Futótűzként terjedt pár hete szakmai körökben Linz új reklámvideója, amely teljesen szakít az eddig megszokott klisékkel. Egyáltalán nem próbálja szebb fényben mutatni a várost a kelleténél, nem koncentrál annak látványos pontjaira – egyszerű, hétköznapi emberek szavaival, kendőzetlenül akarja bemutatni, hogy Linz egyszerűen csak … Linz.
Linz ist Linz
Nem kellett sok idő hozzá, hogy megállapítsam magamban, mennyire zseniális ez a kisfilm és mennyire telitalálat. Linz valóban nem tud felmutatni olyan csillogó látványosságokat, mint teszem azt Bécs vagy Salzburg. Közel sincs olyan elegáns, mint az említett két város, és ha megkérdezünk bárkit, mit nézzünk meg Linzben, a legtöbben valószínű semmit se tudnak említeni. Mégis nagyon jó itt járkálni, felfedezni a sok kis érdekességet, és ha egyetlen szóval kellene jellemeznem az itt töltött napjaimat, az a „rácsodálkozás” lenne.
Mire gondolok?
Például arra, hogy sehol nem láttam hűtőmágnest. Azért ne keseredj el, ha gyűjtöd, biztos van valahol, de nem jön mindenhol szemben, mint más nagyvárosokban. Nemcsak ez nincs, de más megszokott ajándéktárgy-halmaz se, van viszont egy rakás fantasztikus kis bolt, amiket imádtam (be is mutatok mindjárt párat).
Vagy például arra, hogy soha nem tudtam egyenesen eljutni A-ből B-be, mert mindig elkalandoztam valamerre – hol egy eldugott udvarba kellett betérnem, hol egy kis utcába, mindig volt valami érdekes vagy meghökkentő útközben. Nehéz elmondani és még nehezebb lefotózni, mert semmi különös nincs ezekben, csak épp annyi, ami megállásra és csodálkozásra késztetni az embert. Egy régi ház a csupa üveg iroda mellett, egy több házon átívelő híd, egy váratlan árkádos udvar… sok kis apróság, de mindenfelé, lépten-nyomon.
Az az érzésem volt, hogy míg más városok a múltjukkal büszkélkednek, Linz inkább előre néz. A legérdekesebb múzeumok is inkább a jelennel, jövővel foglalkoznak, és az egész város dinamikus, fiatalos.
Na de nézzük azért a nevezetességeket, mert csak akad azokból is!
Linz látnivalók
Fő tér
A szállásom a Fő téren (Hautplatz) volt, egy tágas, barokk épületekkel körbevett téren, melynek formája 1200 óta változatlan. A tér közepét a 26 méter magas Szentháromság szobor díszíti, a tér egyik oldalán pedig a Városháza kapott helyet. Sok teraszos étterem van itt, mint minden európai nagyvárosban, azonban már rögtön szembeötlött az első különbség. Az éttermek itt nem turistacsapdák, mint általában a városok főterein levő társaik, hanem volt köztük sok olyan (például a remek dean&david salátabár), ahova a helyiek ugrottak le ebédelni.
Pöstlingberg
A városnézést sokszor érdemes egy magaslati pontról indítani, hogy körbenézzen az ember. Erre Linzben a legjobb a Pöstlingberg, ahova a Fő térről a félóránként induló Pöstlingbergbahn-nal jutottam fel. Ez a kis villamos félóránként közlekedik és a menetidő 20 perc. A hegytetőn nemcsak a panoráma vár, de a Szűz Mária-bazilika is, valamint gyerekeknek jó program a mesés barlangvonat.
Höhenrausch
A múzeumok közül az egyértelmű kedvencem a Höhenrausch lett, na ez amolyan tipikus linzi meghökkentő dolog. Amikor múzeumra gondol az ember, akkor úgy képzeli el, hogy egy szép nagy épületben haladunk teremről teremre és ott lógnak a képek a falakon vagy római cserepeket lehet látni vitrinekben. Na, ez a kiállítás és kiállítótér egész más. A koncepció az, hogy 40 művész kapott lehetőséget arra, hogy megfogalmazza, mi is az a „paradicsom” (mármint nem a zöldség, hanem a boldogság). A legkülönfélébb alakzatokat ölti ez a fogalom – például egy teremben Madonna rajongók énekelnek, míg a szomszéd szoba giccses Jézus-poszterekkel van kidekorálva.
De nemcsak a kiállítás eklektikus, hanem maga a „múzeum” is. Ide-oda vándoroltam egy rakás lépcsőn egy nagy épületben, aztán ki a tetőre, fel egy kilátótoronyba, vissza, át egy pallón a szomszéd házra, be egy padlástérbe, a szomszéd padlásra, végül egy eldugott keskeny lépcsőházban leértem egy kápolnába. Nem vicc, egy templom kápolnájába, onnan a templom főhajójába és úgy ki az utcára. Hihetetlen. Szánjatok rá legalább másfél órát.
Hasznosnak találod ezt a bejegyzést? Ha igen, támogathatod a munkámat úgy, hogy neked ne kerüljön semmibe! Ha a most tervezett utazáshoz vagy bármikor a jövőben szállást keresel, akkor ERRŐL A LINKRŐL NYISD KI A BOOKING-OT. A szállás neked ugyanannyiba kerül majd, a genius kedvezményed is megmarad. A rendszer érzékeli, hogy tőlem indult a foglalás, így kapok egy pici jutalékot.
Ha pedig jegyeket vennél a getyourguide-on, ERRŐL A LINKRŐL INDULJ. Köszönöm!:-)
Ars Electronica Center
Tetszett a folyó „budai” (hegyvidékesebb) oldalán levő Ars Electronica Center is, amely a jövővel és a mesterséges intelligenciával foglalkozik. Sok elgondolkodtató kérdést feszeget, sok újdonságot bemutat (például azt, miképp segíti a 3D-nyomtatás az orvostudományt), no és számos dolgot ki lehet próbálni, úgyhogy családi programnak is remek.
A tárlatok is érdekesek, de a legjobb a félóránként induló vetítés, amely pár perces 2D és 3D alkotásokat mutat be, utóbbihoz biztosítva a megfelelő szemüveget. Úgy láttam, ezt is imádta minden korosztály!
Lentos Kunstmuseum
Ezzel szemben, a folyó másik partján áll a szintén csupa acél és üveg Lentos Kunstmuseum. Ez már valamivel hagyományosabb intézmény, de modern festményekkel. Az állandó kiállítás fókuszában Schiele, Kokoschka és a kortársak képei vannak, míg az időszakos tárlatok számos modern művészt mutatnak be. A kiállításon túl maga az épület is érdekes, a termekben bóklászva önkéntelenül is gyakran kibámultan az ablakon, mert nagyszerű kilátás nyílik a város túlsó oldalára.
Landesgalerie
Betértem a Landesgalerie-ba is, ami Francisco Carolinum Linz néven is fut. Bevallom, itt a kiállítás nem igazán fogott meg, de a fenséges lépcsőház miatt egyáltalán nem bántam, hogy eljöttem.
Schlossmuseum
A Duna partján magasodó várban szintén akad pár kiállítás, például fent az emeleten egy olyan, ahol a traktortól a földgömbig van minden – ez a tárlat ugyanis a felfedezésekkel foglalkozik, meglehetősen széles spektrumban. A vármúzeum különlegessége, hogy ez egy modern épület a régi vár területén, de Linznél már meg se lepődtem, amikor a várkapun átlépve egy csupa üveg szárny tűnt fel.
Zahnmuseum
És ha már a múzeumokat kezdtem sorolni, akkor az utolsó is álljon itt. A Zahnmuseum közel van a főtérhez és pont az, mint amit a neve alapján gondoltam: fogsorok, fogászati eszközök fura tárlata.
Botanikus kert
A város egyik külvárosi részében található a Botanikus kert, ahol a szép rózsáktól az árnyas ösvényeken át a japánkertig rengeteg szépet látni. A kert büszkesége az öt üvegház, bennük a kontinens egyik leggazdagabb kaktuszgyűjteménye.
Kikötő
Szintén el kell hagyni a belvárost egy másik érdekességért, ami a régi kikötő, ahol most hatalmas építkezések folynak. Miért jönne ide bárki is? Mert az épületeket hatalmas graffitik díszítik – konkrétan ez Európa legnagyobb „graffiti kiállítása”. A műfaj iránt érdeklődőknek még vezetett graffitis sétákat is szerveznek, ahol a legérdekesebb művek bemutatása mellett egy amolyan graffiti gyorstalpalóban is részed lehet, megismerve a főbb anyagokat és technikákat.
Musiktheater
Szintén kiesik a turistacsapásból, de maximum negyedóra séta a központból a Musiktheater. Ha nem jössz ide este egy előadásra, akkor is érdemes felkeresni, mert nagyon szép ez a 2013-ban megnyílt modern épület.
Üzletek
A Bischofstrasse igazi nézelődős, vásárolgatós paradicsom, tele van izgalmas kis üzletekkel. A 4. szám alatt például a Bloomside klassz ajándéktárgyak (párnák, ernyők, bögrék, képeslapok) lelőhelye, miközben kávézó és egy nagyon szuper ruhabolt is. Annyira jó színekben és fazonokban voltak itt felsők, ruhák, szoknyák, tudtam volna válogatni!
Itt még ellenálltam a vásárlásnak, de pár házzal arrébb az Arge Trödlerladen nevű régiségkereskedésben (Bischofstraße 7) már megadtam magam, ugyanis négy euróért két szuper kockás inget is találtam (mármint a kettő együtt volt négy euró!). Ez az üzlet egy csoda: a kötőtűtől a bicajokig van minden régiség, de komolyan: gombok, porszívó, régi írógép, használt könyvek és CD-k, sok cipő és ruha, játékok, edények, bútorok. Imádtam!
A 15. szám alatt is van egy jó kis ajándéklelőhely, a Living, itt sincs semmi műanyag, hanem csupa fából, kerámiából, természetes anyagokból készített szép holmi: feliratos edények, szappanok, minőségi borotva, fából faragott karácsonyfadíszek, stb.
Egy szép ruhát meglátva sétáltam be a Ruby butikba, de ott megakadt a szemem a süteményes pulton, aztán a hátsó ajtón, ami egy hangulatos kerthelyiségbe vezetett. Itt valahogy Linzben elharapózott ez a trend, hogy egy divat- vagy más üzlet egyben kávézó is, több ilyen kombót is láttam.
A közeli Herrengasse is tele van érdekes butikokkal. Minőségi, természetes anyagokból készített ruhákat kínál a Kleider Machen Leute és designos hátizsákok lelőhelye az In the Box.
A Pfargasse 16 alatt is van egy csupa egyedi és izgalmas darabot felvonultató használtruha bolt, az Astrid, ide már csak a tulajdonos hölgy miatt is érdemes betérni – mintha egy 50-es évekbeli film főszereplője lenne, fantasztikus volt a szettje.
Na, lassan abbahagyom, de a kedvencem még hátra van! Az Isolde Design az a fajta üzlet, ahova belépve felsóhajt az ember: mindet akarom! Csupa retró az egész, de a legizgalmasabb darabokból: bútorok, lámpák, poharak, vázák, zsúrkocsik, dísztárgyak, sok-sok apróság. Le voltam nyűgözve!
Az egész blogon 25 év alatt nem írtam ennyit üzletekről, akkor most mi ütött belém? Egyszerűen itt az van, hogy Linz nem a látványosságoktól érdekes, hanem az itt élő emberektől, ezektől a kreatív és minőségi üzletektől. Úgyhogy hagyjatok legalább annyi időt ezek felfedezésére, mint a látnivalók kipipálására, no meg arra is, hogy akárcsak én, rácsodálkozzatok mindenre.
Gasztró és praktikus
Linzben megkerülhetetlen a linzi tortaszelet, amely a legenda szerint a világ legrégebbi süteménye, melyet egy városról neveztek el. Az első receptet már az 1600-as évek végén lejegyezték róla, az értékes dokumentum megtalálható a bécsi városi könyvtárban. Az omlós, vajas tésztából csak úgy kibuggyan a lekvár, ahogy nekiesünk a villával, míg a sütemény felső rétege pisztácia- vagy diómarcipánból áll. És hogy hol a legjobb? Ilyen fontos kérdésekben nem lehet mellényúlni, úgyhogy egyenesen a város turisztikai hivatalának igazgatóját kérdeztem meg. Ő habozás nélkül a k.u.k. Hofbäckerei kávézóba irányított – nem is csalódtam!
Finom, gyors és olcsó napi menüt ettem a City Kino dús növényzetű aulájában, valamint a Tabakfabriknevű érdekes épületben – itt sok fiatal vállalkozás mellett nagy művészellátó bolt és egy bájos kis üzlet is van, sokféle használt holmival (ruhák, csészék, használati tárgyak). Ez utóbbiban ebédelni is lehet, és itt láttam először osztrák kólát, Tirola Kola néven.
Bár nem ültem be, de érdekesnek tűnt a Madame Wu. A hatalmas kínai teaválaszték mellett angol típusú emeletes süteménykínáló tálcák tornyosultak néhány asztalon, úgyhogy igazi angol-kínai fúziós teázóval van dolgunk!
Ha szorgalmas városnéző vagy, akkor egész biztos megéri neked a Linz-kártya, amely kapható 1-2-3 napos kivitelben. A legtöbb múzeumba ingyenes belépésre jogosít, valamint szintén ingyen használható vele a tömegközlekedés.
Kirándulások Felső-Ausztriában
Ha Linzben van a bázis, és már mindent láttál, akad még pár érdekesség a környéken is.
St. Florian kolostor
Csodás barokk épületegyüttes és Anton Bruckner végső nyugvóhelye a St. Florian kolostor, ahova a késő délutáni órákban érkeztem. Teljesen egyedül voltam látogató, így szinte kísértetiesen csendes volt az egész komplexum.
Steyr
Bájos kisváros Steyr, gyönyörű rokokó városházával, hangulatos hídjaival és macskaköves utcáival.
Kremsmünster
Kremsmünster bencés apátságát a könyvtára miatt kerestem fel, ide azonban nem sikerült bejutni, mert csak naponta kétszer, vezetett túra keretében kereshető fel. Így csak a főtemplomot láttam, kénytelen leszek majd visszatérni, mert ismertek, ezt azért nem hagyom annyiban:-)
Baumkronenweg
Két kirándulóhelyet is betuszkoltam a programba. A Baumkronenweg családi kirándulóhely Knechtelsdorf település közelében található. A falombok magasságában futó lombkoronaösvény nemcsak egyszerű palló, de található rajta néhány meglepetés,. A sétány végén pedig egy nagy játszóteret és egy lombkoronahotelt is kialakítottak, úgyhogy el lehet itt tölteni egy egész délutánt, de akár egy hétvégét is.
Dr. Vogelgesang Klamm
Ausztriában a nagy kedvenceim a pallósorokkal kirándulóbiztossá tett kanyonok és Felső-Ausztriában is van egy remek ilyen célpont. A Dr. Vogelgesang Klamm a tartomány leghosszabb kanyonja, és országos viszonylatban is az előkelő második helyezést éri el. És hogy kapott egy szurdok doktorátust? A meglepő név mögött az áll, hogy egy környékbeli település, Spital am Pyhrn orvosa tárta fel és tette megközelíthetővé 1906-ban. A szurdokon 500 lépcsőfokos pallósor vezet, több hídon is áthaladva a zúgó folyó felett – nagyon látványos és egyáltalán nem nehéz túraútvonal, elég rá úgy másfél óra.
Ha érdekelnek még programok Ausztriából, itt találod az írásaimat a többi tartományból:
Ausztria látnivalók – nagy útikalauz
Linzben a helyi turisztikai hivatal vendége voltam. A program összeállításában és a tartalom elkészítésében azonban mint mindig, szabad kezet kaptam.
Utószó
Hasznosak voltak a fentiek? Szívesen olvasol ilyen útleírásokat, tippeket? Ha igen, és nem lenne ellenedre valamivel viszonozni a blogba fektetett munkámat, könnyen megteheted úgy, hogy neked ne kerüljön semmibe! Ha itt a weblap jobb sávjában (mobilos verzióban a lap alján) levő booking.com kockában keresel szállást, azaz itt ütöd be, hova és mikor utaznál, a rendszer ugyanoda navigál, mintha közvetlenül írtad volna be az adatokat ezen a lapon. A szállás neked ugyanannyiba kerül majd, booking-on a genius kedvezményed is megmarad, de a rendszer érzékeli, hogy tőlem indult a foglalás, így kapok egy pici jutalékot. Minden nap több órát töltök gép előtt, hogy ilyen ingyenes tartalmat írjak nektek és nem állnak mögöttem szponzorok, azaz ez amolyan lelkes „közszolgálat”:-). A számodra költségmentes támogatásod nekem további utakat tesz lehetővé és ígérem, azokról is hasznos beszámolók készülnek majd!:-)