Szóval tulajdonképpen itt kezdődött minden… Guatemalában. 1994 őszén kikerültem ösztöndíjasként két évre New Yorkba és két dolog volt, amire rácsodálkoztam. Egyrészt kitárult a világ, hiszen onnan sokkal könnyebben el lehetett jutni Mexikóba, Közép-Amerikába, másrészt akkor kezdett el elterjedni a internet és odáig voltam, hogy vadidegen emberekkel tudok kapcsolatba kerülni és hasznos dolgokat megosztani.
Itt került sor az első kalandos utazásra, a Green Tortoise irodával Guatemalából Nicaraguán és Hondurason át Costa Ricába és ennek a naplóját osztottam meg először az interneten, amiből később megszületett a weblapom. Nem tudtam és nem is akartam megkerülni a nosztalgiát Antigua macskaköves utcáin, és nem is hajtottam itt feltétlen a látnivalókat – jó volt ráérősen visszaemlékezni arra 29 évvel ezelőtti januárra, amikor először megcsapott az utazás varázsa…
A lassú, nézelődős mászkálásnak az az előnye is megvolt, hogy rengeteg csodás belső udvarra rábukkantam, melyekbe véletlenszerűen besétáltam, amikor nyitott kapukat találtam…
Antigua
Bár forgatom a szemeimet, amikor valaki egy kávézó meglátogatása után kitesz egy bejegyzést arról, hogy „ez X város legjobb kávézója”, most mégis azt mondom a régió körbejárása nélkül: Antigua Közép-Amerika legbájosabb városa. Na jó, mérget nem veszek rá, de hogy ott van az élbolyban, az biztos.
A macskaköves utcák, a színes alacsony házikók, a pompás vagy épp omladozófélben levő templomok és kolostorok azonnal elbűvölik az utazót. Bár már megfordultam itt, most is azonnal beleszerettem és két napig csak céltalanul bolyongtam itt.
Antiguába Hondurasból érkeztem, ahol néhány napot töltöttem Copan Ruinas városkában. Innen egy transzferbusszal jöttem, amit még Salvadorban, Santa Anában intézett nekem az ottani vendégházam tulajdonosa. Nem kevés bizalom kellett ahhoz, hogy egy idegennek kezébe nyomjak 45 dollárt, hogy majd egy teljesen másik országban értem jön hajnali 6-kor egy minibusz, hogy átvigyen egy harmadik országban – de pontosan így történt, nem volt semmi fennakadás.
Antiguába a legtöbben két célból jönnek: nyelvet tanulni vagy megmászni a Acatenango vulkánt. Engem egyik sem izgatott igazán – bár tanulgatok spanyolul épp a duolingón, azért nem táborozok le hosszabb időre e célból itt. A vulkán pedig bár nagyon jól néz ki képeken és mindenki áradozik róla, azért azt is hozzáteszik, nem egy egyszerű túra és én őszintén szólva nem annyira rajongok a hegymászásért (nehezen is bírom rossz tüdőkapacitásom miatt). Úgyhogy megelégedtem azzal, hogy ide-oda bóklásztam az utcákon, és jó volt, hogy nincs semmi „kötelező” program, csak úgy ellehetek magamban:-)
A városka báját semmi nem rontja el. A világörökségi státuszt itt komolyan veszik és bár egy rakás gyorséttermi lánc jelen van, a McDonaldstól a Dunkin Donuton át a Starbucksig alig észrevehetőek ezek az üzletek, olyan szépen besimulnak a tradicionális házak közé.
Antigua 233 éven át volt Guatemala fővárosa a gyarmati időkben, ez a szerep csak egy pusztító földrengés után,1776-ban került át Guatemalavárosra. A város szépen újjáépítették, de meghagytak néhány csodás romos épületet, amelyek így is gyönyörűek.
Mindig zajlik az élet a központi parkban, ahol a hófehér katedrális áll, valamint két árkádos épület – egyikben (Palacio de los Capitanes Generales) ingyenes múzeum üzemel. Magát a katedrális újjáépítették a földrengés után, de meghagyták romos állapotban a hozzá tartozó udvart és kerengőt.
A központi térből néhány házblokk az Arco de Santa Catalina, a város kedvenc fotótémája, különösen abból a szemszögből fotózva, amikor az ív bekeretezi az Agua vulkánt.
Innen pár lépés az Iglesia Merced, a napsütésben aranyfényben úszó sárga épület, fehér domborművekkel. Érdemes hétvégén jönni ide, akkor ugyanis fel lehet menni a tetőre, ahol káprázatos kilátás nyílik a városra és a környező hegycsúcsokra.
Romos kolostorokból sokat láttam a városban, némelyiket zárva találtam, volt, ahova csak azért sikerült bejutni, mert épp valami rendezvényt tartottak. De a Santa Clara mindig nyitva áll a látogatók előtt és érdemes is kifizetni érte a belépőt, nagyon hangulatos mind a templom, mind pedig a kerengő.
Egy másik híres épület az Iglesia y Convento de Santo Domingo, de ez látogatásom idején zárva volt.
Szállás és gasztro
A szállásom a Magnolias vendégház volt, nagyon szerettem! Az utcától jóval beljebb esnek a szobák és nagyon-nagyon csendes volt. Két kedves hölgy a tulajdonos és van két csoda szép cicájuk, Chloe és Cappuccino.
Luna de Miel – ha már elég volt a babosrizsből, itt remek palacsinták és trópusi smoothiek vannak
Samsara – vegetáriánus kávézó fantasztikus reggelikkel (kicsit lassú kiszolgálással, de megéri kivárni)
Rincon Tipico – egy hangulatos udvar olcsó reggelikkel és ebédekkel, általában több a helyi, mint a turista, ami mindig jó jel
Atitlan-tó
Már Antiguában is csodálkoztam, hogy itt mintha megállt volna az idő, de igazán az Atitlan-tó partján csapott arcul a felismerés: errefelé semmi nem változott. Nem hiszem, hogy túl sok olyan hely van a világon, amely már 30 éve is népszerű volt és mégis megtartotta a maga karakterét.
A helybéliek nem a turisták kedvéért hordanak népviseletet, hanem mert ezt szokták meg – és hímzett szőttesekben járnak a fiatalok és gyerekek is. Bár sok a turista, ez egyáltalán nem zavaró, mert nem telepszik rá a jelenlétük a városokra. És bár rengeteg az árus, érdekes módon ez sem idegesítő és nem lóg ki a képből, hiszen kínai gagyit nagyítóval sem találni. Minden egyes árusnál kizárólag kézműves termékeket: szőtteseket, gyöngyből fűzött ékszereket, bőrárut lehet csak látni.
Míg Nicaraguában és Salvadorban teljesen megszokott a jó kis olcsó csirkebuszokkal közlekedni, Guatemalában a külföldiek inkább a hatékony shuttle-szolgáltatásokat veszik igénybe. Egyrészt nehéz kiigazodni, hol biztonságos a csirkebusz és hol nem, másrészt meglehetősen körülményesek. Antigua és az Atitlan-tó között például már nincs közvetlen járat és három busszal lehet csak megtenni az egyébként nem vészesen nagy távot. A shuttle buszokat minden szálláson és utazási irodában el lehet intézni, nagyjából hasonló áron. Antiguából az Atitlan-tó pl. 110 quetzal, azaz kb. 15 dollár volt minibusszal a négyórás út. Az út meglehetősen kanyargós és a sofőrök elég gyorsan vezetnek – aki hajlamos a buszban rosszul lenni, az feltétlen vegyen be indulás előtt félórával egy Daedalont!
Az Atitlan-tó minden közép-amerikai utazó egyik nagy kedvence és én is így vagyok vele. Nem lehet nem szeretni ezt a hegyek ölelésében fekvő akvamarin tavat, szélén a bájos kis falvakkal.
A legvárosiasabb: Panajachel
A transzferbuszokkal a legegyszerűbb Panajachelbe érkezni, bár innen sokan azonnal továbbállnak. Én úgy voltam vele, három éjszaka miatt nem fogok vesződni a csomagokkal pont jó lesz ez is bázisnak. Ez a leginkább kiépült városka, így széles kínálat van szállásokból, éttermekből, utazási irodákból és innen bárhova eljutok az itt töltött két teljes nap során hajóval.
A közeli San Pedro vulkánra sokfajta túrát indítanak – napfelkelte, naplemente, sima hegymászós, de ezt itt is kihagytam. Pont elég volt volt nekem körbejárni a tó kedves kis településeit.
A környező településekre könnyedén el lehet jutni a gyakran közlekedő kishajókkal, melyek ára egy útra 25-30 quetzal. Teljesen felesleges privát hajót bérelni több pénzért, ezek is ugyanolyan jók – annyi, hogy néha nem pont a legnyilvánvalóbb kikötőből indulnak, hanem mondjuk 50 métert kell valamelyik irányba gyalogolni. Menetrend nincs, igyekeznek feltölteni a hajót 15 utassal, de nem erőltetik, félóránál többet sose kellett várni.
A hippitanya: San Marcos La Laguna
Az első nap reggelén rögtön neki is vágtam és három települést is végiglátogattam. Az első San Marcos volt, ami a legbékésebb, leghippisebb utazók bázisa. Elterjedt, hogy itt valamiféle spirituális energia van jelen, így mágnesként vonzza a megvilágosodásra vágyókat. Jógaórák, reiki, masszázs, organikus éttermek, tetoválószalon – kicsit kívülállóként éreztem magam, hogy még egy kis piercingem sincs, de kifejezetten szerettem itt lenni.
Találtam egy csodálatos kertet, Hidden Garden of Atitlan a neve, úgy 10 perc séta hegynek fel a kikötőtől. Nagyon jó hangulata van, és szuper smoothie-kat árulnak.
A művészfalu: San Juan La Laguna
Következett San Juan, ahol a legfeltűnőbb a sok streetart, igazán izgalmas és változatos festmények sorakoznak a falakon. Ugyancsak jellemző itt a sok szőttesműhely, néhányukban a szövés folyamatát is bemutatják az érdeklődőknek.
A partiváros: San Pedro La Laguna
A hátizsákos utazók mekkája San Pedro, de amit olvastam róla, abból világos volt, biztos, hogy majdnem itt alszom. Ez az, ahol mindig hajnalig szól a hangos zene és bár megálltam itt is, igazán semmi érdekeset nem találtam benne. OK, a kilátás innen is pazar, de itt leginkább a bulizás a fő időtöltés, ami engem soha nem érdekelt.
A legautentikusabb: Santiago Atitlán
A turisták útvonalából valahogy kiesik Santiago Atitlán, így itt a legkisebb az arányuk a helybéliekhez képest.
Én azért ide is beugrottam, ettem egy isteni cevichét a helyi piacon 20 quetzálért és felkerestem a pipázó-rumivó szentet, Maximónt. Ő egy különleges maja-katolikus szent, életnagyságú alakja csak félig van meg, mintha el lenne törve a lába. Békésen ücsörög a falnak támasztva és jellemzően cigaretta lóg ki a szájából, amit a mellette ülő pap időnként meg is gyújt. Szintén az állandóan jelen levő pap feladata néha egy kis rumot önteni a báb szájába. A szenthez gyakran jönnek hívei, hogy imádkozzanak különféle dolgokért, és ilyenkor pénzt, alkohol, cigarettát is hoznak. Maximón minden év május 8-án új otthonba költözik, így nincs fix címe – kérdezgetni kell a helyieket, épp hol találni.
Ami híres, de most kimaradt, az Chichicastenango – itt ugyanis csütörtökön és vasárnap van piac. Én meg pont vasárnap este érkeztem, így annyira nem lett volna izgalmas elmenni – de az első utazásomon úgyis voltam ott.
Szállás
A szállásom Panajachelben, a Posada don Miguel volt, 567 quetzal három éjszakára, azaz kb 25 USD/éj. Reggeli sajnos nem volt, de nagyon erős zuhany forró vízzel igen, a mi ebben a régióban váratlan ajándék. A hotel egy kis sikátorban fekszik, így nem hallatszik be a főút (Calle Santander) bárjainak hangja, de alig 5 perc gyalog a kikötő, úgyhogy a központban van.
Tikal
Atitlan és Tikal közt eredetileg volt még egy helyszín az útitervben, Semuk Chumpey. Atitlanból eljutni oda egy 8-10 órás transzfer és ugyanannyi továbbutazni Tikalba. Akárkivel beszéltem, mindenki azt mondta, hogy tömegközlekedéssel nemcsak hosszú, de nem is biztonságos. A turisták transzferbuszáról se voltak különösebben hízelgő vélemények: a szerpentines utakon volt, aki rosszul lett, más arra panaszkodott, hogy a kisbuszban végig egy pótülésen utazott és olyan is volt, aki a túlzott légkonditól egy hétre beteg lett. Mivel már jártam ott az első guatemalai utamon, úgy döntöttem, akkor most ezt kihagyom – így Atitlanból a reptérre kértem transzfert (4-5 óra, 200 quetzal) és onnan egy Avianca járattal repültem Floresbe, Tikal „előszobájába”.
A Tikalt felkerő turisták túlnyomó többsége Floresben vagy Santa Elenában száll meg, ahonnan még egy óra Tikal, de ott kevés szállás van. Mivel este érkezett a gépem, én is eltöltöttem egy éjszakát Floresben, de másnap aztán átettem a székhelyem Tikalba. Mindenképp a park közelében szerettem volna lenni, hogy reggel hamarabb bemenjek, mint ahogy megérkeznek a többiek.
Jó volt a dzsungel mélyén lakni és majombőgésre ébredni. Tikal szerencsére elég nagy, hogy egyébként is remekül elférjenek a látogatók, így akkor sincs semmi gond, ha Floresből jön valaki túrával.
A sima csoportos túra Floresből Tikalba 150 quetzal, ami egyáltalán nem sok, hiszen a parkba a tömegközlekedés egy útra 50 – és a túrához idegenvezetés is jár. Arról nem is beszélve, hogy a tömegközlekedés csak a park jegyirodájáig megy, onnan még jó pár kilométer maga a park. Erre egyébként mindenképp érdemes figyelni annak, aki esetleg saját autóval jön, mert ahol kezelik a jegyet, ott nem árulják azt – azt vagy előre online, vagy ahogy írtam, kilométerekkel korábban, a jegyirodában kell megvenni. A sima jegy ára 150 quetzal, ezzel reggel 6 és délután 5 közt lehet a területen tartózkodni – napfelkelte és naplemente idejére külön jegy és tarifa van.
Ha eleganciája miatt Copan a maja városok Párizsa, akkor Tikal a Manhattan. Karcsú, égbe törő piramisai közül a legmagasabb 44 méter. Ami megkülönbözteti sok más maja várostól az a sűrű erdei környezet: a piramisok közvetlen környékén ugyan kivágták a fákat, de ahogy az egyik építménytől a másikhoz sétál az ember, csodálatos erdőn halad át. Az elején eléggé pipa voltam, hogy nem tudtam élvezni az erdő hangjait, sok turista azért jön ide egy rakás pénzért, hogy a saját hangját hallhassa. De szerencsére itt is érvényesült a csordaszellem, legtöbben lecövekelnek a legmagasabb piramisnak helyet adó „Grand Plaza”-n, így amikor átsétáltam más helyekre, ott már simán egyedül lehettem.
Bár elvileg jaguár is él erre, azzal nem találkoztam. Láttam viszont pár agutit és a mókás hosszú farkú coatit. Bár kiírták és normális emberek felirat nélkül is tudják, hogy nem szabad vadon élő állatokat etetni, természetesen csomóan próbáltak úgy készíteni közelibb fotót, hogy szendvicsdarabkákat adtak nekik.
Szállás
Floresben az egyetlen éjszakát a Casa Maya Itza-ban töltöttem, nagyon kevés volt a személyzet. Tikalban pedig a Hotel Tikal Inn szuper medencés hotelben volt saját kis bungalóm. Az erdei környezetnek persze megvolt a maga ára: áram csak időnként volt, tölteni nem lehetett semmi a szobában, csak a recepción, valamint jóval kevesebb és drágább volt az étkezési lehetőség, mint a városban. De persze mindezt nem bántam, engem kárpótolt a vadregényes táj és imádtam majombőgésre ébredni:-)
A teljes út bejegyzései:
Nicaragua utazás – legfőbb látnivalók
Salvador utazás – legfőbb látnivalók
Honduras legjava – látnivalók Copan környékén
Antigua, Atitlan, Tikal – Guatemala legszebb látnivalói
Utószó
Hasznosak voltak a fentiek? Szívesen olvasol ilyen útleírásokat, tippeket? Ha igen, és nem lenne ellenedre valamivel viszonozni a blogba fektetett munkámat, könnyen megteheted úgy, hogy neked ne kerüljön semmibe! Ha itt a weblap jobb sávjában (mobilos verzióban a lap alján) levő booking.com kockában keresel szállást, azaz itt ütöd be, hova és mikor utaznál, a rendszer ugyanoda navigál, mintha közvetlenül írtad volna be az adatokat ezen a lapon. A szállás neked ugyanannyiba kerül majd, booking-on a genius kedvezményed is megmarad, de a rendszer érzékeli, hogy tőlem indult a foglalás, így kapok egy pici jutalékot. Minden nap több órát töltök gép előtt, hogy ilyen ingyenes tartalmat írjak nektek és nem állnak mögöttem szponzorok, azaz ez amolyan lelkes „közszolgálat”:-). A számodra költségmentes támogatásod nekem további utakat tesz lehetővé és ígérem, azokról is hasznos beszámolók készülnek majd!:-)