Szamoa merőben más volt, mint az addig a térségben látott többi sziget – jóval zöldebb, bujább és rendezettebb.
Míg sok fejlett nyugati országban a ház körüli gyepnek kell szinte kényszeres rendben lenni, itt szemmel láthatóan a bokroknak és virágoknak. Mintha minden egyes szamoai lakos másodállásban kertész lenne – sehol nem láttam egyetlen elhanyagolt udvart sem.
Bár a szigetjáró körutamat úgy állítottam össze, hogy mindenhol 2-5 éjszakám legyen, Szamoára sajnos csak egyetlen jutott – egy ponton ugyanis teljesen belezavarodtam a jegyvásárlás során a dátumvonal átugrásába és csak úgy tudtam menteni a helyzetet, hogy az itt töltött időt nyisszantottam fájón rövidre.
Azzal igyekeztem kiköszörülni a csorbát, hogy egyedül itt béreltem autót, hogy legalább azt a kis időt az utolsó percig tökéletesen ki tudjam használni. Igaz, hirtelen szokatlan volt a bal oldalon vezetni. Bár már volt rá példa, mindig kell néhány nap, hogy belejöjjek. Az irányváltást folyamatosan az ablaktörlő beindításával jeleztem. Ha észre is vették, a barátságos szamoaiak egyáltalán nem vették zokon. Csak mosolyogtak.
Mint minden országban, itt is csak arra a szigetre koncentráltam, ahol a repülőtér van, bár a többi is nyújt izgalmas látnivalókat – különösen a legnagyobb sziget, Savai’i. Azonban ha mindenhol bejártam volna az összes érdekességet, akkor nem 25, hanem vagy száz repjegy kellett volna és így is elég lelkiismeretfurdalásom van a sok repülés miatt. Arról nem is beszélve, hogy időben és költségvetésben is meg kellett valahol húzni a határokat.
Így Szamoa szigetei közül csak a nemzetközi repülőtérnek helyet adó Upolut jártam körbe – de azt szó szerint. Gyalog ezt bajos lenne, mint ahogy Nauru és Tuvalu esetén tettem, de autóval egy nap alatt még úgy is körbe lehet nézni, hogy a főbb nevezetességeknél kicsit megáll az ember.
Bár Savai’i a nagyobb, Upolun él a népesség háromnegyede. Itt van a főváros, Apia és a nemzetközi repülőtér, valamint minden fontosabb közintézmény. Emiatt az északi part meglehetősen kiépített, de a sziget déli partja igazi falusias, békés atmoszférájú hely.
Amikor egy falu felépít egy hotelt
A repülőtérről a déli parton indultam el és az északi parton tértem vissza, közben egy éjszakát a Return to Paradise hotelben töltöttem. Ennek igencsak különleges története van, a tengerparti elegáns nyaralókomplexumot ugyanis egy család építtette. A strand különleges szépsége Hollywood figyelmét is felkeltette: itt játszódott 1953-ban a Return to Paradise című film, Gary Cooper és Roberta Haynes főszereplésével.
Az ikonikus strand Szamoa jelképévé vált és oly fontos volt a helybéliek szívének, hogy a törzsek felosztották egymás közt. A következő negyven évben egyik befektető csoport jött a másik után, egyre nagyobb összeget ajánlva a területért, de a törzsfőnökök ellenálltak, nem akarták a szívüknek oly fontos partszakaszt kiárusítani.
Végül egy helybéli hölgy, Ramona Su’a Pale és kiterjedt családja kapta meg az engedélyt az építkezésre és a falubeliek együtt álltak neki a hotel felhúzásának. Amikor elfogyott a pénz, a bankokhoz fordultak, de ők az osztott tulajdonviszonyok miatt nem adtak hitelt. A munkások viszont nem vonultak le – dolgoztak tovább ingyen, mondván, egyrészt úgy sincs más munkalehetőség, másrészt maguknak építik. Ha kész lesz, itt kapnak majd munkát… És így is lett.
Festői strandok
A déli parton, a reptértől a legtávolabbi csücsökben vannak a legdrámaibb partszakaszok, szépen benyúló pálmafákkal, csapkodó hullámokkal és kies szikladarabokkal.
Szerte a strandokon egyedi, cölöpökön álló kerek kunyhók állnak – ez a „fala”, a tipikus szamoai pihenőhely, ahova be lehet húzódni a tűző nap elöl és ebéd után egy jót szunyókálni. Nincsenek oldalfalai, de sokszor található bennük leengedhető szúnyogháló.
A repülőtérhez közel, az északi parton sokkal nyugodtabb a víz és a kék számtalan árnyalatában pompázik, akárcsak a Maldív-szigeteken.
A világ egyik legmenőbb csobbanóhelye
A legnagyobb „durranás” azonban a To-Sua Ocean Trench nevű medence vagy lyuk vagy nem is tudom minek nevezzem. A világ egyik leghíresebb úszómedencéje úgy 1400 évvel ezelőtt jött létre, egy vulkanikus kitörés során. Ekkor a forró láva alagutakat alakított ki a tenger felé, majd az alagút egy ponton beomlott. A tengerpart közelében levő, 35 mély medencét a tenger vize töltötte fel, így meglehetősen erős bent a sodrás, csak jó úszóknak ajánlott. A rendkívüli „lyukat” izoláltsága ellenére turisták ezrei keresik fel évente.
A közeli parkolóban hagytam az autót, leperkáltam a 20 tála belépődíjat és tanácstalanul néztem körbe a pedánsan ápolt kertben: Hol van? A hatalmas medence ugyanis egyáltalán nem látszik, csak ha már közvetlenül a szélén áll az ember. Még jó, hogy alacsony kerítéssel és néhány figyelmeztető táblával vették körbe, mert különben turisták tucatjai zuhannának bele. Egy hajmeresztően meredek létrán lehet lemászni egy apró kis platformra, ahonnan becsobbanhatunk a vízbe.
Az áttetszően tiszta vízben színes halacskákkal lehet együtt úszni, úgyhogy sokan snorkeling maszkot is levisznek. A sodrás miatt néhány kötelet is kifeszítettek, aki bizonytalan, ebbe kapaszkodhat.
Vízesések
A festői strandokon és a smaragdszínű úszómedencén kívül sok-sok vízesés tarkítja a képet. Szamoa tökéletes terep arra, hogy egy-egy kiadós túra végén egy vízesés alatt frissüljön fel az ember.
Ebben igazán a másik nagy sziget, Savai’i erős – az az igazi paradicsom a természetet imádóknak. Az ugyanis egy vulkanikus vidék, tele elképesztő vízesésekkel, hűs medencékkel, csicsergő madaraktól hangos erdőkkel, lávamezőkkel, barlangokkal, túralehetőségekkel.
Szerencsére a sietős utazó, mint én, Upolun is kap egy kis ízelítőt ezekből, és még a főútról sem kell letérni, hogy hatalmas vízesésekben gyönyörködhessünk.
Mézeskalács-házikók
De annak is megvan a bája, ha csak körbeautózzuk túrabakancs nélkül. Mert Szamoa nemcsak egy buja trópusi paradicsom, de egy mesekönyv is. Én még ennyi színesre pingált házat az életemben nem láttam sehol, és a tarkabarka házaknak a színpompás virágokkal és bokrokkal igencsak megvan a maga hangulata.
De nemcsak színes házakból van sokféle, templomból is. Akárcsak a többi szigeten a térségben, itt is a kereszténység az uralkodó vallás, de annak minden létező felekezete jelen van. Vasárnaponként mindenki felveszi a legszebb fehér ruháját és misére igyekszik. Szívesen látják a turistákat is!
Utazás Szamoára
Szamoát több irányból is be lehet cserkészni: Ausztrália, Új-Zéland, Hawaii és Fidzsi is közvetlen járattal érhető el. Én a körutam során Fidzsiből érkeztem és Új-Zélandra mentem tovább (ugyanis onnan jutottam el a körutazásom következő állomására, a Cook-szigetekre). A Faleolo International Airport az Upolu szigeten található, a legnagyobb Savai’i sziget innen komppal érhető el (másfél óra).
A szigeteken belül nagyon cuki színes buszok furikázzák az utasokat. Megállók nincsenek, le kell inteni őket.
Praktikus infók
Az ország pénzneme a tala, a repülőtéren annak pénzváltók. Mindenkinek jár ingyenes SIM kártya, amelyre többféle adatcsomagot lehet feltölteni, egy 2.5 gigás csomag 10 tala.
Egyetlen nációnak sincs szüksége vízumra, de mindenkinek be kell mutatni az ország elhagyására szolgálató repülőjegyet, illetve megadni a szállása nevét/címét.
Olvass a többi szigetről is: Csendes-óceáni szigetek