Szerbiában már jártam korábban, sőt, jubileum volt, ugyanis 2013-ban az volt a 100. ország, amit meglátogattam. Akkor azonban nem mentem el az ország déli régiójába, pedig sok érdekes van arrafelé is. Úgyhogy már jó ideje érett, hogy folytassam a felfedezést és komplett útikalauzt tudjak írni nektek, melyek a legjobb szerb látnivalók.
A feketével jelzett útvonal a térképen a 2013-as utam mutatja, merről itt olvashattok:
Öt sűrű nap szomszédolás, avagy a Vajdaság legszebb látnivalói
A pirossal jelzett út pedig a mostani utazás útvonala, ami ennek a blogbejegyzésnek a témája.
Szabadka (Subotica)
Az első megállóm Szabadka volt, ahol ugyan már jártam korábban, de ez nem az a város, amit könnyen megun az ember. Nem akarom szépíteni a helyzetet, a szerb nagyvárosok (Belgrád, Újvidék) nem a szépségükről híresek, de Szabadka egy gyöngyszem a csodás szecessziós építészetével. Most csak két házat céloztam be: a múltkori utazás kedvencét, a Raichle-palotát, valamint az akkor még romosan álló, mára felújított Zsinagógát.
Ez utóbbi egyszerűen álomszép lett. Komolyan mondom, ha eltekintünk a határmizériától, bő két óra alatt le lehet ide autózni és én mondom, megéri. A Zsinagóga keddtől péntekig 10-18, szombaton és vasárnap 10-14 óra közt van nyitva, hétfő szünnap. Úgyhogy ha hétvégén jöttök, mint én, figyeljetek oda, hogy ne késő délután érjetek ide.
A Raichle-palota most zárva volt, de oda már legutóbb bejutottam, nem volt nagy katasztrófa. Azt mondjuk nem értettem, hogy a szomszédos magyar konzulátus gyönyörű épületét miért nem lehet még kívülről se fotózni, de a feliratok és különösen a szigorú őr ezt egyértelművé tették. Nyitva volt viszont a Raichle-palota mögötti Boss étterem, melynek nagyon hangulatos kerthelyisége van és láthatóan rendkívül népszerű a helybéli családok körében.
Megálltam röviden a palicsi tónál is, ahol imádom a régi, fából készült házakat, éttermeket, melyeken vidám, színes virágmotívumok vannak. A tó környéke nagyon rendezett, sok a virágágyás, köztéri szobor, szép sétány – egy séta itt igazi kikapcsolódás!
Tarcal-hegység (Fruska Gora)
Indultam Újvidékre, de mivel úgyis csak délután lehetett bejelentkezni a hotelbe, beugrottam előtte két helyre. Az egyik a múltkori úton már felkeresett Novo Hopovo kolostor volt, amihez át kellett vezetnem Fruska Gorán, azaz a Tarcal-hegység hullámzó dombvidékén.
A 15. és 18. század közt 35 kolostor épült itt, hogy védjék a szerb vallást a délről érkező törökök ellen. Ezekből 15 maradt fenn a mai napig, és mindben zajlik még az élet. Mivel közel vannak egymáshoz, egy egynapos kirándulás keretében több is meglátogatható. A remek túrautak és a bájos kolostorok mellett kiváló borászatok is vannak a vidéken, úgyhogy igazán kerek kis programot lehet itt rögtönözni.
Belcsény (Beocin)
Mostanában kezd divattá válni az urbex, az elhagyatott helyek felkeresése, de nálam már ez régi becsípődés. Igaz, én csak romos kastélyokba mászok be évek óta, más típusú épület ritkán érdekel. Egyszer megláttam néhány képet egy szerb kastélyról, amit azóta se tudtam kiverni a fejemből, most végre eljutottam ide:-)
A belcsényi Spitzer-kastély az ország talán legszebb elhagyatott kastélya. A 19. század végén Spitzer Ede építtette, akinek Belcsényben cementgyára volt. A kastélyt a parlamentünk tervezője, Steindl Imre álmodta meg, négy stílust (román, gótikus, barokk és reneszánsz) ötvözve magába. A kastélybelső hamisítatlan magyar szecesszió (volt), Zsolnay-kerámiás kandallóval, a falakon csodás színes motívumokkal. A Spizter-család 1889-től a második világháborúig élt itt. A háború után államosították, működött a falai közt iskola, rádióállomás, étterem és könyvtár.
Ma már nagyon romos és elhanyagolt, de így is leesik az ember álla a még megmaradt részletek láttán. Jó félórát egyedül élvezhettem a hangulatát, fotózhattam kedvemre, aztán beállított egy kis csapat, esküvői fotózásra. Ahogy írtam az elején, trendik az ilyen helyszínek:-)
Újvidék (Novi Sad)
Újvidéket az Exit fesztivál tette fel a fiatalok térképére. Bár látogatásom épp a fesztivál utánra esett, a plakátok még kint voltak, és itt egyébként is meglehetősen fiatalos hangulat van. Különösen élénk a Városháza és a Mária Neve Római Katolikus Templom által közrefogott hatalmas tér, valamint a Duna utca, a kis egyemeletes, színes, régi házaival, kávézóival.
A város legpompásabb műemléke a Péterváradi erőd, amely a folyóra néző dombon helyezkedik el. A masszív erődítményt 1692 és 1780 között, 88 évig építették és a 18. században Magyarország legmodernebb és legnagyobb vára volt. Az erőd börtönnek készült, de már maga az építkezés is pokol volt – a legintenzívebb időszakában ugyanis naponta 70-80 munkás vesztette itt el az életét.
Az erőd jelképe az óratorony, melyen felcserélték a kis- és nagymutatót. A dunai hajósoknak, katonáknak, őröknek ugyanis elég volt tudni, hány óra, így azt a jobban látható nagymutató mutatja.
Az erőd kiváló állapotban van, ugyanis soha nem volt itt jelentős ostrom, idegenek soha el nem foglalták. Méretét jól érzékelteti, hogy csak a föld alatti folyosók és raktárak rendszere 16 km-t tesz ki. A területén múzeum és planetárium működik, valamint a világ talán legnagyobb művészkolóniája.
Újvidéken sok érdekes múzeum is működik, és nagyon praktikus az elhelyezkedésük, mert egy téren található több is belőlük. Úgyhogy ha rossz idő, akkor nem kell átszelni a várost egyikből a másikba, simán el lehet tölteni ott akár egy egész napot. Érdekes még a Báni palota hatalmas hófehér tömbje is, bár ezt csak kívülről lehet megnézni. Nem kell érte kerülni, pont félúton van, ha a belvárosból a Péterváradi-erőd felé sétálunk.
De érdemes elszakadni a belvárostól, meg az útikönyvek látnivalóitól és csak úgy nekiindulni más városrészeknek. Egy korábbi selyemfestő üzemben nyílt meg a Silvara kulturális központ, ahol változatos rendezvényeket tartanak. A város másik részén, szintén régi gyárnegyedet hasznosítottak újra kulturális célokra, itt az SKNC diákszervezet szervez programokat, fesztiválokat.
Hasznosnak találod ezt a bejegyzést? Ha igen, támogathatod a munkámat úgy, hogy neked ne kerüljön semmibe! Ha a most tervezett utazáshoz vagy bármikor a jövőben szállást keresel, akkor ERRŐL A LINKRŐL NYISD KI A BOOKING-OT. A szállás neked ugyanannyiba kerül majd, a genius kedvezményed is megmarad. A rendszer érzékeli, hogy tőlem indult a foglalás, így kapok egy pici jutalékot.
Ha pedig jegyeket vennél a getyourguide-on, ERRŐL A LINKRŐL INDULJ. Köszönöm!:-)
Belgrád
Belgrád egész más típusú főváros, mint mondjuk Budapest vagy Prága, melyek a szépségükkel veszik le a látogatót a lábukról. Itt nem annyira a látnivalók, mint inkább a város energiája, lüktető élete az érdekes. Egyszerűen irigylésre méltó, ahogy az itt élők élvezik az életet és kihasználják a városuk adta lehetőségeket – ott csacsognak a teraszokon, napoznak a folyóparton, korzóznak a várfalon. Pár itt eltöltött óra után azon már meg sem lepődünk, hogy a várfal tövében tenisz- és kosárlabdapályák sorakoznak. Néha ugyan átsuhan az ember agyán, vajon ki dolgozik, amikor egy szimpla hétköznap kora délután is tele vannak a kávézók, de lehet, hogy ők így élik a munkás hétköznapokat is. Este sem tapadnak a tévére vagy a mobiltelefon kijelzőjére, inkább élőben beszélgetnek az ismerősökkel, sőt, ahogy megtapasztaltam, boldogan elegyednek szóba bárkivel.
Vár és sétálóutca
Ha már szóba jött a vár, a magyar látogatóknak persze kihagyhatatlan látnivaló az 1456-os nándorfehérvári győzelem helyszíne, melyre szerb–magyar felirattal ellátott Hunyadi János-emlékkő hívja fel a figyelmet.
A város szíve a Knez Mihailova utca, vagy ahogy a helyiek egyszerűen becézik, a „Knez”. Bevallom, én nem jöttem lázba tőle, semmiben nem különbözik a világ más nagyvárosaiban megtalálható sétálóutcáktól, ahol a pontosan ugyanazok a divatüzletek sorakoznak világszerte, néhány étteremmel váltakozva. Szerintem érdemes ettől elszakadni és elindulni más városnegyedekbe. De ha mégis itt maradtok, a hűtőmágnesek és fagylaltozók tengerében nézzetek fel a házakra is, akad pár izgalmas, mint például a Zepter-múzeum épülete vagy a sétálóutca végén a fenséges Moszkva-hotel.
Brutalista építészet
Újbelgrád betonrengetege a hagyományos turistáknak minden bizonnyal rém unalmas, sőt, talán riasztó, de szocialista modernizmus, brutalista építészet szerelmesei és a bizarr látnivalók kedvelői itt aztán elemükbe érezhetik magukat – Újbelgrád ennek az irányzatnak a szabadtéri skanzenje.
A legfontosabb épületek a Nyugati-városkapu, más nevén a Genex-torony, a Sava-ház, a Hotel Jugoslavija és a Szerbia-palota (Palata Srbije). Kihagyhatatlan az ország talán legfontosabb modernista alkotása, az 1935-ben épült a Légierő Parancsnokság épülete (Komanda vazduhoplovstva). Bár ezek az ikonikus épületek, a városnegyed utópisztikus hangulatát valójában a hatalmas lakótömbök adják. Ezek közül a 23-as blokk maradt meg a legautentikusabb állapotban, ahol a közösségi helyeket (óvoda, iskola, parkok) masszív tornyok veszik körbe.
A város többi részén is találunk néhány csemegét, ilyen például a 14 emeletes Katonai Orvosi Akadémia (Vojnomedicinska akademija), az ország legjobb kórháza a Banjica dombon és a Keleti városkapu, avagy a Rudo-ház.
Ahogy a szocialista rendszer és Jugoszlávia szétesett, ugyanúgy az ezek dicsőségét hirdetni hivatott lakóházak is, pedig ez az építészet épp az utóbbi időben került az érdeklődés középpontjába. A szocialista modernizmusnak sok rajongója van, született erre például saját instagram oldal is, a @socialistmodernism.
A Légierő Parancsnokság épületétől csak 10 perc gyalog Zimony hagyományosabb arca, ahol hangulatos Duna-part, kedves kis házak, hangulatos kávézók találhatók. Egészen döbbenetes az átmenet a szürke, rideg betonrengeteg és a kedves, színes, barátságos házak közt.
Trendi helyek
A sok történelmi és szocreál negyed mellett van trendi rész is, méghozzá az Ada Ciganlija homokos strandjai. Van lehetőség fürdésre és vízi sportokra, no és persze itt is sorakozik egy rakás étterem meg kávézó. Van a folyópartnak horgászstéges része is, itt aztán megállt az élet, mint nálunk a Rómain.
Tito kék vonata
Az igazi csemegét a végére hagytam. Egy külvárosi, turistacsapásokból kieső pályaudvaron bukkantam rá egy letűnt korszak különös relikviájára, Tito egykori kék vonatára. Joszip Tito az 1945-ben megalakuló jugoszláv koalíciós kormány miniszterelnöke lett, majd 1953 és 1980 közt az ország elnöke volt. Ő volt az egyetlen a keleti blokkban, aki hátat fordított Sztálin rendszerének és különutas fejlődést valósított meg, miközben ügyes belpolitikával a sok etnikumú országot sikerült egyben tartania. A legendás kék vonat nemcsak arra szolgált, hogy ezzel közlekedjen az országban, de számos külföldi államfőt is fogadott itt. Megfordult a vonaton Erzsébet királynőtől Yasser Arafatig a 60-as évek minden fontos politikai személyisége. Az egyedileg kialakított vasúti kocsik a szocialista stílust ötvözik olyan klasszikus elemekkel, mint a mahagónifa vagy mozaik falborítások.
De hogy lehet ezt megtalálni? A Topcider vasútállomásra kell először kimenni (GPS-sel autóval vagy jár ide villamos is). Itt lehet megvásárolni a jegyet (300 dínár) a világ leglassúbb pénztáros nénijétől, aki arra a kérdésre, hogy de hol a vonat, csak annyit válaszol: busz! Csóváltam a fejem, hogy de nekem vonat kell, mire ő határozottan válaszolt: busz! Ezt az örökkévalóságig folytattuk volna, ha nem jön arra végre egy utas, aki tudott angolul és elárulta, innen még buszozni kell a 3-as busszal, kb. egy kilométert. Ott kell leszállni, ahol egy cikk-cakkos, amolyan fektetett Toblerone-szerű épületet láttok, na, az a depo, ahol rejtegetik a vonatot. Akkor már csak az őrt kell előkeríteni, aki tudja, hol a kulcsa. Az őr ugyan nem beszél angolul, de segítőkész és szívesen kattint a látogatókról fotókat. És van miről – bármit meg lehet fogni, bárhova le lehet ülni!
A vonat nem mindig rostokol a depóban, időnként szerveznek vele utakat, sőt, az igazi fanatikusok akár ki is bérelhetik.
Manasija-kolostor
A Manasija kolostor egy masszív, hatalmas falakkal körülvett erőd, a Resava-folyó szurdokában. A várszerű terület közepén áll a Szentháromság-templom, és az egész komplexum világörökség.
Krupaj-forrás
Külföldiek nem igazán utaznak el eddig, de a szerbek körében népszerű kirándulóhely a csodálatos-színű Krupaj-forrás. A helybéliek szerint nemcsak egy káprázatosan szép forrást látunk itt, hanem egy titkot is. A legenda szerint a Homolje-hegység nagy mennyiségű aranyat nyelt le, és elrejtette az Arany-barlangban, a Krupaj-forrás mélyén, ahol a kincset a tartori vízi szellem őrzi. Minden évben, az „ördögök napján”, a szellem megszólaltatja a dobokat és meghívja a többi szellemet is az ünnepre. Csak ezen a napon nyílik a misztikus barlang bejárata. A pénzéhes nők éjszaka léphetnek be a folyóba, hogy találkozzanak a szellemmel. Cserébe a szellem díjat követel, általában egy gyönyörű fiatal nőt. A forrás Krupaja és Milanovac falvak közt található, szerb neve Krupajsko Vrelo. A forrás szabadon megközelíthető, belépő nincs.
Gamzigrad
A Gamzigrad melletti Felix Romuliana, azaz Galerius császár palotája az egyik legfontosabb késő római hely, természetesen világörökség.
Galerius a perzsák felett aratott győzelem megünneplésére kezdett 289-ben építkezési munkálatokat születése helyének kijelölésére. A komplexum Felix Romuliana nevet kapta Galerius édesanyja, Romula királynő, a pogány kultusz papnőjének emlékére. A spliti Diocletianus-palotához hasonlóan a palotát reprezentatív császári rezidenciának tervezték egy trónjától megfosztott uralkodónak. Az erődítmény régészeti munkálatai egy kivételesen finom mozaikokkal, fürdőkkel és lenyűgöző kapukkal ellátott palota maradványait tárták fel.
Ahogy közeledtem a palota felé, meglepett, milyen pompás állapotban van. Ilyenkor átfut az ember agyán, hogy bizonyára rekonstruálták a falakat, de nem – azok mind eredetiek! Az is meglepő elsőre, hogy nem tisztították meg a helyszínt a falakat néhol benövő növényzettől, de utánaolvasva kiderült, hogy attól tartanak, ez több kárt okozna, mint előnyt.
Rosomača-kanyon
A következő látnivalóért igencsak megküzdöttem – kétszer egy órát autóztam rettenetes utakon, ahol épp építkezés folyt. A autóm rettentő koszos lett, de igazi kis hős volt, megküzdött minden tereppel. Egyszer egy olyan necces helyen mentünk át (félig felhajtva egy sóderhalomra), hogy az ott dolgozó úthengeres fiú nagy mozdulatokkal, teátrálisan meg is tapsolt – ez jól esett:-) Nagy öröm volt utána rendes aszfalton autózni és a kis autóm kapott egy soron kívüli mosást jutalmul:-)
A Rosomača-kanyon Slavinja falu közelében bújik meg a Balkán-hegységben (Stara Planina). A kanyont egy folyó vájta a hegy sziklatömbjébe. A sziklaalakzatok réteges szélei üstök és edények benyomását keltik, ezért a kanyon beceneve Rosomača Pots . A szokatlan kanyon körülbelül 500 méter hosszú, falai pedig mintegy 70 méter magasak.
A kanyon alján a víz ritkán melegebb öt-hat foknál, de mindegy is, hiszen a sziklák meredeksége miatt a jeges vizet szinte lehetetlen elérni. A folyó impozáns vízesések sorozatát hozta létre, és ez az egyedülálló látvány igazi felfedezetlen kincset jelent a természet szerelmeseinek. Távoli fekvése miatt a kanyont nem látogatja sok turista, csak elszántabb túrázók járnak erre. A kanyon körül régi szerb falvak találhatók, ahol roskadozó agyagfalú házak között botjukra támaszkodó idős bácsik és nénik csoszognak. Fiatalokat elvétve se látni erre, nem sokáig maradnak fent ezek a települések…
A Rosomaca Canyon Pirot városától csak úgy 30 km, de épp építek az utat. Ráadásul el is tévedtem, mint ahogy egy szlovák házaspár is, mindketten Rosomac felé mentünk egy elágazásnál, ráadásul a navigáció is erre vezetett. Ne dőljetek be se a táblának, se a navigációnak – ahol egy Rosomac tábla van bal felé, ott jobbra kell tartani, úgy juttok el Slavinja faluba és ott lehet parkolni a falu közepén (ne valami nagy betonparkolót keressetek, hanem ahol van hely 4-5 autónak a rettenetesen kátyús út mellett). Innen jól jelzett, félórás séta a kanyon. A kanyon szabadon megközelíthető, belépő nincs.
Rsovci sziklatemploma
A kanyon felé útba esett Rsovci is, akkor már megálltam röviden elsétálni az itt található sziklatemplomhoz. A Szent Péter és Pál templom különlegessége, hogy az egyik freskója kopasz Jézust ábrázol, és ez egyedülálló az ortodox freskó-festészetben.
Bubanj Memorial Park (Nis)
Nis városába egy emlékmű, azaz spomenik miatt mentem. Mi is az a spomenik? Röviden: antifasiszta emlékművek. Kicsit bővebben:
A második világháború alatt erős ellenállási mozgalom volt Jugoszláviában, amelyet a világ ezen részén közismertebb nevén Nemzeti Felszabadítási Háborúnak vagy Nemzeti Felszabadítási Harcnak neveznek. A kommunista vezetésű jugoszláv partizánok Joszip Tito (a későbbi elnök) forradalmi parancsnoksága alatt Jugoszlávia számos részén számos csatát vívtak Németország és szövetségesei ellen. Ezrek haltak meg, nemcsak katonák, hanem civilek is (köztük a koncentrációs táborok számos fogvatartottja). Az elhunytak és a véres csaták emlékére Jugoszláviában az 1960-as évektől kezdve több mint ezer spomenikot állítottak fel az 1980-as évekig. Van egy zseniális weblap, ahol ezek megtalálhatóak: a Spomenik database.
Djavolja Varoš
Djavolja Varoš (Ördögváros) nagyjából kétszáz, 2-15 méter magas sziklából álló alakzat, melyek évszázadok alatt formált meg a természet. Az Ördögvárost az erózió mellett két, rendkívül savas, magas ásványianyag-tartalmú forrás alakította.
A magas kőalakzatokhoz természetesen legenda is fűződik: a szikla eszerint esküvői vendégek megkövesedett csoportja, akik majdnem testvérházasságot kötöttek, de az utolsó pillanatban ettől a bűntől Isten megvédte őket.
A legközelebbi városok Kursumlija és Prolom Banja, ezektől ki van táblázva az Ördögváros. Busz nem jár ide, úgyhogy csak autóval közelíthető meg. A parkolótól mintegy 800 métert kell gyalogolni a sziklákhoz, melyekhez az ösvény végén falépcsők vezetnek fel. 350 dínár a belépő.
Studenica kolostor
A gyönyörű erdőkkel körbevett Studenica kolostor az egyik legnagyobb és leggazdagabb szerb ortodox kolostor, amely leginkább a 13. és 14. századi bizánci stílusú freskófestészet gyűjteményéről ismert. 1183-ban Stefan Nemanja – a középkori szerb állam alapítója – hozta létre. Erődített falai három templomot ölelnek fel: a Miasszonyunk templomot és a Király templomot, amelyek fehér márványból épültek, valamint a kisebb és egyszerűbb Szent Miklós templomot. A kolostor fontos helyet foglal el a szerb történelemben, ugyanis a középkori Szerbia kulturális és szellemi központja volt. Itt készült az első szerb nyelvű irodalmi könyv is.
Novi Pazar
Novi Pazar a Szandzsák tartomány székhelye. Rendkívül sokféle építészetet találunk itt egy kisvárosba összezsúfolva, az ortodox templomok pedig keverednek a mecsetekkel. A legfurcsább épület a Hotel Brbak, melyhez egy híd is kapcsolódik és itt már a török negyedben találjuk magunkat. Az üzletek, kávézók, borbélyboltok hangulata, a fejkendős lányok-asszonyok látványa és a szokásosnál is kaotikusabb közlekedés alapján akár egy arab országba is képzelhetjük magunkat.
Sopocani
Akárcsak Studenica, a Sopocani-kolostor is védett világörökség. A 13. század közepén épült, és belső freskói meglepően jó állapotban őrződtek meg. Maga az UNESCO helyszín négy tételből áll, melyek nagyon közel találhatóak egymáshoz. A Sopocani kolostor az egyik, és mellette védett még Stari Ras (az első szerb főváros), a Djurdjevi Stupovi kolostor, valamint a Szent Péter-templom (itt vigyázz, amikor kifelé jössz, még én is bevertem a fejem az alacsony ajtófélfába a 153 centimmel ). Mindegyik Novi Pazartól maximum 10 kilométerre helyezkedik el, így akár egy nap alatt körbejárhatók. De ha kevesebb az idő, akkor szerintem a Sopocani-kolostor a legizgalmasabb a csodás régi freskókkal.
Uvac-kanyon
Elég volt egyetlen pillantás egy fotóra erről a kanyonról, hogy bekerüljön a megnézendő látnivalókat gyűjtögető excel táblába. Olyan érzése van az embernek a kanyargó kék csíkot nézve, mintha a természet nem tudta volna eldönteni, merre vezesse a folyót:-) A megközelítése igényel némi szervezőmunkát, ugyanis személyautóval elég neccesen közelíthető meg.
Először is el kellett jutnom Sjenica városába (Novi Pazartól nyugati irányba egy óra). Innen északra kell fordulni Ivanjica felé, és hét kilométer múlva áthaladtam egy kis hídon. További 400 méter múlva van egy balra tartó földút, az vezet a 7 km-re levő Molitva kilátóhoz.
Mivel nem volt igazán időm és kedvem 2×7 km-t gyalogolni, szerveztem erre az útra dzsipet. Bár elég sokan nekivágnak személyautókkal az útnak és a legtöbben fel is jutnak (számomra rejtély, hogy, mert még csontszáraz időben is horror az út), a sofőröm elmondta, meglehetősen gyakran kell jönniük menteni.
A dzsipet a nemzeti park helyi munkatársától kell kérni, a főnök neve és elérhetősége: Kovacevic Miloje-Mika, email: kovacevicmika@gmail.com. Az út oda-vissza fent fotószünettel 50 euró. Szintén ő tud intézni hajókirándulást lent a szurdokban, az fejenként 10 euró. Elvileg a hajókirándulás során is lehetőség van felmászni a kilátóhoz, de az elég combos túra. A dzsip és a hajó is csak a nyári hónapokban érhető el (télen óriási hó van itt) és érdemes legalább 10 napra előre szólni, mert nincsenek sokan a terepjárósok, úgyhogy aki előbb lecsap rá, az kapja.
Az Uvac kanyon egyébként nem csak azért érdekes, mert gyönyörű, de van még két különlegessége. Itt fészkel a fakó keselyű, az ország legnagyobb madara, amely egyszer már majdnem kihalt. No és csodás barlangok is vannak a sziklafalakban, némelyikbe be is lehet siklani a hajókkal.
Sirogjono
Sirogojno egy illúzió, de annak csodálatos. A hegyoldalon elterülő házcsoport ugyanis valójában egy 19. századi szerb falu aprólékos rekonstrukciója. Nemcsak a házak korhűek, de a berendezésük is, olyan részletességgel, mintha a lakók csak pár perce léptek volna ki az épületekből. A lakóházak mellett van itt a pékségtől a korongozó műhelyen át a pálinkalepárlóig minden, ami régen egy falu életének része volt. Nemcsak nézelődni lehet, de kóstolni is- a kajmaktól a szerb töltött káposztáig elég komoly a felhozatal.
A Sirogojno-stílusú kötött holmik, azaz kardigánok, sálak és sapkák ma már több világváros kirakatában megtalálhatók és itt is van alkalom vásárolni belőlük.
Drvengrad/Küstendorf
Akárcsak Sirogojno, Drvengrad is egy mesterséges falu, de egészen más okból jött létre. Megálmodója Emir Kusturica volt, aki a 2000-es évek elején itt forgatta „Az élet egy csoda” című filmjét. Kusturica így számolt be a helyszín kiválasztásáról: „Napokig vártunk, hogy rögzíthessünk néhány napsütéses, száraz időt igénylő jelenetet. Végül megpillantottam egy helyet, amelyet állandóan megvilágított a nap, és ahonnan az egész környék belátható volt. Úgy döntöttem, hogy oda fogok költözni.” Kusturica nemcsak saját otthonát, de egy egész települést hozott létre. A falu szabadtéri múzeumként működik, azaz turisták által látogatható, több ház étteremként, műhelyként, üzletként szolgál, de mozija és könyvtára is van. Szállóvendégeket is fogadnak, valamint filmrendezői tanfolyamokat és filmfesztiválokat tartanak itt.
Drina river house
Bajina Bašta városához közel, a Drina folyó szűk kanyarulatában egy apró faházikó egyensúlyoz egy sziklaszirten. A kis kunyhó bő öt övtizede áll a Drina-folyó közepén, Szerbia és Bosznia-Hercegovina határán. A helyi legenda szerint az alapjául szolgáló kőszikla még a középkorban került a folyóba, amikor egy helybéli hős nem akarta, hogy lovának a mély vízben kelljen átgázolnia a túlpartra. Felmászott egy közeli hegyre és egy óriási szikladarabot lökött bele a vízbe, így a ló egyszerűen arra felugorva tudta átvinni gazdáját a folyó másik oldalára.
A szikladarab sokáig az úszók kedvelt pihenőhelye volt, de nyáron mindig túlságosan felforrósodott. Ezért 1968-ban egy kis társaság a vízben úszó fadarabokból egy kunyhót eszkábált rá. Bár ezt rendszeresen elmossa rossz időben a magas vízsodrás, már hétszer újra építették. A kis ház 2012-ben lett világhírű, amikor egy magyar fotós, Becker Irén által készített képen bekerült a National Geographic magazinba.
Kadinjaca spomenik
Uzice település közelében is felkerestem egy emlékművet, amely annyira kiterjedt, hogy igazán csak drónnal lehetne róla egy rendes fotót készíteni. A monumentális alkotás egy 1941-es ütközetnek állít emléket.
Ovčar-Kablar szurdok
Szerbiának ezt a kanyargó folyó melletti szurdokvölgyét gyakran emlegetik úgy, mint a szerb „Athos-hegy”, ugyanis a folyóvölgyben a 14. század óta több mint 30 ortodox kolostor épült. Ezekből ma már csak tíz kolostor, egy templom és egy szentélyként tisztelt barlang maradt fenn. Örvendetes különbség a görög ortodox kolostorállammal összehasonlítva, hogy itt a templomokba nők is beléphetnek, úgyhogy a rendkívül festői autózás közben meg-megálltam megcsodálni az ikonosztázokat. Nekivágtam a hegytetőnek is, ahova több kilométeres, kanyargós út vezet. Az első néhány kilométer aszfaltos volt, de aztán átváltott murvásra, majd földútra, egyre nagyobbak lettek a kátyúk és a buckák és bevallom, megfutamodtam. Annyira kihalt volt az a rész, nem akartam elakadni ott.
Šumarice Memorial Park, Kragujevac
Kragujevac városának szélén egy hatalmas park terül el, melyen számos spomenik található. Ezek tényleg jó messze vannak egymástól, úgyhogy bejárásukhoz autó, de legalábbis kerékpár szükséges. A leglátványosabb Vojin Bakić alkotása, a „Körök”, amely a területen fekvő tömegsírokra emlékeztet hatalmas, fémből készült kör alakú lemezeivel.
Bissingen-Nippenburg-kastély, Temesvajkóc
És ha az utazást a belcsényi kastélyban egy kis urbex-kalanddal kezdtem, azzal is fejeztem be. Temesvajkóc Bissingen-Nippenburg-kastélya is sokat megélt épület, utoljára egy gyárnak adott otthont. A neten az utolsó információ az volt, hogy elhagyatott rom, de nem volt az, nekem úgy tűnt, talán gépjavító-állomás lehet, mert sok mezőgazdasági gép állt az udvarban és kutyás őr is volt a kapuban. Én elsétáltam mellette, bár kicsit kiabált felém valamit. Úgy tettem, mintha nem érteném, ami nem volt nehéz, hiszen egy kukkot se értek szerbül. Reméltem, azért a kutyát nem uszítja rám és nem is tette. Ha már kerültem egy bő órát a hazafelé úton, úgy voltam vele, nekem ide muszáj bemennem. Sok kastélyos szép részlet nem maradt meg bent, csak néhány díszes ajtó és kékre festett zömök oszlop.
Praktikus információk
Az első akadály, amit venni kellett, a beutazási feltételek nyomon követése volt, de szerencsére nem volt semmi gikszer, Szerbia nem kér se oltást, se tesztet, se regisztrációt – jöhet bárki, szabadon.
Talán épp ezért, no és azért is, mert Szerbia tranzitország a szintén szabad beutazást engedő, tengerparti Albánia felé, nagyon sok utazó torlódik fel a népszerű határátkelőhelyeken, úgyhogy most jó szolgálatot tett a Borderwatcher applikáció, valamint a szerb-magyar határra szakosodott facebook csoport. Ezeket nagyon nyomatékosan ajánlom, mert nem mindegy, hogy 5-6 óra vagy 10 perc alatt érsz át a határon.
Sajnos a magyarországi roaming keret itt nem használható, mivel Szerbia nem EU tag. De nem drága az adat helyi SIM kártyával, 10 Giga mindösszesen kb. 500 dínár (hárommal kell nagyjából szorozni, hogy megkapjuk a forint összeget)
A helyi pénz a szerb dínár, de nem kell sokat váltani belőle, hiszen szinte mindenhol lehet kártyával fizetni (autópályadíjakat is). Helyi pénzre mindössze az autómosóban volt szükségem.
Óvatosan vezessetek. A szerbek amolyan „egyszer élünk” hozzáállással száguldoznak és mániájuk, hogy a kanyargós szerpentineken levágják a kanyart, persze akkor is, ha beláthatatlan az útvonal. Nekem kétszer kellett satufékkel kicsúszni az útról, hogy elkerüljem a frontális ütközést, úgyhogy mindig legyetek észnél.
Az utazás a Szerb Turisztikai Hivatallal együttműködésben valósult meg, amit ezúton is köszönök. Az együttműködés a felkeresett helyek kiválasztását, valamint a szerzői szöveget nem befolyásolta – az 100% travellina:-)
Utószó
Hasznosak voltak a fentiek? Szívesen olvasol ilyen útleírásokat, tippeket? Ha igen, és nem lenne ellenedre valamivel viszonozni a blogba fektetett munkámat, könnyen megteheted úgy, hogy neked ne kerüljön semmibe! Ha itt a weblap jobb sávjában (mobilos verzióban a lap alján) levő booking.com kockában keresel szállást, azaz itt ütöd be, hova és mikor utaznál, a rendszer ugyanoda navigál, mintha közvetlenül írtad volna be az adatokat ezen a lapon. A szállás neked ugyanannyiba kerül majd, booking-on a genius kedvezményed is megmarad, de a rendszer érzékeli, hogy tőlem indult a foglalás, így kapok egy pici jutalékot. Minden nap több órát töltök gép előtt, hogy ilyen ingyenes tartalmat írjak nektek és nem állnak mögöttem szponzorok, azaz ez amolyan lelkes “közszolgálat”:-). A számodra költségmentes támogatásod nekem további utakat tesz lehetővé és ígérem, azokról is hasznos beszámolók készülnek majd!:-)