Már ahogy átlépi az ember az osztrák határt, az felér egy wellnessel! Zöldebb a fű, magasabbak a hegyek, kövérebbek a tehenek és valahogy azonnal lenyugszik az ember. Már bejártam szinte az egész országot, annak minden tartományát, csak Tirol és Voralberg, a két legtávolabbi megye volt valamelyest fehér folt. Bár korábban már eltöltöttem pár napot Innsbruckban, illetve voltam síelni a kitzbüheli Alpokban, Tirol valójában a hegyekben tett kirándulásokról szól, így nagy örömmel vágtam neki ennek a kalandnak.
Szurdoktúrák
Mindig elbűvölnek a hatalmas hegycsúcsok és a türkizkék tavak, de a gyengéim a pallós szurdoktúrák! Az útiterv összeállítása során kettőt is kinéztem magamnak, de aztán annyira belejöttem, hogy négy lett belőle (három Tirolban, melyeket itt mutatok be, egy pedig hazafelé Salzburgerland tartományban:-)
Hogy miért ezek a kedvenceim? Egyszerűen lenyűgöz, ahogy a szurdokokban felfelé kapaszkodva a magasban szinte összeérnek a két part sziklafalai, miközben lent a mélységben meg-megcsillannak a kékeszöld patakok. A kánikulában mindig felüdülés a szurdokok árnyékos hűvöse, egy pillanatig nem unalmas a látvány, ahogy a két part között ácsolt hidakon kel át az ember. Szeretem hallgatni a patakok és vízesések zubogását, és átjárja a lelkem a boldogság, hogy ilyenkor annyira közel, szó szerint kéznyújtásnyira van a természet.
Mind a három szurdoktúra könnyű, jöhet nyugodtan az egész család kisgyerekekkel, nagyszülőkkel együtt. Babakocsi, kerekesszék sajnos nem játszik, mert sok a lépcső. Kutyát viszont mindenhol be lehet vinni, de csak pórázon.
Mindegyikhez érvényes jó tanács, hogy túraszandálban vagy vízhatlan zárt cipőben érdemes nekivágni, mert a pallók csúsznak és időnként vizes lehet az ember lába. Útközben mosdó, büfé sehol nincs, ezeket még előtte kell elintézni. A szurdokokban mindig pár fokkal hűvösebb van, úgyhogy ha fázós valaki, egy dzsekit érdemes a hátizsákba tenni.
Wolfsklamm
Az első kirándulásom a Wolfsklammba vezetett, amely egy látványos, izgalmas pallósor az Inn-völgyben, magasan a patak felett! A túra kiindulópontja Stans, itt vannak parkolók, de nem sok – az egész kirándulás legnehezebb része az volt, hol tudom letenni az autót. A túra során csak felfelé lehet haladni a szurdokban, lefelé egy erdős úton vezet a visszaút. A teljes körtúra 5.5 km, a szintkülönbség 320 méter. Felnőttjegy 5 euró, nyitvatartás 9-16 között.
Griesbachklamm
Az Erpfendorfhoz közeli Griesbachklamm szurdok kevésbé drámai, könnyebb, itt a pallósor közel van a vízhez. Mellette szól viszont az, hogy van két szuper függőhíd is. Nincs belépőjegy, viszont a parkolóban a napijegy 6 euró. Három különböző hosszúságú útvonal van, így mindenki megtalálja a neki tetszőt. A legrövidebb körút 3.2 km, amit másfél óra alatt könnyedén meg lehet tenni. Nincs kapu, úgyhogy gyakorlatilag 0-24 nyitva. Ezzel együtt sötétben, rossz időben nem tanácsos bemenni, mert akkor mégiscsak veszélyes, hiszen csúszósak a sziklák és a pallók.
Hasznosnak találod ezt a bejegyzést? Ha igen, támogathatod a munkámat úgy, hogy neked ne kerüljön semmibe! Ha a most tervezett utazáshoz vagy bármikor a jövőben szállást keresel, akkor ERRŐL A LINKRŐL NYISD KI A BOOKING-OT. A szállás neked ugyanannyiba kerül majd, a genius kedvezményed is megmarad. A rendszer érzékeli, hogy tőlem indult a foglalás, így kapok egy pici jutalékot.
Ha pedig jegyeket vennél a getyourguide-on, ERRŐL A LINKRŐL INDULJ. Köszönöm!:-)
Sigmund-Thun Klamm
A Sigmund-Thun Klamm a leglátványosabb, legnépszerűbb szurdoktúra a környéken. Nagyon festői, keskeny szurdok, meredek lépcsőkkel, zubogó vízesésekkel. Némelyik nagyon közel fekszik az ösvényhez, úgyhogy garantált, hogy kicsit vizes leszel:-) Itt is csak odafele (felfele) járható a szurdok, visszafelé másik úton kell menni. A szurdok mindössze 320 méter, de van lehetőség hosszabbításra is, ugyanis az ösvény a ösvény a mesterséges Klammsee-tónál ér véget, amely körbesétálható.
A szurdok nevét Sigmund Graf von Thun salzburgi kormányzóról kapta, akire mély benyomást tett első látogatása a szurdokban. A bejárat körül több parkoló is van, ha a bejárat melletti tele van, kicsit feljebb is vannak helyek. Az autóútról egy ösvényen kell lemenni a völgybe a patak mellé, itt, egy vadonatúj faházikóban vásároltam meg a jegyet, és innen indul a pallós ösvény. A jegyiroda közelében néhány furcsa vastárgy hever: ezek turbina alkatrészek egy valamikori vízerőmű épülete előtt, amely ma látogatóközpontként üzemel.
Fent, az autóúton buszmegállót is láttam, úgyhogy Kaprunból tömegközlekedéssel is el lehet ide jutni. Nyáron 9.30-19 óra közt van nyitva, tavasszal-ősszel rövidebb a nyitvatartás, télen pedig a sétautat teljesen lezárják (biztonsági és karbantartási okokból). A felnőttjegy 6.50 euró.
Festői tavak
A szurdoktúrák után a a magas hegyek közt megbúvó festői tavak is a gyengéim, így két ilyet is felkerestem a tiroli mini-vakáción.
Schwarzsee
A Kitzbühel és Reith között fekvő, gyönyörű fekvésű Schwarzsee egy mocsári tó. Ráadásul a nyári 27 fokos hőmérsékletével ez Tirol legmelegebb láptava, ezért különösen kedvelt fürdőhely. Nemcsak a víz kellemes és tiszta, de a panoráma is fenséges: a háttérben a látványos Kaiser-hegység köszön vissza, a partvidék egy része pedig természetvédelmi területként van kijelölve. A tó egy óra alatt kényelmesen körbesétálható egy kijelölt ösvényen.
Astbergsee
Az 1200 méter magasan fekvő Astbergsee az egyik legszebb az Alpok csúcsai közt megbúvó hegyi tavak közül. Jó idő esetén az apró, de festői tó felszínén tökéletesen tükröződik a fenséges Wilder Kaiser. A tóban nem lehet fürdeni, ellenben könnyen körbe lehet sétálni – de a legjobb csak csendben ücsörögni a partján, gyönyörködve a panorámában.
Háromféleképpen is fel lehet jutni: felvonóval Going városkából, a lanovka felső állomása egész a tóig visz. Autóval Ellmauig lehet felkanyarogni a szerpentinen és a Brenneralm mellett tudsz parkolni, onnan kb. negyedóra séta erős kaptatón. Végül akár fel is lehet túrázni Goingból, ez 3 km túra 465 méteres szintkülönbséggel.
A tó mellett étterem, játszótér, állatsimogató is van, úgyhogy kisgyerekekkel különösen ajánlott program.
Tipp: bár az időjárást mindig nehéz kiszámítani, jellemzően a kora reggel és késő délutáni órákban szélcsendes az idő, ekkor a legszebb a tükröződés. Fotózás szempontjából a reggeli órák a szebbek, akkor kapja a táj a legszebb fényt.
Wildpark Aurach
Bár én általában jobb szeretem az állatokat természetes lakóhelyükön felkeresni, az Aurach melletti állatpark nem olyan elkeserítő hely, mint a szűk ketreces állatkertek. Itt az állatok szerencsére nagyon tágas helyen vannak, egy hatalmas, kerítéssel körülvett réten, miközben a látogatók köztük sétálhatnak. A gyerekek kedvence a „Streichlstadl”, azaz az állatsimogató, ahol alpakák, lámák, törpe kecskék, juhok, szamarak, mini shetlandi pónik, törpe nyulak és tengerimalacok éldegélnek. Maga a terület is csodálatos, kis tavakkal, pihenőpadokkal és elképesztő panorámával. A felnőtt jegy 12 euró, a gyerekjegy 7 euró, öt éves kor alatt ingyenes a belépés.
Krimml vízesés
A Hohe Tauern nemzeti park ékessége a Krimml vízesés, ami a helyi turisztikai weblapok és szórólapok szerint Európa legmagasabbja. Ezzel ugyan lehet vitatkozni, mert a wikipedia szerint mintha lenne pár magasabb, azzal viszont nem, hogy megér egy látogatást. A látogatóközpont mellett egy kis élménypark is van, a Krimml Wasserwelten, de az igazi show maga a vízesés. Ha rekordtartó, ha nem, a 380 méteres magasságával nem kell szégyenkeznie. Megnézhető alulról és kis túrázást követően felülről is.
De amit igazán érdekesnek találtam vele kapcsolatban, hogy egy orvos már 1808-ban felfedezte, hogy a vízesést körülvevő finom vízpárának az egészségre jótékony hatása van és kifejezetten ajánlotta ezt a vízesést asztmás betegeinek. 2015-ben aztán egy kísérlet tudományosan is bebizonyította mindezt, úgyhogy azóta 2-3 hetes kúrára járnak ide asztmások és allergiások – részben állami támogatással.
Kempinski Hotel Das Tirol
Az ötcsillagos szállodalánc tiroli egysége, a Kempinski Hotel Das Tirol festői környezetben fekszik, körülölelve fenyőerdővel borított hegyekkel. Van egy remek spa részlege is, de jó időben mindent visz a kültéri medence, mert abból rálátni a hegyekre – én nem vagyok az a pancsolós típus, de ezzel nem tudtam betelni, imádtam benne úszkálni! A legjobb élmény az volt, hogy az egyik délután jött egy kis zápor, amikor is az összes többi vendég bemenekült a zárt részre, én meg egyedül voltam kint az esőben a medencében – különös, váratlan, de felejthetetlen élmény volt, nagyon élveztem!
A szoba kényelmes volt, természetesen patyolattiszta, és szerencsére tökéletesen csendes, nem voltak áthallások szomszéd szobából vagy folyosóról. A hegyekre néző, hátsó oldalon volt a szobám, léleksimogató volt a kilátás.
Külön kiemelném a reggeli választékot, ami zseniális volt. A gazdag büféasztalon is sok izgalmas étel sorakozott, de lehetett friss fogásokat is rendelni étlapról. Volt szerencsém kipróbálni az éttermi kínálatot vacsoraidőben is, itt mind a napi ajánlat, mind pedig az állandó kóstoló menü szuper finom volt. Parkolóhely bőségesen áll rendelkezésre, ingyenesen. A személyzet jelentős része magyar, így nyelvi akadályok sincsenek:-)
Tirolba a Kempinski Hotel meghívására utaztam. Az együttműködés a szerzői szöveget nem befolyásolta.
Ha szívesen olvasol más osztrák régiókról is, itt összegyűjtöttem az összes ausztriai írásomat: