Az elmúlt években számos kastélyt és várat újított fel a Nemzeti Örökségvédelmi Kft., de a megújult intézmények között akad egy „kakukktojás” is. Ez ugyanis nem egy egykori főúri lak, hanem egy tucatnyinál is több épületből álló majorság Szántódpusztán.
A majorság korábban a tihanyi apátsághoz tartozott, de már jó pár éve elhanyagolt volt. Én is jártam arra néhány évvel ezelőtt és meg is állapítottam magamban, mennyire kár ezért a helyért, hiszen sok izgalmas lehetőséget tartogat.
Szerencsére ezt mások is meglátták benne, és most „Az élő major” néven született újjá az épületegyüttes, és a 19. századi majorsági élet mindennapjai mutatja be.
A majorság története
Magát Szántódpusztát, igaz, akkor még Kak-Szarma néven, már az 1055-ös keltezésű Tihanyi Alapítólevél is említi, mint az apátság egyik birtokát. Egy ezeréves múltra visszatekintő területről van szó, így már csak hosszú történelme miatt is megérdemli a kiemelt figyelmet. Igaz, ekkor még nem alakult ki major, az apátság a terményjáradékokon kívül a szükséges vajat, zöldségeket, más terményeket vásárolta a jobbágyoktól.
Maga a majorság a török hódoltság után alakult ki. Szántódon kézenfekvő volt az állattartás, mert a határában tölgyerdők terültek el, amelyek remek lehetőséget adtak az uradalmi konda makkon tartására. A dús legelőkön juhok, gulyák, mének legelhettek. A puszta fekvése és a szántódi rév biztosította a feltételeket, hogy a terület több legyen egyszerű állattartó majornál, és lassan földesúri udvarhellyé épüljön ki.
Szántód kiépítését és mai formáját Bresztyenszky Béla apátnak köszönheti. Ő gyakorlott jószágkormányzóként nagy hozzáértéssel, rutinnal oldotta meg a puszta felépítését. 1842-ben építtette meg a „kastélyt” a jószágkormányzó és az intéző számára. Egymás után elkészült az ököristálló, a tehénistálló és a sertésól. 1846-ban készült el a lóistálló, valamint a majorság jellegzetes épülete, a 26 öl hosszú, kétsoros kukoricagóré.
Az építkezések befejezése után a gyümölcsösöket újították fel, még gyümölcsaszalót is létesítettek. A gazdaság fellendült, a ménes már 1832-ben híres volt. Ez volt a majorság aranykora, amikor gazdag hozamú, szépen elrendezett, karbantartott mintabirtok lett.
A majorság újjáélesztése
A háború után TSZ működött itt, de a puszta állapota rohamosan romlott. Az 1970-es évek végén újította fel új tulajdonosa, a Siotour, és az 1980-as elején hatalmas népszerűségnek örvendett a komplexum. 1994-ben még Európa Nostra díjat is kapott az átalakítás, de a rendszerváltás után fokozatosan megcsappant a megszokott vendégsereg.
A majorság szerencsére bekerült a Nemzetközi Örökségvédelmi Kft. látóterébe és jelentősen megújult – átadására 2023 decemberében került sor.
A legfontosabb épületek
Fogadó épület
A puszta egyik legrégebbi épületében a 19. században a kertész és családja élt. Jelenleg itt kapott helyet a jegypénztár és a szép kézműves termékeket árusító ajándékbolt.
Kiskastély
Az urasági lakóházat a hajdani cselédség kastélyként emlegette, ezért a mai napig rajta maradt a Kiskastély becenév. Az épületben Szántódpuszta történetét, valamint az itt élő cselédség életét bemutató kiállításokat találunk.
Külön színfolt a Balatonandrédi Csipke történetét bemutató tárlat. A csipkeverésnek annak idején két célja volt: egyrészt a falu asszonyainak téli, azaz a mezőgazdasági munkákból kieső idejének hasznosítása, másrészt pedig az asszonyok összetartása. Amikor ott jártam, néhányan élő bemutatót is tartotak csipkeverésből, ami nagyon érdekes volt, hiszen korábban ilyet még soha nem láttam. Egy kedves idősebb hölgy elmondta, hogy már elmúlt 60 éves, amikor megismerkedett a csipkeveréssel. A falu polgármestere biztatta, hogy járjon el a csipkeverő szakkörbe, mert sokan meghaltak a mesterség művelői közül, és féltek, hogy a tudás végleg kihal. Azóta rendszeresen és lelkesen jár el minden héten. Bár eladásra nem készít csipkét, de gyakran meglepi velük szeretteit, és leginkább azt élvezi, hogy nincs egyedül, van egy fix pont a héten, amikor társasági életet él.
Ménescsárda
A Ménescsárda a Kiskastéllyal szemben áll. Nevét a majorságba telepített ménes inspirálta. Az 1980-as években a pusztapörköltjéről híres étterem kedvelt helye volt a Balaton mellett nyaraló hazai és külföldi turistáknak. Itt ajándékbolt kapott helyet, illetve hétvégenként itt tartják a kézműves vásárokat is.
Magtár
Az egykori magtárat szintén múzeumi teremként hasznosítják, itt alakították ki a Búza útja című kiállítást. Ma már viszonylag kevesen foglalkoznak gabonatermesztéssel, és a tárlat ezt a tudást igyekszik átadni a látogatóknak.
Étterem, istállók, rendezvénytér
A puszta egyik legszebb épülete a kis emelkedőre épült lakóház, ahol annak idején négy szobát, egy kamrát, egy konyhát és egy pincét alakítottak ki. Az épület most vendéglátóipari egység, ahol csárda üzemeltetését tervezik.
A majorságban visszaállították eredeti állapotára a kutat, valamint az állattartó ólt is.
Ugyancsak helyreállították a kenyérsütő medencét, amelyben hétvégeken és rendezvények alkalmával frissen készül a langalló.
Eredeti funkcióját kapta vissza a lóistálló is, amely ismét megtelt lovakkal, valamint az itteni kiállítás bemutatja a magyar lófajtákat.
A majorságban egy póniistálló is található, ahol állatokat is lehet simogatni.
Az egykori Pajta rendezvénytérként született újra.
Családi program, egész évben
Azon túl, hogy megmenekültek a történelmi épületek, szerintem két jó dolog is van még ebben.
Az egyik az, hogy ez egy ízig-vérig családi kirándulóhely, az állatsimogató mellett játszótér is várja a kicsiket.
A majorság másik szimpatikus vonása, hogy hozzájárul a Balaton négy évszakossá tételéhez. Mert ide bizony nem csak nyáron érdemes eljönni, hanem más évszakban is: minden hétvégén kézműves piac várja ugyanis a látogatókat.
Külön felhívnám a figyelmet a Kiskastély közelében levő büfés bódéra is, ahol kávét és süteményeket árulnak. Olyan finom hatlapos sütit kóstoltam itt, hogy csak a negyedik szeletnél tudtam abbahagyni.
Látogatói információk
A Szántódpusztai Majorság nyitvatartásáról és belépőjegyek áráról a weblapon lehet tájékozódni.
(x) A cikk a műemléki fejlesztést lebonyolító NÖF Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft.-vel együttműködésben született. Az együttműködés a szerzői szöveget nem befolyásolta.