Az öt országot felölelő másfél hónapos Közép-Amerika túrám utolsó állomása volt Belize, egyúttal a 151. ország, amit meglátogattam. A legtöbben a strandok miatt érkeznek ide, de engem legalább annyira érdekeltek a maja romvárosok is, amelyek itt szinte ismeretlenek.
San Ignacio
Belize-be szárazföldi úton érkeztem, a szomszédos Guatemalából. Itt az utolsó állomásom Tikal volt, onnan két busszal jutottam el a határig. A régióban megszokott módon itt csak átsétáltam a határon, persze mindkét oldalon volt útlevél-ellenőrzés. Se kilépési, be belépési illetéket nem kellett fizetnem. A határ túloldalán sajnos nem voltak olcsó buszok, kénytelen voltam taxiba ülni. 20 dollárt kért mindenki, hogy elvigyen San Ignacioba (ami jóval több, mint amit a helyiek fizetnek, de senki nem volt hajlandó alkudni). Ez is, meg utána a piacon levő árak is eléggé sokkolóan értek – a többi ország (Nicaragua, Honduras, Guatemala és Salvador) után itt az árak legalább ötszörösek.
De hogy mit kerestem itt? Leginkább egy viszonylag ismeretlen romváros izgatott: Caracol. Ide tömegközlekedés nem megy, bérautóval nem ajánlott elindulni, így nem maradt más, mint befizetni egy csoportos túrát – meglehetősen combos áron, 125 dollárért. Az egész napos kirándulás reggel 7-kor indult, délután 5-re értünk vissza a városba. Felkerestünk először egy barlangot, aztán eltöltöttünk 2.5 órát Caracolban, kaptunk ebédet, hazafele útközben pedig megálltunk egy órát fürödni egy népszerű folyóparti helyen. 9 fős kisbusszal mentünk, ami tele volt – bár minimum egy sarki expedícióra alkalmas meleg öltözetet vittem magammal, szerencsére ezt nem hűtötték agyon (Belize híres arról, hogy durva erősen használják a légkondit).
Rio Frio barlang
A túránk első megállója egy barlang volt, ahol rögtön meg is tudtuk, hogy Belize olyan, mint egy sajt: lukacsos. Rengeteg barlang van az országban, de viszonylag kevés látogatható. A Rio Frio barlang egy látványos, látogatható hely, de csak száraz időben – esős évszakban túl magas a víz. Belépő nincs.
Ezen a vidéken egyébként egy különös népcsoport, a mennoniták élnek. Első blikkre olyanok, mint az amisok, de nem egészen. Bár a hitük hasonló, az amisok általában szigorúbbak és konzervatívabbak a gyakorlatukban, mint a mennoniták. Az amisok például hajlamosak elszigetelt közösségekben élni és kerülni a modern technológia használatát, míg a mennoniták nem korlátozódnak ilyen módon.
Caracol
Caracol Belize legnagyobb régészeti zónája, alig néhány kilométerre a guatemalai határtól. Számos faragott emlékmű bizonyítja, hogy Caracol fontos szerepet játszott a maja civilizációban. Szövetségese volt a mexikói Campechében található Calakmulnak, és több háborúban is részt vett a szomszédos poliszokkal, például a guatemalai Tikallal.
Az ősi városról még száz éve sem tudtunk… 1938-ban egy fakitermelő számolt be a hatóságoknak arról, hogy különös kövekre bukkant. Hamarosan megindultak az első vizsgálatok, majd 1985 óta ugyanaz a család, Dr. Arlen és Dr. Diane Chase végez itt kizárólagos joggal évente hat héten át feltárásokat. Csak ennyi időre tudnak vagy akarnak pénzt szerezni a projektre, az állam pedig nem ad másnak engedélyt, így viszonylag lassan halad a munka.
Politikai hatalmának csúcsán (i. e. 650 körül) a becslések szerint közel 100-150 ezer ember lakta Caracolt, ahol több piramis is található. A legmagasabb a fő templom, Caana, ami azt jelenti: „Égi hely”. Hatalmas lépcsőit megérte megmászni, hiszen 43 méter magas csúcsáról hihetetlen panoráma nyílt a környező dzsungelre, hegyekre és a többi építményre. Nincs is ennél magasabb építmény az egész országban, még modern sem. Az ősi maják nemcsak látványos komplexumot hoztak létre, hanem kiváló akusztikát is építettek bele. A papok és az uralkodók hangját tisztán felerősítették az alatta lévő téren összegyűlt tömegek számára. Mi ezt tapsikolással próbáltuk ki, és tényleg!
Az egyik építményen fagerendákat lehet látni az ajtónyílás felett- az idegenvezető szerint ezek az eredetiek, i. sz. 70-ből!
Ma Caracol még jó három órányira van San Ignaciótól, elsősorban az út rettenetes állapota miatt. 2019-ben azonban elkezdtek aszfaltutat építeni, ami jelenleg a távolság negyedéig készült el. Még néhány év és bérautók, nagyobb turistabuszok is elérik majd Caracolt és akkor egész biztos felkapják a turisták. Ma még a legsűrűbb napokon is maximum 50-60 látogató van csak itt, fantasztikusan meghitt a hangulat, úgyhogy érdemes a látogatással sietni… ó, és az is fontos, hogy most még megmászható minden építmény, a legnagyobb is!
Az is fontos infó, hogy már relatíve biztonságos ide utazni. Korábban csak konvojban és katonai kísérettel lehetett a romokat felkeresni – ezt megszüntették pár éve, de a mai napig felírják egy ellenőrzőponton minden oda induló autó rendszámát és ha estig nem kerülne elő, akkor elkezdik keresni. Azt is jó tudni, hogy nem teljesen lehetetlen bérelt autóval elindulni, de ha nem 4×4 meghajtású, akkor csak száraz időben járható az út. Mesélte a túravezető, hogy januárban volt egy nap, amikor hat autót kellett menteni egyetlen nap alatt!
A dzsungel-környezet nemcsak a fákat jelenti, de azt is, hogy sok szép madarat láttunk, hallottunk (sajnos nem láttunk) majmokat, de találkoztunk pókokkal és egy kígyóval is – aki ezeket nem bírja, annak talán nem annyira ajánlatos.
Rio on Pools
San Ignacio lakosainak kedvenc hétvégi kirándulóhelye a Rio on Pools, természetes medencék és kis vízesések csoportja a Macal folyó egy szakaszán. Hétköznap itt simán egyedül lehet a látogató, de a hétvége a helybéli családoké. Mivel pont vasárnap volt a túránk, így jó sokan voltak, de furcsa mód most nem bántam, mert alig voltak turisták, azaz a helybéliek voltak többségben. Szólt a zene, sültek a húsok a barbecue rácsokon (képesek cipelni a teljes felszerelést), visongtak a gyerekek, igazi vurstli hangulat volt. Belépő nincs.
Xunantunich
Míg a fenti három helyre az első nap szervezett túrán jutottam el, másnap már magam vágtam neki két újabb látnivalónak. Reggel Xunantunich maja romvárosba indultam, ami úgy félórányi autóút San Ignacióból a határ irányába (láttam is, amikor megérkezvén elhajtottunk az odavezető bekötőút mellett). A városból 5 belizi dollár eljutni a folyóparton egy komphoz, ami kézi meghajtású és a túloldalon rövid, úgy másfél km-es, de elég meredek út vezet a romokhoz. Az én taxisom felajánlotta, hogy 15 belizi dollárért (7.5 USD) elvisz egész addig, nem tiltakoztam, mert már reggel elviselhetetlen volt a hőség a magas páratartalommal. Így a taxi is rákerült a kis kompra – ez egyébként ingyenes, de szokás pár helyi dollár borravalót adni.
A romvárosban meglepően sokan voltak (kb. húsz turista), és rajtam kívül mindenki pár fős csoportokban, vezetőkkel. Azon is nagyot néztem, hogy minden vezető meglehetősen pocakos férfi volt, pedig itt aztán minden nap kell lépcsőzni.
Megmászható ugyanis a legnagyobb építmény, az El Castillo és érdemes is felkapaszkodni, mert annyira szuper fentről körülnézni. Igazi 360 fokos panoráma nyílik fentről a többi építményre, az erdőkre, sőt, át Guatemalába. Azoknak nagyon nem ajánlom, akik nem bírják a magasságot – a lépcsők mellett nincs korlát, keskenyek, meredekek és jó magasan vezetnek. Ilyen Európában vagy az USA-ban el se tudnék képzelni. Belépő 5 USD.
Könnyen megközelíthető, áttekinthető, egyszerűen bejárható izgalmas helyszín, nagyon jól éreztem magam itt. Minden kőfaragvány replika, az eredetiket visszatemették, úgy biztonságosabb.
Green Iguana Conservation Project
Délután a város egyik hotelének kertjében kialakított leguán-központba sétáltam el, mert mind a Lonely Planet, mind a tripadvisor lelkendezett róla. Elvileg olyan szépen hangzott az egész: összegyűjtenek tojásokat, segítenek kikelni, aztán felnevelik a kis leguánokat, majd amikor elég erősek, akkor szabadon engedik. Bizonyára így is van, de én nem tudtam szeretni a helyet, ugyanis hagyták a látogatóknak simogatni a leguánokat, sőt, bátorítottak mindenkit, hogy tegye a vállára-fejére a bébiket egy-egy fotó erejéig. Hát ez nagyon nem az én világom:-( A vezetett túrák reggel 8-tóA l délután 4-ig indulnak, a belépő 11.25 USD.
Még több napra való kirándulási lehetőség lett volna a város környékén, elsősorban barlangokban. A legnépszerűbb barlangtúra az ATM Cave-be vezet, itt azonban folyókon kell átkelni, a barlangban kell úszni, szóval fizikailag elég megterhelő, én nem mertem bevállalni. Amikor csoportos túráról van szó, sokkal félénkebb vagyok, mert nem akarom a többieket feltartani… inkább akkor feszegetem a határaimat, amikor olyan dolog van, amit egyedül csinálhatok:-)
Szállás és gasztro
A szállásom a Don Santiago Guesthouse-ban volt, 144 dollár 3 éjszakára. A városban – és a közeli Santa Elenában – is sok vendégház, hostel van, így választék akad.
A kedvenc éttermem a Cenaida’s lett – igazi helyi fogások, ahova inkább a helybéliek járnak.
Caye Caulker
San Ignacio és testvérvárosa, Santa Elena, valamint Caye Caulker közt nagyon sok turista mozog, ezért rendszeresítve van ezen az útvonalon naponta több transzferbusz. Én azonban inkább tömegközlekedéssel utaztam a fővárosába – igaz, hogy így három órát zötyögtem egy régi buszon a kánikulában, de így csak 5 USD-t fizettem és megmenekültem a légkonditól.
A főváros buszpályaudvarától további 5 USD volt a taxi a kikötőbe, ahonnan a hajók indulnak Caye Caulker szigetére. Van más társaság is, de én a Belize Express Water Taxi nevűt választottam ismerősök ajánlása alapján. A retúr jegy 39 USD.
Caye Caulker egyből megtetszett. A szigeten nincsenek autók, de nagy távolságok sem. Gyalog könnyedén el lehet jutni bárhova, de vannak bicajok és kvadok, utóbbiak főleg teherszállításra. Nincsenek óriási hotelek, inkább csak vendégházak és sok színes faház: éttermek, ajándékboltok, túracégek.
A „főutcán”, pár lépésre a szállásomtól egy menhely is volt, ahova bárki betérhetett cicát vagy kutyát szeretgetni, etetni, vagy épp elvinni egy kutyát sétálni. Nagyon népszerű hely mind a turisták, mind a helyiek körében és szerintem remek ötlet!
A szigeten nincs igazán jó strand, legtöbben hajókirándulásokra mennek snorkelingezni, búvárkodni. Én egyik nap csak ellötyögtem ide-oda, másik nap pedig elmentem egy sétarepülésre a Nagy Kék Lyukhoz – és ez a lehető legjobb ötlet volt, ugyanis hatalmas élménynek bizonyult.
Great Blue Hole
Nem csak én gondolom azt, hogy a Great Blue Hole nagyon különleges, hiszen a Discovery Channel a Föld leglenyűgözőbb helyeinek listáján az első helyre sorolta. A Nagy Kék Lyuk a világ legnagyobb víznyelője, amely a Karib-tengerben található, Belize partjaitól 70 kilométerre.
A kisrepülőgépen sikerült megcsípnem a pilóta melletti ülést, innen a legjobb a kilátás – bár igazán mindenhol jó, hiszen csak ablak melletti helyeket adnak el.
Már maga az odaút is fantasztikus volt, aztán úgy 20 perc múlva feltűnt a hihetetlen mélykék színben pompázó lyuk. A 300 méter átmérőjű víznyelő közel 125 méter mély, ez a hatalmas mélységkülönbség okozza a színkülönbséget a sekély vízhez képest. A víznyelő egy föld alatti barlang volt, amelynek a mennyezete idővel beomlott – azaz olyan cenote, mint amilyenek Mexikóban vannak, csak épp a tengerben.
Ez a különleges természeti szépség 1971-ben vált híressé, amikor a francia oceanográfus, Jacques-Yves Cousteau beválasztotta a tíz legjobb búvárkodásra alkalmas terület közé. A Belize-korallzátony az ausztráliai Nagy-korallzátony után a világ második legnagyobb élő korallrendszere, az UNESCO Világörökség része.
Nagyon meghatódtam, hogy egy újabb példáját láttam, milyen csodálatos a bolygónk – és amikor épp ez járt az eszemben, a Jóisten még egy szivárványt is odabiggyesztett az égre, hogy végképp eltörjön a mécses…
Sétarepülést két cég szervez, a Maya Island Air és a Tropic Air. Mindkét cég indít ilyet Belize Cityből, Caye Caulkerből és San Pedroból, az egyórás út ára mindkét cégnél hasonló, kb. 250 dollár. Én a Tropic Air gépén mentem, nekik egy picit jobb értékeléseik voltak. Nagyon meg voltam elégedve velük – kedvesek, hatékonyak és leginkább az tetszett, hogy a pilóta kétszer három kört írt le a Nagy Kék Lyuk felett. A jobb és baloldalon ülők is három estélyt kaptak, hogy minél jobb képek készüljenek, szóval itt csak annak nem sikerültek a fotók, aki nem hozott gépet.
Caye Caulkeren kivételesen airbnb-n foglaltam a szállást, mert a booking-on minden túl drága volt.
Orange Walk Town
Még egy maja rom , a Lamanai – méghozzá azért, mert oda a legvadregényesebb eljutni, hiszen egyórás hajózással érhető el. Sokan egynapos kirándulásra jönnek ide Caye Caulkerből vagy Belize City-ből, de úgy nagyon sietős, hajszolt a program. Sokkal jobb a közeli Orange Walk Town-ban megszállni, ahonnan a hajók indulnak, így szép kényelmesen a túra. Emiatt én is itt foglaltam két éjszakát a nagyszerű Banyan Rose vendégházban, amit imádtam. Egy nagy családi ház ez, ahol én voltam az egyedüli vendég, úgyhogy nagyon nyugis volt.
A szigetről először visszahajóztam Belize City-be, a kikötőből rövid taxizás a buszpályaudvarra és onnan volt helyi olcsó busz Orange Walk Town-ba. A házigazda hölgy annyira kedves volt, eljött elém a buszpályaudvarra és hazavitt, de gyalog se lett volna messze. Ő intézte a másnapi túrát is a Reyes Tours nevű családi vállalkozással.
Lamanai
Reggel 8.20-ra jöttek értem, elvittek a folyóparti kikötőhöz, ahonnan egy 14 fős hajóval indultunk a romvárosba. Egy órát hajókáztunk, miközben láttunk sokféle madarat, krokodilt, denevéreket. Elméletileg szárazföldön is megközelíthető a régi maja város, de még 4×4-es járműveknek is kihívás, így a legtöbb látogató a hajózást választja. A túravezetők pedig sokoldalúak – tudnak motorcsónakot vezetni, ismerik Lamani történelmét és értenek a madarakhoz is!
Lamanai különlegessége egyértelműen a romantikus színhely, a folyóparti erdő. A név jelentése „víz alatti krokodil”, és ez egyike annak a maroknyi maja lelőhelynek, amely megőrizte eredeti nevét. A régészeti park Caracol után Belize második legnagyobb lelőhelye. A terület nagy része restaurálatlan, a fő szertartási építményeket azonban szépen felújították. Az ösvények az esőerdővel borított piramisok fölött vezetnek, miközben a háttérben majmok üvöltenek – tényleg igazi vadregényes a környezet.
A kétórás idegenvezetés után ebédet is kaptunk, ez is benne volt a 60 dolláros árban, amit az egész napos túráért fizettünk.
Ezután már csak el kellett jutnom Cancunba, hiszen innen indulok haza. Az útvonaltervezőn ez mindössze 6 óra, de pont a duplája volt tömegközlekedéssel. Reggel 7-kor már buszon ültem Chetumal felé, és a határátkelés is sima, gyors ügy volt. A busz elég rozoga volt minimális lábtérrel, pedig én nem vagyok egy zsiráf termet. Onnan egy nagy, kényelmes ADO busz ment Cancunba, igaz, egy másik buszterminálról, de viszonylag olcsón, 30 mexikói pesoért átvitt egy taxis. Ez a busz szép gyorsan haladt egy darabig, de az utolsó 30 km-n lépésben haladtunk. Este 7-re értem csak Playa de Carmenbe, ahol 300 pesot kért a taxis, hogy elvigyen a 3 km-re levő szállodámba. Őrület, itt milyen drágaság van. Arrébb mentem a buszpályaudvartól pár sarkot, itt már fele annyi volt a tarifa. Ez se érte meg, de jobbat nem találtam, mint ahogy helyi buszt se, és csomagokkal, sötétben nem volt kedvem tovább keresgélni. Mindenesetre megfogalmazódott bennem a kérdés, miért is jön bárki Playa de Carmenbe vagy Cancunba nyaralni, amikor ezerszer jobb Salvador vagy Nicaragua.
Összességében csodálatos, élményekkel teli hat hét van mögöttem, bárkinek jó szívvel ajánlom ezt az utat!
A teljes út bejegyzései:
Nicaragua utazás – legfőbb látnivalók
Salvador utazás – legfőbb látnivalók
Honduras legjava – látnivalók Copan környékén
Antigua, Atitlan, Tikal – Guatemala legszebb látnivalói
Utószó
Hasznosak voltak a fentiek? Szívesen olvasol ilyen útleírásokat, tippeket? Ha igen, és nem lenne ellenedre valamivel viszonozni a blogba fektetett munkámat, könnyen megteheted úgy, hogy neked ne kerüljön semmibe! Ha itt a weblap jobb sávjában (mobilos verzióban a lap alján) levő booking.com kockában keresel szállást, azaz itt ütöd be, hova és mikor utaznál, a rendszer ugyanoda navigál, mintha közvetlenül írtad volna be az adatokat ezen a lapon. A szállás neked ugyanannyiba kerül majd, booking-on a genius kedvezményed is megmarad, de a rendszer érzékeli, hogy tőlem indult a foglalás, így kapok egy pici jutalékot. Minden nap több órát töltök gép előtt, hogy ilyen ingyenes tartalmat írjak nektek és nem állnak mögöttem szponzorok, azaz ez amolyan lelkes „közszolgálat”:-). A számodra költségmentes támogatásod nekem további utakat tesz lehetővé és ígérem, azokról is hasznos beszámolók készülnek majd!:-)