Tonga teljesen más úton jár, mint Fidzsi vagy a Cook-szigetek. Itt nincsenek elegáns resortok és nem állnak meg hatalmas tengerjáró hajók sem. Ha autentikus élményre vágyik valaki, akkor itt megtalálja és nem is kell hozzá letérni a járt útról – itt ugyanis olyan nem létezik.
Hol van Tonga?
Tonga a Csendes-óceán utolsó hagyományos polinéz királysága, amely egy Japánhoz hasonló nagyságú területen 170 apró szigetből áll. Legközelebbi szomszédai Fidzsi, Szamoa és az Új-Zélandhoz tartozó Niue. Mélyen vallásos, keresztény ország. A brit gyarmatosításból 1970 óta vált függetlenné. Fő bevételi forrása a turizmus, de a lakosság nagy része mezőgazdaságból, halászatból vagy külföldi munkából él. A 100 ezer fős lakosság 70 százaléka a fő szigeten, Tongatapun él.
Repülés Tongára
Tongát Ausztráliából, Új-Zélandról, Fidzsiről, valamint Amerikai Szamoáról lehet megközelíteni. Bár Fidzsi közelebb lett volna, én Új-Zéland felől érkeztem, mert előtte a Cook-szigeteket kerestem fel, és onnan csak Aucklandon keresztül lehetett idejutni.
Az Auckland – Tonga járatot az Air New Zealand teljesítette. Éjszakai menet, de szerencsére volt egy üres sor, ahol le tudtam feküdni aludni. A bő háromórás járaton kétféle menüből lehetett választani, negatívum viszont, hogy majd minden film fizetős a házimozi rendszeren.
Autóbérlés
A repülőtérről a városba transzfert rendeltem, és a hölgy folyamatosan győzködött, majd ő körbevisz a szigeten. Nagyon nem kapkodtam az ötletért, mert folyamatosan mobilozott, meg szipákolt és úgy éreztem, megőrülnék, ha ezt fél óránál tovább kellene hallgatni. Arról nem is beszélve, hogy 160-200 helyi pénz (tongai pa’anga, TOP) egy ilyen túra ára, és azt gyorsan megtudakoltam tőle, hogy az autóbérlés napi tarifája 60 TOP körül van.
Sőt. Amikor első nap reggel megkérdeztem a recepcióst, hol van legközelebb autóbérlő, átküldött az utca túloldalára. Akárhogy néztem, nem láttam autóbérlés feliratot, csak egy hatalmas parkolót egy foghíjtelken. Mindenesetre volt ott egy kis iroda, bementem, és kiderült, valóban van két lestrapált autójuk, odaadják az egyiket 35 TOP-ért (4.400 HUF). Életemben ilyen roncsban még nem ültem, de gurult, úgyhogy a célnak megfelelt.
Akkor mondjuk nehezen fojtottam vissza a röhögőgörcsöt, amikor azt mondták, járjuk körbe a 16 éves Nissant, milyen sérülések vannak rajta. Konkrétan egy négyzetcentiméter ép rész nem volt horpadás vagy karcolás nélkül. Inkább körbefotóztam, az gyorsabb volt.
A nap folyamán megállapítottam, az általában kórosan alacsony vérnyomásnak remek gyógymód egy szétesőfélben levő autóval hatalmas kátyúk közt lavírozni! Folyamatosan olyan hangja volt, mintha a következő pillanatban szétesne az egész tákolmány, folyt rólam patakokban a víz.
A bérlésnél azt mondták, hogy itt nem elég a nemzeti jogosítvány, de kell nemzetközi is, sőt, egy helyi engedélyt is be kell szerezni (azóta ennek utánanéztem, és nincs így – lásd az írás végén a praktikus infóknál). Na, ennek nem néztem utána, mert elég spontán ötlet volt az egész bérlés. A kölcsönzős megnyugtatott, szombat lévén mondjam azt, hogy ma vettem fel az autót, amikor minden hivatal zárva, nem lesz gond. Nem is izgultam, mondván, miért pont Tongán állítana meg egy rendőr. Na, mit tesz Isten, alig fél óra múlva már le is intettek. Forgatta a kezében a jogsim a rendőr és láttam, mondanivalója van. Gondoltam, a megelőzés lesz a leghatékonyabb, úgyhogy mielőtt megszólalt volna, csillogó szemekkel rámosolyogtam és közöltem: „Újságíró vagyok! Azért jöttem, hogy megmutassam a világnak, milyen gyönyörű ez az ország és milyen kedvesek itt az emberek!” Ezek után nyilván hülyén vette volna ki magát, ha akadékoskodik a papírjaim miatt – visszamosolygott és elengedett.
Tonga látnivalók
A fővárosból indulva két kis kört lehet tenni, az egyiket a sziget nyugati, a másikat a keleti felén. Sietősen egy napba is bele lehet zsúfolni mindent, de mivel nekem három teljes napom volt, nem kapkodtam. A nyugati körrel kezdtem, aztán másnap a fővárostól keletre folytattam.
Mindenekelőtt beugrottam a turisztikai információs hivatalba térképért. Nagyon jól használható, ingyenes térképük van, minden fontosabb látnivaló bejelölve, nincs is szükség másra.
Repülőkutya-rezervátum
Az első látnivalóval azonnal felsültem. A repülőkutya-rezervátumként megjelölt helyről kiderült, hogy nincs itt semmiféle rezervátum. Van néhány fa, ahol a szokásosnál gyakrabban látni denevéreket és ezt fújták fel – valószínű a környékbeli hotelek – amolyan attrakcióként. Napközben meg aztán végképp nincs itt semmi látnivaló, úgyhogy hajtottam is tovább
Mapu ‘a Vaea – Blowholes
Fogalmam nincs, mi ez magyarul, de úgy kell elképzelni, hogy a tenger hatalmas hullámai hozzácsapódnak a sziklákhoz és jó magasra felspriccelnek. Szeles időben akár 30 méter magasra is feltörnek a szökőkutak – és több száz egymás mellett, ameddig a szem ellát. Meglepő, milyen sokáig elszórakoztatja az embert. Addig fotóztam és videóztam, míg teljesen lemerítettem két elemet és leégett a vállam. Aztán továbbálltam, hogy a nap hátralevő részén is tudjak valamit fényképezni, mert így csak egy akku maradt töltve.
Három fejű kókuszpálma
A szigeten, ahol ezrével vannak a kókuszpálmák, felirat jelzi ezt a híreset, melynek a tetején három ág van. Állítólag ritkaság az ilyen.
Hufangalupe strand: természetes híd és kilátás a szikláról
Kicsit megszeppentem, amikor a hepehupás aszfaltos útról még hepehupásabb földútra kellett letérni, ám nem tántorodtam meg. Szegény autó elég nehezen bírta a strapát, de nem kegyelmeztem neki. Nagy nehezen eldöcögtünk a szikláig, ahonnan fenséges kilátás nyílt egy kis öbölre a mélyben, csodás homokos stranddal.
Innen még pár száz méter egy természetes sziklahíd, amit elég nehéz megtalálni, de mázlim volt, mert pont ott volt egy helybéli, aki útba igazított. Először kicsit pikírt volt, azt mondta, pont azért kellene befizetnem egy túrára, hogy az ilyeneket megtaláljam, de aztán csak megmutatta, hol törtessek be a bokrok közé. Megérte a küzdelmet.
‘Anahalu barlang
Tonga kedvenc cseppkőbarlangja egy kísérteties hely. Csúszós lépcsőfokokon lehet leereszkedni egy természetes medencéig, ahova a helyi gyerekek előszeretettel ugrálnak a sziklákról.
Paepae’o Tele’a
Tonga hatalmas ősi síremlékei teljesen egyediek a maguk nemében Óceániában. Több dinasztia fejének is emeltek ilyeneket, úgyhogy van jó pár a szigeten. Felmenni rájuk, vagy bemenni nem lehet, csak így kívülről, távolról megszemlélni, mint a fotón.
Cook partraszállásának helyszíne
Egy emléktábla jelöli a helyszínt, ahol Cook kapitány először partra szállt Tongában.
Fishing pigs
Körülbelül ez is olyan kitalált látványosság, mint a denevér-rezervátum. A sziget egy partszakaszán a homokon állítólag előszeretettel túrják a földet a malacok partra sodort tengeri herkentyűket keresve, őket kiáltották ki halászgató sertéseknek. Amikor arra jártam, egy darab nem volt a parton, úgyhogy nem tudtam megörökíteni a jelenséget.
Ha’amonga ‘a Maui
Tonga saját miniatűr Stonehenge-e, ami ugyan pici, de három szempontból is jobb, mint az eredeti. Nincs tömeg, ingyenes és akár meg is lehet ölelni a köveket. Már ha nem vasárnap megy oda az ember, mint ahogy én tettem, mert akkor sajnos zárva van a kapu, így csak a kerítés túloldaláról tudtam fotózni.
Polinézia egyik legszebb ősi emléke három, egyenként gy 40 tonnás kőből áll. Nagyjából senkinek fogalma nincs, mikor építették, kik és milyen célból, a neten is csak találgatásokat olvasni.
Királyi palota
A fővárosban, a tengerparton, egy nagy füves terület mögött lehet megpillantani a király Viktória stílusú rezidenciáját. Sajnos nem látogatható, úgyhogy csak ennyire lehet belátni. 1867-ben épült fel, a tongai gyarmati építészet legszebb darabja.
Talamahu piac
A főváros másik érdekessége a piac, ahol gazdag kínálat van friss zöldségekből, gyümölcsökből. Itt lehet kapni olyan derék köré kanyarítható díszes övet is, melyet a helyiek a vasárnapi istentiszteletre vagy nagyobb családi ünnepekre vesznek fel.
Tonga magyar vonatkozása
Tongának magyar vonatkozása is van, nem is akármilyen. 1988-ban az uralkodócsalád egyik tagja megkereste a Japánban élő Doma-Mikó István festőművészt, hogy megfestené-e a király portréját. Bár az előtte próbálkozó festők művei nem nyerték el az uralkodó tetszését, a magyar művész képével tökéletesen elégedett volt. Ennek örömére IV. George Tupou 1989-ben kinevezte Doma-Mikó Istvánt udvari festőjévé, aki bő két évtizede szolgál az udvarban. (Rajta kívül csak egy udvari festő van a világon, Dániában).
Az uralkodó fia, V. Tupou kifejezetten magyarbarát volt. A királyt érdekelték a magyar uralkodók, különösen Mátyás király, mi több, nagyapja jó kapcsolatokat ápolt I. Ferenc Józseffel. V. Tupou Magyarországon is járt, Schmitt Pál tüntette ki a Magyar Köztársasági Érdemrenddel, ugyanis a magyar külpolitika támasza volt a csendes-óceáni térségben. A magyarbarát tongai király 2012 októberében hunyt el, de utódja, VI. Tupou is fenntartja a magyar festő lakrészét és állását a királyi palotában.
Szállás, éttermek
A szállásom a Tungi Colonnade Hotelben volt, a város kellős közepén. Tágas, kis konyharésszel felszerelt szobák. A zuhanyban a víz hideg, a reggeli elég egyszerű, de ár-érték arányban ez a legjobb választás a szigeten.
Kimagaslóan jó volt ugyanakkor a Chef Zero étterem, egy helyi séf saját üzlete. Bár eredetileg azt hittem, a szigeteken töltött hetek során jobbnál jobb tengeri kajákat fogok enni, sajnos nem így volt. Csak itt sikerült végre valami szuper finomat vacsorázni, „sziget stílusban” elkészített homárt.
Kávézni és reggelizni nagyon kedves hely a Coffee Post, ebédelni és vacsorázni pedig a Cafe Escape. A külföldiek kedvence a Friends Cafe, de ők már mintha elkényelmesedtek volna.
Praktikus információk
Az ország fővárosa Nuku’alofa, sőt, ez az egyetlen város. A közúti jelzőtáblákon „town” néven mutatják, merre van:-)))
Vasárnap minden, de az égvilágon minden zárva van. Az összes üzlet, az éttermek (hoteleké is!), de még a repülőtér se fogad járatokat. Az egyetlen oka, hogy nem haltam éhen, és így még olvashatjátok a blogot, hogy szombaton teljesen véletlenül vettem egy csomag bagelt. Betévedtem a legnagyobb szupermarketbe (Costlow) és annyira megörültem, hogy volt teljes kiőrlésű pékáru, hogy vettem egy hatos csomagot. Na, vasárnap ezt ettem reggel, délben, este.
Nincs szükség vízumra.
Egész évben kellemes az időjárás, mindig nyár van, lehet jönni bármikor.
A helyi valuta a tongai pa’anga, a legjobb árfolyamon a reptéren és a fővárosban lehet váltani a Western Union-ban (útlevél kell hozzá). Kártyát is elfogadnak nagyobb helyeken.
Bal oldalon vezetnek és senki nem száguldozik. A sziget főútjai aránylag jók, de sok a kátyús földút, azok durvák. Ha olyan országból érkezik valaki (mint mi is), ami vízummentes, akkor nemzetközi jogosítvány se szükséges. Mivel soha senki nem tudja követni ezeket a dolgokat, én azt tanácsolom, biztos ami biztos, vigyen mindenki magával!
Nem szokás a borravaló.
Háromágú elektromos csatlakozó van, mint Ausztráliában és Új-Zélandon.
Csak palackos vagy tisztított vizet célszerű inni, sok szállás biztosítja ezt.
Vásárolgatni elsősorban a főváros piacán lehet, illetve van egy Langafonua Handicrafts Centre nevű, kifejezetten turistákra szakosodott üzlet a városban.
Az internet szolgáltató a Digicel, 20 helyi pénzért (kb. 2500 HUF) 6.5 gigát adnak, a régióban az egyik legjobb fogás. Ha valaki nem blogger, kisebb csomag is van olcsóbban!
2019 elején azzal került be Tonga a nemzetközi hírekbe (még a magyarba is!), hogy január 23-án elszakadt a szigeteket a Föld többi részével összekötő, tenger alatti kábel, így két hétig internet nélkül maradt az ország. Az internetkapcsolat elvesztése meglehetősen súlyos volt a helyi gazdaság, különösen a turizmus számára. Ha nem lett volna egy jóval kisebb sávszélességű, műholdas kapcsolat, a bankrendszer is teljesen lebénult volna. Annak érdekében, hogy a létfontosságú adatátvitel a szűkös kapacitáson elérhető legyen, a közösségi oldalakat letiltották. Azt nem sikerült kideríteni, mi okozta a kábel szakadását, találgatások szerint egy hajó horgonya szakíthatta el azt. Mindenesetre hatalmas megkönnyebbülés volt, amikor ismét becsatlakozhatott a kis Tonga a nagy világhálóra.
Olvass a többi szigetről is: Csendes-óceáni szigetek