Három jó érvem is van arra, hogy miért érdemes ellátogatnod a fertődi kastélyba. Egyrészt az ország egyik legszebb kastélya áll ott, másrészt parkja Magyarország legnagyobb barokk kertegyüttese. Harmadrészt pedig sok érdekes történetet tudhatsz meg, ha részt veszel az idegenvezetésen – ebből párat most én is elmesélek, de nem lövök le minden poént, mert akkor a személyes látogatásra nem maradna neked:-)
A kastély rövid története
Fertőd 1950-ben két község egyesüléséből jött létre, korábban Eszterháza és Süttör állt itt. Esterházy Pál 1681-ben vásárolta meg Süttört és környékét, így került a család kezébe a mai kastélynak helyet adó birtok. Itt építtette fel Esterházy József Anton 1720-ban a mai kastély elődjét, egy U-alakú vadászkastélyt.
A kastély történetében az igazán meghatározó személy Esterházy „Fényes“ Miklós volt, aki 1762-től a korábbi épületet több fázisban pazar nyári rezidenciává építtette át. Az új kastély épületét Hefele Menyhért és Jacoby Miklós tervezték. A főépületet összekötötték a két mellékszárnnyal, és megépültek az íves patkószárnyak is a díszes főkapuval. A birtokra ezen túl bábszínházat, orangerie-t, operaházat, lovardát, víztornyot és számos egyéb épületet is felhúztak. A káprázatos kastélyt és a barokk kertet már akkoriban „magyar Versailles“-ként emlegették, egy másik jelzőt pedig Goethe aggatott rá, aki „Esterházy-tündérbirodalom”-ként jellemezte.
A herceg a kastélyhoz tartozó cselédek és itt dolgozó kőművesek letelepítésével 1765-re létrehozta Eszterháza települést, ami ma Fertőd másik részét alkotja.
Miért lett „Fényes” Esterházy Miklós?
Az elkészült kastélyban 1770-től kezdve folyamatosan tartottak nagyszabású Esterházy-vigasságokat. Ilyenkor operákat mutattak be, vadászatokat, fényűző lakomákat, táncestélyeket és tűzijátékokat rendeztek a vendégsereg szórakoztatására. Nem véletlenül ragadt a hercegre a „Fényes” Miklós elnevezés: szerette a pompát, a nagyvonalú összejöveteleket. Jellemző a herceg jelmondata is, ami nem épp a szerénységre utalt: „Amit a császár megtehet, azt én is megtehetem”. Apropó, uralkodók: az egyik Esterházy-vigasságon 1773-ban maga Mária Terézia királynő, német-római császárné is részt vett.
A korabeli nemesekhez hasonlóan az Esterházy hercegek is pártolták a művészetet. A kastély a színművészet, zene és képzőművészet egyik országos központjává nőtte ki magát, a hercegi udvar hangversenymestere pedig az európai hírű Joseph Haydn lett. A zeneszerző két évtizeden át lakott Eszterházán és állt a család szolgálatában, itt szerezte többek közt 1772-ben a híres „Búcsú” szimfóniáját. Voltak ugyan más jelentős zeneszerzők is, kiknek az életműve szorosan összefonódott egy várossal vagy éppen templommal, de nincs még egy Haydnhoz fogható jelentőségű zeneszerző, aki ilyen hosszan élt és alkotott volna egyetlen kastélyban.
Hogy célzott finoman Haydn a hercegnek, hogy ideje a búcsúnak?
Haydn „Búcsú” szimfóniájához egy legenda is kötődik. Az egyik évadban nagyon sok időt töltöttek a zenészek a kastélyban, és már nagyon vágytak a családjukra. Jellemzően csak a nyári időszakban, májustól szeptemberig lakott itt a herceg, de abban az évben még október végén is foglalkoztatta a zenészeket. A honvágytól gyötört és az őszi hűvös időben már fázós zenészek megkérték a karmestert, valahogy jelezze munkaadójának, hogy ideje lenne már befejezni az évet. Haydn ekkor adta elő a „Búcsú” szimfóniát, amihez mai kifejezéssel egy performance is társult. Minden zenész a saját szólama végén elfújta a kottatartóra erősített gyertyát, majd fogta a hangszerét és kivonult a teremből. Így mind a zenekar létszáma, mind pedig a világítás erősen fogyott az este során, a herceg pedig értette a nem is olyan finom célzást. Másnap elengedte a zenészeket, sőt, még busásan ki is fizette őket.
A kastély hanyatlása, majd második virágkora
Esterházy Miklós halála után a hercegi udvar visszaköltözött Kismartonba, a kastély első aranykorszaka véget ért. A kastély egy évszázadon keresztül üresen, elhagyatottan állt, a kert elgazosodott. Csak 1902-ben lett itt újra élet, amikor Esterházy IV. Miklós herceg feleségével, gróf Cziráky Margittal visszaköltözött a helyreállított kastélyba, és ismét Eszterháza lett a család első számú rezidenciája. Habár nem volt annyi fényűző program, mint korábban, de a család 1945-ig a kastélyban lakott.
A kastély sorsa a háború után
A kastély a II. világháború után állami tulajdonba került, ezt követően elhanyagolták, fénye megkopott. A szovjet csapatok és a helyi lakosság is kirabolták a kastélyt, melynek falai között katonai kórház, traktorszerelő műhely és mezőgazdasági kutatóintézet is működött.
1957-től kezdődött meg a kastély rekonstrukciója és két évre rá, 1959-ben nyílt meg az első kiállítás, Joseph Haydn halálának 150. évfordulójára. A felújítások azóta folyamatosan zajlanak mind a főépületben, mind pedig a nyugati szárnyban, és a kastély ma már szinte régi pompájában ragyog. Érdekesség, hogy a kastélyban a mai napig fenntartanak egy lakosztályt az Esterházy család számára, ahol jelenleg Esterházy Antal herceg él.
Figyelemre méltó, hogy a kastélyban szinte kizárólag eredeti és korabeli tárgyak láthatóak. Ezeket a felújítások során a környékbeliek szolgáltatták vissza, örökösök adták át, múzeumokból hozták ide vagy vásárlások útján kerültek a kastélyba.
A díszudvar
A remekmívű háromnyílású kovácsoltvas főkapun belépve tárul elénk a kastélyszárnyak ölelte díszudvar.
Érdekesség, hogy a mai zöld, virágos arculatát nem is olyan régen kapta. Korábban az udvar nem volt növényzettel beültetve, csak murvával volt felszórva – hiszen hol a vadászzsákmányt terítették itt ki, hol hintók érkeztek ide, hol pedig felvonulások színteréül szolgált. A szökőkutak viszont már a 18. században is itt voltak, sőt, a vízsugár erősségét is tudták szabályozni korabeli szerkezetekkel, akár például Haydn szabadtéri koncertjének hangulatához igazodva.
Ha már itt vagyunk a díszudvaron, érdemes feltekinteni a kastély homlokzatára, ahol a második emeleten a középső rész ablakai lant/hegedű alakúak. Ezzel is azt szerette volna üzenni a világnak Esterházy Fényes Miklós, hogy a kastély életének középpontjában a muzsika, a kultúra van. Érdekes a lépcsőkorlátot díszítő címer is, melyben egy „L” betűt lehet felfedezni – ez Lipót császárra utal, aki a hercegi címet adományozta az Esterházy családnak. Elég sajátos módszer, hogy a címerükben viszont magát örökítette meg.
A kastély kiállításai
A 126 szobás kastélyban ma kortörténeti kiállítást tekinthetünk meg. A kétemeletes kastélyegyüttes főépületének középső traktusaiban helyezkednek el a reprezentatív terek: az emeleten a díszterem és az ahhoz kapcsolódó zeneterem, melyekhez belső lépcsőn és a külső díszlépcsőn is fel lehet jutni. A díszterem kiemelkedő dísze az „Apolló diadala” címet viselő mennyezeti freskó, valamint az évszakokat jelképező négy szobor a négy sarokban: a virágzó koronával ékesített Flóra a tavasz allegóriája, a búzakoszorút viselő Ceres a nyarat testesíti meg, a boroskupát és szőlőt tartó Diana az őszt képviseli, míg Boreas a jégcsapokkal a zord telet.
A díszterem alatt a földszinten a különleges díszítésű Sala Terrana található, amely a kastély előtti és mögötti parkkal összenyitható. Ennek, valamint télikertszerű kialakításának köszönhetően gyakorlatilag átmenetet képez az épület és a kert között. A Sala Terrana fogadótérként szolgált és rendkívül hangulatos volt szökőkútjaival, szobraival, rózsás motívumaival. Ha jól figyel valaki, a herceg monogramját is észreveheti a mennyezeten: a puttók virágfüzérei F, N és E (Fürst Nikolaus Esterhazy) betűket rajzolnak ki.
A kastély keleti oldala a hölgyeké volt, a földszinten a hercegnéi, az emeleten pedig a királynői lakosztályt alakították ki.
A nyugati oldalt a férfiaknak rendezték be, a földszinten a hercegi, az emeleten pedig a fejedelmi lakosztállyal.
A hercegi lakosztályban figyelemre méltó az az íróasztal, amit Mária Terézia adományozott Fényes Miklósnak, ez a kastély egyik legértékesebb műtárgya. Rendkívül különleges zárszerkezetei és rejtett fiókjai vannak, nem csoda, hogy a látogatások során nem is próbálkoznak a felnyitásával.
A központi rész legfelső szintjét a Belvedere hatalmas méretű tere foglalja el, melynek ablakából kitekintve csodálatos panoráma tárul elénk. Innen lehet leginkább belátni a park barokk szerkezetét és legyezőszerű sugárútjait.
A nyugati kastélyszárnyban kaptak helyet a hercegi gyűjteményei (például a könyvtár és az értékes porcelánok), míg a keleti épületszárnyban a kiszolgáló helyiségek, raktárak helyezkedtek el. Ezek és a kovácsoltvas kapu között állnak a gránátosházak, melyeket a hercegi testőrség számára emeltek.
Keleti kultúra a kastélyban
Esterházy Miklós nagy rajongója volt a japán és kínai kultúrának, a kastélyban számos porcelán található (vázák, tálak, különböző tárgyak). A hercegi hálóból nyíló lakkszoba falait 250 éves, Kínában készült paravánrészletek borítják, melyek a vadászatot és a mindennapi élet jeleneteit ábrázolják. Az egyiken megjelenik a ókori Kína egyik leghíresebb hősnője, Hua Mulán is – szoktak is neki örülni a kínai látogatók.
A kastély néhány termében restaurálták a távol-keleti divat jegyében készült kínaizáló (chinoiseire) falfestményeket is, melyekhez hasonlót nemigen találni a Kárpát-medencében. A falakat festő művészek tulajdonképpen nem is jártak Ázsiában, így a falakon egy elképzelt világ jelenik meg.
Az egyik szobában azonban a cserépkályha úgy összekormozta a falat, hogy a kék-fehér falfestményeknek a negatívja maradt fenn, egészen egyedi látványt hozva létre a többi helyiséghez képest. Amikor már nem voltak „trendik” a kínai falfestmények, más falburkolattal fedték le őket. Az 1950-es évekig nem is tudtak a létezésükről, amikor is csúnya gombás fertőzés támadta meg a falakat. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy akkor le kellett szedni az újabb falburkolatot és előbukkantak ezek a különleges képek.
A nyugati kastélyszárny
A nyugati kastélyszárnyban ma is a gyűjtemények vannak központban. A herceg csodálatos porcelánjai mellett a másolatok nagymesterének, Balló Edének alkotásait nézhetjük meg. Amikor ő alkotott, azaz a 19. század végén és a 20. század első negyedében a híres európai festményekről még nem készültek széles körben terjesztett színes felvételek, így Balló remek kópiái a korabeli oktatásban fontos szerepet töltöttek be.
A kastélypark
A kastély parkját Anton Zinner császári kertmérnök tervezte. A 300 hektáros francia parkban Versailles mintájára szökőkutak, sétányok, vízesés és természetesen egzotikus fák nyújtottak kikapcsolódást a hercegi családnak. A kert centrumából, a kastély elől fasorral szegélyezett széles sugárutak futnak ki. A középső sugárút tengelyében a fertőszentmiklósi templom tornya látszik, míg a két szélső fasor egy-egy kastélyhoz vezetett.
A kastély egyik legnépszerűbb része a rózsakert, különösen virágzáskor, azaz májusban és június első felében. A rózsa Cziráky Margit grófnő kedvenc virága volt, az ő kívánságára épült 1908-ban az eredeti rózsakert. A korabeli kertről készült egykori fényképek és leírások alapján történt meg a jelenlegi rózsakert rekonstrukciója, melynek során mintegy 8000 rózsatövet ültettek el.
Programok a kastélyban
Júniustól szeptemberig minden hétvégén komolyzenei hangversenyeknek lehetünk részesei a több száz éves falak között. Természetesen ezeken az alkalmakon Haydn zenéje van a fókuszban. Az év során számos más programot is szerveznek a kastélyban, ezekről a legkönnyebben az intézmény facebook lapján lehet tájékozódni.
Látogatói információk
A kastély idegenvezetéssel és egyénileg is látogatható, utóbbi esetben visual guide segítségét is igénybe lehet venni. Lehetőség van mobiltelefonra is letölteni az ismertetőt, a Nemzeti Kastély- és Várprogram applikációban kell a Fertődi kastély menüpontot keresni. Nyitvatartásról és jegyárakról a kastély weblapján lehet tájékozódni.
(x) A cikk az Eszterháza Kulturális Kutató- és Fesztiválközpont Közhasznú Nonprofit Kft-vel együttműködésben született. Az együttműködés a szerzői szöveget nem befolyásolta.
Olvasd el a sorozat mindhárom írását:
Esterházy-kastély, Fertőd – a „magyar Versailles“
Széchenyi-kastély, Nagycenk – a „legnagyobb magyar” egykori otthona
Sopronbánfalva: pihenés tökéletes nyugalomban egykori pálos kolostorban