Stájerország látnivalói: könyvtároktól Hundertwasserig

Stájerország felfedezése során az első két napomat a tartomány székhelyén, Grazban töltöttem, aztán nekiveselkedtem végigjárni a többi látnivalót. Első, 2017-es nyári utam alkalmával egy nagyobb kört tettem, most 2020-ban csak a városhoz közeli nevezetességekre koncentráltam. Ez utóbbi jó választás, ha Graz felfedezése után csak egy-két szabad nap marad vagy ha nem akarunk másik szállásra cuccolni, hanem grazi bázissal szeretnénk néhány további érdekességet látni. De ha van egy egész hetünk a tartomány bejárására, akár az összes itt felsorolt nevezetesség belefér!

Látnivalók Graz környékén

Először nézzük, milyen kirándulásokat tehetünk akkor, ha Grazban maradunk és csak fél- egynapos túrákra akarunk onnan kiruccanni.

Stift Rein

Grazból alig 20-25 perc autóval az ország legrégebbi cisztercita apátsága, Reinban. Az 1129 óta folyamatosan működő kolostor nemcsak az ország, de a világ legrégebbi, még ma is élő cisztercita kolostora, ahol bizony majd 900 éve imádkoznak és dolgoznak a szerzetesek. Jelenleg 15-en élnek itt, de nem kell aggódni, hogy kihasználatlan maradna a hatalmas épület, ugyanis a termek többségében a helyi iskola működik. Idegenvezetőm is itt tanult, és kicsit meghatottan mondta, hogy minden bizonnyal azért választotta egyetemi tanulmányaként a művészettörténetet és foglalkozásként az idegenvezetést, mert jelentősen hatott rá az iskola szelleme.

A lenyűgöző könyvtárban 100.000 kötetet őriznek, köztük évszázados könyvritkaságokat. De nem kevésbé méltóságteljes a bazilika, ahova először a karzatról, rács mögül vethettünk egy pillantást, de aztán megnézhettük a teljes barokk templom minden zegét-zugát.

A templomot szabadon látogathatjuk, a kolostort viszont csak vezetett túra keretében – erről információkat a weblapon találni.

Stübingi Osztrák Szabadtéri Múzeum

A fenti apátságtól alig pár percre, festői környezetben található Stájerország skanzenje, érdemes összekötni a kettőt egy egész napos kirándulássá. Ez a néprajzi gyűjtemény már csak fekvésének köszönhetően is megér egy kirándulást, hiszen zöldellő hegyek ölelik körbe. De a házikók is érdekesek, ugyanis ezeket nemcsak a tartományból, de az egész országból gyűjtötték össze. A mintegy száz épület az elbontását és ideszállítását követően eredeti állapotba lett felépítve, és a berendezésük is korhű, eredeti. A legjobb egy vezetővel járni körbe a területet, mert akkor sokkal többet megértünk a különféle korok és régiók életmódjából. A múzeum területi felépítése követi Ausztria tartományi sorrendjét: a bejárattól indulva először Burgenland építészetével találkozunk, majd haladunk nyugatra, a svájci határ irányába, Voralberg felé.

Nyitvatartás, árak, programok a weblapon.

Szinte mindig ki lehet fogni valamilyen bemutatót, de persze hétvégén, amikor nagyobb a nyüzsgés, ezekből is több van.

Eggenberg-kastély

Ez a gyönyörű barokk kastély mindössze pár kilométer Graz belvárosából, ide az 1-es villamossal is ki lehet jutni (sőt, igazán azzal érdemes, mert a parkolóhelyek fizetősek). A tartomány legnagyobb és legszebb kastélyát 1625-ben Hans Ulrich von Eggenberg (1568 -1634) fejedelem építtette a spanyol El Escorial mintájára. A kastély építése és belső kialakítása során a számmisztikát is igénybe vették, a cél ugyanis az volt, hogy a kastély az univerzum építészeti tükörképe lehessen. Az építtetőt és a tervezőt a kor olyan nagy gondolkodói ihlették, mint Johannes Kepler, vagy Giordano Bruno. A 4 égtájat a négy saroktorony jelképezi, a 24 reprezentációs termét 52 ablak világítja meg, az épületben pedig összesen 365 ablak van. A falak és a mennyezet freskói az állatöveket és a bolygórendszereket szimbolizálják és még laikusként is egyszerűen lenyűgözőek, de magyarázatokkal még inkább életre kelnek.

Ingyenes a hatalmas, hangulatos kert látogatása, ahol néhány pávával osztoztam a zöldellő pázsiton. Mindössze a kastélylátogatásért kell jegyet váltani, illetve ide is érvényes a 24 órás Joanneum-kártya. A termeken csak vezetővel lehet körbesétálni, az angol nyelvű túrák délelőtt 11-kor és délután 3-kor indulnak. Sajnos a fotózás tilos, úgyhogy a kastélybelsőről nem tudok képeket mutatni, de higgyétek el, megéri a jegy. Érdekesség, hogy a kastélytermekben a mai napig nincs áram, mindenhol az eredeti, gyertyákkal teletűzött csillárok lógnak. Évente egyszer-kétszer esti gyertyafényes kastélylátogatást is tartanak, nagyon hangulatos lehet, úgyhogy érdemes utánaérdeklődni, mikor van.

Grazi Szoborpark

Egy gyönyörű, dimbes-dombos parkban különös szabadtéri szobrokat, alkotásokat találunk Graztól délre. A Grazi szoborparkba (Skulpturenpark) parkba ingyenes a belépés és hatalmas, szintén ingyenes parkoló áll rendelkezésre. A mintegy 70 izgalmas és különleges alkotást magába foglaló park nem annyira ismert, én például a kertészt leszámítva teljesen egyedül voltam az egész területen, így senki nem furcsállotta, ahogy ide-oda futkostam a kis állványra tett időzítés kamera előtt, hogy elkészítsem a kötelező blogger-kellék szelfimet:-)

Látnivalók Stájerországban

Vorau

Első utam a Vorau kolostorhoz vezetett, láttam ugyanis pár fotót az itteni könyvtárról, melyeket nem tudtam kiverni a fejemből. Míg a templomba bárki bármikor bemehet, a könyvtárba csak csoportos vezetéssel lehet belépni. Előző nap felhívtam őket, hogy biztos, ami biztos, indul-e vezetés és beférek-e. Csak németül beszéltek, és ilyenkor magam is meglepődöm, hogy simán letárgyalom velük a részleteket (pedig úgy általában nem igazán tudok németül). Isteni gondviselés volt, na, hogy nekem el kellett jutnom ide.

A könyvtár

Nem is kellett csalódnom – a könyvtár tényleg csodálatos. Az a furcsa gondolat volt a fejemben, milyen szerencsés is vagyok, hogy „időben” születtem, még megtanulhattam a könyvek szeretetét, lehet, hogy pár generáció és végleg eltűnnek.

Van néhány kunszt a könyvtárban, nem mintha önmagában nem lenne elég a látvány. Ilyen például a két parabola a nagy terem két végében – ha az egyikbe halkan suttog valaki pár szót, akkor a másik parabola előtt álló megérti. Elég menő.

A templom

Megnéztük magát a templomot is, ami a barokknál is barokkabb, kicsit vissza is hőköltem a meglepetéstől. A csak németül beszélő idegenvezető annyira kedves volt: amikor bementünk, mindenkinek szólt németül, hogy van egy lépcső, nekem pedig mondta magyarul helyes kis akcentussal. Igazán már akkor belopta magát a szívembe, amikor a pénztárnál figyelmeztetett, hozzak egy pulcsit, mert a templomban hideg lesz. Ebből a sok kis apróságból áll össze, hogy annyira jó vendéglátók az osztrákok.

Eisenerz

A zöld hegyek közül vörösen kivirító bányaterület nagyon érdekesnek tűnt fotókról: nyílt színi bányászattal részben letarolt hegy egy lépcsős piramisra emlékeztet.

A látvány valóban izgalmas, de elkövettem azt a hibát, hogy két túrán is részt vettem: a hegy gyomrában tett vezetett sétán és egy hatalmas teherautós meneten. Az utóbbi – amit ők a világ legnagyobb taxijaként emlegetnek – még úgy-ahogy megérte, mert arról lehet igazán jól fotózni.

A bányatúrára viszont csak az menjen, aki egyrészt tud németül, másrészt még nem járt sötét és hideg folyosókon. Mert leginkább csak azt látni és egy óra hosszat kell német vezetést hallgatni, ami elég fájdalmas. 8-10 fok van lent, úgyhogy nyáron kötelező a pulcsi. A gyerekek imádták a kis vonatot, amivel bevittek minket a hegy belsejébe, de aztán már nagyon nyűgösek voltak, úgyhogy a szülőknek kellett cipelni és nyugtatni őket. Ezzel együtt a környékre érdemes eljönni, mert nagyon bájos kis városkákon haladtam keresztül.

Grüner See

Amikor kiderült, hogy az autóúttól 15 kilométert oda-vissza nagyon zötyögős kavicsos szerpentinen kell megtenni a Grüner See-hez, elbizonytalanodtam egy kicsit, mert az autót eléggé nyúztam az elmúlt héten Székelyföld kátyús útjain. De aztán nekivágtunk. És milyen jó, hogy nem hátráltam meg, mert a legkedvencebb osztrák tavam lett első látásra. Azon mondjuk kisebb sokkot kaptam, amikor megláttam a parkolót – addig szinte egyedül zötykölődtem a rázós úton, aztán hirtelen ott termet előttem hárommillió autó. Valahonnan ezek szerint vezet ide rendes aszfaltos út is.

A parkolótól jó fél óra sétával lehet elérni és hát leesett az állam. Ausztriában egyébként is elég erős a felhozatal csodás tavakból, de ez túltett mindenen, amit eddig láttam.

Visszafelé megálltam a tótól kb. 5 kilométerre fekvő fogadóban, melynek a terasza napsütötte völgyre nyílt. Rókagombát ettem zsemlegombóccal, hozzá egy üveg Almdudlert kértem, igazi osztrák ebédem lett.

Leopoldsteinersee

Még egy tónál időztem egy kicsit, a nagyobb, drámaibb Leopoldsteinersee partján – ebben néhány bátor látogató fürdött is, mások csónakkal hasították a hullámokat.

Innen a Gesause nemzeti parkon át vezetett az út a szállásomra, Admontba. Az út az Enns sebes folyó mellett futott, romantikus hidakkal és alagutakkal fűszerezve. A vidék komoly adrenalin-központ, főleg canyoning, rafting, falmászó túrákat szerveznek errefelé.

Admont

Könyvtár mániákusként nagy várakozással tekintettem az admonti apátság látogatása elé, itt van ugyanis a világ legnagyobb kolostorkönyvtára. Láttam már képeket róla, de így is szó szerint földbe gyökerezett a lábam, amikor beléptünk a terembe – néhány percig még fotózni is elfelejtettem, csak bámultam tátott szájjal. Aztán összeszedtem magam, és kicsit odébb tereltem a többi látogatót, hogy szép képeket tudjak kattintani. 70 ezer könyv van, de másik 200 ezer fekszik raktárakban. A könyvtár mérete egyezik a temploméval: 70 méter hosszú. Érdekesség, hogy akad még egy 70 méter helyiség, méghozzá a farmon, ahol a tehenek laknak. A könyvtár kifogástalan állapotban van, 2004 és 2008 között renoválták.

Aztán végigjártam az egész komplexumot és folyamatosan a pannonhalmi apátság járt az eszemben. Nemcsak azért, mert az is egy bencés apátság, hanem mert annyi közös vonást véltem felfedezni. Ott is, mint ahogy itt is, a hagyományok tisztelete kéz a kézben jár az innovatív szellemmel és az is közös bennünk, hogy bármihez nyúlnak, csak a legjobb minőséget hajlandóak elviselni.  Pannonhalma nemrég múlt ezer éves, Admont pedig hamarosan betölti az ezredik születésnapját: 1074 óta működik és csak a II. világháborúban volt egy kis megszakadás a folyamatosságban. Mindkét apátság fenntart egy borászatot, mint ahogy fűszerkertet is.

A ma is működő kolostorban 26 szerzetes él, de menedzsereik kész vállalatbirodalmat igazgatnak. Két legfontosabb jövedelemforrásuk az ingatlankiadás (mert persze jókor vásároltak jó helyen) és a fakitermelés. Erdeikből egyrészt eladják a fákat, másrészt fel is dolgozzák. Csodálatos padlómintákat láttam és referenciának pont megette az egyik terem, ahol több mint száz éves, tökéletes minőségű padlón sétálhattam. A méretek érzékeltetéséhez elég két adat: 27.000 fa és 500 alkalmazott. Az apátság látja el energiával az egész környéket, melyet vízből nyernek. A profitorientált tevékenységek mellett természetesen jut energia a jótékonyságra is, egy idősek otthona áll fenntartásuk alatt.

A könyvtár és a gótikus templom mellett látogatható a 2003-ban nyílt múzeum is, melynek két része van: az egyik emeleten a „régi” műtárgyakat lehet megtekinteni, egy másikon pedig az 1997 óta gyűjtött modern alkotásokat. Van továbbá egy természettudományi gyűjtemény, elképesztő gazdagságú rovar- és pillangógyűjteménnyel, na meg kitömött állatokkal. A legfurcsább kiállítás talán az, ahol 243 gyümölcs sorakozik viaszból, többségük – 162 db – alma. Az almák sokféleségét igyekeztek itt bemutatni, minden fellelhető típus „szoborba” öntésével, melyek abszolút élethűek. A modellként felhasznált almák minden ránca, rovar okozta sérülése, foltja pontosan meg lett örökítve.

Az admonti bencés apátság áprilistól októberig naponta, télen hétvégeken látogatható. A könyvtárban német nyelvű idegenvezetés van napi két alkalommal, a múzeumokba audioguide-ot lehet kérni.

Wörschachklamm

Délután egy egész más program jött, kis hegyi túra, méghozzá a Wörschachklamm. Könnyebb teljesíteni, mint betűzni:-)

Minél magasabbra mászik az ember, annál keskenyebb a szoros, nagyon élveztem. Bár szuper jól kialakították az ösvényt, kényelmes lépcsőkkel, a csúszós fa miatt elengedhetetlen egy jó túracipő. Gyerekekkel is neki lehet vágni, úgy láttam, nagyon élvezik.

Ha végigmegy az ember, akkor egy várrom felé kanyarodva lehet visszatérni a parkolóhoz. Jó fárasztó volt a kapaszkodó, de mint minden ilyennél, a kilátás volt a csali, hogy megérje.

St. Lambrecht

Másnap reggel megnéztem a település bencés apátságát, ha már ennyire belejöttem az apátsági látogatásokba. 1076-ban alapították és nekünk azért érdekes, mert ők alapították a magyaroknak oly kedves zarándokhely, Máriazell templomát. Nyaranta naponta, télen heti kétszer van idegenvezetés (német nyelven, de csoportoknak angolul is kérhető). A II. világháború éveit leszámítva folyamatosan működik a kolostor, jelenleg csak mintegy tucatnyi szerzetessel. Mivel nekik is maradtak történelmileg erdeik, szintén fakitermelésből élnek, illetve kisebb részben a hatalmas komplexum szobáinak és termeinek kiadásából.

Ezután hazafelé tematikus Hundertwasser napot tartottam:-)

Bärnbach

Először Bärnbach városában álltam meg, ahol a templomot tervezte az osztrák származású művész.

Riegersburg

Röviden megálltam Riegersburg váránál, ami leginkább lentről látványos, szerintem maga a vár nem akkora nagy szám.  Az én fotóm nem sikerült igazán jól, úgy néztem, inkább kora reggel kap szép fényt. Felmentem az üveglifttel és bejártam az egészet, de nem kötött le, úgyhogy sajnáltam rá az elég borsos belépőt.

Bad Blumau

Délután pedig a szintén Hundertwasser által tervezett Roger Bad Blumau fürdőkomplexumban pihentem kicsit, mielőtt nekivágtam hazafele a sztrádának. Itt egy négycsillagos szálloda van, de a medencéket és a spa részleget napijeggyel is lehet látogatni. Nem vagyok az a pancsolós fajta, de a design miatt nagyon élveztem:-)

Szállás, étkezés

A grazi éjszakákat követően először Admontban szálltam meg a Spirodom hotelben, vacsorát pedig a közeli Kamper fogadóban ettem: véres hurkát beluga lencsével.

A következő esti szállásom – Lambrechterhof – első látásra nagyon bejött, pedig nem egy design hotel. Inkább valami SZOT üdülős hangulat van, de a szó kedves értelmében. A játékszobában vidám családok és idős párok kártyáztak, a vacsoránál mindenkinek névre szóló asztala volt. Csupa kedves személyzet mosolygott az emberre, én azonnal annyira otthonosan éreztem magam.

Szuper kis körút volt, a tartomány főbb látnivalóinak érintésével. Nagyon változatos programokat lehet csinálni, a fent említetteken kívül van még Schwarzenegger múzeum, kismillió túraútvonal és kóstolási lehetőség. Muszáj lesz visszajönnöm, szeretem az alapos munkát:-)

Grazba a helyi turisztikai hivatal meghívására érkeztem, de a programom összeállításához és a blogbejegyzés megírásához teljesen szabad kezet kaptam.