsz.
Hasznosnak találod ezt a bejegyzést? Ha igen, támogathatod a munkámat úgy, hogy neked ne kerüljön semmibe! Ha a most tervezett utazáshoz vagy bármikor a jövőben szállást keresel, akkor ERRŐL A LINKRŐL NYISD KI A BOOKING-OT. A szállás neked ugyanannyiba kerül majd, a genius kedvezményed is megmarad. A rendszer érzékeli, hogy tőlem indult a foglalás, így kapok egy pici jutalékot.
Ha pedig jegyeket vennél a getyourguide-on, a bejegyzésben ajánlott programok fotóira kattintva vagy ERRŐL A LINKRŐL INDULJ . Köszönöm!:-)
Az SBB járatain kívül szükség lehet kisebb, regionális társaságok vasútvonalaira is, főleg amikor a hegycsúcsokat vesszük célba – ezekről ott írok majd, ahol bemutatom a kirándulásokat!
A vonatok pontosak, tiszták, behálózzák az egész országot, gyakran járnak, úgyhogy az árukon kívül csak jót tudok róluk mondani. Nagyon ritka kivételtől eltekintve nem kell előre foglalni semmit – az ember kimegy az állomásra, vesz jegyet (vagy van bérlete) és felszáll a vonatra – mindig van hely. Mindössze három olyan vonat van, ahol kötelező a helyfoglalás, méghozzá a három legjelentősebb panoráma expresszvonat: a Bernina, a Glacier és a Gotthard. Ezeken is érvényes mind az Interrail, mind a Swiss Travel Pass, de külön meg kell vásárolni a helyjegyeket. Az ülések elrendezését meg lehet nézni a vonattársaság weblapján. Ezen kívül én javaslom a helyfoglalást a Jungfrau kirándulás során, főleg csúcsidőszakban.
Egy teljes körutazáshoz nehéz jobb árat találni, mint egy Swiss Travel Pass. A jegyeket itt is könnyen megvásárolhatod:
De ha nem akarod körbevonatozni az országot, hanem csak néhány útra kell jegy, vannak még egyéb lehetőségek: Supersaver jegyek, napijegyek, stb. Én ezeket nem használtam és most itt nem is megyek bele, de ha érdekel, minden infót megtalálsz ezekről a Seat61 weblapján.
Útvonal
Az útvonal összeállításához a svájci turisztikai hivatal weblapját érdemes segítségül hívni, ahol ötleteket kaphatunk arra nézve, hogy lehet maximalizálni a bérletekben levő lehetőségeket. Itt több útvonalterv is található, a bérletekhez igazodva a legrövidebb 3, a leghosszabb 8 napos. Én az utóbbit választottam – ha már egyszer elindultam, gondoltam, megnézem az ország minél nagyobb részét!
A vonatkörutat bárhol meg lehet kezdeni, de nekem adta magát, hogy Zürich legyen a start és a cél, mert oda volt retúr repülőjegyem. A Swissair-rel repültem, közvetlen, kényelmes járattal. Sajnos az odaút időpontját áttették reggelről estére, a visszaútét pedig estéről reggelre, így a betervezett zürichi városnézés elmaradt, különben minden más terv borult volna. Mivel a vonatkörút végén béreltem autót négy napra a repülőtéren (hogy bejárjak néhány olyan helyszínt, ahova a vonattal nem jutottam el), adta magát, hogy a repülőtér környékén keressek szállást. Így esett a választásom a Dorint Airport hotelre. Tiszta, meglepően csendes, kényelmes négycsillagos szálloda, alig két perc vezetésnyire a reptértől. Végre egy hely, ahol a sötétítőfüggöny nem csak nevében az, hanem rendesen elsötétít!:-)
Grand Train Tour of Switzerland
A klasszikus, legjobb vonattúra az a 8 napos körút, amely körbejárja az országot, sőt, keresztben-kasul is átszeli. Az útvonal 1.280 kilométere folyamatosan azt az érzés keltette bennem, mintha egy mesekönyvben utaznék. Hatalmas hegycsúcsok, csillogó tavak, elképesztően zöld mezők, cuki bocik mindenütt. A világörökség-vadászoknak is jó választás, ugyanis több UNESCO helyszínt is érint – hogy mást ne mondjak, az egyik útvonal már maga is világörökség.
Első nap: Zürich – Luzern – Interlaken
131 km, 2 óra 51 perc
Az első nap még csak amolyan normál vonattal utaztam, nem igazi nagy panorámaablakossal, de már így is kaptam egy kis ízelítőt abból, milyen tiszta, pontos vonatokhoz lesz szerencsém. Luzernen most csak átutaztam, de oda úgyis visszatértem a körút során, akkor volt alkalmam megnézni.
Mivel már késő délelőtt odaértem Interlakenbe, a délutánba simán belefér a kirándulás a Jungfraujochra – erről az alábbi írásban olvashattok:
Jungfrau, Pilatus és a Matterhorn: Svájc fenséges csúcsai
Második nap: Interlaken – Montreux
GoldenPass Panoramic, 120 km, 3 óra 5 perc
A GoldenPass Panoramic már egy szép bevezetés volt a panorámaablakos vonatok világába. Ugyanakkor ez volt az egyetlen, ahol homok került az egyébként oly olajozottan forgó gépezetbe, ugyanis a vágányokat épp javítják. Emiatt az út egy részét buszon tettük meg, ez viszont pont két perccel késett le egy csatlakozást, így fölöslegesen rostokoltunk egy aprócska városban (máig nem értem, miért nem telefonáltak, hogy várjanak be minket).
Montreux Nyugat-Európa legnagyobb tavának, a genfi tónak keleti végében fekszik (nyugati végében Genf, északi partján pedig Lausanne jelentős városok). Montreuxről nekem – mint nyilván sokaknak – a jazz fesztivál jut elsőre eszembe, de bár most épp ez nem zajlott, akadt elég látnivaló. Nem én voltam az első a történelemben, akit elvarázsolt Montreux csodás tóparti fekvése: a 19. századtól csak úgy özönlöttek ide mindenféle hírességek, többek közt Lord Byron, aki egy költeményével halhatatlanná tette a Chillon-kastélyt. Ez a 13. századi erődítmény több látogatót vonz, mint Svájc bármely más történelmi épülete. A bejáratnál bérelhető audioguide, illetve van ingyen térképes ismertető, akár magyarul is. A zegzugos alaprajzú, belső udvarokkal, tornyokkal, lépcsőkkel és termekkel teli vár rendkívül népszerű, de szerintem a látogatása nem akkora élmény – ha valaki sajnálja rá a 35 frankos belépőt, nem veszít sokat, ha csak kívülről nézi meg. Úgy viszont tényleg csinos🙂
A vár a városközpontból 45 perces sétával érhető el, vagy a 201-es busszal (érvényes rá a vonatbérlet). A központban terül el a hatalmas kaszinó, ahova csak azért tértem be, mert helyet ad egy ingyenes Queen múzeumnak is. És ha már Queen – gondolom, senki nem hagyja ki a közös szelfit Freddie Mercury hatalmas tóparti szobrával.
Szállás: A központi Hotel La Rouvenaz csak pár perc séta a vasútállomástól és úgy 200 méterre van tőle a buszmegálló, ahonnan a várhoz lehet eljutni. Kedves, olasz család a tulajdonos, van a földszinten egy népszerű éttermük is. Ugyan a főutcánál van, szerencsére nem zajos, itt sötétedés után elhalkul az élet, nincsenek tivornyázó éjszakai helyek.
A többi szálláshoz hasonlóan itt is kap az ember egy Montreux Riviera Card-ot. Ez a város által dotált kártya ingyenes használatot biztosít a tömegközlekedésre, 50% kedvezményt a hajókirándulásokra és hegyi vasutakra, valamint a Chillon-kastélyba és múzeumokba (a Vevey-ben levőkre is!).
A genfi tó északi partvidékén festői teraszos szőlőültetvények sorakoznak, melyek még a világörökségi listára is felkerültek. Így ezt még muszáj volt belepasszintanom a programba, igaz, már csak annyi időm volt napvilágban, hogy elvonatozzak Montreuxből Vevey érintésével Lausanneba, majd vissza, és a vonat ablakából gyönyörködjek a tájban. Vevey egyébként arról híres, hogy Charlie Chaplin itt élt vagy negyedszázadon keresztül, így egy múzeumot is szenteltek neki. Továbbá itt található 1814 óta a Nestlé központja, ahol Alimentarium néven egy látogatóközpont, múzeum is van. Ezekre most nem volt idő, mint ahogy a városka többi múzeumára sem (Játékmúzeum, Fényképezőgép-múzeum), de talán lesz még alkalmam visszatérni.
Harmadik nap: Montreux – Zermatt
148 km, 2 óra 31 perc
Zermattba két és fél óra tömény boldogság az út. Csodálatos időnk volt, és vidáman kanyargott a vonat festői kis falvak, legelésző bocik, tiszta vizű források és hatalmas sziklák közt.
A városról, és az innen induló kirándulásról a Matterhornhoz itt olvashattok:
Jungfrau, Pilatus és a Matterhorn: Svájc fenséges csúcsai
Negyedik nap: Zermatt – St. Moritz
Glacier Express, 291 km, 7 óra 46 perc
A Glacier Express nem véletlenül érdemelte ki a „világ leglassúbb expressz vonata” becenevet. A mintegy 300 km távolságot közel 8 óra alatt teszi meg, cserébe elképesztően szép tájakon. Nekem az összes vonatút közül ez volt messze a kedvencem! Az a félelmem, hogy a tükröződő ablakokon át nem tudok majd szép képeket készíteni, szerencsére megoldódott. Bár az utasfülkékben tényleg nem lehetett lehúzni az ablakot, az ajtókon van kis kinyitható rész. Szerencsére erre a többiek nem jöttek rá, én meg nem kötöttem az orrukra, hogy ne kelljen közelharcot vívni a jó képekért. Mondjuk nagy tömeg nem volt – a mi 36 férőhelyes első osztályú kocsinkban mindössze hatan utaztunk.
Az utazás során a vonat 291 hídon és 91 alagútban halad át. A legismertebb, legtöbbet fotózott látványosság a Landwasser-viadukt. Minden egyes pincérnek, kalauznak, bármiféle egyenruhát viselőnek szóltam, hogy mindenképp jelezzék pár perccel hamarabb, mikor elérjük, nehogy lemaradjak a fotóról. Persze én is figyeltem a maps.me appon. Amikor közeledtünk a viadukt felé, a mozdonyvezetőn kívül a teljes személyzet futott hozzám, hogy szóljanak, volt nagy tumultus
Az egész utazás egy elképesztően kifinomult élmény volt. A patyolattiszta, tágas, gyönyörű vonat a hatalmas ablakaival, a végtelenül kedves személyzet, a lenyűgöző panoráma, a háromfogásos finom ebéd, így együtt, minden. Van étkezőkocsi, de kérésre a pincérek az asztalhoz hozzák az ebédet – igazi tányérban, terítővel, éttermi minőségben. Sőt, még wifi is volt, nem mintha lett volna időm az internetet babrálni, rohangáltam a vonat két oldala közt a kamerámmal. A táj nyilván ugyanaz egy sima vonatból kitekintve is, de ez a panorámaablakos, végtelenül elegáns vonat nagyon sokat hozzáadott az élményhez. Már csak azért sem vált unalmassá a nyolc óra, mert egyre szebb lett a táj, mint ahogy kinyílik egy virág – a csúcspont az utolsó egy-másfél óra volt, nem csoda, hogy ez a szakasz, az Albula/Bernina Landscape van fent az UNESCO világörökségi listáján.
St. Moritz viszont elég csalódás volt. A nyüzsgő Zürich, az lazán gazdag Montreux, a túrázókkal teli hangulatos Zermatt után egy rideg, kihalt városba érkeztem. A belvárosban kizárólag méregdrága luxusboltok sorakoztak, egytől egyik vásárló nélkül, csak az unatkozó eladók támasztották a pultot. Az utcák is kihaltak voltak, csak egy-két étterem teraszán láttam embereket. Fogalmam nincs, mi vonzza ide a gazdagokat, én nem szívesen élnék itt.
Szállás: mivel minden hotelnek nevetséges ára volt, itt egy airbnb szobára esett a választásom. Gino, felesége és kislánya egy tágas lakásban adják ki a „Room in St Moritz Dorf” néven található vendégszobát, melynek rengeteg ablakán beömlik a fény és nagyszerű kilátás nyílik a környékre.
Ötödik nap: St. Moritz – Tirano – Lugano
Bernina Express, 183 km, 6 óta 46 perc
A Bernina Express eredetileg Chur és Tirano közt közlekedik és internetes berkekben késhegyre menő vita dúl arról, hogy ez vagy a Glacier Express a szebb járat. Ezt már csak azért is nehéz eldönteni, mert a két vonat útvonala részben átfedi egymást Chur és St. Moritz közt és pont ez a rész a legszebb mindkettőjük esetében.
Én ezt tegnap a Glacier-en tettem meg, ma már a Bernina-n csak egy kisebb szakaszon utaztam, Tirano városáig. Mivel az útvonal mindkét vonalon parádés, maximum a vasúti kocsikat lehet kivesézni. A Bernina Expressen egy csöppet kevésbé szépek az ülések, nincs konnektor, nincs wifi és nem hoznak pincérek finom kávét. Plusz ami nem vonatfüggő, csak pillanatnyi tapasztalat: a személyzet nem tartatta be a maszkviselési szabályokat, pár anélkül utaztak, ami engem nagyon zavart. Ugyanakkor nagyobbak, stílusosabbak az ablakok, szépen íveltek, nem törnek meg fent, mint a Glaciernél. Egyezzünk ki döntetlenben:-)
Sajnos a legjobb fotókról lemaradtam, mivel azt mondta a kalauz, ezen a vonaton nincsenek kis kinyitható ablakok és én elhittem neki. Az út első 15-20 perce volt a legszebb és akkor csak ablakon keresztül fotóztam, látszik is, hogy becsillant.
Aztán persze rájöttem, hogy bár a mi kocsink ajtaján tényleg nincs lehúzható ablak, a szomszéd kocsiban viszont van, így attól kezdve sokszor ott tanyáztam.
Egyszer megálltunk pár percre, ahol ki lehetett szállni fotózni, mondjuk nem a legelőnyösebb helyen, mint ahogy az ilyenkor lenni szokott. A maszknélküli társaság fele lemaradt a vonatról, mert nem szálltak vissza időben. Különösen nem bántam, csak azt, hogy a másik fele viszont velünk maradt.
A Bernina Express-sel csak 2.5 órát utaztunk az olaszországi Tiranóig. Ott volt 2.5 óra szünet, majd 3 órás buszozás következett (a vonatbérlettel) Luganóba. Svájci pontosság ide vagy oda, jócskán túlléptük a hivatalos információs anyagokban szereplő időt. További gond volt, hogy Tiranóban nem nagyon lehet mihez kezdeni ennyi idő alatt. Mire megebédel az ember, már nem éri meg beadni a csomagot a csomagmegőrzőbe 8 svájci frankért, úgyhogy addig letöltögettem és rendbe raktam a fotókat, hogy este Luganóban már ne legyen rá gondom.
Tipp: ha csak a Bernina Express érdekel, azaz nem akarsz Swiss Travel Pass-t venni, akkor 29.90 euróért is hozzá tudsz jutni a jegyhez a német vasúttársaság honlapján. Részletesen a seat61 blog írja meg a módszert abban a fejezetben, hogy „The clever way to buy cheap Zurich-Tirano tickets…”. Egy másik módja jóárasításnak az, ha last minute jegyet veszel, ez az opció a Rhaetian vasúttársaság weblapján található meg.
A buszozás Luganóba ugyan szép tájakon vezet, de össze se lehet hasonlítani az élményt a vonatozással. Nem lehet ide-oda rohangálni, kihajolni az ablakon, sokszor van dugó, fékezés, szóval nem annyira kellemes. A legjobb része a napnak az volt, amikor megérkeztünk. Lugano ugyanis hatalmas meglepetés, egy csöpp Olaszország Svájcban. Komolyan mondom, ha csak úgy lepottyantottak volna ide egy bolygóról, soha nem mondom meg, hogy Svájcban vagyunk. Az utcakép, a hangulat, a pezsgés, minden olasz és ráadásul mindenki olaszul beszél. Igazi dolce vita fogadott, nem is lehetett volna nagyobb a kontraszt St. Moritz után.
Sok programra nem volt időm, hiszen késő délután érkeztünk, csak rövid kóborlásra. De tulajdonképp itt nincs semmi kötelező látványosság, elég is volt így belekóstolni a városba.
A teljes látogatás időtartamára kiállítják a szálláson a Ticino Ticket-et, mellyel ingyen használható a városi tömegközlekedés, illetve számos kedvezményt lehet kapni múzeumokban
Bellinzona
Svájci déli kantonjában két világörökségi helyszín van. A Monte San Giorgio-n ősi kőzeteket találtak, ezek azonban különféle múzeumokban vannak, így ma már csak a sűrű erdőben levő üres barlangokat lehet felkeresni. Ez nem igazán vonzott, így kihagytam, meglátogattam viszont a másik világörökségi helyszínt, Bellinzona erődjeit.
Bellinzona középkori erődjeit eredetileg azért emelték, hogy vissza tudják verni a svájci támadásokat. Egy idő után aztán fordult a kocka, ugyanis Bellinzona 1503-ban úgy döntött, inkább Svájchoz kíván tartozni – így ezután a déli hatalom, Milánó irányában töltöttek be védekező szerepet. Napjainkban a három régi erőd romjai az Alpok legszebb középkori erődrendszerének számítanak.
A legegyszerűbb a városközpontban levő Castlegrande felkeresése, ahova a főtérről lifttel lehet feljutni. Innen nagyszerű kilátás nyílik a városra és a másik két erődre. Nem túl vészes gyaloglással a Castello di Montebello is elérhető, ahonnan szerintem a legjobb a panoráma a környékre. A harmadik várhoz, a Castello Sasso Corbarohoz inkább autóval érdemes felmenni, van ingyenes parkolója. Szokás, hogy a frissen házasodott párok is eljönnek ide, én is láttam két párocskát is talpig esküvői ruhában. Mindhárom kastélyban van csodás zöld park, szuper hely piknikre, ahol a gyerekek rohangálhatnak, a felnőttek pedig ücsöröghetnek, falatozhatnak. A kertrészbe nincs is belépő, azt csak az épületekben kialakított múzeumokba kell megváltani.
A várakon kívül is akad látnivaló a városban, mert templomokból is szép a felhozatal. A legkülönlegesebb mind közül a Chiesa di Santa Maria delle Grazie, talán még nem is láttam ilyen elrendezésű oltárképeket.
Én véletlenül pont szombat délelőtt voltam a városban, amikor az óváros kellős közepén piacnap van, 8-13 óra közt. Termelői zöldségektől a legizgalmasabb szabású ruhákig rengeteg áru volt, még nézelődni is élményszámba ment. Az élelmiszerek közt errefelé már az olasz fogások és édességek a legnépszerűbbek, pl. a polenta és a cannoli.
A szállásom a Hotel and Spa Internazionale volt, a pályaudvarral szemben található négycsillagos hotel. A szállodához tartozó étteremben a vacsora és a reggeli is nagyon finom volt, és a hátsó traktusra néző csendes szobámban jól tudtam aludni. Bellinzonában, akárcsak Luganóban is, minden szálláson adnak egy Ticino kártyát, amivel ingyen van a tömegközlekedés, ezt ne felejtsétek el elkérni!
Hatodik nap: Lugano – Luzern
Gotthard Panorama Express, 182 km, 5 óra 30 perc
Luganoból, Ticino tartomány fővárosából észak felé szeltem át az országot, az utolsó panorámavonaton, a Gotthard Expressen. Ez egy viszonylag új panorámajárat, mindössze négy éve üzemel. Nagyon kevesen voltunk rajta – a hat kocsiban mindössze 15 utas.
A személyzet viszont különösen kedves volt, főleg egy Reinhard nevű úr, akinek láthatóan az volt a feladata, hogy mindannyian a lehető legjobban érezzük magunkat. Ő végre egyből megértette, hogy nekem életszükséglet a jó fotó, amit csak nyitott ablakból lehet rendesen művelni, és amikor tudta, hogy valami izgalmas táj jön, akkor hátravitt két kocsival a fotósvagonba. Itt ugyanis le lehetett húzni az ablakot és kedvemre fotózhattam – ráadásul nem is zavartam senkit, mert ez a kocsi üres volt, ide nem árulnak jegyet, a többi első osztályú utas meg lusta volt ide-oda futkosni.
A Gotthard útvonala egyébként nem mai: már a 19. század közepén megszületett az ötlet, hogy az Alpok két oldalát össze kellene kötni vasúti sínekkel. A terv megálmodója Alfred Escher volt, akinek szobra most az egyik kocsiban „utasként” ücsörög. Az ezer méter szintkülönbséget áthidaló, 1872-1882 közt megépült vasút a kor híres mérnöki vívmánya volt és azóta is remekül üzemel. A legbravúrosabb szakasz az, ahol mindössze 30 km távon kell 670 méter szintkülönbséget leküzdeni – itt időnként hatalmas köröket tesz meg a vonat, hogy egyre lejjebb (feljebb) ereszkedjen. Különösen Wassen falunál érdemes figyelni, melynek kis fehér temploma háromszor is felbukkan egymás után!
A vonat Luganóból Flüelen városáig zakatol. A vonat a személyzeti részen kívül öt kocsiból áll: elöl és hátul két-két első osztályú vagonból, középen pedig az egyszerűbb, de lehúzható ablakú fotós kocsiból. Naponta kétszer közlekedik: reggel Luganóból északra, délután pedig vissza.
Flüelenből egy háromórás hajóúton lehet továbbutazni Luzernbe – méghozzá igazi gőzhajón! Itt van lehetőség ebédelni is (a vonaton csak italokat és rágcsát árulnak).
Luzernről és az innen indulo kirándulásról a Pilatus hegyre itt olvashattok:
Jungfrau, Pilatus és a Matterhorn: Svájc fenséges csúcsai
Hetedik nap: Luzern – St. Gallen
Voralpen Express, 2 óra 17 perc
Luzern és St. Gallen közt naponta több járat is közlekedik, én egy késő délutánival utaztam, mivel délelőtt még megjártam a Pilatus hegyet. Bár az előző napok parádés tájképei elmaradtak, azért még ez az utazás is szép. St. Gallent majd külön írásban mutatom be.
Nyolcadik nap: St. Gallen – Zürich
1 óra 14 perc
St. Gallenből Zürichbe óránként több vonat is indul. Ezek közül én egy lassúbb helyi járatot választottam – egyrészt hogy tovább gyönyörködjek a tájban, másrészt mert leszálltam útközben Stein am Rhein városkában – erről majd a következő bejegyzésben számolok be.
Költségvetés
Nehéz egyetlen pontos számot mondani, hogy miből hozható ki egy ilyen körút, mert sok függ attól, ki milyen szállást tart elfogadhatónak, valamint a vonatjegyek ára is változik szezontól, különféle kedvezményektől függően.
8 napos Swiss Travel Pass: 418 CHF a másodosztályra, 663 CHF az első osztályra
Amit ezen felül fizetni kell:
Glacier Express helyjegy: 23-43 CHF szezontól függően
Bernina Express helyjegy: 14-16 CHF szezontól függően
Gotthard Express helyjegy: 23 CHF szezontól függően
További extrák:
Jungfrau kirándulás: útvonaltól függően kb. 150 CHF (25% kedvezménnyel együtt)
Pilatus kirándulás: 36 CHF (50% kedvezménnyel együtt)
Matterhorn kirándulás: 51 CHF (50% kedvezménnyel együtt)
Jungfrau kirándulásra én Interlakenből indultam, de lehetőség van Zürichből és Luzernből is eljutni oda, itt foglalhatod:
Zermattből a Matterhornra induló kisvasútra, illetve a felvonóra itt tudsz előre jegyet venni:
A teljes 8 napos körút vonatköltsége a három plusz kirándulással így körülbelül 730 CHF (jelenlegi árfolyamon kb. 250 ezer Ft) az másodosztályon és 971 CHF (kb. 330 ezer Ft) az első osztályon.
A legegyszerűbb saját fürdőszobás hotelszobák a pályaudvarok környékén 30 ezer forintba kerültek még szeptemberben, azaz a főszezon után is. Ezek általában háromcsillagos hotelek, reggelivel. A 8 napos vonatkörúthoz 9 éjszakát kell foglalni (ha a repülést követő napon kezdjük a körutat és a vonatút végét követő napon repülünk haza), így ez minimum 270 ezer Ft.
Ha a szállodában reggelizünk, az ebédre és vacsorára nagyon alsó hangon napi 15 ezer Ft-ot, azaz a 9 napra összesen 135 ezer Ft-ot kell számolni.
Így összességében a fenti 8 napos vonatos körút 655 ezer forintból hozható ki, másodosztályon utazva.
Itt fontos megjegyezni, hogy ez a fenti utazás költsége – természetesen lehet teljesen más megoldásokkal is utazni (például Interrail, kevesebb panorámavonat, flex jegy, stb.), melynek árai eltérőek lesznek. Ha valaki nem akar 8 teljes napot vonatozni, csak épp belekósolni az élménybe, a két legszebb panorámavonat (Glacier és Bernina) útját helyi vonatokkal is meg lehet tenni. Ez a megoldás jelentősen olcsóbb, csak a hatalmas panorámaablakokról kell lemondani. Ugyancsak más a szállásköltség, ha nem a fenti útvonalon megy valaki. Én nagyjából kénytelen voltam mindig a vasútállomás közelében, belvárosban aludni, hiszen ha csak pár órám volt valahol, nem akartam a kis időmet azzal tölteni, hogy valami világvége helyre cuccolok. Ha nem minden nap vonatozik az ember, hanem lassabban fedezi fel az országot, vidéken bizonyára jobb áron is ki lehet fogni szállásokat.
További látnivalók, autóbérlés
Mivel nekem olyan 8 napos bérletem volt, melyet 8 egymást követő napon kellett felhasználni, nem volt célszerű egy éjszakánál több időre megállni egy-egy helyen. Így viszont kimaradt néhány látnivaló, melyeket mindenképp meg szerettem volna nézni, azért a vonatozás után négy napra autót béreltem. A továbbiakban felkeresett helyek közül Bellinzonáról már írtam ebben a bejegyzésben, a többit – tengerszemeket, vízesést, híres hegyi menedékházat és Liechtensteint – pedig majd további írásokban mutatom meg.
Az autót se adják fillérekért Svájcban, 4 napra 65 ezer forintot fizettem a létező legkisebb kategórájú járgányért. Az autópályamatricával legalább nem volt gondom – itt csak éves verzió van, és a bérautókon jellemzően az már fent díszeleg.
A svájci utazásról szóló blogbejegyzések:
Körutazás Svájcban a legszebb panorámavonatokkal
Jungfrau, Pilatus és a Matterhorn: Svájc fenséges csúcsai
Tengerszemek, vízesések, bájos kisvárosok: Svájc keleti régiója
Kicsi, zöld és fejedelmi: Liechtenstein
Az utazáshoz a Svájc Turizmus nyújtott nagyon sok segítséget, melyet ezúton is köszönök. A blogbejegyzés teljes mértékben a saját véleményem tükrözi.