Az ország déli részének, Karacsinak és környékének bejárása után a hegyek felé vettük az irányt!
Skardu
2024. március 30: Iszlamabad – Skardu
Reggel korai kelés, ismét irány a repülőtér. Akárcsak tegnap, ma is volt egy félórás ima indulás előtt már amikor a helyünkön ültünk. Ezt a járatot az esetek felében törlik, de szerencsére mi rendben elindultunk, bár érkezéskor a pilóta bevallotta, a viharok miatt félútról majdnem visszafordult.
Pakisztánnak öt 8000 méter feletti csúcsa van a tizennégyből, köztük a K-2 (8611m), a világ második legmagasabb csúcsa és a Nanga Parbat, más néven a Gyilkos hegy (8126m). Ha épp nem akarsz felmászni rájuk, a másik esély meglátni ezeket az Iszlamabad-Skardu járatról lehetséges.
A vezetőnk igyekezett nekünk ablak melletti helyeket kérni, de azokat már egy másik csoport nagyrészt lefoglalta. Nekem szerencsére sikerült egyet megcsípni:-) ,A K-2 általában esélytelen (ahhoz a gép bal oldalára kell ülni), a Nanga Parbat jó eséllyel megmutatja magát, így mi igyekeztünk a jobb oldalra orientálódni. Szerencsére most is gyönyörűen látszott:-)
A reptéren aztán alig lehetett beterelni az embereket a buszba, mindenki csak ámult-bámult leesett állal és persze szelfizett ezerrel. Először és utoljára eddig ilyet csak Bhutánban láttam, ott van olyan festői repülőtér, hogy az ember úgy érzi, ha csak ennyit látott, már megérte oda elrepülni:-)
Shangrila Resort és Upper Kachura Lake
Az első nap még csak amolyan bevezetés volt a hegyvidék csodáiba, de így is akadt jó néhány megörökíteni való pillanat. Először a tóparti Shangrila Resort-nál álltunk meg pár fotóra.
Ezután az Upper Kachura Lake volt a program, ahol kicsit hajókáztunk is. De útközben is minden egyes pillanat fotóra kívánkozott!
A szállásunk a Himalaya Hotel volt, csodás környezetben, tiszta szobákkal, de majd megfagytunk. Itt szinte sehol nincs fűtés, se otthonokban, se hotelekben, és a kis elektromos szerkentyű fabatkát sem ért. Kabátokban vacsoráztunk, aztán kaptunk plusz vastag plédeket, de én pluszban kesztyűt is felvettem.
Kharpocho Erőd
2024. március 31: Kharpocho Erőd, Sarfaranga sivatag
Megkezdődött a kalandozásunk Gilgit Baltisztánban! Reggel irány egyből a Kharpocho erőd, amit Skardu erődnek is hívnak. Kharpocho jelentése „erődök királya”, és nem véletlen: lenyűgöző látványt nyújt a turistáknak. Az erőd a város felett mintegy 40 méter magasan, egy hegyen áll és falairól az egész város belátható. Sőt, azon túl a havas hegycsúcsok is, valamint a várfalak alatt az Indus folyó.
Pakisztánban leginkább arra lehet számítani, hogy mindig valami váratlan történik. Amikor felkapaszkodtunk nagy lihegve az elvileg reggel 9-kor nyitó várhoz, már fél 10 is elmúlt, de az őr még sehol nem volt. Mobilszám se volt kiírva, mint kiderült később, az őr egy idős úr és nincs telefonja. De szerencsére a csoportunkhoz csapódott pakisztáni fotós tudta az őr fiának a számát (így megy ez itt…), aki tudta, hogy a papa a piacon van és gyorsan előkerítette. Mivel az idős úrnak örökkévalóság lett volna felmászni az erődhöz, a fotós futott le a kulcsért és nyitotta ki az ajtót. Mármint az ajtón levő apró ablakot, mert azon kell bemászni:-))
Sarfaranga sivatag
A következő programunk a Sarfaranga hideg sivatag volt. A sivatag szót meghallva az első dolog, ami az embernek eszébe jut, a perzselő hőség és a víz hiánya. No, ez nem ilyen.
Itt a homokdűnék hátterét hatalmas sziklás hegyek adják, melyek átlagosan mintegy 6000 méter magasak. Ráadásul nem csak egy édesvizű tó található karnyújtásnyira, de Pakisztán legnagyobb folyója, az Indus is a sivatag mellett csordogál. No és hőség sincs, főleg most télen, amikor az se szokatlan, hogy a homokdűnéket hó borítja. A sivatagban dzsipekben tettünk egy kis túrát, természetesen hajmeresztő sebességgel száguldozva fel-alá a dombokon:-) Most ramadán idején, amikor az élet folyása sokkal csendesebb, csak ez az egyik program volt itt elérhető, de főszezonban kínálnak lovaglást, kvadozást, homokra kifejlesztett bicajozást és számos egyéb tevékenységet is.
Shigar erőd
Megálltunk egy tónál (Blind lake), majd irány a Shigar erőd, ahova épp az 5 órás zárás előtt estünk be. Bár minket mindenképp beengedtek volna, hiszen itt is aludtunk. Az elegáns helyi viseletbe öltözött idegenvezető körbevitt minket az erődön, aztán elfoglaltuk a szobánkat.
Volt egy kis izgalom, mert elvileg az előző helyen aludtunk volna ma, csak a hideg miatt jöttünk át és itt nem volt elég szoba. A többieknek osztozkodni kellett, de a helyi kísérőnk nagyon kedvel és szerzett nekem egy saját kuckót:-) Ma már jól van a gyomrom, de kidőlt újabb két utas, úgy tűnik, ez a gyomorrontás végigmegy a csoporton…
Manthoka vízesés
2024. április 1: Manthoka vízesés
Az elmúlt éjszaka se volt meleg, de azért kibírtuk a vastag paplan és a még vastagabb takaró alatt. A mai program elvileg a Masrur-kőszikla volt, de ezt csak a csoport három tagja vállalta be. A híres norvég Trolltungához hasonló kősziklát csak 2017-ben fedezték fel, de a social media korában villámgyorsan híre ment. Az ide vezető hegyi túra minimum hat óra, hegyvidéken, ráadásul most hóban.
Mi, a puhány többség ehelyett a Manthoka vízeséshez kirándultunk, ami két óra Shigarból. Igazán nem is a vízesés volt érdekes, hanem az oda- és visszaút, amely rengeteg fotólehetőséget tartogatott.
Skarduból a Hunza-völgybe
2024. április 2: Skardu – Hunza
Ma elindultunk a Hunza völgy felé, de útközben számos izgalmas megálló volt. Ilyen például az a pont, ahol a föld három legnagyobb hegylánca találkozik: a Himalája (Mount Everest, 8,848 méter), a Karakoram (K2, 8,611 méter) és a Hindu Kush (Tirich Mir, 7,708 méter).
Megálltunk egy olyan jelzőtáblánál, amely a régi selyemutat jelezte, melynek szakaszai még látszottak egy közeli hegy oldalán. Egy másik táblán a „Kontinentális lemezek ütközési pontja” feliratot olvashattuk. Itt ütköztek össze mintegy 55 millió évvel ezelőtt az indiai és az eurázsiai kontinentális lemezek és alakult ki a Karakoram hegylánc a hatalmas nyomásnak köszönhetően.
És persze mint eddig mindig, az egész napnyi vezetés csodálatos volt, legszívesebben minden kanyarnál kértem volna fotómegállót!
Karakoram
Ma már a Karakoram úton vezettünk, ami mindig is nagy vágyam volt! Ez a világ legmagasabban fekvő, burkolattal ellátott nemzetközi útja. Itt található a Khunjerab–hágó (Kundzseráb-hágó) ami a világ legmagasabban fekvő határátkelőhelye, Pakisztán és Kína határa. Az átkelőhely 4693 méteres magasságban van, csak száz méterrel alacsonyabban, mint a Mont Blanc.
A Karakoram egykor a Selyemút egyik szakasza volt, amelynek alapjait évszázadokkal ezelőtt a helyiek építették. Azonban 24 ezer munkás két évtizedig tartó építkezése után csak 1978-ban adták át hivatalosan a járművek számára, ami kereskedelmet, turizmust és jóval könnyebb utazást hozott a világnak ebbe a távoli részébe.
Én már jó rég nézegettem fotókat a KKH-ról, és úgy élt bennem, mint egy igencsak lerobbant út, ahol a gyakori kőomlások miatt gyakran vesztegelnek a kamionok, autók, út szélén guggoló fickókkal.. na, ezt a „romantikus” képet egyáltalán nem láttuk, mert pont a felújított részen utaztunk. A híres út a Khunjerab-hágótól a Raikot-hídig 2012-2015 között ugyanis új aszfaltot kapott.
Az autópálya talán legfestőibb szakasza az, amely a Hunza-völgyön keresztül vezet, mi is ezt jártuk be. Ezen a hihetetlenül gyönyörű szakaszon érintetlen gleccsereket, helyi kis tavakat és hófödte hegycsúcsokat láthatunk közvetlenül a kényelmes buszból. Nemcsak azért ez a világ talán legszebb útja, mert 8000-es hegyek közt kanyarog, de elzártsága révén ide még nem tört be a globalizáció. Bármilyen festői is az út, a Hunza-völgyet a lakói és hagyományai teszik felejthetetlenné. Ahogy egy itteni barátom mondta: a természet miatt jössz, és a helyiekkel a szívedben térsz haza…
Két éjszakára a Darbar hotelben szálltunk meg – végre valóban meleg, kényelmes szobákban.
Attabad-tó
2024. április 3: Hunza-völgy
Ma csak a környéken csalinkáztunk, kicsit vacogósan, hirtelen sokkal hidegebb lett, mint tegnap. Pedig nem akkora a különbség- Skardu kb 2.200, Hunza pedig 2.500 méter magasan van.
Elbuszoztunk a közeli Attabad-tóhoz, de itt egyhangúan úgy döntött a csapat, nem kérünk a hajókázásból, túl szeles és cudar volt az idő. Bármennyire is természetesnek tűnik, az Attabad-tó valójában mesterséges, és egy tragédia szülte. 2010. január 4-én egy hatalmas földcsuszamlás több falut is eltüntetett, és elzárta a Hunza folyó folyását, létrehozva ezzel egy mesterséges tavat. A tó, amelyet ma szállodák vesznek körül, a földcsuszamlás által elpusztított faluról kapta a nevét.
Korgah szőnyegszövő műhely
Rácsodálkoztunk pár 2-5 században keletkezett sziklarajzra, aztán elmentünk egy szőnyegszövő műhelybe, ahol csak nők dolgoznak.
Bár Pakisztán mélyen patriarchális ország, Hunza a legliberálisabb régiónak számít. A lányokat ösztönzik az oktatásra és a sportolásra, és sokan tanulnak tovább az egyetemen és azon túl.
Míg a pakisztáni nőknek csak 20 százaléka vesz részt a hivatalos munkaerőpiacon – ez az egyik legalacsonyabb arány a világon -, a Hunza-völgyi nőknek éttermeik, boltjaik vannak. Ilyen kezdeményezés ez a műhely is, amely egy 400 éves házban működik (Korgah).
A Hunza-völgy arról is híres, hogy kifejezetten magas a várható élettartam, sőt, ami még meglepőbb, a nők 60-65 éves korukig is szülőképesek maradnak. A hosszú élet titkai a jó levegő, az egészséges víz, az étkezéshez használt sárgabarackolaj, a sok mozgás és a szoros közösségi kapcsolatok. Az itt élők sokáig nem fogyasztottak feldolgozott élelmiszereket, ez sajnos változóban van az utóbbi időben.
Ebédre jakburgert ettünk, utána pedig finom sárgabaracktorát a közeli Glacier Breeze Caféban.
Függőhidak
Kiszelfiztünk magunkat a Hussaini Suspension Bridge-nél és a Rainbow Adventure Bridge-nél – vezetőnk imád rólunk képeket készíteni.
Délután még besuvasztottuk a programba az Altit erődöt is, bár inkább a másik, a Baltit híres, amit másnap látogattunk meg.
Baltit erőd
2024. április 4: Gilgit
Délelőtt a Baltit erődöt kerestük fel, ami nagyon hangulatos volt, a remek kilátásról nem is beszélve. De a legjobb a helyi idegenvezető volt, aki nemcsak az erődöt mutatta be, de a legjobb fotósnak is bizonyult. Szuper képeket készített rólunk, sőt, amilyen “ál-drón” videót is, körbesétálva minket portré-videó módban a mobilunkkal – remekül szórakoztunk.
Hopper-gleccser
Ezután áthajtottunk egy hídon és ezzel átkeltünk a Hunza-völgyből a Nagar-völgybe, ahol a legérdekesebb látnivaló a Hopper-gleccser volt.
Itt volt egy kis séta és fotózás, majd láttunk egy márványbányát is. Itt néhány éve a kínaiak folytatnak kitermelést, de most nem volt semmi mozgás, ugyanis nemrég merényletet követtek el ellenük és a a kormányuk mindenkit hazarendelt.
Aztán ebéd, és vissza a hotelbe – sajnos az idő ekkor már elég szürke és barátságtalan volt.
Jumah bazár
2024. április 5: Vissza Iszlamabadba
Reggel volt megint izgalom, hogy menjen a járatunk, ezúttal Gilgiből vissza a fővárosba. De ismét szerencsénk volt, mert nem törölték, ráadásul a vezetőnk megint szerzett sokunknak ablak melletti helyet. Indulás előtt még szelfizgettünk a pilótával is, akinek viccesen “jó utat” kívántam.
Érkezés után becsekkoltunk ugyanabba a hotelbe, ahol korábban voltunk (Hill View), majd ebéd, délután pedig kicsit bóklásztunk a pénteki piacon (Jumah bazár).
Még Pesavar és Lahore van hátra a körútból, de azokról majd a következő részben írok:-)