Németországban minden héten meg lehet látogatni egy világörökséget, ha az embernek úgy szottyan kedve: az országnak per pillanat ugyanis épp 52 világöröksége van. Azért írom, hogy épp most, mert a szám évről-évre változik. Én évtizedek óta versenyfutásban állok az UNESCO-val, mert amikor azt hiszem, már végre kipipálok minden helyszínt egy-egy országban, gyorsan hozzáadnak még párat….
Jelenleg világszerte 1.199 világörökséget jegyez a szervezet és ennek én kicsit több mint a felét láttam. Németországban már minden híres helyet kipipáltam (pl. Weimar, Köln, Berlin, Bamberg), de maradt pár olyan kevésbé látványos, amit tényleg csak az UNESCO-ínyencek keresnek fel. Konkrétan öt hiányzik a német lista kompletté tételhez, és most nekivágtam, hogy ebből négyet becserkésszek. Hogy miért vagyok képes elzarándokolni olyan helyekre, amelyekről tudom, hogy nem különösebben érdekfeszítőek? Mert az a tapasztalatom, hogy felesleges út nincs, valami izgi a végén úgyis történik!
Erfurt
Pont így alakult rögtön az első kipécézett városban: Erfurtban.
Itt a város hosszas győzködés után az „Erfurt zsidó öröksége” nevű világörökségi tételt fogadtatta el a világszervezettel. Ennek három eleme van: a legjelentősebb a régi zsinagóga, amire rá se lehet ismerni, mert egy történeti kiállítást alakítottak itt ki. Ráadásul annyira vigyáznak itt néhány tárgyra, hogy semmilyen táskát, fényképezőgépet, még mobiltelefont se lehet bevinni, így magát a zsinagóga épületét is csak egy szomszéd telken kialakított parkolóból tudtam fotózni. A második elem egy mikve (rituális fürdő), amely csak szombatonként egy időpontban, német nyelvű idegenvezetés keretében, előzetes foglalással látogatható. A harmadik elem pedig egy régi zsidó ház, aminek még keresik a funkcióját.
Magyarul a látogató hoppon marad, legalábbis a világörökségi szempontból. De egy pillanatig nem szeretném azt sugallni, hogy ne lenne érdemes Erfurtba jönni – mert igenis abszolút ajánlom felvenni az útitervbe, hiszen tele van bájos részletekkel. És hogy miért nem azok vannak az UNESCO listán? Mert a világszerveztet csak olyan jelöléseket fogad el, melyek „kulturális vagy természeti szempontból egyedinek számító értékek”, és ezt a jelölést kezdeményező szakemberek több száz oldalas paksamétákkal kell bizonyítsák. Erfurt nyilván úgy volt vele, könnyebb ezt megtenni a zsidó emlékekkel, mint egy csinos dómmal, pedig utóbbi sokkal érdekesebb a látogatóknak (de ez soha nem szempont az UNESCO-nak).
A városban a dómtéren egy impozáns katedrális áll, innen sétáltam a Városházához szebbnél-szebb házakkal övezett utcákon. De Erfurt legkülönlegesebb látványossága a Kramerbrücke, amelyhez hasonló nagyon kevés van a világon: a hídon ugyanis lakóházak sorakoznak, melyek több mint 500 éve folyamatosan lakottak. A 125 méter hosszú híd 1325-ben épült, a lakóházak pedig jó másfél évszázaddal később kerültek rá. Jelenleg 32 házikó sorakozik két sorban a hídon, a földszinten boltokkal, a felettük levő két emeleten a lakótérrel. Nagyon hangulatos köztük végigsétálni vagy akár a patakpartról a hidat megfigyelni.
Augsburg
Következő megállóm Augsburg volt, ahol ha nem olvastam volna arról, mi itt a világörökség, sosem találtam volna ki. Ez is egy kellemes város, ahol órákig lehet bolyongani, de az UNESCO jelölés a vízgazdálkodási rendszerre terjed ki. Az indoklás szerint a Lech vízi erejét évszázadokon keresztül innovatív módon használták a malmok és az emelőrendszerek üzemeltetésére. Ennek eredményeként virágzott fel Augsburg kézművessége és hozott gazdagságot a városnak. De hol lehet ezt ma tetten érni? Van három impozáns szökőkút (Augustus, Merkúr és a Herkules-kút), két víztorony és néhány kevésbé látványos vagy nem látogatható elem.
Augsburg összességében azonban rengeteg érdekes templomot és egyéb épületet rejt, amelyek közül sok a város patrónusának, Jakob Fuggernek köszönhető. Egykor (a 15-16. században) a világ leggazdagabb emberének számított, és Augsburgból egy bank- és kereskedelmi birodalmat irányított, amelyhez bányászati tevékenység is társult. A Fugger Bank mind a mai napig magánbankot működtet Augsburgban.
A városban ma Fugger legnevezetesebb épülete a Fuggerei, az első szociális lakópark a világon, amely a mai napig működik. Őszintén szólva nem értem, miért nem ez lett jelölve világörökségnek – valóban egyedi a világon és a látogatóknak is értelmezhetőbb. Mindenkit lenyűgöz, hogy a lakbér 500 éve változatlan: a rászorulók évi 0,88 euróért és a Fugger családnak elmondott napi három imáért lakhatnak a komplexumban. Itt már jártam korábban is, és annyira megfogott a hely története és hangulata, hogy erről egy cikket is írtam a National Geographicban.
Szintén nagy élmény volt Augsburgban a Schaezlerpalais. A palotának van egy csodálatos rokokó bálterme, amely elképesztően pazar: minden fal tükrökkel és arannyal borított, a mennyezetet pedig hatalmas freskó borítja. És ami a legjobb volt: egy hétköznap délután alig voltak látogatók, vagy negyedórán keresztül fotózgathattam egymagam ott – nem sok ilyen kaliberű kastély van, ahol ne taposnának az ember lábán a turisták, de itt totál nyugi volt.
Jégkorszaki barlangok
A „Barlangok és jégkorszaki művészet” világörökségi titulus az Ach-völgyben és a Lone folyó mentén hat barlangot foglal magában, ahol kőeszközöket, figurális művészetet és korai hangszereket találtak. A régészeti leleteket különböző anyagokból, többek között mamutelefántcsontból faragták és korukat 30-40 ezer évesre becsülik. És hogy miben különböznek a többi régészeti lelőhelytől ezek a barlangok és az itt talált leletek? A tudósok úgy vélik, hogy itt hatalmas ugrás történt az emberiség kulturális fejlődésében: az állatok és az emberek első figurális ábrázolásait, valamint az első hangszereket is itt alkották meg.
A felbecsülhetetlen értékű leleteket természetesen múzeumokban helyezték el, így a hat barlang ma már üresen tátong. Közülük a Hohle Fels a legimpozánsabb, de ezt és másik négyet lezártak – mindössze egyetlen üres barlang látogatható, a Sirgenstein.
A leleteket főleg a Blaubeurenben található Urgeschichtliches Museumban lehet megnézni, így ide érkeztem én is. A múzeum legféltettebb kincsei az aprócska szobrok, mint például a madárka, és a sípok, melyek minden bizonnyal az emberiség első hangszerei lehetnek.
A legérdekesebb apró figura, az „Oroszlánember” nem itt, hanem a közeli Ulm múzeumában van. Ez a múzeum azonban jelenleg zárva tart, így ez kimaradt, az emberiség első emberábrázolását csak az Interneten láthattam.
De ha már Ulm, nem hagytam ki a katedrálist, amely a legmagasabb templom a világon – sőt, még a gizai nagy piramisnál is nagyobb. Tornyába 768 lépcső vezet el és a reggel az autóban komoly dilemmában voltam, hogy majd nekiveselkedjek-e. A helyszínen kiderült, hogy jelenleg a templomot kívül-belül felújítják, így a toronyba most nem lehet felmászni – nem tudom, hogy inkább csalódott vagy megkönnyebbült voltam-e.
Karlsruhe
Hadoválok itt összevissza turisztikai vásárról és világörökségekről, miközben tudjuk mindannyian, hogy az utazás valódi indoka valami macskás dolog… Nos, van ugye a híres excel táblám, ahova mindig felvezetem, amikor valami érdekességet látok vagy olvasók és a német szekcióban szerepelt Wolfartsweier neve. Nem hallottatok róla, ugye? Karlsruhe egyik városnegyede és van itt egy óvoda… de milyen! Cicaformájú! Nem meglepő, hogy ezt is látni akartam!
Most szerencsére sikerült két világörökség közt útba ejteni:-)
Speyer
Speyer egy igazi boldogságbomba egy világörökség-gyűjtő utazónak, hiszen itt egy látogatással két tételt is kipipálhat!
A közel 1000 éves speyeri dóm a legnagyobb és egyik legjelentősebb román kori műemlék az országban. Az eredeti építményt II. Konrád német császár pompájának és felsőbbrendűségének bemutatására építették. Az építkezés 80 évig tartott, a későbbi részletek IV. Henrik alatt, a 11. század utolsó évtizedeiben készültek. IV. Henriknek köszönhető számos újítás, amelyek a székesegyházat egyedivé teszik, köztük a boltozatos mennyezet, a korábban szabadon álló tornyok integrálása és a körbejárható apszis (a főoltár mögötti kör alakú terület).
Egy 1689-es tűzvész után a templomhajó egy részét újra kellett építeni; ez vezetett ahhoz, amit a műemlékvédelem első nagy európai vívmányának tartanak. A székesegyház kriptájában, amely a legnagyobb Európában, nem kevesebb mint nyolc középkori német császár és király sírját őrzik
És ha már itt jár valaki, érdemes meglátogatni a mikvét és a középkori zsinagóga maradványait is, mindössze 200 méterre a dómtól. Mindkettő a „ShUM városok” elnevezésű helyszín része, amely Speyeren kívül magába foglalja Warms és Mains városok zsidó emlékeit is. A két épület a zsidó udvarban helyezkedik el, ahol egy múzeumot is kialakítottak. Itt a zsinagóga és a mikve tárgyi emlékei mellett sírköveket is elhelyeztek – a városban a zsidó temető ugyanis nem élte túl a történelem viharait.
A zsinagógának már csak a keleti külső fala maradt fenn. A falfelületen középen még jól látható az oltárfülke helye, amelyben a Szentírást őrizték. A mikve a nők és férfiak rituális megtisztulásának színhelyéül szolgált bizonyos tisztátalan időszakok, illetve tevékenységek után, mint például a szülés vagy menstruáció. A zsidó fürdő egy földalatti létesítmény és a speyeri ezen építmények legnagyobbja Németországban, sőt, a legrégebbi az Alpoktól északra.
Speyer a középkorban az Alpoktól északra az egyik legjelentősebb zsidó közösségnek adott otthont, amely mintegy 400 éven keresztül virágzott. A 13 századig a világ minden részéről érkeztek tudósok a városba, hogy tanuljanak a speyeri „bölcs emberektől”. Sajnos a zsidók és keresztények békés egymás mellett élésének vége szakadt a 14. században a pestisjárvány idején. Bár a zsidókat éppúgy pusztította a „fekete halál”, mint a keresztényeket, hamar lábra kapott a vélekedés, hogy a járványt a zsidók okozzák. Az üldöztetés hatására a zsidók szétszéledtek és 1500 körül már nem éltek ezen a környéken. A zsinagóga épületét a város fegyverraktárnak használta, majd pusztulásnak indult, így ma már csak romjai maradtak fenn.
Speyerben a történelmi látnivalókon túl sok izgalmas múzeum is található, melyek közül a kedvencem a Technik Museum volt. Régi szuper autók, vonatok, hajók, repcsik, köztük egy Boeing 747-es, az Egek Királynője. Mekkora élmény volt ilyenen utazni! Itt fel lehet menni körülnézni benne, sőt, ami hatalmas királyság, csúszdán lehet jó magasról lejönni!
A gyerekek láthatóan imádták ezt az egész helyet, úgyhogy jó szívvel ajánlom családi programnak, órákat el lehet itt tölteni.
Speyer nemcsak gyönyörű, de nagyon különleges hangulata van. Annyira történelmi és szép, mégsem éreztem „turistásnak”, hanem egyszerűen eredeti és természetes, még egy bágyadt tavaszi napon is.
Worms
Bár Speyerben nem maradt fenn a zsidó temető, a világörökségi jelölés másik két városában (Worms és Mains) igen, ezek közül én az előbbit látogattam meg.
Felsenmeer Lauteral
A sok városlátogatás után ideje volt kimenni a természetbe, különösen azért, mert találtam a környéken egy igazi érdekességet. Az óriási kövekből álló sziklás lejtő, a Felsenmeer egyedülálló történelemmel rendelkezik. Ezek a kövek ugyanis föld alatt zajló időjárási folyamat során keletkeztek és ahogy a felszín erodálódni kezdett, a hatalmas sziklák felszínre kerültek. Keletkezésükre számos teória van: a legnépszerűbb elmélet szerint a fagyos időjárás formálta a sziklákat, mások azt is feltételezik, hogy a felszín alatti valamilyen kémiai folyamat zajlott. Ez a Felsenmeer az egyik legszebb Németországban, és a Bergstrasse-Odenwald Geo-Nature Park része, Darmstadttól délre.
Azt is tudjuk, hogy a rómaiak a Kr. u. 3. és 4. században szállták meg Németországnak ezt a részét. A Felsenmeert minden bizonnyal kőbányaként használták, ugyanis a sziklákon kőfalazás nyomai láthatók. Számos természetes módon kialakult és átalakított kőnek sajátos nevet adtak, mint például az „Oltárkő” vagy „Krokodil”. A helyszín egyik fő látványossága egy hatalmas oszlop, amelyet egy római kori templomnak szántak, de valamilyen oknál fogva soha nem távolították el a helyszínről.
A terület nagyon könnyen megközelíthető, csak be kell írni a google-be, hogy „Felsenmeer Lauteral” és a kőfolyam végén tágas parkoló található (napidíj 5 euró). Belépődíj nincs, napi 24 órában látogatható.
Ha érdekelnek további német tartalmak, találsz még sok útleírást a weblapomon:
Németország – régiók és látnivalók
(x) A bejegyzés a Német Turisztikai Hivatallal együttműködésben született. Az együttműködés a szerzői szöveget nem befolyásolta.