Komppal Syke szigetére
2018. május 6. Mallaigból a reggeli komp Skye sziget déli csücskébe, Armadale városkába érkezett. A kompra egy útra 12.60 font volt a jegy egy autónak és egy utasnak. Jó nagy, stabil komp, úgyhogy kicsi a tengeribetegség esélye, a wifi ingyenes.Ha már itt voltam, gondoltam, kora délutánig, amíg nem lehet elfoglalni a szállást, maradok ezen a környéken és felfedezem a sziget alsó részét.
Elgol felé indultam tehát, útba ejtve a Loch Cill Chriosd csodás táját.
Útközben régi templomromot is találtam, meghitt temető mellett. A birkák nem csak az út szélén kószáltak, de a sírkövek közt is. Errefelé nincsenek kerítések, minden állat arra megy, amerre jólesik neki, és különböző színekkel jelölik meg őket, hogy tudják, ki a gazdájuk.
Visszatértem Broadford felé, majd egy másik úton vágva keresztül a szigeten, Taliskert céloztam meg.
Ezen az úton szinte senki nem járt, pedig hosszú hétvége van Nagy-Britanniában, úgyhogy csúcsra jár Skye. Minden egyes B+B-n ott díszeleg a „No Vacancy” felirat. A hegyen kanyargó út drámai fennsíkon vezet át, rengeteg sárga virág közt. Itt is egysávos az út, kis kitérőkkel, ha jön szembe forgalom. Most nem sokat kellett kiállni, de csúcsidőszakban biztos lassan lehet így haladni – a napi program tervezésénél érdemes ezt figyelembe venni. Ha valaki száguldozni szeret, ne ide jöjjön, inkább a német autópályákat ajánlom!
Szállás Skye szigetén
Ismét vissza Broadfordba, ahol a szállásom van. A Broadford hotel négycsillagos butik B+B, és bár a drágábbak közé tartozik, tényleg nagyon szuper hely. Kényelmes, tágas, tiszta szobám volt, ragyogó fürdőszobával és mosolygós, kedves házigazdákkal. Több magyar is dolgozik itt, például a talpraesett, nagyon barátságos leányzó a recepción. De a 9 éve itt élő séf és a szintén konyhán dolgozó felesége is magyarok, mint ahogy akadnak honfitársak a takarítók közt is.
Old Man of Storr
Becsekkoltam, de egy percet sem maradtam, mert neki akartam vágni az Old Man of Storr túrának. Ma épp nem zuhog az eső, ki kell használni.
Megálltam ebédelni Portreeban, ahol a Cafe Arriba feszengésmentes, kedves kis büfé, megfizethető fogásokkal.
Mire odaértem a parkolóhoz, ahonnan a túra indul, hatalmas szél kerekedett, ráadásul az eső is rákezdett. Egy darabig vártam az autóban, aztán amikor kicsit csendesedett, csak nekivágtam. Mit árthat egy kis eső? – gondoltam. Azzal azonban nem számoltam, hogy széllel kombinálva elég durva tud lenni. Annyira erőseket lökött a szél, hogy pár lépésenként ki kellett támasztanom magam, hogy visszanyerjem az egyensúlyom. De nem adtam fel, meneteltem felfelé. Az út háromnegyedénél jártam, amikor nagyjából már csak az orromig láttam. A csúcsról lefelé jövőket kérdeztem, érdemes-e egyáltalán továbbmenni, de elég egyöntetű volt a válasz, hogy nem. Az egy dolog, hogy hiába kapaszkodom fel a csúcsra, a híres nagy követ egyáltalán nem látni, a másik gond az, hogy az esőtől rettentő csúszós lett a sáros talaj. Ráadásul az egy dolog, hogy én megfelelő túracucc híján teljesen eláztam, jobban féltettem a fényképezőgépem, ami a táskámba rejtve is nedves volt. Nem volt mit tenni, visszafordultam. Nagy katasztrófa azért nem történt, mert ahol már kicsit tisztább volt a levegő, ilyen panorámát kaptam jutalmul:
Jégtömbbé fagyva érkeztem vissza a szállodába, és soha ilyen jól nem esett egy forró zöldségkrémleves. Nagyon jó a konyha, és nem csak szállóvendégek látogathatják, úgyhogy ajánlom azoknak is, akik máshol foglalnak szobát.
2018. május 9. Elég sokat kivehetett belőlem a tegnapi túra, mert 11 órát aludtam. Frissen ébredve semmi másra nem vágytam, csak egy kiadós reggelire, és ehhez a legjobb helyen voltam.
Ismét északnak indultam, beköszönve az út mentén tanyázó bociknak.
Neist Point
A mai nap fő programpontja a Neist Point világítótorony felkeresése volt. Bár térképen nem tűnik távolinak, jó másfél órát autóztam a hoteltől a parkolóig. Ott nekiindultam a hegynek, de megint csak a ködöt láttam. Már épp eldöntöttem, beírok a Vásárlók Könyvébe a skót turisztikai hivatalnál, amikor mintegy varázsütésre kitisztult az ég, és kis további sétát követően előbukkant a világítótorony. Szerencsére tömeg sem volt, úgyhogy csak a birkákkal osztozkodtam rajta.
Jó tudni, hogy a hoteltől eddig (és visszafele) egyetlen benzinkút, nyitva tartó étterem, büfé, nyilvános WC nem volt, úgyhogy reggel csak csínján az italokkal és kávéval. Még egy bokor se akadt, ami mögé lekuporodhatott volna az ember. Maximum birkák, de hát a mozgó paraván mégse olyan célszerű.
A másik meglepetés az volt, hogy enni se nagyon lehet hol. Talán nyáron több kávézó, büfé van nyitva, de most sehol semmi, csak a két nagyobb városban Portreeban és Broadfordban. Utóbbiban van egy jó nagy szupermarket is, egybeépítve a benzinkúttal, ott lehet bevásárolni vésztartaléknak gyümölcsöt, rágcsákat.
Fairy Glen
Ahogy beér az ember Uig városába, rögtön jobbra fordulva egy szerpentinen mesebeli tájon találja magát: ez a Fairy Glen. Miniatűr hegyek, puha pázsit, kis tó, néhány romos kőház fogadott, és cseppet se lepődtem volna meg, ha tündérek bújnak elő a fák mögül.
Uigtól északra a madár se jár, pedig csodálatos errefelé a táj – főleg este, naplemente előtt.
Quiraing
Még egy érdekes kis vidék maradt hátra, a Quiraing. Azt nem állítom, hogy leányálom felvezetni – csak az vállalja be, akit nem zavar, ha meredek, helyenként korlát nélküli szerpentinen esetleg 10-20 métert vissza kell tolatni, mert szembe jön egy autó. De a látvány megéri!
A szálloda felé vezetve nem várt meglepetésben volt részem. A tegnap rejtőzködő, 50 méteres hatalmas szikla büszkén illegette magát – kilométerekről is látható volt.
Vacsorára mindenképp tengeri herkentyűt kívántam, úgyhogy Broadfordban a Claymore étterembe mentem, amit többen ajánlottak, nem is csalódtam. Mivel tényleg kevés étterem van, dugig volt, de szerencsére csak negyedórát kellett várnom asztalra.
Tényleg lenyűgöző ez a Skye, bár bevallom, nekem Mull is legalább ennyire tetszett, úgyhogy nem teljesen világos, ide miért jönnek annyival többen. Az időjárás viszont rendkívül szeszélyes, mindenre fel kell készülni, még nyáron is.
Holnap magam mögött hagyom a tömeget, indulás még távolabb, a Külső-Hebridákra!