Csend, nyugalom, harmónia – ha a tökéletes nyaralásról alkotott elképzelésed nem Ibiza, hanem épp az ellenkezője, van egy tippem: Páskom Cottage.
„Öt éve itt még lucernás szántóföld volt” – mutat körbe Mosberger Mihály, a Páskom Cottage házigazdája és bizony meglepve nézem az elém táruló harmonikus hotelegyüttest. A korábban sík vidéken most kicsit lankás dombvidék van, mérnöki precizitással nyírt csíkos gyeppel, kis halastóval, szívélyesen hívogató vendégházakkal.
A medence szélén épp egy vidám társaság csivitel, előző este esküvő volt, de ők még maradtak kicsit nyaralni. Mások már lassan a vacsorához készülődnek, úgyhogy elfoglalván a szobám, én is hozzájuk csatlakozom. És hogy összekössem a kellemest a hasznossal, közben tovább faggatom a tulajdonost, meséljen még kicsit a Páskomról és magáról.
Mihály családja gyakorlatilag Lajoskomárom alapítói közt volt. Ez a Fejér megyei település hazánk egyik legfiatalabb községe, alig kétszáz éves. Batthyány Lajos herceg számos kedvezménnyel csábított ide betelepülőket (róla kapta az új település a nevét): mindenki kapott egy kis szántóföldet („páskomot„), szőlőt, valamint háznak való területet. Manapság mintegy 2500-án lakják, és a kezdetektől jellemző az itt lakókra az összetartás, egymás segítése. Bár nincs messze a Balaton, itt valahogy mégsem a nyüzsgés, a hangos nyaralás a jellemző, hanem épp ellenkezőleg: az elvonulás, a lelassulás.
A tulajdonos család először egy étterem nyitásával vágott bele a vendéglátóiparba itt jó húsz éve, majd kisebb kitérők után megszületett a Páskom ötlete. Először csak pár szoba készült el, de azóta folyamatos a fejlesztés: lett étterem, kis úszómedence, szauna, idén pedig elkészült a rendezvényterem, de szintén friss fejlesztés a házak tetejére szerelt napkollektorok sora.
Igyekeznek minden téren egyedi, minőségi anyagokkal dolgozni, a burkolatoktól a lámpatesteken át a kávéscsészékig.
Nekem az tűnik fel, milyen kellemesen hűs marad a házikóm. Kifogtam egy 36 fokos kánikulai napot az országjárásra, de nem bírtam rávenni magam, hogy beindítsam a légkondicionálót. Egyrészt nem környezetbarát, másrészt szerintem nem is egészséges, nekem legalábbis mindig megfájdul tőle a torkom. Úgyhogy megadom magam az elemeknek, de nem kell aggódnom – míg kint kibírhatatlan a hőség, a szobában kifejezetten kellemes a klíma.
Már a vacsora alatt is megállapítottam, milyen kedves itt a személyzet, de a reggelinél megismert új arcok csak ráerősítenek erre. Hiába van korán, hiába süt már kora reggel ezerrel a nap, a szőke hölgy kicsattanó jókedvvel hozza-viszi a kávékat. Mennyire más így indítani a napot, mint egy undok, mosolytalan helyen – az ő jókedve rám is átragad, szinte feltölt. És hát van időm töltekezni, mert itt igazi ráérős reggelik vannak, amikor simán elröppen egy-másfél óra a bundáskenyér felett.
Közben eszembe jut az előző esti beszélgetésünk Mihállyal, amikor azon elmélkedtünk, mennyire fontos a tulajdonos jelenléte egy hotelben vagy étteremben. Én váltig állítottam, az általam ismert legjobb helyeken mindig ott a gazda szeme, de ő csak legyintett, hogy jó emberekkel megy ez folyamatos ottlét nélkül is. Megismervén 15-20 éve alkalmazott embereit már értem, miért beszélt ilyen könnyen, ritka szerencsés ember a mai világban, akinek ilyen jó csapata van.
Na, de mit lehet itt csinálni? Ha rám hallgattok, semmit. Mármint nem arról van szó, hogy semmit nem lehet, hanem semmit se kell. A legjobb csak itt lenni, olvasni és ellazulni. A teljes nyugalom érdekében a tulajdonosak azt is felvállalták, amivel némileg leszűkítik a vendégkört: a hotel nem fogad se négylábúakat, se 14 év alatti gyerekeket.
Persze ha valaki örökmozgó, akkor kirándulhat az öt közeli tó egyikéhez vagy tekerhet egyet az ingyen rendelkezésre álló kerékpárokon.
Nincs messze a dégi kastély, az ozorai vár, de tulajdonképpen a Balaton se. De az is egy opció, hogy csak átsétáltok az utca túloldalára, ahol présházak sorakoznak, és biztos akad ott egy borász, aki beinvitál egy kis kóstolásra. Apropó, bor. A hotelnek – Mihálynak – saját bora van, a Zenit, amit kifejezetten ide szántak. Minden év augusztusának utolsó hétvégéjén rendezik meg a Pincefesztivált, amely jóval kedvezőbb áron kínál kóstolási lehetőséget, mint sok más hasonló rendezvény. 1500 forint a kóstolópohár és ezzel annyi gazda annyi borát lehet kipróbálni, amennyit csak bírtok. De persze azért nem a mértéktelen fogyasztásról szól a nap, hanem a barátkozásról, jó zenei programokról, kikapcsolódásról.
A Páskom is remekül illeszkedik a Stílusos Vidéki Szállodák sorába, melyekbe mindig izgatottan, ujjongva érkezik az ember, hogy aztán a legpörgősebb városi is pillanatok alatt leeresszen. Csak hazaindulni nehéz, de vigasztaljon az a tudat, hogy még jó néhány hasonló intézmény vár felfedezésre. A sorozat többi írását ITT olvashatjátok.
Ismerkedj meg más stílusos szállodákkal is:
Nomád Hotel & Glamping (Noszvaj)
Kosbor Panzió (Magyarszombatfa)