Krakkó és Varsó után elindultam észak felé, az utazás talán legjobban várt része következett…
Mazuri-tavak
A Mazuri-tavak egy csodás természeti birodalom, amely mintegy 2000 tóból, csatornákból, erdős részekből és lankás dombokból áll, köztük farmok és kisvárosok bújnak meg. A terület szinte teljesen ismeretlen a külföldi turisták előtt, jellemző, hogy amikor hajókirándulást akartam magamnak szervezni, még angol nyelvű információt se találtam a pontos menetrendekről. Mondjuk nagyon nem muszáj előre intézni semmit, a kikötőkben (pl. Mikolajki) rengeteg hajó van – kis piros sportkocsitól nagy kalózhajóig meglehetősen széles választékban.
Rábukkantam viszont néhány érdekes látnivalóra a közelben!
Szarvasfarm
Felső-Kosewóban található a szarvasfarm, amely a Lengyel Tudományos Akadémia egyik kutatóállomása, de a látogatók előtt is nyitva áll. Az 1984-ben létrehozott területen mintegy 400 állatot tartanak: dámszarvasokat, európai szarvasokat és szikaszarvasokat is láthatunk és fotózhatunk itt. Először persze meg kell találni őket, de ebben segítenek a túravezetők. A kirándulások naponta többször indulnak, fix időben, úgyhogy érdemes előre érdeklődni és bejelentkezni. A túra úgy másfél óra, magas fűben, úgyhogy zárt cipő javasolt. A szarvasfarmhoz erdei út vezet, ami száraz időben kis személygépkocsival is jól járható, esőben necces lehet. Csak a nyári hónapokban fogadnak látogatókat.
Farkasodú
Az idilli, békés vidékről nem is sejtené az ember, milyen borzalmas titkokat rejt. A Mazuri-erdőségben, Gierłoż közelében található Adolf Hitler egyik legtöbbet használt főhadiszállása, a Farkasodú, azaz a Wolfsschanze. Hitel 3.5 év alatt mintegy 800 napot töltött a vastag betonfalakból kialakított bunkerekben.
A hely fénykorában kétezren éltek itt, köztük olyanok, akiknek az volt a feladata, hogy előkóstolják a Hitlernek készített fogásokat, nincsenek-e azok megmérgezve. 1944. július 20-án itt követték el a leghíresebb merényletkísérletet Hitler ellen, melyben négy ember veszítette életét, de ő szinte alig sérült meg. Légi támadás soha nem érte a komplexumot, és az sem derült ki, hogy tudott-e az ellenség egyáltalán a létezéséről.
Amikor láttam a fotókat az interneten erről, úgy képzeltem, a fák közt találok néhány magányos, romos épületet, ahol amolyan kis urbex-izgalmat élhetek át magányomban. No, ettől nem is lehetett volna távolabb az igazság: egy hatalmas parkoló fogadott, ahova 10 órára érkeztem, és már akkor kezdett teltház lenni. Dél körül, amikor elhagytam a terepet, végeláthatatlan kígyósor állt az autóúton, mert már rég megtelt a parkoló. A romos épületek körül két hosszúságú (1.3 km-es vagy 1.8 km-es) sétaút közül lehet választani, többnyelvű ismertető táblával. Egyedül is simán körbejárható, de aki több információ akar hallani minderről, bérelhet audioguide-ot vagy akár személyes idegenvezetőt.
Innen még fél óra autóval egy másik világháborús hely, a Mamerki, ahol a legnagyobb bunkerek állnak. Tényleg hatalmasak, és akár be is lehet menni a vékony folyosókra, érdemes elemlámpát hozni (van ugyan kis világosság, de nagyon gyér). Itt is jegy van, kínkeserves parkolás és tömeg, bár külföldiek körében nem nagyon ismertek ezek a helyek, a belföldi turizmus dübörög, és sokan jönnek.
Hasznosnak találod ezt a bejegyzést? Ha igen, támogathatod a munkámat úgy, hogy neked ne kerüljön semmibe! Ha a most tervezett utazáshoz vagy bármikor a jövőben szállást keresel, akkor ERRŐL A LINKRŐL NYISD KI A BOOKING-OT. A szállás neked ugyanannyiba kerül majd, a genius kedvezményed is megmarad. A rendszer érzékeli, hogy tőlem indult a foglalás, így kapok egy pici jutalékot.
Ha pedig jegyeket vennél a getyourguide-on, ERRŐL A LINKRŐL INDULJ. Köszönöm!:-)
Szállás a Mazuri-tavaknál
Három éjszakát aludtam a régióban, a Hotel Zamek Ryn négycsillagos kastélyszállóban. Vagyis inkább várszálló, mert abszolút várjellege van. Hatalmas az étterem, amikor először lementem reggelizni, egészen visszahőköltem, elég menő ott enni. Van egy szuper wellness részleg is egy külön épületben, de ezt föld alatti folyosó köti össze a kastéllyal, így nem kell kimenni a hidegbe-esőbe. Nem vagyok nagy wellness-rajongó, de itt mindhárom este lementem, mert volt egy olyan különleges szauna, amibe egészen beleszerelmesedtem. Herbal sauna néven futott, finom szénaboglya-illat volt bent, és vízágyakon lehetett heverészni, hát én 20 perc alatt órákat pihentem. A másik újdonság, amit itt láttam először, a hó-zuhany volt, kis hóesés alá lehetett állni, jól esett az is.
Elblag-csatorna
Vannak, akik mindenütt ugyanazt keresik: Tussaud-panoptikumot, Hard Rock Cafet, féláron Tommy Hilfingert. És vannak, akik mindig azt nézik, az adott helyen milyen újdonságot tudnak felfedezni. Én ez utóbbi táborba tartozom és igyekszem olyan látványosságokat találni, ami nincs máshol, csak az adott helyre jellemző. Így bukkantam rá a Varmia-Mazuria vajdaságban a 80 km hosszú Elblag-csatornára, amiben az az érdekes, hogy meglehetősen magas szintkülönbséget küzd le. Hogy micsodát? Szintkülönbséget? Hogyhogy nem folyik le a víz az alacsony végébe? Úgy kell elképzelni, hogy több egyenes szakaszra van osztva ez a 80 km, de eltérő szinteken, és köztük a hajókat zsiliprendszer segítségével emelik át. Öt ilyen átemelő hely van, mindegyik egy-egy párhuzamos sínpárral, melyeken egy kocsiba emelik a hajót. Ahogy felvontatják a kocsit a síneken a füves részre, a másik sínpáron leereszkedik egy másik kocsi, az az ellensúly.
Az egész rendszert eredetileg áruszállítási célokra építették még 1844-ben, ma már csak a turisták szórakoztatására üzemel. A világon nagyon kevés ilyen van, úgyhogy tényleg abszolút egyedi az élmény! A teljes hajóút 11 óra, de rövidebb szakaszokra is be lehet nevezni. Ha pedig csak fotózni szeretnél, mint én, akkor azt kell beütni a google-be, hogy „Buczyniec Slope” és meghatározott időben (8.30, 12.00 vagy 15.30) készenlétben lenni!
Malbork-kastély
Egy kastély- és vármániás a lengyel körútból természetesen nem hagyhatja ki a világ (egyik) legnagyobb kastélyát, így Gdansk felé autózva megálltam Malborknál. Most akkor legnagyobb vagy sem? Nos, ez vita tárgya. A marketing brosúrák előszeretettel hívják annak, de még a wikipedia sem tud igazságot tenni, elég, ha ráguglizunk, hogy „World’s largest palace”. Az viszont biztos, hogy Malbork a világörökségi listára is felkerült és valóban hatalmas: megérzi az ember a lábában, ha körbesétálja (aki a napi 10.000 lépésre hajt, itt meglesz!). Unatkozni nemcsak a séta miatt nem lehet itt, hanem azért sem, mert szuper magyar nyelvű audioguide-ot is kapunk, ami okosan-ügyesen körbevezet a váron, bemutatva annak minden zegét-zugát. Minimum fél napos program!
Gdansk
Rég lepődtem meg annyira egy városba megérkezvén, mint Gdanskban – atyaég, én erről miért nem tudtam korábban? Naplemente idején érkeztem és azonnal elvarázsolt a hely. Fantasztikus fények voltak a csatornák mellett, csak úgy ragyogtak a színes házak, miközben a helybéliek vidáman nyüzsögve töltötték meg az utcákat, tereket.
Mint kiderült, épp a Szent Dominik vásár zajlik épp, ez egy több héten tartó fesztivál, 1260 (!) óta rendezik meg. Rengeteg kézműves stand volt a folyóparton, utcákon, változatos és minőségi árukkal. Csak róttam az utcákat csillogó szemmel, teljesen odáig voltam és vissza, milyen jó a hangulat.
Krakkótól és Varsótól eltérően Gdansk nem az a hely, ahol feltétlenül szükség van útikönyvre, hogy végigjárjuk a híres múzeumokat. Inkább olyan ez a város, ahol jó csak úgy bolyongani és megtalálni magunknak a saját kedvenc részleteinket. De azért adok némi támpontot, merre érdemes indulni:-)
Długa, Városháza
A fő sétálóutca a Długa, amely a folyóparti Zöld Kaputól az Aranykapuig húzódik. A sétálóutcán szorosan egymás mellett álló régi lakóházak földszintjén üzletek, éttermek, bárok kaptak helyet, így nem csoda, hogy ez a fő turista-gyülekezőhely.
De van olcsó étkezőhely is, természetesen egy tejbár, méghozzá a Bar Mleczny Neptune, nagyjából félúton a két kapu közt.
A Városházába is érdemes betérni. Egyrészt lenyűgöző néhány szoba, főleg a Vörös Terem mennyezete, másrészt a toronyba is megéri felmászni, hogy ráláthassunk az utca színes házaira.
Ulica Mariacka
Az Ulica Mariacka a város legszebb utcája, melyet a 2. világháború után rendkívül gondosan építettek újra korabeli fotók, leírások alapján. Kora reggel érdemes kinézni ide, mert akkor még fantasztikus nyugalom van itt – később, már 9 körül nagyon pezseg az élet.
Szent Mária templom
Az utca végén áll a Szent Mária templom, mely a világ legnagyobb téglából épült temploma. 78 méteres tornya az egész belvárost uralja. Ha nem riaszt el a 405 lépcső, fel is lehet mászni a toronyba, de én szóltam – a legnagyobb templomról beszélünk!
Hajókirándulások
Az Ulica Mariacka és a Dluga is a folyópartra fut ki, ahonnan hajókirándulások indulnak. Minden elképzelhető módon vízre szállhatsz, legyen az kicsit giccses kalózhajó, autónak sminkelt motorcsónak, de ha kézi erőhöz ragaszkodsz, akár kajakot is bérelhetsz.
Borostyánmúzeum, borostyánoltár
A belvárostól úgy negyedóra séta egy újabb látványosság. Alig pár napja, 2021. július 24-én nyílt meg új helyén a Borostyánmúzeum. A baltikum aranyának, azaz a borostyán történetét modern multimédiás kiállítás mutatja be, és persze rengeteg borostyánból készült ékszer, tárgy is van, melyek közül azok az legérdekesebbek, amik egy-egy kis növényt vagy bogarat is magukba foglalnak. A felhasználási terület széles spektrumát mutatja, hogy kiskanáltól a gitárig az égvilágon mindent készítettek ebből az anyagból.
És ha már borostyán, betértem a közeli Szent Brigitta-templomba is, ahol hatalmas borostyánoltárt alkottak meg az 1970 decemberében Gdanskban elhunyt munkásoknak. A 13 méter magas alkotást 2017 decemberében adták át és azóta méltán lett az egyik legnépszerűbb látnivaló a városban.
Két múzeumot is ajánlok, ezek kicsit kijjebb esnek a belvárosból, de még sétatávolságra.
2. világháború múzeuma
A 2. világháború múzeuma egy hatalmas, modern épületben kapott helyet és anyaga miatt nem javasolják gyerekeknek. Számukra kialakítottak ugyanott egy külön tárlatot, ami szintén a háborúról szól, de az ő kis világukra lefordítva, egy család sorsát elmesélve.
Szolidaritás Központ
Gdansk nevében hallatán sokaknak a Szolidaritás ugrik be, úgyhogy én sem hagytam ki az ennek a korszaknak szentel Szolidaritás Központot. A kiállítás bemutatja a kikötői munkások sztrájkjainak, a lengyelek szabadságharcának történetét, azaz az 1970-es és 1980-as évek történelmét.
A múzeum kívül egy rozsdavörös épület, belül meg egy fantasztikus télikert. A kiállításon kívül helyet kapott a házban egy könyvtár is, vannak irodák, étterem, sőt, itt van Lech Walesa irodája is, aki a mai napig aktív.
Zaspa-negyed
Zaspa, a gdanski street art központja tele van tömbházakkal, melynek falain hatalmas falfestmények díszelegnek. Az első, amely két ismert lengyelt, Lech Wałęsa-t és 2. János Pál pápát mutatja be, 1997-ben jelent meg az egyik falon, a Gdansk 1000. születésnapjára emlékezve. Jelenleg több mint 50 falfestményt pingáltak már a falakra és évente utcai művészeti fesztivált is rendeznek itt.
Gdansk szállás
Gdanskban a belvárosi Holiday Inn hotelben laktam, szuper helyen van, csodás kilátással a folyóra. Nagy előnye, hogy van saját parkolója, mert arrafelé ez kincs és nagyon szuper a büféreggeli, amit majszolva nézegethettem a hajóforgalmat. Nagyon szerettem ott lakni!
Sopot
Sopot egy bájos üdülőváros és fő nevezetessége Európa leghosszabb fa mólója, amely 511,5 méter hosszan nyúlik a tengerbe, sok kis kilátóval. Meglepetésemre ide jegyet kellett váltani, de ez nem tartott volna vissza – az viszont igen, hogy a kasszához hosszan kígyózó sor állt. Így ezt kihagytam, és csak ejtőztem kicsit a strandon, mosolyogva ücsörögtem kicsit egy bájos strandfotelben, majd sétáltam az erkélyes-verandás régi villák közt. Imádom ezeknek az északi üdülővárosoknak a hangulatát, melyek közül talán a lett Jurmala vitte eddig a prímet.
Tervben volt még egy különös nemzeti park is, ahol futóhomokos a part. És ezt szó szerint kell érteni, a buckák ugyanis valóban futnak. Na jó, nem úgy, hogy elsuhannak az ember szeme előtt, de évente átlag tíz métert haladnak. Már elnyeltek egy falut, bekebeleztek egy nagy terület erdőt, és csak törtetnek tovább, megváltoztatva a helyi bioszférát. Ez a Slowinski Nemzeti Park, ami a térképen annyira közelinek tűnt Gdanskhoz, de az útvonaltervező három órát mutatott csak oda. Így ez kimaradt, mert rengeteget vezettem az elmúlt napokban, hetekben és még innen ugye haza is kell jutni. De sebaj, Gdansk úgyis annyira belopta magát a szívembe, hogy erre a vidékre még biztos visszatérek!
A lengyel körút teljes leírását négy bejegyzésben olvashatod:
Varsó – a legérdekesebb látnivalók
Mazuri-tavak, Gdansk, Sopot – a csodás lengyel észak
Az utazás a Lengyel Turisztikai Hivatal segítségével valósult meg, amit ezúton is köszönök. Az együttműködés a felkeresett helyek kiválasztását, valamint a szerzői szöveget nem befolyásolta – az 100% travellina:-)
Utószó
Hasznosak voltak a fentiek? Szívesen olvasol ilyen útleírásokat, tippeket? Ha igen, és nem lenne ellenedre valamivel viszonozni a blogba fektetett munkámat, könnyen megteheted úgy, hogy neked ne kerüljön semmibe! Ha itt a weblap jobb sávjában (mobilos verzióban a lap alján) levő booking.com kockában keresel szállást, azaz itt ütöd be, hova és mikor utaznál, a rendszer ugyanoda navigál, mintha közvetlenül írtad volna be az adatokat ezen a lapon. A szállás neked ugyanannyiba kerül majd, booking-on a genius kedvezményed is megmarad, de a rendszer érzékeli, hogy tőlem indult a foglalás, így kapok egy pici jutalékot. Minden nap több órát töltök gép előtt, hogy ilyen ingyenes tartalmat írjak nektek és nem állnak mögöttem szponzorok, azaz ez amolyan lelkes „közszolgálat”:-). A számodra költségmentes támogatásod nekem további utakat tesz lehetővé és ígérem, azokról is hasznos beszámolók készülnek majd!:-)