Azt hiszem, nincs még egy magyar rajtam kívül, aki előbb járt Tuvalun, mint Cipruson. Míg Tuvalu a világ legkevésbé látogatott országa (évente kb. 200 turistával), Ciprus igen népszerű nyaralóhely, a magyarok körében is. Már csak három európai ország maradt, ahol nem fordultam meg – Ciprus, Moldova és Fehér-Oroszország. A két utóbbi most nem annyira vonzó célpont, úgyhogy eljött az idő, hogy Ciprust is körbejárjam!
Az útikönyvet olvasva és az érdekességeket kilistázva elég hamar nyilvánvaló lett, hogy érdemes két helyen foglalni szállást: egyrészt az ország délkeleti csücskében, másrészt pedig Páfoszban vagy környékén, ez a két csomópontja ugyanis a látnivalóknak.
Páfoszba a Ryanair, Larnakába pedig a Wizzair repül – amikor néztem a jegyeket, előbbi volt kedvezőbb, így én ide érkeztem. A repcsi már reggel 10-kor leszállt, átvettem a bérautót és irány az első szállás, Larnakában. Nem mondhatnám, hogy az autó akkor jött le a futószalagról – alig volt rajta ép rész, de gurult rendesen, úgyhogy egy szavam se lehetett. Teljes biztosítással 200 euró volt 8 napra az AutoTrust-nál. Cipruson a bal oldalon vezetnek, de annyival könnyítettem a dolgomon, hogy automata autót kértem. Az első néhány órában az index helyett mindig az ablaktörlőt indítottam be, és nagyon kellett koncentrálni a körforgalomnál, hogy balra induljak el. De viszonylag gyorsan át lehet állni és Cipruson szerencsére nincs óriási forgalom és nem idegbetegek a sofőrök, szóval ha bizonytalankodtam néha, szép türelmesen álltak hozzám:-)
Eredetileg nem terveztem semmi programot erre a napra, de aztán mivel gyorsan lebonyolódott az autó átvétele, azt találtam ki, hogy áthajtok a Troodos-hegységen és rögtön kipipálom a látnivalókat, amiket ott néztem ki – úgyis általában csak délután lehet becsekkolni a hotelekbe, addig legalább hasznosan töltöm az időt.
Neki is indultam lelkesen és energikusan. Egy idő után kijött rajtam a hajnali 2.30-as ébresztő okozta fáradtság, a hegyen nem volt sehol étterem és nem volt leányálom álmosan, éhesen vezetni a szerpentineken. Ráadásul az utat sok kőomlás is tarkította, amire nagyon oda kellett figyelni – az éles kövek okozta defektet ugyanis általában nem tartalmazza a biztosítás se. Na de szerencsére a rutin átsegített a helyzeten és nem történt semmi baj. (A Troodos-hegységet mindenképp érdemes arra a napra tervezni, amikor az ember átcuccol az egyik bázisról a másikra).
Troodos-hegység, világörökség templomok
Az első megállom a Kykkos kolostor volt, az ország leggazdagabb, legszebb vallási intézménye. A hangulatos, árkádos udvarról nyíló templomnak elképesztően gazdag a díszítése. Szerencsére nem is volt sok látogató, így kedvemre élvezhettem a meghitt atmoszférát.
A Troodos-hegység festett bizánci kolostorai – szám szerint tíz – az UNESCO világörökségi listáján is helyet kaptak. (Nagyon sok helyen láttam az interneten, hogy a Kykkost is ide sorolják, de az nem része ennek a jelölésnek). Én a listán szereplők közül kettőt kerestem fel, bármennyire is fanatikus világörökség-rajongó vagyok, ez nekem pont elegendő volt. Az első kiválasztott a Panagia tu Araka kolostor volt, kívül egyszerű, belül annál varázslatosabb. Ugyanez volt a helyzet a másik kolostorban is, az Ayios Nikolaos tis Steyis-ben. Mind a tíz kolostor a 11 és 15. század közt épült, amikor a katolikusok „elnyomása” elöl ide a hegyekbe menekültek a görög ortodox egyház hívei.
A hegységben nemcsak hangulatos falvak és szép kolostorok bújnak meg, de nagyon sok túraútvonal is, melyek közül néhány szép vízesésekhez vezet. A Troodos-hegységen csak úgy átvezetni is élmény, még ha ne nem is vadászik az ember nevezetességekre. Nagyon szép a táj, és álmos kis falvak (például Vavla, Kato Drys) bújnak meg a szerpentinek mentén. Nyáron ezek bizonyára megtelnek élettel, de ilyenkor kb. a fű se nő, olyan nyugalom van.
Larnaka
Larnakában a városközpont szép temploma, az Agios Lazaros a fő látnivaló, egy 9. században felhúzott épület, nagyon gazdag ikonosztázzal. Délelőtt és késő délután van nyitva, délben bezár sziesztára néhány órára.
Innen kis utcák nyílnak minden irányban, tele üzletekkel, éttermekkel, szuvenírboltokkal. A belvárosban fizetős a parkolás, de néhány utcával kijjebb már nem, úgyhogy nem érdemes bíbelődni az automatákkal.
Több helyen olvastam még a várostól pár percre levő Sós Tóról is, így hát elgurultam oda, de nem volt különösebben látványos, viszont annál büdösebb volt. Így nem időztem sokáig, bár volt néhány igen szép bundájú cica, akik marasztalni próbáltak:-) Elvileg itt flamingókat is lehet látni, de én akárhogy sasoltam, nem láttam egyet sem.
A délkeleti csücsök látnivalói mind Ayia Napa környékén vannak, így akár itt is meg lehet szállni, különösen csúcsidőszakban. Én inkább Larnakában töltöttem négy éjszakát, úgy voltam vele, hogy szezonon kívül itt biztos nagyobb az élet (több éttermet találok nyitva), mint egy alapvetően üdülővárosban.
Két-két éjszakát töltöttem a két itt található Best Western Hotelben. Az első a Best Western Plus Larco Hotel volt, ahol számomra a legerősebb benyomás az lett, mennyire barátságos a személyzet. Mindig mosolygósak, mindig segítőkészek voltak, egy pillanatra sem lankadt a figyelmük. Előszezonban mindössze 50 euró körül volt egy éjszakára egy szoba, ami nagyon jó ár-érték arányban volt a felszereltséghez képest. A medence kifejezetten nagy volt, nemcsak mutatóban kis valami, mint sok más hotelben. Ugyancsak meglepően gazdag volt a reggeli büfékínálata, mint ahogy a tornaterem felszereltsége is. Most járványidőszakban ez utóbbit bármikor lehetett használni, de a szaunát és gőzfürdőt csak előjegyzésre. Nekem ez abszolút bejött, mert így totál nyugisan tölthettem el az előre lefoglalt órácskát a wellnessezéssel. A szálloda alig pár perc a belvárostól, de itt ingyenes a parkolás. Az udvaron elfér pár autó, de az utcán is van egy rakás hely, szóval soha nem volt gond megállni.
Ezután a Best Western Quality Lodge szállodába költöztem át. Ez egy magasabb kategóriájú hotel, ami meglátszik a szobák felszereltségén és az árakon is. A Larnakától mindössze negyedórás autóútra fekvő kis településen, Oroklinin fekszik a hotel, alig kétszáz méterre a strandtól egy nagyon békés, nyugodt területen. Mindössze 26 szobája van, így amolyan butikhotelnek is nevezném – most előszezonban különösen családias volt, hiszen alig néhány szobában volt vendég. Minden egyes apartmant ultramodern, konyhasarokkal is felszerelt. Itt egy kapszulás kávégép is volt, minden nap feltöltve teákkal, kávékkal. Környezetvédelemre mindig odafigyelő utazóként nagyon tetszett az is, hogy nem palackos vizet készítenek be a szobába, hanem üvegkancsóba tisztított vizet. Mivel az egész hotel egy nemrég renovált épületben kapott helyet, a berendezés vadonatúj, modern. A tágas teraszomról láttam a medencét, amely körül elég napágy volt minden vendégnek, így nem kellett törölközőkkel foglalni reggel:-) A medence szomszédságában helyet kapott egy bár is, valamint egy játszótér, úgyhogy ez a hotel családosoknak is jó célpont. A reggeli itt is finom volt, kérésre hoztak friss tojásételeket is. A hotelhez nagy, zárt parkoló tartozik, így az autót teljes biztonságban tudtam (bár az egész sziget az, soha nem aggódtam sehol).
Ayia Napa környéke – Cape Greco nemzeti park
Mivel én április első hetében jártam itt, a strandokról semmit nem tudok mondani – egyébként se vagyok az a pancsolós fajta, úgyhogy szerintem augusztusban is inkább csak nézelődtem volna:-) Úgyhogy ha bárkit az érdekel, hol a legszebb a homok vagy épp melyik rész jó a gyerekes családoknak, akkor keressetek egy utazós csoportot a facebookon és tegyétek fel ezeket a kérdéseket. Én csak a látnivalókban tudok segíteni, mert csak azokat jártam végig.
A sziget délkeleti részén fekvő Cape Greco nemzeti park sok szépséget tartogat. Én ugyan autóval jártam körbe, de olyan közel vannak egymáshoz a látnivalók, hogy kerékpárral is bevállalható (legalábbis amikor még nincs kánikula).
Északról kezdve az első megállóm az Ayioi Anargioi templom volt, ahol pár szép, lusta macska fogadott. Ők egyébként nagyjából mindenütt ott vannak Cipruson, rengeteg van belőlük, nagyon cukik.
A kis görög templomtól pár perc séta a Kamara Tou Koraka Stone Arch, ahol minden képzeletet felülmúlóan szép kék a víz. Szerintem itt még szebb is, mint a türkizkék színéről elhíresült Kék Lagúnában.
A Kék lagúna kedvelt megálló fotók készítésére, de a bevállalósabbak sétálhatnak is a tengerparti éles sziklákon.
Innen pár perc vezetés a Sea caves, azaz a tengeri barlangok, ahol a sárgás és fehér sziklákba mélyedéseket vájtak ki a vad hullámok. Nagyon népszerű hely, úgyhogy itt maximum kora reggel lehet egyedül az ember. A sziklaformáció kedvelt célpontja az esküvői fotózásoknak, ottjártamkor is épp fotóztak egy fiatal párt.
Hasznosnak találod ezt a bejegyzést? Ha igen, támogathatod a munkámat úgy, hogy neked ne kerüljön semmibe! Ha a most tervezett utazáshoz vagy bármikor a jövőben szállást keresel, akkor ERRŐL A LINKRŐL NYISD KI A BOOKING-OT. A szállás neked ugyanannyiba kerül majd, a genius kedvezményed is megmarad. A rendszer érzékeli, hogy tőlem indult a foglalás, így kapok egy pici jutalékot.
Ha pedig jegyeket vennél a getyourguide-on, a bejegyzésben ajánlott programok fotóira kattintva vagy ERRŐL A LINKRŐL INDULJ . Köszönöm!:-)
Itt van például három, jó értékelés kapott hajókirándulás, érdemes itt előre foglalni:
Az autóútról a barlangok felé indulva a bekötőútnál egy magányos fa áll, ez a Tree of Love, azaz a Szerelem fája, a felirat szerint egy 160 évesnél idősebb „Juniperus phoenicea”
Még egy kis autózás és ismét két érdekesség egymás szomszédságában: egy szoborpark és egy kaktuszpark, mindkettő a tengerparton.
Már egészen Ayia Napa közelében még egy megállót érdemes beiktatni: ez a Love Bridge, egy népszerű sétány mellett emelkedő festői kőhíd.
Az összes fenti látványosság egész nap látogatható, nincs sehol belépőjegy és a parkolásért sem kell sehol fizetni. Főszezonban bizonyára célszerű korán érkezni, hogy legyen hely, de így áprilisban ez nem volt gond sehol.
Larnakától nyugatra is találni egy érdekességet, mintegy félórányi vezetésre a várostól. Choirokoitia, az i.e. 7. és 5. évezred között lakott település a világörökség része, így az UNESCO helyszíneket gyűjtögető utazónak kihagyhatatlan. A neolitikus települést hirtelen hagyták el, máig nem tudni, miért. A körkörös alaprajzú házak kis udvarok körül épültek, ezek közül néhányat szemléltetésképpen rekonstruáltak. Nem különösebben izgalmas látnivaló, de ha valaki gyűjtögeti a régészeti lelőhelyeket, annak megér egy kitérőt.
Kirándulás északra: Famagosa és Salamis
Ciprus egy kettéosztott sziget 1974 óta, amikor is az északi részt megszállta a török hadsereg. A dél-délnyugaton fekvő Ciprusi Köztársaság és az észak-északkeleten fekvő, a csak Törökország által elismert Észak-Ciprusi Török Köztársaság között az ENSZ által felügyelt Zöld Vonal terül el, amely a fővárost is kettéosztja.
Amikor a Ciprusra látogatók szeretnének belekóstolni kicsit az északi terület hangulatába, a legtöbben a fővárost, Nicosiát keresik fel és ott sétálnak át a határvonalon. Először én is így terveztem, de aztán rájöttem, nincs ott igazán semmi engem érdeklő dolog, leszámítva persze a kunsztot, hogy a világ egyelten jelenleg is megosztott fővárosában csak úgy átsétálhatok egy másik „országba” (ami persze vitatható, de tény, hogy útlevél-ellenőrzés és más fizetőeszköz van). Úgyhogy inkább keresetem valami mást, ami jobban passzol hozzám!
Így bukkantam Famagustára, amely a 70-es évek elején az egyik legnépszerűbb üdülőhely volt a szigeten. A világ minden tájáról özönlöttek a turisták a csodás tengerpartra, ahol remek szállodák, hangulatos kávézók, és nyüzsgő éjszakai élet várta őket. Az új városrész, Varosha, modern szállodáival és fényűző villáival olyan híres emberek kedvenc nyaralóhelyévé vált, mint Elizabeth Taylor, Richard Burton vagy épp Brigitte Bardot. A 39 ezer lakosú város igazi felhőtlen szórakozást kínált és az általános jómód miatt Ciprus Riviérájának is hívták.
1974. július 15-én minden egy csapásra megváltozott. Egy államcsínyt követően aznap szállt partra a török hadsereg , amely azóta is birtokolja a sziget északi egyharmadát. A város közel fél évszázadra feledésbe merült – szögesdróttal vették körbe és a fegyveres őrizet miatt még a fosztogatók se jártak itt. Néhány embernek azért sikerült belógni a területre és egészen elképesztő fotókat készítettek – a turisták ruhái még a hotelek fogasán lógtak, az autókereskedésben vadonatúj kocsikat lepett be a por. A félkész hotelek mellett azóta is állnak a daruk, míg az egész területet lassan benövi a gaz, a növényzet.
Néhány éve engedték csak be az első turistákat a területre, eleinte csak busszal, amelyből nem lehetett kiszállni, és a fotózás szigorúan tilos volt. A civilek, főleg az egykor itt élő lakók azonban addig szervezkedtek, míg végre a török és ciprusi felek az asztalhoz nem ültek. A városrészt egyes területeit 2020. október 8-án végre megnyitották a nagyközönségnek.
Olyan az égbe meredő hatalmas üres és romos épületek közt sétálni, mintha egy katasztrófafilmben járna az ember. A házakat laza kötélkorlát védi, és feliratok, hogy a belépés nem ajánlott és veszélyes. Tiltva ugyan nincs, és nem is nehéz, hogy bárhova bemásszon az ember, de az őrök jelenléte és különösen az, hogy tényleg minden meglehetősen ingatag, nem különösebben bátorított a felfedezésre. Ráadásul viharos szél fújt, csak úgy csapkodtak a tárva hagyott ablakok, elég drámai hangulat volt. Egy-két hotelbe azért besurrantam, de mindent kiürítettek, sok látnivaló már nincs bennük.
Nyilván Ciprusra főleg strandolni jön mindenki, így ez nem egy szokvány program, de urbex kedvelőknek kihagyhatatlan! Én olyan autóbérlő cégnél foglaltam autót, amely átengedi a járműveket az északi területre, csak útlevél kell plusz a határon venni külön biztosítást (20 euró egy napra).
A szellemváros meglátogatása összekapcsolható a pár percnyi autóútra levő Szalamisz antik romvárossal, amely egy világörökség-várományos régészeti terület, a szellemvárosnál jóval könnyedebb program. Az ókorban Ciprus 10 városállama közül ez volt a legjelentősebb, ugyanis fekvéséből eredően itt volt Ciprus legfontosabb kikötője.
Páfosztól délre
A sziget délnyugati csücskében három érdekes látnivalóra bukkantam. Kicsit csalódás volt Akrotiri mellett a Holy Monastery of St. Nicholas of the Cats néven hirdetett macskás templom, ugyanis a puha léptű cicákat a kolostor felújítás során kiköltöztették a mintegy 50 méterre levő parkolóba, egy rozoga faházba. Szegények ott téblábolnak a látogatók adományfalatjaira várva. A legenda szerint az alapító Szent Heléna azért hozatott a sziget ezen részére több száz macskát, hogy azok felvegyék a küzdelmet az itt elszaporodott mérges kígyókkal. Ma már se szerzetesnők, se macskák nincsenek az épületben, úgyhogy nyugodtan kihagyható a programból – cicusok úgyis vannak mindenhol a szigeten, ráadásul találtam később sokkal jobb cicával játszós lelőhelyet (ld. lentebb).
Kourion az egyik leglátványosabb régészeti terület a szigeten, jóval izgalmasabb, mint Choirokoitia. Az egykori városállam-királyság különösen a fantasztikus görög-római színházáról nevezetes, de láttam itt igen szép mozaikokat is. Bár a terület hivatalosan délután 5-ig van nyitva, jegyeket csak 4-ig árulnak. Általában nem értem, amikor ilyesmivel találkozom, de itt teljesen jogos: a jegyirodától még jó nagy távolság elérni a romokhoz és azok óriási területen fekszenek, úgyhogy az egy óra a nagyon minimum, amit itt tölt az ember (de az is csak akkor elég, ha futólépésben jársz körbe!)
Páfosztól úgy 20 percnyi autózásra dél felé egy festői szikla magasodik a tengerparton. Ez Afrodité sziklája, ahol a legenda szerint kiemelkedett a habokból egy kagylóhéjon Afrodité, a szerelem és szépség istennője, Ciprus legkedveltebb mitológiai alakja. A hagyomány szerint azok a párok, akik közösen háromszor körbeússzák a híres sziklát, az örök szerelmet nyerik el, így igen népszerű hely fiatal szerelmeseknek. Ha valaki erre szeretne vállalkozni, akkor ne tavasszal keresse fel, ugyanis most nemcsak hogy jéghideg volt a tenger, de a hullámok is olyan erősek voltak, hogy a strandolás lehetetlen lett volna.
A navigációban a helyet nem úgy találni meg, mint Afrodité sziklája, hanem eredeti nevén: Petra tou Romiou (“a görög sziklája”). Ez az elnevezés Digenes Akritasnak, a félig bizánci, félig arab hősnek állít emléket. A legenda szerint emberfeletti erejével leszakított egy hatalmas sziklát a Troodos-hegységből és azt a tengerbe hajította, így állva útját a szaracén hadseregnek.
Páfosz
Páfoszban két ősi romterület a fő látnivalók. A Páfoszi Régészeti Terület (navigációban Páfoszi Mozaikok néven is szerepel) egy nagy kiterjedésű régészeti lelőhely, ahol a mozaikok a fő látnivalók. Ezek a kétezer éves alkotások gazdag villák padlóit díszítették. Az épületek már rég nem állnak, de a mozaikok egészen fantasztikus állapotban fennmaradtak. Mindig elképedek, amikor római utakat vagy épp római mozaikokat látok, hogy tudtak túlélni évszázadokat, sőt, évezredeket. Ha tudok olyan burkolót, aki manapság képes úgy letenni egy fürdőszoba-hidegburkolatot, hogy az még kétezer év múlva is tökéletes legyen, feltétlenül szóljatok!
Ha már itt voltam, a rommező szomszédságában húzódó tengerparti sétányon is jártam egyet, ahol sok népszerű étterem sorakozik. A Pelikán étterem elnevezése nem véletlen – állandó vendégük egy pelikán, aki valamiért itt ütött tanyát, a bóklászó turisták nagy örömére.
Pár perc autóútnyira egy másik ősi területet is felkerestem. Ez a Királysírok hatalmas rommezeje, szintén világörökség. Az i.e. 3 és i.sz. 3 század közt kialakított királysírok egyiptomi hatást tükröznek, abban az értelemben, hogy a régi egyiptomiak voltak azok, akik a sírokat az emberek földi lakóhelyeinek mintájára igyekeztek kialakítani. Az elnevezés a sírok grandiózus mivoltára utal, nem pedig lakóira, ugyanis királyok soha nem voltak itt eltemetve. Jellemzően a felsőbb osztályok tagjait, az arisztokráciát helyezték a sírokban örök nyugalomra.
Különösen a földfelszín alatti sírok a leglátványosabbak, melyek boltozatát dór oszlopok tartják. De csodás az egész terület, különösen tavasszal, amikor színes vadvirágok borítják a réteket.
Páfosztól északra
Páfosztól északi irányban is van néhány szépség, amire érdemes 1-2 napot áldozni. Ciprus északnyugati csücskét, az Akamas-félszigetet kis morfondírozás után kihagytam, ez ugyanis csak hajóval, terepjáróval vagy kvaddal közelíthető meg.
Jót túráztam ugyanakkor az Avakas-szurdokban, bár annak megközelítése egyáltalán nem volt világos az internetes információk alapján – úgyhogy most leírom. A navigációba azt érdemes bírni, hogy „Avakas Gorge Road”, ez elvezet a tengerparton futó aszfaltos út végére. Innen még úgy 500 métert simán tovább lehet menni a kavicsos úton bármilyen autóval, az én kompakt öreg kis járgányom is bírta. Feltűnik egy tábla, amely jobbra kanyarodást jelez a Viklari étterem felé, ennél a kereszteződésnél kialakított kis parkolóban hagytam én az autót. Az étteremhez pár száz métert kell felfelé kaptatni, itt még felmerészkedett néhány erősebb autó, és itt van a második parkoló. Innen a harmadik parkolóig további pár száz méteres út vezet, de ez már tényleg csak terepjáróknak és kvadoknak való terep. Ettől a harmadik parkolótól indul tulajdonképpen az ösvény a szurdokba és úgy 20 perc gyaloglás után érhető el a leglátványosabb rész.
A szurdok mélye volt az egyetlen hely egész Cipruson, ahol kifejezetten hideg volt, úgyhogy talán ide nyáron is elkel egy pulóver. Nem nagyon nehéz a túra, de azért a bokát jól fogó lábbeli szükséges. Mivel időnként elkerülhetetlen, hogy kicsit belelépjen az ember a vízbe, célszerűbb egy vízálló túraszandál, mint a bakancs – ha abba belemegy a víz, kényelmetlen utána cuppogni. Papucsban, balerinacipőben senki nem induljon útnak. Elvileg lehet egy körtúrát is tenni, de sokan csak itt, a szurdok legszűkebb részén állnak meg pár fotóra, így tettem én is, aztán amerről jöttem, arrafelé sétáltam vissza az autóhoz. (Csapadékos időben nem ajánlott a túra a csúszós kövek miatt).
Az 1966-ban épített Edro III hajó 2001 decemberében futott zátonyra. Szerencsére a 9 fős legénység minden tagját sikerült épségben kimenteni. A hajó kicsit megdőlve azóta is Ciprus partjainál áll, pont egy különösen szép, tengeri barlangokkal szabdalt partszakaszon. Volt néhány ötlet, hogy távolítsák el onnan, de mindegyik túl nehéznek bizonyult, így egyelőre marad. Veszélyessége miatt nem lehet felmenni a hajóra.
Az Adonisz-vízesés nem egy óriási zuhatag és szerintem nem igazán éri meg elautózni ide, plusz leperkálni a belépőt. Van egy kisebb vízesés, amelyben néhány mazochista fürdött is, most nagyon hideg volt a víz. Ezen kívül a jegyárustól a vízeséshez vezető úton van pár rém giccses Adonisz szobor.
Amekkora csalódás volt a macskás kolostor a sziget délnyugati csücskében, akkora élmény volt meglátogatni a Páfosz közelében található Agios Neofytos CatPark-ot. Ezen a menhelyen több száz macska lakik és tényleg olyan volt egy macskabolondnak, mint egy paradicsom. Mindenféle színű, korú, mintázatú cicák tömegével élnek itt, és a lelkes önkéntesek igen jól tartják őket. A cicapark csak délelőtt, 1-ig van nyitva, délután sziesztáznak az itt lakók. A telepet adományokból adják fel, úgyhogy a cirógatás, játszás után érdemes adakozni, amennyi belefér.
Praktikus tudnivalók
A Ciprusi Köztársaság az Európai Unió része, ide személyi igazolvánnyal is be lehet utazni. A török részre a fővárosi gyalogátkelőn át lehet menni személyivel, de a többi „határon” útlevelet kérnek.
Indulás előtt legkorábban 48 órával ki kell tölteni a Ciprus Flight Pass nyomtatványát online, a QR kódot kérik mind becsekkoláskor, mind pedig érkezéskor. Az éttermekben és bevásárlóközpontokban mindenütt beszkennelik a telefonról az EU-s Covid Pass-t.
A tömegközlekedés nagyon gyenge a szigeten, szerintem feltétlenül érdemes autót bérelni. A magyar jogosítványt elfogadják, nem kell kiváltani nemzetközit. Az autópályák ingyenesek. Larnaka és Páfosz belvárosának kivételével sehol nincs parkolási díj.
A sziget déli kétharmad részén euróval lehet fizetni, a törökök által megszállt területen pedig török lírával.
Az elektromos csatlakozó háromágú, így kell átalakító. A konnektorokon kis kapcsoló is van, azt fel kell pöccenteni, különben nem működnek.
A csapvizet a helyiek megisszák – az óvatosabb turisták maradjanak a palackosnál. A sziget gyenge csatornahálózata miatt sok helyen látni kiírva, hogy a WC papírt ne dobjuk a WC-be, hanem a mellé kihelyezett szemeteskukába.
Az időeltolódás hazánkhoz képest egy óra.
Ciprus egész évben jó desztináció. Nyáron inkább azoknak ajánlott, akik szeretnek egész nap a vízben és víz mellett lenni, mert akkor meglehetősen forróság van errefelé, simán előfordulhat a 40 fok. A tavasz és ősz alkalmasabb inkább kirándulásokra. Az ősz előnye, különösen szeptemberé, hogy akkor még lehet fürdeni. Tavasszal elég hideg a víz, akkor viszont nagyon szép a természet, mert mindenhol nyílnak a vadvirágok.
A romterületek egyikén sincs szinte semmi árnyék – ha valaki nyáron vállalja be ezek látogatását, feltétlenül vigyetek magatokkal vizet és kalapot. A jó hír az, hogy az összes régészeti terület a tengerpart közelében helyezkedik el, úgyhogy meg lehet jutalmazni a hős turistákat utána egy frissítő csobbanással.
Nekem a fenti látványosságok végigjárása nyolc napba fért bele, de nem rohantam sehova és volt 2-3 félnapos láblógatás is. Aki strandolós napokat akar még beiktatni, annak érdemesebb 10-12 napra jönni. Akinek viszont csak egy hosszú hétvégéje van, a fő látnivalókat simán bele lehet abba is zsúfolni.
Összegzés
Teljesen érthető, ha sokan rajonganak Ciprusért és gyakran visszatérnek a „szerelem szigetére”. A nyári kánikulát leszámítva mindig remek a klíma, szép a tenger, a természeti látnivalókon túl vannak bájos kolostorok és történelmi emlékek, finomak a tengeri fogások, barátságosak a helyiek. Jár ide két fapados légitársaság is, nem drága az autóbérlés. Nincs igazán min aggódni, minden olyan egyszerű. Nekem ezzel együtt nem lett toplistás a sziget, valahogy nem volt olyan karakteres, mint néhány másik, melyekbe beleszerettem. Az én legnagyobb kedvencem Madeira, szorosan utána pedig az Azori-szigetek, ezek ugyanis elképesztően látványos túraútvonalakat kínálnak. Imádom az északi területek hangulatát – a Skócia környéki szigeteket, Feröer-szigeteket, Izlandot vagy épp a Spitzbergákat. Szintén belopta magát a szívembe Szicília, az ottani hamisíthatatlan olasz hangulat miatt. No és meglehetősen különleges Lanzarote is, ez elsősorban az építészetének és vad tájainak köszönhetően. Ezzel együtt egyáltalán nem kizárt, hogy ismét elmegyek Ciprusra – ha jön egy hosszú hétvége tavasszal vagy ősszel, amikor megfizethető, nem túl távoli, de kellemes klímájú helyre vágyom, akkor biztos ez is eszembe jut majd a célpontok közt.