Utazós csoportokban mindennapos kérdés, hova lehet olcsón eljutni fapados járattal néhány napra. Ilyenkor nagyjából ugyanazok a városok ismétlődnek a válaszokban: Milánó, Bari, Brüsszel, London vagy épp Lárnaka. Ezeken a helyeken már mind jártam, meg egyébként is szeretem, amikor egy teljesen ismeretlen terepet fedezek fel.
Düsseldorf pont ilyen nekem való város – fejből egyetlen látnivalót sem tudtam volna megnevezni, de tartományi fővárosként elég nagy ahhoz, hogy biztos legyen itt egy hosszú hétvégényi program. És nem is csalódtam!
Düsseldorf 80 százaléka megsemmisült a második világháborúban, így viszonylag kevés régi emlék maradt itt fent – jobbára egy modern várost ismertem meg, de mégis van egy kedves, szerethető karaktere.
Óváros
A régi városrészben kezdtem az ismerkedést a várossal, bár az első dolog, ami feltűnt, éppenséggel nem egy „régi” dolog volt, hanem nagyon is új. Ebben a városrészben teljesen felszámolták a folyóparti utakat, és a forgalmat a föld alá terelték. Az alsó- és felső rakpartot 1997-től a gyalogosok és kerékpárosok vehetik igénybe és még most is, amikor csupaszak voltak a fák és szomorú szürke volt az idő, sokan sétáltak és bicajoztak a sétányokon.
El tudom képzelni, micsoda élet lehet itt nyáron, amikor megtelnek a teraszok és beindul a kirándulóhajó-forgalom. Bár én megrögzött autós vagyok, hajlandó lennék lemondani a kényelemről, csak valósulna meg valami hasonló Budapesten is!
Na de visszatérve az óvárosra. Néhány lépés távolságra áll csak egymástól a hangulatos reneszánsz Városháza (Rathaus)…
… , a 14. századi Lambertus-bazilika, valamint egy csinos kastélytoronyban kialakított Hajózási Múzeum (Schifffahrtsmuseum).
Maga a kastély 1260-tól 1896-ig állt itt, és bár számos alkalommal újjáépítették pusztító tűzesetek után, az utolsó ilyen katasztrófát már nem élt túl, akkor végleg lerombolták. Egykori fényére csak ez a torony emlékeztet, melynek legfelső szintén egy kávézó kapott helyet.
Az óváros déli részén van egy aprócska mustárbolt, melynek hátsó traktusában régi tárgyakat állítottak ki (Senfmuseum), míg a vásárlótérben számos klasszikus és néhány meglepő ízesítésű (kókuszos vagy épp sherry) mustárt találni.
Még izgalmasabb a közeli Hetjens Museum, ahol gyönyörű kerámiák találhatóak. Most épp egy japán időszaki kiállítás van, csak álmélkodtam, milyen szépek a tárgyak, nem mintha nem sajogna enélkül is a szívem folyamatosan, hogy visszatérjek ebbe a különös országba.
Az óvárosban fekszik a Carlsplatz is, melynek piacán a gyümölcs- és virágstandok, valamint egzotikus fűszerboltok közt sok remek kis nemzetközi büfét is találni.
Csak pár lépés innen a Hinkel pékség, amely előtt szűnni nem akaró sor kígyózik – a kínálatot látva érthető módon. A pékség 1891 óta áll itt, és ma a negyedik generáció viszi ugyanabból a családból.
És ha már szóba került a gasztronómia, Düsseldorfról muszáj elmondani, hogy mennyire jókat lehet itt enni, jelen van ugyanis szinte minden nemzet konyhája.
Először az óvárosban tűnt fel, hogy egy reklámoszlop tetején életnagyságú szobor áll, de hasonlóba később a város más pontjain is belebotlottam – utánaolvasva kiderült, egy művész hét ilyet helyezett el városszerte.
Königsallee és Hofgarten
A város elegáns bevásárlóutcája a Königsallee, ahol a régi téglaházakat üveg- és csillogó krómdíszítésű modern épületek váltják fel. A legdrágább üzletek kaptak itt helyet, de nézelődni nem kerül semmibe:-) Az üzleteken kívül művészeti galériák és szállodák is találhatóak itt, de azok sem a „fapados” kategóriába tartoznak.
Az utcától északra fekszik az 1769-ben alapított Hofgarten, Németország első nyilvános parkja. Bár ez márciusban nem mutatta a legszebb arcát, azért felkerestem, mint ahogy az itt álló Színházi Múzeumot (Theatermuseum) is, ahol főleg különleges jelmezeket állítottak ki.
Rajna-torony
A város első számú kilátópontja a Rajna-torony, melynek tetejéről pompás körpanoráma nyílik – nemcsak a városra, de jó időben egész Kölnig ellátni. A 240 méter magas TV-tornyot 1981-ben állították fel és csakhamar a város jelképévé vált, hiszen szinte mindenhonnan látható. A kilátóteraszon kívül egy kávézót is kialakítottak a magasban. Nyáron este 11-ig nyitva tart, úgyhogy ilyenkor jó ötlet lehet a naplementét nézni innen.
Médiakikötő
A TV-toronytól indul a Médiakikötő negyede, amely egy egészen fantasztikus példa egy korábban kihalt, lepusztult negyed újjáélesztésére. Düsseldorf kikötője 1896-ban nyílt meg és bár a 2. világháborúban komoly károkat szenvedett, utána hamar felvirágozott ismét a forgalma. A aranykorát az 1960-as években élte, miközben a város komoly kereskedelmi központtá nőtte ki magát. Ezt követően azonban egyre inkább átvette a közúti szállítás a korábbi hajózás szerepét, de a kikötők hatalmas raktárai továbbra is ellátták feladatukat. A negyednek azonban új, modernebb funkciót kellett találni, és az új fejlesztéseknek hála a német telekommunikáció és média egyik legfőbb központja lett.
A TV-torony mellett a városrész másik ikonikus épülete a Frank Gehry tervezte Neuer Zollhof három tömbből álló együttese lett, melynek mindhárom darabja más-más homlokzatot kapott. Még ha nem is él vagy dolgozik itt valaki, csak turista a városban, akkor is érdemes elsétálni erre, mert szerintem nagyon izgalmas a folyamatos fejlődésben levő negyed.
Művészeti Sétaútvonal
Düsseldorf hat, a Rajna partján fekvő múzeuma alkotja a Művészeti Sétaútvonalat. Ezek elég közel vannak egymáshoz ahhoz, hogy gyalog is könnyen végig lehessen járni az intézményeket és látogatásukhoz egyben is kiváltható egy 48 órás „Art Walk” jegy.
Északról indulva az első a Kunstpalast, ahol most csak azt a szárnyat lehet látogatni, ahol az időszaki kiállítások váltják egymást. Engem jobban érdekelt volna az állandó gyűjtemény, főleg amelyik az üvegfeldolgozást mutatja be egészen az egyiptomi fülbevalóktól a mai kortárs üvegtárgyakig, de ez sajnos a múzeum felújítása miatt jelenleg nem látogatható. No de lesz miért visszajönni.
A következő épület közvetlenül a Kunstpalasttől délre az NRW-Forum Düsseldorf, azaz Észak-Rajna-Vesztfália (Nordrhein-Westfalen=NRW) bemutatóterme. Míg a klasszikus gyűjtemény a következő múzeumban kapott helyet, itt kortárs időszaki kiállítások vannak – jellemzően design, divat, fotózás és digitális művészetek tematikákban. Én pont egy szuper tárlatot fogtam ki, Alison Jackson fotóit és installációit. Abból indult ki a művész, hogy a legtöbb ember megszállottan érdeklődik a celebek magánélete iránt. Azok minden lépését paparazzik hada figyeli és teljesen elmosódik a különbség, a képeken és cikkekben mi valós és mi hamis. A művész hasonmásokkal kreált jeleneteket ismert emberek életéből, leginkább Donald Trump, Justin Bieber és az angol királyi család tagjainak mindennapjaiból. Nehéz eldönteni a képek láttán, mennyi bennük a valóság, de pont így vagyunk akkor is, amikor sztármagazinokat olvasunk.
Az NRW tartomány egy komoly festmény- és szoborkollekciót is magáénak tudhat, ezeket a Kunstsammlung NRW, más néven a K20 mutatja be.
Itt elég komoly nevekkel lehet itt találkozni, mint például Picasso, Chagall és Modigliani, de szép kollekció van Paul Klee képekből is. Maga az épület egy komoly fekete gránittömb, Arne Jacobsen építész műve.
Ezzel szemben áll a Kunsthalle, ahol időszaki festmény- és fotókiállításokat rendeznek. Ide se jutottam be, mert épp renoválják az épületet.
Ez a 4 múzeum sorakozik az óvárostól északra, de attól délre is folytatódik a művészeti séta további két múzeummal.
Az egyik a K21 Kunstsammlung nevet viseli, itt modern festményeket, rajzokat és szobrokat állítottak ki.
Már maga az épület is egy érdekes látványosság, ugyanis a tetőt egy üvegplafonra cserélték, így a belső tér amolyan piazza-hangulatot kapott. A kiállításokon nem tolongott a tömeg, de nagyon népszerű volt a legfelső emeleten egy installáció, amihez egy hálón lehetett odakúszni a négy emeletnyi magasságban. Az „Orbit” Tomás Saraceno műve, amely felhőtengert és bolygótesteket jelenít meg.
Ugyancsak le a kalappal a kávézó-étterem előtt, aminek nagyon jó a hangulata.
Végül egy egész különleges helyszínen zártam a múzeumi sétát, ez a KIT, azaz a Kunst im Tunnel, a föld alatt kialakított kiállítóterem. Egész konkrétan a folyóparti sétány alatt vagyunk, két alagút találkozásánál (ezért V alakú a formája). Itt is inkább a kávézóban van élet, a kiállítás magyarázat nélkül elég értelmezhetetlen volt (legalábbis nekem).
Modern kiállítótermek
Düsseldorf nemcsak komoly múzeumoknak ad helyet, de több tucat művészeti galériának is. Két modern kiállítótermet kerestem fel. Először a pályaudvartól keletre fekvő városrészbe sétáltam el, ahol a Philara gyűjtemény bújik meg egy ház udvarában. Itt néhány teremben művészeti installációk váltják egymást, és van egy hangulatos kávézó is.
Apropó, kávézó. Alig 300 méterre a galériától egy rendkívül népszerű intézmény a Hüftgold Cafe, ahol nemcsak leülni volt esélytelen, de ahogy mondani szokták, egy gombostűt se lehetett leejteni.
Ezen a környéken biztos nem unatkoznak a lakók, ugyanis a kungfu központtól a balkáni étteremig, a török fürdőtől a kínai természetgyógyászokig mindenféle feliratot és kirakatot láttam.
És ha már ebben a városrészben voltam, egy szűk félórányi sétára levő utcába is elzarándokoltam. A rövid Kiefernstrasse minden egyes háza teljesen ki van pingálva, mintha egy graffiti-mennyországban járnánk.
A másik prominens modern kiállítóterem a Julia Stoschek Collection, amely csak elég limitáltan, vasárnap délután van nyitva. Ez a világ egyik legnagyobb magángyűjteménye az idő-alapú művészet terén, a hatalmas kollekciót időszakos kiállítások formájában mutatják be. A hangsúly a videó, multimédia és internetes installációkon van, azaz klasszikus festményeken nem itt kell keresni. A múzeum non-profit intézmény, belépő nincs. Azt még zárójelesen megjegyzem, ez a környék a város legelegánsabb lakónegyede, úgyhogy érdemes úgy időzíteni a múzeumlátogatást, hogy maradjon idő még egy kis csellengésre.
Tonhalle
A városban az 1926-ban épült koncertterem, a Tonhalle ad helyet mind a komolyzenei, mind pedig a rockkoncerteknek. Én most csak kívülről láttam, de az internetes fotók alapján szenzációsan néz ki belülről is.
Japán-negyed
Nem feltétlen turistalátványosság, de én megemlítem, mert annyira szeretem Japánt… Németországban itt, Düsseldorfban él a legnagyobb japán közösség (kb. 7000 fő) és ezt több helyen is tetten érhetjük a városban. A pályaudvartól nem messze van egy „Little Tokyo” városrész, számos japán élelmiszerbolttal és étteremmel. A hangulat annyira autentikus, hogy itt is sorok kígyóznak a legjobb ramen-éttermek előtt.
Emellett a város északi részén egy japánkertet is fel lehet keresni, míg a Rajna túloldalán az EKO-Haus nevű komplexumban japán templom, kert és teaház is helyet kapott.
Schloss Benrath és Classic Remise
A belvárosból villamossal lehet kijutni a Benrath-kastélyba, amely így tavasszal csak péntektől vasárnapig van nyitva. Az 1755-ben épült romantikus rózsaszín kastély parkja legalább olyan izgalmas, mint a termei, amikor ott jártam, akkor is épp esküvői és terhesfotózást is tartottak a nyílegyenes fasorok közt. A kastélyt konkrétan a kertek közé tervezték – a választófejedelem szobája az angolkertre, a feleségéé a franciakertre, a konyha pedig a fűszerkertre nyílt.
A belváros és a kastély között egy csarnokban csodálatos autómatuzsálemeket találtam – ez a Classic Remise, aminek a felkeresését célszerű összekötni a kastélylátogatással (mivel egy irányban vannak). Egyszerűen imádom ezeket a régi járgányokat és mivel ez nem egy múzeum, hanem egy üzlet, nincs belépő, szabadon látogatható.
Szállás
A szokásos módszeremmel kerestem hotelt: megnéztem a booking-on minden minimum 8-as értékelésű helyet és végül a Select Prémium Hotel and Apartments lett a nyertes. Egyrészt azért, mert van kis konyharész a szobákhoz, így olcsóbban meg tudtam oldani néhány étkezést. Másrészt csak pár lépés a pályaudvartól, így kényelmesen megközelíthető mind a reptérről, mind pedig ha vonattal utazunk. Általában a pályaudvarok környéke minden nagyvárosban kissé lepukkant, itt sincs másként, de azért nem nevezném veszélyesnek. Külön kértem, hogy ne a forgalmas utcára, hanem a hátsó traktusra néző szobám legyen, ez nagyon csendes és nyugis volt.
Étkezés
A már említett Hinkel pékség és Café Hüftgold mellett még egy remek helyet találtam, ahova kávéra és sütire, de akár főételre is be lehet ülni: ez a Heinemann Konditorei Confiserie. A földszinten hatalmas választék van csokikból, cukorkákból, az emeleten, a leülős részen pedig süteményekből van óriási kínálat.
Emellett érdemes kihasználni a város multikulturális adottságait és végigkóstolni különböző nemzetek konyháit, például különösen jó a felhozatal japán bisztrókból.
Egy jó hangulatú, sokszínű várost ismertem meg, amely még egy szürke márciusi hosszú hétvégére is elég programot nyújtott – remélem, sikerül egyszer visszajönnöm nyáron is, és megnézni a nyüzsgő folyópartot!
Még sok-sok német írás itt
Németország – régiók és látnivalók
Utószó
Hasznosak voltak a fentiek? Szívesen olvasol ilyen útleírásokat, tippeket? Ha igen, és nem lenne ellenedre valamivel viszonozni a blogba fektetett munkámat, könnyen megteheted úgy, hogy neked ne kerüljön semmibe! Ha itt a weblap jobb sávjában (mobilos verzióban a lap alján) levő booking.com kockában keresel szállást, azaz itt ütöd be, hova és mikor utaznál, a rendszer ugyanoda navigál, mintha közvetlenül írtad volna be az adatokat ezen a lapon. A szállás neked ugyanannyiba kerül majd, booking-on a genius kedvezményed is megmarad, de a rendszer érzékeli, hogy tőlem indult a foglalás, így kapok egy pici jutalékot. Minden nap több órát töltök gép előtt, hogy ilyen ingyenes tartalmat írjak nektek és nem állnak mögöttem szponzorok, azaz ez amolyan lelkes „közszolgálat”:-). A számodra költségmentes támogatásod nekem további utakat tesz lehetővé és ígérem, azokról is hasznos beszámolók készülnek majd!:-)