Mióta megláttam néhány fotót az Északi-tenger fehér homokos partján elszórt színes strandkosarakról, a régió legnagyobb és legérdekesebb szigete, Sylt is felkerült az álomdesztinációk listájára. És ha már nekivágtam annak a vidéknek, útba ejtettem Hamburgot és néhány izgalmas világörökséget is.
Az Északi-tenger királynője: Sylt-sziget
De kezdjük a strandkosarakkal.
Bár már vagy egy tucatszor jártam Németországban, talán sehol nem találkoztam ennyire varázslatos vidékkel, mint Sylt szigetén. Itt egyértelműen a természet a legnagyobb attrakció, azon belül is elsősorban a valószínűtlenül festői homokos strandok. Bár azt gondolná az ember, ilyen északon biztos hideg van nyáron is, szerencsére ez nem igaz: a hőmérséklet 23-25 fok körül alakult és ragyogott a nap. Mint házigazdámtól megtudtam, ez egyáltalán nem ritkaság errefelé, előző évben a főszezonban végig szikrázóan napos idő volt. Fürdeni ezzel együtt is csak a bátrak mennek be a 17 fokos tengerbe, de napozni, olvasni, pihenni kevés békésebb hely van, mint az itteni partok. És nagyon király érzés beülni egy strandkosárba – még ha a naplemente előtti kicsit hűvösebb időben is, amikor már levonult a strandról a tömeg.
Sokan sokszor elmondták, hogy Sylt tulajdonképpen a francia Riviéra, ahova csak a tehetős családok jutnak el. Való igaz, hogy nem egy olcsó célpont, a hotelek, éttermek árai magasabbak az országban megszokottnál. Elég egy üzletben ránézni az árcédulákra és egyből fordulunk is ki – legalább nem megy el feleslegesen az idő a vásárolgatásra, több marad kirándulásra! Bár erről hivatalos statisztikát nem láttam, egész biztos vagyok benne, hogy a világon itt a legmagasabb az egy főre jutó Bentleyk aránya – volt olyan parkoló, ahol az öt autóból három ez volt. Azt viszont még a Financial Times is megírta, hogy Németországban itt a legmagasabbak az ingatlanárak. Egy ingatlaniroda felmérése szerint Kampen három utcája foglalja el a képzeletbeli dobogó mindhárom fokát a m2-árakat tekintve – 2014-ben a legelegánsabbnak számító Hobokenweb nevű utcában átlagosan 35.000 euró (11 millió Ft) volt az ingatlanok négyzetmétere.
De nem a rongyrázós újgazdagok jönnek ide nyaralni, se vastag aranyláncokat, se kihívóan lóbált Gucci táskát nem látni. A jómódú, de intelligens, előzékeny, sportos réteg nyaralóhelye a sziget, ahol a divatmárkákat maximum a sportruházatok képviselik. A strandolás mellett a kedvenc időtöltés a kerékpározás, amihez itt nagyszerű terep van: a sziget egész hosszán, mintegy 40 kilométeren át végighúzódó kerékpárút, lankás dombokkal, vadvirágokkal és a tengerre nyíló örök kilátással. A sziget kifejezetten gyerek- és kutyabarát, nincs olyan üzlet, cukrászda, vagy bármi, aminek ajtajában ne lenne kitéve a kutyáknak kis víz, mint ahogy a gyerekekre is ezer módon figyelnek.
Szintén természeti különlegesség az, hogy az apály-dagály során jelentősen mozgó tenger iszapos partokat hagy maga után, melynek nedves, hűvös talaján sétákat is szerveznek. Ez egyébként világörökségi helyszín is, közösen más német és holland tengerparti szakaszokkal. A leglátványosabb részre, a sziget Ellenbogen nevű csücskébe csak egy magánúton lehet behajtani (6 euró). Az iszapos part mellett itt futó homokbuckákat is találni. No nem futnak annyira gyorsan, hogy ne lehetne őket utolérni:), de a széljárás miatt állandóan változtatják alakjukat.
De nemcsak a természet káprázatos, hanem a lakóépületek és kis panziók is megkapóan bájosak. Kicsit talán a dél-angol vidékre, Dorsetre és Cornwallra emlékeztettek, takaros udvarukkal, gondosan nyírt gyeppel, sok virággal, szívélyes házigazdákkal.
Én is egy tündéri kis családi vendégházban laktam, a a KAMPs panzióban. Ez környéken legautentikusabb fríz házak egyike, meredek zsúptetővel. Amikor a becsekkolás során rákérdeztem, mikor van a reggeli, egyből világossá vált, hogy a sziget nem a rohanós tempójáról nevezetes. „Reggel 9-től fél 1-ig” – hangzott ugyanis a válasz. Én, az örökmozgó utazó, persze már fél kilenckor ott toporogtam az ajtóban és elsőként huppantam be a teraszra állított strandkosarak egyikébe. Majd bejártam a fél szigetet, és amikor dél körül ismét erre jártam, láttam, hogy a többi vendég még álmosan kortyolgatja a pezsgőjét. No igen, így kell nyaralni.
Apropó, étkezés. Van egy zseniális cukrászda is a szigeten, Kampen városában, a Kupferkanne. Ezt egy régi bunkerből alakították ki, de nem is annyira a belső tér az érdekes, hanem a kert, ahol rengeteg virágbokor közt állnak az asztalok. No és maguk a sütik se néznek ki rosszul…
A cukrászda kertje és a tengerpart közti sávban egy természetvédelmi sáv húzódik, a Braderuper Heide – csodás virágos mező.
Megközelítés: Sylt szigetét a 19. századtól komp kötötte össze a szárazfölddel, azonban a kompkikötő az I. világháború után Dániához került. Ezért 1927-ben egy 11 km hosszú töltést építettek, hogy biztosítsák a német partokkal való közvetlen összeköttetést. A Hindenburgdamm nevű töltésen közúti forgalom nincs, de napi mintegy 100 vonat halad át a szigetre, melyeknek egy része gépkocsikat is szállít.
Budapestről az Eurowings járatával lehet a legolcsóbban eljutni Hamburgba, onnan két lehetőségünk van. Az egyik a vonatjegy megváltása, mellyel közvetlenül Sylt legnagyobb városába utazhatunk mintegy három óra alatt. Ha valaki ragaszkodik az autóbérléshez, akkor az is megoldható, mint ahogy én is tettem. Ennek az előnye az volt, hogy utána az autóval a szigeten is megoldott lett a közlekedésem, a hátránya viszont az, hogy a töltésen fel kell hajtani a kocsival a vonatra és ennek ára magasabb volt (85 euró a retúrjegy), mintha Hamburgból végig vonattal jöttem volna.
A szigeten a tömegközlekedés is megoldott, ha nem is túl gyakran, de járnak buszok. De a legnépszerűbb a bicajozás, bár akkor több napra kell jönni, ha az egész szigetet kényelmesen be akarjuk járni.
Hamburg
Sylt szigetére Hamburgból célszerű indulni, és ha már itt vagyunk, itt is érdemes körülnézni.
Hamburgot a kikötője tette fel a térképre, így nem meglepő, milyen kiemelt jelentősége van az itteni raktáraknak – melyek a 19. század legnagyobb raktáregyüttesét alkották. A kanálisokkal szabdalt raktárnegyed vörös téglás házai közül kiemelkedik szépségével a Chilehaus, a maga hajót formáló tetőszerkezetével. Ez a csak itt, északon élő építészeti irányzat, a „tégla impresszionizmus” legjelentősebb alkotása. A csodás raktárakban még pár éve is rengeteg kávét, kakaót, fűszereket tároltak, ma pedig várják, mi lesz vajon a további hasznosításuk…
Nagyon hangulatos a környéken sétálni, kis hidakon átkelve, minden kanyarban új épületeket felfedezve. Ha valakinek van bőségesen ideje, a legjobb hajóval fedezni fel ezt a kerületet!
És ha már errefelé jár az ember, a közelben kihagyhatatlan Hamburg legújabb büszkesége: az Elbphilharmonie épülete. A (szerintem) zseniális épület egy vadonatúj üvegpalota, ami egy régi, vörös téglás raktárépület tetején ül.
Szállástipp Hamburban: Kröger by Underdog Hotels (fiatalos, lendületes hotel, egyszerű szobákkal, de zseniális közös helységekkel)
Lübeck
Lübeck négy évszázadon keresztül, a 13-17. században a Hanza-szövetség központja volt. Ezt a csoportosulást kereskedővárosok hozták létre Észak-Európában, illetve a Balti-térségben közös érdekeik képviseletére. Az együttműködésnek köszönhetően hatalmas gazdasági, sőt, politikai erővel bíró szervezet központjává azért vált pont ez a német város, mert kikötőjében gyakorlatilag az összes erre járó hajó kikötött. Lübeck erejét az építészete is hirdette: a számos, égbe törő toronnyal felhúzott elegáns templom között gazdag kereskedők lakóházai sorakoztak. Ma már ez utóbbiakkal csak nyomokban találkozhatunk a sok modern épület között, ezért a szakértők ingatták is a fejüket, amikor Lübeck 1987-ben világörökségi státuszt kapott. Sokak szerint inkább közösen kellett volna jelölni a közeli Wismar és Stralsund településekkel, melyekben sokkal egységesebben fennmaradt a korabeli építészeti stílus. 2002-ben ezek a városok is „kárpótlást kaptak”, ezek ketten ugyanis együtt kerültek fel a világörökségi listára.
Kész csoda, hogy egyáltalán látható még a város jelképe, a Holstentor, az egykori négy városkapu egyike. Kicsit ugyanis megroggyant, mivel meglehetősen ingoványos talajra építették, és csak egy szavazaton múlt, hogy nem a lerombolás, hanem a felújítás mellett döntöttek.
A város másik büszkesége a Szent Mária templom, melynek téglából épített hajója a maga nemében a legmagasabb a világon.
Az óváros központjában, a Piactéren áll Németország egyik legszebb városháza épülete – kár, hogy a tér körül ma már kifejezetten ronda épületek sorakoznak. Belülről csak vezetett sétával lehet megnézni, ami sajnos csak németül indul, úgyhogy én megelégedtem azzal, hogy kívülről fotózgassam.
Lübeck neve egybeforrt a marcipánnal is. A városházával szemben áll a Niederegger marcipán cukrászda, hatalmas üzlettel és beülős kávézóval.
A városban található továbbá a Buddenbrookhaus, mely a Thomas Mann múzeumnak ad helyet. Kedvelt kirándulóhely a városközponttól 20 kilométerre északra a tengerparti kis városka, Travemünde is.
De érdemes elszakadni a híres épületektől és attól a két utcától, ahol a látogatók 99 százaléka sétál. Nagyon jó csak úgy csatangolni az elhagyatottabb utcákon és rácsodálkozni a házakra – nagyon sokfélék és nagyon érdekesek!
Hedeby, a második legnagyobb viking város
Ha nem lennék rákattanva a világörökségekre, soha nem hallottam volna Hedeby városáról, pedig a 9. és 11. század közt a kontinens egyik legjelentősebb kereskedelmi központja volt ez az ősi viking település. Stratégiai elhelyezkedésének köszönhetően az európai kontinens tömbje és Skandinávia közt itt, a Balti-tenger és az Északi-tenger átjárójánál hatalmas hajóforgalom zajlott. A városka ezt ki is használta, és a kivetett vámokkal busás haszonra tett szert.
Ma egy rekonstruált viking falu emlékeztet erre az időre. Azt hittem, rajtam kívül majd lélek sem jár majd itt, mint általában a kevésbé ismert világörökségi helyszíneken, így igencsak megrökönyödtem, amikor egy hatalmas és dugig megtelt parkoló fogadott. Mint kiderült, kifogtam valami rendezvényt, amikor ősi mesterségeket elevenítettek meg a zsúptetős házakban. Maga a környék is szép – csak ezért talán nem érdemes eljönni ilyen messze, de ha a környéken jár valaki, egy megállót azért megér.
Glücksburg vára
Hamburg és Sylt közt egy kis kitérővel Glücksburg vára is elérhető. Kis kutakodás után úgy döntöttem, kívül érdekesebb, mint belül. Úgyhogy a bejárására nem is pazaroltam az időmet, inkább sétáltam egy nagyot a tó partján, ahonnan remek fotókat lehet készíteni a vízen tükröződő ragyogó hófehér kastélyról.
Olvass még németországi látnivalókról más régiókban is:
Németország – régiók és látnivalók
Az utazásban nyújtott segítséget köszönöm a Német Turisztikai Hivatalnak (DZT).