Seychelle pont olyan, ahogy egy trópusi paradicsomot elképzelünk: fehér homokos tengerpartok, buja, zöld erdők és túrákra csábító hegyek váltakoznak a területén. Persze akármilyen szép is egy ország, az igazi bukéját a lakosai adják meg. Itt erre sincs panasz, hiszen az ország nemcsak természeti szempontból sokszínű. Az angol és francia „őslakosok” mellett a földrajzi közelség és az egykor behurcolt rabszolgák miatt erős az afrikai hatás, de újabban megjelentek a kínai és indiai kereskedők, munkások is. A népek keveredéséből pedig egy multikulturális lakosság, sokszínű kultúra és izgalmas gasztronómia született – mind pozitív hír az ide látogatóknak.
Már sok csodás álomszigeten jártam, mint Maldív-szigetek, Bora Bora, Cook-szigetek vagy Fidzsi, de ez az ország sokáig várakoztatott. Pedig ha Vilmos herceg és Katalin hercegnő ezt választotta a nászútjuk színhelyéül, annyira rossz nem lehet, ideje volt hát nekem is megnézni. Most végre sikerült ide is eljutni és az országot kitevő 115 szigetből négyet – a négy legnagyobbat – felfedezni.
Mahé
Mahé az ország legnagyobb és legfejlettebb szigete, ahol a lakosság mintegy 90 százaléka él. No, azért nem kell nagy tömegre gondolni, hiszen az egész országnak 100,000 lakosa sincs. Bár legnagyobb szigetként is csak 27 km hosszú, ennek ellenére akár egy hetet is el lehet itt úgy tölteni, hogy nem kell kétszer ugyanarra a strandra menni – ezekből ugyanis konkrétan 60 van!
Induljunk egy körútra észak felől, az óramutató járásával megegyező irányban.
Beau Vallon Bay
Mahé „feltartott hüvelykujjánál”, azaz a legészakibb csücsökben fekszik Beau Vallon Bay. Az itt több kilométer hosszan elnyúló fehér homokos part a legszebb strand azok közül, ahol lehet fürödni (szépségben volt, ami felülmúlta, de ott túl nagyok voltak a hullámok). Már rögtön itt találkoztam a „szesellikumokkal”, azaz a tengerparton heverő nagy szikladarabokkal, bár igaz, azok legcsodálatosabb példányai majd La Digue szigetén vártak.
A főváros, Victoria
A főváros, Victoria a a maga mintegy 26 ezer lakosával a világon az egyik legkisebb, bár meglepett, hogy még itt is tud csúcsforgalomban dugó kialakulni.
Az apró főváros talán két tucat utcából áll és mindössze két jelzőlámpa szükséges a forgalmának irányításához. Ezzel együtt mégiscsak fontos a városka, hiszen itt van Seychelle közigazgatási és kulturális központja. Itt található a legjobb felhozatal éttermekből, bankokból és üzletekből, itt kapott helyet az egyetem és a mozi. A szorgalmas turista felkereshet több múzeumot is (Nemzeti Múzeum, Természettudományi Múzeum), valamint különböző felekezetek templomait (katolikus katedrális, hindu templom, mecset). De szerintem elég ritka turista lehet, aki betér ezekbe és nem hibáztatom – Seychelle sokkal inkább a természeti szépségéről híres.
Azért érdemes egy kicsit megállni a város szimbóluma, az óratorony előtt, bekukkantani a piacra, aztán irány inkább a tengerpart és a természet, ami sokkal izgalmasabb. Mindjárt itt van például a Botanikus kert, ahol egy jót lehet sétálni a csodálatos növények közt és megcirógathatjuk az ország ikonikus állatait, az óriásteknősöket. A kert több mint évszázados múltra tekint vissza, ugyanis 1901-ben hozta létre R. R. Dupont, egy mauritiusi agronómus. Az egzotikus haszonfák, gyümölcsfák, pálmafák mellett számos fűszert, illatozó növényt találunk meg itt.
Eden Island
Viktoriától délre fekszik Eden Island, az 1990-es években létrehozott mesterséges sziget. Mindössze egy híd köti össze a szárazfölddel és amolyan kis Dubajként drága butikoknak, bároknak, éttermeknek ad otthont, no és itt van az ország egyetlen plázája. Ha szereted a mű dolgokat, akkor itt a helyed:-), de szerintem felesleges minden itt töltött perc.
La Misere
Innen alig 10 perc autóval a La Misere kilátópont, ahova érdemes felkaptatni. Nincs jelezve semmi felirattal, de nem lehet eltéveszteni, mert csak itt lehet az autóúton oldalt kicsit megállni. Nagyszerű panoráma nyílik az Eden Islandra, valamint jó időben néhány más közeli szigetre is.
Sans Souci Road
Amikor az elején azt írtam, hogy járjuk körbe a szigetet, nem fogalmaztam pontosan, ugyanis az autóút nem vezet körbe, északon nem folytonos. Csak a sziget egyharmadánál lehet áthajtani a nyugati partra, méghozzá a rendkívül meredek és kanyargós Sans Souci Road-on. Kezdő sofőröknek nem ajánlom, mert azon túl, hogy sok a szerpentin, elég keskeny az út. Itt áll egy történelmi kis épület is, a Mission Lodge, ahol Erzsébet királynő elfogyasztott egy teát, amikor meglátogatta a szigetet. És ha már tea, a közelben van a teaüzem is, ahol mind látogatásra, mind pedig kóstolásra lehetőség van.
Port Glaud, Sauzier
A fenti út Port Glaud városkánál ér véget, ahol van egy helyes kis strand, előtte egy szigettel, ahova apály idején át is lehet sétálni. Innen északra pár perc autóval a Sauzier Waterfall, egy hangulatos kis vízesés, ahol soha nincs tömeg és vegyesen vannak turisták és helyiek.
Eddig lehet eljutni itt a nyugati parton észak felé autóval, úgyhogy forduljunk meg és induljunk délnek, végigmustrálva a strandokat.
Grand Anse
Hamarosan elérjük az egyik legnagyobb strandot, ez a Grand Anse, hosszan elnyúló homokos parttal. Mivel itt a part közelében nincs korallzátony, ez inkább fürdésre alkalmas, kevésbé jó sznorkelingezőknek.
A közelben, gyakorlatilag az autóút túloldalán egy rövid, de hangulatos túraútvonal van, a Vacoa Nature Trail pallósora. Ez a mangrove erdőn átvezető kis séta jó kikapcsolódás két fürdés közt, bár nekem most nem jött össze, mert épp felújították a pallókat.
Anse Boileau
Hangulatos kis strand az Anse Boileau, ahol korallzátony is van, de most sajnos nagyon hínáros volt. Ez ugyebár szezonfüggő, úgyhogy attól, hogy én most itt nem tudtam fürdeni, más hónapokban jó lehet. Ugyanez volt a helyzet egy stranddal lejjebb, az Anse Louis esetén.
Anse Soleil
Mahé, sőt az egész ország nagy előnye, hogy minden strand ingyenes és elérhető és ebbe beletartoznak a nagy nemzetközi hotelláncok partszakaszai is. Egymáshoz meglehetősen közel fekszik két híres nemzetközi szállodalánc itteni egysége, a Four Seasons és Kempinski is. Az előbbi partjára kétszer is elmentem, mert ez, az Anse Soleil nagyon jó fürdésre alkalmas strand volt, nem utolsósorban pedig vannak itt zuhanyzók is. Az autót a főbejárat előtti kis parkolóban kell hagyni, ha egyáltalán van hely, és onnan úgy 700 méter séta a strand. Lefelé még csak-csak kellemes, visszafele már elég kapaszkodós, de szerencsére mindig jönnek kis golfautók, amelyeket le lehet stoppolni, hogy elvigyenek.
Bár életem legkiemelkedőbb hotelélménye a Four Seasons lánchoz kötődik, méghozzá Bora Bora álomszerű szigetén, az itteni hotel nem nyűgözött le. A villák nagyon nagy területen vannak szétszórva a hegyoldalban, gyakorlatilag akárhova mennek a vendégek – reggeli, vacsora, masszázs vagy strand – golfautót kell hívni. Nekem jobban bejönnek a kisebb, családiasabb helyek, ahol nincs ennyire távol minden.
Anse Intendance
Szerintem Mahé egyértelműen legszebb strandja az Intendance, bár fürödni nem lehet itt, olyan óriási hullámok voltak. Aki viszont szereti ezeket nézni, mint valami mozifilmet, az jó helyen van, mert elképesztően festői az egész strand. És persze az is lehet, hogy amikor ti jöttök, nyugodtabbak a hullámok, ahogy mondtam, ez mindig szezonfüggő.
Jardin du Roi Spice Garden
Elértünk a sziget déli végébe, itt át lehet kanyarodni a keleti partra és megindulni észak felé, vissza a fővárosba. Utunkat itt is szép partszakaszok kísérik, például az Anse Parnel igazi klasszikus bedőlő pálmafákkal és hangulatos vízparti étteremmel.
Egy kis szerpentinen bekanyarodva a sziget belseje felé érhető el a Roi Spice Garden, ahol sokféle növénnyel megismerkedhetünk akkurátus lista segítségével. A kertben egy étterem is üzemel, a takeaway-eknél magasabb, a szállodai éttermeknél alacsonyabb árfekvéssel, azaz viszonylag kedvező áron lehet itt ebédelni. Arról nem is beszélve, hogy nagyon nyugis, hangulatos a hely, plusz van itt egy ajándékbolt is, ahol jó áron tudtam fűszereket vásárolni. Ez az ingyen látogatható kert jó alternatívája a népszerűbb botanikus kertnek – és még teknősökről se maradtok le, mert vannak itt azok is bőven!
Anse Royale
Visszatérve a tengerpartra, az Anse Royale strandhoz érünk, ami az egyik legjobb strand. Nagy előnye, hogy van hozzá elég nagy autóparkoló és buszmegálló is, így bármivel utazunk, könnyen megközelíthető.
Troir Fréres Rum Factory
Kicsit északabbra egy kedves régi házat találunk az országút mellett: ez a Takamaka márkájú rum hazája. Amikor odaérkeztem, kicsit tanácstalanul néztem körbe, hogy hol van itt az üzem, de kiderült, a kertben álló néhány kis házikóban zajlik a termelés, a főépület pedig a jegypénztár, ajándékbolt, illetve itt zajlanak a kóstolók. Kicsi, barátságos intézmény, ahol szívesen körbevezetnek. Érdemes sétálni a kertben is, ahol két cuki óriásteknős is él: Taka és Maka.
Craft Village (Le Domaine de Val de Prés)
Innen alig egy kilométer még északabbra a kézművesek tanyája, ahol néhány épületben helyi termelők portékáit áruló ajándéküzletek kaptak helyet. A projektet az 1980-as években az USA finanszírozta meg, kettős céllal: funkciót találni a régi épületeknek és segíteni a helyi kézműveseket.
Én a Mahén töltött két teljes napom során végigjártam a teljes partszakaszt, bekukkantottam az összes strandra, illetve az autóval is elérhető látnivalókba. Ha valakinek több ideje van, akkor még van mit csinálni – azon túl is, hogy a strandokon lehet több időt tölteni. Népszerű például a túrázás is, számos ösvény vezet keresztbe-kasul a szigeten, nagyszerű panorámát nyújtva a partra és a környező szigetekre. Egyik túra sem hosszú, hiszen kicsi a sziget, maximális hosszuk 10 km, de szép elhagyatott partszakaszokra, kilátópontokra, izgalmas erdőkbe vezetnek. Úgyhogy aki szereti az ilyet, a túrabakancsot se hagyja otthon és keresse a „Hiking in Seychelles” kiadványt a turisztikai irodákban.
Szállás
Mahén egy helyi viszonyok közt egyszerű vendégházban laktam. A Marie Laure Suites a sziget északi részén, a Beau Vallon Bay környékén van. Leszámítva azt, hogy a vízvezetékek nem csak a vizet vezették, hanem a zajt is, azaz felébredtem arra, amikor a szomszédom zuhanyzott, teljesen rendben volt a szállás. Medence, reggeli, zárt parkoló és ami a legjobb: az éjszaka közepén induló gép miatt csak este 10-kor indultam a reptérre és addig megtarthattam ingyen a szobámat (ezt persze nem tudom garantálni, hogy máskor is így lesz, foglaltság függvénye).
Hasznosnak találod ezt a bejegyzést? Ha igen, támogathatod a munkámat úgy, hogy neked ne kerüljön semmibe! Ha a most tervezett utazáshoz vagy bármikor a jövőben szállást keresel, akkor ERRŐL A LINKRŐL NYISD KI A BOOKING-OT. A szállás neked ugyanannyiba kerül majd, a genius kedvezményed is megmarad. A rendszer érzékeli, hogy tőlem indult a foglalás, így kapok egy pici jutalékot.
Ha pedig jegyeket vennél a getyourguide-on, ERRŐL A LINKRŐL INDULJ. Köszönöm!:-)
Silhouette Island
Az ország második legnagyobb szigete a Silhouette, ahol egyetlen resort, a Hilton Labriz helyezkedik el. A szálláson kizárólag villák vannak, melyek közül a kertre nézőek alacsonyabb árfekvésűek (2 főre 160 ezer Ft egy éjszakára reggelivel), míg a tengerparton állók a magasabb kategória (induló ára 200 ezer). A resort előnye, hogy sok foglalkozást tartanak gyerekeknek, így családosok körében népszerű. Hátránya, hogy a szigeten nincs helyiek által lakott település, azaz csak a szálloda valamelyik éttermében lehet étkezni – persze, ha a pénz nem számít, ez nem probléma. Esküvői helyszínként is népszerű, bár egy kedves baráti házaspár esküvője itt meglehetősen tragikomikusra sikeredett (beleértve azt is, hogy a szervezők a gyűrűt is elvesztették). A vendégeket Mahéból a szálloda saját hajóján hozza-vissza a szigetre, így a transzfer nem gond.
Praslin
Mahéból rövid repülőúttal vagy egyórás hajózással érhető el Praslin, ahol a legfőbb látványosság a tengerikókuszok erdeje, illetve néhány fenséges strand.
Vallee de Mai
A coco de mer (tengerikókusz) egy igen ritka fafajta – annyira ritka, hogy csak a Seychelle-szigeteken nő! Ez a világ legnagyobb, legnehezebb növényi termése, melynek tömege akár a 18 kilogrammot is elérheti. Nemcsak a termés, de a fa levele is világrekord, ugyanis átmérője akár a hat méter is lehet. Praslin szigetén egy természetvédelmi területen lehet megcsodálni, ahol a séta már önmagában is nagy élmény, mert igazi vadonban érzi magát az ember. Célszerű a parkban vezetőt bérelni, hogy ne csak a coco de mer pálmákat találjuk meg, hanem az összes többi egyedülálló növényt és állatot is, hiszen ugyancsak különlegesek itt az orchideák és a fekete papagájok. Mondjuk a páratartalom kb. olyan volt, mint Costa Ricán februárban, ahogy elkezdtem sétálni, a reggeli zuhany már csak egy kósza emlék volt… na de ez legyen ugyebár a legnagyobb gond!
Az országnak két világörökségi helyszíne van – ez az egyik és csak ez látogatható. A másik, a világ legnagyobb korallzátonya, Aldabra annyira védett, hogy oda halandó ember nem teheti be a lábát, úgyhogy sajnos azt én se tudtam kipipálni az UNESCO listámon.
Strandok
Praslin partszakaszán számos strand van, de az egyértelmű sztár Anse Lazio. Ezt nem véletlenül választják meg újra és újra a világ legszebb strandjai közé, hosszan elnyúló homokos fövenyén soha nincs tömeg. Népszerű még Anse Georgette is, ennek meglátogatását azonban meg kell tervezni. A strandhoz ugyanis egy resort (Constance Lemuria Hotel ) területén kell áthaladni és a belépés regisztrációhoz kötött, méghozzá úgy, hogy a látogatási szándékunkat minimum egy nappal előre kell jelezni.
Szállások
A szigeten két hotelt is kipróbáltam, mindkettőt jó szívvel ajánlom.
A Le Duc De Praslin hotel két részből áll. A régebbi épületek egy medence körül helyezkednek el, itt található az egyik étterem is, ahol a reggelit szolgálják fel. Az új rész szintén egy medencét ölel körül, ez viszont „adult only”, azaz itt nem veri fel a csendet gyerekzaj. Én itt laktam, tényleg nagyon nyugodt volt, jót aludtam. A másik étterem a tengerparton van, érdemes egyszer itt is étkezni. Itt a normál asztalokon és székeken kívül mindenféle fetrengésre alkalmas párna, babzsák található, igazi chill-zóna, no és a parton leng egy insta-mágnes hinta is.
A sima szobák (amiben én is laktam) egyébként nem annyira vészesen drágák, 230 euro körül vannak, de van három elképesztő villa, na, azok elég bakancslistásak. A három villa neve arra utal, milyen panoráma nyílik a szobákból, így van a Villa 180, a Villa 270 és a Villa 360. Mindhez tartozik persze medence, sőt, az összes vendégre félpanzió, no és ráadásként egy bérautó is jár a villákhoz. A legkisebb háromszobás, az 765 euró hat főre, a másik kettő négyszobás, 1250 és 2000 eurós árfekvéssel. Nekem persze a Villa 360 jött be:-), a tetőteraszán jacuzzi és tornaterem is van, plusz a szobákhoz nyitott zuhanyzó vagy szabadtéri kád. Elég király az egész, úgyhogy érdemes spórolni és nagyobb társaságnak összedobni:-)
Másik szállásom a Les Lauriels Eco Hotel volt, egy elegáns, energikus belga hölgy által vezetett intézmény. Itt is volt persze csodás medence, no és a kertben lakott pár óriásteknős is. Érdekes volt hajnalban az ő házaséletükre ébredni, elég nagy nyögésekkel adták tudtunkra, hogy épp mit művelnek. Az egész utazás alatt itt volt a legjobb vacsora, épp kreol büfét tartottak és egyszerűen imádtam. Nagyon meglátszik egy helyen, ha a tulajdonos mindig ott van és ez erre a hotelre is érvényes. A hölgy mindig rajta tartotta a szemét az egész hotelen, ha kellett, felkapott egy apró szemetet, étlapot vitt az asztalokhoz, terítőt igazított, szóval mindig tüsténkedett.
La Digue
La Digue mindössze 6.5 km távolságra van a szomszédos Praslin szigetétől, úgyhogy ide egy rövid, negyedórás kompozással jutottam el. A többi sziget se stresszes, de ez aztán totális chill, nekem egyértelműen La Digue lett a kedvencem. A szigeten csak néhány autó van, azokat is csak teherszállításra használják. A helybéliek és a turisták bicajjal közlekednek, de olyan kicsi a sziget (5×3 km), hogy azzal is fél óra alatt el lehet jutni bárhova. Ahova nem vezet semmilyen út, ott meg túrázni kell, néhány eldugott strand csak így fedezhető fel.
Azon nem kell izgulni, hogy jut el a bőrönd a hotelbe, mert a szállások segítenek a csomag szállításában, mielőtt bicajra pattansz.
Strandok
Anse Source D’Argent már az instagram előtt is fotósztár volt – a világ egyik legtöbbet fényképezett strandja, a tengerparti toplisták állandó helyezettje. Kihagyhatatlan látnivaló, de jó tudni, hogy magántulajdonban levő földterületen fekszik. Így minden látogatónak fizetnie kell a L’Union Estate-be egy belépőjegyet, melybe a régi kopragyár és a vaníliaültetvény bejárása is beletartozik. Van az ültetvényen egy hangulatos, verandás házikó is, még a gyarmatosító korszakból, régi bútorokkal berendezve. Ha ismerős, az nem véletlen, itt játszódott az Emmanuelle film néhány jelenete.
Míg a fenti sztár-strand a sziget nyugati részén helyezkedik el, ahol a hotelek is sorakoznak, a többihez bicajra kell pattanni és áttekerni a keleti oldalra. A legkönnyebben a Grand Anse, a legnagyobb strand érhető el, ugyanis a kerékpárparkolótól csak néhány perc séta a part. Ez egy gyönyörű strand, de nem igazán alkalmas úszásra. Bár mondta a hotel recepciósa, hogy elég vad, én úgy gondoltam, mi az nekem, fürdök azért egyet. Még csak bokáig álltam a vízben, amikor jött egy nagy hullám, és olyan magasra felcsapott, hogy levitte a napszemüvegem. Alig tudtam visszanyerni az egyensúlyom, úgyhogy inkább feladtam a pancsolást, és maradtam a fotózásnál.
Innen már köveken kell átmászni a következő strandra, a Petite Anse partszakaszra, ami nagyon hasonló a nagy testvérhez, csak kisebb. Fontos, hogy ide bokát jól tartó cipő, de legalábbis túraszandál kell, egy flip-flop papucs ilyen terepen elég necces.
Ha még elhagyottabb partszakaszra vágyunk, akkor irány még tovább észak felé, át az erdőn, mezőn, köveken. Úgy 35-40 perc túrázással érhető el a Cocos Beach, amil szerintem a legszebb az egész országban, legalábbis azok közül, melyeket láttam. Azon túl, hogy csodás homokos a partja, itt van egy természetes medence, amely védve van a nagy hullámoktól, így sokkal jobban lehet benne fürödni. Vannak egyébként még ennél is eldugottabb strandok (például az Anse Marron), de azok felkereséséhez már vezető kell, és úgy gondoltam, nekem ennyi kaland épp elég.
A Le Repaire hotel energikus recepciós, Marco javasolta, hogy keressem fel az északi csücsökben található Anse Patates strandot is, és milyen igaza volt! Itt alig volt vendég (nem mintha máshol tolongott volna a tömeg) és minden megvolt, ami kell egy strandhoz: finom homok, sziklák, kellemes víz és a közelben egy étterem. Imádtam ezt a helyet!
Van a szigeten egy kis természetvédelmi terület is, a La Veuve Reserve, de ott most olyan belvíz volt, hogy az ösvények járhatatlanokká váltak. Ez azért furcsa, mert épp a száraz évszak végén jártunk, de ez is mutatja, mennyire kiszámíthatatlanná vált az időjárás.
La Digue-ről (mint ahogy Mahéról és Praslinról is) további szigetekre is lehet kirándulni. Ezek közül sokak szerint a Sisters Island a legszebb, valamint népszerű Curieuse is, ahol sok óriásteknős él. No és persze végtelen lehetőség van búvárkodásra és sznorkelingezésre is, én most ezeket kihagytam. Bevallom, nekem 10 nap alatt elég volt négy sziget, többet nem akartam hajókázni, mert úgy éreztem, akkor már túl zsúfolt lenne a vakáció.
Szállások
A Le Repaire Boutique Hotel nemcsak szállodaként, de étteremként is nagyon népszerű. Olasz tulajdonosai remek olasz éttermet visznek, ahova más hotelekből is gyakran átjárnak vendégek és a recepciósok gyöngye az itt dolgozó Marco.
A La Digue Island Lodge számos cuki „A” formájú házikóból áll, melyek közül a legmenőbbek (és legdrágábbak) azok, melyek a tengerre látnak. Két okból szerettem nagyon ezt a szállást: egyrészt azért, mert egy buja kertben álltak a házak, azaz a szálláshoz kaptam egy kvázi botanikus kert élményt is. A másik ok pedig egyszerűen az volt, hogy saját kis házikóm lévén nem volt szomszédom, így nem volt semmi átszűrődő zaj, az egész út során itt aludtam a legjobban.
Ó, és arról nem is beszélve, hogy nyugatra néz az egész komplexum, úgyhogy végre volt igazi naplemente-élményem. Ezzel a képpel búcsúzom, remélem, tudjátok majd hasznosítani a leírtakat és sokan eljuttok ide!:-)
Olvasd el a bejegyzést a gyakorlati tudnivalókról is:
Seychelle – praktikus információk
Az utazás a Qatar Airways és a Seychelle-szigeteki turisztikai hivatal segítségével valósult meg. A leírtak, mint mindig, a saját véleményem tükrözik.
Utószó
Hasznosak voltak a fentiek? Szívesen olvasol ilyen útleírásokat, tippeket? Ha igen, és nem lenne ellenedre valamivel viszonozni a blogba fektetett munkámat, könnyen megteheted úgy, hogy neked ne kerüljön semmibe! Ha itt a weblap jobb sávjában (mobilos verzióban a lap alján) levő booking.com kockában keresel szállást, azaz itt ütöd be, hova és mikor utaznál, a rendszer ugyanoda navigál, mintha közvetlenül írtad volna be az adatokat ezen a lapon. A szállás neked ugyanannyiba kerül majd, booking-on a genius kedvezményed is megmarad, de a rendszer érzékeli, hogy tőlem indult a foglalás, így kapok egy pici jutalékot. Minden nap több órát töltök gép előtt, hogy ilyen ingyenes tartalmat írjak nektek és nem állnak mögöttem szponzorok, azaz ez amolyan lelkes „közszolgálat”:-). A számodra költségmentes támogatásod nekem további utakat tesz lehetővé és ígérem, azokról is hasznos beszámolók készülnek majd!:-)