Van, amikor oka van annak, hogy egy országba kevés turista megy, és van, amikor értetlenül áll előtte az ember. Bosznia-Hercegovina ez utóbbi eset. A mostari régi híd környékét leszámítva mutatóba is alig találkozni itt turistákkal, de épp ettől érintetlen, autentikus, hiteles az élmény, amit itt szerezhettem.
Boszniában csodálatos tájak vannak, főleg zord hegyek, zöldellő völgyek, de akadnak vízesések, csodás színű folyók is, sőt, az ország még 20 km tengerpartot is fel tud mutatni. Abszolút biztonságos ország, még szóló női utazóknak is. A helybeliek segítőkészek, a gasztronómia meg aztán végképp pozitívum: nagy adagok, finomak, egészségesek (sok hal, grillezett hús, saláta) és olcsók.
A legtöbb látogató bizonyára Szarajevóba érkezik repülővel, busszal, vonattal vagy épp autóval, de én Montenegró felől jöttem át a határon, úgyhogy a meglepő sorrendje a látnivalók felfűzésének emiatt van.
Tjentiste
Első utam a montenegrói határtól a nem különösebben ismert kis boszniai településre, Tjentistébe vezetett, itt áll ugyanis egy „spomenik”, azaz háborús emlékmű. Ilyenekből Jugoszlávia-szerte rengeteget felhúztak. Számos közülük elhanyagolt állapotban van, de sok szépen rendben tartva. Arról, hogy mik ezek a spomenikek, a szerbiai útleírásban írtam bővebben.
Itt Tjentistében néhány graffitit leszámítva igazán jó állapotban van a szobor, körülötte a kis park pedig kifejezetten gondozott. Úgy láttam, ha turisták nem is, de előszeretettel látogatják a helybéli kocogók, kutyasétáltatók.
Trebinje
Trebinje egy barátságos kisváros, ahol bár 30 ezren laknak, a hangulata miatt mégis falusiasnak tűnik. A várost átszelő folyón több híd is átível, de a legszebb az Arslanagic-híd, amely a mostari és visegradi társai után az országban a harmadik legszebb íves kőhíd.
A legfestőibb kilátásért érdemes felkapaszkodni a város felett magasodó hegyre, ahol a Hercegovacka Gracanica, a kolostor áll.
Stolac
Stolac maga is hangulatos, de az igazi vonzerő itt a várostól 3 kilométerre fekvő temető, a Radimlja Necropolis. A 130-nál is több síremlék változatos formájú és díszítésű, a kőfaragások a mai értelmezések szerint ez elhunyt foglalkozását vagy rangját jelölték. Ez a temető a legnagyobb ilyen nevezetesség az országban és jelentősége okán világörökség-várományos.
Pocitelj
A Neretva-folyó partján áll egy időkapszula – itt maradt egy város a 14. századból. A kőházak, a mecset és a régi város felett magasodó erőt bepillantást nyújt, milyen volt errefelé az élet évszázadokkal ezelőtt. A 2000-es évek elején sok történelmi épületet helyrehoztak és a történelmi városmagot jelölték a világörökségi listára.
Kravice-vízesés
Az ország egyik legszebb természeti látnivalója a Kravice-vízesés. A Trebizat folyón 120 méter szélességben több zuhatag omlik alá egymás mellett, a legmagasabb köztük 26 méter. Netes források szerint népszerű fürdőhely, nos, október vége felé én ennek nem láttam nyomát. Sőt, turistáknak is alig, szerencsére reggel nem volt sehol senki. A parkolótól pár száz métert kell csak gyalogolni, kiépített úton – idősek, kisgyerekek is könnyedén eljutnak (kerekesszék és babakocsi viszont nem, mert vannak lépcsőfokok).
Medugorje
Medugorjét az tette fel a zarándokok térképére, hogy 1981-ben néhány gyermeknek elmondásuk szerint megjelent Szűz Mária. Bár a katolikus egyház ezeket a jelenéseket nem ismerte el, sok vallásos ember keresi fel ezt a települést. Bevallom, mivel mégiscsak egy híres egyházi helyről van szó, sokkal pompásabb templomra számítottam. Az itt levő Szent Jakab templom mind külsejét, mind belső kialakítását tekintve meglehetősen szerény.
A templomtól úgy kétszáz méterre egy óriási Jézus-szobor áll, amelynek teljesen megmagyarázhatatlan módon a térdéből folyadék folyik. Na nem valami komoly forrásra kell gondolni, hanem apró vízcseppekre, de így is elég döbbenetes, mégis honnan csorog le a szikrázó napsütésben egy fémszoborról folyadék.
A zarándokok kis kendőkkel, papírdarabkákkal itatják fel a különös folyadékot (amely egyes vizsgálatok szerint könny). Amikor ott voltam, egy fiatal hölgy vagy száz kis papírlapot simított a szoborhoz, lehet, hogy valami távoli városból jött és vitt barátoknak.
Én elég szkeptikus voltam az egész történettel kapcsolatban, de azért én is felálltam az odakészített kis fellépőre, hogy elérjem a szobor térdét (igen, olyan hatalmas) és legnagyobb meglepetésemre tényleg ott volt két vízcsepp rajta.
Hasznosnak találod ezt a bejegyzést? Ha igen, támogathatod a munkámat úgy, hogy neked ne kerüljön semmibe! Ha a most tervezett utazáshoz vagy bármikor a jövőben szállást keresel, akkor ERRŐL A LINKRŐL NYISD KI A BOOKING-OT. A szállás neked ugyanannyiba kerül majd, a genius kedvezményed is megmarad. A rendszer érzékeli, hogy tőlem indult a foglalás, így kapok egy pici jutalékot.
Blagaj
Bosznia-Hercegovina egyik gyöngyszeme Blagaj városában egy 16. századi dervisház, amely a Buna folyó partján, közvetlenül egy sziklafal elé épült. Egy szerény belépődíj ellenében körbe lehet járni az épületet, melyben szobák, fürdők, vendégek fogadására szolgáló helyiségek sorakoznak. Nőknek fejkendő kötelező, ha nincs, akkor adnak.
A folyón hajókirándulásra is lehet indulni, a parton pedig friss pisztrángot felszolgáló éttermek állnak. Népszerű még a gránátalma is, több árus is kínálta frissen préselve, én sem hagytam ki, isteni!
Gnojnice
Igazán nem is Gnojnice itt a látnivaló, hanem annak határában egy elhagyott hangár. Mostar felé autózva a Gnojnicébe vezető bekötőút előtt kell figyelni jobb oldalon egy rácsos kapura (bal oldalon szögesdróttal elkerített terület van). A rácsos kapu egy régi betonutat igyekszik elzárni, de könnyen megkerülhető. Az út a forgalmas autóútról nem látható, de a közelben, alig száz méterre levő hatalmas hangárhoz vezet. Az alagútban sötét és hideg van, elég ijesztő. Én bár elindultam a mobilom fényénél befele, de elég hamar az inamba szállt a bátorságom, mert annyira furcsa hangok jöttek a mélyből.
Mostar
Partizán Emléktemető
Mostarban folytattam a bizarr látnivalók sorát, itt ugyanis az első utam egy külvárosi emlékműhöz vezetett. Mielőtt leraktam az autót a városnézéshez a kinézett hotel parkolójában, még elkanyarodtam ide, a Partizán Temető Emlékműhöz.
A hatalmas betonépítmény 1965-ben készült el, a 2. világháborúban megölt jugoszláv partizánok emlékére. A 90-es évek elején a háborúban súlyosan megsérült és bár 2005-ben helyreállították, ma ismét elhanyagoltnak, gazdátlannak tűnik. Egy kutyasétáltató helyi lányon kívül az égvilágon nem járt itt senki, pedig mint később megtapasztaltam, a mostari régi hídnál rengeteg látogató nyüzsgött. Pedig érdemes ide is eljönni, nemcsak a beton és a bizarr emlékművek szerelmeseinek, hiszen a kilátás is nagyon szép!
Sniper (orvlövész)-torony
Még egy urbex helyre elgurultam az autóval, a Sniper-toronyhoz. Az eredeti nevén Ljubljanska Bank épület az 1992-es háború idején a város legmagasabb épülete volt. Ezért, és mert remek helyen, a város közepén áll, az orvlövészek előszeretettel használták, így kapta ma használatos nevét. A csatákban megtépázott épületet graffitik borítják. Nem sikerült bejutnom, de nagyon nem bántam, mert úgy láttam, a legérdekesebb képek pont kint vannak, illetve a földszinten, ahova egyébként is beláttam.
Razvitak bevásárlóközpont
Számomra megdöbbentő volt egyébként is, hogy míg a turisták által látogatott rész, a híd környéke gyönyörűen helyreállított, pár száz méterrel arrébb még mindig rengeteg lerombolt épületet találni. Ilyen az egyébként rendkívül különleges homlokzatú Razvitak bevásárlóközpont is, egyszerűen vétek lenne ezt nem helyreállítani.
Stari most
Kevés olyan kultikus szimbóluma van a délszláv háborúnak, mint a mostari Régi híd – annak lerombolása és újjáépítése. A Neretva folyón átívelő hidat 1567-ben építették és évszázadokig szolgálta a várost, mígnem 1993 novemberében lerombolták. A csodálatos régi kőhíd elvesztése olyan nagy hullámokat vert, hogy helyreállítására komoly nemzetközi összefogás született. 2004-ben készült el ismét a fellelt maradványokkal és korabeli szerkezeti megoldásokkal, majd a következő évben világörökségi címet is kapott.
Koszki Mehmed pasa mecset
A hídra a legpazarabb kilátás a közeli Koszki Mehmed pasa mecsetről nyílik, melynek tornyába én is felkapaszkodtam (a fenti fotó onnan készült). A jegy a mecset meglátogatására, valamint a kis kert felkeresésére is jogosít, kár is lenne kihagyni, mert nagyon szép.
Görbe-híd
Bár rendkívül közel van a híres hídhoz, a Görbe-hídnál alig vannak látogatók. Ezt a hidat is újjá kellett építeni, mivel 2001-ben árvíz rombolta le.
Jablanica
Jablanica fő nevezetessége a Neretva folyó hídja, melyet már többször újjáépítettek, de háromszor is elpusztult. Az 1888-ban épült eredeti hidat először 1943-ban a partizánok rombolták le. Rekordgyorsasággal megépült egy új híd, de azt 1968-ban egy filmforgatás során robbantották fel. Néhány évre rá újabb híd készült el, melynek nagy részét 1991-ben az árvíz vitte el. A roncs ma már elárvultan kornyadozik a folyóba, csak néhány turista látogatja.
Konjic
A Konjic közelében található egykori bunker („ARK„) az ország kevéssé ismert, pedig igen izgalmas látnivalói közé tartozik. 1953 és 1979 között, 26 éven keresztül építették teljes titoktartás mellett. Az építkezés költségei 4.6 milliárd dollárt tettek ki, és ez az egykori Jugoszlávia harmadik legnagyobb beruházásának számított. A hatalmas bunker célja az volt, hogy egy esetleges atomtámadás vagy más jelentős krízis esetén itt találjon menedékre Josip Tito, valamint a jugoszláv kormány és katonai vezetés tagjai.
A hatalmas komplexum 6.400 méter alapterületű, legalacsonyabb pontja 280 méterrel van a föld alatt. A 12, folyosókkal összekötött blokkban lakószobák, konferenciatermek, irodák, kiszolgáló helyiségek kaptak helyet. A soha nem használt bunkerben hónapokra elegendő élelmet halmoztak fel, és szuper biztos megoldásokat építettek ki, hogy az áram- és vízszolgáltatás is zavartalan legyen.
A nagyközönség számára a bunker 2011-ben nyitott meg. Azon túl, hogy teljesen érintetlenül áll még benne a vadonatúj berendezés (bútorok, gépek, stb.), modern művészeti installációkat is berendeznek itt.
A bunker kizárólag vezetővel látogatható, egy másfél órás séta keretében. A túrák 10, 12 és 14 órakor indulnak. Tömegközlekedés nincs ide, csak autóval lehet eljutni, jó nagy kerülővel a legközelebbi városból, mert a szomszédos katonai üzem miatt egy óriási kanyart kell tenni.
Ilidza
Hol máshol sétálhatna az ember egyedül, zavartalanul egy római hídon, mint Boszniában? Mindenhol máshol autóbusznyi tömeggel kellene küzdeni, de itt szinte ismeretlenül áll ez a csodás híd egy út mentén.
Vrelo Bosne
Vrelo Bosne egy elragadó park Szarajevó közelében, a fővárosiak kedvelt kirándulóhelye. Bár nagyon népszerű, mégse zsúfolt, mert hatalmas a park, így jut bőven hely mindenkinek. A parkot behálózzák a Bosna folyó kis patakjai, melyeken kis hidak ívelnek át – tökéletes szelfipontok az ilyesmit kedvelőknek. Nagyon nyugodt, idilli hely, imádtam itt sétálni!
Szarajevo
Szarajevónak egyre több a rajongója, ami sokrétű építészetének és hangulatos óvárosának köszönhető. Én is bebarangoltam a régi negyedet, de a sok természetben töltött idő után nekem kicsit túl nagy volt a nyüzsgés.
Így inkább kiautóztam a külvárosba és felkapaszkodtam a Trebevic hegyre, ahol 1984-ben a téli olimpia bobversenyét rendezték. Az egykori pálya ma már graffitikkel borítva az urbexesek kedvence, mint ahogy a közelében található egykori csillagvizsgáló állomás is. A hegyre egy lanovkával is fel lehet jutni és akár a városba visszasétálva is útba ejthetőek ezek a régi betonkolosszusok.
Visoko
Vannak-e Európában piramisok? A tudomány mai álláspontja szerint nincsenek, de 2005-ben egy boszniai-amerikai üzletember bejelentette, hogy Visoko mellett „talált” egyet. Bár azóta sokan, sokszor megvizsgálták a gyanúsan szabályos hegyet, a tudósok mindig arra jutottak, hogy az minden porcikájában természetes. Ezzel együtt sikerült feltenni az egyébként teljesen jellegtelen Visokot a turistatérképre, én se bírtam ki, hogy ne nézzem meg a piramis formájú hegyet.
Travnik
Travnik egykor a török vezérek kedvelt székhelye volt, de a hírnevét tovább növelte, hogy itt született az ország Nobel-díjas írója, Ivo Andric. A szép épen maradt várba sajnos nem jutottam el, mert valami hatalmas felhőszakadásba keveredtem, úgyhogy kis várakozás után inkább hajtottam tovább.
Jajce
Nagy várakozással tekintettem a Jajce-vízesés felkeresésére, de bevallom, kicsit csalódással végződött a látogatásom. A városközpontban levő 21 méter magas vízesés meglehetősen látványos és azzal is szerencsém volt, hogy szezonon kívül egy árva látogató nem volt rajtam kívül. A látvány csak azért nem ragadott magával, mert túlságosan kiépítettnek találtam a környezetet, valahogy sokkal inkább megfog egy erdő közepén levő természetes zuhatag.
Nagyon azért nem lógott az orrom, mert ahogy továbbindultam a következő állomás felé, ilyen fantasztikus tájakon haladt az út.
Háborús emlékmű, Kozara nemzeti park
Míg fél éve azt se tudtam, mik azok a spomenikek, mostanra nagy rajongójuk lettem – a horvátországi, szerbiai körúton is sokat felkerestem már, de Bosznia is nagyszerű lelőhely. Ez is egy különleges példány a Kozara nemzeti parkban. Egy hegy tetején áll, hatalmas parkolóval, a közelben étteremmel, ez a hely a szocializmus fénykorában rendkívül népszerű kirándulóhely lehetett.
Háborús emlékmű, Grmec-hegység
Míg az előző helyen egy csapat iskolás és sok egyéni látogató is nyüzsgött, a következő elhagyatott emlékmű meglehetősen kísérteties helyen volt. Nem szoktam félni, de itt az erdő közepén feltettem magamnak a kérdést, normális vagyok-e, hogy egyedül mászkálok ilyen helyen. Különösen akkor bizonytalanodtam el, amikor szép lassan kétszer is elgurult egy terepjáró a közelemben. Szerencsére egy fiatal pár szállt ki belőle, akkor megnyugodtam, hogy csak nem lesz baj. Fogalmam nincs, miért vonzanak ezek a málló betonmonstrumok, de van bennük valami nagyon izgató.
Strbacki Buk
Innen egy „normális” turistának is értelmezhető nevezetességhez igyekeztem, a Strbacki Buk nevű vízeséshez. A navigáció Horvátországon akart keresztülvinni, de a határőr meghallva, merre tartok, nem engedett át. Ugyan arra sokkal rövidebb lett volna az út, azt mondta, nem lehet tranzitként belépni, és így jó nagy kerülőt kellett tenni. Teljesen érthetetlen volt, miért, de nem pattoghattam, úgyhogy mentem, amerre mondta. Nagy katasztrófa nem volt, mert ilyen tájakon vezetett az út, elképesztően szép fények és színek közt.
A vízesés a horvát és bosnyák határon van, rendkívül látványos. Itt se volt az égvilágon senki, egészen megörült nekem a jegyszedő. A zuhatag több részből áll, pallókon lehet mellette sétálni, imádtam a hangulatát.
Garavice Emlékpark, Bihac
Az út végére még egy spomenik jutott, Bihac mellett. Ezt már csak azért is érdemes volt felkeresni, mert a városka melletti hegyről nagyon szép kilátás nyílt a környékre.
Ezzel a panorámával zárult a bosnyák utazás, amely egy több országot érintő balkáni körút része volt. Annyi élményben volt részem a szűk egy hónap során, hogy egyáltalán nem bántam, hogy nem tudtam messzebb utazni. Rengeteg gyönyörűség vár ránk a határok túloldalán, néhány órányi autóútra is!:-)
A sorozat összes írása:
Albánia látnivalók és praktikus tanácsok
Montenegró látnivalók: négy nap alatt a legfontosabbak
Bosznia-Hercegovina: legjobb látnivalók
Utószó
Hasznosak voltak a fentiek? Szívesen olvasol ilyen útleírásokat, tippeket? Ha igen, és nem lenne ellenedre valamivel viszonozni a blogba fektetett munkámat, könnyen megteheted úgy, hogy neked ne kerüljön semmibe! Ha itt a weblap jobb sávjában (mobilos verzióban a lap alján) levő booking.com kockában keresel szállást, azaz itt ütöd be, hova és mikor utaznál, a rendszer ugyanoda navigál, mintha közvetlenül írtad volna be az adatokat ezen a lapon. A szállás neked ugyanannyiba kerül majd, booking-on a genius kedvezményed is megmarad, de a rendszer érzékeli, hogy tőlem indult a foglalás, így kapok egy pici jutalékot. Minden nap több órát töltök gép előtt, hogy ilyen ingyenes tartalmat írjak nektek és nem állnak mögöttem szponzorok, azaz ez amolyan lelkes „közszolgálat”:-). A számodra költségmentes támogatásod nekem további utakat tesz lehetővé és ígérem, azokról is hasznos beszámolók készülnek majd!:-)