Egy festői nógrádi településen, Szécsény-Benczúrfalván ismét életre kelt Benczúr Gyula egykori otthona, a Benczúr-kúria. A festő Mikszáth Kálmánhoz fűződő barátságának köszönhetően vett házat az akkori Dolányban, amit később az ő tiszteletére neveztek át Benczúrfalvának.
A kúria története
A festő régi jó barátja volt a nagyszerű írónak, így a Horpácson élő Mikszáth már kapacitálta egy ideje, hogy vegyen házat a környéken. Sőt, időnként ki is nézett házakat neki, és 1910-ben végre nyélbe ütöttek egy vételt. A festő beleszeretett a dombtetőn álló, csodás panorámával bíró kúriába és az egyszerű épületből gyönyörű otthont varázsolt.
Sajnos ugyanabban az évben Mikszáth elhunyt, így a vágyott közös nyaralások már nem valósulhattak meg – de Benczúr Gyula akkor már nem vált meg a háztól. A nógrádi térség sem volt idegen tőle, hiszen családja felvidéki, kassai volt.
A festő és családja 1912-től töltötte itt a nyarakat, sőt, néhány híres művét is itt alkotta. A kúria közvetlen közelében levő magtárban rendezte be műtermét, és itt született például az Európa elrablása vagy a Krisztus az olajfák hegyén.
A kúria sorsa a művész halála után
A művész 76 évesen, 1920-ban hunyt el a dolányi otthonában, ezután azt családja – második felesége és négy gyermeke – használta. Sőt, Benczúr lányai egészen az 1940-es évekig panziót is üzemeltettek itt.
A második világháború idején a család úgy érezte, inkább Budapesten vannak nagyobb biztonságban, így a kúria üresen maradt. Amikor visszatértek, azt kifosztva találták – az utazások során jó ízléssel gyűjtögetett reneszánsz és rokokó bútorokból, tárgyakból semmi nem maradt. Kész szerencse, hogy a festményeket soha nem hagyták a nyári lakként használt kúriában, azt a nyár végén mindig magukkal vitték Budapestre.
A háború után a szokásos kastélysors jutott ennek az épületnek is: államosították és minden volt, csak az nem, ami az eredeti funkciója lett volna… volt téesziroda, mozi, iskola, kultúrház, sőt raktár is. Még száz év sem telt el Benczúr halála óta, de egykori otthona szinte az összeomlás határán állt, és az egykori szép kertet is benőtte a gaz.
2016-ban kezdtek hozzá a felújításához, mivel bekerült a kastélyprogramba – amolyan kuriózumként, hiszen ez nem egy főnemesi család egykori otthona, hanem egy művész nyári rezidenciája. Mindenesetre nagyon szépen helyrehozták az épületet, ahol most Benczúr Gyula életét, munkáit ismerhetjük meg. Engem lebilincselt a kiállítás, hiszen nemcsak az ismert művekről van szó, de a művész képzeletében élő világról is, melyeket csak magának és családjának festett meg, meglehetős kontrasztban a nyilvánosságnak szánt művekkel.
A kiállítás termei
Az első terem infografikája Benczúr Gyula, a „képíró” életútját mutatja be. Maga a képíró a festő régimódi elnevezése, és Benczúr Gyula előszeretettel hívta magát így, egy szerződését is így szignózta.
Bár Benczúr Gyula Nyíregyházán született 1844-ben, de a család két év múlva Kassára költözött, így ő itt nőtt fel és járt iskolába. Szorgalmas, szerény, családcentrikus, visszahúzódó alkat volt, nem kereste a pompát és a nyilvánosságot. Bár korának legnagyobb hazai portréfestője volt, soha nem vált elbizakodottá.
Az elit és az arisztokrácia számos tagját megfestette. Alkotásai megörökítették az Andrássy és Károlyi grófokat, nagy bankárokat, gyárosokat, sőt, uralkodókat. Ferenc József többször meglátogatta Benczúr Gyulát, mert szeretett vele beszélgetni és több arcképet is köszönhet neki. 1883-ban az első magyar művészképző igazgatója lett, és ezt a funkciót 1919-ig töltötte be.
1873-ban feleségül vette művészbarátja húgát, Karolina Maxot, akitől három lánya és egy fia született. Felesége mindössze 38 évesen elhunyt, néhány év múlva Benczúr újra megnősült, hitvese gyermekei tanítója, Ürmössy Boldizsár Piroska, a Budapesti Állami Tanítóképezde tanára lett.
A következő termekben Benczúr többféle arcát ismerhetjük meg. Először a nyilvánosságnak szánt, híres reprezentatív portrékat láthatjuk, köztük a saját magáról készített önarcképeket is. Az egyiknek, melyen a tudós festő szerepében ábrázolja magát, az az érdekessége, hogy egyenesen az Uffizi galéria igazgatója kérte fel, hogy fessen magáról képet. Ettől gyökeresen eltér a turbános önarckép, amely az idős mester pályafutásának végét jelzi.
Míg az arisztokrácia portéin felfedezhetőek a gazdagság szimbólumai (drága drapériák, ékszerek, stb), ettől erős kontrasztban áll a Lánczy Leóról készített arckép. Bár Lánczy Leó kora híres és gazdag üzletembere volt, gazdagságára semmi nem utal a róla készült ábrázoláson.
A „Lélek arcai” címet kapott teremben olyan műveket igyekeznek bemutatni, amelyek a „rejtett” Benczúrhoz kötődnek, azaz amit nem a nagyközönségnek szánt a mester. Ezeknek az intim, családi használatra készített képeknek szép példája az az arckép, amit Weiss Manfréd rendelt szeretett felesége halálát követően (ezt Benczúr fotó alapján festette meg).
A bensőséges képek egyike az is, amit Benczúr a második feleségéről készített. Ürmössy Piroska felvilágosult, feminista hölgy volt – nem abban az értelemben, hogy ne akart volna családot, hanem mert akkoriban még szokatlan módon kifejezetten érdekelték a tudományok. Könyv- és kéziratgyűjteménye volt, melynek egy részét ma az OSZK őrzi.
Ugyanitt négy kis grafikát is találunk idősekről, szegényekről, ezeket sem tárta a nyilvánosság elé. Benczúr úgy vallotta, az ő feladata a gyönyörködtetés, nem akarta a fájdalmat, elesettséget megjeleníteni.
A kúria legnagyobb termében látható a mester egyik fő művének nemesmásolata. A „Budavár visszavétele a törököktől 1686-ban” című kép eredetije a Magyar Nemzeti Galériában található, itt az 1/2-es kicsinyített mása van, de ez is 2×4 méteres (az eredeti, a 4×8 méteres mű el se fért volna a kúriában). De hogy érzékeltessék az eredeti méretet, a festmény közepén felkötött karra álló hőst, Petneházy Dávid ezredest az eredeti méretben felpingálták a falra.
A nagy kép mellett egy monokróm vázlatot is látni – ezt készítette el Benczúr az évfordulóra, ugyanis a főváros csak 1885-ben rendelte meg a művet, és egy év nem volt elegendő egy ilyen monumentális festmény elkészítésére. Érdekes megfigyelni, hogy a vázlaton a jelenet előterében megfestett szenvedő nőket és gyerekeket már lehagyták a végső képről, úgy tűnik, ez nem illett a megrendelő szerint a dicsőséges ünnepséghez.
Ha feltűnne, mennyire tökéletesek a drapériák a festményeken, az nem véletlen. Benczúr egy óriási gyűjteményt állított össze drapériákból, ruhákból, hogy tökéletes mintái legyenek: a 15. századi tulipános török mellénytől a 16. századi pisztolytáskáig mindent beszerzett. A 300 darabos gyűjteményről tételes lista maradt fent, második felesége nagy segítségére volt a festőnek ebben. A kollekció egy része bekerült az Iparművészeti Múzeumba, és ebből két tétel most itt vendégeskedik a kúriában.
Még sok érdekes kép és információ van a tárlat termeiben, de mindent nem mutatok meg, maradjon meglepetés is a látogatásra!
Látogatói információk
A régi ebédlőben kávézót alakítottak ki, itt szép régi fotókat is láthat a közönség.
Az épület hamarosan megnyitja kapuit a nagyközönség előtt. Reméljük, ezután megtöltik élettel, egy épületnek ugyanis az a halála, ha nem nem használják, nem laknak benne. Egy ilyen kúria fenntartása sokba kerül és ma nincs körülötte az a birtok a terményekkel, állatokkal, amely annak idején erre fedezetet nyújtott. Ma rajtunk, a kultúrát kedvelő látogatókon múlik, hogy mi lesz a kúria sorsa a jövőben.
És hogy mivel kötheted össze a látogatást? Ajánlok még sok programot Nógrádban:
Különleges kirándulások Nógrádban
Nógrád megye látnivalói – emlékházak, templomok
(x) A cikk a műemléki fejlesztést lebonyolító NÖF Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft.-vel együttműködésben született. Az együttműködés a szerzői szöveget nem befolyásolta.