Mi az első gondolat, ha meghallja valaki a Cook-szigetek nevét? Álomszép strandok? Valóban az a legkülönlegesebb a szigetvilágban, de a lubickoláson kívül azért mást is lehet csinálni!
Bár a szigetek körbeutazása során tartottam magam ahhoz az elvhez, hogy mindenhol csak a „fő” szigetet néztem meg, ahol a nemzetközi repülőtér van, a Cook-szigetek esetén kivételt tettem. Megláttam ugyanis egy utazós csoportban néhány fotót Aitutakiról, és mérhetetlen vágyódás fogott el, hogy ezt én is lássam élőben. Na de először nézzük, egyáltalán hol vagyunk…
Hol vannak a Cook-szigetek?
A 15 szigetből álló szigetcsoport a Csendes Óceán déli részén, Új-Zéland és Hawaii között terül el. 13 lakott és 2 lakatlan szigetből áll. Új-Zéland szabadon társult állama, a kül- és hadügyeket Új-Zéland intézi, egyébként önálló kormányzata van. A 21 ezer fős lakosság háromnegyede a legnagyobb szigeten, Rarotongán él.
Utazás a Cook-szigetekre
A Cook-szigeteket az Air New Zeland, Virgin Australia és Jetstar járataival Ausztráliából és Új-Zélandról, valamint az Air Tahiti járatával Tahiti felől lehet becserkészni (utóbbi járat csak hetente egyszer közlekedik).
Én Auckland felől megérkezve Rarotongára még aznap indultam is tovább az Air Rarotonga apró, propelleres gépével a szigetcsoport gyöngyszemére, Aitutakira. Több helyen is olvastam arról, hogy már a megérkezéskor leesik az ember álla, de mi már sötétben érkeztünk, úgyhogy ez kimaradt. Az vigasztalt, hogy a 40 perces út során így viszont a levegőből láttuk a naplementét, az is elég fotogén volt.
Érkezés
Mihelyst megérkeztünk, mindenkit várt valaki – a szállodák az összes vendég elé kiküldenek transzferest, aki már akasztotta is a nyakunkba a virágfüzért, sőt, én még ilyen csinos fejdíszt is kaptam.
Vasárnapi istentisztelet
Csak két napot voltam Aitutaki szigetén, egy vasárnapot és egy hétfőt. Vasárnap itt is, mint az egész térségben, megáll az élet. Minden zárva van, mindenki otthon ül, családi körben, kivéve 10-12 közt, amikor felveszik a legszebb ruhájukat és templomba igyekeznek.
Itt a Cook-szigeteken mintha előírás lett volna a fehér viselet, szinte minden helybéli tetőtől talpig hófehér ruhában volt. Amilyen szerencsém volt, kifogtam egy keresztelőt, három apróságot is épp ezen a vasárnap kereszteltek. A kislány mosolyánál már csak a cipellője volt édesebb:-)
Lagúna-kirándulás
Aitutaki partvidékének strandjai is káprázatosak, de az igazán álomszép látvány a korallzátony által körülzárt lagúnában tárul fel.
Vannak, akik kifejezetten csak ezért repülnek át egyetlen napra Rarotongáról, ugyanis megoldható úgy is, hogy kora reggeli járattal jön az ember és este vissza. Így azért kényelmesebb volt, hogy én két éjszakát itt aludtam.
Lagúna-kirándulást több cég is szervez, én a tripadvisoron kiváló értékeléseket kapott Teking Lagoon Cruises félnapos kirándulására mentem el.
A Teking nagy előnye, hogy a többi szolgáltatónál kisebb, 20 fős hajói vannak, így olyan helyekre is el tud manőverezni, ahova a nagyobb hajók nem. A kisebb hajónak a kevesebb utas is előnyére válik, a nap során egészen összebarátkozott a nemzetközi csapat.
Több helyen is megálltunk snorkelingezni – hol meglehetősen nagy halak közt úszkálva, hol pedig homokzátonyok mentén.
Az utolsó megállóhelyünkön nagyszerű büféebéd is volt, BBQ csirkével és hallal, valamint friss salátákkal és gyümölcsökkel.
Aitutaki szállás
Aitutakin a szállásom a Tamanu Beach Resort egyik bungalójában volt. Az ápolt, színes kertben szétszórt tágas bungalókban nappali, hálószoba és méretes fürdőszoba van. Utóbbiból egy fallal körülvett, de mennyezet nélküli szabadtéri zuhanyzó is nyílik, a házikó előtt pedig kényelmes terasz van heverészésre hívogató ággyal és étkezőasztallal.
Van egy kis medence is, de érhető módon az összes vendég inkább a tengerparton heverészett. Volt elég hely mindenkinek, napos és árnyékos is, nem kellett törülközővel foglalni a helyet.
A kajakok és SUP-ok használata ingyenes, mint ahogy a bicajok és a kölcsönözhető könyvek is. Ki is használtam a lehetőséget és belebegtem a vízre egy kajakkal. Sportolásnak indult, de végül csak lazítás lett belőle, annyira jól esett semmit se csinálni, csak élvezni a látványt.
Rarotonga
Két nap után visszarepültem a fő szigetre, Rarotongára. Ennek partján remek aszfaltos út fut körbe, úgyhogy bérelt autóval vagy robogóval könnyedén végig lehet azt járni. A körút 32 km, autóval megállás nélkül 40-45 perc alatt lehet körbeérni. De nagyjából lehetetlen megállás nélkül menni, hiszen az út egyik oldalán a zöldellő hegyvidék magasodik, a másik oldalon pedig az azúrkék tenger hullámzik. Én legalábbis folyamatosan megálltam fotózni.
Tele van a sziget autóbérlő kis cégekkel, nem gond találni egyet. Én a Polynesian Rental autójával furikáztam, abszolút meg voltam velük elégedve. A napi bérleti díj 50 ausztrál dollár, ezt meg lehet fejelni napi 20 dollár felárral, hogy nulla legyen az önrész. Értem jöttek a szállásra, hogy elvigyenek a legközelebbi irodába kitölteni a papírokat, az utazás végén meg a reptéren hagyhattam éjjel az autót – egyik szolgáltatás sem feláras.
Érdemes bekukkantani a kis botanikus kertbe (Maire Nui Gardens). Bár az egész szigeten találkozni a színes bokrokkal, itt talán még szebb a látvány. Utánanéztem, mi a neve ennek a pompás növénynek, ami a térség sok országában megtalálható: cordyline terminalis, magyarul színeslevelű bunkóliliom.
Különös látvány az elhagyatott Sheraton-hotel számos tömbje. A növényzet által részben már visszahódított területen, az omladozó épületek közt csirkék, kecskék és kóbor kutyák bóklásznak. Az ötcsillagosnak szánt beruházás már vagy harminc éve épült fel, de soha nem üzemelt. Az építtetők olaszok voltak, a finanszírozó maga a Cook-szigetek kormánya, a leendő üzemeltető pedig a Sheraton. De hiába lett majdnem kész a 200 szobás hotel, soha egyetlen vendéget sem fogadott. Mintegy 90 százalékos készültségi szintnél az olaszok levonultak – helybéliek szerint az olasz maffia egyszerűen lenyúlta a pénzt. Ez lett volna a Cook-szigetek első ötcsillagos resortja, melytől sok munkalehetőséget és turizmus bevételt reméltek – helyette a kormánynak akkora adóssága maradt, hogy kis híján beleroppant az ország.
Azóta történt egy-két erőtlen kísérlet arra, hogy befejezzék a projektet, de valamiért mindenkinek beletört a bicskája. A helybéliek szerint azért, mert ez egy elátkozott terület, sok véres törzsi háborúskodás színhelye. És most már egyre nehezebb a helyzet – felújítani rettentő költséges, lerombolni még inkább, hiszen itt nincs hova vinni ennyi törmeléket.
Urbexeseknek mindenesetre jó kaland. Van egy őr, de délután négykor – mint mindenki a szigeten – hazamegy, úgyhogy akkor bárki besétálhat az épületek közé (már akinek nincsenek erkölcsi aggályai a felirat láttán, hogy ez magánterület). A falakat belül graffitik borítják és olyan készültségi szint volt már, hogy még a szaniterek is bekerültek a fürdőszobákba. Ha valaki szabálykövető és nagyon látni akarja közelről a területet, hivatalosan is van rá mód, a Raro cég quad túrái ugyanis az egyetlenek, melyek hivatalosan is behajthatnak.
Még egy indok felkeresni a Sheratont: csak ezzel szemben áll néhány igazi „bedőlős” pálmafa a szigeten!
A repülőtértől nem messze áll a Fekete Kő, maori nevén a Tuoro. Az 1.9 millió évesre becsült hatalmas bazaltkő nagyon fontos volt az őslakos maorik számára, hiszen fém híján ilyenekből készítettek szerszámokat, késeket.
Túra Rarotonga belső vidékére
A sziget körül könnyedén körbeautókáztam magam is, de a sziget belsejébe vezető földutakra nem mertem rámenni a bérelt autóval. Sőt, nemcsak hogy nem mertem, de sok helyen nem is lehetett, ugyanis itt minden földterület magántulajdon, így bizonyos helyekre az ott élők megtiltják a behajtást.
Az eldugottabb részek felfedezéséhez a legjobb a Raro Safari Tours. Négykerék-meghajtású nyitott buszaikkal úttalan utakon is bátran közlekednek és a jó humorú sofőröktől sok érdekességet lehet tanulni.
Például kiderült, hogy lehetne nagyobb is a hegy Rarotongán, de Aitutaki ellopta a felét. Nem esett náluk elég eső, és kellett nekik egy hegy, hogy megállítsák a felhőket!
Ez a cég azért is megkerülhetetlen, mert az egyik tulajdonosuk ahhoz a családhoz tartozik, amelynek a területén a legjobb kilátó van – így oda terepjáróval csak ez a cég mehet fel (privát járművek sem). Innen látszik legjobban a Needle, azaz a Tű formájú hegy. A sportosabb látogatók akár keresztül is gyalogolhatják a szigetet hegynek fel, hegynek le. Ez pár óra és ehhez nem kell semmilyen engedély, szabad a belépés bármely területre.
Az egy dolog, hogy jól vezettek és jól magyaráztak az idegenvezetőink, de ebéd közben még kis koncertet is rögtönöztek. Az idősebb, akinek a beceneve Useless („Haszontalan”), ukulelén játszott, a fiatalabb, Chocolate („Csoki”) dzsembén kísérte.
Chocolate azt is mesélte, hogy fél évig egy egész pici, lakatlan szigeten dolgozott másodmagával, amolyan mindenesként. Főleg az volt a feladatuk, hogy az arra járó hajósokat regisztrálják és valamiféle díjat beszedjenek tőlük. Ámulva kérdeztem, de mégis mit ettek, hogy tartották a kapcsolatot az itthoniakkal, meg úgy egyáltalán, milyen egy lakatlan szigeten élni. Vittek lisztet, abból kenyeret sütöttek, fogtak halat a tengerből, időnként volt áram is, be-beindították a generátort. De internet semmi, maximum szatellit telefon, ha nagyon muszáj volt. A fénypontokat az jelentette, ha valamelyik hajó legénysége megszánta őket és kaptak süteményt vagy egyéb finomságot. Elképesztő.
Rarotonga szállás
Utazós pályafutásom legjobb öt szállása közt egész biztos helyet kap a Sea Change Villas, ahol két éjszakát töltöttem. Másfél évtizede három házikóval nyílt meg a hotel, most már 15 egységük van. Mindegyik lelke egy hatalmas tér, melyben konyha, nappali, étkező és hálórész is van, ehhez egy gardróbhelyiség és egy fürdőszoba kapcsolódik. Minden egyes bungalónak van terasza is, valamint saját jacuzzi egy zárt udvarban. A konyha olyan jól felszerelt, hogy akármennyi időt el lehet tölteni itt komplett családoknak is önellátással – a turmixgéptől az uborkareszelőig van az égvilágon minden. Imádom az ilyen helyeket, ahol mindenre gondolnak: elemlámpa, ruhacsipesz, saját snorkeling felszerelés, sok könyv és DVD, csak hogy még pár dolgot említsek. Nem volt benne hiba!
Gasztronómia
Nem meglepő módon a halak jelentik a specialitást és a fő fogást, nem is érdemes mással próbálkozni. Bár Rarotongán ötvennél is több étterem van, akárkit kérdeztem, mindenki a Charlie’s Cafe-t ajánlotta, úgyhogy nagyon nem is gondolkodtam, itt ebédeltem.
Praktikus
Nincs szükség vízumra.
Egész évben kellemes az időjárás. A legmelegebb hónap a február, akkor 22-30 fok közötti hőmérséklet várható, a leghűvösebb a július és augusztus, amikor 18-25 fok között. Bár december és március közt, épp amikor a legmelegebb van, a csapadék is valamivel több, a napsütéses órák száma akkor is ugyanolyan magas, mint az év többi részében. Egy kis záportól nem kell félni, hamar elmegy.
Mivel a Cook-szigetek Új-Zélandhoz tartozik, az új-zélandi dollárt használják. Kártyát nagyobb hotelekben, éttermekben elfogadnak. A legjobb árfolyamon a fővárosban lehet váltani valutát, ha szükséges, a Western Union-ban (útlevél kell hozzá).
Bal oldalon vezetnek és senki nem száguldozik, biztonságosak az utak. Elég az otthoni jogosítvány, nincs szükség nemzetközire.
Nem szokás a borravaló.
Háromágú elektromos csatlakozó van, mint Ausztráliában és Új-Zélandon.
Csak palackos vagy tisztított vizet célszerű inni, sok szállás biztosítja ezt.
A legjobb partszakasz naplementét nézni a Black Rock-tól délre, például az OTB Étterem teraszáról.
Az internet szolgáltató a Bluesky, két opció van netezésre. Lehet venni a reptéren vagy bármely Bluesky üzletben SIM kártyát, vagy vásárolható hotspot hozzáférés (felhasználónév és jelszó). Hotspot rengeteg van a szigeten: szállodákban, reptéren, éttermekben, de utcákon, tereken is.
Vásárolgatni kismillió helyen lehet, de legjobban a fővárosban, Avarua városában. Itt több helyen is árulnak fekete gyöngyöket (hasonló, mint Tahitin). A Beachcomber nevű régi épületben nagy ajándékbolt, kortárs galéria és hangulatos kávézó is üzemel.
A Cook-szigetekre a helyi turisztikai hivatal meghívására érkeztem, de a programom kialakításához és természetesen a blogban leírtakhoz teljesen szabad kezet kaptam.
Olvass a többi szigetről is: Csendes-óceáni szigetek
Utószó
Hasznosak voltak a fentiek? Szívesen olvasol ilyen útleírásokat, tippeket? Ha igen, és nem lenne ellenedre valamivel viszonozni a blogba fektetett munkámat, könnyen megteheted úgy, hogy neked ne kerüljön semmibe! Ha itt a weblap jobb sávjában (mobilos verzióban a lap alján) levő booking.com kockában keresel szállást, azaz itt ütöd be, hova és mikor utaznál, a rendszer ugyanoda navigál, mintha közvetlenül írtad volna be az adatokat ezen a lapon. A szállás neked ugyanannyiba kerül majd, booking-on a genius kedvezményed is megmarad, de a rendszer érzékeli, hogy tőlem indult a foglalás, így kapok egy pici jutalékot. Minden nap több órát töltök gép előtt, hogy ilyen ingyenes tartalmat írjak nektek és nem állnak mögöttem szponzorok, azaz ez amolyan lelkes „közszolgálat”:-). A számodra költségmentes támogatásod nekem további utakat tesz lehetővé és ígérem, azokról is hasznos beszámolók készülnek majd!:-)